Népszava, 1958. június (86. évfolyam, 128–152. sz.)

1958-06-04 / 130. szám

De Gaulle ma Algírba utazik A nemzetgyűlés többsége minden kérdésben behódolt a tábornoknak Az antifasiszta ellenállási bizottság felhívása : tömegválaszt a szabadságjogok elleni minden támadásra A francia nemzetgyűlés többsége — a szocialista képvise­lők ezúttal cinkos tartózkodásával — a teljhatalom megadása ■Ián a keddre virradó éjszaka megszavazta a de Gaulle tábor­­nők által beterjesztett és hasonló célokat szolgáló alkotmány­­módosító törvényjavaslatot is. Mint a Reuter jelenti, a sza­vazást megelőző vitában de Gaulle — aki pedig előző nap még a beiktatásánál sem je­lent meg az ülésen — ez al­kalommal háromszor is felszó­lalt, hogy keresztülhajtsa az alkotmánymódosítást. A tá­bornok lemondással fenyege­tőzött, amennyiben visszauta­sítanák javaslatát. A nyomás alatt a parlament többsége el­vetette a kommunista párt mó­dosító javaslatait, amelyek­­é-Az Humanité a nemzetgyű­lés szavazásairól joggal álla­pítja meg: »A demokratikus intézmé­nyeket új csapás érte.« A tör­vényhozási jogától megfosztott nemzetgyűlés saját magát sza­badságra küldi. De Gaulle el­indított egy olyan gépezetet, amely, ha nem őrködik éberen, a halálba viszi a köztársasá­got. Nem kétséges, hogy mind­ez különösen a nemzet eleven erejét, a munkásosztályt tá­madja. Jellemző, hogy a kor­mány elutasított egy módosító javaslatot, amely a dolgozók szociális jogainak biztosítását követelte. De Gaulle szuverén módon rendelkezni fog azok­kal az eszközökkel, hogy le­sújthasson a munkásokra és el­lenük hozzon rendeleteket, ha éppen ez kedvére való. Pflim­­lin és Guy Mollet homályos A Libération megállapítja, hogy a­ nemzetgyűlés a hathó­napos teljhatalom megszavazá­sával lemondott hatalmáról,­­de Gaulle kalandja megkez­dődik­. A lap kiemeli, hogy a tá­bornok szerdán Algírba uta­zik. Felveti a kérdést, mit fog tenni azzal a lázadással szem­ben, amelyet sohasem ítélt el? A Paris Journal szerint de Gaulle hármas feladata Al­gériában: 1. helyreállítani a kapcsolatot az anyaországgal, 2. »kézbe venni« a hadsereget, 3. megkezdeni az algériai prob­léma politikai megoldására vo­natkozó tárgyalásokat. nyegében azt szorgalmazták, hogy a kormány továbbra is legyen felelős a nemzetgyűlés­nek. Végül is módosítás nélkül, 350 szavazattal 163 ellenében fogadták el de Gaulle javasla­tát, amely a parlament szere­pének rovására, saját hatalmát növeli. A köztársasági tanács keddi ülésén az említett törvényja­vaslatot 256 szavazattal 30 el­lenében fogadta el, ígéretei nem altathatják el az éberséget. A helyzet komoly és a demokráciát fenyegető ve­szély egyre pontosabban ki­rajzolódik. Hiába kapitulált a nemzetgyűlés egy része, ha a francia nép elutasította, hogy beiktassa de Gaulle-t. Bár de Gaulle tábornok jelenleg már diktátori hatalommal rendel­kezik, a harc még nem ért vé­get. A nemzetgyűlés tegnapi és tegnapelőtti csatározásai tük­rözték a szocialista és a köz­­társasági tömegek ellenséges érzését a diktatúrával szem­ben. Ami pedig a kommunis­tákat illeti — akik elsőnek álltak talpra — tovább vívják a szocialisták és más demokra­ták oldalán a szabadságért megindult nagy harcot, amely még csak az elején tart. A nép fog győztesen kikerülni ebből az erőpróbából.« Szinte valamennyi párizsi lap közli, hogy az algériai fó­rumon a vitatkozók kijelenté­sei közt megismétlődik: »Talán mégegyszer meg kell rohan­nunk a minisztériumot?« Kiemelik a lapok, hogy a fórumon összeült tömeg előtt hétfő este Massu tábornok tü­relemről beszélt. Jacques Sous­­telle is hangsúlyozta, hogy a de Gaulle-kormány kiegészíté­se még hátra van, ami eddig történt, az csak első lépés. Va­lamennyi lap beszámol arról, hogy Algírban csalódottság ta­pasztalható. tunéziai állítás szerint a fran­cia őrjáratok hagyták el siva­tagi helyőrségüket és össze­csaptak az utakat elzáró tuné­ziai egységekkel. Habib Burgiba tuniszi elnök interjút adott Tuniszban a Tempo című olasz lap külön­­tudósítójának. Ebben többek között a francia csapatok ki­vonásáról és az algériai hely­zetről szólott. A köztársasági elnök hangoz­tatta, hogy »a francia katonák remadai provokációi a helyre­hozhatatlan felé terelik az ese­ményeket­«, majd így folytatta: "A türelemnek is van határa. Bevallom, hogy a helyzet meg­oldására tett erőfeszítéseim ellenére is az elmúlt napokban a legrosszabbtól tartottam. A franciák ma de Gaulle-tól várják a megoldást. Számom­ra, de Gaulle-lal vagy nélküle, a kérdésnek egyetlen megol­dása van: a francia csapatok­nak el kell hagyniuk Tuniszt.« Arról a kérdésről, hogy Tu­nézia területén »algériai fel­lngákat képeznek ki« az elnök így nyilatkozott: »Soha nem fogjuk megta­gadni a menedéket algériai testvéreinktől. Véleményem szerint az algériai hazafiak igaz ügyért harcolnak. Nem vagyunk hajlandók a francia hadsereget támogatni algériai testvéreink elpusztításában, annál is inkább, mert a tuné­ziai nép tudja, a franciák al­gériai győzelme azt jelentené, hogy Franciaország visszahó­dítaná Tunéziát, és ezzel meg­semmisülne az ország függet­lensége.« Sálán Párizsban Sálán, Jouhaud és Dulac tábornok kedden délben meg­érkeztek Párizsba. Az Algír­ból érkezett személyiségeket az idő közben szintén Párizs­ba érkezett Delbecque, az al­­gíri közügv bizottság tagja fogadta. A harc még nem ért véget — írja az Humanité Mit csinál de Gaulle az algíri lázadással? További éberségre, int az antifasiszta ellenállási bizottság felhívása Az antifasiszta ellenállási bizottság köszönetet mondott a köztársaság híveinek, akik jú­nius 1-én méltóságteljes tünte­tésben fejezték ki akaratukat, hogy megvédik a köztársasá­got és a demokratikus szabad­ságjogokat. Az antifasiszták ellenállási Bizottsága a vasárnapi össze­tűzésekben megsebesültek felé fordul, kifejezi együttérzését velük, és mielőbbi felépülésü­ket kívánja. Burgiba: Felhívja a köztársasági bi­zottságokat, legyenek a sebe­sültek segítségére, nyújtsanak támogatást családjaiknak. Az antifasiszta ellenállási bizott­ság megismétli felhívását az utóbbi hetekben megalakult bizottságokhoz: legyenek to­vábbra is éberek a fennálló fasiszta veszéllyel szemben, s a szabadságjogok elleni min­den támadásra adjanak tö­megválaszt. „De Gaulle-lal vagy nélküle, a francia csapatoknak el kell hagyniok Tuniszt Remada közelében a siva- ez volt az egyik leghevesebb tagban egész éjjel harcoltak a összetűzés, francia és tuniszi csapatok. A A »harmadik remadai és a­­jelenlegi ellenségeskedésekben ta« hétfőn tört ki, amikor — AJÁNLATUNK június 5-re Jersey szövet divat színekben Tiszta gyapjú tropikál MINDKETTŐ a kán HÚS VISELET (volt Párisi Áruház) VLNépköztársaság­ útja 39' 1958. június 4 NEMZETKÖZI HÍREK # A Szovjet Vöröskereszt és Vörös Félhold Társaságok Szövetsége elhatározta, hogy összesen egymillió rubel ér­tékben újra segítséget nyújt a Tuniszban élő algériai me­nekülteknek. # Az NDK miniszterelnök­ségi sajtóhivatala közölte, hogy május 29-én egy belga felderítő repülőgép a Balti-tenger vidé­kén behatolt az NDK légiteré­be. A repülőgépet, amely dur­ván megsértette az NDK hatá­rait, leszállásra kényszerítet­ték.­­ Makariosz érsek hétfőn este másfélórás megbeszélést folytatott Nasszer elnökkel. Az érsek a tanácskozás után nyilatkozott az egyiptomi rá­dió munkatársának, akivel közölte: Nasszer elnök biztosí­totta őt arról, hogy az Egye­sült Arab Köztársaság tovább­ra is támogatja a ciprusi nép ügyét. NÉPSZAVA „A szocializmus Bulgáriában városon és falun egyaránt győzött“ Todor Zsivkov beszámolója a Bolgár Kommunista Párt VII. kongresszusán Szófia, június 2. (TASZSZ) A Bolgár Kommunista Párt VII. kongresszusának első nap­ján mondotta el beszámoló­ját Todor Zsivkov, a Központi Bizottság első titkára. Zsivkov elemezte a nemzet­közi helyzetet, majd beszá­molójának második részét an­nak a kérdésnek szentelte, hogy miként harcol a Bolgár Kom­munista Párt a szocializmus felépítéséért. Kifejtette, hogy Bulgária az első és a második ötéves terv eredményeként el­maradott mezőgazdasági or­szágból fejlett iparral és nagy­­üzemű szövetkezeti, gépesített mezőgazdasággal rendelkező szocialista ipari-agrárállammá vált. Bulgária ipara 1957-ben majdnem nyolcszor annyit ter­melt, mint 1939-ben. A megművelt földterületek­nek több mint 91,6 százaléka van a mezőgazdasági termelő­­szövetkezetek kezén. A szocia­lizmus a városban és a falun egyaránt győzött. — A szocialista iparosítás programjának meghatározásá­nál és végrehajtásánál — mon­dotta az előadó — abból a té­telből indultunk ki, hogy a Bolgár Népköztársaság az egy­séges szocialista világrendszer elválaszthatatlan része, hogy egész iparunk, egész gazdasá­gunk fejlődése szorosan össze­függ a szocialista tábor és el­sősorban a Szovjetunió gazda­ságával. Kétségtelen, hogy ez jelentősen megkönnyítette ipa­rosításunk folyamatát. Nem volt szükségünk arra, hogy fej­lesszük a nehézipar minden ágát, és hogy rendkívül erőlte­tett tempóban iparosítsunk. A harmadik ötéves terv fel­adatairól szólva Zsivkov kije­lentette, hogy a népgazdaság fejlesztésében a párt fő fel­adata a jövőben az ország to­vábbi iparosítása, előnyben részesítve a nehézipar fejlesz­tését. Ugyanakkor nagy figyel­met fordítanak a közszükség­leti cikkek előállítására, a könnyű- és az élelmiszeripar fejlesztésére, mert ezek az iparágak még elmaradnak az ország gyorsan növekvő szük­ségletei mögött. Beszámolójának a pártról szóló részében rámutatott: — Pártunk egységes, a köz­ponti bizottság és a párt poli­tikája mögött szorosan felzár­kózó párt, amely harcképe­­sebb, mint bármikor azelőtt. Jelenleg a pártnak 484 225 tag­ja van, ezek közül 467 546 ren­des tag, 16 709 pedig tagjelölt. Jelentős változások történtek a párt szociális összetételében is. Ma már a párt alapvető csoportját munkások alkotják, az összes tagok és tagjelöltek 36,9 százalékát. A parasztok a párttagság 34,16 százalékát teszik ki. Zsivkov ezután hangsúlyozta, hogy a párt legfontosabb fel­adata a revizionizmus elleni harc fokozása. — A szocialista tábor és a kommunista pártok elleni ideológiai harcban a revizio­nizmus lépett az első vonal­ba — mondotta. A revizioniz­mus most a legszembetűnőb­ben a Jugoszláv Kommunis­ták Szövetségének VII. kong­resszusán elfogadott program­­tervezetben jut kifejezésre. Pártunk feltétlen kötelességé­gének tartja, hogy rámutas­son e programnak a nemzet­közi kommunista és munkás­­mozgalom szempontjából ár­talmas ideológiai és politikai tételeire, és arra, hogy har­colni kell e tételek ellen. A nemzetközi kommunista mozgalom néhány kérdéséről szólva Zsivkov kijelentette: — Szükségesnek tartom megállapítani, hogy pártunk mindig kitűnt a proletár in­ternacionalizmus elvei iránti hajthatatlan hűségével és odaadásával. A nemzetközi kommunista és munkásmoz­galom marxista-leninista egységében és összeforrottsá­­gában látta és látja ma is a kapitalizmus feletti győzelem fő feltételét... Pártunk telje egészében, a szó szoros értel­mében támogatja a Kínai Kommunista Párt álláspont­ját, amelyet Mao Ce-tung elvtárs fejezett ki tavaly de­cemberben, a moszkvai érte­kezleten: a szocialista tábor és a kommunista világmoz­galom nem fejlődhet sikere­sen, ha nincs meg a központ­ja, a vezetője, márpedig a történelmi erők alakulása folytán a szocialista tábor feje a nagy Szovjetunió, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom feje pedig az SZKP. Békehét a Szovjetunióban Moszkva, június 3. A Szovjetunióban június 1—8 között békehetet tartanak a stockholmi leszerelési és nem­zetközi együttműködési kong­resszus előkészítése alkalmá­ból. Ez a kongresszus — mon­dotta Nyikolaj Tyihonov, a szovjet békebizottság elnöke a TASZSZ tudósítójának — fon­tos nemzetközi esemény, ame­lyen sok ország békeszerető erőinek képviselői vesznek részt. A békehét kétségtelenül megmutatja majd, hogy min­den szovjet ember kész együtt­működni a külföldi országok békeszerető erőivel az atom­háború rémének elhárítása, az államok közötti meg nem ol­dott problémák békés rende­zése végett. Az SZKP Központi Bizottságának távirata az Olasz Szocialista Párthoz Moszkva, június 3. (TASZSZ) A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizott­sága táviratban üdvözölte az Olasz Szocialista Pártot is vá­lasztási sikerei alkalmából. A távirat hangsúlyozza, hogy ezek az eredmények **csak úgy, m­in­t a kommunista elvtársak sikerei, az olasz demokratikus erők további megerősödésének és tömörülésének ügyét szolgál­ják a békéért és a szociális ha­ladásért vívott közös harcban«. Az SZKP Központi Bizott­sága új sikereket kíván az Olasz Szocialista Pártnak eh­hez a magasztos ügyhöz. 55 000 nyugat-berlini építőmunkás harca a megélhetésért és a békéért Nyugat-Berlin 55 000 építő­munkása áll készen arra, hogy letegye a szerszámot és a sztrájk fegyverével kénysze­rítse a munkáltatókat 10 szá­zalék béremelés megadására. Az állami statisztikai hivatal megállapítása szerint a széles néptömegeket legközvetleneb­bül érintő élelmiszerárak az elmúlt év alatt Nyugat-Német­­országban a következőképpen alakultak: gyümölcs- és főze­lékfélék 46,3 százalékkal, ke­nyér és péksütemény 15,3 szá­zalékkal, halféleségek 10,3 szá­zalékkal, tojás 9,8 százalékkal drágult. Ezek mellett lényege­sen emelkedtek a lakbérek, a gázdíj, küszöbön áll a villany- és a közlekedési tarifák emelé­se is. Az egyre nyomasztóbb drá­gulás okaira is rámutat az építők szakszervezetének me­moranduma: »A leghatározot­tabban tiltakozunk a szövetsé­gi köztársasági haderőnek atomfegyverekkel való felsze­relése és az ellen, hogy német földön távirányítású rakéta­­kilövő-pályákat állítsanak fel.­ A nyugat-berlini építőmin­­kások ma már világosan lát­ják, hogy a fokozódó infláció következtében napról napra csökkennek a bérek, az így nyert összegekből fedezi a kor­mány az óriási háborús kiadá­sokat, de a nagyvállalatok pro­fitja szüntelenül emelkedik. Az építők harcos követelése és elszánt tiltakozása az Ade­­nauer-kormány háborús és népellenes politikája ellen az egész ország dolgozó népének hangulatát fejezi ki, és ennek kifejezést adnak majd az euró­pai szakszervezetek és dolgo­zók június 20-án Berlinben rendezendő konferenciáján is. 5 Tanulságos közvéleménykutatás Angliában Ismeretes, hogy nyugaton gyakran élnek a közvélemény­kutatás módszereivel. Egész tőkés vállalkozások vannak, amelyek ezt a célt szolgálják. Különböző célokból igyekez­nek megtudni az »utca embe­rének« a véleményét, igyekez­nek — természetesen — a szá­mukra hasznosat belőle ki­emelni. S hogy ezek a közvé­leménykutatások mennyire igazolják a nyugati propagan­disták merész állítását a nép támogatásáról, azt érdemes né­hány példán ellenőrizni. Az alábbi adatok Angliából valók. Abból az országból, ahol a kommunista párt befolyása nem nagy, ahol a politikai lég­kört nem teszik izgatottá sűrű kormányválságok, ahol a köz­véleményt tehát egyáltalán nem lehet szélsőségekkel vá­dolni. A News Chronicle és a Gal­lup közvéleménykutató intézet végzett a nemrégiben közvéle­ménykutatást Angliában. Kér­dései a világpolitika leglénye­gesebb kérdéseire irányultak. Az egyszerű angolok mondták meg nézeteiket, néhány jelen­tős kérdésről. Egyik kérdés úgy hangzott: kívánja-e a megkérdezett a legfelsőbb szinten tartott ta­lálkozót? A válasz egyértelmű volt. A megkérdezettek 85 szá­zaléka kívánta, 4 százaléka volt ellene és 11 százaléka nem tudott határozott választ adni. Más formában is feltet­ték ugyanezt a kérdést. A kérdés így szólt: »Véleménye szerint lehet-e békés egyezsé­get kötni a Szovjetunióval?« 71 százaléka igennel válaszolt, 14 százaléka nemmel és 15 szá­zaléka határozatlan volt. A megadott válaszok tehát szöges ellentétben állanak a nyugati imperialisták egyik legfontosabb állításával, azzal ugyanis, hogy a nyugati köz­vélemény nem kívánja a csúcsértekezletet, mert nem bízik a Szovjetunióban mint tárgyalópartnerben. A közvé­leménykutatás e két kérdésére adott válaszának eredménye csattanós válasz. A hidegháború szítóinak kedvelte gondolata, hogy az »erőhelyzetből« tárgyalva, »szakadék szélén táncolva« le­het csak eredményt elérni a Szovjetunióval szemben. Va­jon ebben a kérdésben mit válaszolt a közvélemény? Ar­ra a közvéleménykutatási kér­désre, hogy ki nyerte meg a hidegháborút, a válasz a kö­vetkező volt: 36 százalék azt válaszolta, hogy a Szovjetunió, 9 százalék úgy gondolta, hogy a Nyugat, 28 százalék, hogy egyik sem, s a megkérdezettek 27 százaléka pedig kereken ki­jelentette, hogy nem ismeri ki magát. A hidegháború egy má­sik problémakörére szintén na­gyon érdekesen alakult a vá­laszok aránya. A Gallup sze­rint a megkérdezettek 65 szá­zalékának az volt a vélemé­nye, hogy a tárgyalások, és nem a katonai intézkedések alkalmasak az új világháború elkerülésére, csak 8 százalék hisz abban, hogy a katonai in­tézkedések erősítik a békét! Továbbá: 74 százalék követel­te, hogy a Szovjetunióval egyetértésben 2-3 évre szün­tessék be a hidrogénbombakí­­sérleteket. 79 százaléka köve­telte a kelet-nyugati kereske­delem fejlesztését. 68 százalék állt ki határozottan Nyugat- Németország atomfegyverekkel való felfegyverzése ellen. 65 százaléka követelte, hogy von­ják vissza Németország terüle­téről az idegen csapatokat. 73 százaléka határozottan helye­selte a megnemtámadási szer­ződést a Szovjetunióval. 75 szá­zalékának volt az a véleménye, hogy a NATO és a varsói szer­ződés tagállamainak vezetői üljenek össze tanácskozásra, 53 százalék állt ki amellett, hogy ha kell, Anglia egyedül is tárgyaljon a Szovjetunióval, az Egyesült Államok nélkül. A kép világos: kettős alap­fontosságú következtetést le­het belőle levonni. Először is azt, hogy a csúcsértekezlet ösz­­szehívására, a megnemtáma­dási szerződés megkötésére, az atom- és hidrogénbombákkal folytatott kísérletek beszünte­tésére vonatkozó szovjet ja­vaslatok és állásfoglalások nemcsak objektíve fejezik ki az emberiség érdekeit, de egyúttal találkoznak az egy­szerű emberek többségének ki­fejezett akaratával is. Más­részt az is világosan kiderül, hogy a feszültség fokozására az erőpozícióból való tárgya­lásra, a fegyverkezési hajsza fokozására irányuló imperia­lista erőfeszítéseket a közvé­leménynek, a lakosságnak csak töredéke támogatja. S. P.

Next