Népszava, 1958. április (86. évfolyam, 77–101. sz.)
1958-04-01 / 77. szám
Mindent együtt beszélünk meg , jobban megy a munka, nyugodtabb a levegő, kevesebb a megbántott ember A múlt hét végén terjedt el a hír a Budapesti Konzervgyárban: az üzem magas kitüntetés elnyerésére esélyes. Érthető örömmel fogadták aztán a hivatalos döntést: a gyár a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlajával kitüntetettek névjegyzékére került, mert az 1957. évi tervet 108,3 százalékra felretették, az előirányzott 98 százalékos költségszintet pedig 88,9 százalékra csökkentették és az exporttervet is 62 százalékkal haladták felül. De az igazi érdem, amelyért ilyen nagy elismerés érte a gyár dolgozóit, a becsületes, a gazdaságos munkában rejlik. Nem „utólag“ vesszük észre a hibát Az egyik műhelyben konzerves dobozokkal körülbástyázott asztal mellett beszélgetünk a dolgozókkal, fiatal lányokkal, asszonyokkal. Sok mindent megtudunk tőlük, kisebb-nagyobb gondjaikról, de a vélemények, az összehasonlító példázgatások végső kicsengése az: ma sokkal jobban megy a munka, mint néhány évvel ezelőtt. Nincs anynyi sérelem, megbántott és zaklatott ember és — mint mondották — nyugodtabb, higgadtabb az üzem levegője. — Mindent együtt beszédünk meg, akár termelési, akár személyi ügy, így senkit sem érhet igazságtalanság — mondja Bálint Ilona és dolgozótársai helyeslése mellett így vélekedik László Imréné, a gyár egyik legrégibb munkásnője is. És ami a legfontosabb a munkában: a csoport- és a művezetők most minden percben elérhetőek. Nincs más elfoglaltságuk, mint a termeléssel és a dolgozókkal foglalkozni. Nem idegeskednek, nem galambáskodnak, mint ahogy ez korábban megtörtént. — Minden hónapban rendszeresen tartunk termelési értekezletet. S itt sem a hibák utólagos megállapításán sopánkodunk, hanem a tervet, az egyes emberek jó vagy rossz munkáját vitatjuk meg — mondják a szörp- és húsüzemiek. Nemcsak a dolgozók, hanem a vezetők is érzik politikai és gazdasági életünknek megújhodó, nyugodtabb, friss levegőjét, amelyről Tőzsér elvtárs, a szörpüzem vezetője nyilatkozott találóan. — Végre valóban a termelés tényleges irányításával, szervezésével és nem utolsósorban az emberekkel foglalkozhatunk — mondotta. — A múltban minket is kötött és zavart a túlzott adminisztráció, a sokféle szempont, amelyet a legkülönbözőbb állami és társadalmi szervek instruktorai és vezetői gyakran ránk erőltettek és nem egyszer a maguk íróasztal-problémáihoz próbálták igazítani az életet. Emiatt akkor sok értékes időt elvesztettünk, idegeskedtünk, kapkodtunk. Mindenki megmondja a véleményét Nagy erkölcsi hatása van a gyárban annak is, hogy a becsületes munkások helyzete minden tekintetben megszilárdult. Ma már nem kell attól tartaniok, ha megmondják véleményüket vagy szóváteszik sérelmeiket, hogy utána zaklatják, esetleg elbocsátják őket. Szinte mindennapos vitáink vannak, de értekezlet sincs olyan, ahol ne esne szó kölcsönösen egyik vagy másik vezetőés dolgozó magatartásáról, munkájáról, de ezért senkinek sincs, nem is lehet baja. Ha valakivel történik valami, azt a dolgozókkal úgyis megbeszélik — mondják Tüske Ferenc és Csengeri Bertalan hentesek. Persze, nem volt könnyű a jó légkör kialakítása, s még mindig akad tennivaló. De egy biztos: a gyár gazdasági és társadalmi szerveinek vezetői erélyesen fellépnek azok ellen, akik még most is megkísérlik a vélemények elfojtását. Minden vezetőtől megkövetelik, hogy hallgassa meg munkatársait a termelést és az egyes embereket érintő kérdésekben egyaránt. „Már az első köhögésnél keresni kell az okot,. Aki mit főz, egye meg — ezt tartják, persze nem szó szerint — a gyárban. Ha valaki például elrontja a konzerv minőségét vagy selejtet gyárt, azt semmiesetre sem az egész üzem fizeti meg, hanem a hibás árut készítő munkástól vagy csoporttól vonják le. Ennek erkölcsi alapját az teremti meg, hogy fordítva is így van. A megtakarított ón értékének 30 százalékát megkapjuk forintban — mondják Jankovics Irén és Baranyai Lajosné forrasztók. A szörpüzemiek azt újságolják, hogy a jóminőség feltétele mellett sorozatosan adnak 200 forintos jutalmakat is, azoknak a dolgozóknak, akik megtakarítást érnek el. Ösztönző hatással volt a gazdaságos munkkára a nyereségrészesedés »beharangozása« is — ahogy ezt a gyárban mondták. A munkások számon tartják a» termelési és gazdaságossági « , mutatókat és számítanak a» nyereségre. Mint említették, lesz is mit elosztani. S még egy, amivel nem sok üzemben lehet találkozni: a szakma kiváló dolgozója cím? mel már 1957 februárjában ; vöröscsillagos jelvényeket és? pénzjutalmat osztottak ki ; a kiváló munkásoknak és ezt azóta is minden negyedévben ? megismétlik. Verseny folyik a gyárban, olyan verseny, amely tartalmában igen élet- * képes és eredményes. Igaz, hogy nem erőltetnek senkire semmiféle formulát, sőt, sok dolgozó van, aki, hogy úgy * mondjuk -nem is versenyez.« de ha jól dolgozik, a terme-« lési értekezleten nyilvános di- ? cséretet vagy kitüntetést kap. ? Nem a forma a fontos a kon- Z tervgyáriak versenyében, azt nézik, hogy ki milyen munkát ? végez. A verseny élő »fali-X táblája«, ahol feladatokat tűz- nek ki, illetve értékelnek, ju-« talmaznak vagy éppen elma- ♦ rasztalnak, az a termelési érte- ♦ kézlét. Sok összetevője van annak? az egésznek, amelyből a gyár? eredményei adódnak és amit ma felmutatnak, kemény harc? és M tartó munka árán szüle- tett meg. A legfontosabb ta- pasztalat — amit máshol is megszívlelhetnek — a veze-; tőknek mindennapi gyors, ope-ratív intézkedések módszere. Nem utólag regisztrálnak, ha-;nem megelőzik a bajokat. A gyár vezetői azt tartják: nem; a boncolásnál kell megállapí- tani, hogy mi volt a baj, ha- nem már az első köhögésnél; keresni kell az okot és a gyógyítás módját. Fekete Béla . „Ilyenek a mai fiatalok“ — mondják gyakran lekicsinylően az idősebb emberek, amikor egy-egy udvariatlan, durva, vagy nyegle ifjúval akad dolguk. Aztán még hozzáteszik: — »bezzeg más volt a mi időnkben«. Valóban »ilyenek" « mai fiatalok? Tagadhatatlan, akad köztük jó egynéhány ilyen is. Az általánosítás persze, mint mindenütt, itt is sántít. Vasárnap például éppen az ellenkezőjére kellett gondolnunk ... A siófoki bányászifjúsági tanácskozás szemléltetően bizonyította, hogy ifjúságunk legjobbjaiban mélyen él a hazaszeretet, a szocializmus szeretete, az alkotni akarás és a tisztelet az idősebbek iránt. Mintegy háromszáz bányászifjú 40 000 bányászfiatalt képviselt Siófokon. De nemcsak bányászokról bányászoknak, hanem százezrekről százezreknek szóltak. Miről beszéltek ezek az ifjak? Az ózdi küldött arról számolt be, hogy tizenhét ifjúsági frontbrigádjuk sok ezer tonna szenet adott tavaly terven felül az országnak. S munkaidő után is sok száz csille szenet sejtettek, hogy meleg szobájuk legyen az ellenforradalom ellen küzdő hősi halált halt munkások hozzátartozóinak. Tóth István vájár Mázáról, arra hívta fel fiatalokat: tanuljanak az idősebb munkásoktól osztályhűséget, öntudatot is, mert ez velejárója a szakma tökéletesebb elsajátításának. Volt, aki az anyagmentő brigádok áldozatkész munkájáról szólt, más azt magyarázta, hogy a KISZ- fiataloknak gondosabb gépkarbantartással, éberséggel kell a nép tulajdonát őrizniük. Szóvá tették természetesen hibákat is, igazolva egyben, hogy nyitott szemmel járják a bányákat. Néma csendben, nagy figyelemmel hallgatták az idős bányászharcosok szavait, amikor a kegyetlen múltról, a ma, boldogságáról, az egyre szépülő jövőről beszéltek. Siófokon mindössze háromszázan voltak. Minden beánya egy vagy két ifjút küldött , a legjobbakat. S nehéz volt a legjobbakat kiválogatni, mert nagyon, nagyon sok ilyen fiatal van! (bérces) AszóvivőAi jÓTÉHéiRJfmnDtH Mok&ót Eredményes hirdetést akar kösöltesse a NÉPSZAVÁban! A vasas-elnenség is fontos határozatokat hozott az 1958. évi nyereségrészesedéssel kapcsolatban A vasasszakszervezet elnök-sége március 31-én, hétfőn ülést tartott. A többi között megvizsgálta a Kohó- és Gép- ipari Minisztériumhoz tartozó üzemek nyereségrészesedését. Az elnökség megállapította, hogy mint jelentős ösztönző erő, kedvező hatást gyakorolt az üzemek gazdaságos terme-lésére, az anyagtakarékosságra, hozzájárult a munkások reálbére emelkedéséhez. Határozatot hoztak, hogy s3 minisztériummal együtt közös irányelveket adnak ki az 1958-as évi nyereségrészesedés- sel kapcsolatosan. A szakszer- ! vezet elnöksége felkérte a mi ~ nisztériumot, vizsgálja meg an- J . nak a huszonkilenc üzemnek ! ! az igazgatási és műszaki vezet› • lését, amelyekben nem fizet-‰ ; nek nyereséget és foganatosít-ísanak olyan intézkedéseket, J , hogy ez a jövőben ne fordul- írhasson elő. (zs. p.) • • Szovjet segítség ia Győri Szerszámgépgyár átszervezéséhez ; A Győri Szerszámgépgyár'; átszervezése villamossági gyár. ; rá ebben az évben befejeződik.• Itt készítik majd, a dieselesí-;letési programhoz kapcsolódva.; ; a Diesel-elektromos vasúti; : mozdonyok meghajtó villamos-; : motorjait. Az idén 25 millió; : forintot fordítanak beruházás-; : ra. A nyolcezer négyzetméter; : alapterületű villamossági mű-; helycsarnokot a múlt év óta; : építik. Ebben helyezik el azo- kat az értékes gépeket, ame- lyeknek nagy részét a Szovjetunió szállítja. A Magyarországnak nyújtott hitelből, hét- millió rubel értékben, több, mint száz gép, főleg célgép éri érkezik a Szovjetunióból a Győri Szerszámgépgyárba. Van köztük olyan óriás, amely hat méter széles, 22 méter hosszú és egyszerre öt-hat műveletet végez. • Osztrák ifjúsági küldöttség érkezett Budapestre A KISZ központi bizottság-á nak meghívására szombaton este Budapestre érkezett a Szabad Osztrák Ifjúság (FDJ) öttagú küldöttsége. A küldött-ség előreláthatólag nyolc napig tartózkodik Magyarorszá-gon. (MTI) Hétfőn megkezdődött a Csajkovszkij-zongoraverseny három magyar részvevővel Március 29-én a moszkvai konzervatórium nagytermében ► tartották a Csajkovszkij zenei verseny hegedűdöntőjét. A zsűri egybehangzó véleménye szerint erős küzdelem alakult ki az elsőségért. Az első díjat a szovjet Valerij Klimovnak ítélték oda. Hétfőn kezdődött meg a Csajkovszkij-zongoraverseny, amelyben három fiatal magyar művész is résztvesz. Loridan moszkvai bélga nagykövet villásreggelit adót a Csajkovszkij zenei verseny alkalmából a szovjet fővárosban tartózkodó Erzsébet belga anyakirályné tiszteletére. Szovjet részről jelen volt Vorosilov, Furceva, Mihajlov, a kulturális ügyek minisztere, Koi Origina egészségügyi miniszter Kuznyecov, a külügyminiszter első helyettese és más hivatalos személyiségek. A bányászélet szobrász-krónikása volt élei Szombaton délben a Műcsarnok zsúfolásig megtelt kamaratermében nyílt meg id. Szabó István első gyűjteményes kiállítása. A szobrok mindegyike fafaragás, alkotójuk pedig népművész, a szó legnemesebb értelmében. Munkássorban nőtt fel és önerejéből fejlesztette magas fokra képfaragó tehetségét. Ma is ott él a Nógrád megyei bányászok között, s szobrainak kizárólagos tárgya az ő életük és a magyar bányászság múltja. Témáit bőven áradó mesélőkedvel adja elő, túlteszi magát a műfaji kötöttségeken. De — főleg történeti tárgyú munkáin — sikerrel oldja meg a lélektani ábrázolás bonyolultabb feladatait is. Egyes önálló bányászfigurái vagy kevés ala kos kompozíciói, formai meg-t oldásuk kiegyensúlyozottságé- val és összhangjával, kiválói szobrászi alkotások. Szabói István művészetének egyik legjellemzőbb vonása az anyagi rendkívüli szeretete. Még váz-latait is fából készíti. A kiállítás, amely a Nehéz-,ipari Minisztérium, a Bányá-ászati Dolgozók Szakszervezete és a Műcsarnok közös rendezvénye, a közeljövőben országos körútra indul. Vándorkiállítás formájában szerez majd további megérdemelt sikert a kiváló művésznek, megbecsülést művelete örök modelljeinek, barátainak, a bányászoknak. (Favas) .................................................................................................... ♦ —Az NAGYAPA CSINÁLTA. Id. Szabó István szobrászművész kiállítása a Műcsarnokban kompozíciók sorozatában mutatja be a magyarországi bányászat történetét. A képen: id. Szabó István az unokájának mutatja a szobrokat (MTI Fotó — Lányai Mária felvétele) — Leszoktam a dohányzásról! — jelentette ki reggel Nagy kortárs ünnepélyesen. És olyan dicső pózban állt, mint Napóleon egyik ismert képén. Mindnyájan tisztelettel néztük a csodálatos férfiút, és két ujjunk között szégyenkezve füstölgött az égő koporsószeg. — Hogyan tudta ezt megtenni? — kérdezte tisztelettel Simanek kartárs, és a szemüvegét is levette, hogy jobban lássa. — Régen készültem rá — kezdte Nagy kartárs, lecsavarja sálját a nyakáról. — Elsősorban egy orvosbarátom hatott rám, aki a dohányzás és a tüdőrák közötti szoros kapcsolatot világította meg. Bevallom azonban, hogy az anyósomnak még nagyobb szerepe volt ebben a dologban. — Az anyósának? — hördült fel Simanek, ismerve azt az áldatlan társbérleti viszonyt, amelyben Nagy István él az anyósával, özvegy Hallgató Péterné született Pinterics Rozáliával. — Az anyósomnak — folytatta Nagy kortárs rendületlenül. — Eddig ugyanis ez anyósom minden este nálunk vacsorázott, mert nem engedte, hogy az ő szobájában gyújtsak rá vacsora után. »Majd ha leszokott István a dohányzásról, akkor én is meghívom vacsorára« — mondta többször. Tegnap leszoktam, és már a szomszéd szobában, vagyis az anyósomnál vacsoráztunk. Úgy meghatódott, hogy ezután hétfőn, szerdán és pénteken nála iszünk. Sőt! Idenézzenek a kartársak! — és a zsebéből új tárcát húzott elő — megkaptam néhai Hallgató Péter, hajdani elsőosztályú postaaltiszt bőrtárcáját, amelyet eddig csak a vitrinben csodálhattam. Mindnyájan sárga irigységgel bámultuk a nagyszerű férfiút, aki ezután pénzügyi terveit ismertette. — Napi egy doboz Mátré havonta kilencven forint, het három vacsora kb. százötven forint, összesen kétszáznegyven, azaz egy évben: egy mosógép, vagy egy jó rádió, vagyis négy év alatt egy Pannónia. Mást nem tehettünk, teljesűntudattal lehajtottuk a fejünket. Hallgattunk, majd dolgozni kezdtünk. Egy hét múlva reggel Napi kartárs alig hogy helyet foglalt, elővett egy doboz Mátrát és a szokott mozdulattal rágyújtott. — Ember, hát megőrült! — kiáltottam. — Tegnap vacsora után anyósomnál is rágyújtottam — kezdte hűvös hangon. — A hatás leírhatatlan volt. Anyóson elmondott csirkefogónak, jellemtelen gazembernek, akivé lehetetlen együtt élni. Még bőrtárcát is visszavette. — Most mi lesz a mosógéppel, a rádióval és a Pannoniéival? — kérdezte gúnyosan Simanek. — Fuccs nekik! — felejti könnyedén, majd ünnepélyesen felállt, meghajolt előttüm és ezeket mondta: — Pinterics Rozália elköltözött a húgához, akinek nemre halt meg a férje, mondván nem élhetek egy jellemzelen emberrel... — Ember, mit jelent ez? — ugrottunk fel Simonekkel. — Főbérlő lettem! — válaszolt mérhetetlen gőggel, ma is nagyot szívott a cigarettájából Fehér Tibor A menüettől a rock and rollig KOROK TÁNCA Színes zenés német rövidfilm. VIDÁMSÁG! RITMUS! LÁTVÁNYOSSÁG! Budapesten egy műsorban a HAJSZA című szovjet filmmel Az országgyűlés külügyi Bizottsága hétfőn Kiss Károly elnökletével megtárgyalta a külügyi tárca 1958. évi költségvetését. A bizottság előtt dr. Sik Endre külügyminiszter ismertette a költségvetést. — Kapcsolataink a szocialista országokkal jobbak, testvéribbek és szorosabbak, mint bármikor az elmúlt években. — Kapcsolataink a kapitalista államokkal általában nem rosszabbak az élenforradalom előttinél — mondotta a továbbiakban, — sőt, közülük egyesekkel — különösen a gyarmati sorból nemrég felszabadult országokkal — ma jobbnak mondható a viszonyunk. Fejleszteni kívánjuk kapcsolatainkat az imperialista tábor államaival is, a szuverenitás tiszteletben tartása és a belügyekbe való be nem avatkozás elvei aalpján. Az Egyesült Államokkal és szövetségeseivel való viszonyunkban olyan intézkedések és javaslatok megtételét tervezzük, amelyek elősegítik viszonyunk normalizálását. A mai nemzetközi helyzetben a legfőbb feladatunk azoknak a békekezdeményezéseknek a támogatása, amelyeket a Szovjetunió és a barát szocialista államok terjesztenek a nemzetközi politika vezetői és a nemzetközi közvélemény elé — mondotta ez után a miniszter. A tárca feladatairól szólv beszélt a miniszter diplomácia kapcsolatainkról, amelyeknél továbbfejlesztését a minisztérium fontos céljának tekint Utük arra, milyen nagy jelentősége van annak, hogy a külföldet helyesen tájékoztassuk a magyarországi helyzetről. A beszámolót követő vitában felszólaltak: Barcs Sándor, Kiss Károly, Non György Péter János, dr. Rusznyál István és Sebes István képviselők. A külügyminiszter válasza után a bizottság a tárca ez évi költségvetését elfogadta. (MTI) Í ülést tartott az Országgyűlés külügyi bizottsága Kilökés piperemosást 14 napra vállal a FŐVÁROSI PATYOLAT VÁLLALAT NÉPSZAVA 1958. április 1 1.