Népszava, 1958. július (86. évfolyam, 153–179. sz.)
1958-07-01 / 153. szám
!Mi kell a vezető tekintélyéhez? Határozottság vagy parancsolgatás, munkatársi együttműködés vagy fölényes hang munkások — igazgatójukról : „Akinek nem tetszik — mehet!“ A karbantartó műhelyben szarosgyűrűt alkotva beszélnek az emberek. — Az a baj, hogy az igazgató nem úgy kezel bennünket, mint munkatársait —magyarázza Torma János szakszervezeti bizalmi —, hanem ellentmondást nem tűrő hangon parancsolgat. Súlyos kijelentés ez ma, amikor inkább, mint valaha, arra irányul az ország vezetőinek minden törekvése, hogy az üzemi vezetők a munkások egyetértésével, velük együtt küzdjenek a közös célért. —• A szakszervezetet még tárgyalófélnek sem tekinti Fehér elvtárs — fűzi tovább valaki ezt a gondolatot. — A múltkoriban például elrendelték a vasárnapi munkát, és a szakszervezeti bizottság tőlünk hallotta először. — Gyere csak Rezső, írasd fel te is a panaszod — biztatnak egy hullámos hajú, középkorú munkást. Czipperer Rezső tetőfedő vonakodva teljesíti a kérést: — Volt nálunk egy értekezlet, ahol az üzemvezető mérnök az igazgató jelenlétében olyasmit állított, amivel mi nem értettünk egyet. Nem állhattam meg szó nélkül. Erre Fehér elvtárs rámförmedt: »Fogja be a száját, magával majd külön beszélgetek.« Családos, felnőtt ember vagyok, itt dolgozom tizenhárom éve, annyi tiszteletet én is megérdemlek, amenynyit az igazgató elvtárs saját részére elvár. A bátor szavak és a mögöttük rejlő gondolatok mind arról tanúskodnak, hogy az emberek érák, az ő oldalukon az igazság, joguk és kötelességük szóvá tenni, amit Hajdók István a következő pillanatban már ki is mond. — Tudjuk, hogy nem rossz ember az igazgató. Szívesen is dolgoznánk vele együtt, de ma már nem lehet ilyen hangon beszélni a munkásokkal. Huszonkilencen írták alá a Budapesti Poncelángyárból a panaszos levelet Fehér Ferenc igazgatóról, aki — amint a levélben áll —olyan goromba — Nem örültünk a vasárnapi munkának — veszi át a szót Balogh elvtárs —, különösen azért nem, mert az utolsó percben, szombat délben jelentették be. Amikor ezt szóvá tettük, Fehér elvtárs kijelentette: »Nálam nincs vasárnap, csak pihenőnap. Akinek nem tetszik, kiadjuk a könyvét és mehet.« — Egyébként ez a szavajárása — teszi hozzá Hajdók István. — Hát szükség van erre, ő maga sem gondolja komolyan, amikor ilyeneket mond. Valamennyien itt dolgozunk évek óta, meglett emberek vagyunk, nem lehetne ugyanezt szép szóval, emberségesen megbeszélni? Megállíthatatlan folyamként árad az emberekből a panasz. — Különösen azért fáj ez nekünk, mert Fehér Ferenc munkásigazgató. Annak idején ebben a gyárban dolgozott. Akármilyen sok a dolga, gondja, ezt sosem szabadna elfelejtenie, hiszen a párt, a munkáshatalom tette meg igazgatónak — mondja mintegy öszszegezésként Torma János. Fábián Ferenc, a samottműhely szakszervezeti bizalmija sem fukarkodik a szóval. — Tíz éve vagyok bizalmi, de nem sokat adnak a szavamra. Az szb-elnök nem lép fel az igazgató túlzásai ellen, pedig neki kellene kiállnia értünk. Van például egy bérpanaszunk és amikor Fehér elvtársnak szóvá tettük, valami szabotálásfélét emlegetett. — Nekem mond ilyent az igazgató — teszi hozzá rövid gondolkozás után —, aki 24 éve dolgozom itt és emlékszem rá, amikor még munkás volt. Amellett igazán nincs szüksége fenyegetőzésre, hiszen valamennyien elismerjük és becsüljük a szaktudásáért, és fölényes hangot használ, ami megalázó és sértő a munkásokra nézve. Kérjük ügyünk kivizsgálását és személyes meghallgatásunkat .■m lenne szükség, hogy Fehér Ferenc igazgató egy kissé önkritikusabban vizsgálgassa maga- tartását. Mert a többórás be-szélgetés során is csak nagyon nehezen ismert el annyit:♦ »Nyers és hirtelen haragú vaf gyök, az igaz. De soha senkit? személyében meg nem sértet-t tem, csak határozottan szok-? tam fellépni, erre pedig szűk- * ség van.« ? A határozott fellépés valójá ban a vezetés elengedhetetlen? velejárója. A nyers modor és a hirtelen harag azonban rossz vért szül és igenis, sértő a beosztottakra még akkor is, ha az igazgatónak nincs sértő szándéka. • A munkáshatalmat testesíti meg ! Végül még valamit. Fehér elvtárs azt is elmondta közben, hogy sok dolga van, nem ér rá ilyen csekélységgel bíbelődni. Egy ember modora, hanghordozása valóban csekélység. De ha az az ember igazgató, akkor — amint a példa, a felsorolt vélemények igazolják — nyomban közüggyé válik. Légkört, hangulatot formáló tényező lesz belőle. "A tőkés főnök emléke kísért« — mondták a karbantartó műhelyben. »Nem úgy bánik az emberekkel, ahogya na párt mondja, ahogyan a népi demokráciában szokás.« Ezek már politikai következtetések. Hiszen a gyárban az igazgató képviseli, sőt a szó szoros értelmében megtestesíti a munkáshatalmat. S nemcsak az a dolga, hogy a termelési tervet teljesítse, hanem hogy cselekedeteivel helyes irányba formálja az emberek gondolkodását, közvetítse véleményüket, elgondolásaikat a felső vezetőknek. És erre mindig kell jusson ideje, akármennyi teher, felelősség nyomja a vállát. Érdemes elgondolkozni ezen, és érdemes Fehér Ferencnek? változtatni viselkedésén. Em-* beri méltósága, a munkások? teljes megbecsülésének elnye-» rése érdekében ne felejtse el: a Budapesti Porcelángyár mun- ♦ kásainak élén — munkásból» lett igazgató áll. Lukács Mária • „Szívesen dolgoznánk vele együtt“ A sok vád részben méltatlan, mert egyoldalú. A korongosműhelyben az ősz hajú Begyik Imre mondja, hogy nem emlékszik igazgatóra, aki ilyen fölényes, pökhendi hangot használt volna. A fiatalabb Kubát Károly ezzel toldja meg: — Pedig tud Fehér elvtárs más is lenni. Ha sejtené, milyen jólesik az embereknek, amikor néha hosszasan elbeszélget velük. A panaszok tehát nem egyértelműek. S az igazságnak tartozunk azzal, hogy Fehér Ferencet a sok vád is részben méltatlanul éri. Méltatlanul azért, mert — egyoldalúan — csak a rossz tulajdonságait veszik nagyító alá. Hiszen — az szb-elnök mondja, s ebben igaza van — a munkások sem angyalok, bennük is van hiba. A Szaktanács, a szakszervezet munkatársa, az iparigazgatóság személyzeti osztályvezetője is megállapította a munkások véleménye alapján, hogy az igazgató jól dolgozik, jót akar akkor is, ha ez néha — éppen türelmetlensége, fölényes modora miatt — a visszájára sül el. Igen ám, de a vezető mindig reflektorfényben áll, a legkisebb torz mozdulatát is árgus szemmel figyelik beosztottjai. És ugyanez a reflektorfény vakítja el a figyelő szemét, nem látja, hogy az igazgató milyen nehéz helyzetben, az 1956. évi ellenforradalmat követő felfordulás idején került a gyárba. Következetesen végrehajtotta a munkáshatalom szempontjából szükséges — olykor népszerűtlen — feladatokat, és vajmi kevés segítséget kapott ehhez. — Az igazgató »népszerű« ember — mondja erről Fehér Ferenc. — Az ostor vége mindig rajta csattan. Ha a munkások valamit kérnek, a műszakiak rendszerint arra az álláspontra helyezkednek: »Ne szólj szám, nem fáj fejem, majd az igazgató elintézi ...« — Megnehezítette a helyzetemet az is — mondja később —, hogy korábban is itt dolgoztam. S most mint igazgató kerültem vissza. A munkások között sok a régi barátom, s nehéz megtartanom a tekintélyemet. • Hibás okoskodás Alighanem ebben az okoskodásban rejlik — a hiba oka. Pedig Fehér elvtárs is belátná, ha őszinte lenne saját magá-; hoz, hogy kiabálással, türel-metlenséggel, fölényességgel, még senki sem szerzett maga- nak tekintélyt. Nagyon fején találta a szöget az egyik karbantartó munkás, mikor azt mondta: »Felmászik a proli a kínai falra is, csak szépen beszéljenek vele.« Nos, a kínai falra persze nem kell felmászni. De a közös, jó mun-kához most elsősorban arra . A penicillin-korszak meglepetései ! Egy-másfél évtizeddel ezelőtt, amikor az antibiotikus mokát világszerte tömegesen kezdték alkalmazni, a valóban nagyszerű gyógyászati eredmények láttán még a szakemberek körében is az a nézet alakult ki: nincs messze az idő, amikor egy szupergyógyszerrel sikerül majd mindenféle és fajta baktériumot legyőzni. A valóságban egészen más történt, a modern gyógyszerek — elsősorban a szulfamid és az antibiotikumok — a gyógyító hatás mellett számos negatív jelenséget idéztek elő, amelyek végül is egy új orvosi fogalom — a »mintaszerű betegségi« — születéséhez vezettek. Módosult a betegség-kép Arról van ugyanis szó hogy ma már igen sok betegség nem úgy zajlik le, mintkorábban, s ahogy azt az orvosi szakkönyvek leírják. Egy sor betegség az új gyógyszerek elterjedése óta elveszítette klasszikus szimptómáit, a betegség-kép módosult, vagy pedig eltűnt, s egyes betegségek pedig gyakoriabbakká váltak. A vélemények megegyeznek abban, hogy mindez szorosan összefügg a kórokozók ellen használt gyógyszerekkel. A századforduló kezdetén és még jó darabig utána is, a kinint tartották a legfőbb «csodagyógyszernek«, azután a szulfamidot, majd a penicillin felfedezése óta a különféle antibiotikumokat. Nos, amióta a penicillint tömegméretekben alkalmazzák a gyógyászatban, komplikálódott a kórokozók elleni harc, s az orvosok a gyors és meglepő gyógyulások mellett egyéb meglepetéseknek is tanúi lehettek. Az új gyógyszerek okozta negatív jelenségek egyik legtipikusabb példáját a tüdőgyulladással kapcsolatos legfrissebb felfedezés szemlélteti. Eszerint az »igazi« tüdőgyulladást előidéző baktériumok napjainkban már csak igen ritkán váltják ki ezt a betegséget, a pneumokokkuszok helyére más baktériumok léptek, s az általuk okozott tüdőgyulladás oly súlyos, hogy órák alatt halálhoz vezethet. Még a leghatékonyabb baktériumölő gyógyszerek bevetése is hiábavaló, mert ezek az új kórokozók már ellenállók. Gyorsan gyógyul, de visszatér Egy évtizeddel ezelőtt a vesemedence- és a hólyaggyulladást az olyan antibiotikumok, mint az aureomycin és a terramycin néhány nap alatt tökéletesen gyógyította. A kezdeti gyors eredmények és a gyógyszer egy évtizedes alkalmazása után az lett a helyzet, hogy megsokszorozódott a krónikus vesemedence- és hólyaggyulladások száma. Ugyanez a helyzet következett be az epegyulladások esetében is, annak ellenére, hogy egy rövid antibiotikumos kezelés meggyógyítja ezt a betegséget, elegendő a legkisebb meghűlés, hogy a gyulladás kiújuljon. A penicillin-korszak jellegzetességéhez tartozik az is, hogy a vírusbetegségek, amelyeket az új gyógyszer sem tud befolyásolni, rendkívül gyakoriak lettek. A vírusok ugyanis a legkisebb kórokozók, ezeknek az anyagcseréje sokkal primitívebb, mint a baktériumoké, s így semmi támadófelületet nem szolgáltatnak az antibiotikumok számára. Közismert, hogy a járványos hepatitis, amely szintén vírusbetegség, világszerte dühöng. Az orvosok és a bakteriológusok sokat vitatkoznak afelett, vajon az antibiotiku-! mok helytelen használata nem idézhet-e elő valamilyen új J betegséget. Egyes kutatók né-!zete szerint az antibiotikumok megváltoztathatják a baktériu- mok öröklött tulajdonságait, s ily módon olyan új bak-! tériumfajták keletkezhetnek, amelyek mindmáig ismeret- len betegségeket idézhet- nek elő. Annyi bizonyos, hogy a betegségek szimpto- máinak, előfordulásuk gyako-riságának megváltozását, il letve annak okait a szakembe- rek még nem látják tisztán, s egyes kutatók szerint nagyon is valószínű, hogy az antibiotikumok hatására keletkezői újfajta baktériumokban kell keresni a jelenség magyarázatát. A Szovjet képzőművészek kiállítása A Műcsarnokban mintegy 25 szovjet képzőművész alkotásaiból rendezett kiállítás nyílt meg. A szovjet művészek kiállításán egy sor régi — legalábbis reprodukció után régi— ismerőssel is találkozhattunk, de általában, ezeket aműveket még nem látta a budapesti közönség. • A legnagyobb érdeklődésre a bemutatott anyag szobrászati része tarthat számot. Az első teremben J. D. Sacr műveit láthatjuk. Ezek emlékművek, kompozíciók, amelyek szenvedélyességükkel, érzelmi gazdagságukkal feltétlenül magukkal sodorják a nézőt. A további termekben N. V. Tomszkij, majd a nálunk aránylag legjobban ismert , öt éve elhunyt V. I. Muhina művei vannak kiállítva. Mindkettőjüktől főképpen portrék láthatók, de az első teremben van Muhinának az 1937. évi párizsi világkiállítás szovjet pavilonja számára készült »Munkás és kolhozparasztasszony« című alkotása is. A harmadik grafikai teremben vannak A. V. Vatagin állatszobrai, amelyek a legváltozatosabb módon tesznek tanúságot a művész tudásáról, bravúros biztonságáról, művészi ökonómiájáról. A grafikai termekben már mint barátokat üdvözöltük a Kukrinyikszi-együttest, akik egy teremre való illusztrációt, néhány vázlatot állítottak ki. Különösen kitűntek könnyedségükkel, frisseségükkel a Csehov-illusztrációk. Az első grafikai teremben gyermekkönyvillusztrációk vannak. E. M. Racsov művei könnyedek, játékosak, meghatóan bájosak. Különösen kedves volt számunkra egy magyar népmese illusztrációinak kiállítása. Hangsúlyozottan szeretnénk felhívni olvasóink figyelmét Favorszkijnak, a harmadik grafikai teremben kiállított fametszeteire. Ezek a könyvillusztrációk a fametszés, a könyvművészet egy kiváló mesterével ismertetnek meg bennünket, aki amellett, hogy a fametszet hagyományait kiválóan ismeri, szerencsésen alkalmazkodik az illusztrált művekhez stílusával is, és igen határozott egyéni hangot képvisel. A kiállított festmények igen változatos és tanulságos képet mutatnak. Változatos a kép elsősorban azért, mert stílusskálája széles, tematikája gazdag és kötetlen. A. A. Demneka hűvös színei, M. Sz. Sámján örmény festőművész szinte egzotikus színgazdagsága — különösen világcsendéletében mutatkozó dekorativitása és könnyedsége — N. I. Oszenyev kompozíciójának gondossága, a fiatal M. Abdullajev merész színgazdagsága, N. M. Romadin lírai tájképei, V. P. Jelanov biztoskezű portréi a szocialista realizmus lehetőségeinek beláthatatlan perspektíváját mutatják. És mutatja ezt az a tény is, hogy a kiállítás rendezői nemcsak az utolsó évek terméséből válogattak, hanem egyik-másik művésznél 25 évre visszamenőleg is, ilyen módon bemutatva az egyes művész belső küzdelmeit és fejlődését, és ezen keresztül az egész szovjet képzőművészet belső harcait és fejlődését. Biztosak vagyunk abban, hogy a látogatók a kiállításról élménnyel gazdagon fognak távozni, mert a változatos anyag megteremti a lehetőségét annak, hogy mindenki megtalálhassa a kiállításon azokat a műveket, amelyek hozzá szólnak. Redő Ferenc V. A. Favorszkij: Tevevásár, 1944 Magyar művészek 14 | zenei versenyen ? Három külföldi karmester X a Károlyi-kertben ? A Károlyi-kert legközelebbi hangversenyein három neves külföldi karmester lép a ma- X gyár közönség elé. Boris Pan ♦ pandopulo, rijekai főzeneigazi X gáté és zeneszerző július 3-án az Állami Hangversenyzenekart vezényli, műsorán egy saját szerzeménye is szerepel. X Angelo Ephrikian, a római Vivaldi Intézet igazgatója, aki X az elmúlt ősszel nagy sikerrel szerepelt Budapesten, július 7-én este vezényel a Károlyi X kertben. Következő külföldi X karmester-vendégünk Her- Xmann Hildebrandt berlini fő- X zeneigazgató, aki július 17-én X és 21-én este vezényel a Károlyi-kertben. X Fiatal művészeink az év má- Xsodik felében négy nagy nemzetközi versenyen vesznek X részt. Szeptemberben úgyszólván egy időben zajlik le a bu-karesti Enescu-verseny és a X müncheni zenei verseny, ame X lyet a Német Szövetségi Köz- X társaság rádióállomásai ren- X deznek. Az előbbin nyolc, az X utóbbin tíz előadóművész kép- X viseli hazánkat. A vonósnégye- X sek liége-i versenyére a Vár- X konyi- és a Weiner-kvartett X utazik el. Toulounse-ban októberben rendeznek zenei verenyt, amelynek magyar résztvevőit augusztus végén jelöli ki a hazai bírálóbizottság. Miért fakadnak ki a sebek! Nemrégiben az antibiotikuimok újabb mellékhatására fiigyeltek fel a sebészeti klini-kákon. Azt tapasztalták, hogy a műtéti sebek gyakrabban fa-akadnak ki, mint korábban Hosszabb megfigyelés után ama a következtetésre jutottak, hogy a sebkifakadásokat a fertőző veszélye miatt rá-| szórt penicilinpor okozza,« amely — úgy látszik — nem« csak a fertőző baktériumokat,« hanem azokat is megsemmi-| síti, amelyeknek a gyógyulás» folyamatában van szerepük. A kutatók és az orvosok im-| már esztendők óta sokat foglalkoznak mindezekkel a je-« fenségekkel, s nem véletlen,* hogy az egykor »csodagyógy-* szernek« tartott antibiotiku-? mok használatát illetően óva-? tosságra és körültekintésre? figyelmeztetik a gyógyító or-»vosokat és a betegeket egy-zaránt. (gi) Z .