Népszava, 1959. január (87. évfolyam, 1–26. sz.)

1959-01-04 / 3. szám

­ Kívánság-receptek ÖZGERINC SÜTVE A kb. 1 kiló. őzgerincet vé­konyra Vágott füstölt szalonnával megtűzdeljük. Először forró zsí­ron pároljuk, majd lassacskán egy pohár bort öntve rá, meg­sütjük. Rizst és csipkelekvárt adunk hozzá. ■ KASZINÓTOJÁS LILIOM FORMÁBAN A keménytojásokat hosszában bevagdaljuk, mintha narancsot hámoznánk és a fehérjét óvatosan fejtjük le a sárgájáról, hogy egyik oldalon a­­ cikkek csillag­­alakban együtt maradjanak. A ki­hámozott sárgáját áttörjük, tej­föllel, mustárral elkeverjük és kis gombócokban a liliom formá­ban szétnyitott tojásfehérjékre tesszük. A »liliomok« közé hosz­­szúkásra szeletelt ecetes uborkát rakunk és majonézzel öntjük le. ■ VOLLALATA A sült nyúlhúst apró kockákra vágjuk, mustárt, szardellapasztát, egy reszelt almát, egy reszelt vö­röshagymát, 3 kemény tojás sár­gáját szitán áttörünk és a felvag­dalt húshoz keverjük. Egy tojás sárgáját 7 deci tejföllel, evőkanál ecettel és olajjal elkeverünk, só­val, cukorral ízesítjük és a ke­­veréket a húsos masszára öntjük. A megmaradt tojásfehérjéket a tál díszítésére használjuk fel. H­ASZÁLT SZILVA PONGYOLÁBAN Nagyszemű aszalt szilva magját kivesszük, lehámozott mandulát teszünk a helyére, sűrű palacsin­takeverékbe mártjuk, forró, bő zsírban kisütjük és kakaóval ke­vert vaníliáscukorban meghem­­pergetjük. Lélektani módszer Mark Twain, a híres ame­rikai humorista törzsvendéglő­jéből kilépve, éppen kocsiba akart szállni, amikor útját ál­lotta egy szánalmasan topron­gyos ember. — Uram, egy dollárt! Vala­mi meleget szeretnék enni va­­csorára! — Egy dollárt? Nem bánom, kaphat tőlem, de nem vacsorá­ra. Magának ugyanis, öregem, másra van szüksége. Olyasmit kell fogyasztania, amitől egy csapásra elfelejti minden nyo­morúságát ... erre igen alkal­mas egy dupla viszki. — De uram, én inkább meleg vacsorát ennék! — Azért, barátom, mert fo­galma sincs a lélektanról. Az étel legfeljebb az éhségét csil­lapítaná egy időre, de szomo­rú gondolatai tovább gyötör­nek. Na, tudja mit, itt egy két­­dolláros szivar. Amíg ezt szív­ja, megfeledkezik minden ba­járól és higgadtan tud gondol­kodni a jövőjéről. De uram, értse meg, éhes vagyok, fázom ... — Én csak azt látom, hogy rendkívül ideges. Ha pedig ide­ges, az étel csak árt magának. Előbb le kell csillapodnia. Tudja mit, eljátszunk egy parti pókert, aztán jöhet a va­csora is. — De könyörgöm, éhes va­gyok... — Jól van, látom, hogy ma­ján nem lehet segíteni. Meg fog­ja kapni azt a meleg vacsorát, de előbb bemutatom a felesé­gemnek. Hadd lássa, hogy hová jut egy ember, aki nem iszik, nem dohányzik és még csak a kártyához sincs érzéke! 1939. január 4 BÁLBA, ESTÉRE Az első: rózsaszín-ezüst taftbrokát estélyi ruha, kétoldalt rózsa­színű tüllből készült rózsacsokorral felcsippentve. Alul rózsaszínű tü­ll — taftbrokátra dolgozva. A ruha felső része váll nélküli, tetején keskeny rózsaszínű tüll fodorral — fölé bolerót rajzoltunk. A második, empire jellegű esti ruha, hátul masnira kötött, flitter­­rel hímzett tüll díszítéssel. Acélkék selyemanyagból vagy bársony­ból, szürke tüllel, kék flitterrel hímezve készülhet. A harmadik, türkiszzöld mintás taftbrokát kisestélyi ruha — magas, széles öve és a szoknyán átkötött széles ráncolt csokor ugyanennek az anyagnak a másik oldalából készül, (m) terveztük ezt a három ruhát. Kantáros nadrág 2 éves kisfiúnak dupla­széles szövetből 80 cm kell hozzá. Ha a koc­kákat 5 cm-re nagyít­va megnagyobbítjuk a szabásmintát, megkap­juk a kellő méretet. A­z a nadrág eleje (2 db). B ~ a nadrág háta (2 db). C — öv elöl, félbehajtva. D öv hátul, félbehajtva. A kantárt megfelelő hosszúságban, az öv­höz hasonló szélesség­­ben a maradék anyag­ból szabjuk. MAGLÓDI MAGDA Nagymama ajándéka Nem is tudom, hogy fogjak hozzá! — Sajnálom szegény nagymamát! — Én mondjam meg, amit magától — mind­eddig még ki nem talált? — Gyanítja már a Klárikánk is — Én meg tudom már réges­­rég — anyu csendesen mosolyog csak... — De nagymama, ő hiszi még! A kis csomag a fa alatt volt — s egy névjegykarton bele­tűzve — »NAGYMAMÁNAK«, ezt én írtam rá — s figyeltem ahogy kibetűzte. — Nagy óva­tosan bontogatta. — »Nézzétek, milyen szép dobozka! — Mi­lyen okos volt Télapótól — hogy nekem idén épp ezt hoz­ta! Tudta, hogy erre van szük­ségem! — Hát mondjátok, nem megható? — Megcsókolnám, ha most belépne — ez az ara­nyos Télapó! — Hát persze, én egy szót sem szóltam — és ő sem fordult énfelém. — örül­tem is, hogy rám se pillant — még észrevenné tán szegény ... Nem is tudom, hogy fogjak hozzá! — Hiszen megtudja ő is egyszer. — Jót nevet, ha eszébe jut majd — milyen soká becsapták ezzel! — De mikor úgy örült, szegényke! — Csak nézte, nézte meglepetten és Télapót dicsérte érte ... — S nem tudta, hogy é­n ké­szítettem! Idegen ötlet nyomán B. Radó Lili NÉPSZAVA Önkéntes mártírok Finom árnyékként imbolyog­­nak közöttünk. Nem vesznek tudomást tülekedésről, egész­séges küzdelemről. Félreálla­­nak az útból és saját énjüket, érdekeiket, céljaikat feladva, csak másokért élnek. Nem nagyvonalú emberbarátok ők, akiknek nevét felírja a törté­nelem, s akikről már a kortár­sak is tisztelettel szólnak. Szürkék és névtelenek, tettei­ket még a családi krónika se tartja számon, hiszen éppen abban rejlik áldozatuk, hogy saját énjüket megtagadva, mintegy felolvadnak a hozzá­juk tartozókban. önkéntes mártírok ők, csak adni tud­nak, nem fogadnak el semmit. Többnyire nők, de elvétve akadnak közöttük férfiak is, önként mondanak le minden­ről, ami jó, szép és kellemes lenne számukra és örömmel hagyják kihasználni magukat. Pedig senki sem várta ezt tő­lük. A férj eleinte bosszan­kodva látta, hogy régi, kopott ruhájában jár a felesége, mi­kor újat is vehetne magának. A gyermek próbálja megértet­ni anyjával, hogy nem kell rabszolgát csinálnia önmagá­ból, hívhatna­­ segítséget is a súroláshoz, nagymosáshoz, in­kább megtakarítják az árát máson. Jóindulatú munkatár­sak figyelmeztetik, ne vállal­jon el önként minden mun­kát, senki sem kívánja tőle, hogy erején felül dolgozzék. Így van ez eleinte, később megszokják áldozatát, és ha­marosan már el is várják tőle. Természetellenes önzetlensé­gük magától értetődően fej­leszti ki a környezet önzését és a hozzátartozók még a hála gondolatát is elhárítják ma­guktól, hiszen ez csak lelki­ismeretfurdalást ébresztene­­bennük. Akárhányszor látjuk, hogy anyák túlzott jóságukban mes­terségesen ébresztik fel gyer­mekük önzését és csak akkor eszmélnek fel, amikor az em­berré nőtt gyermek követelé­seinek eleget tenni nem tud­nak többé. — Egész életemet feláldoz­tam értük. Lemondtam min­denről, hogy ők semmiben hiányt ne szenvedjenek. Ron­gyosan jártam, hogy elegánsak legyenek. Száraz kenyeret et­tem, hogy ők cukrászsüteményt ehessenek és íme, most, ami­kor már öreg és gyenge va­gyok, s nem várhatnak tőlem semmit, terhükre vagyok... *— panaszolja egy anya. Lélekben összeomlik, mert úgy érzi, hogy hiába vetett, semmit sem aratott. Nem gondol arra, hogy márt­ír hajlamával nem a jóság, kötelességtudás és a hála mag­vait vetette el gyermekei lel­kében, hanem az önzését és a közönyét. . — Éveken át nem mehettem sehová, mert nem volt rendes ruhám, cipőm, hogy a férjem jólöltözött lehessen. És most, amikor annyi idő után először jut eszembe, hogy vegyek ma­gamnak végre valami csino­sat, ízléseset, férjem méltat­lankodva kérdezi: *•Mi szüksé­ged rá, hiszen úgyse mész se­hova!« — panaszolja egy fele­ség és elfelejti, hogy túlzott szerénységével ő szoktatta le férjét arról, hogy rá is gon­doljon. Rabszolgatartót nevelt belőle és most, amikor előáll jogos emberi igényeivel, úgy is bánik vele, mint egy lázadó rabszolgával. H. Lányi Piroska Virágok téli hajtatása otthon Sokszor csodálkozva és némi irigységgel állunk meg zord téli napokon a virágüzletek kirakata előtt, hogy gyönyörködjünk a nyíló virágokban. Pedig kevés fáradsággal, de sok­sok szeretettel, gondoskodással elérhetjük, hogy lakásunkat télen saját hajtatású növényeink díszít­sék. Erre a célra a korán tavasz­­szal virágzó virágok a legalkal­masabbak. Gyöngyvirágot is könnyen hajtathatunk. A kert­ből vagy erdőből felszedett töve­ket kiválogatjuk, s a jól fejlett példányokat hajtatjuk. Homok és fűrészpor feles keverékébe, mély ládába ültetjük s mohával takar­va, 25—28 C fokos sötét helyre tesszük, öntözés, rendszeres per­metezés mellett a harangocskák hamarosan kifejlődnek. A hajtás 2—3 hét alatt virágzik. A hajtatott tövek nem sínylik meg az átülte­tést. Tövestül kiemelve, vázába és díszládákba ültethetjük homokos földbe. Jácinthagymát öblösszájú üvegben is virágoztat­­hatunk. Tegyünk vízbe egy kés­hegynyi konyhasót és egy darabka faszenet, s tartsuk 6-8 hétig sötét, hűvös helyen. Ez idő alatt a hagy­mák gyökere behálózza az üveget. Ezután tehetjük csak meleg hely­re, ahol papírsüveggel védjük a fény ellen, a bimbó megjelenése­kor ezt is eltávolítjuk. Hasonlóan hajtathatjuk a jácintot, ha cserép­be moha közé ültetjük s a cserép alatt levő tányérkában vizet tar­tunk. Vágott növények hajtatása Néhány cserje levágott vesszője is szépen kivirágzik a szobában. Kizárólag olyanokkal kísérletez-­ zünk, amelyeknél a bimbót kéz-i­detleges formájában is megtalál-t juk a rügyben. Orgonát, arany-, vesszőt (Forsythia), babarózsát,­ japánbirset vagy barkákat szok-; ták leginkább hajtatni. December-­ ben, januárban megszedjük a jól­ fejlett és virágrügyekkel szépen­ megrakott vesszőket. Tíz-tizenkét­­ órán át 30 C fokos vízben fürdet-t jük, úgyhogy a vessző teljesen a vízben legyen. A fürdetés után éles késsel jó hosszú metszlapot­ készítünk a vesszők alján, majd a vesszőket langyos vízzel telt edénybe állítva, melegre tesszük. A virágoztatás alatt világos he­lyen tartjuk a vesszőket, hogy a virágok színe kifejlődhessen. A­ vizet naponta cseréljük, lehetőleg langyos vízzel. A hideg víz káro­­­sítja a hajtatást. Kedves meglepetést és nagy­ örömet szerezhetünk aránylag kev­­vés munkával a növénynek téli hajtatásával. Téli zimankós napo­kon a tavasz üde virágait ottho­­ nunkba varázsolhatjuk. ! ♦ fing? Sándor — Cs. Horváth Tibor iCaland | I a.) A VILÁGŰRBEN Az emlékezetes délután óta, amikor végighallgatta Kovásznál professzornak, az űrhajózás nagy­hírű tudósának előadását, Pákát Andris minden szabad idejét az Üttörőház modellező műhelyében töltötte. Merész feladatra vállal­kozott! Több hónapos munka után végre egy este elkészült a nagy mű. »No lám! Igazán szép űrhajó­módor!!« — szólalt meg váratlanul egy hang. Andris meglepetten kapta fel a fejét. A professzor állt előtte! »Ügyes fiú vagy! Jutalmul a szorgalmas munkáért mutatok neked egy igazi űrhajót!« Andris még magához sem tért a csodálkozástól, máris ott álltak egy űrhajó tövében. Körüljárták a hatalmas építményt, majd a fel­vonó a vezetőfülke bejáratához re­pítette őket. »Itt is sok érdekes dolgot lát­hatsz. Nézd elsősorban ezeket az üléseket. Inkább ágyakhoz hason­lítanak, mert az indulás pillanatá­ban a nagy sebesség miatt, igen erős nyomás nehezedik az uta­sokra. Ezt az emberi szervezet csak fekvő helyzetben tudja el­viselni.­« »Vigyázz! Az indítógombon a kezed! Meg ne nyomd!« — kiál­tott fel rémülten a professzor. De már késő volt. Az űrhajó iszonya­tos süvítéssel elhagyta az indító­teret. (Folytatjuk) — Mindig pontos szokott lenni... mindig pontos szokott lenni... mindig pontos szokott lenni... KÖDBEN — Te vagy az, édes? — Ha nem kóstolod meg a borotva­­pengét, sohasem lesz belőled kard­nyelő! — Egy tonna szálljon ki! Szöveg nélkül ****** KÜLFÖLD humora — Húsz éve naponta az ágy alá nézek és ma végre van alatta egy férfi!

Next