Népszava, 1958. március (86. évfolyam, 51–76. sz.)
1958-03-21 / 68. szám
Magyarország a legyőzhetetlen szocialista tábor megbecsült országa lett és az is marad mindörökké Díszünnepség a Tanácsköztársaság megalakulásának évfordulója alkalmából A Magyar Tanácsköztársaság megalakulásának 39. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága csütörtökön este ünnepséget rendezett az Erkel Színházban. Az ünnepségen részt vett a párt és a kor mány számos vezetője, a politikai, társadalmi élet több kiválósága, a munkásmozgalom sok régi harcosa. Az ünnepséget Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja,a Központi Bizottság titkára nyitotta meg. Ezután Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja mondott ünnepi beszédet. A hatalmat 1919 március 21-én az egyesült kommunista- szocialista párt vette át a magyar munkásosztály és a szegényparasztság nevében. A két párt,, a kommunista és a szociáldemokrata párt erőinek egyesítése egyik döntő tényezője volt annak, hogy az előállt helyzetben a magyar proletariátus békésen vehette át a hatalmat Nagyon fontos tanulság ez, még akkor is, ha az erők egyesítése hibás módon valósult meg. Úgy gondolom azonban, hogy a két párt egyesülésével kapcsolatban még nem volt elégséges az, amit eddig mondottunk. Eddig kizárólag, vagy csaknem ,kizárólag azt hangsúlyoztuk, hogy a szociáldemokrata vezérkar a tömegek nyomására csupán manőverként ment bele az egyesülésbe. De az is bizonyos, hogy a baloldali szocialisták— közöttük a balszárny vezetői, valamint a szociáldemokrata párt és a szakszervezetek közép- és alsófunkcimariusaina is nagy többsége — szívvellétekkel álltak a Tanácsköztársaság mellé. Kun Bélának, Szamuely Tibornak, Kelen Józsefnek és a többi kommunista népbiztosnak végig hű fegyvertársa volt Landler, Bokányi, Nyisztor György, Varga Jenő és társaik, akik baloldali szocialistákból kommunistákká váltak. — Szükségesnek tartottam, hogy erről külön szóljak, mert úgy gondolom, mulasztást kell pótolnunk ezzel. Nemes Dezső a Tanácsköztársaság idején fellépő ingadozó erőkről szólva hangoztatta, hogy az ingadozás olyattók között is felütheti a fejét, akik korábban álltak a kommunisták közé, de az éles harcok idején kishitűek lettek és ingadozásuk nem kevésbé viheti őket a proletárhatalom teljes elárulásának az útjára, mint ahogy 1919-ben odavitte aKumfiakat és Böhmöket, együtt az ő Peyereikkel. Elég csak utalni az 1956-os tapasztalatokra, a »kommunista« lepelbe burkolt új típusú Nagy Imre-féle revizionizmusra és annak szégyenletes szerepére az ellenforradalom előkészítésében, végrehajtásában, kiszolgálásában. .. Nemes Dezső részletesen szólt arról a revizionista bomlasztásról, amely a Tanácsköztársaság belső erőit gyöngítette. A revizionisták aknamunkája, amely »demokratikus« és »szocialista« jelszavakkal burkolta a proletárdiktatúra elleni tozhódást, mind súlyosabban bénította a tanácshatalom szerveit, demoralizálta az egyesült pártot, a szakszervezeteket, megzavarta az üzemi munkásságot is. Ez a revizionista bomlasztás oly súlyossá vált, hogy a kommunisták és hű szocialista harcostársaik soraiban is zavar és bizonytalanság keletkezett. Az imperialista túlerő, a belső ellenforradalmi aknamunka segítségével leverte az első magyar proletárhatalmat. Az első magyar szocialista forradalom hagyományait a Nemes Dezső beszéde elmúlt évtizedben nem ápoltuk eléggé. A Tanácsköztársaság a felszabadulás előtti magyar történelem legnagyobb eseménye: társadalmi és nemzeti fejlődésünk legmagasabb foka. És ezt távolról sem tudatosítottuk kellőképpen. S ennek velejárója volt az is, hogy az 1919-es harcosok nem részesültek abban a megbecsülésben, amely őket, akkori és későbbi küzdelmeikért megilleti. 1918-ban alapjában véve helyes módon hajtottuk végre a két munkáspárt erőinek teljes egyesítését, az egyesülést — a revizionisták kizárásával. Pártunk vezetésében azonban az 1919-es pártegyesülés hibájátólíró félelem az 1919-es egyesülés pozitív vonásainak lebecsülésével a volt baloldali szocialisták kommunista fejlődésének figyelmen kívül hagyásával, az 1948-ban velünk egyesült szocialista harcostársakkal szembeni nagyfokú bizalmatlansággal párosult. A személyi kultusz bénító légkörében ez különösen elburjánzott és a politikai irányvonal szektás torzulásának egyik forrása lett.Nemes Dezső a továbbiakban hangoztatta hogy a revizionista aknamunka volt 1919-ben az ellenforradalmi aknamunka fő módszere. Ezt a módszert választották az imperialisták fő módszerként az 1956-os ellenforradalom előkészítése és kirobbantása során is. Tudjuk természetesen, hogy hiába választottak volna az imperialisták bármilyen módszert, ha a régi vezetés rendkívül súlyos hibáiban teremtettek volna lehetőséget az ellenforradalmi aknamunka széleskörű kibontakozása számára, ha a Rákosi-féle vezetés képes lett volna a hibákat időben, huzavona és felemásság nélkül őszintén kijavítani, ha képes lett volna arra, hogy az elvtelen kompromisszumok és adminisztratív rendszabályok kombinálása helyett megfelelő eszmei harcban zúzza szét a támadó revizionizmust, ha a szükséges adminisztratív rendszabályokat is a ténylegesen elkövetett hibák bátor kijavításával és a kellő erejű eszmei harccal kapcsolták volna össze , akkor az imperialisták és hazai szövetségeseik el sem juthattak volna az ellenforradalmi kísérletig. Az imperialisták bármilyen gondosan is szervezték meg az 1956-os ellenforradalmi összeesküvést, mit sem tudtak tenni az ellen, hogy a világhelyzet 1919 óta gyökeresen megváltozott és már nem tudhatták katonai beavatkozással nyeregbe segíteni az ellenforradalmat. Viszont a magyar proletariátus, amikor a forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulásával megindította forradalmi ellentámadását az ellenforradalom szétveréséért és megsemmisítéséért, kérhetett és kaphatott testvéri segítséget a Szovjetuniótól; ez a segítség egyrészt lehetetlenné tette, hogy imperialistasistore betörjenek az országba, másrészt rendkívül meggyorsította az ellenforradalmi erők hevenyészett fegyveres alakulatainak a szétverését. Az imperialisták kétszeresen is elszámították magukat. Egyrészt nem várták, hogy a magyar proletariátus forradalmi központja oly gyorsan újjászerveződik és képes lesz a forradalmi erőket oly gyorsan talpraállítani és harcba vezetni. Másrészt azt remélték, hogy a magyar ellenforradalom tovább terjed a szomszédos népi demokratikus országokba. Ehelyett a szomszédos testvéri országokban a munkáshatalom ébersége és harckészsége megnövekedett, s az ellenforradalmi elemek moccanni sem mertek. Viszont ellenállhatatlan és legyőzhetetlen erőként jelentkezett a proletárinternacionalizmus ereje, amely 1919-ben még nem volt elég a Magyar Tanácsköztársaság megmentéséhez, de ma már Berlintől Sanghajig, s Leningrádtól Hanoiig, csaknem egymilliárd főt kitevő felszabadult népek nagy családját egybekovácsoló erő. A szocialista Magyarország — az 1919-es Tanácsköztársaság örököse és folytatója — a legyőzhetetlenné vált szocialista tábor megbecsült és a népek barátságával övezett országa lett és az is marad mindörökké. A magyar munkásosztály, a magyar nép önmaga rendezi saját ügyeit. A szocialista tábor népeinek a segítségére és testvéri összefogására támaszkodik, azokra, akik önfeláldozóan és önzetlenül segítették és segítik az ország függetlenségének megvédését és szocialista fejlődését. A szovjet néppé és a többi baráti ország népivel való barátságát fejleszt tovább és nem tűr semmiféle aknamunkát a barátság ellen. Az az eszme és az a hatalom, amely 1919-ben Magyarországon egyszer győzött de a külső imperialista túlerő ekkor legyűrte, többé el nem bukik, s elvezeti népünké hazánk szocialista felvirágzásának útján, a teljes győzelemhez, a boldog jövendőnkhöz — fejezte be beszédét Nemes Dezső. Nemes Dezső nagy tapssá fogadott beszéde után szüne következett, majd az est második részében művészi műsorra került sor. Az ünnepi est az Internacionálé hangjaival ért véget. * A vidék számos városában és községében díszünnepségen emlékeztek meg a Tanácsköztársaság kikiáltásának 39. évfordulójáról. Az ünnepségeken a munkásmozgalom rég harcosai mondottak emlékbeszédet. Több helyen az ünnepséget összekapcsolták a Kommunista Ifjúsági Szövetség megalakulása első évfordulójának megünneplésével. Több vidéki városban megrendezték a KISZ-fiatalok és veterán kommunisták találkozóját ? Kiküldött munkatársunk telefonjelentése Berlinből Megkezdődtek a párt- és kormányközi tárgyalások a magyar és a német küldöttség között Ünnepélyes fogadtatás Berlinben — Látogatás Wilhelm Piccknél — Pénteken Erfurt látja vendégül a magyar delegációt Éljen a barátság vonata — kiáltotta egy fiatal asszony, amikor vonatunk befutott a német határállomásra. Valóban a barátság vonata volt, amely dr. Münnich Ferenc miniszterelnök vezetésével a magyar párt- és kormánydelegációt az NDK-ba vitte, hiszen küldöttség az egész magyar nép igaz szeretetét és őszinte barátságát tolmácsolja a német népnek, a német munkások és parasztok államának. A barátság vonata csütörtökön reggel hét órakor futott be az NDK határállomására, Bad Schandauba. Harsánykannazene fogadta és több ezer főnyi lelkesen ünneplő tömeg. A küldöttség elé utazott a határra Erich Möckenberger, a Német Szocialista Egységpárt politikai bizottságának póttagja és Karl Maron belügyminiszter. Fél 12 után néhány perccel gördült be a magyar küldöttség különvonata a berlini Ostbahnhofra. Otto Grotewohl miniszterelnök, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke, a párt, a kormány, s Németország minden haladó embere nevében szívélyesen köszöntötte a magyar vendégeket Kifejezte azt a meggyőződését,hogy a magyar párt- és kormányküldöttség látogatása a Német Demokratikus Köztársaságban további fontos hozzájárulás lesz a béke fenntartásához és megszilárdításához, valamint a szocializmus felépítéséhez.A magyar vendégek — mondotta Grotewohl — NDK-beli tartózkodásuk idején meggyőződhetnek majd arról a mélységes szeretetről és barátságról, amely a Német Demokratikus Köztársaság dolgozó népét irántuk eltölti.« Dr. Münnich Ferenc, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke német nyelven, válaszolt a köszöntés(Folytatás az 5. oldalon) Százmillió forint hitelkeret — olcsó lakásépítésre 2000 lakás irodahelyiségből — Vidéken is érdeklődnek a tetőtérbeépítések iránt A nehéz lakáshelyzet enyhítésére — mint ismeretes — nemcsak új lakóépületeket építenek, hanem a nélkülözhető irodahelyiségeket is látássá alakítják át, sőt az elmúlt években mind gyakrabban került sor a kihasználható tetőterek beépítésére is. 1957-ben Budapesten közel 4400 irodahelyiségből épült lakás, lakásonként átlagosan 25—26 000 forintos költséggel. Valamivel több, mint 1500 ilyen lakás építése átnyúlik erre az esztendőre. Tervek készülnek további 2000 lakás építését lehetővé tevő irodahelyiség felszabadítására. A tetőtér-beépítéssel nyert lakások száma az elmúlt évben elérte a 120-at, jelenleg mintegy 370 helyen folyik ilyenfajta lakásépítkezés. Egy-egy lakás átlagos építési költsége 60 000 forint. Kezdenek vidéken is érdeklődni a tetőtér-beépítések iránt. Több ipari városban máris folynak ilyen jellegű lakásépítkezések. Győrben például egyedül , a Kohó- és Gépipari Minisztérium felügyelete alá tartozó üzemek jelenleg tizennégy lakást építenek. Köztük a Győri Szerszámgépgyár hat lakást 360 000 forintos költséggel, a Győri Öntöde és Kovácsológyár négy lakást épít. A SZÖVOSZ ugyancsak Győrben hét lakást készíttet tetőtér-beépítés révén. Debrecenben, Miskolcon szintén épülnek ilyen lakások. Értesülésünk szerint ez év-k ben országosan százmillió forint hitelkeretet biztosítanak a 3 gazdaságos lakásnyerési cég 3 fókra. Az 1958. évi hitelkeret felhasználásáról egyébként a gazdasági bizottság a napok- 3 ban határozott. Minden való-színűség szerint még e hónap- ban elkészül a végrehajtási utasítás, amely részletesen szabályozza majd a hitelkeret felhasználását. Vannak elkép- zelések arra vonatkozóan, hogy magánépíttetőknek is ad- janak engedélyt tetőtér-beépí-’ tésre. A tervek szerint ehhez majd hosszúlejáratú hitelt is igénybe vehetnének, amely- nek egy része le is lakható. (hgy) Kitüntetések a Tanácsköztársaság kikiáltásának 39. évfordulója alkalmából A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Tanácsköztársaság kikiáltásának 39. évfordulója alkalmából, a munkásmozgalomban kifejtett több évtizedes tevékenységük elismeréséül a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést adományozta Szilágyi Dezsőnek, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztálya vezetőjének, a Munka Érdemrend kitüntetést Jakab Rudolf nyugdíjasnak, Jackwerth Ferencnek, a forradalmi munkás-paraszt kormány titkársága munkatársának, Spiesz József nyugdíjasnak, Matejka Jánosné nyugdíjasnak, Kelen Józsefné nyugdíjasnak, Kiss Elek nyugdíjasnak, Székely Lajos nyugdíjasnak, Ács Vilma nyugdíjasnak, Tóth László nyugdíjasnak és Paksi József nyugdíjasnak. A kitüntetéseket Kristóf István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára csütörtök délben az Országház épületében nyújtotta át. A kitüntetések átadásakor jelen volt Apró Antal, a forradalmi munkás-paraszt kormány első elnökhelyettese, Kiss Károly, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, az MSZMP politikai bizottságának tagjai, Olt Károly, a Minisztertanács titkárságának vezetője, Bárd András, a munkásmozgalom régi harcosa. A kitüntetettek nevében Spiesz József mondott köszö► i- f -jj. JftJTTiK is? • Meggyilkoltak egy olasz szakszervezeti aktivistát ! Róma, műre. 20. (TASZSZ) . Az Unité közli, hogy kedden ,a szicíliai Licatában meggyillkolták Vincenzo di Salvo építőmunkást, szakszervezeti aktivistát. Mint a lap rámutat, könnyű megállapítani, milyen politikai táborhoz tartozott a gyilkos, ha figyelembe veszi szűk, hogy Vincenzo di Salva nemrég egyhetes sztrájkot veszetett az egyik építővállalat- nől.• Szabad szemmel is látták Budapest felett a SZPUTNYIK Il-t ► Március 18-án, 19-én és 20-ána reggeli és az esti órákban szabad szemmel is látták a Budapest felett átvonuló Szputnyik Il-t. Az észlelésekről aBudapesti Csillagvizsgáló Intézzet jelentéseket küldött Moszkvába. Az „első félidőn“ túljutottak a középiskolás tanulmányi versenyzők Hétfőn kezdődtek meg az ország középiskoláiban a szokásos évi tanulmányi versenyek, amelyeken a III. és IV. osztályos tanulók, illetve az óvónőképzők harmadéves tanulói vettek részt. Versenytárgyak: földrajz, fizika, matematika, orosz nyelv, magyar irodalom és történelem. A versenyt az írásbeli érettségi vizsga szabályai szerint bonyolították le — egy-egy tárgyra öt órát adtak. Mindenki csak egy »mezőnyben« indulhatott. Fizikából három feladatot kellett megoldani. A földrajzi vetélkedés jelentőségét az is remélte, hogy ebben a versenyben az idén indultak először a közgazdasági technikumok és a tanítóképzők III., illetve IV. éves növendékei. A versenyzők három téma közül választhattak. Csütörtökön a matematikai versenyekre került sor. Az iskolák által előterjesztett dolgozatokat szakbizottságok bírálják felül és döntik el, kik vehetnek részt a verseny második fordulóján, áprilisban, illetvemájusban. A magyar irodalom és történelem versenytételeit az idén otthon dolgozhatják ahol a tanulók, de a legjobb tanulmányok készítőit külön szóbeli vizsgára hívják meg. Az irodalmi tételek: egy magyar vagy világirodalmi nagyság jellemének ábrázolása, lírai téma kidolgozása. Történelemből is kettő között lehet választani: »A magyarországi műveltség Mátyás korában«, vagy »Fejezet a szülőfalu vagy város történelméből«. A jeligés pályázatokat május 5-ig kell beküldeni a Művelődésügyi Minisztérium középiskolai főosztálya oktatási osztályának címére. A magyar és történelmi dolgozatoknál 2000—2000 forint, a többi tantárgyaknál 1000 forint az első díj. A nyertesek felvételi vizsga nélkül iratkozhatnak be az egyetemeknek és főiskoláknak arra a szakára, amelynek tárgyaiban a Versenyen győztek. A díjakat az iskolai évzáró ünnepségeteSH PessWenk *st EZ BIZONY FOGAS KÉRDÉS LEHET! A középiskolások országos tanulmányi versenye most fejeződött be a Zrínyi Ilona Leánygimnáziumban. A részvevőknek először írásbeli, majd szóbeli vizsgát kellett tenniük. Nagy Katalin Ill.d. osztályos földrajzból indult a versenyen