Népszava, 1958. február (86. évfolyam, 27–50. sz.)

1958-02-21 / 44. szám

Az üzemi lapok hangja: A munkástömegek mondjanak ítéletet az üzemi szarkák felett A magyar szakszervezetek XIX. kongresszusa határozat­tervezetének 3. fejezetében, a dolgozók neveléséről ezt olvas­hatjuk: ••Küzdjenek a burzsoá erkölcs ellen, amely a közössé­­g érdek semmibevevésében, az állami- és munkafegyelem megsértésében, a társadalmi tulajdon felelőtlen kezelésében mutatkozik meg. A fegyelem megszilárdítására hozott admi­nisztratív intézkedések járja­nak együtt a felvilágosítással és olyan közhangulat kialakí­tásával, amely szigorú ítéletet mond a társadalom­­elő­dijei felett.« dór Kossuth-díjas Kovács pe­dig így ír: »Ideje véget vetni annak, hogy néhány ,élelmes­ ember lépten-nyomon megrö­vidítheti a MÁVAG dolgozóit. Mégiscsak felháborító, hogy Tóth Sámuel, volt gépgyári ruhafelelőst — akit több ezer forint értékű munkaruha- és esőköpeny ellopása miatt bo­csátottunk el — jogilag senki nem vonta felelősségre. »Meddig tűrhetjük ezt az ál­lapotot?*­ »Üzemi szarkák«, »Buktató ...« Az Egyesült Izzó lapjának riport és cikk címei. Az elmúlt évben 150 000 forint kár érte ezt a gyárat, mert becstelen emberek műszereket, alkatrészeket, sőt kisebb gépe­ket is loptak. Szinte naponta csípnek el a kapuknál olyano­kat, akik izzlámpát, rádiócsö­vet, alkoholt és különböző »fusi« munkából származó tár­gyakat visznek ki, illetve akar­nak kivinni. De nemcsak a gyári, hanem a személyi tulaj­donnal is bajok vannak. Szinte naponta keresik fel az üzem­­rendészeti osztályt a meglopott, megkárosított dolgozók. Az egyiknek 840 forintja tűnt el. Amikor keresni kezdték és rendőrséggel fenyegetőztek, a tolvaj is előkerült. De az eset után pár perccel egy másik dolgozó jelentette: 620 forintja hiányzik. Kiderült, hogy a két lopást egy tolvaj követte el. A másodikat azért, hogy az első­nek visszaadja pénzét... A harc megkezdődött és egyre határozottabban folyik. Ezt igazolják az üzemi lapok is. A Telefon gyári újság »Rendet, fegyelmet!*» cím alatt közli, hogy az elmúlt évben a hónapok végén, vagy" egy-egy rendelés lezárásakor 10—20, de még ennél is több rádiót — al­katrész híján — nem tudtak összeszerelni. Az alkatrészeket kiigényelték, meg is kapták, de azok eltűntek. Több ezer fo­rintot tesz ki az eltűnt anya­gok, alkatrészek értéke. A ve­zetők, a becsületes munkások egyaránt követelték: teremtse­nek rendet az anyagpazarlás körül, szűnjék meg a lopás. És a rendcsinálás megkezdődött. A raktárakból ma már ponto­san lemért, kiszámolt anyagot adnak ki —­elismervény elle­nében. A Budapesti MÁVAG-gyár Kalapács­a »Közös erővel aka­dályozzuk meg a gyári tolvajok üzelmeit” cím alatt »itt« a lé­nyegre. Hogyan lehetséges, hogy mintegy húsz ipari tanuló, nagymennyiségű vídia-lopásá­­ra a rendőrség derített fényt?­ — Miért nem vették ezt észre az üzem vezetői? — írja az egyik munkás. — Szőczei Sán- Csendes otthon Igaztalan dolog volna azzal vádolni, hogy dölyfös előíté­lettel viseltetem általában a könnyű műfaj, benne a film­­komédia iránt, ahogyan a »Csendes otthon­ című új ma­gyar filmet meghatározzá." Korláttalan kacagásom m­int már­ több kellemetlenségem­­: volt éppen filmkomédiákná­l olyankor is, amikor nem éppen a legmagasabbrendű jellemhumor szolgáltatott okot a nevetésre. A »Csendes ott­hon« azonban, sajnos, még ilyen mértékkel sem valami sikerült filmkomédia — nem felesleges nagyigényűsíködés, kákán csomót keresés, ha ezt mondom. S nem cáfolja a bí­rálatot, hogy könnyű magyar vígjátékra méltán szomjas kö­zönségünk özönlik majd a moziba — ami valószínű. Ak­kor is özönlött volna ugyanis, ha friss, ötletes, fordulatos, szellemes vígjátékot kap. Sőt, még csak akkor igazán! A »Csendes otthon« azon túl, hogy egy társbérleti tör­ténetet dolgoz fel, s ennek kapcsán halvány társad­a­lom­­bírálatra tesz kísérletet, alig valamiben jutott túl a hábo­rú előtti — akkor sem jó — magyar filmvígjátékok lapos­ságain, közhely-humorán, jó­­pofáskodásán. Nem indokait, sőt nem is lehetséges, hogy ennyivel visszaigazítsu­k igé­nyeinket, mint holmi elrom­lott vekkerórát, amikor kül­földön és Itthon régesrégen túl vagyunk mindezen. Hol a hiba? Légióként Szántó Armand és Szé­csőn Mihály szövegkönyvé­ben, amely csak egyes figu­rákban és kevés jelenetben igazi vígjáték, vágy’ komédia. A modern építészetben hasz­nosak az előregyártott ele­mek, az sem baj, sőt fontos, ha előre tudjuk, mi követ­kezik. Famvígjátéknál azon­ban ezek nem korszerű mód­szerek. Bán Frigyes rendező és Eiben István operatőr nem sokat tehettek a vígjáték meg­javításáért, bár ez a film nagy erőfeszítéseikről sem tanúsko­dik. Fényes Szabolcs zenéje is olyan, mint amit fél kézzel és fél szívvel komponáltak. Néhány színészi teljesít­ményt fenntartás nélkül di­csérhetünk. Csak természetes, hogy a jobban megírt alakok és tőről metszettebb helyze­tek adnak alkalmat rájuk. De például Ungvári László ere­deti, megfontoltan mulva »ér­demes gyógyszerésze« csak­nem kizárólag színészi érdem. Egri István korlátoltan fontos­kodó lakóbizottsági elnöké­hez, Fónay Márta és Nagy István groteszk vidéki tiszte­­letes szüleihez már a sikere­sebb jellem-­ és helyzetfestés is többet segített. Kiemelke­dő Psota Irén alakítása. Sajá­tos, őszintén komédiázó, bi­­zarrr játékstílust honosít meg ez a nagyon tehetséges szí­nésznő színpadi és film-víg­­játékainkban. Van szíve fel­áldozná kellemes nőiességét, rendkívüli karikírozóképes­­séggel hangsúlyozni ábrázolt Gaddrámák ösztövérségét, ki­csit vénlányos garabonciássá­­gát. Zenthe Ferenc kellem­e­­sen játszik, amennyire szere­pe lehetővé teszi. Galambos Erzsi azonban meglepetésre alig-alig tudja érvényesíteni kedves, pajkos, lányos báját, tehetségét. Mintha megijedt volna a felvevőgéptől, amely­hez eddig nem szokhatott. Rajk András Cesa­re Zavattini, a világ­hírű olasz filmíró a Kulturális Kapcsolatok Intézete és a Hunnia Filmgyár meghívására február végén Budapestre ér­kezik, effajta átültetésnél az a ve­­szede­lem fenyeget, hogy a film túlságosan a köznapiság szintjére húzza le a költésze­tet, amely pedig még a nyo­morúságnak és a kietlenség­nek is tündérszárnyakat köl­csönöz. És me­nynyire igaz ez József Attila lírájára, amely­ben szemétre dobott lyukas vaslábasból is kihajt a költé­szet gyöngéd virága. Azokat a névtelen s igaz szándékú alkotókat sem kerül­hette tehát el a tiszteletre méltó kudarc, akik a Budapest Filmstúdióban elkészítették József Attila költeménye, A város peremén filmváltozatát. Hiábavaló vállalkozás volna e helyen elemezni a költemény gazdag s szinte kimeríthetet­len rétegeit, majd kimutatni, hogy a film alkotói a sok­rétűből egyrétűt voltak kény­telenek csinálni, hogy ahol a költemény egyszerű és éppen ezért meggyőzően szép sza­vakkal szól, ott ők nehézkes szimbólumokkal kísérleteztek Inkább azt említsük fel, hogy a filmből úgy tűnik, mintha munka közben maguk is fel­mérték volna eredeti szándé­kuk megvalósíthatatlanságát s ezért a megfilmesített versből olyasmi lett, amire joggal mondhatják: nem József At­tila ez, csak József Attila nyo­mán. Mert a film csakugyan elkanyarodik a költőtől s a vertől s talán éppen akkor a legmeggyőzőbb. Sok közhely után néhány szép és monu­mentális mozzanat, patetikus jelenetek után egy-egy izzó pillanat, amikor a küzdő, har­coló és­­győzni fogó­ magyar munkásosztály kemény múlt­ja csakugyan a valóság és igazság fényében csillog. De azért mindenképpen jó, hogy elkészült ez a film, mert leg­alább megkísérelt benne em­léket állítani a­­proletár utó­kor, József Attila művészeté­nek. S legalább törekvés ar­ra, hogy kisfilm-gyártásunk­­ban is polgárjogot nyerjen a magasrendű, Igaz költészet, Ihárs) KÉT ÉJ MA­G­YA­R FILM Psota Irén és Zenthe Ferenc a Csendes otthon egyik jelenetében Az anyagpocsékolást, felüle­tes munkát, a társadalmi tulaj­don megsértésével hozza kap­csolatba a Gheorghiu-Dej Hajó-, Daru- és Kazángyár­i dolgozók lapja. A »Kis dolgok — nagy károk« című cikkben azonban nem is olyan kis dol­­gokról­­ van szó. Megemlítik ugyan, hogy munkaidő után a gyárban gyakran látni égve hagyott villanyt, üresen járó motorokat, az udvarban a ko­csikról lehullott faszenet, ko­vácskokszot vagy éppen a rak­tárból kihozott csavarokat, amelyek sárba, földbe taposva növelik a kárt. De még na­gyobb kárt jelent, hogy a gyár­ban olyan anyagokat is rendel­nek, amelyeket talán soha nem használnak fel és ezért a sza­bad ég alatt hosszú évek óta a rozsda eszi őket. Igaza van a lapnak: a meggondolatlan anyagrendelőket is sürgősen felelősségre kell vonni! A felsorolt példák bizonyít­ják, a magyar szakszervezetek XIX. kongresszusának hatá­rozattervezetében nem hiába szerepel a társadalmi tulajdon védelme. Igaz, ez a határozat olyan jelentős intézkedéseket követ, mint a népi ellenőrzés megvalósításáról és az üzemi tanácsok létrehozásáról, mun­kájukról szóló rendelkezések. Most már azokra kell építeni, azokat kell segítségül hívni, akiken múlik a munkáserkölcs tisztasága: a munkástömeget. Bérces György Vidéki városokban több mint 200 öröklakás épül tervek Győrött, Szegeden, Szé­kesfehérvárott és Egerben egy­­egy, Miskolcon pedig négy újabb társasház építéséhez. Ezek ugyancsak ebben az év­ben készülnek el mintegy száz lakással. A tervek szerint te­hát az idén tíz vidéki város­ban több mint 200 öröklakás talál majd gazdára. A város peremén Tiszteletre méltó, de majd­nem kilátástalannak tűnő vál­lalkozás egy nagy költő filo­­zófikus-lírai — tehát semmi­képpen sem elbeszélő jellegű — költeményét átültetni a film nyelvére. Mivelhogy a költészet képszerűsége és a mozgókép költészete alig-alig rokon s még sok egyéb okból, de legfőképpen azért, mert a költemény szavai, sorai, gon­dolatkapcsolásai mögött még rengeteg érzelem, indulat sejtődik, dereng és csillan, számtalan ki nem mondott, csak sejtetett asszociáció ka­varog, míg a filmen csak az van, amit a kép megmutat — és semmi egyéb. Vagyis az NÉPSZAVA l (Folytatás az 1. oldalról) segítsék a gépesítést. Ezután az önköltség alakulását vizsgálva kijelentette: az átlagbér állan­dó vizsgálata mellett szüksé­ges a megfelelő szakmányárak kialakítása, hogy azok módosí­tására csak akkor kerüljön sor, ha a műszaki nehézségek azt feltétlenül indokolják. Minden bányász és műszaki végzett munkájának megfelelően kap­ja meg bérét. Az anyagpazarlásról, anyag­­takarékosságról elmondotta, hogy minden kommunistának elsőrendű feladata olyan hely­zetet és hangulatot teremteni, hogy a bányász szívügyének te­kintse az önköltség-csökken­tést, harcoljon az anyagpocsé­­kolás, a helytelen raktározás, a társadalmi tulajdon elsajátí­tása ellen. Majd ismertette az idei beruházásokat.­­ A kormány által enge­délyezett 830 millió forintos be­ruházási keretből többek kö­zött 13 új bánya kerül művelés alá. 40 millió jut szociális és kulturális célra, a 830 millió forinton, felül pedig még 315 millió forintból gondoskodik a minisztérium a tízezer bányász­­lakást kiegészítő létesítmények, közművek megépítéséről, 1300 megkezdett lakás befejezéséről és ezer új lakás építésének megkezdéséről. Harmincötmil­­lió forintot iskolák építésére, s mintegy 240 milliót a bányák karbantartására, nagyobb a­rá­­nyú gépesítésére, a munka biz­tonságának fejlesztésére for­dítanak. Majd ezután a mun­­kaversenyről beszélt: nem kell ma erőltetett munkaverse­­nyeket szervezni, mint a múlt­ban. De a jól szervezett, he­lyes célokért folyó verseny fel­tétlenül előmozdítja a felada­tok végrehajtását. Ha ez meg­történik, akkor nem lesz olyan nehézség, amit ne tudnánk le­győzni — fejezte be beszámo­lóját Baracska Imre miniszter­helyettes. A felszólalók a tervezés hiányosságai mellett rámutat­tak a munkafegyelem lazasá­gaira. Így például a Komárom megyeiek bányáiban hat, hat és fél órát dolgoznak általában nyolc óra alatt. Az anyagpo­­csékolásokról, lopásokról be­széltek az ormosbányaiak. Például Bálinkén rengeteg anyag, gépalkatrész maradt örökre lent a bányában. Blaha Béla, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke a szakszervezet köz­ponti vezetősége nevében mondott köszönetet a bányá­szoknak 1957-ben végzett de­rekas munkájukért, ő is arról beszélt, hogy sokmillió forint értékű gép, anyag kerül om­lás alá, de ezért senkit sem vonnak felelősségre. Majd megemlítette, hogy a munka­­fegyelem területén is hasonló a helyzet. Az elmúlt év utolsó negyedében 81 000 igazolatlan műszakmulasztás volt a szén­bányászatban. A további fel­szólalók arról beszéltek, hogy a gépesítésről, a technikai színvonal emeléséről évek óta beszélnek a minisztérium ve­zetői, s ugyanakkor e fontos kérdés megoldása egyhelyben topog. Az aktívaü­lés határozatot hozott, hogy 1958-ban 750 000 tonna szénnel túlteljesítik a tervet, két százalékkal csök­kentik az önköltséget, anyag­­mentő takarékossági brigádo­kat szerveznek, biztosítják a vas­anyagok bányából való visszanyerését, azok újbóli be­építését, a fiatal bányászokat biztonságos munkára nevelik s a társadalmi tulajdon védel­me érdekében újra életre hív­ják a társadalmi bíróságokat. B. Gy. A kommunista bányász-aktíva Rendkívüli központi vezetőségi ülés az ÉDOSZ-ban Az ÉDOSZ központi vezető­sége csütörtökön rendkívüli ülésen összegezte az élelmi­­szeripari üzemek dolgozóinak véleményét és javaslatait a szakszervezetek XIX. kong­resszusának vitára bocsátott tervezeteivel kapcsolatban. A központi vezetőség felkérte a szakszervezetek XIX. kong­resszusára megválasztott kül­dötteket, hogy tolmácsolják az élelmiszeripari dolgozók kéré­sét és javaslatait. • Zavatlini Budapesten Fejhallgató? Ötven forint betét... A rádiófelszerelés sorsa a Péterfy Sándor utcai kórházban Witt Ervin, kórházban fek­vő munkás telefonon felhívta szerkesztőségünket és elpana­szolta, hogy a kórházban nem jut rádió-fejhallgatóhoz, mert­­ nincs felesleges ötven fo­rintja. Pedig a Péterfy Sán­dor utcai kórházban csaknem minden második betegre jut egy rádió-fejhallgató. Két hét óta azonban a betegeknek alig tíz százaléka hallgatja a rádiót. A kórház igazgatósá­gának rendeletére ugyanis összeszedték a fejhallgatókat. Csak az kaphat, aki 50 forint betétet ad. — Nem kaptam rádió-fej­hallgatót — mondja Witt Er­vin —, betegeskedem és erre most nincs pénzem... Kossik Júlia, a B. belosz­­tály főnővére elmondja, hogy a betétrendelkezés már kéthe­tes. A raktárban porosodik ... — így van ez a kórház va­lamennyi osztályán — han­goztatja. — Ez az intézkedés azért vált szükségessé, mert a leltározásoknál kiderült: sok fejhallgató hiányzik. — Ezen az osztályon ötven­négy fejhallgató van, de csak tizenkét darabot használnak. Negyvenkét párért a kórház bérleti díjat fizet a Postának — de a raktárban porosodnak. A nőgyógyászat harmincnégy fejhallgatója közül — az új rendelkezés óta — csak tízet használnak. Legutóbb nyolc pár tűnt el Dr. Bach Imre professzor, a B. belosztály főorvosa ezzel kapcsolatban a következőket mondja: — Tudok a rendelkezésről. Helyeslem is. Sajnos, a tár­sadalmi tulajdon elleni vétsé­gek itt a kórházban is előfor­dulnak. Megtörtént, már, hogy pokrócok, lepedők tűntek el És mit mond a rendelkezést kiadó gondnok, Streck József? — Legutóbb nyolc fej­hallgató tűnt el — párja 140 forint. Ezt az összeget az osz­tályos főnővéreknek kell meg­fizetniük .. . Talán nyugta is elég lenne... Véleményünk szerint a kór­háznak is igaza van, a bete­geknek is. Nem kívánható, hogy az osztályos főnővérek fizessék meg az eltűnt fej­hallgatókat, de az ötvenforin­­tos betét sem a legszerencsé­sebb megoldás, mert azoknak a betegeknek is jólesne rá­diót hallgatni, akiknek nincs átmenetileg nélkülözhető öt­ven forintjuk. Azt javasoljuk, hogy a kórház más módon oldja meg ezt a kérdést. Csak nyugta ellenében adjanak ki fejhallgatót a betegnek, aki a kórházból való távozása előtt köteles azt az ügyeletes nővérnek leadni. A nyugtát a nővér aláírná, s a beteg csak ezután kapná meg a kórház irodájában kilépési céduláját. A gondnoki hivatalban ugyan szóltak arról, hogy hasonló megoldással már próbálkoz­tak, de nem járt teljes siker­rel. Mégis az a nézetünk, hogyha ezt a módszert — amely ugyan a nővérekre többletmunkát ró — követ­kezetesen betartják, megszű­nik a fejhallgatók eltűnése, a betegek pedig nem esnek el a rádió nyújtotta szórakozás­tól. Balla Ödön filSetferM kárpitozott fémbútorai nagy választékban a FŐVÁROSI BÚTORSZAK ÜZLETEKBEN és az ÁLLAMI ÁRUHÁZAKBAN­ ­AAAAAAAAAAAAAA4AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA4AAAAAAAAAAAAAA4AAAA 1958. február *1

Next