Népszava, 1958. június (86. évfolyam, 128–152. sz.)

1958-06-29 / 152. szám

Vádirat szülők ellen Van a Fővárosi Ügyészségen, a fiatalkorúak ügyeivel foglalkozó osztályon egy nagy iratszekrény. Százas rekeszekben sorakoznak az akták. Mindegyikben egy vádirat, nyomozati iratok, vallomások... Az ismert film két vallomásról besz. Ez a szekrény vagy kétezerről. Kis ügyek, apró, de már kárt okozó rendetlenkedések kezdő szintjétől — a »kmk«, a közveszélyes munkakerülés, a garázdálkodás, a titkos prostitúció szomorú csúcsaiig. Ki ellen szólnak a vallomások? Minek szültél? V. Margit nevelőszülőknél nőtt fel. Gondoskodni azok sem tudtak róla, intézetbe adták. Közben, mikor hazavite, lét kérte, nevelőanyja meg, mondta neki, ki az igazi anyja. A következő lépés: az igazi anya, aki időközben hazatért a külföldről. Be is fogadja, de új bonyodalmak kezdődnek. A mama új barátja kikezd a 14 éves Margittal, és viszonyt kezd mostohalányával. Margitnak mennie kell hazulról. Hányódik az éjszakai élet lgpiszkosabb hullámain, már émibetegen kerül állami intzetbe. Tizenhat éves most, mikor »kmk« és titkos késelésmiatt bíróság elé kerül, minden vádat és minden jót,őt teljes közönnyel fogad. Egyetlenegyszer indul fel, amior a tárgyalóteremben szembe vágja anyjának: minek szólál... ha nem tudtál felneveln? ."' A lovag leányt ver ! C. Lajos is tizennyolc éves. Szülei munkások , de nem sokat törődnek vele. Két év alatt nyolc munkahelyet vert meg vele a sors. Legutolsó munkahelyén, ahol 18 napig dolgozott, a bejegyzés: »Fegyelmi úton elbocsátva, több napi igazolatlan mulasztás miatt« Több — 18 nap alatt. Küldték már el lopás gyanúja miatt, és egyszerűen lógásért. Volt lány, aki megkérdezte tőle, miért nem tudsz egy helyen dolgozna, megmaradni? — Inkább ránduljunk ki — volt az ellenjavaslat. A kislány nem helyeselte. Válasz: olyan verés, hogy a lány állkapcsa eltört, hetekig feküdt a kórháziban. Ki mondta, hogy a huligán afféle XX. századbeli »szegénylegény«? A betyárokban volt betyárbecsület. Wolczerné, az ügyész — aki pedig elég cifra esetet lát és hall — meghökkenten áll fiatalok előtt, akiknek egyetlen életcéljuk bevallottan, a lehető legdivatosabb öltözködés; akik nem hajlandók — 17 éves fejjel — 1100 forintért dolgozni; akik, miután berendelték őket kihallgatásra, nem mennék vissza az iskolába vagy a munkahelyre, hanem kisétálnak a strandra. Indokolás :Maguk már úgyis igazolták ezt a napot...« 1.Anyámnak nem tűnt fel.. »Lopásokban nem érzem magam bűnösnek, az üzletszerű köjelgésben igen« — ez a monlyet egy kis alacsony, fekete hajú gyereklány diktál gépbe, meglepő rutinnal, nagyon őszintén vagy legalábbis őszintének látszó módon — a gyermek- és ifjúságvédelmi osztályon. Ülök szemben Ágival, aki nyugodtan beszél, s csak a legarcpirítóbb részleteknél habozik kicsit, beszélhet-e erről is a férfinyomozónak. De a kevésbé arcpirítóakat is nehéz megírni — Mégis, hány eseted lehetett körülbelül? A kis, maszatos kéz ujjai számolgatni kezdenek — aztán durcás mosoly és legyintés: — Nem tudom pontosan. Sok ... Nagyon sok... Volt, akitől száz forintot kapott, volt akitől csak húszat. — Ebbe belerúgnék, ha még egyszer látnám! — mondja mélységes meggyőződéssel. — Mert ötvenet ígért. — Voltak kalandjai az Állatkertben, a Gellérthegyen, a Dagály-strandon — mindenütt. És vitte a pénzt. — Anyádnak nem tűnt fel, hogy pénzt viszel haza? — Azt mondtam, a lányoktól kaptam. Kiderült, a kalandok nem okoznak örömet neki. Csak a pénzért, pénzért... — Anyád mennyit keres? — Nem keresnek rosszul. És szívesen adnak vasárnapra egy ötvenest is, ha kérek ... Hogy elvigyem a kicsiket az Angol Parkba. Ági járt Nyugaton is: 1956 decemberében disszidált, majd hazajött. — Nem nyitt tárgyalásom lesz, ugye? — kérdi. Most először látok aggodalmat az arcán. Megkönnyebbülten sóhajt fel a nemleges válaszra: — Istenem! És ez őszinte sóhaj. Ági minden vasárnapi templomba jár. — Miért szöksz meg te minden intézetből? — Mert nem barom ott. — De anyádtól is megszöksz! — Mert ott sem bírom. Nekem valami olyan hely kellene, ahol mindig velem leinnének és fognak a kezem. Hányan vannak így! Akik’ máshová szöknek és vágyódnak — erős kéz után! A szülők nem értek rá... '■ H. Anna csinosan libben bej a századosnő asztala elé. Moz- gása mint egy szép párducé. Minden mozdulata kiszárra-zzott, szempilláját játékosan bo- csátja le szemére, de a nagy, barna szemben konok elható-ározottság tükröződik. Tagadja, hogy társaikkal mű-vette volna a zsebtolvajlást. * Villamoson csípték rajta. Arstistaiskolát végzett, tizenhét éves, és már elvált asszony. — Nagy könnyek hullnak a szeméből. — Mondd, ezek most némi statisztakönnyek? — kérdezi a századosnő. — Színészeteit nem tanítanak az artistaiskolán — válaszol precízen. Kérése van: hozassanak bel neki másik cipőt. Szeretne csi-j nos lenni »idebenn« is. Nem-1 csak öltözködésre elkényezte-1 tett: anyjának egyetlen rész-1 szálló szava sem volt a zseb-1 tolvajláshoz, kalauzok és öreg-1 asszonyok meglopásához. »Édes lányom, a legjobb ügyvédet 1 kapod ...« Majomszeretet itt is, mint 1 az egész életben végig — ami azonban nem akadályozta meg a szülőket, hogy a kislány ne- velésének legfontosabb évei ben rokonokhoz adják, mert ők »nem értek rá«. Az apa! vidéki tisztviselő, az anya bolti pénztáros. Nevelő módszereik! másik gyümölcse: nagyobbik fiuk most tölti börtönbünteté-sét közveszélyes munkakerülés miatt. Anyukának nem kell a fia ! L. Peti úgynevezett fogyaté-ékos gyerek. Tizenhárom éves korára két általánost végzett. 1951 óta különböző intézetek-ben nevelődik. Nagy-nagy kérerése volt a rendőr nénihez szeretné anyukájánál tölteni a vakációt. Ezt akkor mondta el, amikor elkapták a szökése után. »Legalább ne vidékre vi-gyenek, hanem az Alföldi ut-cába, mert ott anyuka meg- látogathat.« Behívják a mamát. — Ne!kém nem kell, menjen csak vissza. Mit csináljak vele? —! És a századosnőinek, aki maga is édesanya, hosszan kell ér-e vélni Petike vakációjáért... · Egy szekrény vádirat — és tucatnyi gyerek a gyermekvédelmi osztályon. Valamennyi ügy vádol. Vádolja a majomszeretetet, a felelőtlenséget, az»elfoglaltságot«, a rövidlátást, azt a hihetetlen közönyt, amely elnézi, hogy 13 éves lányok rejtélyes úton pénzhez jussanak... Vádolja azokat a csirkefogókat, akik nőnek néznek és a züllés útjára löknek éretlen kislányokat. Minden vádirat — hiába fiatalkorú a vádlott — felnőttek bűneiről szól. Idegenekéről és szülőkéről, úgynevezett édesanyákéról és édesapákéról, akik közül egyesek most ügyvédért futkosnak, és mentséget keresnek. De a maguk ártatlanságát szeretnék bebizonyítani! A vádiratok ellenük szólnak! Baktai Ferenc Őszintén bevallom, volt olyan idő is életemben, amikor fogalmam sem volt arról, hogy mi az a nagymosás a háznál, sőt arról sem, hogy mi az a kismosás. Naiv, boldog tudatlanságban éltem. Ha tiszta ingre, vagy egyéb fehérneműre volt szükségem, egyszerűen kivettem a szekrényből, magamra öltöttem és kész. Magától értetődő, természetes eseménynek tartottam ezt, éppen úgy, mint a tavaszi esőt, vagy a mindennapos fogmosást. Ez az idillikus állapot addig tartott, amíg feleségem — engedve az általános törekvéseknek — szerzett egy csinos, fehérre lakkozott mosógépet. A használati utasítást együtt tanulmányoztuk át, a gépet ünnepélyesen és együttesen indítottuk be. A masina zúgott és szórta a habot, részben az arcomba, részben a plafonra, ahogyan azt egy korrekt mosógép szokta. — Ez már nem is háztartási, hanem inkább ipari munka — jegyezte meg a feleségem, mikor magamra hagyott szerzeményével, a hófehér pokolgéppel. A küszöbről szólott csak vissza. — Szóljál, ha befejezted. Én készülök a holnapi szemináriumra. Csak arra vigyázz, hogy a fehéret össze ne keverd a tarkával. Vigyáztam, nem kevertem össze. Azuután öblítettem, facsartam, teregettem. Végeredményben valóban mindez sokkal inkább ipari, mint háztartási munka. Az pedig nem kétséges, hogy az iparhoz jobban értek, mint az asszony. Különben is, miért terhelte őt annak a bizonyos második műszaknak minden gondja? Meggyőztem magam és mostam. Mások azóta is, egyedül, teljesen önálló hatáskörrel. Aztán egy szép napon, amikor hazamentem, látom, hogy feleségem egy furcsa, ágasbogas masinát akar bekapcsolni a telefonvezetékbe. — Kinek telefonálsz? — kérdeztem rosszat sejtve. — Senkinek — válaszolta az asszony indulatosan. — Ez egy parkettkefélő gép, most vettem, de valami baja lehet, mert sehogy sem indul el. — Hát kinek akar telefonálni a parkettkefélő gép? — érdeklődtem tovább. Feleségem szemei szikráztak. — Bolondozni azt tudsz, de segíteni azt nem Itt van, csináld. Hiszen ez úgyis ipari munka, ez terád tartozik, a te reszortod. Nekem cikket kell írni a faliújságba. Mit tehettem ilyen helyzetben? A telefondugót visszatettem a helyére, az új szörnyeteget bekapcsoltam a világítási hálózatba és szépen felkeféltem a padlót. Természetesen mindkét szobában. Elvégre mégsem igazságos, hogy a második műszak minden gondja a feleség gyenge vállát nyomja. Aztán jött a porszívó. Amikor hazamentem, feleségem egy hajtűvel piszkálta a motorját. — Telefújja a szőnyeget porral ez a nyomorult — boszszankodott szegényke. — A motorja biztosan visszafelé forog. Ahelyett, hogy szívna, hát fúj. Pedig az üzletben, ahol megvettem, egészen jól működött. Én pedig ahelyett, hogy futva menekültem volna, megvizsgáltam a masinát. — Na, persze — magyaráztam. — Ezt a csövet a gép másik végén kell bedugni. Látod, így ni! Most már szív. — Látszik, hogy ipari munka — hangzott az elismerés. — Jobban értesz hozzá, mint én. Csak csináld szépen. Ha a szőnyeggel készen vagy, vedd elő a foteleket is. Nekem a lakógyűlésre kell ma menni, de kilencre hazajövök Elkészültem a szőnyeggel, a fotelekkel és mikor holtfáradtan lerogytam a portalanított rekamiéra, eltöprengtem azon, hova is jutottam a technika rohamos fejlődésének következtében. Kizsákmányolt párja, a háztartás rabszolgája lett belőlem , aki a teremtés koronája voltam és azt sem tudtam, mi az a nagymosás. Ez így nem megy tovább. Megalakítom a Férfiúi Felszabadítási Mozgalmat, a Férfiemancipációs Egyesületet, a Hímnemű Szüfrazsettek Ligáját, vagy bánom is én mit. De ezen változtatni fogok. Ne tér, helje a második műszak minden gondja a dolgozó férfiakat. Egyet mindenesetre kikötök, és ebből nem engedek az éleetem árán sem. Hiába bújik majd hozzám, feleségem egy szép napon, hiába súgja fülembe az édes titkot, szemlesütve és pirulva, hogy jó volna babakelengye után nézni... Ha ez bekövetkezik, akkor is fellázadok. Ezt már nem. Hajlamaimnál, egész beállítottságomnál, testalkatomnál fogva erre alkalmas sem vagyok. És különben is. Ez már iga-■ zán nem lenne ipari tevékeny- ség. „ Jolsvai Vilmos " * Megnyílt a szovjet képzőművészek kiállítása A szovjet képzőművészek csoportfelállítása szombat délben nyílt meg a Műcsarnokban. A megnyitó ünnepségen részt vett Biszku Béla, Kállai Gyula, dr. Münnich Ferenc és Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, továbbá a magyar politikai, gazdasági és kulturális élet képviselői. Ott volt V. I. Pahomov, a Szovjetunió kulturális ügyek minisztériumának miniszterhelyettese, Ny. I. Uszenyov és A. F. Szuszlov, a Szovjet Képzőművészeti Szövetség titkára, valamint J. Ubromov nagykövet. Abdulajev »A boldogság építői« című festménye a kiállításról Nem erőművész a rajzon látható kisfiú, s az oszlop, mely négyszerte magasabb nála, nemcsak a rajzoló ceruzájának jóvoltából került a kezébe. • Ezúttal nem a fantázia szárnyal és nem az izmokat dicséri a páratlan látvány. Az anyag könnyű , mint a hab. Persze nem természetes anyagról van szó: az oszlop műanyag habból készült. Míg 1 köbméter víz súlya (4 Celsius fokon) 1000 kilogramm és 1köbméter parafa is 200—250 kilót nyom, műanyagából olyan könnyű habok, s e habokból oszlopok, falak készíthetők, amelyekből 1 köbméter súlya nem haladja meg az 5 kilogrammot. Mit tud a latex-hab? A habanyagok között megkülönböztetjük a tiszta műanyag-habokat a természetes alapú habanyagokból, amelyek közül például a gumitejből feldolgozott latex-hab még részben a műanyagok közé számít, míg az úgynevezett habbeton, vagy könnyűbeton már a régebben ismert beton anyagát tartalmazza. Mégis mindegyik foggal viseli nevében a habmegjelölést. Amikor a háziasszony habbá veri a tejszínt, vagy a tojásfehérjét, ugyanolyan műveletet végez, mint amilyet a gyárakban műanyaghabok vagy habbetonok előállításánál láthatunk: levegőt (gázt) kever a tejszínbe, illetve a tojásfehérjébe, amitől az felfúvódik. A habbetont meglehetősen finom szemű betonnak gázzal, vagy habokkal és vízzel való fellazítása útján állítják elő. Ennek az építőanyagnak ,körülbelül 1 miliméter átrrtérőjű zárt pórusai levegőt tartalmaznak, és mivel nem állnak összeköttetésben egymással, a levegő nem mozoghat. Ezért a habbeton jó szigetelő, s mivel megfelelően nyomásálló, emeletmagasságú falelemeket is gyárthatnak belőle. Az anyag fűrészelhető, fúrható, véshető, szögezhető, tehát könnyűvé teszi és meggyorsítja az építkezést. „Üvegfelfújt — technikus módra Hasonlóképpen készül a habüveg is. Anyaga valóságos üveg, amelyet megfelelő gázzal »fújnak fel« s könnyű súlya ellenére, rendkívül szilárd. Nedvességgel, gőzzel, savakkal szemben jó ellenállást mutat, fafűrésszel és más közönséges szerszámokkal megmunkálható. Ebből az anyagból színes tetőtéglát, padlóelemeket, válaszfalakat gyárthatnak. Fűtött lépcsőházakban sikerrel alkalmazták a fűtővezeték alá helyezett habüveglemezeket, hogy megakadályozzák a melegnek lefelé történő eláramlását. Az iparban hőveszteség elleni védelmül, vagy fordítva, hűtőberendezéseknek a meleg behatolása ellen történő megvédésére használnak habüveget, amelynek nem árt a —210 és +430 Celsius fok közötti hőmérséklet. A latex-habot , — mint említettük — gumitejből állítják elő, és ma már erre használják fel e : növényi termék : egész mennyiségének felét, s ’ mintegy too ooo !tonnát. A latexet különböző vegyi anyagokkal keverik, ezt után habbá verik, majd 1000 Celsius fokon kikeményítik. Pórusos természetére jellemző, [hogy egy mindössze egy köbcentiméteres darab körülbelül [15 000 egymással összekötött sejtet tartalmazhat. [ Öntisztító, lélegző falak ; Nagyobb súly ráhelyezése ] megváltoztatja az anyag alakát, kinyomja belőle a levegőt. ] Ha megszűnik a terhelés, viszszaáll a sejtell eredeti térfogata, a levegő visszaáramlik, azaz a habtest az előző »kilégzés« után »belégzést« végez. Ez a tulajdonság öntisztítóvá teszi a latex-habot, amelyet ismert módokon matracok, ülőpárnák készítésérehasználnak, de egyre többször alkalmazzák ruhák bélelésére, talpbetétek céljára, szőnyegalátétnek, vagy törött testrészek síneinek betétjeként. A habbeton és a latex-habok mellett egyre inkább teret hódít a tiszta műanyaghabok alkalmazása. Az Egyesült Álamokban például 1955.-ben még csak 2500 tonna műanyaghabot állítottak elő, a termelés emelkedése azonban arra mutat, hogy a gyártott mennyiség 1960-ra eléri az évi 50 000 tonnát. Nem álom vagy játék Hazánkban a Műanyagipari Kutató Intézetben állítanak elő polisztirol habanyagot. A műanyaghab előállításához egy műgyanta (PVC, polisztirol, fenol, karbamid, szilikon, epoxi, poliamid, polietilén stb.) és egy gáz szükséges. Az előállításnál, melynek során kemény vagy lágy habokat, zárt vagy nyitott sejtű anyagokat nyerhetünk, egyszerűen habbá verik az oldatot, vagy hajtóanyagot kevernek a műgyantába, hogy azután hő hatása alatt gáz képződjék, vagy pedig a nagy nyomás alatt tartott gyantába gázt nyomnak be. Az így nyert műanyaghabok alapanyaguknál fogva különböző tulajdonságokkal rendelkeznek. A termonit például rendkívül jól használható színpadon vagy kirakatokban mint műhó. A polisztirolból készült habanyagsziropor néven hangnyelő lemezekként terjedt el. Kemény PVC-ből jó szigetelő tulajdonságú éghetetlen habanyagokat készítenek, más hasonló anyagokat hűtőhelyiségek, vasúti hűtőkocsik, háztartási és ipari jégszekrények hőszigetelésénél használnak. A habanyagok sokoldalú felhasználását lehetővé teszi előállításuk viszonylag egyszerű volta, a rendelkezésre álló »nyersanyag« (műanyagoknál az ismert műgyanták és gázok, habbetonnál a betonkészítéshez hagyományosan használt anyagok és levegő) gyakorlatilag korlátlan menynyisége. A habpaloták és habveréssel készülő berendezési tárgyak megvalósítása tehát nem álom, nem is céltalan játszadozás, hanem egyre jelentősebb hasznos, gazdaságos célkitűzés az ipar számára. Kohósalakból készített habbetonból építik egyébként a tervek szerint a Fehérvári úton épülő lakóházak falait is. (v. g.)