Népszava, 1958. június (86. évfolyam, 128–152. sz.)

1958-06-29 / 152. szám

1958. június 29 I I Somogyi Miklósnak, a Szaktanács elnökének nyilatkosaÉa a magyar sxaksxervexetek küldöttségének romániai útjáról Megköszöntük a román munkások testvéri segítségét,! láttuk a lendületes munkát, hasznos tapasztalatokat szereztünk A napokban tért vissza tíz­napos romániai útjáról a ma­gyar szakszervezetek öttagú ielegációja, amelyet Somogyi Miklós elvtárs, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Szaktanács elnöke vezetett. Munkatársunk megkérte So­mogyi Miklós elvtársat, tájé­koztassa olvasóinkat a romá­niai látogatás céljáról, s a de­legáció tapasztalatairól. — A múlt év márciusában hazánkban járt a román szak- szervezetek küldöttsége, amely átadta a román szervezett dol- ;ozók testvéri segítségét, anya­gi támogatását az ellenforrada­lom következtében bajbaju­tott magyar munkásoknak — mondotta válaszában Somogyi elvtárs. — A magyar szakszer­vezetek küldöttsége, amely most Romániában járt, ezt a testvéri látogatást kívánta vi­szonozni. Ugyanakkor megra­gadtuk az alkalmat és elláto­gattunk néhány olyan nagy­üzembe is — köztük a buka­resti Augusztus 23 Vasipari üzembe, a Sztálinvárosi Trak­torgyárba stb. —, amelyeknek munkásai az elsők között aján­lották fed segítségüket a ma­gyar dolgozóknak az ellenfor­radalom után és ezért szemé­lyesen is köszönetét mond­tunk, «= Merre Járt a magyar de­legáció? . •— A vendéglátó Román Szakszervezetek Központi Ta­nácsa és a román dolgozók igen meleg és bensőséges ba­rátsággal, őszinte szeretettel fogadták delegációnkat. Rend­kívül gazdag és változatos program biztosította, hogy küldöttségünk megismerhesse í román szervezett munkások éiletét és a szocializmus építé­sének nagyszerű eredményeit. Beszélgettünk munkásokkal, szakszervezeti aktivistákkal, gazdasági vezetőkkel és öröm­mel tapasztaltuk, hogy a ro­mán munkások nagy lendület­iéi és hagy odaadással építik szép hazájukat, boldogabb jö­vőjüket. *— Láttuk Románia egyik legnagyobb építkezését, a Bé- kás-szorosi Lenin Vízierőmű­vet, melynek méreteire jel­lemző, hogy egymálliárd és kétszázmillió köbméter vizet tárol majd a két hatalmas he­gyet összekötő vasbetongát. Voltunk a Fekete-tenger part­ján, a Constanca környékén épülő üdülőtelepeken, Eforián és Vaszilerajcán, ahol két év­vel ezelőtt még kopár tenger­part volt és most már szívet- lelket gyönyörködtető, építé­szeti szempontból is nagyon szép üdülővárost varázsoltak a román építőipari munkások. — Bizonyára sok élményt szerzett a delegáció. Mi volt a legérdekesebb? — Románia arculata, az emberek élete nemcsak a Bé­kásban és a Fekete-tenger partján, vagy az ország más tájain létesített és folyó épít­kezéseken változott meg So­rolhatnám az üzemeket egy­más után — a ploesti I-es szá­mú olajfinomítót, a Sztálinvá­rosi Traktorgyárat és a többit —, ahol a felszabadulás után a megfelelő munkakörülmé­nyek megváltozása mellett a szociális intézmények egész sorát építették ki, akárcsak nádunk és a többi népi demok­ratikus országban. Mindezt azért mondom el, mert, sajnos, nagyon sokan vannak nálunk is, de különö­sen Nyugaton, akik Romániát még mindig az úgynevezett balkáni elmaradottság hamis beállítottságában ismerik. Azok, akik csak a felszabadu­lás előtti és nagyrészt a kül­földi tőke igája alatt nyögött Romániát ismerik, ma nagyot csalódnának, ha szemtanúi le­hetnének a felszabadult ro­mán nép megváltozott és egy­re szépülő életének, azoknak a csodálatos eredményeknek, amelyet a román munkáspárt vezetésével a szocialista épí­tésben elértek. A delegáció személyes élmé-} nyein túl milyen, idehaza Is * hasznosítható tapasztalatokat« szerzett a küldöttség romániai f útja során? « — Az egyik figyelemre I méltó tanulság, amely dele-1 gációnkat legjobban megna- j gadta, a táppénzes állomány | nagymérvű csökkenése. Meg- J győződtünk róla, hogy míg « korábban az össadolgozóknak « 4—5 százaléka volt állandóan« táppénzes beteg, addig most« országosan alig 1—1,5 száza- « lékra tehető ez az arány. Az 1 egész egy átfogó intézkedés-j nek az eredménye, amelyet ez J év március 1-től léptettek J életbe. $ — A másik hasznos tapasz-} tálát, amely az előbbivel ősz-} szefügg, az az üzemi munká-2 sok szociális, egészségügyi és j kulturális ellátásáról való} gondoskodás »koloniális« for-2 mája és módja. Ennek a lé- j nyege, hogy az üzemi mun- 2 kasok egészségügyi, szociális < és kulturális szükségleteit az 1 üzemekben és a körülötte < épült kolóniákon elégítik ki. 1 — Nagy érdeklődéssel tanul- j mányoztuk a gyárak impro- ! duktív létszámának alakulását! is. Az általunk meglátogatott! gyárakban — de mint mon-J dották, másutt is így van — j az utóbbi időkben 40—50 szá- j zalékkal csökkentették az ad-1 minisztratív munkát végzők i számát. Megszüntettek egy < egész sor kézzelfoghatóan fe- < lesleges papírmunkát, többek < között a munka-, anyagutalvá- < nyozás és a munkalap régi < rendszerét, a bizonylatok bi- < zonylatát és a mindennapi tér- < melés operatív előkészítését < végző részlegeket hoztak létre. < — Ezek volnának a legfőbb < és számunkra igen fontos ta-< pasztalatok. Azon leszünk, < hogy az illetékesekkel együtt; ezekből a tanulságokból min- < den hasznosíthatót megváló- < sítsunk — fejezte be a kérdé- < sekre adott válaszát Somogyi j elvtárs. 800000 tonnával csökkentik a szénbányászat idei tervét Részleges munkaerő-átcsoportosítás és felvételi zárlat bányászt sem elbocsátani A tervcsökkentés befe­jeződött, a mérsékelt terme­lésre utasított trösztöknél to­vábbra is fennmarad a felvé­teli zárlat, de a fekete és a jó minőségű barnaszenet ter­melő trösztöknél — Pécsett, Komlón, Tatabányán és Doro­gon — továbbra is kívánatos a terv túlteljesítése és itt fel­vételi zárlat sincs. A trösztök és üzemek vezetőinek most az a feladatuk, hogy a jövőben a minőségi termelést szorgal­mazzák. Az előző negyedévben kö­rülbelül 2500 fővel volt maga­sabb a bányák dolgozóinak létszáma a tervezettnél. A bá­nyákban emiatt felvételi zár­latot rendeltek el, elsősorban azoknál a trösztöknél, ame­lyeknél a túlteljesítés a gyen­gébb minőségű szenekből je­lentkezett. Az éves termelési terv csökkentését úgy oldották meg — hangsúlyozták a Ne­hézipari Minisztériumban —, hogy ne kelljen egyetlen be­csületes, munkáját jól végző ► A szénbányászat 1958-ban >24 240 000 tonna szén terme­lését irányozta elő. A tervnek ►az év első öt hónapjára ese- ►dékes részét a bányászok 400 [ezer tonnával túlteljesítették. [Az erőművek, ipari üzemek, a [MÁV és a kereskedelem meg- l felelő mennyiségű készletek­kel rendelkezik. A készletek ►további nem gazdaságos hal- fmozódásának elkerülése vé- tgett az Országos Tervhivatal líés a Nehézipari Minisztérium ► a gyenge szénfajtáknál leszám­ította a szénbányászat tervét. Az MSZMP Központi Bizottságának üdvözlő távirata Walter Ulbricht elvtárshoz WALTER ULBRICHT ELVTÁRSNAK, NÉMETORSZÁG SZOCIALISTA EGYSÉGPÁRTJA ELSŐ TITKÁRÁNAK BERLIN Kedves Ulbricht Elvtárs! Hatvanötödik születésnapja alkalmából fogadja a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, pártunk minden tagja és a magyar dolgozó nép bensőséges, őszinte jókívánsá­gait. Pártunk és népünk igen nagyra értékeli azt az áldozatos, kitartó küzdelmet, amelyet ön, kedves Ulbricht elvtárs, a Né­met Kommunista Párt élvonalában az illegalitás nehéz éveiben a fasizmus ellen, a munkásosztály egységéért folytatott. Népünk tudja, hogy önnek igen nagy szerepe van abban, hogy ma a Német Szocialista Egységpárt vezetésével sikeresen építik a szo­cializmust a Német Demokratikus Köztársaságban, amelynek léte a béke megőrzésének egyik legfontosabb biztosítéka. Né­pünk nagy elismeréssel adózik annak a nagyszerű harcnak, amelyet a Német Szocialista Egységpárt, annak Központi Bi­zottsága, és személy szerint ön, a marxizmus—íeninizmus tisz­taságáért, a szocializmus győzelméért, Németország egységéért, az atom- és hidrogénfegyverek eltiltásáért, a leszerelésért és a béke fennmaradásáért vív. Szívből kívánjuk, hogy ön, a német munkásosztály hű fia és német testvérpártunk töretlen harcosa, e nemes célok érde­kéiben továbbra is sikeresen munkálkodjék. Forró kommunista üdvözlettel: A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA Még mindig több mint : 17 000 disszidens van Ausztriában ; A salzburgi Európa Szálló- ;ban tartott menekültügyi érte- ; kezleten dr. Hantschek oszt- [rák belügyminiszteri osztály­főnök közölte, hogy Ausztriá- ! ban jelenleg 17 200 magyar • disszidens tartózkodik. Közü- [lük 9140 lágerekben, 8060 al- [ bérleti lakásban él. Rendes • munkája és jövedelme csupán ; 3000 disszidensnek van, a töb- [bi segélyből tartja fönn. ma- [ gát. A disszidensek igen sze- írény ellátása is napi félmillió ► schillingjébe kerül Ausztrió- [ nak. Rohrholt, az ENSZ me- [nekültügyi főbiztosának áilan­► dó ausztriai helyettese bejelen- [ tette: sem az Egyesült Álla- [mok, sem más nyugati álla­► mok nem hajlandók több ma- [ gyár disszidenst befogadni, s [ezért számolni kell azzal, hogy la 17 200 disszidens végleg ► Ausztriában telepedik le. [ (MTI) Minisztertanács elé viszik a „gazdátlan“ Vigadó egyre sürgetőbb ügyét A KÖZTI szakvéleménye sze­rint a Haas-palota Vigadó tér és Deák Ferenc utca sarkán levő része egyre veszélyesebb állapotba kerül és állagmeg­óvás, újjáépítés vagy lebontás nélkül két éven belül összedől, A romnak azonban nincs gaz­dája. A főváros véleménye sze­rint már nem lakóépület, te­hát nem tartozik az ő hatáskö­rükbe. A Művelődésügyi Mi­nisztérium arra az álláspontra helyezkedik, hogy a Vigadóra nincs szüksége, mivel hang­versenyterem-igényét a meg­levők kielégítik. A bizottság tagjai egyetér­tettek abban, hogy az egyre fokozódó veszély ellen valamit tenni kell. Javasolni fogják, hogy a fővárosi tanács végre­hajtó bizottsága hozzon olyan határozatot, mely szerint a kérdés eldöntését a Miniszter­tanács elé viszik, amely ren­delkező módon mondja ki a végső szót. Szentiványi György rül és sok tekintetben életve­szélyes romhalmazt. A Műve­lődésügyi Minisztérium azzal az indokolással adta át a fő­városnak, hogy az épületben II lakás és 17 üzlet, illetve rak­tárhelyiség van. A miniszté­rium tehát lakóépületet nem gondoz. A Műemlék Felügyelő­ség ugyanakkor kötelezte ma­gát, hogy évi 80 000 forintot biztosít a házkezelő részére karbantartási és állagmegóvási célokra. Ez az első évben meg is történt. Azóta azonban a fo­lyósítás megszűnt, és a szük­séges munkákat a lakóépületek felújítását szolgáló karbantar- ; tási hitelkeret terhére végzik. Az V. kerületi Házkezelési ; Igazgatóság több ízben javít- ; tatta a romépületet. Az el­avult tetőhéjazatok és ideigle­nes fedések tönkrementek, az ; épület-ornamentika lefagyott : vagy leázott. Március 6-án egy : szakértő bizottság megpecsé- : telte az épület sorsát, mert ki­mondotta, hogy használhatat­lan. ! Szomibat délelőtt tíz órakor ! ismét bizottság járt a Vörös- ímarty téren, hogy valahogyan í dűlőre vigye a Vigadó sorsát. ► A fővárosi tanács utasítá- ísára az V. kerületi Ingatlanke­zelő Vállalat (a Házkezelési ► Igazgatóság jogelődje) 1955. [augusztus 1-én kezelésébe vet-, • te g már akkor is súlyosan sé­Módositották az élüzem cím elnyerésének feltételeit! az építőiparban sabban termelnek, tehát a leg-» olcsóbban építenek, lejjebb * szorítják önköltségüket, jó mi-» nőségű munkát végeznek, és* hiánytalanul végrehajtják af különböző takarékossági in-» tézkedéseket. A határozat az* egyes igazgatóságok profiljá-| nak megfelelően megszabja aj hozzájuk tartozó vállalatok; különleges feladatait is. (MTI) j » Az építőiparban tavaly az [élüzem cím elnyerésének fel- |tételei az ellenforradalom {okozta épületkárok helyreállí- Etásának befejezését, és a ter- »melésnék az ellenforradalom {előtti színvonalra emelését »szolgálták. Azóta a helyreállítá- Esok túlnyomó részét befejez­etek, a termelés emelkedése is »túlhaladta a kitűzött célt. Ezért »az Építésügyi Minisztérium és Eaz Építő-, Fa- és Építőanyag-' »ipari Dolgozók Szakszervezete »együttes határozatban módosí­► tóttá az élüzem cím elnyerésé­tnek feltételeit. < t A határozat szerint 1958 már « ► sodik fél évében azok a válla-» fiatok nyerhetik el az élüzem2 t címet, amelyek a leggazdaságo- ♦ A szocialista irodalom győzelmét igyekszik elősegíteni a Fiatal írók Stúdiója tokát rendeznek majd a fiatal' nemzedék tagjainak költői és! prózai műveiből, a klub sza-! valóművészeinek és a zene-' művész-stúdió tagjainak köz-! reműködósével. Az estek be-! mutatóját az Egressy-klubban, • szakmai közönség előtt tárta-'< nák, a további előadásokat pe- • dig művelőlési otthonokban. • Több kultúrház vezetősége • már élénken érdeklődik a stú-j dió munkája iránt, így például ; a Pesterzsébeti Vasas már; havi egy műsort lekötött. ; Számos fiatal szólt hozzá az; előzetes tervekhez; a felszóla-; lásokból kiviláglott az a szán-: dék, hogy a stúdió működése a[ különféle irányzatok bemuta- tása mellett is egységesen a‘, szocialista irodalom fejlődését,', győzelmét segítené elő. (g. sz. í.) : Fennállása óta az egyik leg­jelentékenyebb kezdeménye­zést tette az Egressy-klub, a ezakszervezeték művészklubja. Annak a közönségsikernek alapján, amelyet a klub mel­lett létesült Fiaital Zeneművé­szek Stúdiója rövid fennállása alatt elért, most megalakította a Fiatal Írók Stúdióját. A stúdió alakuló megbeszélé­sén mintegy hetven fiatal költő, író, kritikus, irodalom­történész jelent meg. Köztük olyanok, akiknek nevét már kötetek hirdetik — és olyanok is, akiknek egy-egy írásával csak elvétve találkozhatunk. A stúdió céljait Kiss István, a Szaktanács kultúmevelési osztályának minukatársa és az Egressy-klub részéről Kárpáti Kamill ismertette. Az elgondo­lás szerint irodalmi est-soroza­rajtam múlna, bezárnám azt a gyárat, ahol a lemezeket csi­nálják. Egyik sem tesz jót a verklinek. Konkurrencia ké­rem, óriási konkurrencia! Megerősíti a kalapácsokat, helyükre állítja az eldőlt szö­geket. Megmarkolja a hajtó­kar fogantyúját — Ez a nyolc nótám van ... hallgassa csak. A kalapácsok munkához lát­nak. Az első nóta, amit a húrokról leütnek, egy fiúról szól, aki a téglagyárban lakik, s ebből kifolyólag téglaporos a kalapja. Aztán az omnibusz­ról zenél o verkli, amelyiknek tetején éjszaka de csuda volt... — Mondja meg őszintén, igaz lelkiismeretére, Guszti bácsi, szívesen hallgatják ezt a verkliszót az emberek? — Hát megmondtam volna én azt, fiam, ha nem kérdezi, akkor is. Megmondtam volna, hogy ebbe a verklibe hamaro­san nagy változások lesznek. Ez így nem maradhat. — Hogy-hogy? — Modern zenét tétetek be­le. így leszen védekezés á konkurrenciával szemben. —• Aztán mi lesz az a mo­dern zene és hogyan kerül bele? » A verklis társadalom utolsó í mohikánját keresem a Vágó­ig híd utcában. E — A negyvenhétben lakik. ÍMa éppen szabadnapos — iga- l zít útba a trafikos néni. [ Az udvaron találom. Éppen {»karbantart«. Lábán cúgos­► cipő, fején szalmakalap, kezé­► ben fogó. ► — Meglazultak a kalapá- t csők, néhány szeg meg eldőlt. [ Tetszik tudni, nagyüzem volt [vasárnap ... [ Tegnap Rákosfalván »tájolt«. [De övé egész Budapest, egye­béül neki van engedélye. Ismé­ink Óbudán, szeretik Lágymá- [ nyoson, várják Angyalföldön. [ Huszonöt éve verklizik. [ — Apám hagyta rám ezt a tkétkerekű zenélő dobozt. Még >a vursliban kezdtem, akkor, í amikor az volt a sláger: í Száll a hinta, kis Katinka t Szól a verkli, azt nyekergi ► Jöjj, mulassunk hát... í Túl van a hatodik ikszen. ► Kivénhedt verklijét nagyon ► messziről, a sramli, az omni­• busz és a tölcséres gramofon ; világából cipelte a Rock and ; Rollig, a magnetofonig. ; — Haragszom a magneto­• fonra, meg a rádióra is. Ha A DUNA mosógéppor egyformán óvja a textíliát és a mosógépet. Szappant és kékítőt nem használunk a mosáshoz! Optikai fehérítő tartalmú, ezért a fehérnemű visszanyeri eredeti élénk színét. Egy doboz 40 liter vízhez, 6 kg anyag kimosásához elegendő — Belerajzoltatom. Kispes­ten lakik az Arany János ut­cában egy ehhez értő ember, kottából rápontozza a nótát erre a fahengerre és én min­den pont helyére beleütök egy szeget. Megy az könnyen ké­rem, csak azt nem tudom, hogy milyen dalokat válasz­szák. Mondogatom a mai slágere­ket, fütyülöm sorba, egymás­után. Az öreg gyanakodva te­kint rám és egyszer csak azt mondja: — Ez nem biztos, hogy friss. — Hát a téglaporos kalapnál legalább húsz évvel frissebb — szólok kissé sértett önérzet­tel. — Azért mégis utána kell annak nézni, ha már egyszer ilyen költségbe veri magát az ember. — Hogy’ tud utána nézni? — Megvan a módja annak is — mondja titokzatosan és elhallgat. Faggatom. Restell valamit, látni rajta. Biztatom, s aztán mégiscsak kötélnek áll. — Van egy ismerősöm Óbu­dán. De tegye le azt a ceru­zát, most már ne írjon sem­mit. Orvos az illető. Szomba­ton találkoztunk és megbeszél­tük, hogy holnap elmegyek hozzá. Most vett vadonatúj le­mezeket. Azt mondta, mind le­játssza nekem és kiválasztjuJk a verklibe valót... (k. gy. j.) I ißiiLiI M HiEM 11 'liülC Az utolsó verklis

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék