Népszava, 1958. október (86. évfolyam, 231–257. sz.)

1958-10-28 / 254. szám

Diákotthonok helyett kollégiumokat­ ­­zerveznek a Művelődésügyi Minisztérium és a budapesti KISZ-bizottság vezetői Sárospatak, Debrecen, Pápa­­— a régi patinás hírű városok nevét hallva, legfőbb jellemző­ként önkéntelenül is sokan azt mondják: diákvárosok, a híres kollégiumok városai. A debre­ceni kollégium diákjára, Cso­konaira gondolunk és Petőfi Sándorra, a leghíresebb pápai diákra — életük kedves, soha nem feledett idejét megtanul­ta ismerni jó néhány nemze­dék ... A tervekről, a szervezési alapgondolatról máris vaskos iratköteg tanúskodik s Miklós Imre, a minisztérium egyetemi főosztályának diákotthonokkal foglalkozó szakembere bősé­ges felvilágosítást ad a ké­szülői kollégiumi alapszabá­lyokról is. — Büszkék lehetünk rá, hogy minden egyetemünk mel­lett működnek már diákottho­nok — mondja. — Sok vidéki hallgató, de még a pesti rászo­­rulóbbak közül is jóó néhányan kapnak itt szállást, ellátást, tiszta, fűtött szobákat, a jó ta­nulás minden előfeltételét biz­tosítjuk a fiataloknak. Amo­lyan állami ajándék ez — igen kis térítés ellenében otthonra találnak a fiatalok. A diákott­honok jól beváltak: az elmúlt esztendőkben, sok hallgató fájó szívvel búcsúzott el — ta­nulmányai végeztével — a »második otthontól«. Azonban — mint a diákott­honok vezetőinek jelentéseiből is kitűnik — az erkölcsi, poli­tikai nevelés nem volt megfe­lelő ezekben a diákszállókban. Inkább lakásul szolgáltak már az utóbbi időkben, ahe­lyett, hogy az egyetemek mel­lett valóban neveltek volna. A bennlakók máshova jártak szórakozni, vitatkozni , holott igen sokan igényelték, szeret­ték volna, ha kialakul az erős, összekovácsolódott közösség. A kollégiumokká fejlesztésnek éppen ezért legfőbb célkitűzé­se: az együttlétben rejlő lehe­tőségeket jól kihasználni, vita­fórummá, jellemnevelő bázis­sá tenni a diákotthonokat — olyan hellyé, ahol a közösség _ kiveti magából a nem odava- * lókat, s komoly politikai mun- * ka alapozza meg a fiatalok világnézeti felfogását, erkölcsi magatartását. • Közös tanulás, közös szórakozás — Az itt lakók több mint 60 százaléka munkás- és pa­rasztfiatal — jegyzi meg Mik­lós Imre, aki a budapesti KISZ-bizottsággal egyetértés­ben már az alapelveket kidől­Büszke, szép emlékeket őr­zőnk a debreceni, pápai, sáros­pataki kollégiumokról s e ha­gyományokat tovább fejleszti államunk mai művelődéspoli­tikája is. Az egyetemek mel­lett létesített diákotthonokat a Művelődésügyi Minisztérium — karöltve a KISZ-szel — a kö­zeljövőben átszervezi, kollé­giumokká változtatja. hozza. — Négy-öt évig laknak a diákszállókban, ezalatt óriási nevelőmunkát, politikai öntu­­datformálást lehet és kell is közöttük végezni. Az új alap­szabálytervezet éppen ezért el­sősorban ezt szögezi le, hogy a kollégiumokban szocialista szakembereket, szilárd, igaz és kommunista ifjúságot kell ne­velni. Az egyetem és a kollégiu­mok, a tervek szerint szerves egészet képeznek, az egyete­mek vezetői pedagógiai fel­ügyelőként dolgoznak a kollé­giumokban, ezenkívül a léte­sítendő ifjúsági önkormányzat is dönt igen sok kérdésben. A kollégiumok — természetesen — nem jelenthetnek önálló if­júsági mozgalmat, hanem a KISZ bázisai, segítői az egye­temeken. A kollégiumi rendszer külö­nös gondot fordít a tanulmá­nyi eredmények javítására, a közös tanulás és a közös szó­rakozás megszervezésére is. »Egy jó klubest, egy-egy ki­adós vitadélután sokszor töb­bet használ egy szeminárium­nál« — vallja jó néhány diák­otthon igazgatója. Amikor megkérdeztük a bölcsészkar diákszállójának néhány lakó­ját, a fiúk, lányok is azt vá­laszolták: szeretnék, ha a jö­vőben több közös rendezvény, műsoros est kovácsolná össze a bennlakó fiatalokat. Bár a kollégiumi tervezet még nem végleges, azok, akik hallottak róla, nagy örömmel és türel­metlenül várják. • A legméltóbbak otthonai A kollégiumokban mód nyí­lik majd az önképzéstől a ter­melésben dolgozó fiatalok megismeréséig mindenre. Ön­­kormányzat és szigorú felvé­teli feltételek biztosítják, hogy valóban a legméltóbbak s a legjobban rászorulók váljanak az egyetemi kollégiumok törzs­tagjaivá. Természetesen kell bizonyos idő a kollégiumi élet kibonta­koztatásához — terveznek a Művelődésügyi Minisztérium szakemberei. De az egyetemek vezetői máris alaposan tanul­mányozták a mostani diákott­honok belső életét, sőt több egyetemen már ez első kollé­giummá formáló intézkedése­ket is megtették. Idén egysé­gesítik az elgondolásokat s a KTSZ-szel közösen kiadandó miniszteri utasítás megnyitja az utat az új kollégiumok, a régi, híres kollégiumok új szocialista »utódjainak« falai között. Várkonyi Margit Állami ajándék több száz egyetemi hallgatónak Szánthó Dénes : Med­enységem törrténete Mostanában a legnagyobb könyvsiker Bud­pesten egy új írónő regénye. A címe: »ön­arckép félhomályban«. Ebben a még soha nem hallott nevű író hölgy, bizonyos nevezetű Forbát Teréz, elmondja élete történetét. A történet — nem olvastam, de mesélik — tele van meglepő fordulatokkal, bá­­r önkritikával és a vakme­rőség határát súroló epizódok­kal. Az epizódok a szerzőnő és a férfinem kapcsolatait ecse­telik. A könyv rövid idő alatt három kiadást ért el. Sikeré­nek titka szellemes stílusa, üde hangja és az a közhit, hogy az önarckép, kulcsregény, sze­replői a magyar főváros jól is­mert alakjai. Nem szeretem ezt a műfajt, az önfitogtatást, a nyilvános meakulpázást, intim titkok kidobolását, vagy akár­csak kihárfázását. Általában nem szeretem a művészfajta embereket, ezt az exhibicio­nista típust, amely állandóan kifordított belsővel jár. Én ugyanis úgy is, mint a zsák- és zsinegszakmában elismerés­re méltó eredményeket elért boltvezető, úgy is, mint pedig­rés macskatulajdonos magán­ember, szeretem a diszkréciót, zárkózottságot, a magánélet és a közélet szigorú kettévá­lasztását. Becsülöm »az én há­zam, az én váram« elvet és megvetem azokat, akik háló­jukat, ebédlőjüket vagy akár kamrájukat kirakatba teszik. 2. Képzelhetik megdöbbenése­met, mikor tegnap a balsors Forbát Teréz karmai közé so­dort. A Kisfüstös eszpresszó­ban ültem Fricivel. Frici kol­légám, ettől eltekintve azonban közismert bohém, számos, szí­nészt, írót ismer személyesen. A Kisfüstösben ember ember hátán. Egyszeresük belibben egy elegáns hölgy ... tétován néz körül... nincs üres asztal. Frici felugrik, odahozza aszta­­lünkhöz, bemutat engem, majd a hölgyet: — Engedd meg, öregem, hogy átnyújt­sam neked For­bát Terézt. Ez az az asszony, akire egész Pest szájtátva bá­mul ... Az asszony mosolyog, leül, kezében saját könyve, az önarckép félho­mályban című, címlapján lila tónusú, cigarettázó női fej. Le­teszi maga elé. Pár közömbös szó, akkor Fricit telefonhoz hívják. Perc múlva visszajön, elbúcsúzik. El kell mennie Ági­­ügyben — mondja nyegle mo­solyai. S én ott maradok ket­tesben a Forbáttal. A nő behatóan néz. Úgyszól­ván le sem veszi szemét az ar­comról. Megfigyelem, hogy nem a szemembe néz, mint egyik becsületes ember a má­sikéba, hanem a szájamat fixí­­rozza. Érzéki típus. Nem hagy nyugton. Folyton kérdezget. Efféleképpen: — Nőtlen? — kérdezi. Aztán: — Mi a véleménye a házasság­ról? Sportol? Sokat dolgozik? Jár színházba? Érdekli a pá­lyája? Volt már külföldön? Ért a szőnyegekhez? ... —• satöbbi, satöbbi. Sajnos, kénytelen vol­tam faggatását tűrni, mert odakint szakadt az eső. Rögtön tudtam, miről van szó. Ez a Forbát adalékokat szed össze legközelebbi regényéhez. Nem is férfi vagyok a szemében, hanem csak egy modell. Szinte forgat az ujjai között, tapogat­ja a telkemet, mint valami tex­tíliát. No nem, ehhez én nem adom oda magamat! Hongisne! Már látom az új Forbát-re­­gényt, amelynek egyik mulat­ságos hőse én vagyok. Biztosan karikíroz. De az is lehet, hogy elhenceg velem. Hogy engem is megkapott. Most kikérdez életrajzi adataim felöl. »Az a szerencsétlen kis zsák- és zsi­negkereskedő ott vergődött parfümöm illatában, mint a lámpafényben haldokló lepke« — írja majd. Hohó, erről szó sem lehet! Nem leszek kulcs­­regény-hős! Mellékalak sem! Rajtam nem fog ki! Alig nyi­tottam ki a számat. Igeneket és nemeket válaszoltam. Nya­kig begombolkoztam, szűksza­vú voltam, úgyszólván már az udvariasság ha­tárán túl. For­­bátot nem za­varta magatar­tásom. Csacso­gott, csevegett, beugrató kérdé­seket tett fel, látszólag kö­zömbös témák­ról beszélt, hogy aztán várat­lan rajtaütéssel megint ben­sőmben vájkáljon... Irodalmi­­lag káderezett. Lelki szemeim előtti felvil­lant azoknak a szerencsétlen modelleknek az élete, akik pár forint órabérért csupaszon kénytelenek odaállni idegen fér­­fiak és nők tucatja elé és ido­maikat leplezetlenül átadni az ecsettel való megörökítés­nek ... Kínos óra volt. Nem szoktam verejtékezni. Most iz­zadtam. 3. Az eső még mindig esett. Kis szünet állott be a fagga­tásban, aztán Forbát hirtelen újabb, minden eddiginél kíno­sabb keresztkérdést tett fel. — Olvasta? — kérdezte és az előtte heverő könyvre muta­tott. Zavarba jöttem. Restell­tem bevallani, hogy nem olvas­tam, mert ha az ember ilyen divatos könyv­vel szemben passzív rezisz­tenciát tanúsít és méghozzá zsákkal és zsi­neggel foglal­kozik, olybá vehetik, mint aki nem tart lépést a haladó értelmiséggel. Viszont, ha azt hazudom, hogy olvastam, képes kikérdezni fe­lőle ... így hát inkább beval­lottam az igazat. — Nem. Még nem — tettem hozzá enyhítésképpen. — Kár. Érdekelt volna a véleménye. Azt hiszem, az Ön­arcképnek inkább nők között van sikere. Nekem viszont ki­mondottan nem tetszik. — Tessék? önnek nem tet­szik a saját könyve? — Nem a sajátom. Kölcsön kaptam. — Ön tréfál, asszonyom. Le­het, hogy ezt a példányt köl­csön kapta, de mint írás, mégis csak az ön műve! — Hogyhogy az enyém? Én­­még életemben nem írtam re­gényt és ha minden jól megy ezután, sem írok. — Hát ön... ön nair. For hát Teréz, az önarckép fél­homályban szerzője? — Nem, uram. Félreértett?', a nevemet. Horvát Teréz vag­­gyok, méghozzá teljes f­ény­ben — mosolygott, nyilvánva­lóan irónik­us éllel. — Akkor miért mondta Fries a bemutatkozáskor, hogy ön az ' akire egész Pest szájtátva lesz' — Filér vicces fiai. Nyilva azért mondta, mert fogteehni-'. kus vagyok. S e szakmában­­meglehetősen ismert. — Hát... hát akkor azért nézte egész idő alatt a szája-­ mat, mert... . — Mert van elől egy csorba foga és azon gondolkoztam, ho­gyan lehetne ebből a csúf fog­sorból valami rendeset alaki-­ tani ... — És a rengeteg kérdés,’, amit feltett nekem? — Uram, odakint zuhog az­ eső és én össze vagyok zárva; egy parányi asztalnál egy vad-, idegen férfival... Mit csinál-; jak? Megkíséreltem, hogy be-­ szélgessek magával. Nem si- t került. Maga nem tartozik a­ legszellemesebb társalgók közé-i No, agyő. Elállt az eső. 1 Röpke kéznyújtás. Felugrott, 5 elment.­­ Az asztalon felejtette az ön- i arcképet. Félhomályban. Aj címlapjára mázolt lila ajkú női gúnyosan szemembe nevetett.5 Kénytelen voltam rátenni egyj hamutartót. * 31ff­f—-fi 1958. október 28 A »ROKITA« VEGYÉSZETI GYÁR egyike a lengyel vegyipar legnagyobb üzemeinek. Vegyi anyagok, festékek és gyógyszeripari termékek szerepelnek az üzem kitűnő gyártmányai között . (CAF — Crzeda felvétele) NÉPSZAVA Tévedni ollóval is lehet Zárt borítékban, amelyre feladója — bizonyára feledé­­kenységből — elmulasztotta ráírni nevét és lakcímét, 15 kis újságkivágást kaptam. Leg­tetején idézet egy legutóbbi cikkünkből, szóról szóra így: »Ez a választási időszak nem az ígéretek kampánya. Nincs rájuk szüksége sem a pártnak és a kormánynak, sem a nép­nek.« E cédula alá az ismeret­len feladó 14 címet mellékelt, valamennyit újságokból vágta ki. Az egész küldeményből csak úgy sugárzik az a maga­­biztosság, hogy »most jól raj­takapott bennünket«. Hiszen az újságcímek, amelyeket az or­runk alá tart, a többi között Kádár Jánosnak bizonyos nyugdíjas kategóriák és a sok­­gyermekes családok helyzete javításáról mondott szavait, iskolaépítési programot, a hús- és zsírellátás további javítá­sát, lakásépítési terveinket, három év alatt bekapcsolandó 40 000 új telefonállomást, a Tiszapalkonyai Erőművet és OTP öröklakásokat tartalmaz­nak. Névtelen borítékunk küldője tehát azt hiszi: elmarasztalhat bennünket választási kortelfo­gások folytatásában, ígéretek­kel való üzérkedésben, s név­telenségében is »dokumentál«. Pedig csak azt dokumentál­ja, hogy nem kell feltétlenül szavakat leírni ahhoz, hogy valaki tévedjen: elég ahhoz egy olló is. És ha felfogását té­vedésnek nevezzük, akkor va­lószínűleg még enyhén is bí­ráljuk el. De hát mi nem vagyunk rosszhiszeműek. Csupán emlékeztetni szeret­nénk egyre-másra, az ollóval olyan ügyesen bánó honfitár­sunkat. Nevezetesen arra, hogy nagy különbség van a voksok leara­­tása érdekében csőstül ömlesz­tett — és az úri Magyarország idején igenis megszokott — választási ígérgetések és az olyan reális bejelentések kö­zött, amilyeneket a névtelen boríték a fejünkhöz vág. Nem feledkezünk meg arról sem, hogy a felszabadulás óta el­telt történelmi korszak egyik szakaszában, egész népi de­mokratikus rendszerünknek kárt okozó módon valóban hangzottak el olyan ígéretek, amelyek tovább nyújtózkod­tak, mint ameddig a takarónk ért. Gondolunk itt az első öt­­éves terv irreálisan felrajzolt távlataira. Mai terveink, mai bejelen­­téseink — két év munkája bi­zonyítja —, nem ezen a fán ter­mettek. Nézzen körül az ország­­ban kedves ollós ismeretlen, s ha valóban nem rosszhiszemű, észre kell vennie, hogy mai vezetésünk módszereit nem a nagy ígéretek és a kis tettek jellemzik. Talán inkább for­dított a helyzet. Végül még egyetlen apró­ság. Az újságkivágások nagy­részt a hároméves és az öt­éves terv konkrét, kidolgozott vagy kidolgozás alatt álló rész­­leteit ismertetik. Szocialista ország vagyunk, tervek alap­ján gazdálkodunk. Amit isme­retlen kételkedőnk kortesfo­gásnak tart, az mind olyan terv, amelyet akkor is elké­­szítettünk és megvalósítottunk volna, ha szótárunkban nem is szerepelne a választás szó. De szerepel, mert mi nem ragadunk ki részleteket az egészből. Mi nem dolgozunk ollóval. (baktai) Szovjetunióbeli tárgyalásairól, Magyarország és az EAK kapcsolatainak fejlődéséről nyilatkozott a Budapesten átutazó Amer marsall, az EAK elnökhelyettese és hadügyminisztere A Szovjetunióból hazafelé utaztában hétfő reggel átuta­zott Budapesten Abdel Hakim Amer marsall, az Egyesült Arab Köztársaság elnökhe­lyettese és hadügyminisztere. Fogadására a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent Nagy Dá­niel, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökhelyettese, Sík Endre külügyminiszter, Ugrai Ferenc honvédelmi mi­niszterhelyettes, a magyar néphadsereg vezérkari főnö­ke, Csatorday Károly rendkí­vüli követ és meghatalmazott miniszter, a Külügyminiszté­rium protokollosztályának ve­zetője. Ott volt J. I. Gromov, a Szovjetunió magyarországi endkívüli és meghatalmazott n­agykövete, Abd-El Ham­id Na­­'eh Zade, az Egyesült Arab Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagyköveté­nek vezetésével a nagykövet­ség munkatársai. Ladislav Vince, a Csehszlovák Köztár­saság budapesti nagykövetsé­gének ideiglenes ügyvivője. Az Egyesült Arab Köztársaság el­nökhelyettese szívélyesen el­beszélgetett a fogadására meg­jelent személyiségekkel. Abdel Hakim Amer mar­sall a következő nyilatkozatot adta szovjetunióbeli látogatá­sáról, az Egyesült Arab Köz­társaság és Magyarország kap­csolatairól: — Rendkívül sikeresnek tar­tom szovjetunióbeli tárgyalá­saimat, úgy vélem, hogy ez új szakasz kezdetét jelenti az Egyesült Arab Köztársaság és a Szovjetunió közötti gazdaság­­i együttműködésben. A szov­jet kormányban és a szovjet népben igaz barátokat talál­tunk. Örömmel láttam, hogy az egész szovjet nép lelkesen dolgozik hazájáért és a világ­békéért. Az a véleményem, hogy szívesen működnek együtt olyan országokkal, amelyek szintén a békét akarják. Az EAK és Magyarország kapcsolatairól Amer marsall elmondotta, hogy országaink a béke megtartásáért dolgoznak. — A magyar nem és a ma­gyar kormány — mondotta — mindig kiállt ügyünk mellett, különösen az imperialisták leg­­utóbbi jordániai és libanoni be­avatkozása idején. Ami pedig gazdasági kapcsoltainkat il­leti, úgy vélem, hogy p.-ok erősek, s minden bizonnyal to­vább fognak fejlődni — f­­ezte be nyilatkozatát Abdel Ha­kim Amer marsall, az Egye­­sült Arab Köztársaság elnök­helyettese. (MTI) | Elektromos fűtési­ vasúti­­ személykocsik«* készít » ' *­­ a Wilhelm Pieck Valjorevár ► A MÁV a tervek szerint *19­­3-ban 75 dieselmez­v­ényt,­­ 20 motorkocsit, 170 személyko- t­esti, 2400 tehervagont, 1 mo­­­­torvonatot és egy H-argita­­£ rendszerű szerelvényt kap. ► A hazai közlekedés jav­ásá­­­val egyidejűleg nemzetközi ►j­­.irgalomra alkalmas személy­­­kocsik is készülnek. A Wil­­­l­heim Pieck Vagon- és Gép­­i gyárban befejezték a MÁV r­­észére készülő új vasúti szé­p ,­­­mélykocsik terv­ezését. Az új­­ kocsik megfelelnek majd a­­ nemzetközi forgalom követel-­­ ményeinek­. Legnagyobb se­bességük 140 kilométer lesz.­­ Elektromos fűtésük önműkö­► főén átkapcsolódik a külön­­­böző országokban használt £ 1000—1500, vagy 3000 voltos f­­eszül­tségre. [ A belső falakat és a padlót [ PVC anyag borítja, ami köny­► ngen tisztán tartható. Az első ► osztályú kocsik ülései bordó­s színű plüss, a második osz­­­­tályúaké műbőrbevonattal ké­­­­szülnek. Mindegyik kocsiban­­— a legújabb nemzetközi elő­­­írásoknak megfelelően — kü­­­lön mosdófülke lesz. Az első kocsik 1959 első ne­gyedében már forgalomba áll­nak. 3

Next