Népakarat, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178–203. sz.)
1957-08-08 / 184. szám
A Szaktanács panaszirodájára sok elkeseredett ember kopogtat be. Igazságot keres vélt vagy valódi sérelmére. Sok levél is érkezik, nem egy csupán azzal az óhajjal: »Nem, akarok munkahelyemre viszszamenni, de szeretném, ha ügyemet tisztáznák.« Legtöbb az elbocsátási sérelem. Helyenként az a téves szemlélet alakult ki, hogy mindenki ellenforradalmár, aki októberben helytelen, téves nézeteket hangoztatott, ezért ki kell dobálni munkahelyéről. Nem sokat bíbelődnek — kis hibát követett-e el vagy nagyot — indokolt-e az elbocsátás vagy csak intrika, tévedés áldozata a dolgozó — egykönnyen megkapja az útilevelet. Huszonnyolc elbocsátás — ez indokolt Ha valaki végigül néhány fogadóórát a Szaktanácsban, a jogtalan panaszok mellett bőven túlzással is találkozik. A leggyakoribb a túlbuzgóság, a hibák felnagyítása, amikor a büntetés nem áll arányban az elkövetett kisebbfajta vétkekkel. A Szegedi Ládagyárból egy 19 éves lányt azért bocsátottak el, mert amikor az ab-elnök októberben azt mondta a fiataloknak, hogy a MEFESZ-gyűlést, amelyre el akarnak menni, nem tartják meg, a lány megcáfolta. Megmondta a gyűlés időpontját. Ezenkívül — állítólag — szovjetellenes kijelentést is tett. Elsősorban a politikailag tájékozatlan munkások köréből kerültek ki olyanok, akik valóban helytelen kijelentéseket tettek. Tetszett nekik, hogy hangjukat hallathatják. A túlbuzgóságból származnak az olyan esetek, amilyen a Magyaróvári MOFÉM-nél történt. Huszonnyolc embert küldtek el a Munka Törvénykönyve 29. § c) pontja (munkája elvégzésére nem alkalmas) alapján és amikor a területi egyeztető bizottság javaslatára alaposan megvizsgálták az ügyet, kiderült, csak öt esetben volt indokolt a felmondás. A munkástanácstagság felmondási ok? Sok elbocsátott neve mellett ott áll: munkástanácstag volt. Az igaz, hogy vitatkozunk a munkástanácsok létjogosultságáról, szerepéről, az is igaz, hogy egyes munkástanácstagok sokat ártottak a népi hatalomnak. De vajon azt jelenti-e ez, hogy minden munkástanácstag ellenforradalmár volt? A munkástanácsba sok helyen beválasztottak régi szervezett dolgozókat, akik nyugalmukkal és józan ítélőképességükkel nyerték meg az emberek bizalmát. Tőlük várták, hogy rendet teremtsenek a zűrzavarban. Ezek az emberek tájékozatlanságukban — egyes kijelentésekben — hibázhattak, szerepük mégsem ellenforradalami. A konszolidáció érdekében dolgoztak, most mégis többen úgy járnak, mint Ferk Ferenc, aki húsz évig dolgozott a Dunakeszi Járműjavítóban. Régi szervezett munkás, népszerű ember. Ha hibázott is — októberben a vasutas szakszervezet titkára lett —, nem követett el ellenforradalmi tettet. Most mégis az elbocsátás sorsára jutott. A jogos, vagy jogtalan elbocsátást mint mellékzönge, kíséri a kíméletlenség. Csepelen, például az Acélműben az elbocsátottak egy részének törvénytelenül nem fizettek felmondási járandóságot. Adminisztratív hibák is becsúsztak. Több helyen tévesen a 29. § b) pontjára hivatkoztak a felmondólevélben. Ez: átszervezés. Ezen a címen küldtek el embereket a Gheorghiu-Dej Hajógyárból. Így az »átszervezett« jogosan követelhette, helyezzék vissza, hiszen munkahelye nem szűnt meg. Meggondoltabb személyzeti politikát! A fogadóórán és a másutt szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy amíg a minisztériumokban, a hivatalokban könnyen megbocsátják egymásnak az elkövetett vétkeket, az üzemekben túl szigorúak. Vajon hasznos-e minden esetben az elbocsátás? Véleményünk szerint nem. Az elbocsátottakat nem nyeli el a föld, nem is disszidáltak. Két lehetőség áll előttük. Vagy a lumpenproletariátus soraiba süllyednek — mert mint megbélyegzettek, nehezen helyezkedhetnek el —, vagy ha felveszik őket más üzemekbe, jobban tudnak ártani, mint régi, ismert környezetükben. A sértődöttség, sőt bizonyos szembenállás hosszú ideig nem oldódik fel bennük. Ilyen módszerekkel nehéz lesz ezekből az emeberekből kigyomlálni tévelygésüket, hibás nézeteiket. A nyilvánvaló ellenforradalmi tettek a karhatalomra, a rendőrségre tartoznak, eljárás is indult elkövetőik ellen. Ez így rendben is van. De miért sújtjuk rendkívül szigorúan azokat, akik ugyan hibáztak, de nem követtek el főbenjáró bűnöket. Helyesebb lenne — s ez számos üzemi munkás javaslata is —, hogy a dolgozók szélesebb köre ítélkezzen, menjenek-e, vagy maradjanak az ilyen emberek. Megnyugtatóbb, igazságosabb ez az eljárás, és senki sem gyaníthatna mögötte személyi bosszút. Nem lenne ennyi sértődött, igazságát kereső ember, aki végül a legfelsőbb szakszervezeti tanácsadóhoz fordul, mikor már az egyeztető bizottságok kálváriáját megjárta. Nemcsak az egyeztető bizottságok ügye Az elbocsátottak elsősorban a vállalati egyeztető bizottságoknál keresnek védelmet. Sok esetben hiába. Több egyeztető bizottság minden alaposabb vizsgálat nélkül jóváhagyja az igazgató döntését. Jegyzőkönyveik, akárcsak a vállalati felmondólevelek, rosszak, szűkszavúak. Nem derül ki belőlük, miért történt az elbocsátás. A Kistext egyik vigognefonodai dolgozójának felmondólevelére azt írták: sztrájkra uszított. Hol, mikor, kik előtt? — egyik sincs bizonyítva. Lehet, hogy súlyosabb hibát is elkövetett, lehet, hogy semmit. Írásos nyomok, tanúk, nincsenek. Nem egyedülálló, ami a Kistextben történt, hogy még az egyeztető bizottság előtt sem hallgatják ki a dolgozó tanúit, megelégednek a jelentéssel. Márpedig a bizonyítás alsó szinten is a törvényesség alapja. Nem szívesen nyújtanak segítséget a kényes ügyek kivizsgálásához egyes szakszervezeti központok sem. Félnek a támadástól és félelmük jogos. A Szaktanácshoz is több levél, feljelentés érkezett egyes funkcionáriusok ellen, ellenforradalmároknak rágalmazták őket, mert felléptek a túlzásokkal, a törvénytelenségekkel szemben. Az állam és a párt vezetői* arra intenek, hogy nagy kö- rültekintéssel, elfogultság nél-* kül, igazságosan, tények alap-* ján hozzanak intézkedéseket* emberek sorsáról. Dr. Nezvál♦ Ferenc igazságügyi miniszter* legutóbb is hangsúlyozta: § »Változatlan eréllyel kell vé-* deni a szocialista törvényessé-* get. Aki a törvényt tiszteli, annak biztosítani kell háborí-» tatlan, nyugodt életkorútmé- * nyeit, aki a törvényt megsérti, % meg kell büntetni. A jószán- $ dékú, de megtévesztett dolgo-* zókkal szemben nem a meg-% torlást, hanem a megnyerés % módszerét kell alkalmazni.« % Legyen így a gyakorlatban, az üzemekben is. 1 MÉRLEGEN A SZIGOR A MEGÉRTÉS a Szaktanács panaszirodájának ügyeiben Az Astoria-szálló színvonalának megfelelő, ízlésesen berendezett kávéházat nyitott meg a Belkereskedelmi Minisztérium, szerdán délután a szálló épületében a régi népbüfé helyén. Az új üzemrész kora reggeltől késő estig hideg és meleg italokkal, hideg konyhai termékekkel szolgálja ki a vendégeket." Képünkön a szakácsok örömmel kínálják az első vendéget,, Moser Istvánt, a fiatal szakácsnemzedék kiváló tanítóját (Bauer Sándor felvétele)! 1957. augusztus 8 IA stvermektaros — nemzeti agy! Tóth Katalin ♦ OTP 211866... A hatjegyű szám az utóbbi hónapokban fogalommá vált: a kormos falú városi bérházakból, falusi iskolákból, tanácsházakról, üzemi bizottságok szobáiból, gyári műhelyek üvegteteje alól erre a számra indítják útnak a kallódó, züllésnek induló, elhanyagolt gyerekek sorsáért önmagukat is felelősnek érző egyszerű emberek a maguk forintjait. Sok forintot küldtek már, ezekben az órákban az OTP számlájára talán már be is futott az ötmilliomodik. És a sor még egyre nő. Nincs vidéke az országnak, ahol a Gyermekváros szó ne mozgatná meg azokat az embereket, akik nagy célkitűzések érdekében mindig áldozni tudnak. Gyakran panaszkodunk szóban és írásban, hogy társadalmunkban kevés a közösségi érzés. Sóhajtozva emlegetünk más országokat, ahol bezzeg az emberek törődnek egymással, szemben a mi hazánkkal, ahol mindenki min♦denki ellen áskálódik, fúr-farag, ahol, sajnos, valóban van intrika is, névtelen feljelentések, aljas áskálódás is. De csak ez van? A 211 666-os csekkszámla szelvényei is mást bizonyítanak. Ahogy harminc rossz gyerek közül mindig az öt-hat legrakoncátlanabb tűnik fel, ugyanúgy a társadalomban is a garázdák, a nagyszájúak, a törtetők és intrikusok vétetik észre magukat jobban. De meg kell tanulni meglátni az emberek jó oldalát, segítő készséget, a közösség iránti felelősségtudatot — az igazán humanista emberszeretetet. A 211 666-os számra érkező összegek nagyon különböző nagyságúak. KISFIÚK, KISLÁNYOK a cukorra vagy futballmeccsre kapott pénzüket gyűjtik össze és küldik el, hogy valahol az ország másik sarkában ismeretlen kis pajtásaik várost kapjanak, ahol nemcsak fedél kerül a fejük fölé, de a szakmai tudás, az irodalom, az emberi értékek mindenfajta tárháza is megnyílik előttük. Tatabányán a vasúti vendéglő vezetője nagy totónyereményét szemrebbenés nélkül csökkenti ötezer forinttal a Gyermekváros javára. És a cukorkára kapott forintok és az ötezres summa között sok a lépcsőfok — de valamennyi a szeretet lépcsőfoka. Ha csak a szokásos jótékonysági gyűjtésről lenne szó, úgy is adnák az emberek — de az akció legjellemzőbb vonásává az válik, hogy a felajánlások nem állnak meg a forintoknál. Többet akarnak adni. Rengeteg a természetbeni munkafelajánlás: kisüzemek, iskolák kollektívái néhány ezer óra munkára jelentkeznek az új Gyermekváros építésénél, egyének, családok írják, hogy örömest jönnének falakat húzni, kertet ásni, padot festeni, szobát berendezni — a mindenki gyerekeinek. Új vonás? Új is, meg régi is. Vannak társadalmi akciók, gyűjtések, amelyeknél senki sem érzi, hogy még valamit kell tennie, ha már aláírta a nevét valamely összeg mellé. Hogy most nincs így, az jó. S még jobb, hogy az együttépítésnek ezzel a lelkesedésével és a közösség iránti kötelességtudásból fakadó önkéntességével már máskor is találkoztunk Magyarországon. A múlt század elején a Nemzeti Színház építése váltott ki ilyen — bátran írhatjuk ide még egyszer a jelzőt — nemzeti érdeklődést, de a mi évtizedünkben is hivatkozhatunk példára. Vagy talán a DISZ fiataljai muszájból mentek az 1956-os jeges ár után Homorúdra, Sárhátzra, Dunaszekcsőre, hogy visszaadják az embereknek, amit a folyam elrabolt tőlük? MEG KELL AZONBAN MONDANI, hogy a levelek és az utalványok hátlapján érkező üzenetek most már mind sürgetőbben ostromolnak egy újabb kérdéssel is. Miközben javaslatot tesznek , Csillag Sándor hódmezővásárhelyi mérnök egy Mezőhegyes környéki major, Bónis Lajos törökbálinti tervező mérnök, volt tanár Törökbálint alkalmas épületcsoportjai, Kiss József egy óbudai épületcsoport felhasználására —, egyre többször kérdezik: hol, mikor épül hát a Gyermekváros? Örömmel adtuk a pénzt, de mikor kezdik már felhasználni? Közeleg a szeptember, jön az ősz, elfogynak a napfényes hetek, mi lesz a Gyermekvárossal? És sajnos, ezeket a kérdéseket nemcsak a hozzánk érkező levelek hangoztatják. Maga a Gyermekváros kérdéseivel foglalkozó szervező bizottság is hetek óta képtelen választ kapni a Gyermekváros területe, épületei, egész sorsa felett végül is dönteni hivatott, illetékes szervektől ugyanezekre a kérdésekre. A 211 666-os CSEKKSZÁMLA sok ezernyi szelvénye, német barátaink két és félmilliós segítsége kötelez. Gyors válaszra is. Baktai Ferenc Nagy mennyiségű kakaó, zöld füge kerül forgalomba Új gyorskiszolgáló boltok nyílnak A fővárosi tanács élelmiszerkereskedelmi irodájának vezetői szerdán sajtótájékoztatót tartottak. A kereskedelmi szakemberek elmondották, hogy a jövőben számos intézkedéssel igyekszenek megjavítani a főváros élelmiszerellátását. Több új önkiszolgáló boltot nyitnak a forgalom zavartalanabb lebonyolítására. A tervek szerint az albertfalvi, a Gubacsi úti és a Kerepesi úti új lakótelepeken hamarosan megnyitják az új önkiszolgáló boltokat. Még ebben a hónapban a Mártírok útja 50. sz. alatt, a Bocskay u. 12. sz. házban és a Bánki Dénét u. 5. sz. épületében és a XVIII. ker. Vöröshadsereg útja 178. számú házban új gyorskiszolgáló boltokat nyitnak. A A külkereskedelmi szervek Hollandiából nagy mennyiségű kakaót importáltak, amelyből 10 és fél vagont augusztus végén a Közért hoz forgalom-ba 180 forintos áron, 10 dekás és negyedkilós csomagolásban. Albániából narancshéj- és függedzsem, továbbá zöldsüge érkezik. ! Augusztus 20-ra, a kettős ünnepre is biztosítják a fővá-ros ellátását. Többek között« 12 vagon marhahúst, 28 vagon › felvágottat, 3 vagon élőponá tyot, másfél vagon csemege- ‹ szalámit, 7 vagon vajat, 3 mil-;lió tojást és nagy mennyiségű baromfit szállítanak ki a boltokba. Az áruk téli tárolását is megkezdték. ; .m) ; MILYEN LESZ A JÖVŐ VILLAMOSKOCSIJA? A Köln melletti Fühlingenben bemutatták az Alweg-vasutat. A villanymotor meghajtású vonaton 100 utas fér el, legnagyobb sebessége óránként 80 kilométer. Képünk: Az 1,8 km hosszú kísérleti vasútvonal első állomása a kísérleti vonattal NÉPAKARAT ♦ Nincs jobb a kertmozinál. Jó, szagokkal terhes testi levegő simo- __gatja arcunkat, palga? tücsök muzsikál, éjszakai pillan- gók repdesnek, s ha valaki unja a filmet, az ég ha’ talmas sötét vásznát nézi. Boldog voltam, mikor hoszszú sorbaállás után sikerült vasárnap estére jegyet szereznem. Igaz, hogy az előadás kezdete előtt egy órával el kell foglalni a helyet, mert különben semmit nem lehet látni a filmből, de hát a levegő kellemes, és az ember nem érzi magát egyedül, mert jobboldalról egy édes kis szőke lurkó törli csokoládés ujjait fehér ingemhez (közben rugdal is), baloldalról termetes asszonyság présel. Mi tagadás, kicsit szűk a hely, de még mindig jönnek. Úgy érzem, a gyereket szükséges volna egy pár percre kivinni, az anyja nem vette észre. Én igen. Diszkréten, finoman, lassan elhúzom a lábamat és legyezem magam. Körülöttem fintorognak. Jobboldali szomszédom belémtenyerel. De fejünk felett derűsen világít a hold és a friss szél tömény hatvan fokos borpárlat szagát hozza, amit egy mögöttem tántorgó, állandóan belémkapaszkodó, öreg tengerészkapitány áraszt. A hangszóró már egy órája ugyanazt a lemezt játssza, a nézőtér zsúfolásig telt, már oldalt is hatalmas tömeg áll, szegény zöldfülű újoncok, majd később ébrednek rá arra, hogy nem látnak semmit a filmből, csak a közönséget figyelhetik, de tapasztalva a sikert, majd újra eljönnek s akkor megnézik a filmet is. Középről. A helyzet egyre feszültebb, az izgalom növekszik, még pár száz elkéső vágtáz be boldogan s hálásan, hogy kapott jegyet, mert jegy van, csak hely nincs már. Derült szép idő, kezdődik az előadás s ekkor jelenik meg az égen az első felhő. Nem hétkor, vagy nyolc harminckor jön, dehogy, nem akarja elriasztani a pénztár elől az embereket, hanem tervszerűen, kilenckor. Az égi tréfa csak így sikerül. A reklámfilm vetítése közben beborul az ég. Néhány gyáva megfutamodik, mellét verve, gesztikulálva, átkozódva, habzó szájjal, a jegyszedő s az ég felé gyanúsítóan mutogatva. Normandiában óriás csöveket fektetnek le, Luxorban szépségversenyt tartanak az öreg segédházfelügyelők között — bemutatják a nyertest s a második helyezettet — Hágában feltaláltak egy billenő motorcsavart, Kölnben az évszázad legérdekesebb horgászversenye folyik, Prágában műanyagból készült kávédarálókat gyártanak... A híradó határozottan izgalmas, egyes gyengébb idegzetűek el is ájulnak, de a többi lélegzetfojtva figyeli. Nem a vásznat — az eget. Már dörög s villámlik körös-körül. A vallásosak imádkoznak, a hitetlenek káromkodnak, az óvatosak esernyőt feszítenek ki, a hipochonderek aszpirint vesznek be, az optimisták örülnek, hogy legalább a híradót láthatták, a dühöngök a jegyszedőért kiabálnak, oszlassa el a felhőket, az anyagiasak a pénzüket követelik, de konokul, makacskodva, apatikusan a helyükön maradnak. Bogarakról szóló kísérőfilmet vetítenek, a vásznon hernyók mászkálnak, az izgalom a kukacoknál tetőpontjára hág, elered az eső... A film még pereg, újabb bogarakat mutatnak be, de a tömeg egyszer csak reményvesztetten, kétségbeesetten, keserűen, dühösen feláll s megindul. Néhány makacs még az esernyője alatt ül, de a többi már egymást üti, veri, pofozza, rugdalja, nyomja, taszigálja, szorítja, hogy elázva, prüszkölve, krákogva, szent fogadalmakat esküdve előbb kerüljön ki innen. Az égi tréfa sikerült. A vetítés még folyik, a Dogarak még mászkálnak, de a mozi már üresen tátong. Kabátok mennek tönkre, nadrágok veszítik el formájukat, kalapok válnak használhatatlanná, valakit vernek, régi barátok megpofozzák egymást, évtizedes házasságok bomlanak fel, szerelmek születnek, a nézőtéren elhagyott gyerekek, félcipők, bölcsességfogak, sétapálcák, könyvtári könyvek, protézisek után kutatnak ... Teljes a felfordulás. A pánik zavartalanul folyik. A film is. Ha levetítik, akkor nem kell visszafizetni a jegy árát. Kemény György TELEFONSZÁMUNK: 224-819* Szabadtéri előadás