Népakarat, 1958. január (3. évfolyam, 1–26. sz.)
1958-01-22 / 18. szám
Tizenegy disszidens kálváriája Angliában Potyautasként szöktek Brazíliából Londonba. Tizenegy ember sorsáról szólnak ezek a sorok. Tizenegy ember sorsáról, akik 1956 keserves őszén vándorbotot vettek a kezükbe és elhagyták hazájukat. Azok között az emberek között, akik 1956—57 fordulóján disszidáltak, ellenforradalmárok, közönséges bűnözők, kalandorok mellett nagyon sok volt a megtévesztett, félrevezetett becsületes ember is. Nem ismerjük ennek a tizenegy embernek múltját, tevékenységét, de úgy érezzük, hogy az a sors, amely a legutóbbi napokban osztályrészükül jutott, érdemes arra, hogy megismerjék a magyar olvasók is. „Elhagytuk Brazíliát, mert félrevezettek bennünket.. Tizenegy magyar, aki disszidálása után Brazíliába került, megunta a brazíliai életet, és január első napjaiban egy hajón potyautasként Angliába utazott. A Brazíliából Európába visszaszökött magyarok kijelentették, hogyOlaszországból vitték őket Brazíliába, anélkül, hogy tudták volna, hová kerülnek**. Egyikük, Tarjányi Ferenc kijelentette: »Elhagytuk Brazíliát, mert félrevezettek bennünket azokkal az ígéretekkel, amelyeket a menekülttáborban kaptunk. Kényszerítettek bennünket, hogy menjünk Brazílába. Nem bírtuk ki az ottani forróságot, és sohasem kaptuk meg az ígért állásokat.** Ezért próbáltak visszajutni Európába és ezután történt velük mindaz, amiről alább számolunk be. Kétségbeesetten zokogó, sikoltozó nők Az angol sajtó hosszasan és feltűnő beállításban írja le, hogy a 11 főnyi magyar csoportot — a kétgyermekes Tarjányi Ferencet és feleségét, a Farkas-házaspárt három gyermekével, valamint Cifra Györgyöt és feleségét — villámcsapásként érte a rendőrség váratlan közlése, hogy haladéktalanul gépkocsiba rakják és a Brazília felé induló hajóra szállítják őket. A kétségbeesetten zokogó, sikoltozó nők — akik közül kettő várandós — térdenállva könnyörögtek a rendőröknek, hogy ne küldjék vissza őket reménytelen szenvedéseik színhelyére, majd megkísérelték az ellenállást is, miközben a rendőrök a várakozó teherautókhoz cipelték őket. Időközben a három férfi eltűnt. Az autó a nőkkel és a gyermekekkel elrobogott a londoni kikötőbe, de megkésve érkezett, mert a hajó már elindult. Erre a csoportot visszaszállították a menhelyre. A férfiakat később a rendőrök elfogták és a brixtori börtönbe szállították. Úgy határoztak, hogy a három férfit a legközelebbi brazíliai hajó indulásáig ott fogják tartani. Farkas Józsefnénak megengedték, hogy gyermekének megszüléséig, ami a közeli napokban várható , Angliában maradjon. „Szivettépő jelenetek“ Az eseménnyel foglalkozó lapok cikkeinél is többet mondanak a címek, amelyek jellemzően mondják el egy-egy szóban a történtek lényegét. Íme a címek: Sunday Express:Szivettépő jelenetek** — Reynolds News: »Várandós magyar nők a menhelydrámában** —Kutyák vadásznak a menekültekre** — »Az asszonyok dulakodnak a rendőrökkel** — »A belügyminisztérium parancsa: szükség esetén erőszakkal!** — A Sunday Graphic: »Gyászos tragédia** — A Daily Herald: -Fellángol a heves vihar a menekültek ügyében** — A Daily Mail: -Vihar a menekültek miatt** A Sunday Graphic a többi között így ír: Dulakodó, sikoltozó nőket taszigáltak autóba a rendőrök. Az egyik nő néhány nap múlva várja gyermekének megszületését. Borzalmas, szívettépő jelenet volt. „Még sohasem láttam ilyen szörnyűségeket“ A Reynolds News cikkéből: Erika Melderis, a menhely gondnoknője kijelentette:-Felháborító dolog volt. Még sohasem láttam ilyen szörnyűséget... Szegény asszonyok, mikor meghallották, hogy visszavisszik őket Brazíliába, szinte megőrültek a rémülettől. Kétségbeesésük csak fokozódott, amikor megtudták, hogy el-, választják őket férjeiktől. Far-' kasnét, aki a közeli napokban várja negyedül gyermekének megszületését, egészségének, súlyos veszélyeztetése nélkül, nem lehet ilyen hosszú útnak kitenni. Már ez az összetűzés is komoly következményekkel járhat. Számos lap idézi a nyolcéves Farkas Hajnalka szavait, aki azt mondotta,nagyon meg- rémültünk, mikor a rendőrök jöttek. Apám és a másik két férfi eltűnt. A rendőrök a szék- tényekben és az ágyak alatt keresték őket. Azután újabb rendőrök jöttek autókon hat rendőrkutyával. Sokáig keres- tek, sokáig várakoztak, aztán bennünket, gyerekeket kirán- cigáltak az ágyból, lepedőkbe burkoltak és felraktak az autó- ra, miközben mi sírtunk és kapálóztunk. Anyámmal olyan durván bántak, hogy elájult.*. A vasárnapi lapok fényképe-', ket is közölnek a lefolyt jele-' netekről. Az egyiken egy fájdalomtól eltorzult arcú, kiháló, könnyező nő látható, amint egy rendőr a gépkocsira emeli. A hétfői lapokban közölt fény-; kének közül az egyik Tarjá] nyinét és Cifránét ábrázolja a] brixtoni börtön kapuja előtt,] ahova hiába kértek bebocsá-', tást, hogy férjükkel beszélje-', nek vagy vigasztaló levelet] juttassanak el hozzájuk. * A Reuter jelentése szerint a brit belügyminisztérium kedden a közvélemény nyomására úgy határozott, hogy az a há-rom magyar család, amely a múlt héten Brazíliából Nagy- Britanniába szökött, továbbra is Angliában maradhat. Butler belügyminiszter a döntést az alsóház keddi ülé-sén bejelentette. . JANUÁRI vadászaton a Börzsönyben aPetőfi« vadásztársa«Áe-iral ... és akkor zörrent a bokor... HULL A HÓ. Kavargó, kusza forgatagban lebeg az ablak üvege előtt, kis hideg halmocskákba rakodik a párkányon. A gyár udvarán, középen egy mozdony pöfékel, síkos fekete hátán sistergő, lobbanásnyi gőzzé olvad a hó. Körülötte már szürkésszínű patak csordogál, ennyi maradt a megolvadt téli szépségből. Csak a kis irodaépület előtt, a füves virágágyon csillog érintetlen fehérségben a lassan vastagodó hótakaró. — Akkor nagyobb hó volt, 29-ben. A öreg Fekete Ferenc megtörli kissé a bepárásodó ablakot, tétován pillant ki a ködös, szürkésfehér téli reggelbe. — De mennyivel nagyobb! A lapát már alig-alig bírta, mindennap attól féltem, roppan egy nagyot valamelyik hóbuckán, aztán vége. Pedig nagyon vigyáztam a szerszámomra, úgy emelgettem vele a félméteres hódarabokat, mint a hímes tojást. Szóval, térdig ért a hó és elhatároztuk az öcskössel: megyünk lapátolni, megpróbáljuk megkeresni a karácsonyra valót. ő a külső Üllői úton dolgozott, én beljebb mentem, a Belvárosba. Mindig az volt a nézetem, hogy hagyjuk egymást élni, meg dolgozni s iparkodjunk minél többet hazavinni. AZ ÚT SZÉLÉN egyengettem vagy tizedmagammal a kupacot, lábbal tapodva, meg a lapát élével veregetve egyformára — amikor kiszólt szemben a tejcsarnokból a segéd úr: »Feri bátyám, akar egy kis különkeresetet?** Hogyne akarnék — mondom —, bolond, aki az alkalmat elszalajtja — és loholtam át a járdára. Kannák sorakoztak az üzlet előtt, friss tejszag, sajtillat csapta meg az orromat, beleszaglásztam a párás, meleg bolti homályba. De már jött is kifelé a segéd úr, letakart füles kosárral, óvatosan a karomra akasztotta, még meg is figomatta a takaró kendőt. »Ide, az Andrássy útra viszi, B. államtitkár úrékhoz. TíZ liter tej, meg a többi rendelés, vigyázzon rá, mint a szemefényére.« Vittem oda már máskor is apróságokat, a segéd úr néha juttatott egy kis fuvart, a nagyságos asszony meg adatott borravalót, ha el nem feledte — hát nekivágtam. Bandukoltam a kosárral, hol a lábam elé, hol a letakart üvegekre, köcsögökre pillantottam. Szállt, szállt az orromba a jó friss tej illata, nem reggeliztem aznap és egyre jobban, egyre nagyobbakat nyeltem. Kísértett az a kosár — úgy kísértett, mint valami átkozott démon, súgva és sziszegve: »tíz literből ha egy kortynyi hiányzik — ugyan ki látja meg**? Szaporázni kezdtem a lépést, már nem néztem az utat, csak a sarki rácsos vaskerítést, letenni ezt az átkozott holmit és elmenni innét valahová — talán a mellékutcában egy söntésbe, hogy kiálljon belőlem a pokoli rztardosás. TERMETES ASSZONYSÁG hajolt ki a cselédbejárón. Hátrakötött haján fehér fityula, maga is olyan tiszta és gusztusos, mint a ruhája, meg az a csempés, jószagú gyönyörűség, ahonnan friss hús és sütemény gőze szállingózott kifelé. Markába nyomtam a kosarat, lihegve, fuldokolva támaszkodtam a folyosórácshoz s csak néztem, néztem, ahogy az asztalon sorra kitöltögeti, elrakosgatja a tejet, sajtot, túrót. Kavargott velem a világ, a szagok, illatok vad táncba kezdtek a torkomban, megfordultam, a hátsó lépcső felé botorkáltam. Már a lépcsőfokon volt a lábam, amikor nyikordult mögöttem a konyhaajtó. Vallani fölött visszanéztem, a szakácsnő egy tálcáról az ajtó előtti kis ládára borította éppen a szemetet. Szemetet? Atyaúristen, hol volt az a szeméttől! Félércék, a mellehúsa csak úgy fehérlett a csonton, rózsaszín bőrűik ropogósra pirítva, meg saláta gyenge, zöld levelei és krumpli, zsíros és puha, meg negyedbe töredezett dióskiflicskék, kicsit elmorzsolva, biztos fintorogtak rá azok a... Rápottyantak a deszkára tompa, lágy koppanással, az aszszony meg fordult be máris a konyhába. Akkor másfél napja nem ettem. Mit törődtem én azzal, hogy kinéz valaki, hogy megfigyelnek, szedtem ki két marokkal az ennivalót a ládából, tömtem magamba, hogy a fülem is zsíros lett. Nevetséges, szánalmas látvány lehettem, potyogtak a könnyeim, hogy milyen ember lett belőlem — de éhes voltam, érti, kegyetlenül, borzalmasan éhes. De azt megéreztem, hogy néznek. A konyhaablak üvegén át selyempongyolás, magas nő agyonpúderozott arca pillantott rám, felhúzott szemöldökkel, utálkozón. Amikor kinézett, már csak a csontok voltak a kezemben. A süteményt is zsebrevágtam. Haragosan fintorgott s mondott valamit a szakácsnőnek, de nem figyeltem rá, siettem kifelé a lépcsőházba. ízlelget* tem számban a finom, zsíros* ízeket, s ahogy kiértem a ka-* pun, két tenyérrel töltöttem a* süteményt az utca közepén* lapátoló társaim markába.Azt** hitték, tán bolond vagyok —i de jószívű bolond, ettek gyorsan és jóízűen, csodálkozó pH-4 lantásokat vetve rám, hogy tán csak nem az államtitkár* úréktól kaptam ezt a sok jó iságot? 4 ...MÁSNAP DÉLELŐTT a segéd úr odahívott az üzeti ajtóhoz. ] — Feri bátyám, szégyent ho-zott a fejemre — mondta szemrehányóan, aztán hozzá- tette: — Az államtitkár úrékhoz nem mehet többé, mert nagyon megharagudott a mélóságos asszony. Nem szeretik az olyan embereket, akik fai lánkok, meg olyanok, mint a maga és az ő házában ilyesmi még nem fordult elő. — Hall-] gattam a segéd urat szótlanul—, mit is mondhattam volna?.... — Szóval mondom: nagy hó, volt akkoriban. Sokkal, sokkal nagyobb, mint mostanság.] — És Feri bácsi elcsöndesedve, belenéz a mind sűrűbbé váló] hóesésbe, amely lassan fehér] rel teríti be teljesen a gyár- udvart. Várkonyi Margit * T 1958. január 22 Nemcsak lábra álltunk — előre is léptünk ♦ Összes ipari termelésünk 1957-ben éppen ♦ hogy megközelítette a két év előttit.Mint azt alábbi adatok bizonyítják: sokkal, de sokkal ♦ előbbre tartanánk, ha nem veti vissza a ter♦ melést az ellenforradalom. De azért mégsem veszítettünk két teljes esztendőt. A másodiknegyedévtől kezdve ugyanis a termelés általában az 1956. évi színvonal körül mozgott — az ♦évi eredményt csupán az első negyedév, a fel♦ futás néhány hónapja rontotta le. 1956 és 1957 ipari termelési eredményeinek összehasonlítása eléggé sántít. Az előbbiben az ♦ utolsó negyedév, az utóbbiban viszont az első ♦ negyed torzítja el az összképet. Márpedig az ♦ utolsó negyedévben mindig erősen érvényesül♦ rek a termelést szezonszerűen növelő tényezők — főleg az élelmiszeriparban, de sok más ♦ iparágban is. Erre feltétlenül figyelemmel kell lennünk, ha az utolsó hónapok termelését 1956 ♦ első kilenc hónapjának gyártási eredményeiével vetjük egybe. Eszerint elmaradás csupán ♦ a bányászatban (szén, vasérc, bauxit stb.) mutatkozik. A gépipar termelése elérte, a többi ♦ iparágé pedig mind meghaladta az 1956 január—szeptemberi színvonalat. Legnagyobb ♦ arányú az emelkedés a bőr- és a ruházati♦ iparban. A szezonszerű tényezők figyelmen kívül hagyása azonban helytelen módszer. Sokkal reálisabb az összehasonlítás, ha a tavalyi terme♦ rési eredményeket 1955-höz viszonyítjuk. Az ♦ ipar össztermelése nagyjából azonos volt eb♦ ben a két esztendőben. De az vegyes iparágak♦ nál már nem egy esetben jelentős eltolódástlátunk 1955-tel szemben. Kisebb volt ugyanis ♦ a bányászat, a színesfémkohászat, az általánosgépipar, valamint a pamutipar termelése. Vi♦ szont túlhaladta 1955. évi termelését a vas♦ tömegcikk-ipar, a finommechanika, a gyenge ♦áramú ipar, az építőanyagipar, a vegyipar, aruházati ipar, a faipar és az élelmiszeripar. És ♦ ez nem lebecsülendő teljesítmény, hiszen az első negyedév minden iparágban erősen lesre®utótta tavaly az egész évi eredményeiket. Az egyes iparágak 1957. évi eredményeiben, a lemaradások baji, illetve túlszárnyalásokban nem csupán a külső, objektív körülményese éreztették hatásukat, mint amilyen volt az átmeneti energiahiány vagy a beruházások csökkentése. Kifejezésre jutott ezekben az a törekvés is, amely az eddiginél egészségesebb arányokat akar kialakítani az iparon belül az egyes iparágak között. Ennek a folyamatnak még csak a kezdetén tartunk. De máris az átlagot meghaladó mértékben emelkedett a nehézipar munkaigényes ágainak termelése, így a gyenge áramú iparé 25 százalékkal, a finommehanikáé 13 százalékkal volt nagyobb, mint 1955-ben, és az átlagot meghaladó mértékben emelkedett a vegyipar termelése is. Ezért a fogyasztási cikkek termelésének növelése ellenére 1957-ben a nehézipar részesedése pontosan ugyanannyi volt az összes ipari termelésben, mint 1955-ben: 46 százalék. A nemzeti jövedelemhez 1957-ben a gyáripar csak kisebb összeggel járult hozzá, mint 1955-ben. Az első negyedévben ugyanis — a termelés alacsony színvonala miatt — aránytalanul magas volt az anyámköltség és a leírás. A kisipar viszont az eddigit meghaladó mértékben növelte a nemzeti jövedelmet. Általában megállapíthatjuk, hogy a szocialista iparosítás töretlenül folytatódott 1957- ben, népgazdaságunknak és iparunknak ebben az igen nehéz esztendejében is. Az ipar viszonylag gyorsan kiheverte a megrázkódtatást, amellyel az ellenforradalom a dolgozók életszínvonalát veszélyeztette. De nemcsak lábra állt, hanem előbbre is jutott, mert a szűkös beruházások ellenére is megteremtette a továbbfejlődés előfeltételeit, és hozzákezdett az ipar helyesebb arányainak kialakításához, (ádémi Salertor mérlege: E Napjainkban nemcsak a lé- Egijárművek sebessége, hanema tudományos vívmányok E meghonosodása és elterjedése E is hihetetlenül meggyorsult. A E világ első atomerőművét alig [két és fél esztendővel ezelőtt ] helyezték üzembe a Szovjet- E unióban, azóta Anglia és Amerika is felépített egy-egyatomerőművet s ma már 160 ország rendelkezik atomerőműprogrammal, amelynek végrehajtása igen előrehaladott álllapotban van. Az atomenergia ipari és gyógyászati felhasználásába 1957 végéig nem kevesebb, mint 70 állam kapcsolódott be. Jelenleg évente 700 millió tonna szenet használnak fel világszerte villamosenergia termelésére. A villamosenergia-termelés és fogyasztás átlagos évi növekedése 8,9 százalék, vagyis egy-egy évtized alatt megduplázódik. 1977-ben, ha csak hőerőműveket és vízierőműveket építenének, az energiatermelés évi szénszükséglete 1,5 milliárd tonna lenne, 2000-ben pedig már 5 miliárd tonna. Mindehhez már csak azt kell figyelembe venni, hogy a világ tartaléka a hagyományos tüzelőanyagokból mindössze néhány száz miliárd tonnára tehető s érthetővé válik, miért kezdődtek meg az atomerőművek építkezései nemcsak a nagy, hanem a kis és elmaradott országokban is. A programok és a folyamatban levő építkezések ismeretében megállapítható, hogy az atomerőművek fejlesztésében a Szovjetunió áll az élen. 1960-ig több mint 2000 megawatt atomerőmű kapacitást helyez üzembe. 1965-ig pedig eléri, de lehetséges, hogy túlhaladja az 50-6000 megawattos kapacitást. Mindez azt jelenti, hogy 1960-ban teljes energiatermelésének körülbelül 8 százalékát, a fogyasztásának pedig 12 százalékát biztosítják az atomerőművek, 1965- ben pedig a termelés 12, a fagyasztásnak pedig 15—18 százalékát. Vagyis alig egy évtizeddel az első 5 megawattos atomerőmű üzembehelyezése után a Szovjetunió energiatermelésének több mint egytizedét atomerőművek állítják majd elő. A Szovjetunió mellett elsősorban Anglia tesz hatalmas erőfeszítéseket atomerőműveinek fokozatos kiépítésére. Anglia 1965-ig 18 további atomerőművet kíván építeni, mintegy 5000 megawattos kapacitással s ha ezt a programot sikerrel valósítja meg, a fenti kapacitás energiatermelésének 15 százalékát, fogyasztásának pedig egynegyedét fedezi majd. Az 5000 megawattos atomerőmű kapacitás évente 18 millió tonna szén megtakarítását teszi lehetővé. Nem véletlen, hogy Anglia megelőzi Amerikát az atomerőműűzek építése terén. Anglia évente háromnegyed milliárd dollárt költ energia-importra, s ezért az atomerőművek építése Anglia számára gazdaságos. Amerika 1964-ig csupán 1580 megawatt atomerőmű kapacitást kíván felépíteni s az is kisebb erőműivekből tevődik majd össze, akorszerűség szempontjából tejbár nemcsak a Szovjetunió és ► Anglia, hanem még Franda► ország mögött is lemarad* ►mert az utóbbi ország kevesebb erőművel közel 1000 ► megawatt kapacitást tervez [üzembe helyezni. [ Atomerőműveik épülnek, [vagy már tervezés alatt állatnak: Japánban, Nyugat-Németországban, Brazíliában, Norvégiában, Olaszországban, a Ki* [ nai Népköztársaságban, Cseh* [ Szlovákiában, Lengyelország* sban, a Német Demokratikus Köztársaságban, Jugoszláviában, Indiában és Svédország* [ban. ' Jelenleg 120 atomreaktorműködik a világon s a különböző országok további 50, rég i szint kísérleti, részint villa* ■ mosenergiát előállító reaktor • építését jelentették be. ■ Magyarország a közé a hetven állam közé tartozik, amelyek ipari és gyógyászati célokra már alkalmazzák az atomenergiát, egyelőre izotópok formájában. Rövidesennálunk is megkezdi működését a kísérleti atomreaktor s bizonyosra vehető, hogyha némi késéssel is, de a többi népi demokráciákhoz hasonlóan, mi is megkezdjük majd a kísérleti atomreaktor tapasztalatait felhasználva az első me-* gyár atomerőmű építését is* (garamvölgyi) 16 ország épít atomerőműveket, 70 ország alkalmazza az atomenergiát az iparban és a gyógyászatban NÉPAKARAT