Népszava, 1958. június (86. évfolyam, 128–152. sz.)
1958-06-04 / 130. szám
De Gaulle ma Algírba utazik A nemzetgyűlés többsége minden kérdésben behódolt a tábornoknak Az antifasiszta ellenállási bizottság felhívása : tömegválaszt a szabadságjogok elleni minden támadásra A francia nemzetgyűlés többsége — a szocialista képviselők ezúttal cinkos tartózkodásával — a teljhatalom megadása ■Ián a keddre virradó éjszaka megszavazta a de Gaulle tábornők által beterjesztett és hasonló célokat szolgáló alkotmánymódosító törvényjavaslatot is. Mint a Reuter jelenti, a szavazást megelőző vitában de Gaulle — aki pedig előző nap még a beiktatásánál sem jelent meg az ülésen — ez alkalommal háromszor is felszólalt, hogy keresztülhajtsa az alkotmánymódosítást. A tábornok lemondással fenyegetőzött, amennyiben visszautasítanák javaslatát. A nyomás alatt a parlament többsége elvetette a kommunista párt módosító javaslatait, amelyeké-Az Humanité a nemzetgyűlés szavazásairól joggal állapítja meg: »A demokratikus intézményeket új csapás érte.« A törvényhozási jogától megfosztott nemzetgyűlés saját magát szabadságra küldi. De Gaulle elindított egy olyan gépezetet, amely, ha nem őrködik éberen, a halálba viszi a köztársaságot. Nem kétséges, hogy mindez különösen a nemzet eleven erejét, a munkásosztályt támadja. Jellemző, hogy a kormány elutasított egy módosító javaslatot, amely a dolgozók szociális jogainak biztosítását követelte. De Gaulle szuverén módon rendelkezni fog azokkal az eszközökkel, hogy lesújthasson a munkásokra és ellenük hozzon rendeleteket, ha éppen ez kedvére való. Pflimlin és Guy Mollet homályos A Libération megállapítja, hogy a nemzetgyűlés a hathónapos teljhatalom megszavazásával lemondott hatalmáról,de Gaulle kalandja megkezdődik. A lap kiemeli, hogy a tábornok szerdán Algírba utazik. Felveti a kérdést, mit fog tenni azzal a lázadással szemben, amelyet sohasem ítélt el? A Paris Journal szerint de Gaulle hármas feladata Algériában: 1. helyreállítani a kapcsolatot az anyaországgal, 2. »kézbe venni« a hadsereget, 3. megkezdeni az algériai probléma politikai megoldására vonatkozó tárgyalásokat. nyegében azt szorgalmazták, hogy a kormány továbbra is legyen felelős a nemzetgyűlésnek. Végül is módosítás nélkül, 350 szavazattal 163 ellenében fogadták el de Gaulle javaslatát, amely a parlament szerepének rovására, saját hatalmát növeli. A köztársasági tanács keddi ülésén az említett törvényjavaslatot 256 szavazattal 30 ellenében fogadta el, ígéretei nem altathatják el az éberséget. A helyzet komoly és a demokráciát fenyegető veszély egyre pontosabban kirajzolódik. Hiába kapitulált a nemzetgyűlés egy része, ha a francia nép elutasította, hogy beiktassa de Gaulle-t. Bár de Gaulle tábornok jelenleg már diktátori hatalommal rendelkezik, a harc még nem ért véget. A nemzetgyűlés tegnapi és tegnapelőtti csatározásai tükrözték a szocialista és a köztársasági tömegek ellenséges érzését a diktatúrával szemben. Ami pedig a kommunistákat illeti — akik elsőnek álltak talpra — tovább vívják a szocialisták és más demokraták oldalán a szabadságért megindult nagy harcot, amely még csak az elején tart. A nép fog győztesen kikerülni ebből az erőpróbából.« Szinte valamennyi párizsi lap közli, hogy az algériai fórumon a vitatkozók kijelentései közt megismétlődik: »Talán mégegyszer meg kell rohannunk a minisztériumot?« Kiemelik a lapok, hogy a fórumon összeült tömeg előtt hétfő este Massu tábornok türelemről beszélt. Jacques Soustelle is hangsúlyozta, hogy a de Gaulle-kormány kiegészítése még hátra van, ami eddig történt, az csak első lépés. Valamennyi lap beszámol arról, hogy Algírban csalódottság tapasztalható. tunéziai állítás szerint a francia őrjáratok hagyták el sivatagi helyőrségüket és összecsaptak az utakat elzáró tunéziai egységekkel. Habib Burgiba tuniszi elnök interjút adott Tuniszban a Tempo című olasz lap különtudósítójának. Ebben többek között a francia csapatok kivonásáról és az algériai helyzetről szólott. A köztársasági elnök hangoztatta, hogy »a francia katonák remadai provokációi a helyrehozhatatlan felé terelik az eseményeket«, majd így folytatta: "A türelemnek is van határa. Bevallom, hogy a helyzet megoldására tett erőfeszítéseim ellenére is az elmúlt napokban a legrosszabbtól tartottam. A franciák ma de Gaulle-tól várják a megoldást. Számomra, de Gaulle-lal vagy nélküle, a kérdésnek egyetlen megoldása van: a francia csapatoknak el kell hagyniuk Tuniszt.« Arról a kérdésről, hogy Tunézia területén »algériai fellngákat képeznek ki« az elnök így nyilatkozott: »Soha nem fogjuk megtagadni a menedéket algériai testvéreinktől. Véleményem szerint az algériai hazafiak igaz ügyért harcolnak. Nem vagyunk hajlandók a francia hadsereget támogatni algériai testvéreink elpusztításában, annál is inkább, mert a tunéziai nép tudja, a franciák algériai győzelme azt jelentené, hogy Franciaország visszahódítaná Tunéziát, és ezzel megsemmisülne az ország függetlensége.« Sálán Párizsban Sálán, Jouhaud és Dulac tábornok kedden délben megérkeztek Párizsba. Az Algírból érkezett személyiségeket az idő közben szintén Párizsba érkezett Delbecque, az algíri közügv bizottság tagja fogadta. A harc még nem ért véget — írja az Humanité Mit csinál de Gaulle az algíri lázadással? További éberségre, int az antifasiszta ellenállási bizottság felhívása Az antifasiszta ellenállási bizottság köszönetet mondott a köztársaság híveinek, akik június 1-én méltóságteljes tüntetésben fejezték ki akaratukat, hogy megvédik a köztársaságot és a demokratikus szabadságjogokat. Az antifasiszták ellenállási Bizottsága a vasárnapi összetűzésekben megsebesültek felé fordul, kifejezi együttérzését velük, és mielőbbi felépülésüket kívánja. Burgiba: Felhívja a köztársasági bizottságokat, legyenek a sebesültek segítségére, nyújtsanak támogatást családjaiknak. Az antifasiszta ellenállási bizottság megismétli felhívását az utóbbi hetekben megalakult bizottságokhoz: legyenek továbbra is éberek a fennálló fasiszta veszéllyel szemben, s a szabadságjogok elleni minden támadásra adjanak tömegválaszt. „De Gaulle-lal vagy nélküle, a francia csapatoknak el kell hagyniok Tuniszt Remada közelében a siva- ez volt az egyik leghevesebb tagban egész éjjel harcoltak a összetűzés, francia és tuniszi csapatok. A A »harmadik remadai és ajelenlegi ellenségeskedésekben ta« hétfőn tört ki, amikor — AJÁNLATUNK június 5-re Jersey szövet divat színekben Tiszta gyapjú tropikál MINDKETTŐ a kán HÚS VISELET (volt Párisi Áruház) VLNépköztársaság útja 39' 1958. június 4 NEMZETKÖZI HÍREK # A Szovjet Vöröskereszt és Vörös Félhold Társaságok Szövetsége elhatározta, hogy összesen egymillió rubel értékben újra segítséget nyújt a Tuniszban élő algériai menekülteknek. # Az NDK miniszterelnökségi sajtóhivatala közölte, hogy május 29-én egy belga felderítő repülőgép a Balti-tenger vidékén behatolt az NDK légiterébe. A repülőgépet, amely durván megsértette az NDK határait, leszállásra kényszerítették. Makariosz érsek hétfőn este másfélórás megbeszélést folytatott Nasszer elnökkel. Az érsek a tanácskozás után nyilatkozott az egyiptomi rádió munkatársának, akivel közölte: Nasszer elnök biztosította őt arról, hogy az Egyesült Arab Köztársaság továbbra is támogatja a ciprusi nép ügyét. NÉPSZAVA „A szocializmus Bulgáriában városon és falun egyaránt győzött“ Todor Zsivkov beszámolója a Bolgár Kommunista Párt VII. kongresszusán Szófia, június 2. (TASZSZ) A Bolgár Kommunista Párt VII. kongresszusának első napján mondotta el beszámolóját Todor Zsivkov, a Központi Bizottság első titkára. Zsivkov elemezte a nemzetközi helyzetet, majd beszámolójának második részét annak a kérdésnek szentelte, hogy miként harcol a Bolgár Kommunista Párt a szocializmus felépítéséért. Kifejtette, hogy Bulgária az első és a második ötéves terv eredményeként elmaradott mezőgazdasági országból fejlett iparral és nagyüzemű szövetkezeti, gépesített mezőgazdasággal rendelkező szocialista ipari-agrárállammá vált. Bulgária ipara 1957-ben majdnem nyolcszor annyit termelt, mint 1939-ben. A megművelt földterületeknek több mint 91,6 százaléka van a mezőgazdasági termelőszövetkezetek kezén. A szocializmus a városban és a falun egyaránt győzött. — A szocialista iparosítás programjának meghatározásánál és végrehajtásánál — mondotta az előadó — abból a tételből indultunk ki, hogy a Bolgár Népköztársaság az egységes szocialista világrendszer elválaszthatatlan része, hogy egész iparunk, egész gazdaságunk fejlődése szorosan összefügg a szocialista tábor és elsősorban a Szovjetunió gazdaságával. Kétségtelen, hogy ez jelentősen megkönnyítette iparosításunk folyamatát. Nem volt szükségünk arra, hogy fejlesszük a nehézipar minden ágát, és hogy rendkívül erőltetett tempóban iparosítsunk. A harmadik ötéves terv feladatairól szólva Zsivkov kijelentette, hogy a népgazdaság fejlesztésében a párt fő feladata a jövőben az ország további iparosítása, előnyben részesítve a nehézipar fejlesztését. Ugyanakkor nagy figyelmet fordítanak a közszükségleti cikkek előállítására, a könnyű- és az élelmiszeripar fejlesztésére, mert ezek az iparágak még elmaradnak az ország gyorsan növekvő szükségletei mögött. Beszámolójának a pártról szóló részében rámutatott: — Pártunk egységes, a központi bizottság és a párt politikája mögött szorosan felzárkózó párt, amely harcképesebb, mint bármikor azelőtt. Jelenleg a pártnak 484 225 tagja van, ezek közül 467 546 rendes tag, 16 709 pedig tagjelölt. Jelentős változások történtek a párt szociális összetételében is. Ma már a párt alapvető csoportját munkások alkotják, az összes tagok és tagjelöltek 36,9 százalékát. A parasztok a párttagság 34,16 százalékát teszik ki. Zsivkov ezután hangsúlyozta, hogy a párt legfontosabb feladata a revizionizmus elleni harc fokozása. — A szocialista tábor és a kommunista pártok elleni ideológiai harcban a revizionizmus lépett az első vonalba — mondotta. A revizionizmus most a legszembetűnőbben a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének VII. kongresszusán elfogadott programtervezetben jut kifejezésre. Pártunk feltétlen kötelességégének tartja, hogy rámutasson e programnak a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom szempontjából ártalmas ideológiai és politikai tételeire, és arra, hogy harcolni kell e tételek ellen. A nemzetközi kommunista mozgalom néhány kérdéséről szólva Zsivkov kijelentette: — Szükségesnek tartom megállapítani, hogy pártunk mindig kitűnt a proletár internacionalizmus elvei iránti hajthatatlan hűségével és odaadásával. A nemzetközi kommunista és munkásmozgalom marxista-leninista egységében és összeforrottságában látta és látja ma is a kapitalizmus feletti győzelem fő feltételét... Pártunk telje egészében, a szó szoros értelmében támogatja a Kínai Kommunista Párt álláspontját, amelyet Mao Ce-tung elvtárs fejezett ki tavaly decemberben, a moszkvai értekezleten: a szocialista tábor és a kommunista világmozgalom nem fejlődhet sikeresen, ha nincs meg a központja, a vezetője, márpedig a történelmi erők alakulása folytán a szocialista tábor feje a nagy Szovjetunió, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom feje pedig az SZKP. Békehét a Szovjetunióban Moszkva, június 3. A Szovjetunióban június 1—8 között békehetet tartanak a stockholmi leszerelési és nemzetközi együttműködési kongresszus előkészítése alkalmából. Ez a kongresszus — mondotta Nyikolaj Tyihonov, a szovjet békebizottság elnöke a TASZSZ tudósítójának — fontos nemzetközi esemény, amelyen sok ország békeszerető erőinek képviselői vesznek részt. A békehét kétségtelenül megmutatja majd, hogy minden szovjet ember kész együttműködni a külföldi országok békeszerető erőivel az atomháború rémének elhárítása, az államok közötti meg nem oldott problémák békés rendezése végett. Az SZKP Központi Bizottságának távirata az Olasz Szocialista Párthoz Moszkva, június 3. (TASZSZ) A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága táviratban üdvözölte az Olasz Szocialista Pártot is választási sikerei alkalmából. A távirat hangsúlyozza, hogy ezek az eredmények **csak úgy, mint a kommunista elvtársak sikerei, az olasz demokratikus erők további megerősödésének és tömörülésének ügyét szolgálják a békéért és a szociális haladásért vívott közös harcban«. Az SZKP Központi Bizottsága új sikereket kíván az Olasz Szocialista Pártnak ehhez a magasztos ügyhöz. 55 000 nyugat-berlini építőmunkás harca a megélhetésért és a békéért Nyugat-Berlin 55 000 építőmunkása áll készen arra, hogy letegye a szerszámot és a sztrájk fegyverével kényszerítse a munkáltatókat 10 százalék béremelés megadására. Az állami statisztikai hivatal megállapítása szerint a széles néptömegeket legközvetlenebbül érintő élelmiszerárak az elmúlt év alatt Nyugat-Németországban a következőképpen alakultak: gyümölcs- és főzelékfélék 46,3 százalékkal, kenyér és péksütemény 15,3 százalékkal, halféleségek 10,3 százalékkal, tojás 9,8 százalékkal drágult. Ezek mellett lényegesen emelkedtek a lakbérek, a gázdíj, küszöbön áll a villany- és a közlekedési tarifák emelése is. Az egyre nyomasztóbb drágulás okaira is rámutat az építők szakszervezetének memoranduma: »A leghatározottabban tiltakozunk a szövetségi köztársasági haderőnek atomfegyverekkel való felszerelése és az ellen, hogy német földön távirányítású rakétakilövő-pályákat állítsanak fel. A nyugat-berlini építőminkások ma már világosan látják, hogy a fokozódó infláció következtében napról napra csökkennek a bérek, az így nyert összegekből fedezi a kormány az óriási háborús kiadásokat, de a nagyvállalatok profitja szüntelenül emelkedik. Az építők harcos követelése és elszánt tiltakozása az Adenauer-kormány háborús és népellenes politikája ellen az egész ország dolgozó népének hangulatát fejezi ki, és ennek kifejezést adnak majd az európai szakszervezetek és dolgozók június 20-án Berlinben rendezendő konferenciáján is. 5 Tanulságos közvéleménykutatás Angliában Ismeretes, hogy nyugaton gyakran élnek a közvéleménykutatás módszereivel. Egész tőkés vállalkozások vannak, amelyek ezt a célt szolgálják. Különböző célokból igyekeznek megtudni az »utca emberének« a véleményét, igyekeznek — természetesen — a számukra hasznosat belőle kiemelni. S hogy ezek a közvéleménykutatások mennyire igazolják a nyugati propagandisták merész állítását a nép támogatásáról, azt érdemes néhány példán ellenőrizni. Az alábbi adatok Angliából valók. Abból az országból, ahol a kommunista párt befolyása nem nagy, ahol a politikai légkört nem teszik izgatottá sűrű kormányválságok, ahol a közvéleményt tehát egyáltalán nem lehet szélsőségekkel vádolni. A News Chronicle és a Gallup közvéleménykutató intézet végzett a nemrégiben közvéleménykutatást Angliában. Kérdései a világpolitika leglényegesebb kérdéseire irányultak. Az egyszerű angolok mondták meg nézeteiket, néhány jelentős kérdésről. Egyik kérdés úgy hangzott: kívánja-e a megkérdezett a legfelsőbb szinten tartott találkozót? A válasz egyértelmű volt. A megkérdezettek 85 százaléka kívánta, 4 százaléka volt ellene és 11 százaléka nem tudott határozott választ adni. Más formában is feltették ugyanezt a kérdést. A kérdés így szólt: »Véleménye szerint lehet-e békés egyezséget kötni a Szovjetunióval?« 71 százaléka igennel válaszolt, 14 százaléka nemmel és 15 százaléka határozatlan volt. A megadott válaszok tehát szöges ellentétben állanak a nyugati imperialisták egyik legfontosabb állításával, azzal ugyanis, hogy a nyugati közvélemény nem kívánja a csúcsértekezletet, mert nem bízik a Szovjetunióban mint tárgyalópartnerben. A közvéleménykutatás e két kérdésére adott válaszának eredménye csattanós válasz. A hidegháború szítóinak kedvelte gondolata, hogy az »erőhelyzetből« tárgyalva, »szakadék szélén táncolva« lehet csak eredményt elérni a Szovjetunióval szemben. Vajon ebben a kérdésben mit válaszolt a közvélemény? Arra a közvéleménykutatási kérdésre, hogy ki nyerte meg a hidegháborút, a válasz a következő volt: 36 százalék azt válaszolta, hogy a Szovjetunió, 9 százalék úgy gondolta, hogy a Nyugat, 28 százalék, hogy egyik sem, s a megkérdezettek 27 százaléka pedig kereken kijelentette, hogy nem ismeri ki magát. A hidegháború egy másik problémakörére szintén nagyon érdekesen alakult a válaszok aránya. A Gallup szerint a megkérdezettek 65 százalékának az volt a véleménye, hogy a tárgyalások, és nem a katonai intézkedések alkalmasak az új világháború elkerülésére, csak 8 százalék hisz abban, hogy a katonai intézkedések erősítik a békét! Továbbá: 74 százalék követelte, hogy a Szovjetunióval egyetértésben 2-3 évre szüntessék be a hidrogénbombakísérleteket. 79 százaléka követelte a kelet-nyugati kereskedelem fejlesztését. 68 százalék állt ki határozottan Nyugat- Németország atomfegyverekkel való felfegyverzése ellen. 65 százaléka követelte, hogy vonják vissza Németország területéről az idegen csapatokat. 73 százaléka határozottan helyeselte a megnemtámadási szerződést a Szovjetunióval. 75 százalékának volt az a véleménye, hogy a NATO és a varsói szerződés tagállamainak vezetői üljenek össze tanácskozásra, 53 százalék állt ki amellett, hogy ha kell, Anglia egyedül is tárgyaljon a Szovjetunióval, az Egyesült Államok nélkül. A kép világos: kettős alapfontosságú következtetést lehet belőle levonni. Először is azt, hogy a csúcsértekezlet öszszehívására, a megnemtámadási szerződés megkötésére, az atom- és hidrogénbombákkal folytatott kísérletek beszüntetésére vonatkozó szovjet javaslatok és állásfoglalások nemcsak objektíve fejezik ki az emberiség érdekeit, de egyúttal találkoznak az egyszerű emberek többségének kifejezett akaratával is. Másrészt az is világosan kiderül, hogy a feszültség fokozására az erőpozícióból való tárgyalásra, a fegyverkezési hajsza fokozására irányuló imperialista erőfeszítéseket a közvéleménynek, a lakosságnak csak töredéke támogatja. S. P.