Népszava, 1958. október (86. évfolyam, 231–257. sz.)

1958-10-28 / 254. szám

Diákotthonok helyett kollégiumokat zerveznek a Művelődésügyi Minisztérium és a budapesti KISZ-bizottság vezetői Sárospatak, Debrecen, Pápa— a régi patinás hírű városok nevét hallva, legfőbb jellemzőként önkéntelenül is sokan azt mondják: diákvárosok, a híres kollégiumok városai. A debreceni kollégium diákjára, Csokonaira gondolunk és Petőfi Sándorra, a leghíresebb pápai diákra — életük kedves, soha nem feledett idejét megtanulta ismerni jó néhány nemzedék ... A tervekről, a szervezési alapgondolatról máris vaskos iratköteg tanúskodik s Miklós Imre, a minisztérium egyetemi főosztályának diákotthonokkal foglalkozó szakembere bőséges felvilágosítást ad a készülői kollégiumi alapszabályokról is. — Büszkék lehetünk rá, hogy minden egyetemünk mellett működnek már diákotthonok — mondja. — Sok vidéki hallgató, de még a pesti rászorulóbbak közül is jóó néhányan kapnak itt szállást, ellátást, tiszta, fűtött szobákat, a jó tanulás minden előfeltételét biztosítjuk a fiataloknak. Amolyan állami ajándék ez — igen kis térítés ellenében otthonra találnak a fiatalok. A diákotthonok jól beváltak: az elmúlt esztendőkben, sok hallgató fájó szívvel búcsúzott el — tanulmányai végeztével — a »második otthontól«. Azonban — mint a diákotthonok vezetőinek jelentéseiből is kitűnik — az erkölcsi, politikai nevelés nem volt megfelelő ezekben a diákszállókban. Inkább lakásul szolgáltak már az utóbbi időkben, ahelyett, hogy az egyetemek mellett valóban neveltek volna. A bennlakók máshova jártak szórakozni, vitatkozni , holott igen sokan igényelték, szerették volna, ha kialakul az erős, összekovácsolódott közösség. A kollégiumokká fejlesztésnek éppen ezért legfőbb célkitűzése: az együttlétben rejlő lehetőségeket jól kihasználni, vitafórummá, jellemnevelő bázissá tenni a diákotthonokat — olyan hellyé, ahol a közösség _ kiveti magából a nem odava- * lókat, s komoly politikai mun- * ka alapozza meg a fiatalok világnézeti felfogását, erkölcsi magatartását. • Közös tanulás, közös szórakozás — Az itt lakók több mint 60 százaléka munkás- és parasztfiatal — jegyzi meg Miklós Imre, aki a budapesti KISZ-bizottsággal egyetértésben már az alapelveket kidőlBüszke, szép emlékeket őrzőnk a debreceni, pápai, sárospataki kollégiumokról s e hagyományokat tovább fejleszti államunk mai művelődéspolitikája is. Az egyetemek mellett létesített diákotthonokat a Művelődésügyi Minisztérium — karöltve a KISZ-szel — a közeljövőben átszervezi, kollégiumokká változtatja. hozza. — Négy-öt évig laknak a diákszállókban, ezalatt óriási nevelőmunkát, politikai öntudatformálást lehet és kell is közöttük végezni. Az új alapszabálytervezet éppen ezért elsősorban ezt szögezi le, hogy a kollégiumokban szocialista szakembereket, szilárd, igaz és kommunista ifjúságot kell nevelni. Az egyetem és a kollégiumok, a tervek szerint szerves egészet képeznek, az egyetemek vezetői pedagógiai felügyelőként dolgoznak a kollégiumokban, ezenkívül a létesítendő ifjúsági önkormányzat is dönt igen sok kérdésben. A kollégiumok — természetesen — nem jelenthetnek önálló ifjúsági mozgalmat, hanem a KISZ bázisai, segítői az egyetemeken. A kollégiumi rendszer különös gondot fordít a tanulmányi eredmények javítására, a közös tanulás és a közös szórakozás megszervezésére is. »Egy jó klubest, egy-egy kiadós vitadélután sokszor többet használ egy szemináriumnál« — vallja jó néhány diákotthon igazgatója. Amikor megkérdeztük a bölcsészkar diákszállójának néhány lakóját, a fiúk, lányok is azt válaszolták: szeretnék, ha a jövőben több közös rendezvény, műsoros est kovácsolná össze a bennlakó fiatalokat. Bár a kollégiumi tervezet még nem végleges, azok, akik hallottak róla, nagy örömmel és türelmetlenül várják. • A legméltóbbak otthonai A kollégiumokban mód nyílik majd az önképzéstől a termelésben dolgozó fiatalok megismeréséig mindenre. Önkormányzat és szigorú felvételi feltételek biztosítják, hogy valóban a legméltóbbak s a legjobban rászorulók váljanak az egyetemi kollégiumok törzstagjaivá. Természetesen kell bizonyos idő a kollégiumi élet kibontakoztatásához — terveznek a Művelődésügyi Minisztérium szakemberei. De az egyetemek vezetői máris alaposan tanulmányozták a mostani diákotthonok belső életét, sőt több egyetemen már ez első kollégiummá formáló intézkedéseket is megtették. Idén egységesítik az elgondolásokat s a KTSZ-szel közösen kiadandó miniszteri utasítás megnyitja az utat az új kollégiumok, a régi, híres kollégiumok új szocialista »utódjainak« falai között. Várkonyi Margit Állami ajándék több száz egyetemi hallgatónak Szánthó Dénes : Medenységem törrténete Mostanában a legnagyobb könyvsiker Budpesten egy új írónő regénye. A címe: »önarckép félhomályban«. Ebben a még soha nem hallott nevű író hölgy, bizonyos nevezetű Forbát Teréz, elmondja élete történetét. A történet — nem olvastam, de mesélik — tele van meglepő fordulatokkal, bár önkritikával és a vakmerőség határát súroló epizódokkal. Az epizódok a szerzőnő és a férfinem kapcsolatait ecsetelik. A könyv rövid idő alatt három kiadást ért el. Sikerének titka szellemes stílusa, üde hangja és az a közhit, hogy az önarckép, kulcsregény, szereplői a magyar főváros jól ismert alakjai. Nem szeretem ezt a műfajt, az önfitogtatást, a nyilvános meakulpázást, intim titkok kidobolását, vagy akárcsak kihárfázását. Általában nem szeretem a művészfajta embereket, ezt az exhibicionista típust, amely állandóan kifordított belsővel jár. Én ugyanis úgy is, mint a zsák- és zsinegszakmában elismerésre méltó eredményeket elért boltvezető, úgy is, mint pedigrés macskatulajdonos magánember, szeretem a diszkréciót, zárkózottságot, a magánélet és a közélet szigorú kettéválasztását. Becsülöm »az én házam, az én váram« elvet és megvetem azokat, akik hálójukat, ebédlőjüket vagy akár kamrájukat kirakatba teszik. 2. Képzelhetik megdöbbenésemet, mikor tegnap a balsors Forbát Teréz karmai közé sodort. A Kisfüstös eszpresszóban ültem Fricivel. Frici kollégám, ettől eltekintve azonban közismert bohém, számos, színészt, írót ismer személyesen. A Kisfüstösben ember ember hátán. Egyszeresük belibben egy elegáns hölgy ... tétován néz körül... nincs üres asztal. Frici felugrik, odahozza asztalünkhöz, bemutat engem, majd a hölgyet: — Engedd meg, öregem, hogy átnyújtsam neked Forbát Terézt. Ez az az asszony, akire egész Pest szájtátva bámul ... Az asszony mosolyog, leül, kezében saját könyve, az önarckép félhomályban című, címlapján lila tónusú, cigarettázó női fej. Leteszi maga elé. Pár közömbös szó, akkor Fricit telefonhoz hívják. Perc múlva visszajön, elbúcsúzik. El kell mennie Ágiügyben — mondja nyegle mosolyai. S én ott maradok kettesben a Forbáttal. A nő behatóan néz. Úgyszólván le sem veszi szemét az arcomról. Megfigyelem, hogy nem a szemembe néz, mint egyik becsületes ember a másikéba, hanem a szájamat fixírozza. Érzéki típus. Nem hagy nyugton. Folyton kérdezget. Efféleképpen: — Nőtlen? — kérdezi. Aztán: — Mi a véleménye a házasságról? Sportol? Sokat dolgozik? Jár színházba? Érdekli a pályája? Volt már külföldön? Ért a szőnyegekhez? ... —• satöbbi, satöbbi. Sajnos, kénytelen voltam faggatását tűrni, mert odakint szakadt az eső. Rögtön tudtam, miről van szó. Ez a Forbát adalékokat szed össze legközelebbi regényéhez. Nem is férfi vagyok a szemében, hanem csak egy modell. Szinte forgat az ujjai között, tapogatja a telkemet, mint valami textíliát. No nem, ehhez én nem adom oda magamat! Hongisne! Már látom az új Forbát-regényt, amelynek egyik mulatságos hőse én vagyok. Biztosan karikíroz. De az is lehet, hogy elhenceg velem. Hogy engem is megkapott. Most kikérdez életrajzi adataim felöl. »Az a szerencsétlen kis zsák- és zsinegkereskedő ott vergődött parfümöm illatában, mint a lámpafényben haldokló lepke« — írja majd. Hohó, erről szó sem lehet! Nem leszek kulcsregény-hős! Mellékalak sem! Rajtam nem fog ki! Alig nyitottam ki a számat. Igeneket és nemeket válaszoltam. Nyakig begombolkoztam, szűkszavú voltam, úgyszólván már az udvariasság határán túl. Forbátot nem zavarta magatartásom. Csacsogott, csevegett, beugrató kérdéseket tett fel, látszólag közömbös témákról beszélt, hogy aztán váratlan rajtaütéssel megint bensőmben vájkáljon... Irodalmilag káderezett. Lelki szemeim előtti felvillant azoknak a szerencsétlen modelleknek az élete, akik pár forint órabérért csupaszon kénytelenek odaállni idegen férfiak és nők tucatja elé és idomaikat leplezetlenül átadni az ecsettel való megörökítésnek ... Kínos óra volt. Nem szoktam verejtékezni. Most izzadtam. 3. Az eső még mindig esett. Kis szünet állott be a faggatásban, aztán Forbát hirtelen újabb, minden eddiginél kínosabb keresztkérdést tett fel. — Olvasta? — kérdezte és az előtte heverő könyvre mutatott. Zavarba jöttem. Restelltem bevallani, hogy nem olvastam, mert ha az ember ilyen divatos könyvvel szemben passzív rezisztenciát tanúsít és méghozzá zsákkal és zsineggel foglalkozik, olybá vehetik, mint aki nem tart lépést a haladó értelmiséggel. Viszont, ha azt hazudom, hogy olvastam, képes kikérdezni felőle ... így hát inkább bevallottam az igazat. — Nem. Még nem — tettem hozzá enyhítésképpen. — Kár. Érdekelt volna a véleménye. Azt hiszem, az Önarcképnek inkább nők között van sikere. Nekem viszont kimondottan nem tetszik. — Tessék? önnek nem tetszik a saját könyve? — Nem a sajátom. Kölcsön kaptam. — Ön tréfál, asszonyom. Lehet, hogy ezt a példányt kölcsön kapta, de mint írás, mégis csak az ön műve! — Hogyhogy az enyém? Énmég életemben nem írtam regényt és ha minden jól megy ezután, sem írok. — Hát ön... ön nair. For hát Teréz, az önarckép félhomályban szerzője? — Nem, uram. Félreértett?', a nevemet. Horvát Teréz vaggyok, méghozzá teljes fényben — mosolygott, nyilvánvalóan irónikus éllel. — Akkor miért mondta Fries a bemutatkozáskor, hogy ön az ' akire egész Pest szájtátva lesz' — Filér vicces fiai. Nyilva azért mondta, mert fogteehni-'. kus vagyok. S e szakmábanmeglehetősen ismert. — Hát... hát akkor azért nézte egész idő alatt a szája- mat, mert... . — Mert van elől egy csorba foga és azon gondolkoztam, hogyan lehetne ebből a csúf fogsorból valami rendeset alaki- tani ... — És a rengeteg kérdés,’, amit feltett nekem? — Uram, odakint zuhog az eső és én össze vagyok zárva; egy parányi asztalnál egy vad-, idegen férfival... Mit csinál-; jak? Megkíséreltem, hogy be- szélgessek magával. Nem si- t került. Maga nem tartozik a legszellemesebb társalgók közé-i No, agyő. Elállt az eső. 1 Röpke kéznyújtás. Felugrott, 5 elment. Az asztalon felejtette az ön- i arcképet. Félhomályban. Aj címlapjára mázolt lila ajkú női gúnyosan szemembe nevetett.5 Kénytelen voltam rátenni egyj hamutartót. * 31fff—-fi 1958. október 28 A »ROKITA« VEGYÉSZETI GYÁR egyike a lengyel vegyipar legnagyobb üzemeinek. Vegyi anyagok, festékek és gyógyszeripari termékek szerepelnek az üzem kitűnő gyártmányai között . (CAF — Crzeda felvétele) NÉPSZAVA Tévedni ollóval is lehet Zárt borítékban, amelyre feladója — bizonyára feledékenységből — elmulasztotta ráírni nevét és lakcímét, 15 kis újságkivágást kaptam. Legtetején idézet egy legutóbbi cikkünkből, szóról szóra így: »Ez a választási időszak nem az ígéretek kampánya. Nincs rájuk szüksége sem a pártnak és a kormánynak, sem a népnek.« E cédula alá az ismeretlen feladó 14 címet mellékelt, valamennyit újságokból vágta ki. Az egész küldeményből csak úgy sugárzik az a magabiztosság, hogy »most jól rajtakapott bennünket«. Hiszen az újságcímek, amelyeket az orrunk alá tart, a többi között Kádár Jánosnak bizonyos nyugdíjas kategóriák és a sokgyermekes családok helyzete javításáról mondott szavait, iskolaépítési programot, a hús- és zsírellátás további javítását, lakásépítési terveinket, három év alatt bekapcsolandó 40 000 új telefonállomást, a Tiszapalkonyai Erőművet és OTP öröklakásokat tartalmaznak. Névtelen borítékunk küldője tehát azt hiszi: elmarasztalhat bennünket választási kortelfogások folytatásában, ígéretekkel való üzérkedésben, s névtelenségében is »dokumentál«. Pedig csak azt dokumentálja, hogy nem kell feltétlenül szavakat leírni ahhoz, hogy valaki tévedjen: elég ahhoz egy olló is. És ha felfogását tévedésnek nevezzük, akkor valószínűleg még enyhén is bíráljuk el. De hát mi nem vagyunk rosszhiszeműek. Csupán emlékeztetni szeretnénk egyre-másra, az ollóval olyan ügyesen bánó honfitársunkat. Nevezetesen arra, hogy nagy különbség van a voksok learatása érdekében csőstül ömlesztett — és az úri Magyarország idején igenis megszokott — választási ígérgetések és az olyan reális bejelentések között, amilyeneket a névtelen boríték a fejünkhöz vág. Nem feledkezünk meg arról sem, hogy a felszabadulás óta eltelt történelmi korszak egyik szakaszában, egész népi demokratikus rendszerünknek kárt okozó módon valóban hangzottak el olyan ígéretek, amelyek tovább nyújtózkodtak, mint ameddig a takarónk ért. Gondolunk itt az első ötéves terv irreálisan felrajzolt távlataira. Mai terveink, mai bejelentéseink — két év munkája bizonyítja —, nem ezen a fán termettek. Nézzen körül az országban kedves ollós ismeretlen, s ha valóban nem rosszhiszemű, észre kell vennie, hogy mai vezetésünk módszereit nem a nagy ígéretek és a kis tettek jellemzik. Talán inkább fordított a helyzet. Végül még egyetlen apróság. Az újságkivágások nagyrészt a hároméves és az ötéves terv konkrét, kidolgozott vagy kidolgozás alatt álló részleteit ismertetik. Szocialista ország vagyunk, tervek alapján gazdálkodunk. Amit ismeretlen kételkedőnk kortesfogásnak tart, az mind olyan terv, amelyet akkor is elkészítettünk és megvalósítottunk volna, ha szótárunkban nem is szerepelne a választás szó. De szerepel, mert mi nem ragadunk ki részleteket az egészből. Mi nem dolgozunk ollóval. (baktai) Szovjetunióbeli tárgyalásairól, Magyarország és az EAK kapcsolatainak fejlődéséről nyilatkozott a Budapesten átutazó Amer marsall, az EAK elnökhelyettese és hadügyminisztere A Szovjetunióból hazafelé utaztában hétfő reggel átutazott Budapesten Abdel Hakim Amer marsall, az Egyesült Arab Köztársaság elnökhelyettese és hadügyminisztere. Fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Nagy Dániel, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökhelyettese, Sík Endre külügyminiszter, Ugrai Ferenc honvédelmi miniszterhelyettes, a magyar néphadsereg vezérkari főnöke, Csatorday Károly rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, a Külügyminisztérium protokollosztályának vezetője. Ott volt J. I. Gromov, a Szovjetunió magyarországi endkívüli és meghatalmazott nagykövete, Abd-El Hamid Na'eh Zade, az Egyesült Arab Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetének vezetésével a nagykövetség munkatársai. Ladislav Vince, a Csehszlovák Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Az Egyesült Arab Köztársaság elnökhelyettese szívélyesen elbeszélgetett a fogadására megjelent személyiségekkel. Abdel Hakim Amer marsall a következő nyilatkozatot adta szovjetunióbeli látogatásáról, az Egyesült Arab Köztársaság és Magyarország kapcsolatairól: — Rendkívül sikeresnek tartom szovjetunióbeli tárgyalásaimat, úgy vélem, hogy ez új szakasz kezdetét jelenti az Egyesült Arab Köztársaság és a Szovjetunió közötti gazdasági együttműködésben. A szovjet kormányban és a szovjet népben igaz barátokat találtunk. Örömmel láttam, hogy az egész szovjet nép lelkesen dolgozik hazájáért és a világbékéért. Az a véleményem, hogy szívesen működnek együtt olyan országokkal, amelyek szintén a békét akarják. Az EAK és Magyarország kapcsolatairól Amer marsall elmondotta, hogy országaink a béke megtartásáért dolgoznak. — A magyar nem és a magyar kormány — mondotta — mindig kiállt ügyünk mellett, különösen az imperialisták legutóbbi jordániai és libanoni beavatkozása idején. Ami pedig gazdasági kapcsoltainkat illeti, úgy vélem, hogy p.-ok erősek, s minden bizonnyal tovább fognak fejlődni — fezte be nyilatkozatát Abdel Hakim Amer marsall, az Egyesült Arab Köztársaság elnökhelyettese. (MTI) | Elektromos fűtési vasúti személykocsik«* készít » ' * a Wilhelm Pieck Valjorevár ► A MÁV a tervek szerint *193-ban 75 dieselmezvényt, 20 motorkocsit, 170 személyko- testi, 2400 tehervagont, 1 motorvonatot és egy H-argita£ rendszerű szerelvényt kap. ► A hazai közlekedés javásával egyidejűleg nemzetközi ►j.irgalomra alkalmas személykocsik is készülnek. A Willheim Pieck Vagon- és Gépi gyárban befejezték a MÁV részére készülő új vasúti szép ,mélykocsik tervezését. Az új kocsik megfelelnek majd a nemzetközi forgalom követel- ményeinek. Legnagyobb sebességük 140 kilométer lesz. Elektromos fűtésük önműkö► főén átkapcsolódik a különböző országokban használt £ 1000—1500, vagy 3000 voltos feszültségre. [ A belső falakat és a padlót [ PVC anyag borítja, ami köny► ngen tisztán tartható. Az első ► osztályú kocsik ülései bordós színű plüss, a második osztályúaké műbőrbevonattal készülnek. Mindegyik kocsiban— a legújabb nemzetközi előírásoknak megfelelően — külön mosdófülke lesz. Az első kocsik 1959 első negyedében már forgalomba állnak. 3