Népszava, 1958. október (86. évfolyam, 231–257. sz.)
1958-10-19 / 247. szám
raEMZETKÖJEI AKCIÓMÉT d Lékéért és ne szeretésért Maryas» és ss@v|@t d$lg©a&ok L taHilkazeift Ny^xc^kátóla Szombat délelőtt úttörők köszöntötték a nyíregyházi SZMT-székházban Lazaro Pena elvtársat, a Szakszervezeti Világszövetség titkárát, G. J. Kovalyko elvtársat, a kárpát-ukrajnai területi szakszervezeti tanács titkárát — a kárpátukrajnai nyolctagú szakszervezeti küldöttség vezetőjét — és Vas-Witteg Miklós elvtársat, a SZOT alelnökét. A vendégek baráti beszélgetést folytattak az SZMT elnökségének tagjaival, majd több üzembe látogattak. Pena elvtárs a Nyíregyházi Dohánygyárat, a szovjet elvtársak a Balkányi Állami Gazdaságot, a Nyíregyházi Tejipari Vállalatot és a Nyírbogdányi Ásványolajipari Vállalatot látogatták meg, ahol hosszasan elbeszélgettek a dolgozókkal. A vendégek este nagy éyülésen vettek részt, ahol Szilágyi Menyhért, az SZMT elnöke tartott beszámolót. Pena elvtárs felszólalása után G. I. Kovalyko elvtárs a szovjet dolgozók testvéri üdvözletét tolmácsolta a nagygyűlésen. Kiemelte, hogy a béke megvédése nem csupán a szovjet nép vagy a magyar nép ügye, hanem a világ valamennyi dolgozójának szent kötelessége. Befejezésül sok erőt és jó munkát kívánt a magyar dolgozóknak a békéért vívott harcukban. A párt nevében Benkei András, az MSZMP megyei bizottságának első titkára mondott beszédet a nagygyűlésen, amely filmvetítéssel ért véget. X. L. Osztrák munkásküldöttség Sopronban Sopronba húsztagú osztrák munkásküldöttség látogatott el, hogy magyar munkástársaikkal közös gyűlésen követeljék az atomfegyverek eltiltását. Az osztrák küldöttség tagjai délelőtt Bugár Jánosnénak, a SZOT titkárának és Keszei Károlynak, a Győr-Sopron megyei SZMT elnökének társaságában — több üzembe látogattak el és a munkásokkal beszélgettek. A késő délutáni órákban a SOTEX kultúrházában nagygyűlés volt. Keszéi Károly beszámolója után Neubauer Fritz, az osztrák munkásküldöttség vezetője emelkedett szólásra. — Ausztriában — mondotta — bizonyos körök most azt akarják elhitetni az emberekkel, hogy az atombomba nem is olyan veszélyes. Ez a propaganda a nemzetközi munkásosztály számára rendkívül káros lehet, ha teret nyer. Kifejezte azt a kívánságát, hogy a két szomszéd néri, a két munkásosztály képviselői gyakrabban találkozzanak, mert ez egyik legfontosabb módja annak, hogy megismerjük egymást, megismerjük a valóságot. A lelkes hangulatú nagygyűlés egyhangú határozatban foglalt állást az atomfegyverkísérletek teljes beszüntetése és az atomfegyverek eltiltása mellett. Zs. P. Szakmakapcsolás ? Hiába, mindig tudtuk, hogy csak érteni kell a dolgokhoz. Lehet, hogy a munkaerő-gazdálkodás nem könnyű, de azért azt is meg lehet oldani, ha ügyesen csináljuk és az emberekben rejlő összes képességeket egyidejűleg megfelelően kihasználjuk. Ha pedig esetleg akadna még olyan vállalat, ahol nem megy teljesen simán a káderek kiválogatása, akkor se kell kétségbeesniük. Ne szégyelljék elmaradottságukat. Szerencsére már vannak komoly úttörő eredmények ezen a téren, forduljanak nyugodtan tanácsért a megfelelő helyhez. A címet ezúttal mi is közöljük: Balatonfüredi Hajógyár, Vasas Kultúrotthon Akik a saját dolgaikat olyan ötletesen igyekeznek megoldani mint a fürediek, azok bizonyára másokon is tudnak segíteni Annak bizonyítására pedig, hogy mit eszeltek ki a ravasz hajógyáriak, álljon itt hiteles másolatban szombaton közzétett hirdetésük szövege: »Balatonfüredi Hajógyár Vasas Kultúrháza felvételre keres fúvós zenéhez értő (auphon, ütőhangszer szárnykürt) asztalos, lakatos, bádogos, esztergályos szakmunkásokat. Bérezés kollektív szerint.« Ugye, ilyesmire még senki sem gondolt, pedig nem vitás korrt ez jelenti a megoldást, nemcsak a Balaton mellett, hanem országos viszonylatban is. Mert micsoda esztergályos az, aki nem tud jól auphonozni? És tarthatja magát igazi rendes lakatos szakmunkásnak az az egyén, aki — uram bocsáss! — mér talán dobolni sem tud? Nem beszélve arról, hogy szárnykürtvizsga nélkül nem is szabadna senkit igazi asztalosnak tekinteni. Ezek az igazi beláthatatlan perspektívák. Csak az elvi alapot kellett megtalálni. Szerencsére ez Füreden sikerült. Most már csak tovább kell lépni a megkezdett úton, szinte látjul a jövőt: »Bölcsőde keres gyermekszerető fűtőt«, »Termelőszövetkezet kultúrcsoportja felvenne Shakespeare-kedvelő könyvelőt és modern táncokban jártas agronómust«. (SOI) Florentin előkelő és gazdag hölgy volt, férje a nemrégen elmúlt hadjáratban veszíte életét, de több példányban megmaradt az ódon belvárosi házban, ahol Florentin anyja társaságában életét töltötte. Florentin édesanyja az elhunytat képviselte. Féltékenyen őrködött özvegy leányára, és sétáiról, a cukrásznál való mulatozásairól mindig pontosan megkérdezte. Florentin jó gyerek volt, és a színházból, hol megismerkedésünk történt, sietve haladt hazafelé, komornája kíséretében. Félt azonkívül az arcképektől, amelyek az elesett hőst a falakon ábrázolták. S midőn eleinte néha rám-rám kezdett gondolni otthonában a hosszú délutánokon, férjének egyegy nagy pipája a csibuktartóból mindig lehetőleg a lábára esett. Ilyenkor gyorsan elsüti- '■’k a reám való gondolatai, mint alkonyati tó vízéről a megzavart vándordarvak. A ma vadmadarak is visszatérnek, ha a csendes éj leszállott, és Florentin a szentkép alatt égő mécses bizonytalan világosságánál, hol már Gre’chen is bűnbe esett, hoszszan és mp’eeen gondolt rám ásvában. Én ez idő tájt az aranymívemé ablaka alatt csavarogtam, és minden ok nélkül rrmg akartam halni. Fiorentin addig gondolt magában m’ndenfélp kedves dolary'-n+t pvd*o senki sem vievázott reá, míg elhatározta, hogy * JVTvo’cx’a*i éve. 1R?8. piftebb»»* 21-fry CJV’ 0T”'**« pn • ’•-'•’enih/l pcrtT römm*-!* IflnfC rím 1 Krúdy Gyula ;*F enged odavetőleg tett kérésemnek. Előbb egy álmos délutánt a budai rác templomban töltöttünk, majd a régi katonai temető sisakos fejfái között bolyongtunk máskor, hol Hentzi vitézei nagyokat hallgatnak a fűben. Rozsdás sírkerítéseknek támaszkodva védelmezte erényét, becsületét, drága nyugalmát Florentin, míg én lehajtott fővel állottam meg előtte, szórakozottan hallgattam, s az aranymívesnére gondoltam ... — Én nem vagyok olyan nő, mint a többi... — Én nem tudok léhán, könnyelműen szeretni... — Én komoly, csendes, szinte szomorú teremtés vagyok... — Semmim sincs, csak a nyugalmam ... — Miért akarja feldúlni életemet? Csöndesen bólongattam. Ah, hányszor hallottam már nők ajkáról az ehhez hasonló szavakat. — Szerencsétlenné tesz — sóhajtotta, midőn hozzám simult. — Meghalok, ha elhagy, ígérem magának, hogy meghalok — mondta alkonyattal, midőn a katona-fejfák olyan komoran állondtak körülöttünk, mint becsületben megőszült férfiak, s nézik a szemük elő** lefolyt hitváryságot. Táncev öreg generáns közbe is szólott, de krisiát nem hallotta senki. Unottan búcsúztam és a lóvasúton a korcis mellé ültem, hogy továbbá nekommmit áj áljam Florentint. Ő a kocsi belsejében ült, és némán, hoszszadalmasan nézett, mint a végzetét. Egy elhagyott utcácskában elbúcsúztunk. — Olyan a hangja, mint a gordonkáé. S ezt nagyon szeretem — mondta, és szemét lesütötte. Ah, végre eltűnt alakja a sarkon, mintha egy kedves álom lassan elszáll a reggeli madarak lármájára. Kétségbeesetten futottam az aranymívesnőhez, mert már két napja nem láttam. Sírva szaladtam fel a lépcsőkön, a lába elé vetettem magam de ő hidegen felállott a karosszékből. — Már késő. A lovag pontosan jelentette a katonai temetőben történt kalandját. Utálom, megverem. El akart menni. A ruhájába kapaszkodtam. — Az a nő azt leérte, hogy megöli mázát, ha elhagyom ... Akkor minden jó lesz. — Talán — felelt sérelmem és a szomszéd szobába ment. Egy hét múlt el. Florentin mindennap írt, és én nem válaszoltam. Reggel aPesti Napló«-ban öngyilkosságok között böngésztem. Végül virágokat küldött, amelyeket nem müedtem el. De egy napon mégis találkoztunk, mert arra áltam, megesett a szívem végtelen szerelmén. Elhatároztuk, hogy Pécsbe szövünk a gőzhajóval. atTvrrv* — uV élhessünk az ismeretlen városban. Az éjt az aranymívesné ablaka alatt töltöttem. Nagyon boldogtalan voltam Magamban erősen sírtam. És reggel midőn Florentinnal a bécs hajóra szállottunk, ahhoz let volna kedvem, hogy a szűk folyóba ugorjak, míg távol é közel a hajó fedélzetén és Florentin szemében a tavasz ragyogott. — Istenem — gondoli el, magamban —, igaz, hosonn" szamárság, amit cselekszem végképpen elveszítem egyetle szerelmemet, az aranyműves nőt. De hát nem lehet rossznak lenni és kegyetlenked" egy szerelmes asszonnyal. Florentin a nászutasok tü*döklő kedvével álldogált m'’ te*tem, és végtelem boldog vo! mikor egy hal kidugta fejét a vízből. — Ezer forintot hoztam megammal az ú’ra — mord!később. — Vajon elég lesz’ Felbiggyesztettem az ajkomat. — is volna a pénzt — mormogtam. S arra gondoltam, hogy elküldtem volna az aranymívesnének. Tán kibékül vala. Amannak olyan sűrű fekete haja volt, mint a négereknek, és olyan illat áramlott a testéből, mint a széna között a nyári délután — ez szőke volt mint egy szentkép, és tiszta és hűvös, mint télen a hegyi fövók a vízmerítőléknél. És én olyan szomorú lehettem amilyen szomorú talán még sohasem voltam életemben Elvesztem gondoltam magamban, mint a cirkuszi művész midőn szedődni k°zd a transzon A no’c kozebo koWil+^m Megkezdte tanácskozását a magyar városok béketalálkozója Európa nagyvárosaihoz felhívással fordult az ez év májusában megrendezett budapesti békekonferencia az atomháború, az atomkísérletek veszélye elleni összefogás érdekében. E felhívás szellemében a Hazafias Népfront budapesti bizottsága elsőként 38 nagyobb magyar város több mint 200 üldöttét hívta meg a békemozgalom időszerű kérdéseinek megtanácskozására. A városaink minden társadalmi rétegét képviselő békeharcosok szombat délelőtt küünböző csoportokban meglátogatták a főváros több üzemét, néhány intézményét. Délután két órára az Országház vadásztérmében gyüekeztek a MÁVAG-ban, az Óbudai Hajógyárban, az IMAG-ban, a Konzervgyárán, a Bányászati Kutatóintézetben, a József Attila Színházban és még máshol járt küldöttségek. Dr. Harrer Ferenc, a budapesti népfront-bizottság elnökének üdvözlő szavai után dr. Vilmon Gyula egészségügyi miniszterhelyettes, a budapesti békebizottság alelnöke nyitotta meg a tanácskozást több külföldi vendég jelenlétében. Dr. Pesta László, a budapesti békebizottság elnöke beszámolójában külföldi utazásainak személyes tapasztalatai alapján ismertette a nyugati országokban mesterségesen szított háborús hisztériát és a szocialista országokban folyó békés alkotómunkát, a nyugalom légkörét. Meggyőző erővel ecsetelte a második világháború után végbement hatalmas arányú társadalmi fejlődést. — A szocialista tábor a többi békeszerető országgal legyőzhetetlen erőt alkot — mondotta a többi között. — Értelme van tehát a hazánkban is folyó békés építőmunkának, amelyet soha olyan népszerű vezetés nem irányított, mint most. Befejezésül arról szólt, hogy nemzeti egységben összeforró népünknek szoros kézfogást kell teremteni a Szovjetunió vezette szocialista országok és az összes békeszerető nemzetek népeivel, az atomháborúra való készülődés ellen, az atomkísérletek betiltása érdekében. A konferencián felszólalt Terényi László, a nyomdászszakszervezet főtitkára, a budapesti békebizottság alelnöke. Nyugat-németországi, angliai és japán példákkal bizonyította, hogy a szervezett munkásság, a Szakszervezeti Világszövetséghez, de a sárga szakszervezeti központokhoz is tartozó szervezetek milyen mintban megrendezett berlini munkáskonferenciára, melyet az európai munkások és szakszervezetek juttatták kifejezésre, hogy lesz erejük megakadályozni a háborús gyújtogatók esetleges bűnös merényletét a béke ellen. A magyar munkásosztály, illetve a szervezett dolgozók kétmilliós tábora is érzi felelősségét a békéért folytatott harcban — hangoztatta. — Tisztában van azzal, hogy a béke védelme, a szocializmus építése egész társadalmunk alapvető feladata. A magyar szakszervezetek eddig még sohasem foglalkoztak annyit és oly tartalmasan békemozgalmunk fejlesztésével, mint mostanában. Mély benyomást keltett a konferencia résztvevőiben dr. Pál Lénárdnak, a Központi Fizikai Kutató Intézet igazgatóhelyettesének tájékoztatása a haladó gondolkozású atomtudósok harcáról, amelyet a nukleáris háború veszélye ellen, az atomenergia békés felhasználásáért folytatnak. Éles szavakkal leplezte le az imperializmus szolgálatába szegődött atomfizikusok, köztük a magyar származású amerikai Teller Ede, az USA egyik fő atomszakértőjének tudomány- és haladásellenes állásfoglalását az atomkísérletek továbbfolytatása, a sugárveszély nélküli, úgynevezett „tiszta atombomba" előállításáért. A magyar tudósok nevében drámai erejű állásfoglalásban emelt szót az atomenergia békés célokra, az élet, az egészség érdekében való felhasználás mellett. Különös hatású színfoltja volt a konferenciának a svéd békemozgalom egyik vezető ■zemélyiséee, Vide Svenson felszólalásának. Svenson egyébként — aki négy évig a budapesti közgazdasági egyetmen tanult — magyar nyelven ismertette a Svédországban és más kapitalista orszáokban is folytatott békeharc "ot. A békekonferencia szombati tnácskozása azzal ért véget, hogy a küldöttek soraiból megalakítottak három munkacsoportot, amelyek ma, vasárnap külön is folytatják tanácskozásukat a békemozgalom további gyakorlati teendőinek megbbeszélése érdekében. Kiterjesztették a csökkentett munkaidőt a vegyiparban A nehézipari miniszter, a munkaügyi és az egészségügyi miniszterrel, valamint a SZOT-tal egyetértésben utasíást adott ki a munkaidő további csökkentésére egyeskészségre ártalmas munkakörökben. A most kiadott utasítás a vegyiparban 1956-ban megkezdett munkaidőcsökkentést rabb üzemekre és munkakörökre terjeszti ki. A rendelkezés értelmében a Pécsi Kokszműveknél és az Egyesült Vegyiműveknél 36, a Chínoin Gyógyszerárugyyárban, az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyárban, a Magyar Viscosa Gyárban, a Veszprém megyei Festékgyárban, a Budapesti, ''estékipari Vállalatnál, a ZORTE Fotokémiai Iparnál, a Réti Nitrogénműveknél, a csepeli Kőolajipari Vállalatnál, és a Magyaróvári Timföldgyárban 40 órás munkahetet; 'mit bevezetni azokban a min . P7 ut° ! 'írás függeléke külön felsorol : az ólomforrasztó munkások valamennyi vállalatnál hét*egyven órát dolgoznak. Kimondja az utasítás, hogy ■ a munkaidő csökkentésben , érintett fizikai dolgozók bérét magasabb szorzószámmal kell elszámolni, hogy keresetük a régi szinten maradjon. A csökkentett munkaidőt november 1-ig valamennyi most kijelölt üzemben be kell vezetni. (MTI) Katonai díszpompával temették el az 1919-es mártírokat Az 1919-es forradalmi idők két mártírjának, ifjabb Cséby Józsefnek, a Magyar Vörös Hadsereg volt ezredparancsnokának és Cséby László zászlóaljparancsnoknak a Fejér megyei Cecén, jeltelen sírban megtalált földi maradványait .zombaton délután katonai díszpompával helyezték nyugalomra a Kerepesi temetőben. A ravatalozó udvarán felállított koporsók előtt honvédségi díszszázad sorakozott fel, eljöttek kegyeletüket leróni igen okán az egykori harcostársak, közöttük dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, ott volt továbbá az MSZMP Központi Bizottságának, a kormánynak, a tábornoki karnak több tag■a, a Partizán Szövetség, a munkásőrség, a fővárosi tanács képviselői, nagyszámú budapesti dolgozó. A ravatalnál Görgényi Dániel vezérőrnagy emlékezet meg a fiatalon mártírhalált halt harcosok életéről, helytállásáról a forradalomban. A sírnál az MSZMP Központi Bizottsága és a Magyar Partizán Szövetség nevében Szántó Rezső, a Partizán Szövetség országos elnökségének tagja mondott búcsúbeszédet. • Tanácskoztak a bőr-, a cipi- és a szőrme-confekcióipar újítói A Bőripari Dolgozók Szakszervezete művelődési otthonában szombaton tanácskozásra ültek össze a bőr-, a cinó- és a szőrme-konfekcióipar"Utói, kiváló dolgozói. Csákó Mihály, a szakszervezet főtitkára nyitotta meg a tanácsozást, majd Barabás Bálintárigazgató ismertette az újímozgalom helyzetét, probámáit. Megalakult a vasas-szakszervezet ifjúsági bizottsága Megalakult a vasas-szakszervezet központi vezetőségének irányítása alatt működő ijúsági bizottság. Feladata, hogy rendszeresen foglalkoz■on a vasas ifjúságot közvetlenül érintő problémákkal, tapasztalainkat szerezzen az ifjúságot védő törvények betartásról, egészségügyi, kulturált hátottságukról, segítse a pockai, szakmai nevelésit