Népszava, 1958. június (86. évfolyam, 128–152. sz.)
1958-06-29 / 152. szám
Somogyi Miklósnak, a Szaktanács elnökének nyilatkozata a magyar szakszervezetek küldöttségének romániai útjáról Megköszöntük a román munkások testvéri segítségét, láttuk a lendületes munkát, hasznos tapasztalatokat szereztünk A napokban tért vissza tíznapos romániai útjáról a magyar szakszervezetek öttagú delegációja, amelyet Somogyi Miklós elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Szaktanács elnöke vezetett. Munkatársunk megkérte Somogyi Miklós elvtársat, tájékoztassa olvasóinkat a romániai látogatás céljáról, s a delegáció tapasztalatairól. — A múlt év márciusában hazánkban járt a román szakszervezetek küldöttsége, amely átadta a román szervezett dolgozók testvéri segítségét, anyagi támogatását az ellenforradalom következtében bajbajutott magyar munkásoknak — mondotta válaszában Somogyi elvtárs. — A magyar szakszervezetek küldöttsége, amely most Romániában járt, ezt a testvéri látogatást kívánta viszonozni. Ugyanakkor megragadtuk az alkalmat és ellátogattunk néhány olyan nagyüzembe is — köztük a bukaresti Augusztus 23 Vasipari üzembe, a Sztálinvárosi Traktorgyárba stb. —, amelyeknek munkásai az elsők között ajánlották fel segítségüket a magyar dolgozóknak az ellenforradalom után és ezért személyesen is köszönetet mondtunk. « Merre járt a magyar delegáció? . •— A vendéglátó Román Szakszervezetek Központi Tanácsa és a román dolgozók igen meleg és bensőséges barátsággal, őszinte szeretettel fogadták delegációnkat. Rendkívül gazdag és változatos program biztosította, hogy küldöttségünk megismerhesse a román szervezett munkások életét és a szocializmus építésének nagyszerű eredményeit. Beszélgettünk munkásokkal, szakszervezeti aktivistákkal, gazdasági vezetőkkel és örömmel tapasztaltuk, hogy a román munkások nagy lendülettel és nagy odaadással építik szép hazájukat, boldogabb jövőjüket. *— Láttuk Románia egyik legnagyobb építkezését, a Békás-szorosi Lenin Vízierőművet, melynek méreteire jellemző, hogy egymilliárd és kétszázmillió köbméter vizet tárol majd a két hatalmas hegyet összekötő vasbetongát. Voltunk a Fekete-tenger partján, a Constanca környékén épülő üdülőtelepeken, Eforián és Vaszilerajcán, ahol két évvel ezelőtt még kopár tengerpart volt és most már szívetlelket gyönyörködtető, építészeti szempontból is nagyon szép üdülővárost varázsoltak a román építőipari munkások. — Bizonyára sok élményt szerzett a delegáció. Mi volt a legérdekesebb? — Románia arculata, az emberek élete nemcsak a Békásban és a Fekete-tenger partján, vagy az ország más tájain létesített és folyó építkezéseken változott meg Sorolhatnám az üzemeket egymás után — a ploesti I-es számú olajfinomítót, a Sztálinvárosi Traktorgyárat és a többit —, ahol a felszabadulás után a megfelelő munkakörülmények megváltozása mellett a szociális intézmények egész sorát építették ki, akárcsak nálunk és a többi népi demokratikus országban. Mindezt azért mondom el, mert, sajnos, nagyon sokan vannak nálunk is, de különösen Nyugaton, akik Romániát még mindig az úgynevezett balkáni elmaradottság hamis beállítottságában ismerik. Azok, akik csak a felszabadulás előtti és nagyrészt a külföldi tőke igája alatt nyögött Romániát ismerik, ma nagyot csalódnának, ha szemtanúi lehetnének a felszabadult román nép megváltozott és egyre szépülő életének, azoknak a csodálatos eredményeknek, amelyet a román munkáspárt vezetésével a szocialista építésben elértek. A delegáció személyes élmé- nyein túl milyen, idehaza is hasznosítható tapasztalatokat« szerzett a küldöttség romániai útja során? « — Az egyik figyelemre méltó tanulság, amely dele- gációnkat legjobban megnaggadta, a táppénzes állomány nagymérvű csökkenése. Meg- győződtünk róla, hogy míg « korábban az összdolgozóknak « 4—5 százaléka volt állandóan« táppénzes beteg, addig most« országosan alig 1—1,5 száza-lékra tehető ez az arány. Az 1 egész egy átfogó intézkedés- nek az eredménye, amelyet ez 1 év március 1-től léptettek életbe. — A másik hasznos tapasz- talat, amely az előbbivel ös-szefügg, az az üzemi munka-2 sok szociális, egészségügyi és kulturális ellátásáról való gondoskodás »koloniális« for-2 mája és módja. Ennek a lé- jnyege, hogy az üzemi mun- 2 kasok egészségügyi, szociális és kulturális szükségleteit az üzemekben és a körülötte épült kolóniákon elégítik ki. 1 — Nagy érdeklődéssel tanul- mányoztuk a gyárak impro- duktív létszámának alakulását is. Az általunk meglátogatott gyárakban — de mint mon-t dották, másutt is így van — az utóbbi időkben 40—50 szá- zalékkal csökkentették az ad- minisztratív munkát végzők számát. Megszüntettek egy egész sor kézzelfoghatóan fe-lesleges papírmunkát, többek › között a munka-, anyagutalvá › nyozás és a munkalap régi › rendszerét, a bizonylatok bi- › zonylatát és a mindennapi tér- ` melés operatív előkészítését › végző részlegeket hoztak létre. › — Ezek volnának a legfőbb › és számunkra igen fontos ta› pasztalatok. Azon leszünk, hogy az illetékesekkel együtt, ezekből a tanulságokból min-den hasznosíthatót megvaló- o sítsunk — fejezte be a kérdé- esekre adott válaszát Somogyi elvtárs. A szocialista irodalom győzelmét igyekszik elősegíteni a Fiatal írók Stúdiója Fennállása óta az egyik legjelentékenyebb kezdeményezést tette az Egressy-klub, a szakszervezetek művészklubja. Annak a közönségsikernek alapján, amelyet a klub mellett létesült Fiatal Zeneművészek Stúdiója rövid fennállása alatt elért, most megalakította a Fiatal Írók Stúdióját. A stúdió alakuló megbeszélésén mintegy hetven fiatal költő, író, kritikus, irodalomtörténész jelent meg. Köztük olyanok, akiknek nevét már kötetek hirdetik — és olyanok is, akiknek egy-egy írásával csak elvétve találkozhatunk. A stúdió céljait Kiss István, a Szaktanács kultúrnevelési osztályának munkatársa és az Egressy-klub részéről Kárpáti Kamill ismertette. Az elgondolás szerint irodalmi est-sorozatokat rendeznek majd a fiatal nemzedék tagjainak költői és prózai műveiből, a klub sza-! valóművészeinek és a zene- művész-stúdió tagjainak köz-! reműködésével. Az estek be-! mutatóját az Egressy-klubban, • szakmai közönség előtt tarta-'z nák, a további előadásokat pe- • dig művelődési otthonokban. • Több kultúrház vezetősége már élénken érdeklődik a stúdió munkája iránt, így például a Pesterzsébeti Vasas már havi egy műsort lekötött. Számos fiatal szólt hozzá az előzetes tervekhez; a felszóla- lásokból kiviláglott az a szán-dék, hogy a stúdió működése a[ különféle irányzatok bemutatása mellett is egységesen a‘, szocialista irodalom fejlődését,', győzelmét segítené elő. (g. sz. 1.) . 800 000 tonnával csökkentik a szénbányászat idei tervét Részleges munkaerő-átcsoportosítás és felvételi zárlat ► A szénbányászat 1958-ban 1 24 240 000 tonna szén termelését irányozta elő. A tervnek ►az év első öt hónapjára ese►dékes részét a bányászok 400ezer tonnával túlteljesítették. [Az erőművek, ipari üzemek, aMÁV és a kereskedelem megfelelő mennyiségű készletekkel rendelkezik. A készletek ►további nem gazdaságos halmozódásának elkerülése végett az Országos Tervhivatalt és a Nehézipari Minisztérium ► a gyenge szénfajtáknál leszámította a szénbányászat tervét. Az előző negyedévben körülbelül 2500 fővel volt magasabb a bányák dolgozóinak létszáma a tervezettnél. A bányákban emiatt felvételi zárlatot rendeltek el, elsősorban azoknál a trösztöknél, amelyeknél a túlteljesítés a gyengébb minőségű szenekből jelentkezett. Az éves termelési terv csökkentését úgy oldották meg — hangsúlyozták a Nehézipari Minisztériumban —, hogy ne kelljen egyetlen becsületes, munkáját jól végző bányászt sem elbocsátani A tervcsökkentés befejeződött, a mérsékelt termelésre utasított trösztöknél továbbra is fennmarad a felvételi zárlat, de a fekete és a jó minőségű barnaszenet termelő trösztöknél — Pécsett, Komlón, Tatabányán és Dorogon — továbbra is kívánatos a terv túlteljesítése és itt felvételi zárlat sincs. A trösztök és üzemek vezetőinek most az a feladatuk, hogy a jövőben a minőségi termelést szorgalmazzák. Módosították az élüzem cím elnyerésének feltételeit az építőiparban . Az építőiparban tavaly azélüzem cím elnyerésének feltételei az ellenforradalomokozta épületkárok helyreállíttásának befejezését, és a termelésnek az ellenforradalomelőtti színvonalra emelését »szolgálták. Azóta a helyreállítá-sok túlnyomó részét befejezetek, a termelés emelkedése is »túlhaladta a kitűzött célt. Ezért »az Építésügyi Minisztérium ésaz Építő-, Fa- és Építőanyag- »Ipari Dolgozók Szakszervezete »együttes határozatban módosí► tetta az élüzem cím elnyerésének feltételeit. A határozat szerint 1958 már « ► sodik fél évében azok a válla-» flatok nyerhetik el az élüzemi címet, amelyek a leggazdaságo- ♦ sabban termelnek, tehát a leg-» olcsóbban építenek, lejjebb * szorítják önköltségüket, jó mi» nőségű munkát végeznek, és* hiánytalanul végrehajtják a különböző takarékossági in-tézkedéseket. A határozat az* egyes igazgatóságok profiljá- nak megfelelően megszabja a hozzájuk tartozó vállalatok különleges feladatait is. (MTI) A DUNA mosógéppor egyformán óvja a textíliát és a mosógépet. Szappant és kékítőt nem használunk a mosáshoz! Optikai fehérítő tartalmú, ezért a fehérnemű visszanyeri eredeti élénk színét. Egy doboz 40 liter vízhez, 6 kg anyag kimosásához elegendő Az MSZMP Központi Bizottságának üdvözlő távirata Walter Ulbricht elvtárshoz WALTER ULBRICHT ELVTÁRSNAK, NÉMETORSZÁG SZOCIALISTA EGYSÉGPÁRTJA ELSŐ TITKÁRÁNAK BERLIN Kedves Ulbricht Elvtárs! Hatvanötödik születésnapja alkalmából fogadja a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, pártunk minden tagja és a magyar dolgozó nép bensőséges, őszinte jókívánságait. Pártunk és népünk igen nagyra értékeli azt az áldozatos, kitartó küzdelmet, amelyet ön, kedves Ulbricht elvtárs, a Német Kommunista Párt élvonalában az illegalitás nehéz éveiben a fasizmus ellen, a munkásosztály egységéért folytatott. Népünk tudja, hogy önnek igen nagy szerepe van abban, hogy ma a Német Szocialista Egységpárt vezetésével sikeresen építik a szocializmust a Német Demokratikus Köztársaságban, amelynek léte a béke megőrzésének egyik legfontosabb biztosítéka. Népünk nagy elismeréssel adózik annak a nagyszerű harcnak, amelyet a Német Szocialista Egységpárt, annak Központi Bizottsága, és személy szerint ön, a marxizmus a leninizmus tisztaságáért, a szocializmus győzelméért, Németország egységéért, az atom- és hidrogénfegyverek eltiltásáért, a leszerelésért és a béke fennmaradásáért vív. Szívből kívánjuk, hogy ön, a német munkásosztály hű fia és német testvérpártunk töretlen harcosa, e nemes célok érdekeiben továbbra is sikeresen munkálkodjék. Forró kommunista üdvözlettel. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA II Minisztertanács elé viszik a „gazdátlan“ Vigadó egyre sürgetőbb ügyét ! Szombat délelőtt tíz órakor ismét bizottság járt a Vörösmarty téren, hogy valahogyan dűlőre vigye a Vigadó sorsát. ► A fővárosi tanács utasítására az V. kerületi Ingatlankezelő Vállalat (a Házkezelési ► Igazgatóság jogelődje) 1955.augusztus 1-én kezelésébe vett, üteg már akkor is súlyosan sérül és sok tekintetben életveszélyes romhalmazt. A Művelődésügyi Minisztérium azzal az indokolással adta át a fővárosnak, hogy az épületben 11 lakás és 17 üzlet, illetve raktárhelyiség van. A minisztérium tehát lakóépületet nem gondoz. A Műemlék Felügyelőség ugyanakkor kötelezte magát, hogy évi 80 000 forintot biztosít a házkezelő részére karbantartási és állagmegóvási célokra. Ez az első évben meg is történt. Azóta azonban a folyósítás megszűnt, és a szükséges munkákat a lakóépületek felújítását szolgáló karbantartási hitelkeret terhére végzik. Az V. kerületi Házkezelési Igazgatóság több ízben javíttatta a romépületet. Az elavult tetőhéjazatok és ideiglenes fedések tönkrementek, az épület-ornamentika lefagyott , vagy leázott. Március 6-án egy szakértő bizottság megpecsételte az épület sorsát, mert kimondotta, hogy használhatatlan. A KÖZTI szakvéleménye szerint a Haas-palota Vigadó tér és Deák Ferenc utca sarkán levő része egyre veszélyesebb állapotba kerül és állagmegóvás, újjáépítés vagy lebontás nélkül két éven belül összedől. A romnak azonban nincs gazdája. A főváros véleménye szerint már nem lakóépület, tehát nem tartozik az ő hatáskörükbe. A Művelődésügyi Minisztérium arra az álláspontra helyezkedik, hogy a Vigadóra nincs szüksége, mivel hangversenyterem-igényét a meglevők kielégítik. A bizottság tagjai egyetértettek abban, hogy az egyre fokozódó veszély ellen valamit tenni kell. Javasolni fogják, hogy a fővárosi tanács végrehajtó bizottsága hozzon olyan határozatot, mely szerint a kérdés eldöntését a Minisztertanács elé viszik, amely rendelkező módon mondja ki a végső szót. Szentiványi György I ipiiLiI M HiEM 11 'liülC Az utolsó verklis » A verklis társadalom utolsó mohikánját keresem a Vágóig híd utcában. E — A negyvenhétben lakik. ÍMa éppen szabadnapos — igazít útba a trafikos néni. [ Az udvaron találom. Éppen»karbantart«. Lábán cúgos► cipő, fején szalmakalap, kezé► ben fogó. ► — Meglazultak a kalapátcsok, néhány szeg meg eldőlt. [ Tetszik tudni, nagyüzem volt [vasárnap ... [ Tegnap Rákosfalván »tájolt«. [De övé egész Budapest, egyebéül neki van engedélye. Ismerik Óbudán, szeretik Lágymányoson, várják Angyalföldön. [ Huszonöt éve verklizik. [ — Apám hagyta rám ezt akétkerekű zenélő dobozt. Méga vursliban kezdtem, akkor, amikor az volt a sláger: í Száll a hinta, kis Katinka ! Szól a verkli, azt nyekergi ► Jöjj, mulassunk hát... ! Túl van a hatodik ikszen. ► Kivénhedt verklijét nagyon ► messziről, a sramli, az omnibusz és a tölcséres gramofon , világából cipelte a Rock and Rollig, a magnetofonig. . — Haragszom a magnetofonra, meg a rádióra is. Ha rajtam múlna, bezárnám azt a gyárat, ahol a lemezeket csinálják. Egyik sem tesz jót a verklinek. Konkurrencia kérem, óriási konkurrencia! Megerősíti a kalapácsokat, helyükre állítja az eldőlt szögeket. Megmarkolja a hajtókar fogantyúját — Ez a nyolc nótám van ... hallgassa csak. A kalapácsok munkához látnak. Az első nóta, amit a húrokról leütnek, egy fiúról szól, aki a téglagyárban lakik, s ebből kifolyólag téglaporos a kalapja. Aztán az omnibuszról zenél a verkli, amelyiknek tetején éjszaka de csuda volt... — Mondja meg őszintén, igaz lelkiismeretére, Guszti bácsi, szívesen hallgatják ezt a verkliszót az emberek? — Hát megmondtam volna én azt, fiam, ha nem kérdezi, akkor is. Megmondtam volna, hogy ebbe a verklibe hamarosan nagy változások lesznek. Ez így nem maradhat. — Hogy-hogy? — Modern zenét tétetek bele, így leszen védekezés a konkurrenciával szemben. —• Aztán mi lesz az a modern zene és hogyan kerül bele? — Belerajzoltatom. Kispesten lakik az Arany János utcában egy ehhez értő ember, kottából rápontozza a nótát erre a fahengerre és én minden pont helyére beleütök egy szeget. Megy az könnyen kérem, csak azt nem tudom, hogy milyen dalokat válaszszák. Mondogatom a mai slágereket, fütyülöm sorba, egymásután. Az öreg gyanakodva tekint rám és egyszer csak azt mondja: — Ez nem biztos, hogy friss. — Hát a téglaporos kalapnál legalább húsz évvel frissebb — szólok kissé sértett önérzettel. — Azért mégis utána kell annak nézni, ha már egyszer ilyen költségbe veri magát az ember. — Hogy’ tud utána nézni? — Megvan a módja annak is — mondja titokzatosan és elhallgat. Faggatom. Restell valamit, látni rajta. Biztatom, s aztán mégiscsak kötélnek áll. — Van egy ismerősöm Óbudán. De tegye le azt a ceruzát, most már ne írjon semmit. Orvos az illető. Szombaton találkoztunk és megbeszéltük, hogy holnap elmegyek hozzá. Most vett vadonatúj lemezeket. Azt mondta, mind lejátssza nekem és kiválasztjuk a verklibe valót... (k. gy. j.) Még mindig több mint 17 000 disszidens van Ausztriában . A salzburgi Európa Szállóban tartott menekültügyi értekezleten dr. Hantschek osztrák belügyminiszteri osztályfőnök közölte, hogy Ausztriában jelenleg 17 200 magyar disszidens tartózkodik. Közülük 9140 lágerekben, 8060 albérleti lakásban él. Rendes munkája és jövedelme csupán 3000 disszidensnek van, a többi segélyből tartja fönn magát. A disszidensek igen szerény ellátása is napi félmillió ► schillingjébe kerül Ausztriának. Rohrholt, az ENSZ menekültügyi főbiztosának áilan► de ausztriai helyettese bejelentette: sem az Egyesült Államok, sem más nyugati álla► mok nem hajlandók több magyar disszidenst befogadni, s [ezért számolni kell azzal, hogy la 17 200 disszidens végleg ► Ausztriában telepedik le. [ (MTI) 1958. június 29