Népszava, 1958. február (86. évfolyam, 27–50. sz.)
1958-02-21 / 44. szám
Az üzemi lapok hangja: A munkástömegek mondjanak ítéletet az üzemi szarkák felett A magyar szakszervezetek XIX. kongresszusa határozattervezetének 3. fejezetében, a dolgozók neveléséről ezt olvashatjuk: ••Küzdjenek a burzsoá erkölcs ellen, amely a közösség érdek semmibevevésében, az állami- és munkafegyelem megsértésében, a társadalmi tulajdon felelőtlen kezelésében mutatkozik meg. A fegyelem megszilárdítására hozott adminisztratív intézkedések járjanak együtt a felvilágosítással és olyan közhangulat kialakításával, amely szigorú ítéletet mond a társadalomelődijei felett.« dór Kossuth-díjas Kovács pedig így ír: »Ideje véget vetni annak, hogy néhány ,élelmes ember lépten-nyomon megrövidítheti a MÁVAG dolgozóit. Mégiscsak felháborító, hogy Tóth Sámuel, volt gépgyári ruhafelelőst — akit több ezer forint értékű munkaruha- és esőköpeny ellopása miatt bocsátottunk el — jogilag senki nem vonta felelősségre. »Meddig tűrhetjük ezt az állapotot?* »Üzemi szarkák«, »Buktató ...« Az Egyesült Izzó lapjának riport és cikk címei. Az elmúlt évben 150 000 forint kár érte ezt a gyárat, mert becstelen emberek műszereket, alkatrészeket, sőt kisebb gépeket is loptak. Szinte naponta csípnek el a kapuknál olyanokat, akik izzlámpát, rádiócsövet, alkoholt és különböző »fusi« munkából származó tárgyakat visznek ki, illetve akarnak kivinni. De nemcsak a gyári, hanem a személyi tulajdonnal is bajok vannak. Szinte naponta keresik fel az üzemrendészeti osztályt a meglopott, megkárosított dolgozók. Az egyiknek 840 forintja tűnt el. Amikor keresni kezdték és rendőrséggel fenyegetőztek, a tolvaj is előkerült. De az eset után pár perccel egy másik dolgozó jelentette: 620 forintja hiányzik. Kiderült, hogy a két lopást egy tolvaj követte el. A másodikat azért, hogy az elsőnek visszaadja pénzét... A harc megkezdődött és egyre határozottabban folyik. Ezt igazolják az üzemi lapok is. A Telefon gyári újság »Rendet, fegyelmet!*» cím alatt közli, hogy az elmúlt évben a hónapok végén, vagy" egy-egy rendelés lezárásakor 10—20, de még ennél is több rádiót — alkatrész híján — nem tudtak összeszerelni. Az alkatrészeket kiigényelték, meg is kapták, de azok eltűntek. Több ezer forintot tesz ki az eltűnt anyagok, alkatrészek értéke. A vezetők, a becsületes munkások egyaránt követelték: teremtsenek rendet az anyagpazarlás körül, szűnjék meg a lopás. És a rendcsinálás megkezdődött. A raktárakból ma már pontosan lemért, kiszámolt anyagot adnak ki —elismervény ellenében. A Budapesti MÁVAG-gyár Kalapácsa »Közös erővel akadályozzuk meg a gyári tolvajok üzelmeit” cím alatt »itt« a lényegre. Hogyan lehetséges, hogy mintegy húsz ipari tanuló, nagymennyiségű vídia-lopására a rendőrség derített fényt? — Miért nem vették ezt észre az üzem vezetői? — írja az egyik munkás. — Szőczei Sán- Csendes otthon Igaztalan dolog volna azzal vádolni, hogy dölyfös előítélettel viseltetem általában a könnyű műfaj, benne a filmkomédia iránt, ahogyan a »Csendes otthon című új magyar filmet meghatározzá." Korláttalan kacagásom mint már több kellemetlenségem: volt éppen filmkomédiáknál olyankor is, amikor nem éppen a legmagasabbrendű jellemhumor szolgáltatott okot a nevetésre. A »Csendes otthon« azonban, sajnos, még ilyen mértékkel sem valami sikerült filmkomédia — nem felesleges nagyigényűsíködés, kákán csomót keresés, ha ezt mondom. S nem cáfolja a bírálatot, hogy könnyű magyar vígjátékra méltán szomjas közönségünk özönlik majd a moziba — ami valószínű. Akkor is özönlött volna ugyanis, ha friss, ötletes, fordulatos, szellemes vígjátékot kap. Sőt, még csak akkor igazán! A »Csendes otthon« azon túl, hogy egy társbérleti történetet dolgoz fel, s ennek kapcsán halvány társadalombírálatra tesz kísérletet, alig valamiben jutott túl a háború előtti — akkor sem jó — magyar filmvígjátékok laposságain, közhely-humorán, jópofáskodásán. Nem indokait, sőt nem is lehetséges, hogy ennyivel visszaigazítsuk igényeinket, mint holmi elromlott vekkerórát, amikor külföldön és Itthon régesrégen túl vagyunk mindezen. Hol a hiba? Légióként Szántó Armand és Szécsőn Mihály szövegkönyvében, amely csak egyes figurákban és kevés jelenetben igazi vígjáték, vágy’ komédia. A modern építészetben hasznosak az előregyártott elemek, az sem baj, sőt fontos, ha előre tudjuk, mi következik. Famvígjátéknál azonban ezek nem korszerű módszerek. Bán Frigyes rendező és Eiben István operatőr nem sokat tehettek a vígjáték megjavításáért, bár ez a film nagy erőfeszítéseikről sem tanúskodik. Fényes Szabolcs zenéje is olyan, mint amit fél kézzel és fél szívvel komponáltak. Néhány színészi teljesítményt fenntartás nélkül dicsérhetünk. Csak természetes, hogy a jobban megírt alakok és tőről metszettebb helyzetek adnak alkalmat rájuk. De például Ungvári László eredeti, megfontoltan mulva »érdemes gyógyszerésze« csaknem kizárólag színészi érdem. Egri István korlátoltan fontoskodó lakóbizottsági elnökéhez, Fónay Márta és Nagy István groteszk vidéki tiszteletes szüleihez már a sikeresebb jellem- és helyzetfestés is többet segített. Kiemelkedő Psota Irén alakítása. Sajátos, őszintén komédiázó, bizarrr játékstílust honosít meg ez a nagyon tehetséges színésznő színpadi és film-vígjátékainkban. Van szíve feláldozná kellemes nőiességét, rendkívüli karikírozóképességgel hangsúlyozni ábrázolt Gaddrámák ösztövérségét, kicsit vénlányos garabonciásságát. Zenthe Ferenc kellemesen játszik, amennyire szerepe lehetővé teszi. Galambos Erzsi azonban meglepetésre alig-alig tudja érvényesíteni kedves, pajkos, lányos báját, tehetségét. Mintha megijedt volna a felvevőgéptől, amelyhez eddig nem szokhatott. Rajk András Cesare Zavattini, a világhírű olasz filmíró a Kulturális Kapcsolatok Intézete és a Hunnia Filmgyár meghívására február végén Budapestre érkezik, effajta átültetésnél az a veszedelem fenyeget, hogy a film túlságosan a köznapiság szintjére húzza le a költészetet, amely pedig még a nyomorúságnak és a kietlenségnek is tündérszárnyakat kölcsönöz. És menynyire igaz ez József Attila lírájára, amelyben szemétre dobott lyukas vaslábasból is kihajt a költészet gyöngéd virága. Azokat a névtelen s igaz szándékú alkotókat sem kerülhette tehát el a tiszteletre méltó kudarc, akik a Budapest Filmstúdióban elkészítették József Attila költeménye, A város peremén filmváltozatát. Hiábavaló vállalkozás volna e helyen elemezni a költemény gazdag s szinte kimeríthetetlen rétegeit, majd kimutatni, hogy a film alkotói a sokrétűből egyrétűt voltak kénytelenek csinálni, hogy ahol a költemény egyszerű és éppen ezért meggyőzően szép szavakkal szól, ott ők nehézkes szimbólumokkal kísérleteztek Inkább azt említsük fel, hogy a filmből úgy tűnik, mintha munka közben maguk is felmérték volna eredeti szándékuk megvalósíthatatlanságát s ezért a megfilmesített versből olyasmi lett, amire joggal mondhatják: nem József Attila ez, csak József Attila nyomán. Mert a film csakugyan elkanyarodik a költőtől s a vertől s talán éppen akkor a legmeggyőzőbb. Sok közhely után néhány szép és monumentális mozzanat, patetikus jelenetek után egy-egy izzó pillanat, amikor a küzdő, harcoló ésgyőzni fogó magyar munkásosztály kemény múltja csakugyan a valóság és igazság fényében csillog. De azért mindenképpen jó, hogy elkészült ez a film, mert legalább megkísérelt benne emléket állítani aproletár utókor, József Attila művészetének. S legalább törekvés arra, hogy kisfilm-gyártásunkban is polgárjogot nyerjen a magasrendű, Igaz költészet, Ihárs) KÉT ÉJ MAGYAR FILM Psota Irén és Zenthe Ferenc a Csendes otthon egyik jelenetében Az anyagpocsékolást, felületes munkát, a társadalmi tulajdon megsértésével hozza kapcsolatba a Gheorghiu-Dej Hajó-, Daru- és Kazángyári dolgozók lapja. A »Kis dolgok — nagy károk« című cikkben azonban nem is olyan kis dolgokról van szó. Megemlítik ugyan, hogy munkaidő után a gyárban gyakran látni égve hagyott villanyt, üresen járó motorokat, az udvarban a kocsikról lehullott faszenet, kovácskokszot vagy éppen a raktárból kihozott csavarokat, amelyek sárba, földbe taposva növelik a kárt. De még nagyobb kárt jelent, hogy a gyárban olyan anyagokat is rendelnek, amelyeket talán soha nem használnak fel és ezért a szabad ég alatt hosszú évek óta a rozsda eszi őket. Igaza van a lapnak: a meggondolatlan anyagrendelőket is sürgősen felelősségre kell vonni! A felsorolt példák bizonyítják, a magyar szakszervezetek XIX. kongresszusának határozattervezetében nem hiába szerepel a társadalmi tulajdon védelme. Igaz, ez a határozat olyan jelentős intézkedéseket követ, mint a népi ellenőrzés megvalósításáról és az üzemi tanácsok létrehozásáról, munkájukról szóló rendelkezések. Most már azokra kell építeni, azokat kell segítségül hívni, akiken múlik a munkáserkölcs tisztasága: a munkástömeget. Bérces György Vidéki városokban több mint 200 öröklakás épül tervek Győrött, Szegeden, Székesfehérvárott és Egerben egyegy, Miskolcon pedig négy újabb társasház építéséhez. Ezek ugyancsak ebben az évben készülnek el mintegy száz lakással. A tervek szerint tehát az idén tíz vidéki városban több mint 200 öröklakás talál majd gazdára. A város peremén Tiszteletre méltó, de majdnem kilátástalannak tűnő vállalkozás egy nagy költő filozófikus-lírai — tehát semmiképpen sem elbeszélő jellegű — költeményét átültetni a film nyelvére. Mivelhogy a költészet képszerűsége és a mozgókép költészete alig-alig rokon s még sok egyéb okból, de legfőképpen azért, mert a költemény szavai, sorai, gondolatkapcsolásai mögött még rengeteg érzelem, indulat sejtődik, dereng és csillan, számtalan ki nem mondott, csak sejtetett asszociáció kavarog, míg a filmen csak az van, amit a kép megmutat — és semmi egyéb. Vagyis az NÉPSZAVA l (Folytatás az 1. oldalról) segítsék a gépesítést. Ezután az önköltség alakulását vizsgálva kijelentette: az átlagbér állandó vizsgálata mellett szükséges a megfelelő szakmányárak kialakítása, hogy azok módosítására csak akkor kerüljön sor, ha a műszaki nehézségek azt feltétlenül indokolják. Minden bányász és műszaki végzett munkájának megfelelően kapja meg bérét. Az anyagpazarlásról, anyagtakarékosságról elmondotta, hogy minden kommunistának elsőrendű feladata olyan helyzetet és hangulatot teremteni, hogy a bányász szívügyének tekintse az önköltség-csökkentést, harcoljon az anyagpocsékolás, a helytelen raktározás, a társadalmi tulajdon elsajátítása ellen. Majd ismertette az idei beruházásokat. A kormány által engedélyezett 830 millió forintos beruházási keretből többek között 13 új bánya kerül művelés alá. 40 millió jut szociális és kulturális célra, a 830 millió forinton, felül pedig még 315 millió forintból gondoskodik a minisztérium a tízezer bányászlakást kiegészítő létesítmények, közművek megépítéséről, 1300 megkezdett lakás befejezéséről és ezer új lakás építésének megkezdéséről. Harmincötmillió forintot iskolák építésére, s mintegy 240 milliót a bányák karbantartására, nagyobb arányú gépesítésére, a munka biztonságának fejlesztésére fordítanak. Majd ezután a munkaversenyről beszélt: nem kell ma erőltetett munkaversenyeket szervezni, mint a múltban. De a jól szervezett, helyes célokért folyó verseny feltétlenül előmozdítja a feladatok végrehajtását. Ha ez megtörténik, akkor nem lesz olyan nehézség, amit ne tudnánk legyőzni — fejezte be beszámolóját Baracska Imre miniszterhelyettes. A felszólalók a tervezés hiányosságai mellett rámutattak a munkafegyelem lazaságaira. Így például a Komárom megyeiek bányáiban hat, hat és fél órát dolgoznak általában nyolc óra alatt. Az anyagpocsékolásokról, lopásokról beszéltek az ormosbányaiak. Például Bálinkén rengeteg anyag, gépalkatrész maradt örökre lent a bányában. Blaha Béla, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke a szakszervezet központi vezetősége nevében mondott köszönetet a bányászoknak 1957-ben végzett derekas munkájukért, ő is arról beszélt, hogy sokmillió forint értékű gép, anyag kerül omlás alá, de ezért senkit sem vonnak felelősségre. Majd megemlítette, hogy a munkafegyelem területén is hasonló a helyzet. Az elmúlt év utolsó negyedében 81 000 igazolatlan műszakmulasztás volt a szénbányászatban. A további felszólalók arról beszéltek, hogy a gépesítésről, a technikai színvonal emeléséről évek óta beszélnek a minisztérium vezetői, s ugyanakkor e fontos kérdés megoldása egyhelyben topog. Az aktívaülés határozatot hozott, hogy 1958-ban 750 000 tonna szénnel túlteljesítik a tervet, két százalékkal csökkentik az önköltséget, anyagmentő takarékossági brigádokat szerveznek, biztosítják a vasanyagok bányából való visszanyerését, azok újbóli beépítését, a fiatal bányászokat biztonságos munkára nevelik s a társadalmi tulajdon védelme érdekében újra életre hívják a társadalmi bíróságokat. B. Gy. A kommunista bányász-aktíva Rendkívüli központi vezetőségi ülés az ÉDOSZ-ban Az ÉDOSZ központi vezetősége csütörtökön rendkívüli ülésen összegezte az élelmiszeripari üzemek dolgozóinak véleményét és javaslatait a szakszervezetek XIX. kongresszusának vitára bocsátott tervezeteivel kapcsolatban. A központi vezetőség felkérte a szakszervezetek XIX. kongresszusára megválasztott küldötteket, hogy tolmácsolják az élelmiszeripari dolgozók kérését és javaslatait. • Zavatlini Budapesten Fejhallgató? Ötven forint betét... A rádiófelszerelés sorsa a Péterfy Sándor utcai kórházban Witt Ervin, kórházban fekvő munkás telefonon felhívta szerkesztőségünket és elpanaszolta, hogy a kórházban nem jut rádió-fejhallgatóhoz, mert nincs felesleges ötven forintja. Pedig a Péterfy Sándor utcai kórházban csaknem minden második betegre jut egy rádió-fejhallgató. Két hét óta azonban a betegeknek alig tíz százaléka hallgatja a rádiót. A kórház igazgatóságának rendeletére ugyanis összeszedték a fejhallgatókat. Csak az kaphat, aki 50 forint betétet ad. — Nem kaptam rádió-fejhallgatót — mondja Witt Ervin —, betegeskedem és erre most nincs pénzem... Kossik Júlia, a B. belosztály főnővére elmondja, hogy a betétrendelkezés már kéthetes. A raktárban porosodik ... — így van ez a kórház valamennyi osztályán — hangoztatja. — Ez az intézkedés azért vált szükségessé, mert a leltározásoknál kiderült: sok fejhallgató hiányzik. — Ezen az osztályon ötvennégy fejhallgató van, de csak tizenkét darabot használnak. Negyvenkét párért a kórház bérleti díjat fizet a Postának — de a raktárban porosodnak. A nőgyógyászat harmincnégy fejhallgatója közül — az új rendelkezés óta — csak tízet használnak. Legutóbb nyolc pár tűnt el Dr. Bach Imre professzor, a B. belosztály főorvosa ezzel kapcsolatban a következőket mondja: — Tudok a rendelkezésről. Helyeslem is. Sajnos, a társadalmi tulajdon elleni vétségek itt a kórházban is előfordulnak. Megtörtént, már, hogy pokrócok, lepedők tűntek el És mit mond a rendelkezést kiadó gondnok, Streck József? — Legutóbb nyolc fejhallgató tűnt el — párja 140 forint. Ezt az összeget az osztályos főnővéreknek kell megfizetniük .. . Talán nyugta is elég lenne... Véleményünk szerint a kórháznak is igaza van, a betegeknek is. Nem kívánható, hogy az osztályos főnővérek fizessék meg az eltűnt fejhallgatókat, de az ötvenforintos betét sem a legszerencsésebb megoldás, mert azoknak a betegeknek is jólesne rádiót hallgatni, akiknek nincs átmenetileg nélkülözhető ötven forintjuk. Azt javasoljuk, hogy a kórház más módon oldja meg ezt a kérdést. Csak nyugta ellenében adjanak ki fejhallgatót a betegnek, aki a kórházból való távozása előtt köteles azt az ügyeletes nővérnek leadni. A nyugtát a nővér aláírná, s a beteg csak ezután kapná meg a kórház irodájában kilépési céduláját. A gondnoki hivatalban ugyan szóltak arról, hogy hasonló megoldással már próbálkoztak, de nem járt teljes sikerrel. Mégis az a nézetünk, hogyha ezt a módszert — amely ugyan a nővérekre többletmunkát ró — következetesen betartják, megszűnik a fejhallgatók eltűnése, a betegek pedig nem esnek el a rádió nyújtotta szórakozástól. Balla Ödön filSetferM kárpitozott fémbútorai nagy választékban a FŐVÁROSI BÚTORSZAK ÜZLETEKBEN és az ÁLLAMI ÁRUHÁZAKBAN AAAAAAAAAAAAAA4AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA4AAAAAAAAAAAAAA4AAAA 1958. február *1