Népszava, 1959. január (87. évfolyam, 1–26. sz.)
1959-01-04 / 3. szám
Nagy jelentőségű lesz a habbeton-technológia és az „öntött ház" építési módszer e— mondotta Trautmann Rezső építésügyi miniszter a Népszavának Építőiparunkra 1959-ben nagy feladatok várnak. Hogyan segítik a kutatóintézetek az építőipar munkáját, új feladatainak megvalósítását? — Az építőipar jellegéből következik, hogy a kutatásoknak jelentős mértékben meg kell előzniük a feladatok teljesítésének időpontját — tájékoztatta a Népszava munkatársát Trautmann Rezső építésügyi miniszter. Az építőipari kutatások átfutási ideje világviszonylatban is átlagosan öt esztendő. A kutatóintézetek ezért 1959-ben zömmel nem az építőipar ez évi feladataival, hanem már a következő évek problémáival foglalkoznak. Emellett természetesen az iparban jelentkező napi problémákat is megoldják. — Milyen kutatási eredmények értékesíthetők már a közeljövőben? mm Az építőipar és ezen belül a lakásépítés mennyiségi feladatai oly mértékben növekednek, hogy azokat a hagyományos építési anyagokkal és módszerekkel megoldani nem lehet. Újfajta anyagokról, szerkezetekről és építési módszerekről kellett gondoskodni. A sok megoldott feladat közül példaként említhetem a falak anyagát. A téglából építendő falmennyiségen felül a szükségletet újszerű anyagokkal fogjuk kielégíteni. Az új anyagok elsősorban könnyű betonok, melyek egyrészt kéziblokkok formájában, másrészt nagyobb — 800 kilogrammos — blokkok, vagy panelek formájában kerülnek felhasználásra. — Milyen további feladatokkal foglalkoznak a kutatóintézetek? *— A falazati anyagok technológiáját tovább javítjuk és a termelési lehetőségek bővítéséről is gondoskodunk. A közeljövőben épülő kísérleti üzemek eredményei adnak majd támpontot a kutatás további irányítására Nagy jelentőségű lesz a habbetontechnológia, és az »öntöttház« gyártási technológia fejlesztése. Ezeken kívül új épületszerkezeteket és anyagokat fejlesztünk ki. Például »feszített vasalással« ellátott síkfödémeket, melyek az anyagok — főleg a vas — jobb kihasználását és takarékos felhasználását biztosítják. Gondoskodni fogunk nagy mennyiségű ésijabb hő- és hangszigetelő, vízszigetelő, tetőfedő és burkoló anyagokról . Kutatóintézeteink alapos gazdasági számításokat végeznek, hogy az előttünk álló nagyszabású építési feladatok megoldására a leggazdaságosabb anyagok és módszerek álljanak rendelkezésünkre — fejezte be nyilatkozatát Trautmann Rezső építésügyi miniszter, Sz. Gy. ■ A fogorvosnál Fogorvoshoz az ember csak a leggondosabb, legalaposabb és leghosszabb előkészület után megy. Hetekig, hónapokig fontolgatja, latolgatja, hogy majd holnap, majd a jövő héten, majd ha jobb idő lesz, majd ha nem fáj ennyire — és végül mégsem megy. Vannak azonban hősök, akik az első nyilalások után elrohannak a fogorvoshoz. A rendelőben azonban róluk is lehull az álarc és ott állnak, illetve ülnek reszketve a csalafinta székben. S miket mondanak! A PINCÉR: Egy hirtelen foghúzás lesz, érzéstelenítve, magyarosan. Ugye nem kell sokáig várni? Mit tetszik mondani? Hogy most főzik a műszereket? Jajjj! Nem fontos puhára főzni, jó lesz nekem félig nyersen, angolosan. Csak gyorsan .. . Várni kell? Nem kaphatnék addig egy féldeci rumot... a jobbikból? A KÖNYVELŐ: Igen, igen! Hátulról visszafelé a második tétel. El kell távolítani? Törölni a tételt? Ejnye. Nem lehet felújítani? Pfü!... Nem fog stimmelni a zárás . . A HÁZIASSZONY: Aranyos doktorkám, a piacon állt bele, amint eljöttem a libástól. Otthon még mondtam a Szabónénak, hogy el ne kiabáljam, hetek óta nem fájt a nyomorult, a fogam, tetszik tudni. . . Mert a múlt hónapban napokon át nem aludtam... — Annyira fáj? — Nem, aranyoskám, hanem utaztunk... — Szabad a száját, asszonyom! — Milyen kedves maga ... He-he-he... ha-ha-ha... aaaa... huhuhu ... ■ au! Hajajaj!... Áááá... Ez még csak az injekció volt? Jóságos ég! Ha ezt tudom, inkább meleg sót teszek rá! A KARDVÍVÓ: Ezt nem teheti velem, doktor úr! A maga kezében ott a hosszú tű, egy tükör, ott sorakoznak a fogók, és a kisebb tűk! Az ég szerelmére! Adjon az én kezembe is valamit, hogy legalább védekezni tudjak! A BÍRÓ: Meg mer esküdni mindenre, ami szent maga előtt, kedves doktor úr, hogy ki fogja húzni a fogamat, az egész fogat és más semmit, csak a fogat!? A SZÍNÉSZ: Lenni vagy... Nem, nem az! A hátsó! Az, az! Ö, hogy nincs a teremtésben vesztes, csak én... Aóóóó ... Au__Be vann fejezve a nagy mű, igen, a fog recseg, az alkotó liheg ... Uuuuuuhuhu ... Pfuj!... vagy nem lenni!... Köszönöm, doktor úr. AT. ÍRÓ: Minden mindegy ... doktor úr... Nekem már teljesen mindegy ... Hiszen húz a lektor, húz a szerkesztő, a felelős szerkesztő, húz a főszerkesztő ... Mindegy ... Adjon be tíz injekciót és húzzon ma°a **■ Halasi Árpád A felesleges készletek felszámolása Inkurrencia, hirdetéseink NÉPGAZDASÁGI ÉRDÉS ______által segítjük az anyagbeszerzők munkáját KÍSÉRJE FIGYELEMMEL a Népszava napról napra megjelenő hirdetéseit 1959. január 4 AZ ÚJ GANZ—MÁVAG MOZDONY- ÉS GÉPGYÁR — a január elsején egyesült hatalmas gyáróriásunk az ország egyik legnagyobb ipari üzeme lett és legfontosabb műhelyünk a dieselesítés és a korszerű közlekedési eszközök gyártásában. Képünk: A MÁVAG-részleg új dieselmotorgyárának korszerű mechanikai üzeme (MTI Fotó : Mező Sándor felvétele) Gézát feleségének, Icának ► valamennyi legjobb és legbizalmasabb barátnője sajnálata, hogy milyen rosszul házasodott. Csak kárhoztatni tudták ► Icát, hogy nem becsüli eléggé ► szerencséjét. Pedig Géza aztán ► válogathatott volna: rendes,havi ezernégyszáz forintos ál► lás a Főimpexnél, kitűnő megjelenés, egészséges, rendes fiú volt a talpán. És akkor fogta ►magát és elvett egy lányt, akiinek semmi mása nem volt az légvilágon, mint egy állása az fAlimpexnél, havi 1400 forintttal, az a kis szépsége — de hát ► melyik fiatal lány nem csi►nos? —, meg egy közepesenberendezett társbérleti lakása. De Géza soha nem éreztette vele, hogy kapott volna különbet is. Sőt, i V® Wf^ Példás férj lett. Ki ^ r-LMég a háztartási munkából is kivette részét, havonta többször is előfordult, hogy ő terített vacsorához. Sőt, egy al► halommal láttam, amint saját► kezűleg vásárolt vajat a ház► tartás részére és ő maga is ► vitte haza. És mivel viszonozta ezt Ica? !óllátta rendesen a férjét? Szó ► se róla! Havonta többször is előfordult, hogy Gézának másf napos ételt kellett vacsorázni, mert Ica bizony nem minden leste főzött meleget. Sokallta még azt a két-három órát is, kmit este a konyhán kellett tölteni. Hogy őt kifárasztja dél■után a takarítás, a kismosás, meg a stoppolás. Ja, aki irtó►ik a munkától, az ne menjen a férjhez. Valahogy az igazi kedélyeség is hiányzott a lakásból, paláig mindig az asszonyon mú■ lik, hogy mivé varászolja otthonát. Igaz, hogy Ica csinált ► számtalan csillagos térítőt,várnát, szőnyeget szőtt, de bizony a rekamién mégse saját Szegény Géza... készítésű térítő feküdt és számtalan virág alatt is gyári kézimunka volt. Pedig Géza igazán mindent elkövetett, hogy barátságossá tegye otthonát. Alig akadt este, hogy ne virágos kedvben érkezett volna haza. De megérdemelte Ica ezt a jó fiút, aki otthont teremtett részére? Hisz még az otthonát se becsülte igazán! Folyton ellófrált. Hetenként egyszer, sőt, olykor kétszer is beült délutánonként magafajtájú barátnőivel az eszpresszóba, s ott trécselt, itta a méregdrága feketét, ahelyett, hogy azt a drága jó urát várta volna haza. Azt gondoltuk, na majd az első gyerek után Icának is benő a feje lágya. Hát szó se róla. Géza — szinte fölösleges is mondanunk — példás apa lett. A gyerekek rajongtak is érte. Csak látni kellett, amikor hazajött az irodából, hogy kikérdezte őket, mi újság az óvodában, iskolában és mindegyik fejére kedélyes barackot nyomott. Ezzel szemben Ica olyan anya lett, amilyen feleség volt. Jó, kimosta az apróságok ruháit, etette, gondozta őket, elvitte az iskolába, óvodába, de hát szívtelen fenevadnak kellene lennie egy anyának, ha legalább ezt meg nem tenné. De kérdem én, csupán ennyiből áll az anyai kötelesség? Az anya a gyermek barátnője, bizalmasa is. És bizony nemegyszer előfordult, hogy miután hazajött az irodából, épp hogy megfőzött, elmosogatott, rendbehozta a kicsik holmijait, kikérdezte őket a leckéből, azután már le is feküdt. Csoda-e hát, hogy ilyen körülmények között szegény Géza néha félrelépett. Meg aztán Ica se volt már az, mint amikor felvette. Tíz év alatt hervadás-nak indul egy asszony, pláne, ha nem ad magára. Kozmetika, fodrász, manikűr — erre akárhogy időt kell szakítani egy nőnek, ha meg akarja tartani a férjét. Ica nem törődött ilyesmivel. Hagyta, hogy őszüljön a halántéka, meghízzon, sőt, rászokott a szemüvegre. Géza ez idő tájt érkezett férfikora delelőjére. Megállapodott komoly férfi lett, halántéka érdekesen őszült, megtestesedett, szemüveget hordott, ami még érdekesebbé tette arcát. Tetszett is a nőknek, akik rosszul sikerült házassága miatt is sajnálták. Igen helyes nőismerősei voltak, különösen a Vica, egy egészen fiatal lány. Nagyon jól öszszeillettek. A szép ősz és a viruló tavasz. Mindenki gyönyörködve nézte őket, így mégis volt szegény Gézának valami öröme az életből. Rá is fért. Mert Ica — akár hiszik, akár nem — ez időben udvaroltatni kezdett magának — hogy egyes asszonyok nem tudják, mikor kell abbahagyni! — és ráadásul egy fiatal férfival. Legalább négy évvel volt fiatalabb nála. Nem átallotta saját magát, derék férjét, gyerekeit és az egész családot nevetségessé tenni egy ilyen lehetetlen flörttel! De ezzel aztán be is telt a mérték. Szegény Géza elvált az asszonytól, aki mellett anynyit szenvedett. Persze, hama- '■ rosan újra megházasodott. Most olyan asszonyt vett el szegény Géza, amilyet meg-’ érdemelt... Kertész Magda ■ NÉPSZAVA 3 7Messze van-e Pesttől Zala? Nem juthat mindenkinek pesti katedra, de ma már jobb és holnap még jobb lesz vidéken tanítani Már eszébe hajlott a délután, hogy betoppantunk a zalaszentgróti tanári szobába. Egészen váratlanul és meglepetésként, olyannyira, hogy a fiatal tanár helyett, akivel beszélgetni jöttünk, egy karázsa »ugrott be« órát tartani levelezőknek. Afféle lányos arcú, hirtelen szőke legény volt , a fiatal tanár; az előzőleg gondosan átböngészett feljegyésekben úgy szerepelt, mint kis diplomás, aki eljött tantani ide, az ország délnyugati árkába. Üres vidéki katedrák Vele együtt 880 fiatal tanár ütött tavaly diplomához. A vidék által kért létszámnak mégislig több mint egyharmadátudták az illetékes szervek kinevezni. Szabolcsban körülbel kétszáz, Bácsban harminc, Zalában hatvankét tanárra enne még szükség, de miutt is hasonló a helyzet, mint ezt Kovács Lászlótól, a Művelődésügyi Minisztérium anácsi-személyzeti osztályánk munkatársától hallottuk. Mondhatnánk, ez a hiány hozza az utóbbi évek szintegyik legnagyobb problémájátz oktatásügyben. A végzett fatal tanárok közül ugyanis okán nem vállalnak vidéki írást. Családi körülményeikre hivatkoznak, meg arra, hogy megszokták a városi életmódt. Vidéken, így mondják, keésbé lenne lehetőségük önművelésre, szórakozásra. Az ién végzettek közül 296-an még más munkakörben is elelyezkedtek, csakhogy Budaesten, vagy a közeli nagyobb árosokban maradhassanak. Ezért a legtöbb megyében enytelenek voltak bizonyoscsoportosítással segíteni a anárhiányon és betöltetlen diósokba képesítés nélküli neelőket állítottak be. Ilyen képesítés nélküli nevelő — akik evelezőként tanulnak — pillantnyilag több száz működik 7 országban. Még így is pélául Zala megyében átlagosan minden negyedik iskolából lányzik egy-egy tanár. Aenti járásba két év alatt gyetlen fiatal tanár került. Az idősebb pedagógusok — mint itt a megyei művelődésgyi osztályon mondták, jogai panaszkodnak túlterheltégre, az igazgatók pedig magas óraszámaik miatt alig tudnak órát látogatni s foglalkozni beosztottjaikkal. Az idén pedig csak 12 új tanárt üdvözölhettek. A falu messze van , de az emberek közel miként élnek, elégedettek-e helyzetükkel s milyen problémákkal küzdenek a vidékre került fiatal tanárok? Erre kerestünk választ a Pedagógus Szakszervezetben és aztán vidéken, a minisztérium és a Zala megyei művelődésügyi osztály képviselőjével együtt. Zalaszentgróton Kamuti Gyula ezt mondta: — Nincs okom panaszra. Bár magam is azok közé tartoztam az egyetemen, akik féltek a vidéktől, de azután meggondoltam a dolgot, mindenki nem taníthat nagyvárosban. Én nem a diplomáért, hanem a nevelőmunkáért tanultam. Itt most magyart tanítok és rendkívüli tantárgyként olaszt, emellett osztályfőnök is vagyok. Úgy érzem, szeretnek nevelőtársaim, az osztályom és a szülők is. Az igazgató és a kartársak segítenek munkámban, még a lakásszerzésben is segítettek. Van már társaságom és úgy érzem, bele tudtam illeszkedni az itteni környezetbe. Kamuti Gyula példája még nem tipikus. Találkoztunk később olyan fiatal tanárokkal, akik alig hogy odakerültek, máris elkívánkoznak, vagy átmenetinek tekintik munkahelyüket. Azt mondták: »Pest túl messze van Zalától«, meg »aki egyszer vidékre került, azt ökrösszekérrel is nehéz onnan kihúzni«. Nem tudtak még gyökeret verni. Elkívánkoznak. Miért? Mindenre kiterjedő segítséget a pedagógusoknak! A fogadtatás, az első benyomások nem mindenütt alakultak olyan kedvezően, mint Zalaszentgróton Kamuti Gyulánál. A megye ugyan ünnepélyessé tette az első napot az érkező fiatal tanárok számára. Akadály nélkül jutottak katedrához és a saját szakjukat taníthatják. Ez jó. Talán nem is lehet nagyobb öröm ennél pályát kezdő ifjú emberek számára. De a fiatal pedagógus csak nemrég szakadt ki a megszokott társaságból, esetleg a szülői ház védettségéből. Még nem rendelkezik kellő élettapasztalattal. A szakmai segítségen kívül szüksége van az életkörülmények konkrét megszerzésére, baráti szóra, jótanácsra. S találkoztunk olyanokkal, akiknek éppen ez hiányzik. , Egyesek a lakásnehézségek miatt sem vállalják szívesen a vidéki állást. A nagykanizsai gimnáziumban — ahol a tantestület csaknem fele fiatal tanár — a legnagyobb gondot ez okozza. 300—400 forintos albérleti díjakat fizetnek. Van ugyan több szolgálati lakás, de azokat leginkább az idősebb, régebben tanító pedagógusok kapják. S a más lakások elosztása során a tanács sem kezeli mindenütt szívügyként a pedagógusok sorsát , és súlyos gondjukat, a lakáshiányt. A Zala megyei művelődési osztályon elmondták: 22 pedagógus házaspár jutott az idén lakáshoz és 14-en vettek igénybe állami kölcsönt az építéshez. De vajon ha jobb körülményeket teremtünk a lakásfronton, ezzel egymagában megszűnik vidéken a tanárhiány? Aligha. Hiszen sokan vállalják még a rosszabb körülményeket, a kisebb fizetést, lemondanak a földjuttatás adta előnyökről is, csakhogy városban maradhassanak. Mások főként a kulturális lehetőségek hiányát említik. Talán sokan nem is ismerik a kormány ilyen irányú erőfeszítéseit. A legújabb filmeket a fővárossal egyidejűleg tűzik műsorra, a MOKÉP és a Faluszínház úttörő munkát végez. Kétségkívül több s jobb kell. De az is bizonyos, hogy ma már nem kell remeteéletet élniük a vidéki értelmiségieknek sem; idősebb kartársaikhoz hasonlóan bekapcsolódhatnak a helyi kulturális életbe, s így az elfoglaltság mellett bővíthetik a szórakozási lehetőségeket. Első: a hivatásszeretet Hogy lehetne segíteni mégis a vidéki tanárhiányon? Erről beszélgettünk a helyszíni tapasztalatok ismeretében a pedagógus szakszervezet illetékeseivel. — Elsősorban szervezettebb E munkaerőgazdálkodással — – mondották a szakszervezetben.— Előfordul még, hogy nem a saját megyéjébe irányítják a E'tatai tanárt — mint ahogy ez E hozzánk forduló fiatalok pa- E laszaiból is kiderült. — Job- ban kellene segíteni elsősorban tíz egyetemeknek és főiskolák- E iák, hogy a friss diplomások * képességeiknek és körülmé- E lyeknek legmegfelelőbb mun- E '-ahelyet választhassák. Nem juthat mindenkinek E városban katedra. S mert — a [vidéki állást a városhoz szo- E kották nem szívesen vállal- E ják, érdemes lenne fontolóra E venni a megyei tanácsok mű- Evelődésügyi osztályainak azt a E kívánságát, hogy már a beisko- Elázásnál jobban vegyék figye- E lembe a vidék kívánságát. Ke- Erüljön előtérbe a szaknevelő- E hiány felszámolása is. ► A megyei tanácsok művelődési osztályai azt szeretnék, ► ha nekik is több beleszólásuk ► lenne a felvételekbe. Mindez a ► gyakorlatban azt a kívánságot ► jelenti: több vidéki munkás ► és paraszt fiatalt képezzenekki tanárnak, mivel ott van rá► rák elsősorban szükség. ► És még egy dolog, ez viszont ►a fiataloknak szól: csak az ► menjen tanárnak, tanítónak,aki a pedagógus-pályát komoly hivatásának tekinti. Ha élethivatás, vállalja szívesen a ► vidéki nevelőmunkát is. ► A szakszervezetben elmondják, hogy akiket annak idején ► egyetemre, pedagógiai főiskolára nem vettek fel, most elsőként jelentkeztek képesítés nélküli nevelőnek, vállalvatöbb évre a szolgálatot a legtávolabbi falvakban is. Aztvallják, mint az egykori néptanítók, tisztes munkában megöregedett tanárok, igazi tanár nem tehet különbséget városi és falusi gyerek között, hiszen a gyerekek mindenütt egyformák, akárcsak a hivatás szépségei és örömei is... Baják Aranka