Népakarat, 1957. december (2. évfolyam, 282–304. sz.)

1957-12-07 / 287. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPAKARAT A MAGYAR SZABAD SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA 2. ÉVFOLYAM 287. SZÁM­ÁRA 60 FILLÉR 1957. DECEMBER 7. SZOMBAT Az egészségügy helyzetéről,­­ az oriási etikáról, a kórházak, rendelők dolgozóinak élet- és munkakörülményeiről tanácskozik az orvos-egészségügyi dolgozók II. kongresszusa Péntek reggel megkezdte ta­nácskozását az Orvos-Egész­ségügyi Dolgozók Szakszerve­zetének II. országos küldött­­közgyűlése. Az Új Városháza közgyűlési termét megtöltötték az ország minden tájáról ér­kezett küldöttek, orvosok, ápolónők, gyógyszerészek, asz­­szisztensek, fogászok, tech­nikusok, az egészségügy vala­mennyi területeinek dolgozói. Az elnökségben helyet foglalt Tömpe István, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, Vincze József és Martin Fe­renc, a Szaktanács titkárai, dr. Doleschall Frigyes egészség­­ügyi miniszter, dr. Rusznyák István akadémikus, dr. Gegesi Kiss Pál akadémikus, a len­gyel, a csehszlovák és a román testvér-szakszervezetek képvi­selői, valamint az egészségügyi, élet számos kiválósága. Sárfi Rózsi titkár megnyitó­ szavai után dr. Szabó Zoltán,­ a szakszervezet elnöke adta­ elő a központi vezetőség be­­­számolóját. Ugyanakkor kevés az orvos a­ bánya- és iparvidékeken, egyes­ mezőgazdasági területeken és­ az üzemegészségügyi ellátás-­­ban. Az orvoselosztás arány­talanságának oka összefügg a (Folytatás a 2. oldalon) Dr. Szabó Zoltán beszéde A II. országos küldöttköz­gyűlés azzal a céllal ült össze — mondta Szabó elvtárs —, hogy a szakszervezet tagságát képviselő küldöttek számba­­vegyék az I. küldöttközgyűlés óta eltelt öt esztendő munká­ját, határozatot hozzanak az el­következendő évek legfonto­sabb feladataira, s megválasz­­szák a központi vezetőséget, amely a következő kongresz­­szusig irányítja az egészség­­ügyi dolgozók szakszervezeti mozgalmát. A továbbiakban a hazai és a nemzetközi helyzet részletes elemzése után rátért az egész­ségpolitika és az egészségügyi munka beható értékelésére. Beszédes számadatokkal tá­masztotta alá népi demokrá­ciánk egészségügyének fejlő­dését. Elmondta, hogy a kór­házi ágyak száma 1952-től 1957-ig 57 000-ről 65 000-re emelkedett. Szaporodtak az or­vosi körzetek, a szakrendelési órák öt év alatt napi 14 000-ről körülbelül 16 000-re gyarapod­tak. Kilenc új tüdőgondozó, 20 új nemibeteggondozó, 420 új gondozási kör létesült. 12 000- zal gyarapodott a bölcsődék férőhelye.­­ Az egészségügyi ellátás fejlesztése, az eredményes megelőzést és gyógyítást bizto­sító szervezeti és szervezési in­tézkedések, az­ egészségügyi dolgozók áldozatkész munkája, valamint dolgozó népünk gaz­dasági és kulturális helyzeté­nek javítása eredményeképpen­ javait az ország lakosságának egészségügyi helyzete — álla-­ pította meg. — Kifejezően do­kumentálják ezt népmozgalmi adataink. Az ezer lakosra eső halálozás 11,3-ról 10,0-ra csök­kent, a természetes szaporodás 8,3-ról 11,5-re nőtt. A csecse­mőhalandóság 7 százalékról 6 százalékra esett. Lényegesen csökkent a gümőkóros morta­litás, a friss szifiliszes megbe­tegedés évi 1085-ről 37-re zu­hant. Felére csökkent a friss gonorrhoeas betegek száma is.­­ Az eddig elmondottak jel­lemezték a gyógyszerellátás­ alakulását és fejlődését is. A­ biztosítottak számának és el­látásának, valamint az egész-­ ségügyi ellátás iránti igény­ emelkedésére jellemző, hogy míg 1952-ben fogyasztói árban kifejezve 515 millió forint ér­; fé­l von a füvö­­ vsze,r+árak for-­ galma, 1956-ban ez 829 millió-­ ra emelkedett. — Az eredmények az egész­ségügyi ellátás terén is való-­­ban jelentősek — folytatta­ Szabó elvtárs. — Nem lenne azonban célravezető, ha figyel­münket csak az eredményekre irányítanánk, és nem­­ látnánk meg olyan nehézségeket, ame­lyek innen feladataink szem­pontjából nagyon is számot­tevőek. Orvosi ellátottságunk világviszonylatban is kedve­ző. Az orvoslétszám azonban elsősorban a fővárosra és a nagyvárosokra koncentrálódik.. A vízrebocsátott szovjet atom-jégtörőhajó naponta csak néhány tizedgramm üzemanyagot fogyaszt . December 5-én Leningrádban ► vízrebocsátották a­­Lenin­­►atom-jégtörő hajót. A szovjet ►jégtörő flotta zászlós­hajója ,16 000 tonna vízkiszorítású.­­Hossza 134, legnagyobb széles­sége 27,6, merülése pedig 9,2 ► méter. Jégmentes vízben az ► atommeghajtású hajó óránként ► 32 kilométeres sebességet is ► elérhet. Menet közben 2 méter ► vastagságú jégréteget is köny­­nyedén áttör . A hajó berendezésének és ► hajtóműveinek elkészítésében­­ mintegy félezer szovjet válla­­­­lat működik közre. Az atom­► jégtörő főmotorjai összesen ► 44 000 lóerősek. Meg kell je­­­­gyezni, hogy a legnagyobb­­ amerikai jégtörőhajó, a Glet­scher motorja 22 000 lóerős. ► Az atom-jégtörő hónapokon­­át hajózhat a sarki vizeken ► anélkül, hogy üzemanyagot­­ kellene felvennie. A korszerű­­ jégtörők hosszabb út esetén ,több mint 2000 tonna üzem­anyagot vesznek fel és még­­­sem maradhatnak távol tá­maszpontjaiktól egy hónapnál tovább. Az atom-jégtörő na­ponta mindössze néhány tized­­gramm nukleáris »üzemanya­got« fogyaszt majd. A hajó atomreaktorában előállított hőenergia a gőzgenerátor-be­­rendezésben a vizet nagy­nyomású gőzzé alakítja át. A gőz turbogenerátorokat hoz mozgásba s az ily módon elő­állított áram nagyteljesítmé-­ nyű villanymotorokon keresz­tül forgatja a hajócsavarokat. A kapitány automatikus be-* rendezéssel irányíthatja a hajót, adhatja meg a szükséges se­bességet és a fordulatokat. Ily módon lényegesen növekszik a jégtörő mozgékonysága bonyo­lult jégviszonyok között. A­­Lenin- atom­ jégtörő makettje Magyarország képviselője aláírta a férjezett nők állampolgárságára vonatkozó nemzetközi egyezményt Dr. Sik Endre, a külügymi­niszter első helyettese a 12. közgyűlésen résztvevő magyar delegáció vezetője az ENSZ- palotában aláírta Magyaror­szág nevében a férjezett nők állampolgárságára vonatkozó nemzetközi egyezményt. Az egyezmény célja azoknak­­ az eltéréseknek a kiküszöbölé-­ se, amelyek a különböző or-­­szágokban a férjezett nők ál­l­lampolgárságára vonatkozó­­rendelkezések között fennáll-­­ nak­.­­ Román akadémiai küldöttség érkezett Budapestre Az 1958. évi magyar—román­­ akadémiai együttműködési megállapodás megkötésére Bu­dapestre érkezett a Román Népköztársaság Tudományos­­ Akadémiájának küldöttsége. A küldöttség vezetője Nico­­lae Gh. Lupu, a Román Tudo­mányos Akadémia elnökségé-­ nek tagja. A küldöttség tag-­­jai: Grigore Popa, a buk­d-­ resti egyetem kémiai karának­ dékánja és Constantin Nitu-'u­lescu, a Román Tudományos­ Akadémia külügyi osztályának­ vezetője. Fekete nap a vasutakon röbb mint 400 halott és sebesült a londoni, fortaleza és zágrábi vasúti szerencsétlenségek áldozata ► Csütörtökön a késő esti 1­­ órákban kiadott jelentés sze­­►rint a londoni vasúti szeren­►­csétlenségnek már 92 halottja ► van, 177 a sebesültek száma, ► közülük 110 igen súlyos álla­potban került kórházba. A ka­tasztrófa nagyságára jellemző,­­ hogy az egymásra futó vasúti ► kocsik közül néhány olyan ma­gasságba emelkedett, hogy rá­­­zuhant a pályatest felett levő­­vasúti hídra. A mentési mun­­­­kálatokat megnehezíti, hogy a roppant sűrű köd­takaró borul az angol fővárosra. Az Asapress brazil hírügy-­ nökség csütörtökön jelentette,­ hogy Brazília északkeleti ré-­­szében levő Fortaleza közelé-­ ben kisiklott egy személyvon­ nat. A szerencsétlenség követ-­ keztében kétszáz utas életét­ vesztette, illetve megsebesült.­ Zágrábban, az állomás be­­­járójánál a spliti gyorsvonat­ belerohant egy tehervonatba.; Az összeütközés következtében­ tíz ember meghalt, harminc­ pedig súlyosan megsebesült. ! Köszöntjük a kohász-szakszervezet II. kongresszusát Másodszor ülnek ma össze a kohászat szervezett munkásai­nak küldöttei, hogy számbave­­gyék­, mit végeztek az elmúlt négy évben, a szakszervezet első alakuló kongresszusa óta. Ezen a tanácskozáson szabják meg több évre előre a szak­­szervezet soron levő feladatait. A kohászszakszervezetnek — mint önálló szervezetnek — nincs évtizedes múltja, de a kohászok legjobbjai testvér­szakszervezetük kebelében, a vasmunkásmozgalomban több mint fél évszázada részt vesz­nek, szolgálják a munkásosz­tály ügyét. Szocializmust építő hazánkban megnőtt a kohászat jelentősége. Új kohászati üze­mek, új kohók kapcsolódtak az ország vérkeringésébe és ontják a szikrázó acélt, a nyersvasat. Nehézipar nélkül nincs iparfejlődés, fejlett ipar nélkül nem lehet szocialista jó­lét, a nehézipar középpontjá­ban pedig a kohászat áll. A ko­hászok adják a nyersanyagot a gépgyártáshoz, a hidakhoz, a közlekedéshez és mindenhez, ami vasból, acélból készül. Ez azt is jelenti, hogy az ország gazdasági helyzetét nagymér­tékben befolyásolja a kohászok munkája, mely viszont sok szempontból a szakszervezet munkájától is függ. Mit várnak a kohászok a szakszervezet kongresszusától? Várják, hogy több fontos, az ipar dolgozóit közvetlenül érin­tő kérdésben állást foglaljon, véleményt alakítson ki. Hogy csak néhányat említsünk: a tömegkapcsolatok javítása; a törvénytelen, a munkások egészségére káros túlóráztatás­­ok megszüntetése; a folyama­­tos üzemeltetés megoldása; a termelési tömegmunka megja­­vítása, hogy az minél eredmé-­­nyesebben szolgálja a kohásza­ti termékek minőségét, a selejt csökkentését, a gazdaságos ter­melést; a helyes bervrendszer kialakítása, hogy az egybeessék az egyén és a népgazdaság ér­dekeivel; a munkásvédelem; a szociális kérdések százfelé ága­zó, de egyenként is fontos funkciói; a nevelőmunka és megannyi más, a dolgozók és a munkáshatalom számára fon­tos kérdések. A kongresszusnak nem köny­­nyű a feladata, hiszen nép­gazdaságunk még nem heverte ki az ellenforradalom pusztítá­sát. Nem könnyű eldönteni, hol a határ az azonnali jogosa vagy a jogos, de még idősze­rűtlen munkásérdekek, kérések között. Félreérthetetlenül állást kell foglalniuk a demagóg, jog­talan követelésekkel szemben is, hiszen ez is a dolgozók ér-­­dekeit szolgálja, tehát szak-­ szervezeti feladat. Meggyőződésünk, hogy e kongresszus határozatainak végrehajtásáért vívott küzde­lemben kétkezi és szellemi dol­gozók, választott vezetők és egyszerű szakszervezeti tagok, amint a múltban, a jövőben is becsülettel helytállnak és új, az eddiginél is nagyobb sikere­ket érnek el dolgozó népünk jólétének emelésében. Ehhez kívánunk jó munkát és sok si­kert a kohászok II. kongresszu­sának. s, Felrobbant a földön az amerikai mesterséges rsa?F8S HIRE,NK msszELB^. holdat hordozó rskétd­­iFcakkfau* UiaUU&at*" április 17-én nyílik a vitásralátottás Legalább egy hónapig meg sem próbálkozhatnak újabb kísérlettel Cap Canaveral, december 6. (Reuter) A Reuter jelentése szerint pénteken 16:46 órakor (GMT) felrobbant az Egyesült Államok első mesterséges bolygóját hordozó Vanguard rakéta. Az első hírek szerint hatalmas lángcsóva és füst látszott, majd a rakéta anélkül, hogy a föl­det elhagyta volna, felrobbant. Emberéletben nem esett kár. „Megdöbbenés és rémületet — jelenti Washingtonból az AP Washingtonból jelenti az Associated Press különtudósí­­tója. Dr. Hagen, a mesterséges hold kilövési tervének irányí­tója 10 perccel a kudarc után azt mondotta, hogy a kísérlet azért volt sikertelen, mert a rakéta első lépcsőjének robba­nókamrájában hirtelen csök­kent a nyomás. Mint közölte, a lövedék két másodperccel a begyújtás után megbillent alapzatán és felrobbant. Ezt a véleményt megerősítette a ha­ditengerészet kutató laborató­riuma is. Szemmel látható megdöbbe­nés és rémület ült ki a had­ügyminisztérium mintegy 20 tisztjének és az újságíróknak az arcára, amikor a hadügymi­nisztériumnak a Patrick tá­maszponttal telefonösszekötte­tésben álló tisztviselőjétől ér­tesültek, hogy a szállítórakéta a kilövés pillanatában felrob­bant a földön. A jelenlevő új­ságírók és tisztek először nem hittek a fülüknek, majd meg­rohanták a telefonokat. A hadügyminisztérium szóvivője pedig hirtelen kiürült dolgozó­szobájában összegyűrte az elő­re elkészített szöveget, amely­nek a kísérlet sikerét kellett volna tudtul adni. Az amerikai hadügyminisz­térium közölte, hogy mintegy 30 napnál korábban nem kísé­relhetik meg újból a mestersé­ges hold felbocsátását. Lehangoltság a nyugati ENSZ-delegátusok körében New York, dec. 6. (MTI) Nyugati ENSZ-küldöttségek körében — a Reuter jelentése szerint — lehangoltságot kel­­­tett az a hír, hogy az Egye­sült Államok kudarcot vallott mesterséges holdjának kilövé­sével. — 140 nap múlva, 1958. áp­rilis 17-én megnyílik a világ­kiállítás. Kérjük a részt vevő nemzeteket, hogy minden erőt összefogva, együttes erőfeszí­téssel használják ki a legjob­ban a még hátralevő időt. Ezzel a mondattal kezdték a november végén Brüsszelben megtartott kormánybiztosi ér­tekezletet, amelyen a világ­­kiállításon részt vevő vala­mennyi ország kormánybiztosa megjelent. Magyarországot Odze Endre, a magyar pavilon kormánybiztosa képviselte, aki most érkezett haza a fontos tárgyalásról. — Mivel foglalkozott a kor­mánybiztosi értekezlet? —­­kérdeztük tőle. — Mindenekelőtt visszavon­hatatlanul leszögezte, hogy több oldalról beérkezett ha­lasztási kérelmek ellenére is 1958. április 17-én megnyílik a brüsszeli világkiállítás. Az egész kiállítás építkezése bi­zony kissé lemaradt és néhány ország olyan fantasztikus, il­letve merész tervek alapján kívánta felépíteni pavilonját, amelyek szinte megvalósítha­­tatlanoknak bizonyultak. Ne­hézségek vannak az elszállá­solással is. A külföldi vendé­gek elhelyezésére 46 000 helyet biztosítottak, de ez kevés. A közlekedés viszont láthatóan kifogástalan lesz. Brüsszel­i átalakítása­ megtörtént. Egész házsorokat bontottak le és he­lyükön új utakat, kilométer hosszúságú alul- és felüljáró­kat építettek a várható óriási forgalom zavartalan lebonyolí­tására.­­• Ami bennünket magya­rokat elsősorban érdekel: pa­vilonunk építése tervszerűen, jó ütemben halad. A magyar kiállítás tetszetős és reméljük elnyeri majd a látogatók elis­merését. A mintegy kétszáz főnyi személyzetű magyar pa­vilon mindössze tíz méterre fekszik a kiállítást megközelí­tő földalatti villamosvasútjáral végállomásától. A kormánybiztosi értekezle­ten a többi között előírták, hogy a megnyitón vagy bár­milyen más alkalommal, ami­kor a belga király vagy a ki­rályi család a kiállítás terüle­­tére érkezik, a látogatók nap­­pal zsakettben, este szmoking­ban vagy frakkban kötelesek a kiállítás területén tartózkodni. Amennyiben a király vagy a királyi család tagjai inkogni­tóban érkeznek, az utcai ruha megengedett. Bemutatták a kormánybiztosok előtt a há­rom-négy nyelven beszélő, rendkívül csinos belga­­házi­asszonyok­, azaz kiállítási ve­zetők egyenruháját is: piros zakó, sötétkék szoknya, sötét­­kék tűsarkú cipő és sötétkék kis pörgekalap. Felkérték a részt vevő államokat, hogy minden ország hasonlóan ízlé­ses, de nem rikító egyenruhát tervezzen saját­­háziasszo­nyai­ részére. Természetesen ezt a kérést Magyarország is teljesíti. (V. P.) LEGKISEBB KÜLFÖLDI KÉPVISELŐNK, Badacsonyi Sán­dorné a brüsszeli világkiállításra kerülő magyar babákat ren­dezi. Az Iparművészeti Tanács, a Kereskedelmi Kamara és a Könnyűipari Minisztérium 109 000 forintos célútt álmát f fizet ki a legszebb kiállítási tárgyak készítőinek (MTI Foto -TV Friedmann Endre felvétele)

Next