Népszava, 1959. január (87. évfolyam, 1–26. sz.)

1959-01-14 / 11. szám

Az új égitest „anyakönyvi adatai66 Világszerte hatalmas visszhangot keltett a Pravda hétfői számában közzétett jelentés, amely ismerteti a szovjet mes­terséges bolygó felszerelését, készülékeit, valamint pályáját. Lapunkban legutóbb közöltük a fontosabb eredményeket: most magyar fizikusokhoz, csillagászokhoz, rakétaszakértők­höz fordultunk, hogy részletes magyarázatot kapjunk a nagy horderejű tudományos megállapításokról. FENYVES ERVIN, a Köznonti Fizikai Kutató Intézet koz­miki's sugárzás osztá'yának tudományos munkatársa: Számlálócsövek a légkörön túl — Mi a jelentősége a szov­jet űrrakétának a kozmikus sugárzás kutatása szempontjá­ból, és milyenek a kozmikus sugárzást észle'ő műszerek? — A szovjet űrrakéta segít­ségével . kjnt, a világtérben ta­nulmányozhatók a kozmikus sugárzás részecskéi és ezek in­tenzitása. A földi légkörön túl a mért sugárzás te-mé'zete és erőssége eltér az eddigi felte­vésektől. Az űrrakéta vizsgá­latai egyrészt közelebb visz­nek a kozmikus sugárzás ere­detének kiderítéséhez, más­részt értékes felvilágosításokat adnak a csillagközi térségben lévő anyag összetételéről és sűrűségéről. A szovjet mester­séges bolygóban elhelyezett számlálócsövek mérik a koz­mikus sugárzás beérkező ré­szecskéinek számát, vagyis a sugárzás erősségét. Az űrra­kéta szcintillációs számláló­berendezései segítségével nem­csak a részecskék száma ha­nem úgynevezett ionizálóké­pességük is meghatározható, ennek alapján pedig megál­lapítható a részecskék töltése és a kozmikus sugárzás ré­szecskéinek természete. A koz­mikus sugárzással foglalkozó szakemberek nagy érdeklődés­sel várják a szovjet űrrakéta tudományos észleléseinek fel­dolgozását és közzétételét. — Hogyan határozták meg a csillagászok a mesterséges bolygó pályáját a rádióössze­köttetés megszakadása után, milyen eredményeket adott a pályaszámítás? — A híradások beszámolnak a szovjet mesterséges bolygó pályaadatairól. Sokan nem ér­tik, hogyan lehet a pályát meg­állapítani jóval a rádióössze­köttetés megszakadása után. A csillagászok az égitestek pá­lyáit — újonnan felfedezett kisbolygók és üstökösök pálya­adatait — három észlelésből számítják ki, így a középső észle'és időpontjára pontosan megállapítható az égitest se­bességének nagysága és irá­nya. Ha egy égitest sebessége a pálya egyetlen pontjában is­mert, akkor az égimechanika tanítása szerint az egész tér­beli pálya kiszámítható. Ezt Newton fedezte fel immár mintegy háromszáz éve. A Nap, Föld vagy más égitest Magyar tudósok a szovjet mesterséges bolygó tudományos jelentőségéről tj ismeretek a kozmikus sugárzásról — A naprendszer új adatait adják majd az új bolygó Iát csövön át készült fényképei — A legnagyobb magyar gőzturbina-egység telje­sítményének kétszázhússzorosa: ennyi a ra­kéta teljesítménye — Szórakoztató zene az űrrakéta adóállomásának hullámsávjában — ífiiperboln-navigáció, önmagát irányító rakéta — Mágneses-e minden égitest? más egyetlen atom kémiai mi­nőségének meghatározására is, s így értékes adatokkal egé­szíthettük ki a bolygók közötti gázanyag kémiai összetételére vonatkozó ismereteinket. — Hasonló módon lehetővé vált a Nap anyagi, korpuszku­láris sugárzásának vizsgálata is. Ez a sugárzás elektronok­ból és gázatomokból tevődik össze. A korpuszkuláris áram­lásoknál létrejöhetnek olyan irányok a térben, amelyék ha­sonlítanak a nagy földi Szél­rendszerekhez. A Föld mágne­ses erőtere nem teszi lehetővé ezek tanulmányozását a Föld felszínéről. A bolygók közötti teret átszelő űrrakéta azonban mozgása során meghatározhat­ja, milyen törvényszérűsége- ket mutat a töltések vándorlá­sának eloszlása. Ezekből meg­állapítható, léteznek-e kitünte­tett áramlási irányok. nak, a keringési időnek és a pálya hajtásának kiszámításá­hoz. A Nap távo'ságára közölt adatok: 146 és 197 millió kilo­méter. Ezekből következik, hogy az új égitest olyan ellip­szis alakú pályán mozog a Nap körül, ame’ynek fél nagy­tengelye körülbelül 172 millió kilométer. A pálya alaki a a körtől nem nagyon tér el. Az ellipszis egyik fókusza a kör középpontjától 26 millió kilo­méterre van: ha ezt rajzban akarnék érzékeltetni, akkor a fókuszpontot a kör középpont­jától gombostű-fejnyire kellene rajzó1 nunk. Az ellipszis kis­tengelye 170 millió kilométer, tehát a mesterséges bolygó pá­lyája nem metszheti sem a Venus, sem a Merkúr pályá­ját. — Az új égitest 450 napon­ként közelebb lesz a Naphoz, minit a Föld, de túlnvomórész- ben a Földön kívüli pályán mozog. Minthogy a Föld Nap körüli keringésideje 365,25 nap, a mesterséges bo’ygóé pedig 450 nap. s ezért egymással nem osztható számok, ezért a szov­jet űrrakéta ritkán haladhat el a Föld közelében. Lesznek azonban szerencsés esetek, amikor eléggé megközelíti a Földet, de csak a pá’yaadatok legpontosabb ismeretében le­het ilyenkor észlelésre felké­szülni. Ha nagy távcsövekkel fényképet készíthetnek maid a mesterséges bolygóról, nagy ie- lentőségű új adatokat kapha­tunk a naprendszerről. Az új égitest eredeti célkitűzésein túlmenően az emberi szellem új kísérleti eszköze lett a tu­dományos csillagászat szá­mára is. VIRÁNYI MIKLÓS, az MHS rádióklubjának vezetője; Rádiójelek a 13 15 méteres hullámhosszon ami kereken 11 000 mega­wattnak felel meg, azaz két- százszor annyi, mint a Ma­gyarországon eddig épült leg­nagyobb gőzturbina-egység teljesítménye. Természetesen a rakétának csak rövid ideig kell teljesítményét kifejtenie és a gép súlya és térfogata igen kicsi lehet. Ha meggon­doljuk, hogy az űrrakéta át­mérője 3—4 méterre becsül­hető, s ezzel szembeállítjuk egy ugyanekkora teljesítmé­nyű hőerőgép alapterületét, kitűnik, hogy milyen óriási energiakoncentrációt kellett megvalósítani. PR. KULIN GYÖRGY, az Uránia Csillagvizsgáló vezetője: Három észlelésből, egyetlen sebességi adatból számították hi a pályát nehézségi erőterében ugyanis, szigorú természettörvény. írja elő a pályát. A sebesség nagy­sága, illetve iránya a pálya minden pontjában más és más. Ha ismerjük a központi égi­test tömegét, jelen esetben a Napét, és ismerjük az új mes­terséges bolygó egyetlen pálya­pontjában a sebességet, a pá­lya számítással, meghatároz­ható. . Rádipmegfigyelés útján nyil­vánvalóan csak egy darabig követhették a rakétát. Ezután azonban már nem működtet­te üzemanyag, tehát csupán a Hold, a Föld és a Nap hatását kellett figyelembe venni. A számítások megadiák, mennyi­re fékezte le a Föld a kilövési sebességet, mennyire módo­sította a Hold a mozgás irá­nyát és végül milyen irányú, illetve sebességű mozgással került a mesterséges bolygó a Nap hatókörébe. Utóbbi adat elegendő volt a pálya alakjá­— Mit jelent az, hogy a szovjet mesterséges bolygó a 19 973 kiloherz frekvencián sugározta jeleit a Föld felé? — Az űrrakéta rádiójelzé­seinek vétele, illetve annak megkísérlése a rádiós szak­emberek, rádióamatőrök előtt már nem ismeretlen terület. A korábbi kísérleti rakéták rádiójelzéseit is sikerült a vi­lág különböző részein felfog­ni és rögzíteni. A január 2-án fellőtt űrrakéta első rádiójel­zéseit szovjet rádióamatőrök vették. Ezeken az eredménye­ken felbuzdulva, próbálkoz­tak meg azzal a magyar rá­dióamatőrök, hogy felfogják a szédületes sebességgel szá­guldó rakéta jelzéseit, s ez si­kerrel is ’árt. A rádiózáshoz kevésbé értők előtt bizonyára ismeretlen fogalom a 19 973 kiloherz frekvencia, amelyen az űrrakéta adóállomása mű­ködött, pedig ez a vételi terü­let a mai modern rádióvevő- készülékeken kivétel nélkül előfordul. Valószínűleg senki sem gondolt arra, hogy ami­kor vevőkészülékén a 13—15 méter körüli hullámhosszakon keres szórakoztató zenét, ak­kor tulajdonképpen abban a rádióhullámsávban kalando­zik, amelyen a szovjet űrra­kéta adóállomása dolgozik. BARTHA LAJOS, az Uránia Csillagvizsgáló tudományos munkatársa: A Föld, a Hold és a naprendszer mágnesességét kutatja a rakéta SINKA JÓZSEF, a Magyar Űrhajózási Bizottság titkára: Egyetlen atomból következtethetünk a bolygóközi tér anyagára — Mit értenek a csillagá­szok a bolygók közötti anyag gázalakú összetevőin, mi a Nap korpuszkuláris sugárzása, ho­gyan szolgáltatott adatokat a rakéta ezekről és a meteori­tekről? — A bolygók közti anyagról szólva, azért 'beszélünk gáz­alakú összetevőről, mert ebben a térben por és nagyobb mé­retű anyagrészecskék is előfor­dulnak meteorok és kisbolygók formájában. A rakéta a me­teorokkal való találkozások gyakoriságát anyagfelhaszná- lódás- és ütődésmérő elemekkel határozhatta meg. A bolygók közti gázanyag tanulmányozá­sa könnyebb volt, mert a teret átszelő rakéta két, úgynevezett protoncsapdája, valamint spe­ciális mérőfeje folytonos össze­köttetésben volt a világűr ritka gázanyagával. Az elektro­mos töltésű részecskék mérése lehetővé tette a gázrészecskék térbeli eloszlásának és moz­gásának tanulmányozását. A Föld felszínéről végzett szín­képi vizsgálatok felvilágosí­tást adtak e gázanyag kémiai összetételéről, ezek a módsze­rek azonban korlátozottak és egy minimális mennyiségnél ki­sebb százalékban jelen levő gázanyag kimutatására alkal­matlanok. A szovjet űrrakéta mérőműszere azonban alkal­—■ Mit tudunk a bolygók kö­zötti tér mágnesességéiről, mi­lyen nagyságú a Föld—Hold mágneses tere, milyen adato­kat szolgátathat erről a raké­ta? — Hosszú ideig csak a Föld mágnesességéről volt tudomá­sunk. A századforduló idején sikerült kimutatni, hogy a Napnak is van mágneses tere, s ez hozzávetőleg tízszer erő­sebb, mint a Földé. Később egyes állócsillagok mágneses­ségét is megállapították. Föl­dünk »testvéreinek«, a Nap kö­rül keringő bolygóknak eseté­ben már kedvezőtlenebb a helyzet. Eddig nem rendelkez­tünk olyan eszközökkel, ame­lyek alkalmasak lennének arra, hogy kimutassák a boly­gók és ezek holdjainak mág­nesességét. Közvetett utakon néhány évvel ezelőtt Houtgast holland kutató kimutatta a Venus bolygó mágneses terét. Hasonló módszerekkel rült Stomfai Róbert geofizikus kollégámmal együtt a Hold mágnesességét kimutatnunk. Számításaink szerint a Ho'd mágneses tere legfeljebb 10— 20 százaléka Földünkének. — Ez azonban még csak sej­tés! A bizonyosságot az ű -ra­kétától várjuk. A szovjet űr­rakétát is felszerelték cdyán. műszerekké1, amelyek alkal­masak a Föld, a Hold és a bolygók közötti tér mágneses­ségének mérésére. E műsze ak érzékenységére jellemző, hogy egy közönséges patkómágnes mágneses tere több tízezer ki­lométer távolságból is kimu­tatható. Az állócsillagok mág­nesességéről aránylag megbíz­hatóak elképzeléseink, amihez hozzájárult Csada Imre ma­gyar csillagász új elmélete. A bolygók esetében azonb -n sem­mi biztosat nem tudunk. A Hold két „titka“ fVSég 200 méter másodpercenként: Mars-rakéta! Az űrrakétákkal kapcsolat­ban p'akran esik szó a Hold két »titkáról«: vajon milyen lehet ez ideig sohasem látott, túlsó oldalának szerkezete és milyen lehet belső felépítése? Tévedés lenne azt hinni, hogy a Holdnak csupán egyik félgömbjét, láthatjuk. Bizo­nyos alkalmakkor ugyanis mód nyűik, hogy meglássuk a túlsó félgömb peremvidékét. Néha a Föld a Hold pályája fölé kerül térheli útja során, ilyenkor »rálátunk« a Holdra. Amikor a Hold kerül a Föld pályasíkja fölé, »alálátunk«. Másrészt a Holdnak van egy mozgása, az úgynevezett fizi­kai libráció, aminek követ­keztében hol az egyik, hol pe­dig á másik fél oldalából for­dít egy keveset felénk. Mind­ezen hatások közös eredmé­nyeként valamivel többet is­merünk a Hold felszínéből, mint amekkora az egyik fél­gömb területe. Wilkins angol csillagász Euró­pa egyik legnagyobb távcsövé­vel figyelte meg a Hold felü­letét és a lehetőségekhez mér­ten pontosan feltérképezte a túlsó oldalról még látható képződményeket. Megállapí­totta. hogy ezek semmiféle el­térést nem mutatnak az in­nenső oldalról már régóta jól ismert formációkkal szemben. Vannak egyes holdkráte­rek, amelyekből világos sá­vok húzódnak különböző irá­nyokba. Wilkins megfigyelte, hogy akadnak olyan sávok is, amelyek a túlsó oldalról nyúl­nak át a Föld irányába for­duló félgömbre. Az ilyen sá­vok megfigyelése által sike­rült 9 olyan holdkráter való­színű helyzetét megállapíta­nia, amelyek a túlsó oldalon foglalnak helyet és amelyeket ez ideig még sohasem sikerüli közvetlenül észlelni. A Hold innenső oldalán ha­talmas, sötétszínű síkságok, a régebben tengereknek gon­dolt medencék foglalnak he­lyet a kontinenseknek megfe­lelő, magasabb szintben levő területek között. Azon az ala­pon, hogy a Földön és a Mar­son a nagy szárazulatokkal szemben rendszerint mélyebb medencék foglalnak helyet. Wilkins megpróbálta megha­tározni a túloldali medencék helyét is. Mit tudunk a Hold belső szerkezetéről? Vannak bizonyos matemati­kai eljárások, amelyek segítsé­gével becslések eszközölhetők nemcsak a Föld, hanem más égitestek belső szerkezetére is! Több kutató foglalkozott idevágó vizsgálatokkal. A Hold és a Föld valószínű belső szer­kezetét összehasonlítva meg­állapították például, hogy a két égitest között eléggé lé­nyeges eltérések állanak fenn. A tudósok — elsősorban a földrengéshullámok terjedési törvényszerűségeinek tanul­mányozása káplán — feltétele­zik, hogy Földünknek hatal­mas belső magja van. A »ibldmag« 2900 kilométer mélységben kezdődik, és ter­mészetesen a Föld középpont­jáig tart. Mármost a vizsgáin-'’ tok azt is kiderítették, hogy a Holdnak minden valószínű-; ség szerint ilyen, a Földéhez', hasonló belső magja nincs. A, Hold belsejének anyaga olyan fizikai állapotban lehet, mint amilyen Földünknél a szilárd földkéreg alatt 50—300 kilo- méter mélységek között áll fenn. Nem tudjuk azonban, hogy a Hold belsejének anyaga teljesen kihűlt-e már, vagy — miként a Föld belső anyagállo­mánya — még mindig izzó állapotban van-e? Kozirev szovjet csillagász 1958. novem­ber 3-án vulkanikus folyamat­nak tulajdonítható jelenséget figyelt meg a Hold egyik krá­terében. Nem sokkal később más csillagászok egy hatal­mas, vörös színű foltot vettek észre ugyanebben a gyűrűs- hegységben. E megfigyelések alapján igen valószínűnek lát­szik az, hogy a Hold belseje: vagy nem hűlt még ki teljes egészében, vagy legalábbis egy-’s önálló lávafészkek még !elenleg is létezhetnek. A Hol­don kitört vulkán egy ilyen lá­vafészekből »táplálkozhatott*. A TASZSZ tudományos munkatársa írja: — A szovjet bolygóközi űr­hajó, amely mesterséges boly­góvá változott, a rakétatechni­kában elért minőségi fejlődés­ről tanúskodik. Ez a fejlődés gigantikus ugráshoz hasonlít­ható. A Föld vonzóerejének le­győzéséhez szükséges második kozmikus sebesség 40 száza­lékkal nagyobb az első kozmi­kus sebességnél (a másodper­cenkénti 8 kilométernél); az első sebességgel haladó test a Föld holdjává válik. — A számítások arról ta­núskodnak, hogy megfelelő­képpen növekszik annak az üzemanyagnak mennyisége is, amely a második kozmikus se­besség (11 200 méter másod­percenként) eléréséhez szüksé­ges. — E számítások tanúsítják azt is, hogy a második koz­mikus sebesség eléréséhez az utolsó lépcső teljesítőképessé­gének meg kell haladnia a 160 ezer kilowattot. — Az ilyen gigantikus fejlő­dés eléréséhez természetesen időre volt szükség. A harma­dik mesterséges hold fellövése óta eltelt csaknem nyolc hónap tanúskodik róla, hogy a szov­jet tudósok és mérnökök nem hamarkodták el a dolgot, s nem törekedtek arra sem, hogy barmi áron, akár kudarcok árán is, megelőzzék az Egye­sült Államokat a holdrakéta fellövésében. — A szovjet űrrakéta részé­re elegendő lenne, ha az eddig elért sebességet még másod­percenkénti 200 méterrel nö­velné, s akkor eljuthatna a Marshoz. — Nem nehéz előre látnunk, hogy a szovjet rakétatechnika mai fejlődési üteme mellett a Venus és a Mars irányában történő repülés már nem a tá­voli jövendő kérdése. 2 NÉPSZAVA 1959. ja.uuár 14 — Milyen hajtóművel jut­tatták pályájára a mestersé­ges bolygót a szovjet rakéta­technikusok? — A világ legnagyobb tel­jesítményű hőerőgépét kellett megépíteniük a szovjet szak­embereknek ahhoz, hogy a rakéta legyőzhesse a Föld vonzóerejét. Az elszakadáshoz el kellett érni a második koz­mikus sebességet, amely 11,2 kilométer másodpercenként, vagyis 4C 300 kilométer órán­ként. Tudvalevő dolog, hogy a rakéta hőerőgép, s egyúttal hajtómű is. Teljesítménye — hőerőgépnek tekintve — kö­rülbelül 15 millió lóerő lehet, BRODSZKY DEZSŐ, a Budapesti Műszaki Egyetem # gázturbinák tanszékének vezetője: 15 millió lóerős hajtómű NAGY ISTVÁN GYÖRGY mérnök, a Magyar Űrhajózási Bizottság tagja: „Emlékező“ gép sxabja meg a menetrendet — Mit jelent, hogy automa­tizált programvezérlő-berende- zések csoportja határozza meg a pálya kezdő szakaszát jel­lemző elemeket, hogyan irányí­tották útjára a mesterséges bolygót? — Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy irányításon nemcsak a rakéta köznapi értelemben vett kormányzását értjük, ha­nem mozgásának bármilyen befolyásolását is. Ide tartozik a sebesség növelése, vagy csök­kentése a rakéta-hajtómű sza­bályozása révén, továbbá a többlépcsős szerkezet egyes fokozatainak leoldása kellő időben és helyen. A rakéta mozgásirányát csak akkor és csak addig tudjuk változtatni, amikor és ameddig a hajtómű üzemben van, másszóval: az űrrakéta pályájának kezdeti szakaszán. Nagy távolságokra az úgynevezett programirányí­tást használják. A Pravda közlése szerint a szovjet űrra­kétában is programvezérlő be­rendezés működött. Ez azt je­lenti, hogy a rakétába olyan szerkezetet helyeznek, amely előre pontosan kiszámított »menetrend« szerint meghatá­rozott sorrendben, az adott időpontban; illetve helyen elek*romós jelekkel vezérli a szükséges irányítási műve­leteket. A rakéta prog­ramját, menetrendjét va­lamilyen módon fel kell je­gyezni, tárolni kell, hogy a szerkezet — amikor irányítás­ra sor kerül y »leolvashassa« az utasításokat Ezt a progra­mot a magnetofonhoz hasonló elven működő memoria- vagy emlékezőegység tárolja. A programirányítást navi­gációs helymeghatározó be­rendezéssel egyesítik: ez hatá­rozza meg a rakéta tényleges útját. A Pravda közlését úgy értelmezhetjük, hogy a rádiós helymeghatározás, például az úgynevezett hiperbola-navigá­ció módszerét alkalmazhat­ták. Ez esetben a rakétán el­helyezett egység folyamatosan ellenőrizte a rakéta helyét az e célra szolgáló két földi rá­dióállomáshoz viszonyítva. Az emlékezőegység, valamint a navigációs berendezés adatai — elektromos jelek formájá­ban — számítógépbe kerülnek. Ez egyezteti az adatokat és eltérés esetén helyesbítő áram- jeleket továbbít a rakéta .kü­lönböző készülékeihez. Ennél a megoldás a földi rádióberen­dezés passzív szerepet játszik és a rakétában elhelyezett ön­működő autonóm rendszer gondoskodik arról, hogy a pálya igen nagy pontossággal egyezzék az előre kiszámítot­tál.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék