Népakarat, 1957. október (2. évfolyam, 229–255. sz.)

1957-10-01 / 229. szám

Mindig a válárfiók érdekében! Társadalmi ellenőrök ankétja a Szaktanácsban Országos aktívára gyűltek össze az üzemi társadalmi ellenőrök képviselői a Szaktarlós székházéban hétfőn. Vince József, a Szaktanács titkára beszámolójában hangsúlyozta, hogy a társadalmi ellenőrök munkája talán sohasem bírt olyan jelentőséggel, mint most. — Különös jelentősége van a társadalmi ellenőrzésnek a kereskedelemben — folytatta Vince József —, hiszen a kereskedelem az a népgazdasági ágazat, amely az üzletek útján naponta a vásárlók millióival találkozik. — Rendkívül fontos —mondotta a továbbiakban —, hogy a kereskedelem a rendelkezésre álló árukat megfelelően ossza el a boltok között és a nyitvatartási időnél vegyék figyelembe a vásárlók kívánságait. Jelentős segítséget nyújthat ebben is a társadalmi ellenőr, mint közvetítő kapocs, amely a kereskedelem irányítóihoz továbbítja a lakosság részéről felmerülő jogos bírálatot, indokolt kívánságot, így válhat a társadalmi ellenőrzés a lakosság széles rétegét magában foglaló tömegellenőrzéssé. Vince József ezután kiemelte, hogy a szakszervezetek a vásárló dolgozóik érdekében követelik a kirívó hibák, az árdrágítások, súlycsonkítások, vagy egyéb, a vásárlók kárára elkövetett visszaélések haladéktalan megszüntetését. A társadalmiellenőrök feladatairól szólva aláhúzta, hogy ez nemcsak az üzletek vizsgálatából áll, hanem türelemmel és megértéssel kell nevelni a kereskedelmi dolgozókat, sőt magukat a vásáriakat is. Azt állami kereskedelmi felügye-let és a helyi tanácsok lényeg-bevágó segítséget adhatnak új hibák megszüntetéséhez. Eh-hez azonban elengedhetetlenül szükséges, hogy az üzemi , munkásellátási felelősök, illetve társadalmi ellenőrök maguk is igényeljék ezt a támogatást. A beszámolót vita követte. Kiállítás, ünnepi gyűlések a Ir szakszervezeti világkongresszus tiszteletére Az október 4-én Lipcsében kezdődő IV. szakszervezeti világkongresszus alkalmából a magyar szervezett dolgozók több ünnepi megemlékezést tartanak. Az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének székházá-«,ban október 1-én délelőtt kiállítás nyílik, ahol Somogyi Miklós, a Szaktanács elnöke méltatja a szervezett dolgozók nagy nemzetközi találkozójának jelentőségét. A vasas üzemekben a kongresszus jegyében országszerte bizalmi értekezleteket tartanak. Október 4. és 15. között ünnepélyes megemlékezésen tájékoztatják majd a szakszervezeti vezetők a szervezett vasmunkásságot a kongresszus eseményeiről. A Lipcséből hazatérő, hazánkon átutazó delegációk közül pedig több ország küldöttei ellátogatnak majd vasas üzemeinkbe. Az élelmezési üzemek szbelnökei, továbbá szakszervezeti bizalmiak és vb-tagok részére a világkongresszus megnyitása napján, október 4-én, délután 4 órakor ünnepi összejövetel lesz az ÉDOSZSZ-székházban. HÁBORÚS NÉMET AKNA robbant Marseille kikötőjében a napokban. A robbanás négy embert széttépett, tizenketten megsebesültek és súlyos károk keletkeztek. Képünk: Az előtérben és a háttérben látható félig elsüllyedt kotrógépen búvárok készülnek a leszállásra. A gödör, az IKV és a bonyodalmak A Béla király út 15/B. szám alatti villát hajdan nyaralási célra építtette tulajdonosa, de a felszabadulás után olyan állandó lakók költöztek be — öt család —, akik addig pincelakásban, vagy egyéb kedvezőtlen körülmények között laktak. Az új tulajdonosok boldogságát azonban megzavarta az a tény, hogy az emésztőgödör az állandó igénybevételhez kicsinek bizonyult és időnként a földszinti fürdőszobákba visszafolyik a szennyvíz. A lakók kérvényt írtak az IKV-nak, hogy csináltasson egy jármi nagyobb emésztőgödröt, amely alacsonyabban fekszik majd a földszintnél. Hónapok múlva munkásemberek érkeztek a villa kertjébe és megásták a gödröt. Nemsokára téglát és egyéb építőanyagot is küldtek, de mivel a házfelügyelő nem volt otthon, az utcán rakodtak le a szállítók. — Soha ilyen alkalmat! — kiáltott fel több környékbeli, s egyszeriben kedvük kerekedett kutyaház és csirkeól építésére. És hordták az anyagot, amíg volt. Nem sokkal ezután telefonáltak az IKV-tól, hogy küldik A Kínai Népköztársaság megalakulásának 8. évfordulója alkalmából kerül bemutatásra AAAAAAAAAAAAAaAAAAAAAAAAAAAAA, az embereket, akik befejezik a gödör építését. Persze anyaghiány miatt abbamaradt a munka. Az újabb sürgetésre aztán mérnökök jöttek, körülállták a gödröt, méricskéltek, összeadtak, kivontak és szoroztak, s rájöttek, hogy eredetileg nem is jó helyen ástak. A lakók meg arra jöttek rá, hogy a gödörbe szemetet is lehet önteni. Teltek az évek, de a helyzet semmit sem változott. Bár közben olyan ígéretek is elhangzottak az IKV részéről, hogy a villát a környék házaival együtt bekötik a diósároki főcsatornába. De aztán az is felmerült, hogy a tulajdonos visszaigényli a villát, s az ügy elintézését ki kell várni. Ha magántulajdon lesz a villa, akkor az IKV leveszi kezét a gödörről. Ha pedig a tulajdonos nem változik, akkor ... talán még csoda is történhetik? Farkas Lajos v Magyarul a*5* beszélő , kínai film • Duna, ugocsa 1957. október 1 Szocialista építésünk feladatai Néhány hónapos szünet után új előadássorozat indult az MSZMP politikai akadémiája keretében szocialista építésünk feladatairól. Az első előadást hétfőn a Néphadsereg Központi Tiszti Házában tartották. A megnyitón jelen voltak Apró Antal, Biszku Béla, Kállay Gyula, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Fock Jenő, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, valamint a Központi Bizottságnak és a forradalmi munkás-paraszt kormánynak több tagja, politikai, gazdasági és társadalmi életünk számos vezető személyisége. Kállai Gyula művelődésügyi miniszternek, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának megnyitó beszéde után Friss István, a Központi Bizottság tagja tartott előadást »Népgazdaságunk vezetésének néhány gyakorlati és elméleti kérdéséről« címmel. Az előadás ismertetésére visszatérünk. NÉPHADSEREGÜNKET KIKSIPILTE AZ ORSZÁG A néphadsereg napja alkalmából vasárnap országszerte ünnepségeket tartottak hazánkban. Budapesten a Hősök terén, a szabadságért és függetlenségért elesett hősök emlékművénél a párt, a kormány és a néphadsereg vezetői helyezték el koszorúikat. A pákozdi 1848-as emlékműnél messze vidék lakossága adózott tisztelettel a hősök emlékgrai Ferenc vezérőrnagy, a magyar néphadsereg vezérkari főnöke vasárnap este a külföldi katonai attasék tiszteletére fogadást adott a Néphadsereg Tiszti Házának nyári helyiségében. A fogadáson megjelent a néphadsereg tábornoki karának több tagja, valamint a Budapestre akkreditált külföldi katonai attasék. NÉPAKARAT Történelmi évforduló AVILÁGTÖRTÉNELMI* JELZŐVEL sokszor eléggé könnyelműen bánunk. Olyan eseményeken is koptatjuk, amelyek kisebb ranggal is megelégednének. Ma azonban olyan fordulatot köszöntünk, amely nemcsak joggal veszi magára ezt a díszes jelzőt , hanem még a világtörténelmi események sorában is különleges helyet érdemel. Ma van nyolc esztendeje, hogy századok megosztottsága és nyomora, elvetélt forradalmi harcai és keserves rabsága után végső győzelmet aratott az a háromévtizedes, eposzba illő szívós küzdelem, amelyet a kínai kommunisták vívtak az egységes és boldog, szabad és szocialista Kínáért. Két társadalmi rendszernek abban a gigászi birkózásában, amely századunk történelmét előrehajtja — ez az esemény beláthatatlan jelentőségű gazdasági, stratégiai és politikai vereséget jelentett az imperializmus és annak főereje, Amerika számára. Területére és lakosságára nézve nem is egy ország, hanem szinte egy világrész hullott ki a kapitalizmus kezéből. Ez radikálisan összeszűkítette a gyarmati kizsákmányolás területét, korlátozta a monopóliumok működési és rablási lehetőségeit — mérhetetlenül megnövelve ezzel feszültségeiket és ellentéteiket egy számukra megszűkült világban. Ami a stratégiát illeti: a kínai vereség, a kínai népi állam megalakulása lesodorta őket az ázsiai kontinens fő tömbjéről, s a hatalmas világrész peremén sietve összeácsolt, apró és gyenge »sündisznóállásokba« szorította. Az imperializmus alapvető taktikai törekvése három évtizeden keresztül a Szovjetunió bekerítése volt. Kína elvesztése, a kínai világhatalom fellépése megszüntette a Szovjetunió nagyhatalmi elszigeteltségét, és a régi bekerítési politika folytatását gyakorlatilag lehetetlenné tette. Lehetetlenné nemcsakegyszerűen hadászatilag, hanem — hogy úgy mondjuk — politikailag és ideológiailag is. AZ ÚJ KÍNA megszületése ugyanis politikai ** és eszmei fordulat kezdetét jelentette egész Ázsia, sőt áttételekkel a gyarmatosítás összeshátországai számára. Annyi évszázad megosztottsága és gyengesége után egy egységes, független és hatalmas Kína felemelkedése már önmagában is óriási hatással lett volna a gyarmati igát viselő vagy éppen lerázó ázsiai—afrikai országokra — bármilyen társadalmi rendszer zászlaját is lobogtatta volna ez az új ország. De, hogy ez a zászló vörös, hogy ez az újjászületés a szocializmus jegyében történt — az megsokszorozta ezt a hatást, páratlanul magasra emelte a szocializmus tekintélyét Ázsiában. A nyolc évvel ezelőtti fordulat véglegesen megváltoztatta nemcsak a hatalmi viszonyokat, hanem a társadalmi-ideológiai súlyelosztást is az egész ázsiai kontinensen. Ezért válhatott ez a világrész a békés együttélés öt elvének szülőföldjévé, ez tette lehetővé a független, aktívan semleges ázsiai országok egész sorának fellépését a történelem és nemzetközi politika színpadára. A Kínai Népköztársaság életének nyolc esztendeje bebizonyította: az országot vezető, szüntelenül erősödő és érlelődő kínai munkásosztály és pártja értett ahhoz, hogy okos, határozott és rugalmas politikával alkalmazza újjászületett országa különleges viszonyaira a nemzetközi proletariátus harci elméletét, hogy kibontsa a lehetőségek burkából a benne rejlő kincseket. A feladatok és a nehézségek óriásiak, mint ahogyan óriási az ország is. S e rövid idő alatt máris olyan Kína állt talpra, amely megtette egy hallatlan méretű ipari forradalom első sorsdöntő lépéseit, a szocializmus irányába fordította a világ legnagyobb paraszti tömegét, és a legszélesebb tömegek életszínvonalát szörnyű mélységekből emelte ki. Olyan Kína állt talpra e nyolc esztendő alatt, amely Ázsia morális vezető erejévé nőtt , s ugyanakkor Koreában azt is megmutatta: vissza tud verni minden támadót. Nem különleges, hanem természetes következménye ennek a nyolc esztendőnek, hogy az új Kína nemzetközi súlya mérhetetlenül megnőtt. Ma már a nagytőke józan államférfiai előtt is világos, hogy vesztes csatát (sőt, valójában utóvédharcot) vív Washington, amikor a formai szentesítést meg akarja tagadni a kínai világhatalomtól, és leeresztve tartja előtte az ENSZ sorompóit. Ez az irreális és ostoba politika már eddig is elég sokba került az amerikai diplomáciának. És — a minapi indiai javaslat vitája tanúsítja — egyre többe kerül magában az ENSZ-ben is, ahol évről évre morzsolódik a Kínát távoltartó törekvések többsége. Ma, az új Kína nyolcéves születésnapján már világos, hogy ezekre az immár csaknem nevetséges amerikai manőverekre éppen olyan kudarc vár, mint az utolsó évtized egész washingtoni Kína-politikájára. A MAI NAP világtörténelmi, nemzetközi ** ünnep — de a mi népünknek mégis vannak különleges mondanivalói. Ezt a napot kormányunk küldöttsége Pekingben köszönti, mintegy megpecsételéséül barátságunknak és sorsközösségünknek. Ez a mély együttműködés talán még sohasem volt olyan erős és gyümölcsöző számunkra, mint éppen a legutóbbi hónapokban. Nemcsak azért, mert Kína az októberi ellenforradalmi támadás alatt és után kiállt a szocializmus magyarországi erői, a munkás-paraszti kormány mellett, mögénk állítva egész hatalmas politikai és erkölcsi tekintélyét, hanem azért a szinte napról napra megmutatkozó elvi támogatásért is, amit számunkra a kínai kommunisták teremtő elméleti munkája jelent. Nyolcadszor köszöntjükszületése napján a szocialista Kínát. Köszöntjük a barát és harcostárs szeretetével, amelyet — ha lehet — az elmúlt esztendő megpróbáltatásai során kibontakozott szorosabb kapcsolatok még érettebbé és forróbbá tettek. ’WWWWWWWM 3 Egyszer mindenki megöregszik... » Nem szeretnék megbántani »egyetlen szülőt és aggkort tisztelő embert sem. Ismerek családokat, ahol nagy szeretethez »és egyetértésben élnek az öreg »szülők gyermekeik és unokáik »körében. Láttam keménykötésű hajókovácsot édesanyja betegágyánál sírni. És ismerekjószívű embereket, akik mindig készséggel segítenek az ellesett öregeken. De láttam könnyező édesanyákat és olyanokat is, akiknek már elfolgyott a könnyük, akiknek a gyermeki hála helyett meg nem sértés és ridegség jutott oszttályrészül. Az életben, sajnos, »gyakran igazolódik az a mondás, hogy egy szülő el tud tartani tíz gyermeket, de tíz gyermek nem tud eltartani egy ?szülőt..s !Aki többet sír, mint eszik ... » Nem találjuk angyalföldi lakásán özv. S. Gy.-nét. A szomszád asszony tájékoztat: — Elment szegényke hazulról, hogy addig se legyen útjában senkinek. Van egy öreg néni ismerőse, ahhoz járogat el, ott kap enni is. Mert idehaza bizony többet sír, mint eszik. — Mily sokat mond, mennyi mindent elárul e néhány szó is ... Az öreg néninél rátalálunk a 72 éves, megtört S. nénire. Kedves, szeretetre méltó kis öregasszony. Anyámra emlékeztet. Amikor arra kérem, beszéljen életéről, csendesen sírdogál. Nehezen ejti a szavakat, minduntalan sírás fojtogatja torkát. — Csehszlovákiában éltünk néhány évig férjemmel, gyermekeink idehaza voltak, öt éve özvegyen maradtam. Akkor a lányom olyan szép levelet írt. Azt írta: »Drogra édesanyám, jöjjön csak hozzánk, inkább dolgozni fogok, csakhogy magának mindene meglegyen. Ápolni, gondozni fogjuk, csak jöjjön.« És én eljöttem. Négy évig vidéken laktunk, addig elég szépen megvoltunk. Én vezettem a háztartást, neveltem a két kis unokát. De amióta Pesten lakunk, pokol az életem. Megcsinálnék én most is mindent a ház körül, de észre sem vesznek. Nem szólnak egy szót sem hozzám, s ha én beszélek hozzájuk, nem felelnek. Mintha nem is élnék . Este meg odavetik azt a kis ételt. Napközben nem kapok enni. Van otthona — és még sincs Hallgatom szomorú történetét, s arra gondolok, mi lett a szép ígéretekből. Amikor arról volt szó, hogy jöjjön a mama segíteni — a lánya mindent megígért, hogy dolgozni fog az anyjára, ápolja, gondozza... Mi történt a valóságban? Hasonló gondok gyötrik a 34 éves N. Zsigmondnét is Pestújhelyen. Neki van ugyan otthona, a ház, amelyben laknak, fele részben övé, fele a lányáé. De még sincs otthona, mert senki sem törődik vele. Cukorbeteg és magas a vérnyomása. Naponta kap insulin-injekciót. A cukorbetegek tanúsíthatják, hogy egy-egy ilyen injekció után milyen éhes az ember. Nagy néni is enne egész nap, de csak este jut egy kis ételhez. Pedig jól kellene táplálkoznia, hogy feljavuljon. De most olyan gyenge, hogy gyakran elesik. Szívbemarkoló, ahogyan sorsáról beszél: — Csaik szidják átkozzák az embert, de enni nem adnak. Pedig én adtam nekik, amikor kicsik voltak. Gondatlan „gondoskodók“ két lánya van. Az idősebb saját két gyermekét is elhagyta: 12 és 14 éves kislányokat. A környéken lakók a beteg öregasszony segélykiáltásaiból tudják, mikor jön haza látogatóba, mert meg is veri az anyját. És veri a vele lakó kisebb lánya is és a két unoka is szemtelenül viselkedik vele szemben. Szegény, már nem is tud ö®zefüggően beszélni, nagyon beteg, elcsigázott. Nézem fázástól lila ajkát és dermedt kezeit. Velem van a XV. kerületi tanács megbízottja, N. nénivel egyidős asszony. Azt mondja a néninek: szóljon a tanácstagnak, ha bármilyen bántódás érné, és majd próbálnak segíteni. Búcsúzásnál nem szorongatja kezünket, nem mond köszönetet sem, csak ül tovább, szomorú sorsán keseregve . . . Ó, nagyon sok a hálátlan gyermek... Az újpesti bíróságon elfekvő akták közt sűrűn fellelhető a »szülőtartás« felirat, özv. Brauner Jánosné és özv. Barát Sándorné 5—5 gyermeküket perelik, amiért nem gondoskodnak róluk öreg napjaikra. És még több azoknak a száma, akik azt mondják: csak nem pereskednek saját gyermekükkel? Naponta olvasható az újságok apróhirdetési rovatában, hogy keresnek »életjáradékkal házat vagy öröklakást«. Vannak lakással, házzal rendelkező öregek, akik szívesen beleegyeznek abba, hogy havi járadék fizetése és életük végéig történő gondoskodás fejében átadják a lakást, a házat. Az ember azt gondolná, hogy az emberbaráti szeretet diktálja az ilyen megegyezést. Sok derék ember becsülettel teljesíti is kötelezettségét. De sokan, nagyon sokan vannak, akik — miután beköltöztek — valósággal »kiszekálják« az öregeket a lakásból, hogy mielőbb egyedüli lakók lehessenek és megszabaduljanak a szerződésben vállalt kötelezettségektől. Egy szoba-konyhás lakásban egyedül élt a bénulásos beteg Melczer Istvánná a Mohács utcában. Maga mellé vett egy házaspárt egy gyermekkel, s megegyeztek, hogy élete végéig ápolják őt, s havonta a lakás ellenében járulékot fizetnek. S most, hogy már berendezkedtek, a házaspár azon munkálkodik, hogy szociális otthonba helyezze a beteg aszszonyt. Így akarják megszerezni az egész lakást, s elhárítani az eltartás gondjait. De ne folytassuk tovább a felsorolást. Talán elég ennyi is, hogy mindenki elgondolkozzék: egyszer ők is megöregszenek. Lehetnek magatehetetlen öregek, még akkor is, ha most fiatalok és életerősek ... És lehetnek teljesen elhagyatottak, akik idegen gondozásra szorulnak. Ha csak egy percig is beleélik magukat abba a gondolatba, hogyan esnék nekik, ha ilyen »hálát« kapnának vissza gyermekeiktől , akkor talán megesne szívük szegény öreg édesanyjukon, aki a küzdelmes évek során értük rokkant meg... S talán jobban becsülnék azokat az öregeket, akik gondozásáért nem kisebb dolgot, mint az otthont biztosítják nekik. s . Forgács Anna