Népakarat, 1957. december (2. évfolyam, 282–304. sz.)

1957-12-06 / 286. szám

Jövőre csak néhány üzemben kötnek kollektív szerződéseket Mi van a kollektív szerződésekben — írta a Népakarat november 4-i száma. Erről érdeklődtünk most a Szaktanácsban és két szakszervezet vezetőjétől. Elsőnek Beckl Sándor elvtársat, a Szaktanács közgazdasági titkárságának vezetőjét kérdeztük meg. Ismeretes, hogy az elemforradalmi események okozta termelési zavaraik miatt ez év elején nem kerülhetett sor az üzemi kollektív szerződések megkötésére. Azóta vita folyt, hogy legyen-e egyáltalán kollektív szerződés és ha igen, akkor iparági vagy üzemi szerződések legyenek-e — mondotta Beckl elvtárs. Még nincsenek meg a feltételek — A Szaktanács elnöksége néhány nappal ezelőtt foglalkozott a kollektív szerződésekkel. Elemezve az elmúlt években kötött szerződések tapasztalatait, és számolva a gazdasági élet vezetésében bekövetkezett és várható változásokkal, úgy döntött, hogy az 1959-as esztendőben általában ne legyenek szerződések. Persze arra van lehetőség, hogy szakmánként egy vagy két üzemben már a jövő évben kössenek üzemi kollektív szerződést. Erre tapasztalatgyűjtés szempontjából is szükség van. De jelenleg még nincsenek meg a feltételek ahhoz, hogy szélesebb körben kiterjesszék a szerződéskötéseket. — Megújhodó gazdasági életünk — és általában az üzemek vezetése — most van kiforróban. Igen sok olyan jelentős változás történt bérügyekben és a dolgozók bevonása terén a termelés, a gazdálkodás közvetlen irányításába és ellenőrzésébe, amelyek mind súllyal esnek latba a kollektív szerződéseknél. Ahhoz viszont még nincs elég tapasztalatunk, hogy hatásukban helyesen ítéljük meg ezeket a tényezőiket a kollektív szerződések szempontjából. Ugyanakkor azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy jelenlegi gazdasági helyzetünk — beleértve a tervezést is — még nem teszi lehetővé, hogy szerződésekben határozottan vállalni merjenek olyan feladatokat, amelyek ma még nem csupán az üzem vezetőitől vagy dolgozóitól függnek — állapította meg Beckl elvtárs. mi viszonyaink között az üzemi kollektív szerződéseket tartja a legmegfelelőbb formának. — Természetesen az a véleményünk, hogy a szerződések megkötését minden tekintetben magukra a vállalatok vezetőire és dolgozóira kell bízni. A felsőbb szerveknek meg kell adniuk minden segítséget, de a megkötés elhatározását és a szerződések fejezeteinek, tartalmának kialakítását és az aláírást is teljes egészében az üzemekre kellene bízni. Egykét üzemnek fogjuk javasolni, hogy a jövő évben próbaképpen ezeknek az elveknek a figyelembevételével kössenek szerződést. A felsőbb szervek minden olyan gyámkodása, amely megköti az üzemek kezét, minden olyan intézkedése, amely íii® fővé teszi a szerződésekben válta’ta’t tejesítését, mentesíti a vezető’-et a felelősségtől, és a dolgozók és az üzemek veze~tői továbbra sem fogják má~. PfU?T*fa’2T)i a két. Ezeknek a határoknak és; v’.ezorfoknak a helyes m elité£?$?***r. A? rrt/kVoW'7'^ ejtően a ^,A«e,Vrio^ PW r_ ^ pp r^procr \ S TTy?1* ál tS f oiTo'-T a cv*o — fejezte be Karak". * Fekete Béla A szerződés a vállalatoké és ne a felső szerveké legyen — Egyetértünk a Szaktanács elnökségének határozatával — mondotta Brutyó János, az építőik szakszervezetének főtitkára. — Ahhoz, hogy a kollektív szerződések célkitűzéseikben és tartalmukban ténylegesen az üzemek gazdasági feladatait és ezzel együtt a dolgozók szociális, kulturális és személyi jólétét szolgálják, világosabb és reálisabb gazdasági helyzetre van szükség. Egyelőre még nem ismerjük pontosan a hároméves tervet, enélkül pedig nem tudjuk kellően felmérni vagy számba venni a gazdasági lehetőségeket. Az új esztendő pár hét múlva beköszönt, és így egyébként sem áll elegendő idő rendelkezésünkre ahhoz, hogy alaposan fel tudjanak készülni az üzemek a szerződéskötésre. Az elmúlt években az egyik fő hibaforrás éppen az volt, hogy rendszerint a kollektív szerződések megkötése után készültek el a gazdasági tervek, amelyek év közben többszörösen is módosultak, és így aztán felborították a szerződő felek vállalásait, míg végül maguk sem éreztek felelősséget az egészért. Ez komoly tanulság számunkra. A jövőben figyelembe kell venni azt is, hogy a vállalatok függő helyzete lényegesen csökkenjen, és nagyobb önállóságot kaptanak a kollektív szerződések kötésében is. Vagyis a szerződés a vállalatoké, ne pedig a felső szerveké legyen. Ami a szerződések idő- tartalmát illeti, valószínű, hogy az építőipar jellegének | megfelelően a perspektivikus | feladatokhoz fogunk igazodni. | Tehát nem egy évre, hanem hosszabb időre kötünk majd« kollektív szerződéseket. Nem kell iparági kollektív | — A mi iparunkban általé-| ban nem vitatták a kollektív | szerződéseik szükségességét, voltak azonban olyan javasla íok, hogy ne üzemi, hanem iparági szerződések legyenek« — kezdte nyilatkozatát Kara-$kas László elvtárs, az ÉDOSZSZ « elnöke. — Az ,ilyen törekvések « alapjában abból táplálkoztak,« hogy az élelmezési ipart sok« kis szakma alkotja, amelyek* külön-külön nagy tradícióval rendelkeznek, de hozzájárult az* is, hogy a dolgozóknak az üze-l mi kollektív szerződésekhez? fűzött reményei — az ismert? okoknál fogva — gyakran nem ! valósultak meg. A szakszerve-? zet elnöksége nem támogat? semmilyen visszalépés! kisér? letet. Az iparági szerződések? idejüket múlták. Ma annál többet, mint amit az alkotmány és a Munka Törvény könyve előír, úgysem tudnánk egy iparági szerződésben rögízíteni. Azoknak az újbóli le-, másolása viszont nem vinné előbbre a dolgozók ügyeit.« Ezért értünk .egyet teljes egész.ében a Szaktanács elnök-;sége határozatával, mely. a'. Keresünk CARUSSEL ESZTERGAPADOT Legalább 1500 mm asztallappal A FELKUTATÓT vagy az AJÁNLATTEVŐT JUTALOMBAN RÉSZESÍTJÜK Az értesítéseket kérjük a 422—577 telefonszámon közölni « Megkezdődött az üzemi tanácstagok választása a Sortexben . Jövőre már termékeink húsz százalékát saját magunk készítjük ki, új cikkeket gyárunk, cérnapuplint és finom sallont. Szeretnénk, ha a placon újra megjelenne a »Sorex“ márka. Lemondtunk az állami támogatásról, a magunk erejéből akarunk boldogulni, sőt nyereségrészesedést fizetni. — Igen népes termelési értekezleten mondta el ezt Kolozs Jenő, a Sortex igazgatója csüörtök délután. Mások is a jövőről, a feladaokról beszéltek. Érthető ez, hiszen ezen a termelési érte-; sezleten az egyik szakmány; megválasztotta a munkásdénokrácia, kiégésesítése egyik;legfontosabb szervének, az;; üzemi tanácsnak tagjait. ;; A Sortex 81 tagú üzemi ta-;; nácsából 49-et a választott;; szakszervezeti vezetőik, bizal- ; aaiak közül delegált az üzemi;; azottság. Ebből a szakmányból:: iten kerültek be ily módon,;; latan pedig választással. Az! üzemi tanács jól tükrözi majd a dolgozók összetételét. A most 11 megválasztott hat üzemi ta-1 rácstag között csak egy férfi; ►an, Pilvinyer Jakab főműve; ■ tető — akit szinte osztatlan lelkesedéssel javasoltak —, a többieknek. A Sortex dolgozóinak fele fiatal, ezért ez a szakmány is jelölt fiatal üzemi tanácstagot Újházi Mária KISZ- vezetőségi tag, leányszállási lakos személyében. Brüller Pitérné és Földi Jánosné, ha fiatalok is, tízéves szövőnői múltjukkal már az idősebb korosztályt képviselik. A szakmány dolgozói igen alaposan megvizsgálják, kik jöhetnek számításba. Nagyon sokan felismerték a demokrácia, a beleszólás szélesítésének lehetőségét, amit az üzemi tanács jelent. Sorral kértek szót és elmondották, mit várnak az üzemi tanácstól. ! Megemlítették a volt mun Jkástanács rossz tapasztalatait és elmondották, bíznak abban, hogy a most megválasztottak* nem követik annak példáját. Az egy évvel ezelőtt létrehozott munkástanács folyton csak ülésezett, de nem csinált sem-mit és tagjai kivonták magukat a fizikai munka alól — mondotta az egyik felszólaló. j [Könnyebb ’■ Univerzálisabb gépekre van szüksége a mezőgazdaságnak ► Tíz esztendővel ezelőtt forra- Edalimi változást hozott a fal- E vakba az éktelenül pöfögő, rázó E»scenziós«-traktor — a G—35- ös. Ahogy fejlődik a nagyüze► ma mezőgazdasági termelése ► úgy avul el ez a hűséges bajríárs. Megjelentek az univerzális, dieseleotoros gépek, hogy ► az alapvető szántás-vetési ► munkálatokon kívül helyet ► kérjenek a növényápolásban és ►a betakarításban is. Sajnos ►azonban a számbeli arány még ►mindig a G—35-ös traktorokjavára billenti a mérleg serpenyőjét. S még az elkövetkezendő öt-hat esztendőben is számolnunk kell ezekkel a gépekkel. [ Megkérdeztük Vigh Pál főmérnököt, az Állami Gazdaságok Főigazgatósága gépesítésiosztályának vezetőjét: miilyen igényeket támaszt a mezőgazdaság a gépesítés frontján? — Beszéljünk először a traktorokról, a gépesítés alapjáról . — kezdte nyilatkozatát Vigh Pál. — Univerzális traktorokra van szükségünk, 18 és 40 lóerősökre. Ez a probléma éget bennünket a legjobban. Nem akarunk azonban az ország gazdasági helyzetét mellőzve ■ követelőzni, hiszen tudjuk, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésünkre, ezért — a mérsékletes vásárlások ■ mellett — a meglevő traktoraink kapacitását némi átalakítással növeljük, az üzemanyagfogyasztást csökkentjük. A sinatelepi állami gazdaságban már folynak is ilyen kísérletek. — De gépeink nemcsak korszerűtlenek, nemcsak teljesítményük alacsony, hanem nincs hozzájuk kellő számú és megfelelő munkaeszköz sem. Márpedig a fejlődés feltétele, hogy a modern traktorokat lássuk el mindenféle munkaeszközzel. Ez ma még jórészt tervezés kérdése is. Egyik legfőbb igényünk tehát — az Univerzális traktorok mellett — a munkaeszközök skálájának bővítése. — Az adott feltételek mellett mit lehet kérni már most az ipartól? — Évek óta Szinte teljesen hiába kérjük a gépek súlyának megváltoztatását — mondotta a főmérnök. Általában súlyosak a mezőgazdasági gépek, ez hátráltatja a tármélást. A kultivátor például rendkívül nehéz, az ekék súlya azonos a homokos és kötött talajon. — Siló kombájnra is nagy szükségünk volna. De inkább nem veszünk, mert bármilyen nagyfokú is a »gépéhség« az állami gazdaságokban, ilyen pazarlást mégsem engedhetünk meg magunknak. A silókombájn darabja 80 000 forint és maximum két évig használhatjuk, sőt már a második évben is csak fél teljesítőrképességgel. — A kombájnok kihasználásával mi a helyzet? — Látszólag elegendő kombájnunk van, de a munkatorlódás idején mégis kevésnek bizonyul. Utána pedig pihennek a gépek — majdnem egy éven át. Univerzálisabbá kellene tenni azokat. Nekünk olyan elképzeléseink vannak, és ezt javasoljuk a tervezőknek is: alakítsanak ki egységes alvázat, amelyre különböző munkagépeket lehetne szerelni. Csökkenteni kellene a gépek munkaszélességét is, kombájnokét és Vetőgépekét egyaránt. A széles gépeken több a hibalehetőség, nehézkesebb Véle a mozgás. Befejezésül: nem lehet a mezőgazdaságot gépesíteni, ha a javító bázist és a tároló színeket nem biztosítjuk. Márpedig pillanatnyilag sem az egyiket, sem a másikat nem oldották meg az állami gazdaságokban, de tudomásom szerint a gépállomásokon sem. E két feltétel hiánya az állami gazdaságokban évente 30—40 millió forint kárt okoz. Ebből az összegből sok száz génet vehetnénk évente külföldön vagy állíthatnánk elő idehaza — fejezte be nyilatkozatát Vigh Pál főmérnök. (lendvai) Megjelent a Munka decemberi száma A Szaktanács folyóirata a többi között közli Beckl Sándor »Az üzemi tanácsokról* írt, és Háry Béla »Gondolatok az ifjúságról és a mi felelősségünkről« című írását, valamint Pécsi Ferenc »A szervezett dolgozók nagyobb szava* című vitaindító cikkét. Új szint jelént a folyó- irat decemberi számának ké* pes, kulturális melléklete, * amely közli Gereblyés László József Attila tanulmányát és Fabók Zoltánnak a kulturális, agitáció kérdéseiről írott cik-; két. Sok érdekes, hasznos olvasnivalót tartalmaz a folyóirat Rendeletek — határozatok, Hasznos tanácsok, Kulturális, lexikonunk és Jegyzetek rovata is. NÉPAKARAT J ó huszonnégy éves volt, én tizenhárom, ö fönn lakott a harmadik emeleten, mi lenn az alagsorban. Náluk fény volt és ragyogás. Nálunk sötétség és nyirkos szag. Az én anyám agyonstrapált mosónő, kopott és barázdált, élő gond a házfalak árnyékában. Az övé gondozott, kacagó, illatos tünemény. Az én társaságom a kisláda, amelyen ismerős volt minden repedés, s amin oly jól esett felhúzott lábakkal üldögélni. Az övé a zongora, amelyből édes hangokat lehetett kilopkodni... Járom az utcát, a fák tetején zizzen a hideg, s valahol Chopint zenélnek ... Finoman, cizelláltan hullnak a hangok az utcakövekre, az ablak, a függöny meleg szűrőjén át. Hányszor álltam így, ilyen magatehetetlen némaságban, hogy elcsípjek valamit a felülről áradó hangokból! Hányszor reménykedtem, hogy a billentyűkből áradó csodaszó kis hangjegyekké formálódik ismét a fal, a korlát kiszögellésein, hogy aztán összeszedhessem őket a kötényem csücskébe . ■. 0 szép volt, mint az isten — én csúnyácska, esetlen és sovány, mint az alagsori gyerekek általában. Ha meghallottam, amint kulcscsörgetve végigszelte a lépcsőt, kisettenkedtem a korlát alá, hogy titokban ellesek valamit a szaladásból. — Mi van ezzel a lánnyal — nézett rám töprengve anyám, két ruhafőzés közti megpihenésben, amikor már nagyon megelégelte a kisládán a gubbasztást. — Semmi, semmi mama — nyögtem zavartan, s a kérdezősködése elől befutottam a szobába, ahol a párna alatt, csendben lehetett egy kicsit sírdogálni. Idegen volt már nekem minden, a bútorok, a meséskönyvek — amelyeknek versikéit pedig úg.y szerettem — csak ténferegtem ki-be, s legszívesebben a lépcsőt lestem. — Kislány — ijesztett rám egyszer a hangja ilyen leskelődésben—, nem hoznál nekem cigarettát? — Hangja meleg volt és kedves, ahogy áthajolt a korláton, halán babrált a fény, s nekem valami könnyű lágyság lebbent a lábamba. — Én? — kérdeztem vissza esetlenül a nagy boldogságtól és már hajolnom is kellett a pénzért, amit a korláton át nevetve lehajított. — Én-e? —■ dörömbölt bennem a kétkedés még akkor is, amikor berohantam a szobába kikeresni anyám féltve őrzött kölnijét, hogy az egész üveggel magamra loccsintsam, s vizes ruhával megpróbáljam ledörgölni szeplőimet, amelyeket a tűző nyári nap telepített az orromra. Nem is tudom már, hogy jutottam fel a lépcsőn. Csak arra emlékszem, hogy nagyon sokáig álltam az ajtajuk előtt, és nem mertem becsöngetni, ugy álltam még akkor is, amikor már átvette a cigarettát, jött felejtődve a küszöbön, égő tarccal, szó nélkül, valami kö■'dös bódultságban. — Mi bajod van kislány? — hajolt fölém kedvesen, hogy kisimítsa hajamat a homlokomból. Én szerettem volna ujjai hegyét megcsókolni, mert engem eddig még nem simogattak, mint a többi gyereket, s meg akartam mondani, hogy ha akarja, még a konyháját is felmosnám, pedig az tőlem, igazán nagy áldozat, amikor rettenetesen elkezdett nevetni... — Ohohóó — nevetett rám szemével, szájával, még a hajával is — hiszen te tiszta, pacsuli vagy. Hol szedted ezt' az ócska kölnit? Már számon volt a felelet, hogy ne bántsa anyám kölni-', jét. Ezt szokta az orra alá', dörgölni — mindig csak egy', csipetnyit —, ha vasárnapon-', ként elindult apámmal egyet', járni a Városligetbe. S kű-klönben is én nem akarok kis-', lány lenni... De nem mond- 'ttam, mert a szégyenkezés a szemembe hajtotta a könnyet, így csak kikaptam magam és lerohantam a lépcsőn. Nem szerettem én már', azontúl semmit. Nem lestem', én már többet a lépcsőkart- gokat. Csak szégyenkezni tud',tam a szegénységen és rette-netesen haragudtam a világra, hogy anyámnak csak ilyen , olcsó kölnit juttat. Régen volt. Csak akkor jut mindig eszembe, ha valaholy Chopint játszik a zongora. [ Gantner Ilona ■ Zemg,maczá Eltemették Rózsa Ernőt Csütörtökön a Rákoskeresztúri temetőben eltemették Rózsa Ernőt, a mártírhalálta halt Rózsa Richard és Rózsa ► Ferenc édesapját. A temetésen r részt vettek: Sebes István ésSzarka Károly külügyminiszterhelyettesek, Dénes Leó, a ► Kulturális Kapcsolatok Inté Ezetének alelnöke, Gyenge Zoltán, a Művelődésügyi Minisztérium titkárságának vezetője, ► valamint a párt és a tömeg► szervezetek képviselői és a ► Rózsa család barátai, ismerő► sei. Ott volt Rózsa Irén, az elhunyt lánya, a KulturálisKapcsolatok Intézetének főtitkára. A ravatalnál munkásőrök álltak díszőrséget. A sírnál : Máté György író, a MagyarSzocialista Munkáspárt és a Magyar Partizánszövetség ne► vében búcsúztatta Rózsa Ernőt. Ezután elhelyezték a [párt és tömegszervezetek, a hozzátartozók és barátok koszorúit, virágait Rózsa Ernő ►sírján. Megkezdik a nemzetközi munkásmozgalom történetének közös feldolgozását A közelmúltban rendezték Prágában a kommunista és a munkáspártok párttörténeti intézeteinek tanácskozását. Kálmen Endre, az MSZMP Párt- E történeti Intézetének igazgatója az alábbiakban számoltbe a konferenciáról. — Az értekezleten 14 ország — a Szovjetunió, Albánia, Ausztria, Bulgária, Csehszlovákia, Franciaország, Kína, Észak-Korea, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, az NDK, Olaszország és Románia — párttörténészei vettek részt. Az ötnapos tanácskozások határozata megállapítja: elérkezett az ideje, hogy megkezdjük a nemzetközi munkásmozgalom történetének közös feldolgozását. Ennek a nagyszabású kutatómunkának, amelybe az értelmezetőn részt vett 14 ország történészein kívül, előreláthatóan még további országok párttörténészei is bekapcsolódnak, az SZKP központi bizottsága Marxizmus— Leninizmus Intézete lesz a központja. — A magyar küldöttek számos ország képviselőivel folytattak megbeszéléseket a szélesebb együttműködésről. Így például az 1918 előtti magyar munkásmozgalom történetének feldolgozása lehetetlen a hajdani Osztrák-Magyar Monarchia országai, Csehszlovákia, Ausztria, valamint Románia történészeivel való együttműködés nélkül. Éppen ezért anyagok, kutatók cseréjében állapodtunk meg. Évek óta folytatunk egyébként közös kutatásokat a szlovák párttörténészekkel, az 1919 előtti korszak feltárására. A munka eredményeit összegező, háromkötetes könyv első kötete már jövőre napvilágot lát. Dickens: Bleak House . ►...................................39,60 Ft Gaskell: Mary Barton 19,— Ft Lindsay: Betrayed Spring . . , ......................... 23,50 Ft Marshak: Twelve Months . ..............................5,40 Ft Wilson: Live with Lightning......................... . . 24,— Ft Kaphatók: AZ IDEGEN NYELVŰ KÖNYVESBOLTOKBAN V., Váci utca 32. VI. Népköztársaság útja 3. 1 y 1957. december 8