Népakarat, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204–228. sz.)

1957-09-01 / 204. szám

Kinevezték hazánk út mongóliai nagykövetét A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Boldoczki János rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet a Mongol Népköztársaságiba történt akikre- editálása alól felmentette, egy-idejűjéig Garasin Rudolfot rendkívüli és meghatalmazott nagyikövetté nevezte ki , megbízta a Magyar Népköz- társaság Ulan-Bator-i nagy-i követségének vezetésével. Megkezdődött a téli bevásárlás Igen sok őszi és téli holmit vásároltak az utóbbi két napon Budapesten. Az Úttörő Áruházban 300 télikabát, 1000 őszi ruha fogyott el. A Divatcsarnokban 900 női télikabát, több mint 4000 pár zárt cipő és 25 000 pár nylonharisnya talált gazdára. A Corvin Áruházban 7000 méter téli szövetet, 3000 darab pamut kötött holmit, 500 olasz fazonú átmeneti kabátot adtak el. A Szabadság Áruházban több száz meleg öltöny vásárlása jelezte, hogy a vevőközönség a hűvösebb idő beköszöntével számol. Megkerültek a szökött madarak Két héttel ezelőtt megszökött egy kerecsensólyom a zuglói Tengerszem utca 74. alatt működő sólyomidomítótelepről. Néhány nappal ezelőtt a jugoszláviai Pacsér községből jelentették, hogy egerészölyvet vagy ahhoz hasonló madarat fogtak, amelynek lábán szíjszerszámot és »Virág Árpád Budapest XIV. Tengerszem utca 74« feliratú névtáblát találtak. Ez a madár azonos a hűtlen kerecsensólyommal, és nyilván az ősi vonulási ösztön hatására repült dél felé. Egyidejűleg a csehszlovákiai Kreszna községből is jelentették, hogy egy lábszerszámokkal és névtáblával ellátott vörös vércsét fogtak és érdeklődtek, mi legyen a sorsa a madárnak. Egy volt földbirtokos pünkösdi királysága — októberben IPOLYVÖLGYE BÉKÉS CSENDBEN ÉLT. Errefelé az emberek nem hallottak semmit, távol éltek a főváros zajától, nem is sejtették, hogy néhány nap múlva milyen vész zúdul a nyakukba és hány ember veszíti el a fejét hazug, értelmetlen dolgok miatt. Október volt, az őszi munkák legszebb, de legsürgetőbb ideje. Az ipolyvölgyi állami gazdagságban alig lehetett az irodákban és a belső majorokban valakit is találni. 26-án, pénteken idegen férfi jelent meg az állami gazdaságban. — Tájékozódni jöttem a járási forradalmi nemzeti bizottmány nevében. Tóth Ferenc a nevem mutatkozott be. 26-án tájékozódott és 27-én már elkergette az igazgatót, a főagronómust, a főkertészt, kitiltotta a gazdaságból a párttitkárt és önhatalmúlag átvette az állami gazdaság irányítását. A vezetőségből mindössze egy ember, a volt főkönyvelő felelt meg neki, aki régi földbirtokos. S ezután Tóth megalakította a »saját munkástanácsát«: 80 százalékát ellenforradalmárokból és régi volksbundistákból, 20 százalékát pedig megtévesztett munkásokból. — Engem beválasztottak a munkástanácsba — mondja Krepsz Pali bácsi. — Nem tudom, hogy szándékosan, szemfényvesztésből tették ezt, vagy csűré-n véletlenül kerültem közéjük. De már az első ülésen összekülönböztünk alaposan. Nekik az volt a fő céljuk, hogy mindenkit kidobáljanak a gazdaságból. Én meg felszólaltam, hogy ebből baj lesz, méghozzá nagy, így nem követelhetünk munkát senkitől, mert hiányzik a szakvezetés, tönkremegy minden, a sok állami vagyon. Erre aztán rám kiabáltak, hogy tűnjek el én is. — Nem mi kellettünk ezeknek — mondja Hallai Mihály gépész, akit ugyancsak eltanácsolták maguk közül —, hanem olyan befolyásolható, akarat nélküli emberek, mint Kipilla Béla, mert az olyanokkal azt csinálhatták, amit akartak. Úgy aztán növekedett volna Tóth úr birtoka. MISKA BÁCSI RÁTAPINTOTT a dolgok elevenjére. A Tóth úr birtokáról beszélt. Tóth Ferenc ugyanis egykor földbirtokos volt és ezt a területet birtokolta 1945 előtt. (Néhányan élnek a gazdaságban ma is, akik Tóth úr egykori cselédei voltak és még jól emlékeznek, amikor hajnali 2—3 órakor vasvillával zavarta, vagy zavartatta ki az embereket a munkába.) Tóth Ferenc most vissza akarta szerezni birtokát. Kezdett berendezkedni Ipolyvölgyén és néhány nap múlva már otthonosan érezte magát. Egyetlen dolgot követelt meg szigorúan: az ő volt tanyájához kellett hordani minden építőanyagot, egykori földjére a trágyát és azokba az istállókba az állatállomány javát. A munka megállt az állami gazdaságban, csak az állatállományt tartották jól. De ott aztán folyt a pénz. Ahogy utólag kiszámították, ebben az időszakban az ipolyvölgyi állami gazdaságban 4,69 forintba került egy liter tej. A munkaruháidat mindenki vitte, csak annak nem jutott, akinek valóban járt. No, de ezek mind nem érdekelték Tóth urat, hiszen távol estek céljaitól, őt elfoglalta »saját« birtokának berendezése. Megerősítve érezte magát, hiszen körülötte fegyver ropogott, a községben megjelent idegen urak kinyitották a márianosztrai börtön kapuit és szélnek eresztették a gyilkosokat, betörőket. Megjelentek a volt csendőrök is. KÖZBEN FOLYT A BOR. A gazdaság István-majori üzemegységében itatták az embereket, széthordták a terményt, vagonszámra hurcolták el az almát. A részegek prémiumot osztottak maguknak. Hogy mi-re? Meg nem termett almára. Az italos embereket könynyebben lehetett rávenni bűncselekményre is. Egy Lantos nevű fiatalember, a szesz s az idegenek hatására fegyvert fogott. De volt, akit köteleztek az idegenek, hogy őket szolgálja. Fegyverrel kényszerítették Zvik Károly retorost, hogymenjen velük Vácra lőszerért. — Ezek azt hitték még november első napjaiban is, hogy az ő világuk marad fenn — mondja Csató Ferenc, a párttitkár. — Hosszú hetek harcába került, amíg Tóth Ferencetel tudtuk távolítani. »Így aztán az ellenforradalmaskodás nálünk elhúzódott és sokba, nagyon sokba került. Csak tavasszal derült ki, hogy mennyi takarmány ment tönkre, hogy 240 hold földet fel sem szántottak, a gyümölcsöst nem gondozták és rengeteg gazdasági felszerelésnek lába kelt. — Keserű tapasztalat ez ne-künk — folytatja a párttitkár. — Az emberek sokat beszél- e nek az »időkről« és mintha bűntudatot éreznének, mert a munka sokkal jobban megy. CSAK ENNYIT akartam le-írni. Dióhéjban — ez történt, Ipolyvölgyén 1956 októberében. „ Engedtessék meg, hogy az ENSZ ötös bizottságának je-lentését szerkesztő urak figyel- mébe ajánljam, mert ez az igazság... , Lendvai Vera . 1957. szeptember 1 Kinek van igazata vevőnek? az eladónak? a pincérnek? a vendégnek? A tárgyalás, amelyre most meginvitáljuk az olvasót, a képzelet szülötte, de a szereplők és a problémák élőek, igaziak. A közvélemény ítélőszéke előtt régi ismerőseink állnak: a kereskedelem és a vendéglátóipar. A vádbeszéd már elhangzott — sokan és sokszor elmondták panaszkönyvben, levélben, újságcikkben, szóban, gondolatban. Az ítélőszék csak sommázza a vádakat: — Türelmetlen, unott bolti eladók, kevesebbet mérő közérmek, többet számoló pincérek keserítik mindenfelé a vásárlás és a szórakozás örömét. Az üzletbarátság ritka, a korrupció annál gyakoribb: »dugpénzért« dugott áru, forintossal bélelt blokkért jobb feketekávé kapható. A boltok, éttermek becsületes, előzékeny dolgozóinak igyekezete ellenére már-már ott tartunk, hogy kulturált kereskedelem helyett eladásról, igazi vendéglátás helyett étkeztetésről kell beszélnünk. — A vádakat megértettük és részben elismerjük — válaszol a kereskedelem és a vendéglátóipar. — De kérjük a tisztelt közvéleményt, győződjék meg arról is, mi van az érem, illetve a pult másik oldalán. Hallgassák meg tanúinkat. A pult másik oldalán Felsorakoznak a védelem tanúi: fehér és kék köpenyes eladók, pincérkabátos férfiak, bóbitás, köténykés nők. Kékpettyes egyenruhájukban eljöttek a Divatcsarnok elárusítónői is. Közülük lép most az első tanú a közvélemény ítélőszéke elé. — Németh Dénesné vagyok, a Divatcsarnokból. Kérem, én 28 éve dolgozom áruházban és azt tanultam, hogy a vevőnek mindig igaza van. Higgyék el, sokat kell nyerni ennek a régi kereskedelmi szabálynak a betartásáért. A vevőnek joga van idegeskedni, az árut ócsárolni, sokat válogatni és semmit sem vásárolni. De nincs joga aktatáskával fejbevágni Klein Pál kartársunkat, vagy női becsületében durván megsérteni a cipőosztályon dolgozó Pákolicz Mihálynét. Sajnos, ezek nem egyedülálló esetek. — Ön szerint mindennek a vevő az oka? — hangzik az ítélőszék kérdése. — Azt nem mondhatom, kérem — rázza a fejét Némethné. — Vannak nagyon kedves, udvarias vásárlók, őket könynyű kedvesen, udvariasan kiszolgálni. A legtöbb súrlódás a nehezen kapható áruk miatt adódik. Sokan keresnek például kétlapos rezsót, vagy bébicipőt. A vevő már öt-hat üzletben kapta, az eladó pedig aznap ötvenedszer adta ugyanazt a választ: »Sajnos, nincs.« Persze, hogy mindkét fél ideges. Azt hiszem, a jobb áruellátás sokat segítene. Inkább: »legyen szíves" .A Baross utcai 8405. számú Közért vezetője, Gottdiener József másként vélekedik. Az ő boltjában — talán csak a citrom kivételével — minden kapható, »mi szem-szájnak ingere«, s a vásárlóközönség egy része mégis türelmetlen, ideges. Szerinte ott a hiba, hogy az emberek általában nem szánnak időt a vásárlásra: bosszúsak a várakozás miatt akkor is, ha éppen semmi dolguk sincs. Tóth Istvánná, a bolt eladója más varázsszót ajánl ahelyett, hogy »adj uram isten, de mindjárt«. Csak annyit: »legyen szíves« és »köszönöm«. Ő legalábbis úgy van vele, hogy a parancsoló hangra nehezebben mozdul, a kedves vevő szavára szívesen igyekszik. — Egy tévhitet szeretnék eloszlatni — mondja a következő tanú, Nagy Lajosné, a Lenin körúti 98. sz. Gyermekruhabolt vezetője. — Az eladó lehet ügyetlen, lehet szakképzetlen, de sohasem akarhatja »lerázni« a vevőt. Az a célunk, hogy a boltból senki se távozzék üres kézzel. — Nono, ne essünk át a pult másik oldalára — kételkedik valaki a közvélemény soraiból. — Mivel bizonyítja, amit mondott? — Azzal — válaszol Nagyné —, hogy jutalékot kapunk a forgalom arányában és a kereskedelmi dolgozó sem ellensége a saját zsebének. — Azt elhiszem! — jegyzi meg egy kaján közbeszóló. — Ha már itt tartunk, beszéljen valaki a súlycsonkításokról, meg a többi csalafintaságról is. Damoklész kardja — a leltári felelősség A választ a KPVDSZSZ adja meg. A szakszervezet nem tagadja, hogy a kereskedelem és a vendéglátóipar dolgozói sok esetben szándékosan megkárosítják a fogyasztót. Sokan haszonlesésből, még többen — önvédelemből, azért, hogy mesterséges leltártöbbleteket produkáljanak. Ugyanis a kisebb üzletekben valamennyi dolgozó, a nagyobbakban pedig a vezető anyagilag felelős a leltárhiányért — méghozzá egyhavi fizetése erejéig. Ezért van az, hogy jelenleg háromszor annyi a leltártöbblet, mint a hiány. A szakszervezet a becsületes alkalmazottakra nézve anyagilag sérelmesnek, erkölcsileg romboló hatásúnak ítéli a leltári felelősség mostani rendszerét és állást foglal ellene. — A vendéglátóiparban is hasonló okok miatt fordulhat elő árucsonkítás — tár újabb tényeket a közvélemény ítélőszéke elé Haraszti Lajos, a XIV. kerületi Vendéglátóipari Vállalat helyettes igazgatója. — Gyakran a nagykereskedelem is hiányosan szállít: kevesebb a bor a hordókban, törött és üres söröspalackok érkeznek a gyárból. Az üzletvezető aztán pótolja a hiányt — ahogy tudja... — Hát a pincérnek mit kell pótolnia? — süvít egy hang. — Az miért »téved« mindig a vendég kárára? — Hallottak már a »bliccelő« vendégekről? — kérdezi Wirth Kálmán, a Szófia-étterem felszolgálója. — Gavallérosan rendelnek, aztán fizetés nélkül meglépnek. A számlát a pincér fedezi: ki a borravalókból, ki pedig — »rászámolásból«. Embere válogatja. A vendég panaszkönyvébe A Vorosilov úti Napsugár eszpresszó és a Thököly úti Végállomás-étterem dolgozói is a »bliccelőkre« panaszkodnak, no meg a duhaj, kötekedő részegekre. Az utóbbiakról Györke Lajos, a Vadászkert pincére mesélhetné a legtöbbet — ha a »kedves vendégek« a napokban úgy össze nem verték volna, hogy nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. — A vendég minden apróságért kéri a panaszkönyvet, hívatja az üzletvezetőt, — mondja Szele Béla, a Szófiaétterem egyik vezetője. — Lenne csak a vendégnél is panaszkönyv, bizony beleírnánk egyet-mást, például a kulturált viselkedésről, vagy a fogyasztott ételek, italok bemondásánál tanúsított »feledékenységről«. Szigorú »vendéglátóipari tízparancsolat« — tíz pontból álló minisztériumi utasítás — védi a vendéget a visszaélésektől. Mi véd bennünket? Nem könnyű igazságot tennnk. A közvélemény ítélőszéke előtt a vádlottakból vádlók lettek, a problémák bonyolódtak, de tisztultak is. És most dönteni kell. A döntés pedig csak így szólhat: Az udvariasság és a türelem is hiánycikk! 1. Az általánosítás az igazság halála. Kétségkívül sok (sőt több a soknál) a türelmetlen, rossz modorú, a fogyasztót megkárosító kereskedelmi és vendéglátóipari alkalmazott. Ezeket kell elítélni, nem pedig a becsületes többséget. Egy, tíz vagy száz pincér lehet harácsoló, de »a« pincér nem az. Mint ahogy senki sem állítaná, hogy az emberek mind gorombák és csalók, amiért durva vevő és »bliccelő« vendég is akad közöttük. 2. Ami a korrupciót illeti , kettőn áll a vásár: a »dugpénzt« valaki adja és valaki elfogadja. Aki adja, az a kezdeményező, azt kell elmarasztalni. (Egyben-másban, persze, az iparit is el kell marasztalni, mint a korrupció közvetett okozóját.) 3. Több jóindulat, türelem, udvariasság — e könnyen pótolható »hiánycikkeik« nagyon elkelnének, pult előtt és pult mögött egyaránt. Lehet, hogy a közvélemény ítélőszékének döntésével sokan nem értenek egyet. Fellebbezzenek, szóljanak hozzá. A riporter a döntést aláírja: Vajk Veraj ff Csepel, Alsóerdősor utca. A gyorsvasút végállomásától tízpercnyire új lakótelep épül. Százötvenkét kertes, többségében kétszoba-összkomfortos, takaros ikerház sorakozik egymás mellett katonás rendben. Kétharmad részükben már bent laknak a boldog tulajdonosok. A többit december elejéig folyamatosan készítikel. A napokban vettek át műszakilag újabb tizenöt házat. »Ebből az alkalomból mentünk ki mi is Csepelre. Együtt akaratunk örülni az építőkkel az »újabb sikernek. Ez csak részben sikerült. Egyik kísérőnk »ugyanis tudomásunkra hozta: — A Csepeli Erőmű pernyebeton-panel üzemének befellegzett, önhibáján kívül nemfolytathatja munkáját. E lakótelep szükségleteit szeptember 15-ig kielégíti, más megrendelése viszont nincs. Még néhány nap és »becsukja a boltot« a csepeli »házgyár...« Poneiustól — Pilátusig A csepeli gyáróriásiban Gebhardt mérnök, a panelüzem vezetője és Polgár Jenő, az erőmű anyaggazdálkodási osztályának vezetője hitelesíti a hallottakat. — Poneiustól Pilátusig végigkilincseltünk már mindenkit. Ígéretnél többet azonban még sehol sem kaptunk —bár első jelzésünket májusban adtuk le. Az Építésügyi Minisztérium nem gondoskodik rólunk. Elmondták, két évvel ezelőtt létesült az üzem. Két év alatt több mint háromszáz kétszobás összkomfortos lakást készítettek, többmilliós értéket állítottak elő az egyébként szemétbe kerülő pernyéből. S mindezt kétszázezer forintos beruházásból. Ennyibe került az üzem életrehívása. A kapacitás azonban szűk. A keletkező pernyének csak ötven százalékát képesek feldolgozni. A maradékot el kell szállítani a gyárból. Évente több mint egymillió forintba kerül a pernye elszállítása! És másfélmillió forint befektetéssel —amiből egymillió, a szállítási költség, megvan — az összes keletkező pernyét feldolgozná az üzem. Kétszeresre növekednék ezzel a termelőképességük. Évente 1300 kétszobás lakás falazó anyagát tudnák előállítani. A kislakásépítők cukorként vásárolnák Nyakunkba vettük a várost, keresve a felelősöket. Szemény szerint nem találtuk meg őket. A labdát mindenhol tovább dobták. Farkas Antal, az Építésügyi Minisztérium I. számú országos építőipari igazgatóságának főmérnöke. — A Csepeli Erőmű ez év februárjában saját kezelésébe vette a panelgyártó üzemet. A felügyeleti hatáskört azóta a KGM tölti be. De ezen túlmenően mi csak kivitelezők vagyunk. Milyen falazó anyagból épüljenek a házaik — azt nem mi határozzuk meg. A birtokunkban levő tervek szerint a központi beruházási keretből, sem az idén, sem jövőre nem épülnek földszintes családiház lakótelepek , így pernyebetonból készült panelekre nincs szükségünk. Ezért nem tudjuk ellátni megrendeléssel a csepeli üzemet. Németh István, a KGM beruházási osztályának csoportvezetője: — Tárcánk csak ipari jellegű beruházásokkal foglalkozik. A lakóházépítés az ÉM feladata. A csepeli vállalat kötelessége, hogy szerezzen magának megrendelést . . . Kvassai Tibor, a Fővárosi Építőipari Beruházási Vállalat főmérnöke: — Az Alsóerdősor utcai építkezéssel egy időre befejez-t zük a földszintes lakótelepek építését. A pernyebeton elemeket majd más módon hasznosítja az 1. számú országos építőipari igazgatóság főmérnöke, Farkas elvtárs... (!?) Különben is a városfejlesztési terveket nem mi készítjük. Majd utánanézünk, hogy hol tudnánk hasznosítani a csepeli gyár melléktermékét Koppány Nándor és Szécsi Pál, az Országos Tervhivatal építőipari és építőanyagipari főosztályának főmérnökei. — Most hallunk e problémáról először. Bár hivatalból nem tartozik ránk, utánanézünk, hogy mit lehetne tenni. Könynyebb lenne a dolgunk, ha az üzem nem 3X80 méteres paneleket, hanem kisebb falazó blokkokat készítene. A kislakásépítőik minden bizonnyal cukorként vásárolnák. 10000 családi házhoz nincs építőanyag Néhány nappal ezelőtt Rudnai Gyula, az Építéstudományi Intézet igazgatója nyilatkozott a sajtónak. — Nincs olyan szerv, mely összefogná a különféle új eljárású, helyi építési anyagok problémáit — mondotta a többi között. Túlságosan szegények vagyunk lakásban ahhoz, hogy a lehetőségeket elszalasszuk — és így pazaroljunk. Az ÉM anyagellátási és értékesítési igazgatójának júniusban kiadott közleménye szerint különösen falazó anyagokból állunk rosszul. Ez évben 30 000 építési engedélyt adtak ki családi házra, de csak húszezer felépítéséhez van anyag. A szükség tehát parancsolóan megköveteli tőlünk: ne engedjünk elveszni egy grammnyi építőanyagot sem! Mocsári Károly ¡»♦♦«♦♦♦««««»»«««» Házgyár" — gazda nélkül Ne engedjünk elveszni egy grammnyi építőanyagot sem! NÉPAKARAT Szakszervezeti kiállítás Győrött A szeptember elsejei szakí szervezeti nap alkalmából szombaton délután kiállítás nyílt meg Győrött a szakszervivezetek megyei tanácsának székházában. A kiállítás ké► pekben, számadatokban, grafi► konokban szemléltetően umi ► tatja be, mit tesznek a szaksi szervezetek a dolgozók érdekében. Történelmi képet nyújt a magyar szakszervezetek mint-egy százéves fejlődéséről és jelenlegi tevékenységéről. Sok ► dokumentum beszél a dolgo► zókról való gondoskodásról. Az ► üdültetési adatok szerint a szakszervezetek közvetlen ke► zelésében 249, a vállalatok tu► lajdonában 540 üdülő van. Je lentős szerepet kapott a kiál- I lításon a munkásvédelmi anyag. Gazdag anyag ismerte► ti a szakszervezetek kulturális , nevelő tevékenységét. A Győri ► Vagon- és Gépgyár, a győri ► textil- és más könnyűipari üze► mek, kereskedelmi vállalatok ► önálló képet adnak a kiállításon arról, hogy az egyes üzermák hogyan támogatják a szakszervezeteket és a szakszervezetek hogyan segítik a dolgozókat munkájukban és mindennapi életükben. Vasárnap délelőtt nyitva lesznek a tanszer-üzletek A Belkereskedelmi Minisztéérium közli, hogy a tanszerek beszerzése végett Budapesten az ÁPISZ-üzleteket vasárnap délelőtt 9 órától 9 óráig nyitva tartják. Az idei tanszerellátás jó, bár ebben az évben elég későn láttak hozzá a nagyke■reskedelmi raktárak feltöltéséhez. Új ülnökük tettek esküt a Fővárosi Bíróságon Törvényeink értelmében a megválasztott ülnököket egyegy hónapra hívják be a bíróságokhoz. Az ülnököknek ugyanolyan jogaik vannak, mint a hivatásos bíróknak. A Fővárosi Bíróságon szombaton délelőtt 11 órakor kis ünnepség keretében tették le az esküt a szeptemberi ülnökök.