Népszava, 1958. május (86. évfolyam, 102–127. sz.)

1958-05-07 / 106. szám

Forrás: USA—Formoza A Scotsman írja vezércik­kében : — Az indonéz polgárháború, amely a zendülés összeomlá­sával már végéhez közeledett, hirtelen vésztjósló sötét for­dulatot vett. A kelet-indoné­ziai kikötők és tartályhajók bombázása olyan művelet, amelyre a zendülők képtele­nek volnának, ha nem kap­tak volna külső segítséget, főként repülőgépeket és hadi­anyagot. E segítség forrása nem lehet kétséges: az Egye­sült Államok és Formuza. Nem lehet elég szigorúan el­ítélni azt a kísérletet, hogy Indonéziába akarják behur­colni a hidegháborút. Már Acheson is... Acheson volt amerikai kül­ügyminiszter szombaton Det­­roitban kijelentette, hogy az Egyesült Államok ostoba cse­lekedetei »megrendítették ba­rátainak bizalmát és meg­gyengítették szövetségeit«. Acheson, aki az amerikai Demokrata Párt vacsoráján beszélt, ezeket mondotta: »Itt­hon egyre rosszabbodó gazda­sági körülmények közé kerü­lünk és külföldön a mi erőnk­höz viszonyított, mind növek­vő szovjet erővel állunk szem­ben- Washingtonban a végre­hajtó hatalom részéről nem nyilvánul meg férfias veze­tés.« A bécsi magyar követség nyilatkozata a diplomatáink elleni provokációs lépésekről Bécs, május 6. (MTI) Az osztrák rendőrség május 3-i jelentése szerint azzal vá­dolta meg a bécsi magyar kö­vetség egyes diplomáciai be­osztottjait, hogy különböző fe­nyegetésekkel »kémtevékeny­ségre« akarta rábírni Pásztor Tamást, a disszidált reakciós újságírót és zugpolitikust. Az MTI bécsi szerkesztőségének kiadásában megjelenő Unga­rischer Pressedienst hétfői ki­adása ezzel kapcsolatban a Magyar Népköztársaság bécsi követségének alábbi nyilatko­zatát közölte: Egy idő óta megfigyelhető, hogy bizonyos osztrák körök igyekeznek a bécsi magyar követség diplomatáit kompro­mittálni, illetve az osztrák— magyar kapcsolatokat megza­varni és kiélezni. Ezeket a kö­röket láthatóan különösen az bántja, hogy a Magyarország­ra hazatérni kívánó disszi­­densek száma az utóbbi idő­ben állandóan emelkedik. Az­zal a céllal, hogy akadályoz­zák az osztrák—magyar vi­szony normalizálását és a ha­zatérni készülő magyarokat elriasszák szándékuk megvaló­sításától, különböző átlátszó provokációkhoz folyamodnak. Ilyen provokációnak tekin­tendő a Sozialistische Korres­pondenz ez év első napjaiban közölt tudósítása a bécsi ma­gyar konzulátus hazatelepítési osztályának állítólagos »kém­­tevékenységéről«, továbbá több, a MAHART Hajózási Vállalat ellen foganatosított provokációs intézkedés, vala­mint az Amerikából hazatérő és Bécsben éhségsztrájkba lé­pett magyar disszidensekkel szemben tanúsított embertelen magatartás stb. Az osztrák rendőrség közre­működésével legutóbb hasonló provokáció történt. Teleki Jó­zsef I. osztályú követség­­tit­kárt, a magyar Külügyminisz­térium munkatársát, aki át­menetileg hivatalos minőség­ben Bécsben tartózkodik, má­jus 2-án a Collegium Hunga­­ricum épülete előtt megszólí­totta egy disszidens, aki Pász­tor Tamás magyar állampol­gárként igazolta magát. Pász­tor arra kérte a követségi tit­kárt, adjon alkalmat arra, hogy semleges helyen közöl­hesse hazatérési szándékát. Ezt azzal okolta meg, hogy a Collegium Hungaricum meg­figyelés alatt áll és ezért az épületben való tárgyalás kelle­metlenségeket okozhat neki. Teleki beleegyezett ebbe és a disszidens közölte, hogy hol és mikor szeretne találkozni vele. Második alkalommal május 3-án találkoztak. De még mi­előtt a disszidens közölte vol­na mondanivalóját, Telekit öt titkos rendőrből álló csoport fogta közre, durván személy­­azonosságának igazolására kény­szerítette, sőt arra is kí­sérletet tett, hogy megmotozza a követségi titkárt. Ez az el­járás annál is felháborítóbb, miután magyar diplomatának kétségbevonhatatlan joga van arra, hogy bármikor beszéljen a Magyar Népköztársaság ál­lampolgáraival. Az osztrák szövetségi rend­őrség szóban forgó közlemé­nye igyekszik mindenáron ösz­­szefüggésbe hozni ezzel az esettel Kertész Józsefet, a bé­csi magyar követség I. osztá­lyú titkárát. A valósághoz hí­ven azonban meg kell állapí­tani, hogy Kertész Józsefet a villamosban tartóztatták fel és igazoltatták akkor, amikor a Collegium Hungaricumba tartott, ahol tudvalévően a magyar konzulátus hazatelepí­tési ügyosztálya működik. Azok a fantasztikus közlé­sek, amelyeket a szövetségi rendőrség jelentése tartalmaz, teljesen légből kapottak és minden alapot nélkülöznek. Az ügyben feltűnő és gyanús, hogy az osztrák szövetségi rendőrség szervei minden to­vábbi nélkül hitelt adnak egy provokátor rágalmazó kijelen­téseinek és készek ezeket az osztrák—magyar kapcsolatok céltudatos megzavarására fel­használni — fejeződik be a bécsi magyar követség nyilat­kozata. LENGYELORSZÁG rendkívül gazdag különböző gyógyforrásokban, amelyek rendkívül lá­togatottak. A mintegy húsz gyógyfürdőben csaknem 230 ezer gyógyulást kereső fordult meg, közöttük jelentős számban külföldiek. A korszerűen felszerelt szanatóriumokban a kiváló orvosi kezelés, valamint a gyógyfürdők környékének kitűnő éghajlata nemcsak a fel­nőtteket gyógyítja meg, hanem a gyermekeket is, akik — mint a képen is látható — a gyógy­fürdő vizében vidáman pancsolva haladnak a gyógyulás felé Teljes a londoni autóbuszalkalmazottak sztrájkja A londoni autóbuszsztrájk teljes. A jobboldali Evening News szerint 50000 sztrájkoló közül csak egyetlenegy autó­buszkalauz jelentkezett mun­­­­kára s mivel nem volt alka­lom felhasználni felajánlott szolgálatait, az étkezőben tea­­ivással töltötte idejét. A sztrájk első hatása: a üzle­tek eladási forgalmának feltűnő zuhanása. A földalatti és a kü­lvárosi vasutak túlzsúfolt­sága a csúcsforgalom óráiban minden képzeletet felülmúlt. Az üzletek és a hivatalok a szokottnál korábban zárnak, hogy alkalmazottaik a túlzsú­foltság kezdete előtt hazatér­hessenek. Az Egyesült Gépipari Szak­­szervezet évi értekezletén csaknem egymillió gépipari munkás képviseletében hozott egyhangú, sürgős határozattal teljes szolidaritását nyilvání­totta a sztrájkoló londoni autóbuszalkalmazottakkal. A bányászszakszervezet skó­ciai területének edinburghi ünnepségén Abe Moffat, a te­rület elnöke kijelentette: »Olyan helyzettel kerültünk szembe, amely egyike a leg­­komolyabbaknak mozgalmunk történetében.« A bányászszakszervezet dél­walesi területi végrehajtó bi­­zottsága határozatban teljes szolidaritását nyilvánította a sztrájkoló londoni autóbuszal­kalmazottakkal. A nyomdászszakszervezet táviratban testvéri üdvözletet és 500 font segélyt küldött a londoni sztrájkolóknak, sok legnagyobb szakszervezete, amelynek egyes szervezetei­ben máris követelik a sztrájk megtartását, elfogadja ezt a távoli határidőt. A vasutasok is sztrájkra készülődnek London, május 6- (Reuter) London közlekedését máso­dik napja bénítja meg az autóbusz-alkalmazottak sztrájkja. A helyzetet súlyos­bítja az, hogy a vasutasok sztrájkja is előreveti árnyékát — jelenti a Reuter. A vasutasok három legna­gyobb szakszervezetének veze­tői kedden ülnek össze tárgya­lásra Sir Brian Robertsonnal, az angol szállításügyi bizott­ság elnökével. A szakszervezeti vezetők feltételezik, hogy Ro­bertson csak őszre helyezi ki­látásba a béremelést. Min­t a Reuter megjegyzi, nem látszik valószínűnek, hogy a valuta­ EKÖLNI SKRÍM PÚDER SARCKRÉM KOZMETI­KAI CIKKEK „ELIDA KAPOK" A FELSOROLT ILLATSZERBOLTOKBAN: II. Mártírok útja 1. V. Petőfi Sándor u. 11. V. Váci utca 18. XIII. Szt. István krt. 4. Kispest, Vörös Hadsereg útja 121. 1958. május 7 Véres összecsapások Irakban A hétfői szíriai lapok bag­dadi értesülésekre hivatkozva arról számolnak be, hogy »Irakban a helyzet rendkívül feszült, különösen Názsafban és Bagdadban, ahol véres ösz­­szecsapásokra került sor, ame­lyek során mintegy húsz em­ber­ életét vesztette«. A szíriai lapok szerint »az iraki városok utcáin tankok és páncélos gépkocsik cirkál­nak, s rendkívül erélyesen lép­nek fel a tüntetőkkel szem­ben«. Csehszlovák barátainknál MINT KEZDŐ VILÁGJÁ­RÓ, magam is azt hittem, hogy hazánk határainak átlépése­kor egy egészen más világba érek. Mondanom sem kell: nem ez történt. Már több na­pot töltöttem Csehszlovákiá­ban, jártam gyáraikban, fal­vakban, városokban, a Vág és Garam völgyében, a Magas- és Alacsony-Tátra szebbnél szebb vidékein s még mindig nem tudtam megfogalmazni, hogy tulajdonképpen miért is len­ne külföld nekem Csehszlo­vákia. Nem, sehol sem érez­tem magam idegenben. Po­zsonyban, Prágában, Pöstyén­­ben vagy az Ördöghegy or­mán a menedékházban egy­aránt otthoni légkör vett kö­rül. Ha volt is idegenszerűség, az csak annyiban nyilvánult meg, hogy itt legtöbbször más nyelven beszélnek. Viszont nem mondanak mást... Mi­közben a csehszlovák bányá­szokkal, vasasokkal, villany­­szerelőkkel, mérnökökkel, építőmunkásokkal és vegyé­szekkel beszélgettem, mind­untalan kerestem a különbsé­­­­get — de nem találtam. A­­ világ dolgairól, a magunk őrö­lt meiről és gondjairól mondott­­ véleményekkel találkoztam már itthon is a vasasok, bá­nyászok, vegyészek, mérnökök körében. Mi adja hát mégis a csehszlovák élet sajátját? Erre kerestem választ. A vá­laszt, amit nem lehet sem a vonatablakból, sem a dús üz­letek, áruházak nagy forgal­mából, az üzemek, gyárak zaj­ló életéből, a hivatalok hiva­talos légköréből külön-külön kihallani. De mindebből együtt, a munkások szavaiból és főleg tetteiből mégis meg lehet érteni. S ez nem más, nem keve­sebb, nem kisebb, mint az a tény, hogy kimondhatják: megvalósítottuk a szocializ­must. Ez így nagy szó, kicsit talán már frázissá is kopott jelentése. Viszont élményeim, tapasztalataim új, semmieset­re sem akadémikus és könyv­ízű tartalmát adták. — JÓL ÉLÜNK ITT — mu­tatott körbe egy erőmű kőmű­vese a festői tájon a Szlovák­tenger mellett. S a jóléten nem is a fogyasztási cikkek bőségét értette, hanem a bé­kés csendet, amely a hatalmas vízierőmű gátján körülölelt minket. — Nem is mozdulnék innen semm­i pénzért sem, pedig mi kőművesek, vándorló népség vagyunk. Dehát már nem kí­vánkozom semmerre sem és a munka se hajt máshova. Igaz — helyesbített — 56 októbe­rében szedelőzködtünk, hogy megyünk maguknak segíte­ni... Természetesen mindez csu­pán szubjektív benyomások kiragadott felsorolása. Nézzük most a tényeket is. Az első és talán a legfontosabb, hogy Csehszlovákia vezetői idejeko­rán észrevették: az ipar túl­nőtte a meglevő szervezeti for­mákat, irányítási módszereket Csaknem fél éves vita zajlot, le a népgazdaság irányításá­nak új elveiről 1957 végétő 1958 elejéig. Ebben a vitában jóformán mindenki részt vett A gyárakban, építkezéseken hivatalokban egyaránt feltár­ták a jobb, ésszerűbb muriki akadályait. A dolgozók észre­vételeinek figyelembevételére hozott határozatot a Csehszlo­­vák Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága a népgazda­ság irányításának átszervezé­séről. A határozat értelmében az eddiginél sokkal egyszerűbb lesz az ipar irányítása. Lénye­gében úgy szervezik át, hogy egy-egy üzem a maga leány­­vállalataival teljes termelés folyamatot öleljen át. Így az ország majdnem 1500 nemzet, vállalata 344 termelési egység­be tömörül. Ennek megfele­lően az ipari minisztériumok létszáma 54 százalékkal csök­ken és feladatuk is alapvetően módosul. Mindez csupán durva megközelítése a nagyarányú átszervezésnek, amely a ma­gyar szakértők számára is ta­nulságos és még sok-sok is­mertető cikket kíván a köz­vélemény megfelelő tájékozta­tása érdekében. A GAZDASÁGI ÁTALA­KULÁS középpontjában ugyanis éppen a fogyasztó jobb ellátása áll. Vonatkozik ez a közfogyasztású iparcik­kekre éppen úgy, mint a die­selmotorokra. Persze a fo­gyasztási cikkek engem is job­ban érdekeltek, hiszen a ma­gam számára is zoknit és in­get vettem, de egyetlen turbi­nát sem vásároltam. Az áru­­bőség meglepett, bár a válasz­ték hiánya az itthon már­­meg­szokott színvonalon volt. A különbség persze mégis nagy: az átszervezés Csehszlovákiá­ban sokat segít majd az ilyen és hasonló problémákon. Mert probléma persze itt is van, még akkor is, ha némi módon más természetű, mint nálunk. A szórakozó­helyek zsúfol­tak, sőt szombaton délután már sorba is állnak egy-egy táncos helyiség előtt. Viszont minden zenés hely, bár és ká­véház valóban kulturált, tisz­ta, sőt ragyogóan tiszta, kelle­mes. A második és harmadik osztályúnak minősített helyisé­gek fényűző berendezése, kul­turált hangulata már önmagá­ban is lehetetlenné teszi, hogy bárki megfeledkezzen magá­ról. Sokhelyütt megfordultam, de a nálunk közismert éjsza­kai figurákkal, jelenetekkel sehol sem találkoztam. Lehet, hogy véletlenül, de én hiszem, hogy mégsem véletlen ez. Ahogyan Csehszlovákiában már semmi sem a véletlen műve. Egyszóval, bármerre fordul az ember Prágában, Brnóban, Pozsonyban, bárkivel beszél, vitatkozik, otthon érezheti ma­gát és mégis idegenben. Olyan életben vehet részt, amely a miénkhez hasonló és mégis más. Jó érzés tudni, látni, hogy a mi ütünk is oda vezet. Faragó István NÉPSZAVA A szöuli szótár Nincs határa a tudomány, a technika nagy eredményei­nek! Korunkban minden le­hetséges! Ezeknek a megálla­pításoknak legújabb bizonyí­tékát a legújabb dél-koreai események erőteljesen alá­húzzák. Az országban zajlanak a vá­lasztások. Minden a szokott módszerekkel »rendben« fo­lyik: a kissé ellenzékieskedő progresszív pártot már betil­tották. A börtönök telve van­nak. Folynak a házkutatások stb., stb. Nos, eddig nincs is semmi különleges vagy emlí­tésre méltó. Utóvégre Li Szin Man­t »valahogy« ismét meg kell választani. Az érdekesség csak ezután kezdődik. Ugy­an­is új kortesek léptek a színre. A demilitarizált övezet létre­hozatala óta első ízben az amerikai hadsereg egységei atomágyúikkal, rakétáikkal — mint ahogy a Times írja — valóságos parádét rendeztek. Hadd lássák a dél-koreai sza­vazók, hogy kapnak is vala­mit a pénzükért. És ezek után megszólalt a kiöregedett, de még mindig aktív Elnök: »Köszönet és hála az amerikai segítségért. Végre megmutatták, milyen erőt képviselnek atomfegyve­reik. Ez biztosítja igazán a békét, melyben szerető atya­ként fogom kormányozni né­pemet.« Li Szin Man megállapításai első pillanatásra kétségtelenül kissé furcsán hatnak: atom­bomba — béke — Li Szin Man mint szerető atya!? De csak első pillantásra, ő csak követte az amerikaia­kat, akik az atomparádé so­­­­rán két nagyobb rakétát is út­jukra bocsátottak. Ezeket az USA hadügyminisztériuma nagy gyengédséggel »Honest John«-nak (Becsületes János) keresztelte el. A kedves jó­szágnak bizonyára nagy si­kere volt a koreai nép széles köreiben. És ezek után le kell szögeznünk: Li Szin Mannak igaza van. Ha a Koreában ki­lövöldözött amerikai rakéta lehet »becsületes«, a dél­koreai zsarnok is igényt tart­hat a »szerető atya« címre. Hátha még fel is robban­na ... »Robbant« sikere len­ne ... — SU — 232 osztrák és sok disszidált magyar fiatalt hurcoltak el Ausztriából az idegenlégióba Bécs, május 6. (MTI) A bécsi belügyminisztérium hivatalos közlése szerint az osztrák biztonsági szolgálat nyilvántartásában 232 törvény­telen módon a francia idegen­légióba elhurcolt és az észak­­afrikai gyarmati háborúba be­vetett osztrák állampolgár neve szerepel. Mint az osztrák belügymi­nisztérium erre vonatkozó több cáfolata után most beismeri, a francia idegenlégió ügynökei 1957 tavaszán széleskörű to­­borzó tevékenységet fejtettek ki a magyar disszidensek szá­mára létesített táborokban. Ez­zel kapcsolatban több feljelen­tés érkezett az osztrák biz­tonsági szervekhez, de a rend­őrségnek állítólag egy esetben sem sikerült kézre kerítenie a toborzóügynököket. A nyilvántartás hiányos és rendszertelen volta miatt Ausztriában senki sem tudja megállapítani, hogy az itteni táborokból hány 18 éven aluli és felüli disszidált magyar fia­talember került az idegenlégió poklába. A belügyminisztérium jelen­tése végül közli, hogy azok a lépések, amelyeket Ausztria külképviseletei az idegenlégió­ba elhurcolt osztrák fiatalko­rúak elbocsátása érdekében tettek, az esetek túlnyomó ré­szében teljesen eredménytele­nek voltak. Az Ausztriából el­hurcolt magyar fiatalkorúak ügyében még egyetlen lépést sem tettek. Díszhangverseny Szófiában a lengyel párt- és kormányküldöttség tiszteletére Szófia, május 6. (BTA) A szófiai Állami Operában hétfő este díszhangversenyt adtak a bolgár fővárosban tar­tózkodó lengyel párt- és kor­mányküldöttség tiszteletére. A lengyel vendégeken kívül a díszelőadáson megjelentek: To­dor Zsivkov, a BKP Központi Bizottságának első titkára, An­ton Jugov, a Bolgár Miniszter­tanács elnöke, a párt Közpon­ti Bizottságának, a bolgár Mi­nisztertanácsnak, a nemzet­­gyűlés elnökségének tagjai, politikai és közéleti személyi­ségek. A keddi lengyel lapok ve­zető helyen számolnak be a lengyel párt- és kormánykül­döttség Szófiába érkezéséről. Valamennyi lap aláhúzza a különösen meleg fogadtatást, amelyben a vezetők és a re­pülőtéren megjelent mintegy 5000 főnyi tömeg részesítette a Gomulka és Cyrankiewicz ve­zetésével érkezett lengyel kül­döttséget. A lapok a repülőtéren el­hangzott üdvözlő beszédekből kiemelik, hogy mind Zsivkov, mind pedig Gomulka kidombo­rította: e látogatások és meg­beszélések hozzájárulnak a szocialista országok egységé­nek erősítéséhez és a béke megszilárdításához.

Next