Népszava, 1958. augusztus (86. évfolyam, 180–205. sz.)

1958-08-14 / 191. szám

Amerikai „csapatkivonás“ — s ami mögötte van Szerdán reggel meg­kezdődött a 2. amerikai haditengerészeti gyalog­sági zászlóalj behajózása a beiruti kikötőben. A csapatkivonás első szaka­szaként a katonai fel­szerelést és a lőszerkész­leteket rakják be a ha­jókba. A másik hír ugyancsak Beirutból érkezett: a liba­noni amerikai nagykövet­ség több nagy épületet bérelt ki Beirutban az amerikai hadsereg tisztjei számára — öt esztendőre.­­ Az argentínai békebizott­ság augusztus 12-én nyilat­kozatot tett közzé, amely­ben az Egyesült Államok és Anglia közel- és közép-keleti agressziójának beszüntetését és a megszálló csapatok Liba­nonból, illetve Jordániából való kivonását követeli. A Limában, Peru fővárosá­ban tiltakozó tömeggyűlés volt, amelynek résztvevői éle­sen elítélték a libanoni és jor­­dániai angol—amerikai agresz­­sziót. A rendőrség megtámad­ta a gyűlés résztvevőit, több személyt letartóztatott. Az összeütközésnek sebesültjei is vannak. helyzetjelentés a közel-keleti ENSZ-vita megnyitásakor A lapok az agressziós csapatok azonnali kivonását követelik Kairó, augusztus 15. (MTI) Az ENSZ rendkívüli ülés­szakának megnyitása előtt Kairóban, az Arab-Kelet köz­pontjában a hangulat nyugodt, bár nem bizakodó. A politikai vezetők ugyan­úgy, mint az egyszerű embe­rek, teljesen tudatában van­nak ügyük igazságának, s hogy az arab népek teljes függet­lenségének ügye végül is győ­zedelmeskedni fog. Ugyanak­kor azzal is számolnak, hogy az ENSZ-ülésszak nem hoz megoldást.­­ Az ülésszakon kemény csatákat várnak, s az arab küldöttségek — minde­nekelőtt az Egyesült Arab Köztársaság és az iraki köz­társaság delegációja — utasí­tásukhoz híven mindent elkö­vetnek majd, hogy kiharcol­ják az angol és az amerikai csapatok kivonását Jordániá­ból és Libanonból. Nem táp­lálnak azonban illúziókat s tudják, hogy az ENSZ-ülésszak egy hosszú, nehéz hadjárat egyetlen csatája csupán. Ezt a hangulatot tükrözik a kairói lapok vezércikkei is. Az Al Ahbar a következőket írja: »Az ütközet komoly lesz. Lényegében párharc várható­­ a szabadság jogához ragasz­kodó népek és a hanyatló gyarmatosító erők között, amely utóbbiak arra töreksze­nek, hogy állandósítsák a gyámságot az arab nemzet felett. Nem kétséges, hogy bi­zonyos nagyhatalmak, ame­lyek látják, hogy már képte­lenek a közvetlen erőszakkal megőrizni befolyásukat, meg­próbálják az Egyesült Nemze­tek Szervezetét céljaik álcá­zására felhasználni. A közép­­keleti problémák rendezésére kidolgozott tervek látszólag nagyon rugalmasak. De aki elemzi e terveket, észreveszi, hogy céljuk: olyan különleges uralmat kényszeríteni a Kö­zép-Keletre, amelynek nincs hasonmása az egész vilá­gon .. .« Még világosabban fejezi ki magát az Al Tahir című lap. Ezt írja: »Az Egyesült Államok meg­értette, hogy elvesztette a játszmát Közép-Kelet északi és keleti részén, mint ahogyan elvesztette a bagdadi paktu­mot és az arab nemzet barát­ságát. De lesz-e elég bátor­sága, hogy beismerje az igaz­ságot? Visszavonja-e csapatait Libanonból, és visszavonják-e szövetségesének csapatait Jor­dániából? Elég józan lesz-e, hogy az igazság fényénél megváltoztassa közép-keleti politikáját? Ha igen , akkor nagyon meglepődnénk. Sajnos azonban, ez a meglepetés nem fog bekövetkezni...« Az arab népek elszántságát különben az AZ Saab vezércik­ke így fogalmazza meg: »Sohasem egyezünk bele, hogy a közép-keleti problé­mák vizsgálata spanyollal le­gyen, amely mögött állandó­sítani lehet a Libanon és Jor­dánia elleni agressziót. Nem vagyunk hajlandók megtár­gyalni semmiféle javaslatot, amíg az agresszorok feltétel nélkül ki nem vonják csapa­taikat Közép-Keletről.« TELEVÍZIÓHOZ szereltessen TETŐANTENNA M ORION SZERVIZ VI­ LEXIA KÖRÚT S3. 1958. augusztus 14 A közel-keleti vita az ENSZ -ben (Folytatás az 1. oldalról) 6. Az ENSZ-nek ki kell fe­jeznie azt az elhatározott Gromiko. Mint az AFP jelenti, az Eisenhower után felszólaló Gromiko szovjet külügymi­niszter hangsúlyozta, az Egye­sült Államok és Anglia közel­­keleti beavatkozásának egye­düli célja az, hogy gyarmati rendszerben és iga alatt tartsa a közel-keleti országokat. Ki­jelentette, hogy sem Anglia, sem pedig az Egyesült Államok nem tudja bizonyítani az Egye­sült Arab Köztársaság beavat­kozását Libanon vagy Jordá­nia területére. Az erre vonat­kozó állítások csak ürügyek. Az Egyesült Államok és Ang­lia — folytatta Gromiko — összeesküdtek arra, hogy ki­zsákmányolják a Keletet, és támadást készítenek elő a szo­cialista világ ellen. Politikájuk olyan helyzetet idézett elő, amely a világot újabb háború veszélyével fenyegeti, ennek minden borzalmas következ­ményével. Gromiko ezután ismertette a szovjet kormány javaslatait, szándékát, hogy biztosítja Jor­dánia állami létét. (Ezt felte­hetően úgy kellene biztosítani, amelyek értelmében a nagy­hatalmaknak megállapodást kellene kötniük, hogy biztosít­sák a közel-keleti országok bel­­ügyeibe való be nem avatko­zást. Ez a közel-keleti béke fenntartásának elengedhetetlen feltétele — mondotta —■, de mindenesetre cselekedetekkel, nem pedig szavakkal kell kez­deni, vagyis mindenekelőtt ki kell vonni az amerikai csapa­tokat Libanonból, az angol csa­patokat pedig Jordániából. Az Eisenhower által előter­jesztett gazdasági tervet a leg­nagyobb figyelemmel kell ta­nulmányozni — jelentette ki Gromiko —, de megvalósításá­nak elengedhetetlen feltétele az idegen csapatok azonnali ki­vonása a Közel-Keletről. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió teljesen ön­zetlenül követeli mindezt, hi­szen egyetlen dollárja, egyet­len katonája sincs a Közel­vagy a Közép-Keleten. Gromiko ezután hivatalosan hogy ENSZ-erők váltsák fel a jelenleg Jordániában tartóz­kodó angol csapatokat.) előterjesztette a szovjet javas­latot arra vonatkozólag, hogy vonják ki az amerikai és an­gol csapatokat Libanonból és Jordániából az ENSZ-megfi­­gyelők ellenőrzése mellett, akiknek ugyanakkor az is len­ne a feladatuk, hogy ellenőriz­zék a helyzetet ezen országok határain. A szovjet határozati javaslat a továbbiakban azt ajánlja, hogy az ENSZ főtitká­ra erősítse meg az ENSZ-meg­­figyelők csoportját, amelynek küldetése kiterje­dne Jordániá­ra is. A Szovjetunió kész azonnal félhivatalos tanácskozásokat kezdeni az Egyesült Államok­kal és Nagy-Britanniával csa­pataik kivonásáról Libanonból és Jordániából a közel-keleti béke fenntartása érdekében — fejezte be beszédét a szovjet külügyminiszter. Eisenhower gazdasági terve megvalósításának elengedhetetlen előfeltétele az idegen csapatok kivonása Gromiko és Dulles az ENSZ-közgyűlés munkájáról tanácskozott New York, augusztus 13. (TASZSZ) Szerdán a Szovjetunió New York-i ENSZ-képviseletének helyiségében az amerikai fél kezdeményezésére Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere találkozott Dulles-szal, az Egyesült Államok külügymi­niszterével. A beszélgetés érintette az ENSZ-közgyűlés rendkívüli külön ülésszakának munkájá­val kapcsolatos kérdéseket. A beszélgetésen szovjet részről V. A. Zorin, a Szovjet­unió külügyminiszter-helyette­se és A. A. Szobolev, a Szov­jetunió állandó ENSZ-képvi­­selője, amerikai részről pedig G. Reinhardt és E. L. Freers, a külügyminisztérium felelős munkatársai vettek részt. A KIOEI MARU IS ... Tate­jama japán kikötő­be befutott a »Kioei Maru« japán halászati is­kolahajó. A hajó a július havában Eniwetok-szige­­tén végrehajtott amerikai nukleáris bombarobban­tási kísérletek idején a kijelölt veszélyes övezet­től mintegy 600 mérföld távolságban hajózott. Az orvosi vizsgálat megálla­pította, hogy a hajó le­génységének hat tagján, valamint a kiképzésben részesült 24 fiatalon fe­hérvérűség tünetei mu­tatkoznak. A legutóbbi időben a »Kioei Mara« az ötödik japán hajó, ahol rádióaktív sugárzás okozta megbetegedések fordultak elő. A marokkói hatóságok nem engedtek kikötni egy lőszerszállító amerikai hajót A marokkói miniszterelnök­ség szóvivője kedden megerő­sítette: a marokkói hatóságok a múlt héten megtiltották, hogy az African Patriot nevű amerikai hajó kikössön egy marokkói kikötőben. A hajó fegyvereket szállított a marok­kói amerikai támaszpontok személyzetének. A szóvivő nem volt hajlan­dó közölni, vajon ez a tiltó rendelkezés a jövőben minden olyan hajóra vonatkozik-e, amely fegyvereket és hadi­anyagot szállít a Marokkóban állomásozó külföldi csapatok­nak. Kedd este közölték, hogy Casablanca közelében a case-i francia katonai repülőtérnél a rendőrség ellenőrző állomást létesített. Feltevések szerint ez az első intézkedés a marok­kói kormány ama döntésének végrehajtásában, hogy nem engedélyezik a francia katona­ság Marokkóba érkezését. ­ Svájc nemzeti ünnepe — az első kantonok egyesülésé­nek 667. évfordulója — alkal­mából Vorosilov, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa elnök­ségének elnöke táviratban üd­vözölte Thomas Holensteint, a Svájci Államszövetség elnökét. A NYOMOZÓ BETATRON. A brüsszeli világkiállítás csehszlovák pavilonjának bejáratá­ban azonnal magára vonja a látogatók figyelmét a betatron, amely a fémöntvények minő­ségét és rejtett hibáit rádióaktív sugárzás segítségével állapítja meg. A látogatók 30 cm vas­­tag ólomüvegfalon keresztül szemlélik a készülék működését NÉPSZAVA is Szándékos vakság A jobboldali Western Mail írja »Amerika szándékos vaksága« című vezércikkében az Amerikai Egyesült Államok külügy­minisztériumának kínai politikáját védő emlékiratról.­­ Minthogy állítólag az önrendelkezés az amerikai külpolitika sarkalatos elve, igazán érthetetlen az a magyarázat, amellyel az amerikai külügyminisztérium azt az álláspontját indokolja, hogy nem ismeri el a kommunista Kínát, amely maga határozta meg saját kormányformáját. Ellenkezik a józan ésszel az az állí­tás, hogy Formoza kormánya, amely 7,5 milliónyi népességet kor­mányoz, Kína igazi kormánya, s nem a pekingi rendszer az, amely 600 milliós népet kormányoz. Az amerikai külügyminisz­térium emlékirata felteszi, hogy az elismerés csak akkor fizetőd­­nék ki, ha annak segítségével el lehetne szakítani Kínát a Szov­jetuniótól, vagy ha az alkalmat adna a Nyugatnak kínai keres­kedelme növelésére. — Az igazi kérdés: adva van egy óriási nép kommunista uralom alatt olyan országban, amely voltaképpen nagyhatalom. A békés együttélésre irányuló nyugati politika csak akkor lehet hatályos, ha a Nyugat beszélő­ viszonyban van az úgynevezett vasfüggöny­ mögötti nagyhatalmakkal, ami legjobban diplomáciai úton lehetséges. Ha nem vagyunk hajlandók elismerni az óriást a fal túlsó oldalán, aligha létesíthetünk barátságos viszonyt vele. Nem vitás, hogy Mao Ce-tung tekintélye növekedett és továbbra is rohamosan növekszik Délkelet-Ázsiában. Ennek nincs semmi köze Amerika elismeréséhez, vagy el nem ismeréséhez, de na­gyon sok köze van Mao Ce-tung kínai teljesítményeihez. Mao Ce-tung elismerésének megtagadása nem befolyásolhatja hatal­mát Kínában, sem befolyását az el nem kötelezett országokban. Ellenkezik a való helyzettel az az aggodalom, hogy a diplomá­ciai elismerés »a kínai vezetők politikájának helyeslését jelen­tené«. A kínai kormánynak nincs semmi szüksége arra, hogy akcióit az amerikai külügyminisztérum helyeselje. Nem akarjuk, hogy Amerika teljesen elejtse Formozát, de emberiességi okok­ból is jobb lenne, ha önálló államnak nyilvánítanák, mintha egy olyan óriási ország elméleti kormányaként támogatnák, amely felett hajszálnyi befolyása sincs. Ez tökéletes ostobaság, amely­ben az a veszedelmes feltevés rejlik, hogy valamikor Formoza kormányozza majd Kínát. Ennek megvalósítását csak úgy lehetne megkísérelni, ha Cang Kai-sek amerikai fegyverek és támogatás segítségével beváltaná azt a gyakran hajtogatott fenyegetését, hogy betör a kínai szárazföldre, ez pedig nagyon könnyen világ­háborút robbanthatna ki. Helyszíni riport Bagdadból (Folytatás az 1. oldalról) környéki parasztemberrel az Al Battaween Square és Rashid Street sarkán találkoztam. Koldult. Elmondotta, hogy 20 donem (5 hektár) földet bérel. A termés ötödrészét fizette földbér fejében a földesúr­nak, ötödrészt vetőmagért, ötödrészt adóra és vízre, ötöd­részt pedig adósságaira. És ezzel még nincs vége. Négy hó­nappal ezelőtt Bagdadba jött, hogy abból, amit összekoldul, a zsaroló felvásárlóknak is megfizesse tartozását. NEM CSODA, hogy Ahmed Fadhil és millió sorstársa szá­mára a kormány rendelete nem csekélység. A gyökeres megoldást azonban a földre­form hozza majd meg, amely — mint a miniszter hangsúlyoz­ta — a kormány reformter­veinek középpontjában áll. A földreform kérdését a kor­mány a szakemberekkel most tanulmányozza, éppúgy, mint a nemzeti ipar fejlesztésének terveit. Dr. Kubba elmondot­ta, hogy az ipar az iraki nem­zeti jövedelemnek elenyészően kis részét adta, csak Nuri Szaid uralma alatt. A köztár­saság kormánya érthetően el­sősorban a nehézipar fejleszté­sét tervezi. A gazdasági mi­niszter hozzátette, hogy ezen a téren számít a szocialista or­szágok, így Magyarország köz­reműködésére is, mivel az új iraki kormány országunkkal a jövőben minél szélesebb gaz­dasági kapcsolatokat kíván ki­fejleszteni, a kölcsönös előnyök alapján. — Magyarországtól elsősor­ban gépeket és felszereléseket szeretnénk vásárolni — mon­dotta a miniszter. — Továbbá, reméljük, lehetőség nyílik majd arra, hogy magyar olaj­ipari szakembereket üdvözöl­hetünk Irakban, s hogy ösz­töndíjasokat küldhetünk a bu­dapesti Műegyetemre. Az­ Iraki Köztársaságban egyébként kidolgozták az or­szág fejlesztésére vonatkozó ötéves tervet. A terv — ame­lyet kedden tettek közzé — a legfontosabb feladatok meg­valósítására szolgál: elsőbb­ségben részesíti a lakások, kórházak építésének és más rövidlejáratú beruházások programját. MÁR DAMASZKUSZBÓL küldöm e sorokat, de három órával ezelőtt még a Tahrir hídján baktattam a bagdadi rádió épületéből a szálloda irá­nyába. A fekete abayába burkoló­zott mozlim asszonyok, a fejü­kön zsonglőr ügyességgel kék­kel (porhanyós arab pogácsa) teli tálcát egyensúlyozó fiúk s a végtelen sorban surranó taxibuszok siettek hazafelé. A félig kiszáradt Tigris apró ho­mokszigetecskéin utolsókat lobbantak a tüzek, amelyeknél szunyog­álló bagdadi ínyencek sütötték a félméteres halat, a maszgufot. A datolyapálmák dús lomb­jainak körvonalai már ho­mályba vesznek, de a szadáni nagymecset kupolájáról sugár­zó vörös neonfény még meg­világítja a szemközti ottomán­­bank házfalán zöldellő írást: »■Jaszkot al isztemar!­« Kísé­rőm, dr. Salah Khalis, a bag­dadi művészeti főiskola pro­fesszora segít kibetűzni, majd csillogó szemekkel fordítja: »Le az imperialistákkal/« A Rashid Streetre, a bag­dadi nagykörútra érve, a coca­­cola- és sinaloo-árusok már vállukra emelték botjukat, a rádióból pedig — modern idő­­ket élünk — a müezzin esti imára szólította a híveket. BÚCSÚZOM BAGDADTÓL». Utolsókat simogat és szúr raj­­tam a hewa, az iraki szél. Ne­héz itthagyni ezt a forró le­­heletű, izzó szívű várost, ba­ráti mosolyú miniszterelnöké­­vel, tüzes szemüket bájos tar­­tózkodással lesütő leányaival* a »madzsarija« névre felcsil­lanó szemű munkásaival és diákjaival. Nehéz itthagyni a várost, amelyben csak az As­sociated Press és a Reuter tu­dósítóinak savanyú a szőlő... Róbert László Sportfogadási es td­rú Igazgatóság KÖZLEMÉNYE:

Next