Népakarat, 1957. december (2. évfolyam, 282–304. sz.)

1957-12-19 / 297. szám

Új törvény születik A PTK 110 éves útja 1848461 napjainkig A Polgári Törvénykönyv megvalósítását először 1848- ban Kossuth kormánya hatá­rozta el, hogy ezzel is elősegít­se a feudalizmus felszámolá­sát, a polgárosodást és a társa­dalmi fejlődést. De a szabad­ságharc elbukása miatt hozzá sem kezdhettek kidolgozásához. Erre csak félévszázad múlva került sor. 1900-ban készült el a PTK első tervezete, azután 1913-ban a második, 1915-ben a harmadik és 1928-ban a ne­gyedik — folyton átdolgozva az előző tervezeteket, s végül elvetve az egészet. E sok huza­vona oka: a reakciós magyar uralkodó osztályok nem kíván­tak olyan törvényt, amely pon­tosan szabályozta volna a ma­gánjogi, vagyonjogi viszonyo­kat. Ilárom év alatt három tervezet A felszabadulás utáni évek­ben a földreform, végrehajtása, az államosítások és általában társadalmi fejlődésünk mind­inkább sürgette a polgári jog­nak az új társadalmi viszo­nyok szerinti egységes sza­bályozását. Szükségessé tet­te ezt a szocialista törvényes­ség megszilárdítása és az ál­lampolgári jogok fokozott biz­tosítása is. 1953-ban ezért párt­­határozat született az új, egy­séges PTK megvalósítására. Magyarországon még nem készült törvény olyan nagysza­bású és alapos munkával, mint az új PTK. Az igazság­ügyminiszter vezetésével külön kormánybizottságot hoztak lét­re a nagy munka irányítására. Az előkészítő munkálatokban közreműködtek a budapesti, szegedi, pécsi jogi egyetemek polgári jogi tanszékei, a Köz­­g­gazdasági Egyetem jogi tan­széke és az Állam- és Jogtudo­mányi Intézet. 1934-ig tartó munkájuk eredményeként har­minc h­elyi problémák­at is feldolgozó résztervezetet ter­jesztettek a kormánybizottság elé. Munkájukhoz felhasznál­ták a korábbi magyar terveze­tek és a mai külföldi PTK-k nálunk is alkalmazható részeit. Mindezek alapján az Igazság­ügyminisztérium törvényelőké­szítő főosztálya kidolgozta a PTK első szövegtervezetét. En­nek részeit több albizottság és a kormánybizottság is megvi­tatta, s módosító javaslataik felhasználásával, a törvényelő­készítő főosztály új szövegter­vezetet dolgozott ki. Ezt kriti­kai véleményezésre megküld­­­­ték a Legfelsőbb Bíróságnak, a fővárosi és megyei bíróságok­nak, ügyészségeknek, miniszté­riumoknak s a tudományos in­tézményeknek. Észrevételeik, módosító javaslataik figyelem­­bevételével megszületett a PTK jelenlegi harmadik szö­vegtervezete. Ám ezek után még az egész anyag nyelvé­szekből álló bizottsághoz ke­rült, hogy kiirtsák belőle a bü­rokratikus »kincstári« kifejezé­seket, fogalmazásokat és ma­gyarossá tegyék szövegét. Örökölhet-e a házastársit A szerteágazó viták érzékel­tetésére hadd idézzünk fel csu­pán egyetlen példát — a sok embert érintő és a PTK egyik szakaszát alkotó ági öröklés kérdésével kapcsolatban. Az ági öröklés lényege a jelenle­gi gyakorlat szerint — egé­szen leegyszerűsítve — a kö­vetkező: Ha Kovács János az elhalálozásakor olyan vagyon­tárgyakkal vagy értékekkel rendelkezett (családi ház, föld, festmény, ritka könyvek, ék­szer, motorkerékpár, hang­szer stb.), amelyeket nem a házastársával közösen szer­zett, hanem szüleitől örökölt vagy ajándékba kapott — ak­kor ezek az értékek nem ille­tik a feleségét, hanem az úgynevezett ági örököseit, te­hát azokat, akiktől a vagyon­tárgy reászállott, ha még él­nek, illetőleg azok leszárma­­zóit, így például, ha a szülő­től kapta, ak­kor visszaszáll reájuk, ha elhunytak, azok gyermekeit, vagyis az örök­hagyó testvéreit, illetve gyer­mekeit illetik. A viták során az ági öröklési jog ellenzői — több érv mel­lett — különösen azt hozták fel: 1. Az ági öröklés feudális jellegű, mert a vagyonnak egy család — éspedig a vérség kö­teléke alapján összefüggő sze­mélyek — kezén maradását szentesíti. 2. Az ági öröklés fenntartása célszerűtlen és méltánytalan, mert a távolabbi ági rokon megelőzi a közeleb­bi, nem ági rokont, továbbá egy távoli ági örökös elviszi a vagyont a házastárs, illetőleg a féltestvér elől. Ezen kívül az ági öröklés az esetek legna­gyobb részében csak üres per­lekedésekre ad alkalmat. Az ági öröklés fenntartásá­nak hívei viszont azokra a ta-­a­­asztalatokra hivatkoztak,­­ amelyek azt mutatják, hogy azt ági öröklés a magyar népben­­ évtizedek óta meggyökerese-­ dett öröklési rend, amelynek­­ megőrzését az a lényegében­ igazságos alapgondolat támo-­ gatja, hogy a vagyon annak­ leszármazni körében maradjon, ? aki azt szerezte. Egy-egy jog-? intézményt — hangoztat­ ? ták — nem mindig az azt erő tart fenn, amely azt élet­? re hívta, mert ugyanez az in­? tézmény más-más időben más-? más célokat is szolgálhat. Azt ági öröklés a parasztság köré-­­ ben például szinte parasztit szokásjoggá vált. Ezt pedig? aligha lehet »feudális« jelzővel­ illetni. * E kérdésben olyan éles elvi­ véleményeltérés mutatkozott,­ hogy még a kormánybizottsági tagjai sem tudtak közös neve­ ? zőre jutni. Ezért a problémát ? a párt politikai bizottságai döntötte el, méghozzá — bizo­s­nyos módosítással — az ági? öröklés fenntartása javára. A? PTK tervezete a többi között? kimondja: 1. Az ági öröklésre? jogosultak köre oldalágon a? szülőktől leszármazókkal (test- ? vérek és leszármazóik) zárul;* 2. az, ági vagyonból a leszár-? mazókkal együtt öröklés ese­­­tében egy részt kap az örök­-? hagyó házastársa is. ? Márciusig tart az országos vita ? A tervezet jelenlegi szövegét? ez év nyarán 445 oldalas, nagy­ ? formátumú könyvben, s többi ezer példányban kinyomatták.­­ Szeptember 13-án ugyanis a kormányhatározat elrendelte a? PTK széleskörű megvitatását.« E viták már megkezdődtek a? megyebírósági székhelyeken és? március végén fejeződnek be.? A széleskörű ankétsorozaton­­ felmerülő hasznos javaslatokat? szintén beillesztik a PTK-ter­? vezetbe, amely ezek után már, a Minisztertanács elé kerül.­ A tervek szerint az ország-­­gyűlés 1958 őszén vitatja? meg és emeli törvényerőre ? a végleges törvényjavaslatot, s­­amely valószínűleg 1959. ja­­­nuár 1-én lép majd életbe.­­ Az eddigi munkálatokban és ■ az ankétokon több ezren vettek ? részt, a felhasznált módosítói észrevételek, javaslatok száma? pedig több száz. Az új Polgári? Törvénykönyvről tehát el­ ? mondható: a nép legjobbjainak? kollektív bölcsességével készült­­ el. És talán jelképesnek —? vagy ennél is többnek — te-r­kinthető, hogy a Kossuth-kor- 3 mány által kezdeményezett 3 Polgári Törvénykönyvet 119­ esztendővel később, a szocializ- 3 mus építése idején a kommu-­ nisták vezette kormány alkot-­­ja meg.­­ Szenes Imre ? Megismertünk egy nagy hegedűst Élményt hozó koncertet hal­lott a Zeneakadémia közön­sége 17-én este. Henryk Sze­­ryng, Mexikóban élő — de származását, egyéniségét, játé­kának tónusát tekintve, jel­legzetesen kelet-európai — hegedűművész, aki már tavaly is járt nálunk, visszavonha­­talanul meghódította a ma­gyar közönséget. A hódítás cseppet sem ment könnyen. A koncert ugyanis két részre oszlott , de nem a szünet je­lentette a fordulópontot, ha­nem Bach híres Chaconus-ja. Az előtte játszott Schubert- és Mozart-művek után legfeljebb annyit írhattunk volna: ez a' nagy nemzetközi sikereket '■ aratott művész mindent tud,, de nem a hangversenyen te-', verí­ti újjá a játszott műve-', két, hiányzik belőle az alkotó,' ez anyaggal új­ra-újra meg­küzdő előadóművész. S akkor', jött a Chaconne, ahol Szeryng rátalált hangjára, művésze-'­­téré, s a remekműre magára.". Így ezután már szíven találta a hallgatóságot, amellyel töb­bé már nem is veszítette el a kontaktust, sőt, életreszóló ba­rátságot kötött. Mélységben már csak legfeljebb Ra­el, Tzgane-jának egy-egy pi­so­rlatában érte utol az előbbi színvonalat (rt'"ga a műsor is), amely rc*j Jascha Heifetz­, mér't­­ör*öng~s h­'p^dvst mu­tat be. Petri Endre mint mindig, most is ideális szo­nátapartnernek és kísérőnek bizonyult. (rajk) ­ Jíé'csíift frdttan a nanoAzsiwitmet % AZ VESSE A MÁSIKRA AZ »ELSŐ KÖVET, aki még soha­­nem idegeskedett a közértben,­­ vagy valami más hasonló kisz- Időtéren. A csaták permanens­­ jellegűek, de alig-alig lehet ki­­­­elemezni, hogy a kezdemény­e- szés dicsősége a pult melyik ol­► dalát’ illeti. Az viszont objek­► Hv tény, hogy a pultnak ezen­­az oldalán kötekedő kedves­­vevőkortársak kétségtelen ► nagy harci előnyben vannak.­­ Ha már nem győzik szusszal, ► egyoldalúkig befejezhetik a * várviadalt a népszerű csata­► kiáltással­ ? — Kérem a panaszkönyvet! ► Hát erről a végső argumen­► tűmről, a varázsigéről volna ► most néhány szavam. £ A Petőfi Sándor utcai gyü­­­­­mölcsü­zletben ácsorogtam, to­­£ pogtam már húsz perce. Nem Ivátt nagy igényem, csak fél £ kiló Jonathán alma, más £ semmi, de ez sem akart sike­­£ fedni. Csitítottam magam: ne £ szólj egy szót sem, nyugi, nyu­­£pi, itt most mindenki ideges, £ botrány lenne, ma_ az atom és ■ a közértek korszakában egy £ szikra is a levegőbe röpítheti a ► világot... A néma ingerültség­­­­től már rákvörös voltam .. . végre megkaptam ... meg­­£ ropadtam a szaviclit, oda­­ adtam egy húszast... vissza­­" kaptam egy marék aprópénzt, és már menekültem is a zsák­mánnyal.­­ Már a harmadik sarkon jár­tam, amikor észrevettem, hogy még mindig a mark­omban szo­rongatom a visszakapott pénzt. Ránéztem, megszámoltam: hét forint volt. Hű, azt a... Gye­rünk vissza a tízesért. Őszintén szólva nem sokat bíztam a próba sikerében. AZ ELADÓ, EGY IDŐSEBB ASSZONY — aki az előbb ki­szolgált és visszaadta a marék pénzt — rögtön megismert a tömeg mögött és egy papír­­pénzt lobogtatva kiabált felém: — Itt hagyta a tízesét! Ma­ga ... maga... ott hátul... el­rohant, mielőtt befejezhettem volna a visszaadást... Nagyon elképedt ábrázatot vághattam, mert csönd lett és mindenki rám bámult. Szeret­tem volna felszívódni a világ­űrbe, szmitnyikká válni... Pe­dig körülöttem a sok kaján nem is sejthette, hogy a meg­semmisülés apokaliptikus érzé­se gomolygott bennem. Csak hebegtem valami olyat, hogy köszönöm, zsebrevigtam a tí­zest és tíz percen belül immá­ron másodszor hagytam el az iszletet feldúlt lélekkel. És már jó messze jártam, amikor eszembe jutott: miért nem kértem el a panaszköny­­vtét? Szégyelltem magam és azt l'­s­em, hibát követtem el, nsmmnt, kedves feleim, a kö­zértben ilyesmit is be lehet írni a panaszkönyvbe. Osváth Tibor ­ Egymilliót kap a magyar Vöröskereszttől a Gyermekváros Felépítik a Gyermekváros korszerű egészségházát­ ­ A magyar Vöröskereszt or­szágos elnöksége december 17-i­­ülésén elhatározta, hogy a­­Gyermekváros fejlesztéséhez­­ egymillió forinttal járul hozzá.­­Ebből az összegből a Vörös­­­kereszt felépíti a Gyermekvá­ros korszerű és modern­­ egészségügyi házát. Itt csak a­­ könnyebb lefolyású betegsége­iket gyógyítják majd, fertőzi­k vagy más súlyosabb betegsé­gekkel a gyermekek természe­tesen kórházba kerülnek. A létesítmény csupán az otthoni ápolást biztosítja a beteg gyer­mekeknek. A tervek szerint az orvosi rendelőn kívül gyengélkedő osztályokat is felszerelnek kü­lön az óvodásoknak és külön a nagyobb gyermekek számára. Az Egészségügyi Minisztérium véleménye szerint ez megfelel az ezer gyermeket befogadó Gyermekváros igényeinek. Az épületet laboratóriummal, bel­gyógyászati és fogászati rende­lővel, valamint röntgenberen­dezéssel is ellátják. A fűtés központi vagy etázsrendszerű lesz és a vezető orvos részére háromszobás, összkomfortos la­kást építenek. Az építkezést ta­vasszal kezdik meg. (J. J.) ASSZONYOK­­ ÉS ELŐÍTÉLETEK Asszonyokkal beszélgettem az elmúlt hetekben. Kossuth­­díjas vegyésszel és funkcio­náriussal, műszaki vezetővel és miniszteri osztályvezetővel. Tudják, mit kaptak a mun­káshatalomtól, értékelik is. A tizenhárom esztendő úgy tük­röződik vissza életükben, mint a nap sugara a hegyi tó vi­zében. De a víztükör nem mindig sima. Olykor felbor­zolja a szél. Az előítéletek száműzetésére kevés volt­­ez a tizenhárom esztendő. KISLÁNYKORBAN KEZDŐDIK Szolnok megyében elterjedt annak a híre, hogy a közép­iskolai szakfelügyelőnőknek nincs olyan tekintélyük, mint a férfiaknak. És — hogy bár a szakmával kapcsolatos poli­tikai kérdésekben jól megáll­ják a helyüket — ezen túl­menően nem politizálnak. Van ennek alapja? Makoldy Mi­­hályné Kossuth-díjas pedagó­gus és mások szerint annyi, hogy a pedagógusnőnek, ha vezetést vállal, kétszer annyit kell produkálnia, mint a fér­finak. Nehezebb a továbbta­nulás, önművelés, mert a be­osztása mellett feleség és anya is marad. A közéletben a nők meg­szokták a visszahúzódást, a túlzott szerénységet. Még ma is hat a régimódi otthoni ne­velés. Erről beszélt dr. Dénes Jenőné is, aki idestova már tíz éve igazgatója a Vendel utcai tanítóképző és leánygim­náziumnak. — Nemrég volt nálunk szü­lői értekezlet — mondta —, ahol két növendékem édes­anyjával különösen sokat be­szélgettem. A kislányok az utóbi időben erősen elmarad­tak a többiektől. Kiderült, hogy otthon még a hasonló korú fiútestvérüket is nekik kell kiszolgálniuk. Az édes­anyák ezt természetesnek tar­tották. Ők is ezt tették annak idején. Azt hiszem, az isko­lákban kell elkezdeni a vál­toztatást és az édesanyákat is meg kell tanítani rá. Neveljék úgy a fiúgyerekeket, hogy megtanulják becsülni a házi­munkát. — Nem ritka még, hogy ha kinevezésről van szó, két egyenlő eséllyel induló pályá­zó közül a férfi kapja meg az állást. Azt mondják, befolyá­solhatók vagyunk? Nincs elég áttekintésünk? Hát nézzék meg, hogy az utolsó tizenhá­rom év alatt mit fejlődtek a nők. Évszázados elmaradást pótoltunk be. És hol lennénk, ha velük együtt kezdhettük­­volna... * Igaza van Dénesnének. Ez az évszázados elmaradottság a fő oka annak is, hogy pél­dául a közalkalmazottak szakszervezete által megvizs­gált 36 tudományos intézet egyikének az élén sem talál­tak női vezetőt. JÓL OPERÁL ? — KIVÉTEL ! — Orvosi szakmában elkép­zelhetetlen a vezető orvosi múlt nélkül. S a múlt —hogy éppen ennél a szónál marad­tak — nem volt alkalmas ta­pasztalatok szerzésére a veze­tésben a mi számunkra. A negyvenes években még olyan határozatot is hoztak, hogy nőket nem képesítenek ma­gántanárrá, mert szellemi ké­pességük a korral csökkent?), s azon vitatkoztak, hogy le­het-e nőnek ösztöndíjat adni? Való igaz, még ma sem látja mindenki szívesen a nőt ve­zető poszton, bár az állam tá­mogat bennünket. Nemrégen operáltam valakit, aki kije­lentette, hogy »nem szereti az orvosnőket«. — Maga kivétel — mondta a műtét után. Meg­győződésem, hogy hasonló esetben másnak is ezt mondta volna. Nagyon tehetséges és szak­mai körökben elismert vezető orvosasszony szavai ezek. Itt is vívja a maga harcát az új a régivel. — Nem arról van szó, hogy mindenáron vezetőszerepet kapjanak a nők — magyaráz­za Helfi Károlyné, a Könnyű­ipari Minisztérium egyik ve­zető beosztású dolgozója. — Nem arról van szó, hogy te­hetségtelen, hozzá nem értő nők kerüljenek a vezetésbe, csak azért, hogy növeljük az arány­­számot. Ennek nem lenne semmi értelme. De azt már elvárjuk, hogy a rátermett, tehetséges asszonyokban meg­bízzanak, bátran állítsák őket vezető helyre. NEM FELMENTÉS - SEGÍTSÉG KELL Sokan azt mondják: »A nők maguk nem szívesen vállal­ják a vezetést, a felelős pozí­ciót.« Igaz, nagy teher még a második műszak, s így nem­csak a munkához , a veze­téshez sincsenek egyenlő esé­lyek. Hallottam egy tehetsé­ges geológusnőről, aki ott hagyta hivatását, mert nem tudta kire bízni beteges kis­fiát. És olvastam a XX. kerü­leti tanács pénzügyi osztályán dolgozó asszonyok levelét is, melyben azt kérik, hogy ment­sék fel őket a szakvizsgák le­tétele alól. Ám az egyenjogúság útja nem a több felmentésen át vezet. Hanem a több megbí­zatáson — és a több segítsé­gen. Baják Aranka nyűködve csapták össze kezü­ket: — Ugye mondtam, hogy­ rosz­­szul van? Nézzétek, csupa könny a szeme! — kiáltott fel egyikük. S hiába tiltakoztam, nem ért semmit. Most már csak attól félek, ha ilyen lesz az egész életem. A világ kikiáltott be­savanyodott embernek, s úgy­ látszik, az is maradok ... (lendvai) . PíiutiA VíniEJLia Lenin Kohászati Művek elektro-kemence.Nébl I (MTI Fotó : Vadas Ernő felvétele) ♦ TJl­ába minden, savanyú em- 1-11 bér lettem, pedig hej, de % szeretek nevetni. Dehát mit te­­­­hetnék­ a sors kegyetlensége el­llen? % Gyomorbajos lettem és ez a­­ szörnyű tény futótűzként ter­­je­dt el családi és baráti kö­­r­­ömben. Mióta diétázom — és­­ gyógyulok is — mindenki saj­­­nál és egyfolytában együttérez * velem. Gyógyulásomat nem hi­­*szik, agyon ápolnak és támo­gatnak. Azt híresztelik, ho­­i­­­ős vagyok, még fájdalmaimat *is hősiesen viselem. Tiltakozni­­ nem lehet, mert ezt a hősi lé­ptek újabb megnyilvánulásának­­ tekintik. Azt mondják, hogy a ♦ gyomorbajos emberek sava­♦ agúak és ez rám­­; '-"‘-lező. * Nemrégen három barátnőm- X mel egy eszpresszóban üldögél­­­­tünk. Elvittek magukkal — 3£ mondván —, »sz»,’»n*i, úg*is | beteg, hadd szórakozzon egy­­ kicsit«. A meghívás megvigasz­* salt. Szembenéztem a halállal ♦ és egész vasárnap délután ez- X sem a gesztenyepürét nagstadac X habbal. Közben csak ültem ■ • köztük, titokban nagyon jól, % éreztem magam. Sokszor sze- ', Zrettem volna nevetni, különö-­ * sen amikor Adél valami nagy-', szerű viccet mesélt, de nem. le-\ hetett. Nyomban r&mszóltak, ‘ { hogy Kíméljem martam, a g*.fo-­ i esorhalasoknak árt a nevetés. ‘ •Mir alig tudtam visszafojtani­­ jókedvemet, de ők még vidám­; • sójuk köröné“~ sem szűntek meg rám vigyázni Savanyú ember lettem Nem bírtam tovább. Hirtelen felugrottam és kirohantam a mosdóba. Ia­ramra zártam az ajtót és félórán át nevettem, nevettem... Meg végre jól kimulattam magam, vissza­mentem barátnőimhez. Ször- Mikroírásos világrekord a „Háry Jánosiból ” A maga nemében páratlan­­ ajándékot készített a 75. szü­­­letésnapját ünneplő Kodály­­ Zoltánnak Ehmann Lajos, a­­ mohácsi népbolt dolgozója: | szabályos kottapapírra felírta a * Háry János hét hangjegyből, * egy violinkulcsból és egy szü- | netjelből álló első két taktu­­£ sát, de nem akárhogyan! Az öt [ kottavonal, ha nagyítóval­­ megvizsgáljuk, mikronnagysá­­­­gú betűkkel irt szöveg: Kodály­­ Zoltán egyik, két gépelt oldal­i terjedelmű, 2500 betűből álló,­­ a magyar népzenéről szóló ta­­­nulmánya. A hét hangjegy fe­­l­mébe a »Tiszán innen — Dunán­­ túl« szövegét rejtette el,­­ minden hangjegy­ fejbe a dal­­három-három versszakát írta.­­ Ezt az aprólékos, nagy türel­­­­met igénylő munkát két hó­nap alatt, egyszerű tintaceru­­­zával végezte el, szabadszem­mel, minden segédeszköz nél­kül. Ehmann Lajosnak nem ez az első ilyen munkája. — 1930-ban olvastam egy új­ságban, hogy egy bajor diák nyerte el a mikroírás világre­kordját — mondja. — Én is megpróbálkoztam vele és azóta háromszor döntöttem meg a fennálló világrekordot. Az ed­digi világrekordot egy angol tartotta, aki 45 000 betűt írt egy közönséges levelezőlapra. Én legutóbb Garay János 89 nyomtatott oldal terjedelmű, 56 193 betűből álló költemé­nyeit másoltam le egy postai levelezőlapra. Világrekordom mellett a Kodály Zoltánnak készített ajándékomra vagyok a legbüszkébb. Remélem, el­nyeri majd az ő tetszését is. (9- 1)

Next