Népszava, 1959. január (87. évfolyam, 1–26. sz.)
1959-01-14 / 11. szám
Párizs „bohémélete“ A legnagyobb párizsi lap, a France-Soir megrázó riportsorozatban ad képet Párizs mai ►»■bohéméletéről«. Az országban az adóhivatalok 73 000 festőművészt és szobrászt tartanak nyilván, ezek közül azonban csak 1500-an élnek meg művészetükből. Párizs 30 000 képzőművészének legnagyobb része is a legváltozatosabb mellékfoglalkozást kénytelen űzni. Vannak festők és szobrászok, akik a francia főváros vágóhídjain henteslegényként dolgoznak, ismét mások a vásárcsarnokokban mint alkalmi rakodómunkások próbálkoznak, de rosszul tápláltságuk miatt egyhamar kidőlnek, vannak, akik éjjeliőrnek mennek el, a festőnők pedig irodai takarítónőkként keresik meg mindennapi kenyerüket. A legkeresettebb mellékfoglalkozás a párizsi képzőművészek soraiban az, ha gyermekek mellé mehetnek el. A tehetős szülők gyermekei kedvelik is őket, mert szépen rajzolnak nekik.•• A szovjet kormány jegyzéke az Egyesült Államokhoz a meglepetésszeri támadások kérdésével foglalkozó genfi értekezlet ügyében A szovjet kormány javasolja, hogy január 15-én folytassák a genfi szakértői tanácskozást, amelynek célja, hogy gyakorlatilag már ma is megvalósítható javaslatokat dolgozzanak ki a kormányoknak a meglepetésszerű támadások elhárítására. Ezt a javaslatot az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségének január 10-én átadott szovjet jegyzék tartalmazza. Mint a jegyzék megállapítja, a szovjet kormány szükségesnek tartja, hogy ne szüntessék be az értekezlet munkáját, hanem továbbra is keressék a kölcsönösen elfogadható megoldást. Az értekezlet munkájának folytatására szükség van, mert a meglepetésszerű támadás veszélyének elhárítása halaszthatatlan probléma, amelynek jelentősége napról napra növekszik. Megnyílt a moszkvai Metro új 41,5 kilométeres vonala Világrekord az elővárosban • Széleskörű versenymozgalom a Szovjetunióban a XXI. kongresszus tiszteletére Két héttel az SZKP XXI. kongresszusának megnyitása előtt a Szovjetunió minden részéből új, nagyarányú munkasikerekről adnak hírt a lapok s a rádió adásai. A legkimagaslóbb eredmény Vaszilij Kocsetov bányász-brigádvezető nevéhez fűződik. A fiatal bányász, a Szocialista Munka Hőse, brigádjával a kongreszszus előkészületei során világrekordot állított fel az elővárási munkáknál. Kocsetov brigádja a tulai szénmedencében egy hónap alatt 1670 métert haladt előre az elővájási munka során. A komszomolistályból összeállított brigád újfajta munkaszervezésének köszönheti elsősorban kimagasló eredményét, amely mintegy kilencszeresen múlta felül a szokásos elővájási sebességet. A fiatalok olyan komplexbrigádot szerveztek, amely az elővájással kapcsolatos minden munkát ellát. Kocsetov brigádjának eredményét a Szovjet Tudományos Akadémia bányászati intézetének tudományos tanácsa vizsgálta felül. A tudósok kimondották: a komszomolista brigád eredménye új elővárosi világrekordnak számít. A bányászok mögött nem maradnak el a moszkvai Metro építői sem. Hétfőn délelőtt ünnepélyesen átadták rendeltetésének a szovjet főváros földalatti villamoshálózatának új, 4,5 kilométer hosszúságú szakaszát, amely a város központját a Lenin-hegyi egyetemmel köti össze. Mint ismeretes, ezen a szakaszon a földalatti szerelvényei egy kétemeletes híd alsó szintjén kelnek át a Moszkva folyó fölött, majd alagútban folytatják útjukat. Az új vonalszakaszon két állomás létesült. A múlt heti próbajáratok után hétfőn délelőtt megindult az új szakaszon a rendszeres, menetrendszerű forgalom. A szocialista munkaverseny új sikereit hozták a kongreszszusi előkészületek a taganrogi kohászati kombinátban is. Az új esztendő első napjaiban a martinműhely dolgozói már ezer tonna acélt öntöttek terven felül. Az öntési időt átlagosan adagonként 10—15 perccel rövidítették le. CSOMAGOLÁSRA felújított FALÁDÁK raktárról KAPHATÓK Göngyöleg Felújító Vállalat FALÁDA ÜZEME XIII. Petnházy utca 69—71. Telefon: 403—970 1959. január 14 !í fii CSI IfO : Női divat | Amikor hazafelé --------------utaztam és számvetést csináltam magamban, mit láttam és mit mulasztottam el, vagy tucat színház és mozi jutott eszembe, amelyekre nem futotta időmből. Ezenkívül fájlaltam három múzeumot, több szobrot, a híres Grinzinget és sok egyebet, de hogy a legeslegfontosabbat elfelejtettem : megtekinteni, megjegyezni és róla pontos jegyzeteket készíteni, amiatt csak akkor fogtama fejem, amikor a pesti nők egymásután tették fel kérdéseiket. — Milyen ruhát hordanak? És a hajuk? És a kalapok? A körmük? A szájuk? A cipőjük? Próbáltam azt mondani: dehogy néztem én a nőket Bécsben. Nem hitték el. Ekkor megmondtam az igazat: a nőket néztem, nem pedig a ruhájukat. Azért mentem Bécsbe, hogy a nőket bámuljam? .— dorgáltak erre. Kénytelen vagyok tehát összekaparászni [emlékeimből a divatra vonatkozó minden apró benyomásodat. íme: Nem emlékszem, hogy láttam volna vörös karmokat, de láttam rózsaszín és más szelíd ■színű női körmöket. Nem láttam lila és hupikék ajkakat, de láttam meggy színűeket és égőpirosakat. Nem láttam élénkrefestett arcokat, de láttam vastagon púderezetteket. Nemláttam nylon holmit (kivéve a harisnyákat) sem elevenen, sem a kirakatban bábon vagy hajtogatva. A nylon hajdan volt, s a bécsi nők emlékezetében annyira a múlté, mint Mária Terézia. Jelenleg az Orlőn nevű műanyag és még mindig az örökifjú gyapjú a ''ivat. A színházakban előadás közben mindenütt csak egy szünetet tartanak. Ez az egy szünet is, mintha csupán azt a célt szolgálná, hogy megmutassák egymásnak ruháikat a hölgyek. A férfiak erre az ünnepi felvonulásra sötét ruhát öltenek, amely alatt azonban nem nylon az ing, hanem »non iron«, amit nem kell vasalni. (Legalábbis annak, aki nem törődik vele, ha gyűrött is. — Saját tapasztalásom.) A nőknek nagy része olyan ruhát visel, mint nálunk, hacsak nem volt rajtuk valami ügyes trükk, ami elkerülte a figyelmemet. Láttam azonban egynéhányat, ami nem kerülhette el figyelmemet. Ilyen volt például egy ötven év körüli mamán a rózsás bokorugró szoknya és karjába csimpaszkodó tízegynéhány éves kislányán a sötétlila zsákruha. Azután jött egy pipiskedve lépkedő kisasszony, akinek a vállán körbe karnis futott, amiről rózsaszín függöny hullt alá térdig. Amikor lépett, a függöny elöl szétlebbent és látni engedte, hogy van azért rajta ruha is. * A diadalmas ! A bécsi üzletek Kékszakáll előzékenyen ki------------------szolgálják az embert és a bécsi emberek alázatosan szolgálják az üzleteket. A külvárosban a kis fűszeres azzal, hogy reggel hattól este nyolcig áll a nagyérdemű közönség rendelkezésére, a belvárosban az előkelő üzlet tulajdonosa azzal, hogy mélyeket hajol és állandóan a föld alatt turkál, mert ő onnan is előkaparja őnagysága kívánságát. A nagyáruházak reklámjait repülőgépek írják az égre és a hírverés szakértői fogalmazzák bele az újságokba. És az újságokban, ami hely a hirdetéseken kívül marad, az a szenzációé. Mindig új,mindig rendkívüli események történnek, amelyekről minden újság legeredetibb, saját értesülései alapján, legelőször számol be. Lehet, hogy ezek a híradások csakugyan olyan különlegesek, amilyeneknek a rikkancs kiabálja őket, én azonban a két hét sajtójában a következőket olvastam. Amikor megérkeztem minden újság minden oldala a pápaválasztásról írt. Olyan izgalmasan adagolták a híreket, taglalták az esélyeket, hogy a derék bécsi polgárok lassanként úgy lesték a római eredményeket, mintha világbajnoki futballmérkőzés zajlana a Vatikánban. Aztán megválasztották a pápát. A lapok ekkor megírták őszentsége múltját apróra, a rokonságát részletezték és beszámoltak kedvenc szokásairól, ételeiről, italairól. De ez is csak addig tartott, amíg nem jött Max Gufler, a tömeggyilkos, akit tizenegy nő meggyilkolásával vádoltak. És a diadalmas Kékszakáll egyszeriben egyeduralkodó lett a sajtóban. Róla zengett a friss reggeli kiadás és a legutolsó esti lap, írásban és képben ő volt az első oldal és a második, a harmadik és a negyedik. Jellemző ezekre a híradásokra például egy fénykép, amely egy közönséges DKW- kocsi hátsó részét ábrázolja. Alatta a következő felírás: »Ebben a kocsiban utaztak a halálba Max Guflernak, a Sankt Pölten-i Kékszakállnak utolsó áldozatai. Ez egy sárgásba játszó borsózöld DKW— 1000-es, amelyet nemrég vásárolt. Ezelőtt egy szürke DKW kocsija volt.« A linzi cipész | Indul a vonat a ------------------ Westbahnhofról hazafelé. A kupéban egy osztrák családdal utazom együtt. Apa, anya, három gyerek. Aradra mennek, a férfi édesanyjához látogatóba. Beszélgetünk. Az ő szavait idézve tudok a legjobban válaszolni arra a kérdésre, jobban élnek-e az osztrákok, mint mi? Cipész. Egy linzi üzemben dolgozik. Havi keresete kétezer schilling. — Hogy tud ebből élni? — Ha csak én keresnék — válaszolja —, bizony nehezen lennénk. A lakás, a koszt... Három gyereknek — sokba kerül. De hogy az asszony is dolgozik, telik rendes ruhára és tudunk összegyűjteni anynyit, amiből most elutazhatunk egy hónapra, hogy a nagymama végre megismerhesse unokáit. Késő este van, mire Budapestre ér a vonat. — Jó lenne egyszer eljönni magukhoz megnézni Budapestet — mondja ismerősöm elköszönőben. Igen, jó lenne! Jó lenne elbeszélgetni vele, jó lenne, ha másoknak is elmondaná, hogy a határon túl sem potyog arany az égből. A schillingért meg kell dolgozni, keményen i sélye. _ Mikojan körútja Kaliforniában (Folytatás az 1. oldalról) szöni vissza: »How do you do.« Mikojan látogatása végén mintegy 200 diák kíséretében felkereste az egyetem rektorát. Az egyetem kertjében az egyik diák oroszul köszönt Mikojannak, ő elmosolyogta magát és kalaplengetéssel köszönt vissza. Mikojan ezután 63 Los Angeles-i közéleti személyiség, közöttük Sam Goldwyn vendége volt. Az ebédet az egyik étteremben fogyasztották el. Ebéd után Mikojan megtekintette a hollywoodi filmvárost. Nyugati hírügynökségek színes tudósításokban számolnak be Mikojan hollywoodi látogatásáról. Mikojan a többi között ellátogatott a Paramount filmgyárba, s itt megmagyaráztatta magának filmfelvételek részleteit. Mikojannak a filmgyárban bemutatták Sophia Loren, Marion Brando, Jerry Lewis, Nina Merrill, Bob Hope és Cornel Wilde filmszínészeket, szintén humorosan azt válaszolta, hogy »ebben a szakmában használhatatlan lenne«. Mikojan oroszul beszélgetett Mike Kopakhal, az egyik orosz származású technikai munkatárssal. Ezután Lewis Mikojannak és Menysikovnak öngyújtót ajándékozott. Mikojan taps és derültség közepette megölelte Lewist, majd 20 percig beszélgetett Sophia Lorennel, miközben filmet készítettek róluk. Mikojan meghívta a neves filmszínésznőt, látogasson el a Szovjetunióba. A nap folyamán Mikojan megjelent a televíziós stúdióban is, s itt sok kérdésre válaszolt. Mikojan elmondotta, hogy az Egyesült Államokban tett körútja során mindenkor úgy érezte, az Egyesült Államok és a Szovjetunió között levő nézeteltéréseket szorosabb együttműködéssel lehetne leginkább megoldani, különösen a kereskedelem területén. Megkérdezték Mikojantól, az a tény, hogy találkozik Eisenhowerrel, elősegítheti-e a berlini kérdés megoldását. »Nem tudom, miről beszélünk majd Eisenhowerrel — mondotta Mikojan. — De mindenről beszélünk, ami Eisenhower urat érdekli.« Epizód a filmvárosban Mikojan - a Reuter jelentése szerint - hétfőn megtekintette a hollywoodi filmvárost. Az egyik műteremben találkozott Sophia Loren filmszínésznővel, akivel hosszasan elbeszélgetett. Sophia Loren később kijelentette, mindig szorongást érez, ha neves embereknek mutatják be. ►►Most azonban semmi félelmet sem éreztem — mondotta —, hiszen Mikojan olyan közvetlen, kedves és emberi. Amikor Nixon alelnökkel beszélgettem, sokkal több félelem volt bennem.-« Frank Freeman, a vállalat alelnöke tréfásan szerződést ajánlott fel Mikojannak, aki Az „Európa-bolygó“ Az úgynevezett európai parlament képviselői nemrég Strasbourgban találkoztak, hogy megteremtsék az őn bolygójukat, az »Európabolygót«. — Tud ön biztosítékot nyújtani arra, hogy ez a rakéta nem zuhan vissza ránk? (A Volksstimmeből) Lipcse — 1959 május: A vegyi és kőolajipar dolgozóinak vlágferenciéja A Vegyipari, Kőolajipari és Rokonszakmabeli Dolgozók Nemzetközi Szövetsége (az SZVSZ szakmai tagozata) ez év május 25—30-a között Lipcsében világkonferenciát rendez. A konferencia előkészítéséről és napirendjéről kedden délelőtt sajtóértekezlet keretében számolt be Georges Vanhaute, a Budapesten székelő szövetség főtitkára. • Bevezetőben elmondotta, hogy a májusi találkozó lesz a szövetség III. világkonferenciája. Az előzőt Bukarestben tartották 1954 őszén. Ezen a konferencián csatlakoztak a Nemzetközi Szövetséghez az olajipari dolgozóit, s így a szövetség tagjainak száma hárommillióra emelkedett. A harmadik világkonferencia rendkívül széleskörű lesz — mondotta a főtitkár. — Nemcsak a nemzetközi szövetség tagszervezetei vesznek részt ezen a találkozón, hanem olyanok is, akik nem az SZVSZ, hanem más szervezetek tagjai, így például meghívást kaptak a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségéhez, a Keresztény Dolgozók Nemzetközi Szövetségéhez, az Arab Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségéhez tartozó szervezetek, továbbá olyan szakszervezetek is, amelyek egyik nemzetközi szövetséghez sem tartoznak. Számos szervezet, amely nem tagja szövetségünknek — folytatta Vanhaute —, máris bejelentette a konferencián való részvételét. Már most tudomásunk van arról, hogy Latín-Amerikából, Ázsiából, Afrikából, Európából és a Közép-Keletről sok szervezet küldi el majd képviselőjét. A világkonferencia mindenekelőtt azt vizsgálja meg, mit tett és mit akar tenni a szövetség a kebelébe tartozó vegyi-, gyógyszer-, kőolaj-, gumi-, papír-, üveg- és kerámiaipari dolgozók szakszervezeteinek egysége és együttműködésük fejlesztése érdekében. Megvitatják majd, mit tesz a szövetség a dolgozók élet- és munkakörülményeinek megjavításáért, a teljes foglalkoztatottságért, tekintettel a fenti iparágakban bevezetett új technikai módszerek hatására és a gazdasági válság növekedésére a kapitalista országokban. A gyarmati elnyomás ellen a nemzeti függetlenségért, s a nemzetközi monopóliumok túlkapásai elleni harc szintén fontos napirendi pontja lesz a lipcsei világkonferenciának. Georges Vanhaute végül hangsúlyozta: tekintve a szövetséghez tartozó iparágak fontosságát, a lipcsei világkonferencia általános érdeklődésre tarthat számot. A népek életbevágó érdeke, hogy a német imperializmus többé soha ne fenyegethesse Európa békéjét és biztonságát A német békeszerződés szovjet tervezetének világvisszhangja A szovjet kormány javaslata a német békeszerződés megkötésére, komoly mértékben foglalkoztatja a világközvéleményt. A bukaresti lapok keddi számukban kommentálják a szovjet kormány legutóbbi nagy jelentőségű kezdeményezését. A román nép egyike volt azoknak az európai népeknek, amelyek egy nemzedék életében kétszer estek a német imperializmus áldozatául. Életbevágó érdeke tehát, hogy a német imperializmus többé sohase fenyegethesse szabad munkáját, az európai népek békéjét és biztonságát. A német békeszerződés tervezete, amelyet a szovjet kormány terjesztett elő, teljesen megfelel a román nép érzelmeinek és érdekeinek és ezért teljes szívből helyesli és támogatja a szovjet kormánynak ezt az újabb nagy fontosságú kezdeményezését — írja a Scinteia. A német békeszerződés szovjet tervezetéről eddig napvilágot látott nyugati kommentárok arról számolnak be, hogy a washingtoni, londoni, párizsi, de különösen a bonni hivatalos körök részben negatíve, részben tartózkodással foglalnak állást a szovjet békeszerződéstervezettel szemben. Ezt az állásfoglalást egyre több bírálat éri számos nyugati politikus részéről is. Fritz Erler, a Német Szociáldemokrata Párt helyettes elnöke kedden, Adenauer bonni nyilatkozatának megismerése után támadta a nyugatnémet kancellárt, mert »kereken« elutasította a Szovjetunió békejavaslatait Erler hibáztatta, hogy Adenauerből »hiányzik a bátor kezdeményezés«. »Az idő telik, de nem nekünk, hanem ellenünk dolgozik« — állapította meg a nyugatnémet szociáldemokrata vezető rövid interjújában. NÉPSZAVA %