Népszava, 1959. január (87. évfolyam, 1–26. sz.)
1959-01-14 / 11. szám
Képzettebb orvosok — egészségesebb lakosság •• Ot, illetve három évenként minden orvos bentlakásos továbbképzésben részesül A Népszava január 3-i számában ismertette az Egészségügyi Minisztérium tájékoztatóját az egészségügyi ellátás fejlesztésének 1959. évi tervéről. A feladatok megoldásának egyik alapvető feltétele orvosaink továbbképzése. 75 esztendő hagyományai A magyar orvos továbbképzés nemzetközi tekintetben is az elsők közé tartozik, 75 esztendős hagyományokra tekinthet vissza. 1883-ban szervezték meg az első, úgynevezett szünidei tanfolyamokat a gyakorló orvosok továbbképzésére. Később létrejött az orvostovábbképzés központi bizottsága, folyóiratot is adtak ki a továbbképzés érdekében. 1945-ig azonban főiképpen alapítványok kamataiból fedezték a továbbképzés költségeit, az állam alig juttatott anyagi eszközöket erre a fontos célra. A felszabadulás után először a szakszervezet küldött előadókat az ország különböző részein szervezett tanfolyamokra, majd 1951-ben az Egészségügyi Minisztérium vállalta az orvosok továbbképzésével járó feladatokat. A képzés azonban még jórészt évekig előadások tartására, alkalmi tanfolyamok rendezésére szorítkozott. ■ A Minisztertanács határozata nyomán 1956 februárjában fektették le a követelményeknek valóban megfelelő orvosi továbbképzés alapjait. A Szabolcs utcai Állami Kórházat az Egészségügyi Minisztérium közvetlen felügyelete alatt működő Orvos Továbbképző Intézetté szervezték, rábízták az állami keretek közt folyó továbbképzés irányítását, tanulmányi osztályt létesítettek benne, megkezdve egyetemi jellegű intézménnyé való fejlesztését. Egyidejűleg létrehozták az Orvos Továbbképző Tanácsot az egészségügyi miniszter elnökletével. Ez hagyja jóvá végső fokon az orvostovábbképzés évi tervét. Előadások, tanfolyamok — A továbbképzés egyik for-mája, amelyben a magyar or-rvosok tízezres tömege veszi részt, konferenciák, előadások keretében szervezett képzés — tájékoztatta a Népszava munkatársát dr. Kádár Tibor, az Orvos Továbbképző Intézet igazgatóhelyettese. — A falusi, körzeti orvosok ezrei évente tíz előadást hallgatnak. — A másik fő forma az egyéni, illetve tanfolyamok ke-retében végzett bentlakásos továbbképzés. Egy-két héttől több hónapig terjedő időre hív- ják be a körzeti, rendelőinté- zeti, kórházi orvosokat a munkahelyüknél magasabb- fokú megyei, illetve egyetemi, vagy országos intézménybe, valamint az Orvos Továbbképző Intézetbe. A városi körzeti orvosok e továbbképzés keretében főleg belgyógyászattal, a »mindenes« falusi körzeti orvosok a négy alapág — belgyógyászat, sebészet, gyermekgyógyászat, szülészet-nőgyógyászat — mellett bőrgyógyászattal, fogászattal, szemészettel is foglalkoznak. A rendelőintézeti és kórházi szakorvosok szaktudományuk megfelelő ágában képezhetik tovább magukat. A továbbképzés mai rendszerében megmutatkozik az állami egészségügy nagy fölénye, hiszen olyan országokban, ahol az egészségügyi ellátás nem állami és tervszerű, elképzelhetetlen, hogy díjtalan továbbképzésre hívják be az orvosokat, s erre az időre számos más kedvezmény mellett teljes fizetésüket is megkapják. Az intézet irányítása alatt 1956-ban 1178, 1957-ben 1335 orvos vett részt bentlakásos továbbképzésen. E két esztendőben azonban az ellenforradalmi események következté-ben nem sikerült az eredeti tervet megvalósítani. 1958-bam már körülbelül 1800 orvost képeztek tovább. . . A továbbképzés eddigi üteme azonban még nem biztosította, hogy minden körzeti orvos ötévenként, minden szakorvos pedig háromévenként bentlakásos képzésben ré-szesüljön. De erre törekedve, 1959-ben már 2100—2300 orvos, bentlakásos továbbképzése szerepel a tervben, az egyéni kép- zésben 14, a tanfolyamok keretében 21 szakág oktatása mellett. Szélesítjük a konferenciás képzést is: 15 témából rendezünk konferenciát. Lépést tartanak a tudomány fejlődésével] — Ahhoz, hogy a továbbkép-]zés még hatékonyabban szol,gálja az országos egészségügyi ellátás fejlesztését, számos intézkedésre van szükség —, mondotta végül dr. Kádár Ti- bor. — Megoldandó például: a továbbképző oktató intézmé- nyekben a technikai felszere-, lés fejlesztése, gondoskodni kell tantermekről, megfelelő elszállásolási lehetőségekről.. Szükséges, hogy fokozottabban igazodjunk az egészségügyi ellátás igényeihez. Az orvos-továbbképzés köz-ponti intézménye, országosan szervezett és egyre fejlődő rendszere mind nagyobb mértékben előmozdítja, hogy orvosaink lépést tartsanak a gyógyítás tudományának fejlődésével, és fokozott sikerrel dolgozzanak a betegségek megelőzéséért, illetve gyógyításáért. (v. g.) 1959. január 14 — A miskolci és békéscsabai hűtőházon kívül a Budapesti Sertésvágóhídon egy év múlva új hűtőház építését kezdjük meg — tájékoztatták munkatársunkat az Élelmezésügyi Minisztériumban. Az 52 milió forintos beruházással épülő, 360 vagon befogadóképességű hűtőház technológiai jellegű lesz. A húsáruk már a vágóhídon hűtőalagutakban kerülnek előhűtésre, ezzel 24 óráról a 6 órára csökken a hűtési idő, és csökken a hűtési veszteség is. A beruházás nyolc év alatt megtérül. Az új hűtőház megoldja a húsipar egy régi tervét: a húsokat bontott, darabolt állapotban szállíthatják az üzletekbe, és a vásárlók régi kívánságát is: az önkiszolgáló boltokban korszerű, légmentes műanyagcsomagolásban, pontos adagokban vásárolhatják a húst. A miskolci hűtőház még ebben az évben teljesen tető alá kerül. Békéscsabán az 500 vagonos hűtőház építésével párhuzamosan elkezdik a szigetelést, a gépszerelést, (diósdi) ipeli kombinát százmilliót ajánlott fel, s dicséretére válik, az év végéig valóban száz- 360 vagonos hutlár épül a Budapesti Sertésvágóhídon Még ez évben tető alá kerül a miskolci és megkezdik a békéscsabai hűtőház építését Amilyen a munka, olyan a jutalom ! Tavalyi jegyzeteimet lapozgatom, hogy a ♦tények és a számok tömkelegéből kihámozzam a legfontosabbakat és új füzetem első ♦lapjaira írjam. Egymilliárd forint nyereség♦ részesedés ... Újabb másfél milliárd beruházásokra ... Egyenletes tervteljesítés ... Az év ♦első kilenc hónapjában a munkabérek ésszemélyi jellegű kifizetések összege kilencszázalékkal volt nagyobb, mint a megelőző évhasonló időszakában ... Egy-egy átlagkeressetű, négytagú család 4800 forinttal vásároltöbbet... Az állami ipar mintegy négy száza-llékkal teljesítette túl az éves tervet... Az ipar önköltsége 1,5—2 százalékkal alacsonyabb a tervezettnél... Új lapot nyitok a füzetben s most már rendezni, értékelni próbálom a tényeket, a tanulságot keresem bennük, amely az új évben ishasznosítható lesz. Az egymilliárd forintnyinyereségrészesedéshez nincs mit hozzáfűzni, s ez még a megelőző év gazdasági tényeiheztartozik. Ám nézzük csak, hogyan történt aberuházások évközi felemelése, honnan merítette a magyar névgazdaság ezt az év elején még hiányzó másfél milliárd forintot? ♦ Tényeket szembesítek és keresem a másfél milliárd forrását. Íme, itt van, hogy az államiipar hónapról hónapra egyenletesen dolgozott s önköltségcsökkentési tervét mintegykét százalékkal túlteljesítette. Nos, ez a túlteljesítés — a régi termelői áron — körülbelül ♦ éppen másfél milliárd forint s annak egy része nyilván már az év első felében »kész♦ pénz« volt. ► Így vélem, érdemes folytatni a tények és számok párhuzamba állítását, hadd világosodjanak meg gazdasági életünk törvényszerűségei az elmúlt év gyakorlatában. A vásárlóerő növekedése — nézzük csak meg az » üzletek kirakatait — a szükségleti cikkek rég ► nem tapasztalt választékával párosult. Mert az egyenletes tervteljesítésből, a termelés »többletéből természetszerűen az árualap is gazdagodott. S az sem véletlen, hogy az üzletek árukészletében Európa majd mindenországának ipari termékét megtalálhatjuk.Szovjet villanyhűtőgépet, csehszlovák személygépkocsit, lengyel és jugoszláv halkonzervet, német és szovjet fényképezőgépet, an♦ gol és francia textíliát, kínai selymet és töl♦ tőtollat. ♦ Ez is a tervtúlteljesítéssel és az önköltség♦ csökkentéssel függ össze. Mert a termelési ♦ költségek csökkentése révén felszabaduló ♦ százmilliók nemcsak a beruházások felemelését tették lehetővé, hanem a kereskedelemárukészleteinek, mindenekelőtt választékának, import útján történő növelését is. Vagy 1 140 000 órát, 25 000 fényképezőgépet, többezer személygépkocsit és tetemes mennyiségűbútort importáltunk. S azért tehettük, mertvolt mit cserébe adni, mert az ipar többet és gazdaságosabban termelt. Gazdaságos termelés! Nem új e fogalom,bár lényegét, jelentőségét sokan csak mostkezdik érteni. Tavaly a kormány a gazdaságos termelés érdekében takarékossági felhíívással fordult az üzemek dolgozóihoz. A csemillióval csökkentette terven felül gyártmányai önköltségét. Veszprém megye termelő vállalatai az üzemi tanácsok féléves működése alatt — a múlt év nyaráig szintén mintegy százmillióival faragták le az önköltséget Voltak üzemeik, ahol minden egyes dolgozó évi 100 forint megtakarítást vállalt. És lám, a 100 forintokból milliók, százmillió forintok születtek, megtakarított forintokból fejeztünk be egy sor félig kész létesítményt, amelyek ebben az évben márhozzájárulnak a nemzeti jövedelem gyarapításához. A múlt évben még úgy terveztük, hogy az új esztendő első felében kerülhet majd sor a mintegy félmillió embert érintő nyugdíjrendezésre. Lám, a megtakarított száz forintok, a terven felüli önköltségcsökkentés eredményeként már január 1-én életbe léphetett a nyugdíjrendezés, amely 600 millió forintba kerül az országnak. Az új költségvetés pedig tartalmazza azt a 200 millió forintot is, amely 80 000 pedagógus fizetésemeléséhez szükséges, a 400 milliót a családi pótlék növelésére, a 45 milliót, amelyből az alacsony fizetésű munkáskategóriák bérét rendezik. S aligha kell külön bizonygatni a fogyasztói árrendezésből származó 300 milliós többletjövedelem és a tavalyi eredmények összefüggését. A gazdaságos termelés és az önköltségcsökkentés népgazdasági hatása a tóba vetett kő által keltett hullámveréshez hasonlatos. A felborzolt víztükrön mind szélesebb körben kígyóznak a hullámok, s a partokig jutva megmozgatják a víz egész felületét. A gazdaságosabb termelés eredményei is népgazdaágunk minden területére kihatottak s rányomták bélyegüket az 1959-es tervre is, kiszélesítették az idei év horizontjait. A hároméves terv 13 százalékos nemzeti jövedelememelkedést irányzott elő a három esztendőre s ebből már az idei évben elérjük a 11 százalékot. S ahogyan a nemzeti jövedelem, úgy a lakosság fogyasztási alapjának növekedése is maga mögött hagyja az eredeti tervet s az idei évben 6,3 százalékkal lesz nagyobb, mint tavaly volt. Emellett a tervezettnél többet fordíthatunk a holnap életszínvonalát megalapozó beruházásokra. A ma és a holnap szükségleteinek egyidejű szem előtt tartása még a külkereskedelemben is visszatükröződik, hisz ebben az esztendőben 70—80 százalékkal több közszükségleti cikket és gépet importálunk, az előbbit az áruválaszték szélesítése, az utóbbit pedig a holnap biztonsága érdekében. tények és számok kapcsolata, összetartozása abban foglalható össze, hogy az önköltségcsökkentés a gazdasági élet minden területén — termelés, beruházás, életszínvonal — meghozza eredményét. A sokszor hangoztatott igazság, hogy a jólét növekedésének, az előrehaladás meggyorsításának alapja a gazdaságosabb termelés — ismételten és meggyőző formában nyert bizonyságot gazdaságpolitikánk mindennapos gyakorlatában. Garamvölgyi István NÉPSZAVA Filmek a balesetek ellen A napokban készült el a Közlekedési Filmstúdió új munkavédelmi oktatófilmje azUtolsó pillanat, amely megrázó történet keretében figyelmeztet a vasúti balesetveszélyekre. Több tízezer szakember előtt nagy sikerrel vetíti a filmstúdió »Akik a halálból jöttek vissza« című filmjét is. Az érdekes és tanulságos filmeket Kováts Miklós rendezte. 3 A hófúvásban ketten fújtatnak felfelé a Gellérthegy oldalán. Egyelőre még semmi közük egymáshoz. Az egyik kicsi és öreg, szájában kialudt szivarvég, vállán hatalmas fejsze, úgy fogja, mintha abba kapaszkodnék. A másik hosszú és fiatal, orra dühösen mozog, mert szemüvegét minduntalan belepi a hó. Már a nagy kanyarban vannak, a templom háta megett. A hosszú fiatalember lebegő kabátban, szögletes táncmozdulatokkal halad az acsarkodó világmindenségben, s úgy húz el az öreg mellett, mint egy csapongó árnyék. A feltünedező lámpafény áradva reszket körülötte, a házak, a fák folyton változtatják alakjukat, hol összelapulnak, hol szétterülnek, hol meg elszakadnak egymástól, és szikrázva lebegnek a hófüggönyön át. A kis öreg öt-hat lépésnyire mögötte, most esik hasra először. Alulnézetből még cifrább a világ, kiáltozni kezd hát, miközben a szivarját keresgéli: Hé! Szaktárs! Fiatalember! . . . Pittyeg, gágog, vijjog a szél, kegyetlenül produkálja magát. Hatalmas kedve most támad fel csak igazán. A hosszú ember visszafordul, ejnye, nála sincsen rendben az egyensúly, lent csücsül már ő is, az édesfagyos anyaföldön, s akár tetszik, akár nem — nadrágféken csúszik le az öreg mellé. — Mi baj tata, teszi fel a felesleges kédést, és a szemüvegéhez kapkod, mint a macska, mikor a bajuszát bántják. Valahogyan fel támogatják egymást. Szuszognak, krákognak, nagyon rossz véleménnyel vannak az időjárásról s a világintervallumról. — Merre manyen? — kérdi az öreg, s boros lehelete eltáncol a fiatal orra előtt. — Maga becsípett tata — válaszolja az, s a Balogh Tihamér utca felé int. '■ — Én is közel lakom, szuszog a vénember s törülgeti a szemét. Síkos az út, hiába, csak nem akar nyugodt és tisztességes kapcsolatban maradni a reszkető lábakkal. — Nem lesz ez így jó — bömböli az ifjú erős ember, s egy mozdulattal vállára dobja társát. Annak szemmel láthatóan tetszik az ügy, lovagol, mint a csecsemők Koreában — hírnye az anyját!... harsogja vidáman, aztán torkára fagy a szusz, mert a szél elviszi a kalapját. Az agrártudományok kísérleti kertjében fehér meg fekete szellemek suhognak a csodálatos orgonabokrok helyén. — Félek — dadogja a vénember —, jaj, szaktárs, ha itthogy megfagyok... A fiatalembernek melege van. Nem lát már semmit, mert a szemüvegét nem tudja megtisztítani, s hátán a lovas súlya egyre nő. — Messze vagyunk még? — kérdi lihegve, aztán nagyot ordít: Ne daloljon már, vigyázzon a kalapokra!... Sehol egy lélek. A mellékutca, ahol felfelé szuszog terhével, olyan kihalt és sötét, mint a szegedi tanyavilág éjféltájban. Csak éppen meredekebb. — Mennyit ivott? — kérdezi dühösen. — Nem sokat — heherészik az öreg, s fejét a széles vállra hajtja — csak egy féllitert, szódával. — Ó .. á .. a.. viszi tovább a hangot a szél, s körbetáncolja őket. — Fát vágtam, fáztam nagyon ... Enni kellett volna vén bolond — vág a szavába a másik, s egyre dühösebb. — Hová a fenébe megyünk? Csúszás, mászás, fújtatás. Végre fent vannak a Búsuló Juhász közelében. Ott a ház. A ló lerakja lovasát, s megkönnyebbülten tisztogatja szemüvegét. Az öreg fél kézzel támogatja a kerítést, a másikkal a fejszét fogja, ennek okáért nem bír a kapukulcsra lelni. Hatalmas feladat, vinné el a kórság. Elengedi a vasrácsot, a szél lasszóként tekeredik bokájára — ott van ii, már le is rántotta. Csúnyán esik, hanyatt. A másik rémülten ugrik egyet, máris mellette térdel. Feltámasztja, megrázza, semmi hang. Dermedt kezével feltépi kabátját, s a szíve felé tapogat. Aztán megrándul a karja, mintha ütés érte volna, mert az ájultnak vélt emberből hatalmas ordítás harsan. Tolvaj! Tolvaj!... — Tyű, az anyád ... dühöng az ifjú életmentő, s talán ütne is haragjában, de nem lehet. Nem lehet, mert nevetnie kell, nem törődve a süvöltő széllel, az újra havas szemüveggel, a megizzadt háttal — nem, nem lehet megállni röhögés nélkül, mert az öreg tovább litániázik: Tolvajok! Hol a szivarom? . . Hol a szipkám? ... ... ! ... A szalad a szó a szélben tovább — táncolnak körülöttük a tűhegyes hópelyhek, forog a világ ... Csohány Gabriella: steffen a héh (Küchler Vilmos rajzai)