Népszava, 1958. augusztus (86. évfolyam, 180–205. sz.)
1958-08-14 / 191. szám
Amerikai „csapatkivonás“ — s ami mögötte van Szerdán reggel megkezdődött a 2. amerikai haditengerészeti gyalogsági zászlóalj behajózása a beiruti kikötőben. A csapatkivonás első szakaszaként a katonai felszerelést és a lőszerkészleteket rakják be a hajókba. A másik hír ugyancsak Beirutból érkezett: a libanoni amerikai nagykövetség több nagy épületet bérelt ki Beirutban az amerikai hadsereg tisztjei számára — öt esztendőre. Az argentínai békebizottság augusztus 12-én nyilatkozatot tett közzé, amelyben az Egyesült Államok és Anglia közel- és közép-keleti agressziójának beszüntetését és a megszálló csapatok Libanonból, illetve Jordániából való kivonását követeli. A Limában, Peru fővárosában tiltakozó tömeggyűlés volt, amelynek résztvevői élesen elítélték a libanoni és jordániai angol—amerikai agreszsziót. A rendőrség megtámadta a gyűlés résztvevőit, több személyt letartóztatott. Az összeütközésnek sebesültjei is vannak. helyzetjelentés a közel-keleti ENSZ-vita megnyitásakor A lapok az agressziós csapatok azonnali kivonását követelik Kairó, augusztus 15. (MTI) Az ENSZ rendkívüli ülésszakának megnyitása előtt Kairóban, az Arab-Kelet központjában a hangulat nyugodt, bár nem bizakodó. A politikai vezetők ugyanúgy, mint az egyszerű emberek, teljesen tudatában vannak ügyük igazságának, s hogy az arab népek teljes függetlenségének ügye végül is győzedelmeskedni fog. Ugyanakkor azzal is számolnak, hogy az ENSZ-ülésszak nem hoz megoldást. Az ülésszakon kemény csatákat várnak, s az arab küldöttségek — mindenekelőtt az Egyesült Arab Köztársaság és az iraki köztársaság delegációja — utasításukhoz híven mindent elkövetnek majd, hogy kiharcolják az angol és az amerikai csapatok kivonását Jordániából és Libanonból. Nem táplálnak azonban illúziókat s tudják, hogy az ENSZ-ülésszak egy hosszú, nehéz hadjárat egyetlen csatája csupán. Ezt a hangulatot tükrözik a kairói lapok vezércikkei is. Az Al Ahbar a következőket írja: »Az ütközet komoly lesz. Lényegében párharc várható a szabadság jogához ragaszkodó népek és a hanyatló gyarmatosító erők között, amely utóbbiak arra törekszenek, hogy állandósítsák a gyámságot az arab nemzet felett. Nem kétséges, hogy bizonyos nagyhatalmak, amelyek látják, hogy már képtelenek a közvetlen erőszakkal megőrizni befolyásukat, megpróbálják az Egyesült Nemzetek Szervezetét céljaik álcázására felhasználni. A középkeleti problémák rendezésére kidolgozott tervek látszólag nagyon rugalmasak. De aki elemzi e terveket, észreveszi, hogy céljuk: olyan különleges uralmat kényszeríteni a Közép-Keletre, amelynek nincs hasonmása az egész világon .. .« Még világosabban fejezi ki magát az Al Tahir című lap. Ezt írja: »Az Egyesült Államok megértette, hogy elvesztette a játszmát Közép-Kelet északi és keleti részén, mint ahogyan elvesztette a bagdadi paktumot és az arab nemzet barátságát. De lesz-e elég bátorsága, hogy beismerje az igazságot? Visszavonja-e csapatait Libanonból, és visszavonják-e szövetségesének csapatait Jordániából? Elég józan lesz-e, hogy az igazság fényénél megváltoztassa közép-keleti politikáját? Ha igen , akkor nagyon meglepődnénk. Sajnos azonban, ez a meglepetés nem fog bekövetkezni...« Az arab népek elszántságát különben az AZ Saab vezércikke így fogalmazza meg: »Sohasem egyezünk bele, hogy a közép-keleti problémák vizsgálata spanyollal legyen, amely mögött állandósítani lehet a Libanon és Jordánia elleni agressziót. Nem vagyunk hajlandók megtárgyalni semmiféle javaslatot, amíg az agresszorok feltétel nélkül ki nem vonják csapataikat Közép-Keletről.« TELEVÍZIÓHOZ szereltessen TETŐANTENNA M ORION SZERVIZ VI LEXIA KÖRÚT S3. 1958. augusztus 14 A közel-keleti vita az ENSZ -ben (Folytatás az 1. oldalról) 6. Az ENSZ-nek ki kell fejeznie azt az elhatározott Gromiko. Mint az AFP jelenti, az Eisenhower után felszólaló Gromiko szovjet külügyminiszter hangsúlyozta, az Egyesült Államok és Anglia közelkeleti beavatkozásának egyedüli célja az, hogy gyarmati rendszerben és iga alatt tartsa a közel-keleti országokat. Kijelentette, hogy sem Anglia, sem pedig az Egyesült Államok nem tudja bizonyítani az Egyesült Arab Köztársaság beavatkozását Libanon vagy Jordánia területére. Az erre vonatkozó állítások csak ürügyek. Az Egyesült Államok és Anglia — folytatta Gromiko — összeesküdtek arra, hogy kizsákmányolják a Keletet, és támadást készítenek elő a szocialista világ ellen. Politikájuk olyan helyzetet idézett elő, amely a világot újabb háború veszélyével fenyegeti, ennek minden borzalmas következményével. Gromiko ezután ismertette a szovjet kormány javaslatait, szándékát, hogy biztosítja Jordánia állami létét. (Ezt feltehetően úgy kellene biztosítani, amelyek értelmében a nagyhatalmaknak megállapodást kellene kötniük, hogy biztosítsák a közel-keleti országok belügyeibe való be nem avatkozást. Ez a közel-keleti béke fenntartásának elengedhetetlen feltétele — mondotta —■, de mindenesetre cselekedetekkel, nem pedig szavakkal kell kezdeni, vagyis mindenekelőtt ki kell vonni az amerikai csapatokat Libanonból, az angol csapatokat pedig Jordániából. Az Eisenhower által előterjesztett gazdasági tervet a legnagyobb figyelemmel kell tanulmányozni — jelentette ki Gromiko —, de megvalósításának elengedhetetlen feltétele az idegen csapatok azonnali kivonása a Közel-Keletről. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió teljesen önzetlenül követeli mindezt, hiszen egyetlen dollárja, egyetlen katonája sincs a Közelvagy a Közép-Keleten. Gromiko ezután hivatalosan hogy ENSZ-erők váltsák fel a jelenleg Jordániában tartózkodó angol csapatokat.) előterjesztette a szovjet javaslatot arra vonatkozólag, hogy vonják ki az amerikai és angol csapatokat Libanonból és Jordániából az ENSZ-megfigyelők ellenőrzése mellett, akiknek ugyanakkor az is lenne a feladatuk, hogy ellenőrizzék a helyzetet ezen országok határain. A szovjet határozati javaslat a továbbiakban azt ajánlja, hogy az ENSZ főtitkára erősítse meg az ENSZ-megfigyelők csoportját, amelynek küldetése kiterjedne Jordániára is. A Szovjetunió kész azonnal félhivatalos tanácskozásokat kezdeni az Egyesült Államokkal és Nagy-Britanniával csapataik kivonásáról Libanonból és Jordániából a közel-keleti béke fenntartása érdekében — fejezte be beszédét a szovjet külügyminiszter. Eisenhower gazdasági terve megvalósításának elengedhetetlen előfeltétele az idegen csapatok kivonása Gromiko és Dulles az ENSZ-közgyűlés munkájáról tanácskozott New York, augusztus 13. (TASZSZ) Szerdán a Szovjetunió New York-i ENSZ-képviseletének helyiségében az amerikai fél kezdeményezésére Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere találkozott Dulles-szal, az Egyesült Államok külügyminiszterével. A beszélgetés érintette az ENSZ-közgyűlés rendkívüli külön ülésszakának munkájával kapcsolatos kérdéseket. A beszélgetésen szovjet részről V. A. Zorin, a Szovjetunió külügyminiszter-helyettese és A. A. Szobolev, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselője, amerikai részről pedig G. Reinhardt és E. L. Freers, a külügyminisztérium felelős munkatársai vettek részt. A KIOEI MARU IS ... Tatejama japán kikötőbe befutott a »Kioei Maru« japán halászati iskolahajó. A hajó a július havában Eniwetok-szigetén végrehajtott amerikai nukleáris bombarobbantási kísérletek idején a kijelölt veszélyes övezettől mintegy 600 mérföld távolságban hajózott. Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy a hajó legénységének hat tagján, valamint a kiképzésben részesült 24 fiatalon fehérvérűség tünetei mutatkoznak. A legutóbbi időben a »Kioei Mara« az ötödik japán hajó, ahol rádióaktív sugárzás okozta megbetegedések fordultak elő. A marokkói hatóságok nem engedtek kikötni egy lőszerszállító amerikai hajót A marokkói miniszterelnökség szóvivője kedden megerősítette: a marokkói hatóságok a múlt héten megtiltották, hogy az African Patriot nevű amerikai hajó kikössön egy marokkói kikötőben. A hajó fegyvereket szállított a marokkói amerikai támaszpontok személyzetének. A szóvivő nem volt hajlandó közölni, vajon ez a tiltó rendelkezés a jövőben minden olyan hajóra vonatkozik-e, amely fegyvereket és hadianyagot szállít a Marokkóban állomásozó külföldi csapatoknak. Kedd este közölték, hogy Casablanca közelében a case-i francia katonai repülőtérnél a rendőrség ellenőrző állomást létesített. Feltevések szerint ez az első intézkedés a marokkói kormány ama döntésének végrehajtásában, hogy nem engedélyezik a francia katonaság Marokkóba érkezését. Svájc nemzeti ünnepe — az első kantonok egyesülésének 667. évfordulója — alkalmából Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke táviratban üdvözölte Thomas Holensteint, a Svájci Államszövetség elnökét. A NYOMOZÓ BETATRON. A brüsszeli világkiállítás csehszlovák pavilonjának bejáratában azonnal magára vonja a látogatók figyelmét a betatron, amely a fémöntvények minőségét és rejtett hibáit rádióaktív sugárzás segítségével állapítja meg. A látogatók 30 cm vastag ólomüvegfalon keresztül szemlélik a készülék működését NÉPSZAVA is Szándékos vakság A jobboldali Western Mail írja »Amerika szándékos vaksága« című vezércikkében az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériumának kínai politikáját védő emlékiratról. Minthogy állítólag az önrendelkezés az amerikai külpolitika sarkalatos elve, igazán érthetetlen az a magyarázat, amellyel az amerikai külügyminisztérium azt az álláspontját indokolja, hogy nem ismeri el a kommunista Kínát, amely maga határozta meg saját kormányformáját. Ellenkezik a józan ésszel az az állítás, hogy Formoza kormánya, amely 7,5 milliónyi népességet kormányoz, Kína igazi kormánya, s nem a pekingi rendszer az, amely 600 milliós népet kormányoz. Az amerikai külügyminisztérium emlékirata felteszi, hogy az elismerés csak akkor fizetődnék ki, ha annak segítségével el lehetne szakítani Kínát a Szovjetuniótól, vagy ha az alkalmat adna a Nyugatnak kínai kereskedelme növelésére. — Az igazi kérdés: adva van egy óriási nép kommunista uralom alatt olyan országban, amely voltaképpen nagyhatalom. A békés együttélésre irányuló nyugati politika csak akkor lehet hatályos, ha a Nyugat beszélő viszonyban van az úgynevezett vasfüggöny mögötti nagyhatalmakkal, ami legjobban diplomáciai úton lehetséges. Ha nem vagyunk hajlandók elismerni az óriást a fal túlsó oldalán, aligha létesíthetünk barátságos viszonyt vele. Nem vitás, hogy Mao Ce-tung tekintélye növekedett és továbbra is rohamosan növekszik Délkelet-Ázsiában. Ennek nincs semmi köze Amerika elismeréséhez, vagy el nem ismeréséhez, de nagyon sok köze van Mao Ce-tung kínai teljesítményeihez. Mao Ce-tung elismerésének megtagadása nem befolyásolhatja hatalmát Kínában, sem befolyását az el nem kötelezett országokban. Ellenkezik a való helyzettel az az aggodalom, hogy a diplomáciai elismerés »a kínai vezetők politikájának helyeslését jelentené«. A kínai kormánynak nincs semmi szüksége arra, hogy akcióit az amerikai külügyminisztérum helyeselje. Nem akarjuk, hogy Amerika teljesen elejtse Formozát, de emberiességi okokból is jobb lenne, ha önálló államnak nyilvánítanák, mintha egy olyan óriási ország elméleti kormányaként támogatnák, amely felett hajszálnyi befolyása sincs. Ez tökéletes ostobaság, amelyben az a veszedelmes feltevés rejlik, hogy valamikor Formoza kormányozza majd Kínát. Ennek megvalósítását csak úgy lehetne megkísérelni, ha Cang Kai-sek amerikai fegyverek és támogatás segítségével beváltaná azt a gyakran hajtogatott fenyegetését, hogy betör a kínai szárazföldre, ez pedig nagyon könnyen világháborút robbanthatna ki. Helyszíni riport Bagdadból (Folytatás az 1. oldalról) környéki parasztemberrel az Al Battaween Square és Rashid Street sarkán találkoztam. Koldult. Elmondotta, hogy 20 donem (5 hektár) földet bérel. A termés ötödrészét fizette földbér fejében a földesúrnak, ötödrészt vetőmagért, ötödrészt adóra és vízre, ötödrészt pedig adósságaira. És ezzel még nincs vége. Négy hónappal ezelőtt Bagdadba jött, hogy abból, amit összekoldul, a zsaroló felvásárlóknak is megfizesse tartozását. NEM CSODA, hogy Ahmed Fadhil és millió sorstársa számára a kormány rendelete nem csekélység. A gyökeres megoldást azonban a földreform hozza majd meg, amely — mint a miniszter hangsúlyozta — a kormány reformterveinek középpontjában áll. A földreform kérdését a kormány a szakemberekkel most tanulmányozza, éppúgy, mint a nemzeti ipar fejlesztésének terveit. Dr. Kubba elmondotta, hogy az ipar az iraki nemzeti jövedelemnek elenyészően kis részét adta, csak Nuri Szaid uralma alatt. A köztársaság kormánya érthetően elsősorban a nehézipar fejlesztését tervezi. A gazdasági miniszter hozzátette, hogy ezen a téren számít a szocialista országok, így Magyarország közreműködésére is, mivel az új iraki kormány országunkkal a jövőben minél szélesebb gazdasági kapcsolatokat kíván kifejleszteni, a kölcsönös előnyök alapján. — Magyarországtól elsősorban gépeket és felszereléseket szeretnénk vásárolni — mondotta a miniszter. — Továbbá, reméljük, lehetőség nyílik majd arra, hogy magyar olajipari szakembereket üdvözölhetünk Irakban, s hogy ösztöndíjasokat küldhetünk a budapesti Műegyetemre. Az Iraki Köztársaságban egyébként kidolgozták az ország fejlesztésére vonatkozó ötéves tervet. A terv — amelyet kedden tettek közzé — a legfontosabb feladatok megvalósítására szolgál: elsőbbségben részesíti a lakások, kórházak építésének és más rövidlejáratú beruházások programját. MÁR DAMASZKUSZBÓL küldöm e sorokat, de három órával ezelőtt még a Tahrir hídján baktattam a bagdadi rádió épületéből a szálloda irányába. A fekete abayába burkolózott mozlim asszonyok, a fejükön zsonglőr ügyességgel kékkel (porhanyós arab pogácsa) teli tálcát egyensúlyozó fiúk s a végtelen sorban surranó taxibuszok siettek hazafelé. A félig kiszáradt Tigris apró homokszigetecskéin utolsókat lobbantak a tüzek, amelyeknél szunyogálló bagdadi ínyencek sütötték a félméteres halat, a maszgufot. A datolyapálmák dús lombjainak körvonalai már homályba vesznek, de a szadáni nagymecset kupolájáról sugárzó vörös neonfény még megvilágítja a szemközti ottománbank házfalán zöldellő írást: »■Jaszkot al isztemar!« Kísérőm, dr. Salah Khalis, a bagdadi művészeti főiskola professzora segít kibetűzni, majd csillogó szemekkel fordítja: »Le az imperialistákkal/« A Rashid Streetre, a bagdadi nagykörútra érve, a cocacola- és sinaloo-árusok már vállukra emelték botjukat, a rádióból pedig — modern időket élünk — a müezzin esti imára szólította a híveket. BÚCSÚZOM BAGDADTÓL». Utolsókat simogat és szúr rajtam a hewa, az iraki szél. Nehéz itthagyni ezt a forró leheletű, izzó szívű várost, baráti mosolyú miniszterelnökével, tüzes szemüket bájos tartózkodással lesütő leányaival* a »madzsarija« névre felcsillanó szemű munkásaival és diákjaival. Nehéz itthagyni a várost, amelyben csak az Associated Press és a Reuter tudósítóinak savanyú a szőlő... Róbert László Sportfogadási es tdrú Igazgatóság KÖZLEMÉNYE: