Népszava, 1958. június (86. évfolyam, 128–152. sz.)

1958-06-29 / 152. szám

Levelek nyomán : Beosztottra és vezetőre egyformán érvényes a Munka Törvénykönyve! A legkülönösebb kérdések is felmerülnek azokban a levelekben, amelyek szerkesztőségünkhöz érkeznek. Ezek között is van feltűnő kérdés. Így szól ez a — nem is egyszer előfordult — kérdőmondat: Egyaránt vonatkozik-e a Munka Törvénykönyve a dolgozókra, vezetőkre? S nehogy meglepődjünk, hozzá is teszik: némely üzemben, vállalatnál azt tapasztalják, hogy a Munka Törvénykönyvét megszegő egyszerű dolgozó elnyeri méltó büntetését, de ha vezető — aligha. A legtöbb visszásságot az elbocsátások körül vetik fel a panaszikodók. Előfordul, hogy a dolgozót törvénytelenül elbocsátják és ha hosszú utánjár XIII. kerületi tanácsnál dolgozott Tangserer Imre vak telefonkezelő. Tavaly ősszel jogtalanul elbocsátották. A területi egyeztető bizottság elrendelte visszahelyezését, de a határozatot nem hajtották végre. Arra hivatkoztak: ők óvást kezdeményeztek az ügyészségen. Arról azonban megfeledkeztek, hogy az óvásnak nincs halasztó hatálya. Időközben egy másik vakot vettek fel telefonosnak é s itt is szabálytalanságot követtek el. Nem figyelmeztették. A munkakönyv fontos okirat, anélkül nem lehet elhelyezkedni. Mégis sok vezető — aki a felvételnél megköveteli a munkakönyvét — erről megfeledkezik, amikor az elbocsátásra kerül sor. A Borsod megyei Zöldség- Gyümölcs Értékesítő Vállalat Ózd-Sajóvárkonyi Kirendeltségén dolgozott nyolc és fél évig Papp Mihályné. Tavaly december 10-én felmondott a vállalatnak, és ezt el is fogadták. A munkakönyvét azonban nem kapta meg. Csak idén, április 11-én jutott e fontos okirathoz — a szakszervezet közbenjárására! Pappné — jogosan — perelni fogja az elmaradt munkabért, mert munkakönyv hiányában nem tudott elhelyezkedni. Más során az ügy tisztázódik is, senki nem vonja felelősségre a vezetőt, akinek hibájából a törvénytelen elbocsátás megszületett. Pedig a Munka Törvénykönyve 153. §-a kimondja: »Bűntettet követ el az, aki a dolgozóknak a Munka Törvénykönyvében és annak végrehajtása tárgyában kiadott jogszabályokban biztosított jogait és törvényes érdekeit súlyosan megsérti.« A büntetés sem jelentéktelen, mert az ilyen vezetőt hat hónapig tartó börtönre lehet ítélni. Törvénytelen elbocsátások mégis akadnak, mert nem vonják felelősségre a jogtalan utasítást kiadó vezetőket, hogy az előző dolgozót esetleg oda visszahelyezhetik, s akkor őt elbocsáthatják. Tangserer kérdését átmenetileg úgy oldották meg, hogy az egyik üres státus terhére kapta fizetését, de nem dolgozott. Végre március 15-én rendeződött a vak telefonkezelő ügye, mert visszakerült a kapcsolóasztal mellé. A felelőtlen elbocsátásért és a feleslegesen kifizetett második fizetésért senkit nem vontak felelősségre! A vállalatot komoly kár éri, eddig azonban még szó sincs a felelősségre vonásról. Szabálytalanságok akadnak a munkabérek kifizetése körül is. Sok helyütt felelőtlenül bérszámfejtenek, ám a hibát elkövetőket nem büntetik meg. Az Állami Erdőgazdaság baktalórántházi üzemegységénél például Urbán Józsefet és két társát rövidítették meg a rossz bérszámfejtéssel — tavaly de-'ecemberben. Hosszú huzavona, utánjárás — különböző szer-vekhez írt levelek után végre idén, februárban megkapták jogos bérüket. Mondani sem kell, hogy a Munka Törvénykönyvének megszegése miatt még senkit sem vontak kérdőre. 14 arra, hogy végül is önkényes kilépőként kezeljék. Az ügyész- ség ezt a határozatot meg- óvta. A Szaktanács pedig feljelentette a vállalat igazgatóját a Munka Törvénykönyvének már említett paragrafusa alap-ján. Végre — mondhatnánk —, felelősségre vonnak egy felelőtlen vezetőt. No, de nem megy ez olyan gyorsan! Indri sehet idén májusban végre visz-t sza vették a vállalathoz, de azonnal alacsonyabb munka- körbe is helyezték. Most perli elmaradt munkabérét. A közösségi tulajdont kárt éri, egy dolgozó valóságos káliváriál jár, és az igazgató mégis elkerüli a felelősségrevonást. Az ügyészség a Btk. 56. §-ára hivatkozva — »a csekély tár»sadalomra veszélyességre te» kintettel a legkisebb büntetés» kiszabása is feleslegesnek lát-J szik* — a nyomozást megszün-» tette. A Munka Törvénykönyvét* megszegő egyes vezetők ellen erélyesebben kell eljárni, mert így a dolgozók jogosan teszik szóvá: úgy látszik, a törvényi nem vonatkozik egyformán az* egyszerű dolgozókra és veze- tőkre. Pedig ez nem igaz! Ha jóságaink kötelessége, hogy következetesen, a szocialista» törvényességhez hűen járjanak el a munkajogi szabályok meg-sértői ellen — akkor is, ha egyszerű dolgozóról, akkor is, ha vezetőről van szó. Mert az, hogy »felelős vezető« — a fo-kozott felelősséget jelenti! | Szegő Tamás 2 Jogtalan elbocsátás Visszatartják a munkakönyvét Félbemaradt felelősségre vonás Levélíróinknak, úgy látszik, igazuk van. Számos eset mutatja: nem vonják felelősségre a munkajogi szabályokat megszegő vezetőket. Vagy talán mégis? Itt van például Indrich Béla garázsmester ügye. A Köztisztasági Hivataltól tavaly június 15-én elbocsátották azonnali hatállyal olyan megokolásokkal, amelyek megcáfolódtak a területi egyeztető bizottság előtt. A területi egyeztető bizottság kötelezte is a vállalatot:: állítsák vissza a munkavi- szonyt, és fizessék ki az elma- radt munkabért. A vállalat nem tett eleget a határozatnak. Amikor Indrich munkára jelentkezett, vall-, milyen ürüggyel mindig elkül- dözgették. Ez »okot« adott. Ki javíttassa a visszaadott házakat? A Bonyhádi út 17-ben csőrepedés történt — hét hónappal ezelőtt. Ez még nem lett volna olyan nagy baj —, mert hiszen a csöveket viszonylag hamar megforrasztották. A padlózatot azonban elfelejtették visszafektetni, helyesebben: a ház tulajdonosa »felejtette el« megcsináltatni. Kerek hét hónapig botladozott a szét-► A Bonyhádi úti eset még a ► jobbak közé tartozik, mert legalább a bérlő gondoskodotta magánház rendbehozataláról. Ám sokhelyütt beázhat a tető, összedőlhet a vécé, senki sem törődik — ha csak a tanács nem — a szükséges felújítási sokkal. A legtöbb ilyen irányú panasz a XIV. kerületből érkezik. Érthető, hiszen itt sok az egy-két lakásból álló magánház. A legtöbb nagyon elhanyagolt és sok az életveszélyes ► ház is. A Szőnyi út 24/b-ben Ki javíttasson ezekben a házakban? , A tulajdonos ilyenformán vélekedik: »Nem ér annyit nekem a ház, hogy még pénzt is költsék rá.« , A bérlő pedig így gondolja:»Minek csináltassam én meg, , amikor a tulajdonost úgyis kötelezik rá.« Így aztán a legtöbb helyencsak perlekednek — a ház pedig tönkremegy! És a tanács? Kötelezi a tulajdonosokat, pénzbírságot ró ki — de semmibe veszik mindezt, hiszen tudják, végtére is a raszórt padlókon a bérlő, miközben az akták, a le-, meg feliratok gyülekeztek szép számban. Mert a tulajdonos — aki különben főorvos —, a sok felszólítás ellenére sem volt hajlandó intézkedni. Végül is a bérlő — megunva a sok szaladgálást — megcsináltatta a padlót, saját zsebéből, évek óta csorog az eresz, de annyira, hogy nagy esők idején csöbrökkel merik a vizet a szuterén lakásokból. Egressy út 113. ötlakásos ház. Beázik a tető, csak néhány cserepet kellene helyrerakni, de Pató Pál módjára senki sem cselekszik, csak panaszkodik. Korántsem csak zuglói probléma ez, hiszen egymás után érkeznek a panaszok a XI. kerületből, a II. kerületből éppúgy, mint a város pereméről. nács megcsináltatja a hibákat, ha nem akarja, hogy a bérlőkre dőljön a ház. S az így keletkezett költségek az adóval együtt kerülnek kifizetésre. De végül is, mindenki beláthatja, hogy az állam nem fejőstehén, hogy még a magánházakat is karbantartsa. Persze, más a helyzet az olyan kis házaknál, ahol a tulajdonos nyugdíjas, akinek saját erejéből nem futja a felújításokra — itt természetes a segítés. De ötlakásos házaknál, ahol nagy a jövedelem, meg a jómódú embereknél — itt már kevésbé. Nézzük csak például az egyik Budaörsi úti magánházat. Tulajdonosa Londonban él, s a lakbéreket a Nemzeti Bankban helyezik letétbe. A tanács, akárhogy is, azt már elérhetné talán, hogy a lakbérek egy részét a ház karbantartására fordítsák, ehhez nem is kell különösebb »diplomáciai kap*csolat«... A háztulajdonos és a bérlő kötelességei Az elmúlt esztendőben sok lakóház került ismét magántulajdonba, s ezernyi kérvény vár még a tanácsoknál elbírálásra. Miért nézzük el, hogy sokan csak a tulajdonosi címmmel járó jogokat akarják élvezni, de a szintén velejáró kötelezettségeket — a tatarozást, a ház karbantartását —, már nem? Pedig egy kis gondossággal, figyelemmel, az apróbb javítások elvégzésével meg lehet előzni a nagyobb bajt. Végül, de nem utolsósorban a bérlőkről kell szólnunk, végtére róluk is van szó! Nyújtsanak kicsit több segítséget. Hogyan? Úgy, ahogyan például Rákospalotán, meg Újpesten teszik, anyagilag is hozzájárulnak a tetőfedéshez, a csőjavításhoz, s a költségeket fokozatosan levonják a házbérből. És főleg jobban vigyázzanak a lakóházakra, mert ha így folytatják, maholnap — ezt mondják a XIV. kerületben is — életveszélyessé kell nyilvánítani egyes magánházakat. Ez pedig nemcsak a háztulajdonos kára, hanem az egész fővárosi lakosságé! Gantner Ilona Senki sem törődik a felújításokkal Az állam nem tarthatja karban a magánházakat is! A GYÁR SAJÁT KÓRHÁZÁBAN. A csehszlovákiai Plzeni »V. I. Lenin« Művekben a dolgozók a legmodernebb szociális viszonyok között végzik munkájukat. A gyárnak saját kórháza van. Képünk: A gyári kórház röntgenrészlege NÉPSZAVA T ELVONÓKÚRA UTÁN Beszélgetés volt alkoholistákkal és az orvossal — Gyere, apafej, igyál az egészségünkre... — biztatták annak idején az idősebb cimborák a 16 éves K. A. vasipari tanulót. Azóta sokszor és sokat ivott mások »egészségére«, s ez aláásta saját egészségét... K. A. gépész most 26 éves és a János-kórház elme- és idegosztályán már az alkohol— otthon napirenden voltak a családi botrányok — meséli — s feleségem már el akart hagyni kislányunkkal együtt. Azután rosszul dolgoztam, lecsökkent a keresetem. A szakérettségis tanfolyamot félúton abbahagytam. De az atlétizálást is pedig az edzőm valósággal könyörgött, hogy folytassam a sportolást, mert 1952-ben az olimpiai csapat tagja lehettem volna . Most örülök, hogy elvonókúrára kerültem s új életet kezdhetek .. Sok alkoholista, aki már szabadulni szeretne káros szenvedélyétől — nem tudja, mit tegyen. Az önkéntes leszokáshoz gyenge az akaratereje — az elvonókúrától pedig fél. Ám ha beszélnének az elvonókúrán már illetve megismernék e gyógy-elvonókúra végén tart. Néhány nap múlva visszatérhet családjához — »egy életre kijózanított állapotban« —, ahogy jómaga jellemzi gyógykezelésének hatását és ebből sarjadt erős fogadkozását: »Még egyszer nem hagyom magam lezülleszteni, elveszejteni...« kezelés lényegét — mindjárt elosztaná félelmük. Mi is az az elvonókúra? — ezt mondja el kérésünkre dr. Simon Tibor, a János kórház elme- és idegosztályának főorvosa. — A három-négyhetes kezelés kétirányú: pszichotera— Csak ezután kezdődhet a tulajdonképpeni alkoholelvonókúra. Ennek lényege olyan injekciók vagy tabletták alkalmazása, amelyek az idegrendszerben undorérzést váltanak ki mindenféle alkohollal szemben. Aki ilyen gyógyszerek alkalmazása mellett iszik — az nagy fejfájást kap, arca kipirul, nehezen lélegzik, erős t'z'vdov'r'tfé..ca lesz, elájul. — A kezelés közben próbapiás és gyógyszeres. Az előbbi során lélekelemző vizsgálatot folytatunk az alkoholizmus okainak kiderítésére. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy bár az ivás kezdődhet baráti unszolásra, de a rászokást, a szenvedélyt ennél mélyebb okok váltják ki. A többi közt különböző ideges és depressziós lelki állapotok, szorongás, félelemérzés, továbbá az ital és az általa okozott következményekkel kapcsolatos gyengébb ítélőképesség, kritikátlanság stb. Ezek mellett a családi és más kellemetlenségek másodlagos indokok. Nos, először az alkoholizmus e mélyebb pszichikai okait kezeljük — gyógyszeresen és sajátos lelki gyógymóddal. itatás folyik, hogy megfigyeljük a pácienseknél keletkező reakciót. Az első próbaivás előtt bizony még minden beteg örül a már egy hete nélkülözött italnak. A második próba elől már szinte menekülnének, s könyörögnek, hogy ne kelljen inni... Ez az elvonókúra olyan lelki ráhatással is párosul, hogy mélyrehatóan feltárjuk a páciensek előtt az alkoholizmus súlyos egészségügyi, családi, társadalmi következményeit, és ennek ellentéteként pedig a gyógyulással, az egészséges életmóddal járó örömöket, nagyszerű lehetőségeket, a becsületes munka eredményeit. Megtudjuk még a főorvostól, hogy a kórházi kezelés után a pácienseknek fél vagy egy évig A jános kórházi elvonóosztályra például másodszor került be S. J. 30 éves fatelepi fűrészmunkás. Először az elmúlt télen kezelték itt s újbóli idejutásáról most azt mondja: — A kórház után is szedtem a tablettákat, mert le akartam szokni az italról. De rossz a házasságom s legutóbb úgy összevesztem az asszonnyal, hogy elkeseredésemben abbahagytam a tabletták szedését és ijesztésül megmondtam neki: újból inni kezdek. Meg is ittam egy korsó sört. Este azonban a feleségem rántottál készített vacsorára és hogy megakadályozza a visszaesésem, belekevert azokból a tablettákból is. Iittől olyan rosszul lettem, hogy a mentők hoztak be ... S. J. néhány nap múlva ismét elhagyja a kórházat és most fogadkozik: komoly elhatározása, hogy rossz házassága problémáját többé nem az hallal próbálja »megoldani" ... S. J. és sokan mások példát tovább kell szedni bizonyos tablettákat s havonta ellenőrző vizsgálaton kell megjelenniük. Akik ezt betartják, azok több mint ötven százaléka pár évig absztinens marad. Jelentékeny részük tartósan vagy végleg is leszokik az italról. A tartósság nagy mértékben függ a körülmények és a környezet hatásától, vehetnének H. J-ról, a Gottwald-gyár 56 éves vésőjéről, aki három évvel ezelőtt elvonókúrán volt és azóta rá sem néz semmilyen szeszre. Büszke az akaraterejére és arra, hogy az elvonókúra hozzásegítette az önmaga feletti győzelemhez. „Újra embernek érzem magam .. — Ma már újra embernek érzem magam — mondja — és csak most tudom igazán, milyen nagyszerű érzés ez. 1928- tól 1955-ig rabja voltam az italnak. Pokol is volt a családi életem. Részegen jártam munkába, kisebb volt a keresetem, nyakig úsztam az adósságban, többször fegyelmit kaptam. Amióta nem iszom, harmonikus családi békében élek. A vöm is úgy tisztel, mintha fiam lenne. A gyárban pedig azóta becsülnek a szaktársak és a vezetők... Üzemi felettesei és ismerősei is azt mondják: kiváló szakmunkás, emelkedett a keresete s azóta többször jutalmat is kapott. És ami még érdekesebb: egy-egy fröccsre betérő rendesebb barátaival most is bemegy az italboltba, de jómaga csak málnát iszik , mert meggyőződéses antialkoholista lett. Eleinte ugrattak emiatt, most azonban már tisztelik következetességéért és vigyáznak rá. H. J. pedig az alkoholmentes három év alatt nemcsak erkölcsi újjászületésen ment át Pesthidegkúti örökölt családi háza fejlesztésére 20 000 forintot tudott fordítani, bevezette a vízvezetéket, fürdőszobát és verandát épített... * Államunknak az elvonó kezelés személyenként 1000—1300 forintjába kerül. 1957-ben például 3680 alkoholizmus miatt kezelt személy hagyta el az ország kórházait. Sajnos, ennél jóval több alkoholista szorulna rá alapos elvonókúrára, de sokan még nem akarnak megszabadulni emberi mivoltukat megcsúfoló, elzüllesztő szenvedélyüktől. Igaza van dr. Simon Tibor főorvosnak, hogy az elvonókúrára vonható alkoholisták száma attól is növe-kedne, ha jelentősen csökkenne az italboltok száma, ha a családok mindent elkövetnének, hogy alkoholizmusban szenvedő hozzátartozójuk elvonókúrára kerüljön. Szenes Imre Aki a szesz miatt lecsúszott az olimpiáról Amikor már a próbaivásért is könyörögni kell... Családi botrány ellen : tabletta a rántottában