Népakarat, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178–203. sz.)

1957-08-08 / 184. szám

A Szaktanács panaszirodá­jára sok elkeseredett ember kopogtat be. Igazságot keres vélt vagy valódi sérelmére. Sok levél is érkezik, nem egy csupán azzal az óhajjal: »Nem, akarok munkahelyemre visz­­szamenni, de szeretném, ha ügyemet tisztáznák.« Legtöbb az elbocsátási sére­lem. Helyenként az a téves szemlélet alakult ki, hogy min­denki ellenforradalmár, aki októberben helytelen, téves nézeteket hangoztatott, ezért ki kell dobálni munka­helyéről. Nem sokat bíbe­lődnek — kis hibát követett-e el vagy nagyot — indokolt-e az elbocsátás vagy csak intri­ka, tévedés áldozata a dolgozó — egykönnyen megkapja az útilevelet. Huszonnyolc elbocsátás — ez indokolt Ha valaki végigül néhány fogadóórát a Szaktanácsban, a jogtalan panaszok mellett bőven túlzással is találkozik. A leggyakoribb a túlbuzgóság, a hibák felnagyítása, amikor a büntetés nem áll arányban az elkövetett kisebbfajta vét­kekkel. A Szegedi Ládagyár­ból egy 19 éves lányt azért bocsátottak el, mert amikor az ab-elnök októberben azt mondta a fiataloknak, hogy a MEFESZ-gyűlést, amelyre el akarnak menni, nem tartják meg, a lány megcáfolta. Meg­mondta a gyűlés időpontját. Ezenkívül — állítólag — szov­­jetellenes kijelentést is tett. Elsősorban a politikailag tájé­kozatlan munkások köréből kerültek ki olyanok, akik va­lóban helytelen kijelentéseket tettek. Tetszett nekik, hogy hangjukat hallathatják. A túl­buzgóságból származnak az olyan esetek, amilyen a Ma­­gyar­óvári MOFÉM-nél tör­tént. Huszonnyolc embert küldtek el a Munka Törvény­­könyve 29. § c) pontja (mun­kája elvégzésére nem alkal­mas) alapján és amikor a te­rületi egyeztető bizottság ja­vaslatára alaposan megvizs­gálták az ügyet, kiderült, csak öt esetben volt indokolt a felmondás. A munkástanácstagság felmondási ok? Sok elbocsátott neve mellett ott áll: munkástanácstag volt. Az igaz, hogy vitatkozunk a munkástanácsok létjogosultsá­gáról, szerepéről, az is igaz, hogy egyes munkástanácsta­gok sokat ártottak a népi ha­talomnak. De vajon azt jelen­ti-e ez, hogy minden munkás­tanácstag ellenforradalmár volt? A munkástanácsba sok helyen beválasztottak régi szervezett dolgozókat, akik nyugalmukkal és józan ítélő­képességükkel nyerték meg az emberek bizalmát. Tőlük vár­ták, hogy rendet teremtsenek a zűrzavarban. Ezek az embe­rek tájékozatlanságukban — egyes kijelentésekben — hi­bázhattak, szerepük mégsem ellenforradalami. A konszoli­dáció érdekében dolgoztak, most mégis többen úgy jár­nak, mint Ferk Ferenc, aki húsz évig dolgozott a Duna­keszi Járműjavítóban. Régi szervezett munkás, népszerű ember. Ha hibázott is — ok­tóberben a vasutas szakszer­vezet titkára lett —, nem kö­vetett el ellenforradalmi tet­tet. Most mégis az elbocsátás sorsára jutott. A jogos, vagy jogtalan el­bocsátást mint mellékzönge, kíséri a kíméletlenség. Csepe­len, például az Acélműben az elbocsátottak egy részének tör­vénytelenül nem fizettek fel­mondási járandóságot. Admi­nisztratív hibák is becsúsztak. Több helyen tévesen a 29. § b) pontjára hivatkoztak a fel­mondólevélben. Ez: átszerve­zés. Ezen a címen küldtek el embereket a Gheorghiu-Dej Hajógyárból. Így az »átszer­vezett« jogosan követelhette, helyezzék vissza, hiszen mun­kahelye nem szűnt meg. Meggondoltabb személyzeti politikát! A fogadóórán és a másutt szerzett tapasztalatok azt mu­tatják, hogy amíg a miniszté­riumokban, a hivatalokban könnyen megbocsátják egy­másnak az elkövetett vétke­ket, az üzemekben túl szigo­rúak. Vajon hasznos-e minden esetben az elbocsátás? Véle­ményünk szerint nem. Az el­bocsátottakat nem nyeli el a föld, nem is disszidáltak. Két lehetőség áll előttük. Vagy a lumpenproletariátus soraiba süllyednek — mert mint meg­bélyegzettek, nehezen helyez­kedhetnek el —, vagy ha fel­veszik őket más üzemekbe, jobban tudna­k ártani, mint régi, ismert környezetükben. A sértődöttség, sőt bizonyos szembenállás hosszú ideig nem oldódik fel bennük. Ilyen módszerekkel nehéz lesz ezek­ből az emeberekből kigyom­lálni tévelygésüket, hibás né­zeteiket. A nyilvánvaló ellenforradal­mi tettek a karhatalomra, a rendőrségre tartoznak, eljárás is indult elkövetőik ellen. Ez így rendben is van. De miért sújtjuk rendkívül szigorúan azokat, a­kik ugyan hibáztak, de nem követtek el főbenjáró bűnöket. Helyesebb lenne — s ez számos üzemi munkás javaslata is —, hogy a dolgo­zók szélesebb köre ítélkezzen, menjenek-e, vagy maradja­nak az ilyen emberek. Meg­nyugtatóbb, igazságosabb ez az eljárás, és senki sem gya­níthatna mögötte személyi bosszút. Nem lenne ennyi sér­tődött, igazságát kereső em­ber, aki végül a legfelsőbb szakszervezeti tanácsadóhoz fordul, mikor már az egyez­tető bizottságok kálváriáját megjárta. Nemcsak az egyeztető bizottságok ügye Az elbocsátottak elsősorban a vállalati egyeztető bizottsá­goknál keresnek védelmet. Sok esetben hiába. Több egyeztető bizottság minden alaposabb vizsgálat nélkül jó­váhagyja az igazgató döntését. Jegyzőkönyveik, akárcsak a vállalati felmondólevelek, rosszak, szűkszavúak. Nem derül ki belőlük, miért tör­tént az elbocsátás. A Kistext­­ egyik vigognefonodai dolgozó­jának felmondólevelére azt ír­ták: sztrájkra uszított. Hol, mikor, kik előtt? — egyik sincs bizonyítva. Lehet, hogy súlyosabb hibát is elkövetett, lehet, hogy semmit. Írásos nyo­mok, tanúk, nincsenek. Nem egyedülálló, ami a Kistextben történt, hogy még az egyez­tető bizottság előtt sem hall­gatják ki a dolgozó tanúit, megelégednek a jelentéssel. Márpedig a bizonyítás alsó szinten is a törvényesség alapja. Nem szívesen nyújtanak se­gítséget a kényes ügyek ki­vizsgálásához egyes szakszer­vezeti központok sem. Félnek a támadástól és félelmük jo­gos. A Szaktanácshoz is több levél, feljelentés érkezett egyes funkcionáriusok ellen, ellenforradalmároknak rágal­mazták őket, mert felléptek a túlzásokkal, a törvény­telensé­­­gekkel szemben.­­ Az állam és a párt vezetői* arra intenek, hogy nagy kö-­ rültekintéssel, elfogultság nél-* kül, igazságosan, tények alap-* ján hozzanak intézkedéseket* emberek sorsáról. Dr. Nezvál♦ Ferenc igazságügyi miniszter* legutóbb is hangsúlyozta: § »Változatlan eréllyel kell vé-* deni a szocialista törvényessé-* get. Aki a törvényt tiszteli,­­ annak biztosítani kell háborí-» tatlan, nyugodt életkorútmé- * nyeit, aki a törvényt megsérti, % meg kell büntetni. A jószán- $ dékú, de megtévesztett dolgo-* zókkal szemben nem a meg-% torlást, hanem a megnyerés % módszerét kell alkalmazni.« % Legyen így a gyakorlatban,­­ az üzemekben is. 1 MÉRLEGEN A SZIGOR A MEGÉRTÉS a Szaktanács panaszirodájának ügyeiben Az Astoria-szálló színvonalának megfelelő, ízlésesen berende­­­zett kávéházat nyitott meg a Belkereskedelmi Minisztérium, szerdán délután a szálló épületében a régi népbüfé helyén.­­ Az új üzemrész k­ora reggeltől késő estig hideg és meleg it­a­­­lokkal, hideg konyhai termékekkel szolgálja ki a vendégeket." Képünkön a szakácsok örömmel kínálják az első vendéget,­, Moser Istvánt, a fiatal szakácsnemzedék kiváló tanítóját (Bauer Sándor felvétele)! 1957. augusztus 8 IA stvermektaros — nemzeti agy! Tóth Katalin ♦ OTP 211866... A hatjegyű szám az utóbbi hónapokban fogalommá vált: a kormos falú városi bérházakból, falusi iskolákból, tanács­­házakról, üzemi bizottságok szobáiból, gyári műhelyek üvegteteje alól erre a számra in­dítják útnak a kallódó, züllésnek induló, el­hanyagolt gyerekek sorsáért önmagukat is felelősnek érző egyszerű emberek a maguk forintjait. Sok forintot küldtek már, ezekben az órákban az OTP számlájára talán már be is futott az ötmilliomodik. És a sor még egyre nő. Nincs vidéke az országnak, ahol a Gyer­mekváros szó ne mozgatná meg azokat az em­bereket, akik nagy célkitűzések érdekében mindig áldozni tudnak. Gyakran panaszkodunk szóban és írásban, hogy társadalmunkban kevés a közösségi ér­zés. Sóhajtozva emlegetünk más országokat, ahol bezzeg az emberek törődnek egymással, szemben a mi hazánkkal, ahol mindenki min­­♦­denki ellen áskálódik, fúr-farag, ahol, sajnos, valóban van intrika is, névtelen feljelentések, aljas áskálód­ás is. De csak ez van? A 211 666-os csekkszámla szelvényei is mást bizonyítanak. Ahogy har­minc rossz gyerek közül mindig az öt-hat leg­­­­rakoncátlanabb tűnik fel, ugyanúgy a társa­­­­dalomban is a garázdák, a nagyszájúak, a törtetők és intrikusok vétetik észre magukat jobban. De meg kell tanulni meglátni az em­berek jó oldalát, s­egítő készséget, a közös­ség iránti felelősségtudatot — az igazán hu­manista emberszeretetet. A 211 666-os számra érkező összegek nagyon különböző nagysá­gúak. KISFIÚK, KISLÁNYOK a cukorra vagy futballmeccsre kapott pénzüket gyűjtik össze és küldik el, hogy valahol az ország másik sarkában ismeretlen kis pajtásaik várost kap­janak, ahol nemcsak fedél kerül a fejük fölé, de a szakmai tudás, az irodalom, az emberi értékek mindenfajta tárháza is megnyílik előttük. Tatabányán a vasúti vendéglő veze­tője nagy totónyereményét szemrebbenés nél­kül csökkenti ötezer forinttal­­ a Gyermek­­város javára. És a cukorkára kapott forintok és az ötezres summa között sok a lépcsőfok — de valamennyi a szeretet lépcsőfoka. Ha csak a szokásos jótékonysági gyűjtésről lenne szó, úgy is adnák az emberek — de az akció legjellemzőbb vonásává az válik, hogy a felajánlások nem állnak meg a forintoknál. Többet akarnak adni. Rengeteg a természet­beni munkafelajánlás: kisüzemek, iskolák kol­lektívái néhány ezer óra munkára jelentkez­nek az új Gyermekváros építésénél, egyének, családok írják, hogy örömest jönnének fala­kat húzni, kertet ásni, padot festeni, szobát berendezni — a mindenki gyerekeinek. Új vonás? Új is, meg régi is. Vannak társadalmi akciók, gyűjtések, amelyeknél senki sem érzi, hogy még valamit kell tennie, ha már aláírta a nevét valamely összeg mellé. Hogy most nincs így, az jó. S még jobb, hogy az együtt­­építésnek ezzel a lelkesedésével és a közös­ség iránti kötelességtudásból fakadó önkén­tességével már máskor is találkoztunk Ma­gyarországon. A múlt század elején a Nemzeti Színház építése váltott ki ilyen — bátran ír­hatjuk ide még egyszer a jelzőt — nemzeti érdeklődést, de a mi évtizedünkben is hivat­kozhatunk példára. Vagy talán a DISZ fiatal­jai muszájból mentek az 1956-os jeges ár után Homorúdra, Sárhátzra, Dunaszekcsőre, hogy visszaadják az embereknek, amit a fo­lyam elrabolt tőlük? MEG KELL AZONBAN MONDANI, hogy a levelek és az utalványok hátlapján érkező üzenetek most már mind sürgetőbben ostro­molnak egy újabb kérdéssel is. Miközben ja­vaslatot tesznek , Csillag Sándor hódmező­vásárhelyi mérnök egy Mezőhegyes környéki major, Bónis Lajos törökbálinti tervező mér­nök, volt tanár Törökbálint alkalmas épület­­csoportjai, Kiss József egy óbudai épületcso­port felhasználására —, egyre többször kér­dezik: hol, mikor épül hát a Gyermekváros? Örömmel adtuk a pénzt, de mikor kezdik már felhasználni? Közeleg a szeptember, jön az ősz, elfogynak a napfényes hetek, mi lesz a Gyermekvárossal? És sajnos, ezeket a kérdé­seket nemcsak a hozzánk érkező levelek han­goztatják. Maga a Gyermekváros kérdéseivel foglalkozó szervező bizottság is hetek óta kép­telen választ kapni a Gyermekváros területe, épületei, egész sorsa felett végül is dönteni hi­vatott, illetékes szervektől ugyanezekre a kérdésekre. A 211 666-os CSEKKSZÁMLA sok ezernyi szelvénye, német barátaink két és félmilliós segítsége kötelez. Gyors válaszra is. Baktai Ferenc Nagy mennyiségű kakaó, zöld füge kerül forgalomba Új gyorskiszolgáló boltok nyílnak A fővárosi tanács élelmiszer­kereskedelmi irodájának veze­tői szerdán sajtótájékoztatót tartottak. A kereskedelmi szakemberek elmondották, hogy a jövőben számos intézkedéssel igyeksze­nek megjavítani a főváros élel­miszerellátását. Több új ön­­kiszolgáló boltot nyitnak a for­galom zavartalanabb lebonyo­lítására. A tervek szerint az albert­­falvi, a Gubacsi úti és a Ke­repesi úti új lakótelepeken hamarosan megnyitják az új önkiszolgáló boltokat. Még eb­ben a hónapban a Mártírok útja 50. sz. alatt, a Bocskay u. 12. sz. házban és a Bánki Dé­nét u. 5. sz. épületében és a XVIII. ker. Vöröshadsereg útja 178. számú házban új gyors­­kiszolgáló boltokat nyitnak. A A külkereskedelmi szervek­ Hollandiából nagy mennyiségű­ kakaót importáltak, amelyből­ 10 és fél vagont augusztus­ végén a Közért hoz forgalom-­­ba 180 forintos áron, 10 dekás­ és negyedkilós csomagolásban.­ Albániából narancshéj- és füg­­gedzsem, továbbá zöldsüge ér­­­kezik. ! Augusztus 20-ra, a kettős­ ünnepre is biztosítják a fővá-­­ros ellátását. Többek között« 12 vagon marhahúst, 28 vagon › felvágottat, 3 vagon élőpon­á tyot, másfél vagon csemege- ‹ szalámit, 7 vagon vajat, 3 mil-;­lió tojást és nagy mennyiségű­ baromfit szállítanak ki a bol­­­tokba.­­ Az áruk téli tárolását is­ megkezdték. ; .m) ; M­ILYEN LESZ A JÖVŐ VILLAMOSKOCSIJA? A Köln mel­­­­letti Fühlingenben bemutatták az Alweg-vasutat. A villany­­motor meghajtású vonaton 100 utas fér el, legnagyobb sebes­­­­sége óránként 80 kilométer. Képünk: Az 1,8 km hosszú kísér­leti vasútvonal első állomása a kísérleti vonattal NÉPAKARAT ♦ Nincs jobb a kertmozinál. Jó, szagokkal terhes t­esti levegő simo- __­gatja arcunkat, palga? tücsök muzsikál, éjszakai pillan-­ gók repdesnek, s­ ha valaki unja a­ filmet, az ég ha­’ talmas sötét vásznát nézi. Boldog voltam, mikor hosz­­szú sorbaállás után sikerült vasárnap estére jegyet szerez­nem. Igaz, hogy az előadás kezdete előtt egy órával el kell foglalni a helyet, mert különben semmit nem lehet látni a filmből, de hát a le­vegő kellemes, és az ember nem érzi magát egyedül, mert jobboldalról egy édes kis szőke lurkó törli csokoládés ujjait fehér ingemhez (közben rugdal is), baloldalról terme­tes asszonyság présel. Mi ta­gadás, kicsit szűk a hely, de még mindig jönnek. Úgy ér­zem, a gyereket szükséges vol­na egy pár percre kivinni, az anyja nem vette észre. Én igen. Diszkréten, finoman, lassan elhúzom a lábamat és legye­zem magam. Körülöttem fin­torognak. Jobboldali szomszé­dom belémtenyerel. De fejünk felett derűsen világít a hold és a friss szél tömény hatvan fokos borpárlat szagát hozza, amit egy mögöttem tántorgó, állandóan belémkapaszkodó, öreg tengerészkapitány áraszt. A hangszóró már egy órája ugyanazt a lemezt játssza, a nézőtér zsúfolásig telt, már ol­dalt is hatalmas tömeg áll, szegény zöldfülű újoncok, majd később ébrednek rá ar­ra, hogy nem látnak semmit a filmből, csak a közönséget figyelhetik, de tapasztalva a sikert, majd újra eljönnek s akkor megnézik a filmet is. Középről. A helyzet egyre feszültebb, az izgalom növekszik, még pár száz elkéső vágtáz be bol­dogan s hálásan, hogy kapott jegyet, mert jegy van, csak hely nincs már. Derült szép idő, kezdődik az előadás s ekkor jelenik meg az égen az első felhő. Nem hétkor, vagy nyolc harminc­kor jön, dehogy, nem akarja elriasztani a pénztár elől az embereket, hanem tervsze­rűen, kilenckor. Az égi tréfa csak így sikerül. A reklámfilm vetítése közben beborul az ég. Néhány gyáva megfutamodik, mellét verve, gesztikulálva, át­­kozódva, habzó szájjal, a jegy­szedő s az ég felé gyanúsítóan mutogatva. Normandiában óriás csöve­ket fektetnek le, Luxorban szépségversenyt tartanak az öreg segédházfelügyelők kö­zött — bemutatják a nyertest s a második helyezettet — Hágában feltaláltak egy bil­lenő motorcsavart, Kölnben az évszázad legérdekesebb hor­gászversenye folyik, Prágában műanyagból készült ká­véda­­rálókat gyártanak... A hír­adó határozottan izgalmas, egyes gyengébb idegzetűek el is ájulnak, de a többi léleg­zetfojtva figyeli. Nem a vász­nat — az eget. Már dörög s villámlik körös-körül. A val­lásosak imádkoznak, a hitet­lenek káromkodnak, az óvato­sak esernyőt feszítenek ki, a hipochonderek aszpirint vesz­nek be, az optimisták örülnek, hogy legalább a híradót lát­hatták, a dühöngök a jegysze­dőért kiabálnak, oszlassa el a felhőket, az anyagiasak a pén­züket követelik, de konokul, makacskodva, apatikusan a helyükön maradnak. Bogarakról szóló kísérőfil­met vetítenek, a vásznon her­nyók mászkálnak, az izgalom a kukacoknál tetőpontjára hág, elered az eső... A film még pereg, újabb bogarakat mutatnak be, de a tömeg egy­szer csak reményvesztetten, kétségbeesetten, keserűen, dü­hösen feláll s megindul. Né­hány makacs még az esernyője alatt ül, de a többi már egy­mást üti, veri, pofozza, rug­dalja, nyomja, taszigálja, szo­rítja, hogy elázva, prüszkölve, krákogva, szent fogadalmakat esküdve előbb kerüljön ki in­nen. Az égi tréfa sikerült. A vetítés még folyik, a­ Dogarak még mászkálnak, de a mozi már üresen tátong. Kabátok mennek tönkre, nadrágok ve­szítik el formájukat, kalapok válnak használ­hatatlanná, vala­kit vernek, régi barátok megpo­fozzák egymást, évtizedes házas­­­­ságok bomlanak fel, szerelmek születnek, a né­zőtéren elhagyott gyerekek, félcipők, bölcsesség­fogak, sétapálcák, könyvtári könyvek, protézisek után ku­tatnak ... Teljes a felfordulás. A pá­nik zavartalanul folyik. A film is. Ha levetítik, akkor nem kell visszafizetni a jegy árát. Kemény György TELEFONSZÁMUNK: 224-819* Szabadtéri előadás

Next