Népszava, 1959. február (87. évfolyam, 27–50. sz.)

1959-02-01 / 27. szám

K­ormányhatározat a termelőszövetkezetek gazdasági megerősítéséről és a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztéséről (Közlemény az 5. oldalon) Világ proletárjai egyesüljetek ! A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 87. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM­ÁRA 80 FILLÉR 1959. FEBRUÁR 1. VASÁRNAP A Szovjetunió ma az atomenergia békés felhasználásában, a repülőgépgyártásban, a rakétatechnikában és más területeken az élen halad Az SZKP XXI kongresszusának tanácskozása Az SZKP XXI. kongresz­­szusának péntek délutáni ülé­sén az elnöklő Nyikolaj Igna­tov a beszámoló feletti vitá­ban Mihail Lavrentyev akadé­mikusnak, a Tudományos Aka­démia alelnökének, az Akadé­mia szibériai tagozata elnöké­nek adott szót. Lavrentyev a hétéves tervben a szovjet tudo­mány és a tudósok elé tűzött feladatokról beszélt. A tudományos intézménye­ket, a főiskolákat, az ipart és a mezőgazdaságot a lehető leg­közelebb kell vinnünk egy­máshoz, szervezetileg és terü­letileg egyaránt — jelentette k­i a tudós. — Fokoznunk kell az együttműködést az egyete­mek, a műszaki tanintézetek és az üzemek között. Ez az együttműködés nagyon fontos most, amikor új tudományos központok létesülnek. Ilyen együttműködés biztosította a szovjet tudománynak a mag­fizikában elért sikereit és más eredményeit. Lavrentyev akadémikus ki­jelentette: A Szibériában ki­alakuló tudományos központ­ban nemsokára megnyílik a hidrodinamikai intézet, s befe­jeződik más intézetek építése is. Több mint háromszáz tu­dományos munkatárs már át­költözött Moszkvából és Lenin­­grádból Szibériába. A legköze­lebbi jövőben újabb négyszáz tudományos dolgozó érkezik oda. A szónok ezután megem­lített néhány problémát, amelynek kidolgozásával a ke­leti tudományos intézmények foglalkoznak majd. Ezek kö­zött van a föld mélyének, az új műanyagok problémáinak, a kibernetikai technika kérdései­nek, valamint e technika ipari felhasználásának tanulmányo­zása. Lavrentyev akadémikus a szibériai tudósok nevében biz­tosította a kongresszust, hogy a tudósok minden erejükkel dolgoznak majd a hétéves terv tudományos feladatainak vég­rehajtásáért. Pjotr Lomako, a kraszno­­jarszki népgazdasági tanács elnöke hangsúlyozta, hogy az ipari vezetés gyökeres átszer­vezésének és a népgazdasági tanácsok megteremtésének eredményeként a Szovjetunió óriási sikereket ért el. Már a népgazdasági tanácsok fenn-­ állása óta eltelt rövid időszak­ is megmutatta a gazdaságveze-­ tés eme új formájának rend-­ kívüli előnyeit. A kraszno-­ jarszki határterület vállalatai-­ nál emelkedett a termelékeny-',­ség. 1958-ban 12 és fél száza-',­lékkal növekedett a termelés', 1957-hez képest. A határterület', üzemei és gyárai határidő előtt­ teljesítették 1959 januári tér-'e melési terhüket. Szergej Bojko, a poltavai te-' rületi (Ukrajna) Lenin-kolhoz. elnöke ismertette a mezőgaz-­­ dasági terméshozam növelésé-­ ben, az állattenyésztés fejlesz-­ tésében elért sikereket, majd, Csou En-laj felé fordulva, kérte, adja át a kínai dolgo-­­zóknak a Szovjet—Kínai Ba-', ráti Társaság valamennyi kol-', hozista tagjának üdvözletét. Pessi: Példaképünknek tekintjük a Szovjetunió népeit Bojko után Villo Pessi, a Finn Kommunista Párt főtit­kára emelkedett szólásra. A finn kommunisták és az egész dolgozó nép nevében üdvö­zölte a XXI. kongresszus kül­dötteit. Finnországban —mon­dotta— nagy érdeklődéssel fi­gyelik a Szovjetunió fejlődését, önökkel együtt örvendünk si­kereiknek — mondotta. — A legutóbbi másfél évben Finnországban túltermelési válság észlelhető, a munkanél­küliség rekordmagasságot ért el. Ville Pessi hangsúlyozta, hogy ilyen körülmények között Finnország számára rendkívül fontos volna, hogy fejlessze kereskedelmi kapcsolatait a Szovjetunióval és a népi de­mokratikus országokkal. Ezt azonban országunk befolyásos körei akadályozzák — mon­dotta Pessi. — Feladatunk — folytatta —, hogy ismertessük a finn néppel a Szovjetunió sikereit, a Szovjetunió szerepét a népek szabadságáért, a békéért vívott harcban. Pessi ezután kijelentette, hogy a hétéves terv megvaló­sítása nemcsak a Szovjetunió népei, hanem az egész nemzet­közi kommunista munkásmoz­galom szempontjából is nagy­­jelentőségű lesz. Példa­képünk­nek tekintjük a Szovjetunió népeit, amelyek hazájukban az SZKP vezetésével kivívták a szocializmus végső győzelmét — mondotta. V Brezsnyev: A nehézipar elsődleges fejlesztése általános és megingathatal a­z irányvonalunk volt és az is marad Nyikolaj Ignatov, a délutáni files elnöke ezután Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP Köz­ponti Bizottsága elnökségi tag­jának adta meg a szót. — Pártunk XXI. kongresz­­szusa úgy kerül majd be a tör­ténelembe, mint kimagasló határkő, amely jelzi, hogy szo­cialista hazánk belépett a kom­munista társadalom építésének időszakába — hangsúlyozta Brezsnyev. — Azok az intézkedések, amelyeket a párt a legutóbbi időkben foganatosított, a nép­gazdaság sok ágában az ipar és a mezőgazdaság kolosszális tartalékait tárták fel — mon­dotta. — Maga az élet igazolja, mennyire megnőtt a párt esz­meileg és szervezetileg egy­aránt, milyen forradalmi ed­zettségre tettek szert a káde­rek. —­ Miközben a hétéves terv időszakában megteremtjük a kommunizmus anyagi-techni­kai alapját, vezető szerepet biztosítunk a nehéziparnak. A nehézipar elsődleges fejleszté­se általános és megingathatat­lan irányvonalunk volt, és az is marad — hangsúlyozta Brezsnyev. — A nehéziparba csaknem 700 milliárd rubelt ruházunk be. Erőteljesen fejlődik majd a vegyészet, az energetika, az olaj- és gázipar, az építőanyag­ipar — mondotta Brezsnyev, majd részletesen foglalkozott a kohóipari termelés várható hétéves fejlődésével. — Az a feladatunk, hogy felújítsuk a kohóipar, különös­képpen a hengereltáru- és a csőgyártás technikai felszere­lését. A kohóipar új kapacitá­sainak átlagos évi növekedése a hétéves terv folyamán eléri az 5 millió tonnát, vagyis há­romszorosa lesz az előző hét évinek. Hogy időt nyerjünk, igyekszünk teljesen kiépíteni, újjáépíteni, vagy kibővíteni a már működő vállalatokat. Tervbe iktattuk még új hatal­mas objektumok, például a ka­­ragandai, a nyugat-szibériai, a tajseti kohászati kombinát és a krasznojarszki alumínium­kombinát építését. Brezsnyev ezután hangoz­tatta, meg kell gyorsítani a kohászati objektumok építését. Megtehetjük ezt — mondotta. Példaként említette az 1958- ban hét nagyolvasztó építésé­vel szerzett tapasztalatokat. »Céljaink eléréséhez igen fon­tos, hogy alkalmazzuk az épít­kezés nagyipari módszereit. Megvan a lehetőségünk, hogy öt sztendőnél nem hosszabb idő alatt hatalmas kohászati üzemeket építsünk. Minthogy a hétéves terv fo­lyamán nagy kohászati műve­sbet helyezünk üzembe, ez ét­­lagos teljesítőképesség megnö­vekszik, s 1965-re meghaladja majd az Egyesült Államok ko­hászati üzemeiét.­­ A korszerű módszerek egyike a vas és az acél oxigén­­befúvásos olvasztása. Az oxi­­génes módszer bevezetésével a vas- és acélipar termelésében a hét esztendő folyamán to­vábbi 3 millió tonna nyers­vasat s csaknem 8 millió tonna acélt nyerhetünk. Igen nagy jelentősége van a kohászatban a földgáz és villamosenergia használatának — hangoztatta Brezsnyev. A földgáz haszná­lata a vas- és acéliparban már ee­dig is igen kedvező eredmé­nyekkel járt. — A hétéves tervet a kohó­iparban és a népgazdaság más ágaiban nemcsak teljesítjük, hanem túl is teljesítjük — mondotta Brezsnyev. — A szovjet emberek lelkes mun­kája a záloga ennek. A szovjet embereknek jutott az a meg­tisztelő feladat, hogy a világ­­történelemben elsőként épít­sék fel a kommunizmus gyö­nyörű épületét. Alekszandra Ribakova, a moszkvai gumiabroncsgyár la­katosa arról beszélt, hogy a Szovjetunió új feladatait új módon kell megoldani. A gumiabroncsgyárnak például minden lehetősége megvan arra, hogy jelentősen növelje a gumiabroncsok gyártását. Majd hangsúlyozta, hogy a szállító üzemeknek jobb minőségű anyagokkal kell ellátniuk az üzemeket. Ribakova javasolta, hogy a pártszervezetek fokozottabban ellenőrizzék a termelést. Az el­lenőrzési­ jogot a párt szerve­zeti szabályzata is becikke­­lyezte — mondotta. Ibárruri: Büszkék vagyunk, hogy önök elsőként léptek a kommunizmus építésének útjára A délutáni ülésen utoljára Dolores Ibárruri, a Spanyol Kommunista Párt Központi Bi­zottságának főtitkára szólalt fel. — Lelkes testvéri üdvöz­letünkben — mondotta — a munkások, a parasztok, a zsel­lérek, a haladó értelmiség és­, a kispolgárság érzelmei, az az egész dolgozó és haladó Spa-'­­nyolország érzéseit fejezzük ki.­ Ez a Spanyolország a Szovjet-­, (Folytatás a 2. oldalon) I­ DL Sz. Hruscsov, Mikojan és Kiricsenko a Kreml kertjében delegátusokkal beszélgetnek (Rádióidő) ­ A hommi Mi­a Kmiisi hajnala M­ostantól kezdve új, mesterséges nap ragyog az égboltozatunkon. Az új égitest nem a valóságos, fizikai­lag létező űrben kering, min­t a szputnyikok, vagy a rakéta, amely az igazi Nap mesterséges bolygójává vált. Azon a hori­zonton gyúlt ki fénye, amelyet a merész emberi képzelet vetít a fejünk fölé és amelyen a jövő képei rajzolódnak ki. E mesterséges nap — a kommunista társadalom nagyszerű távlata, amely az emberi történelem során most először kerül hozzánk oly közelségbe, ahonnan már nemcsak tüze, fénye, hanem körvonalai is látszanak. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. kongresszusa bocsátotta fel a magasba az új napot, amidőn a hétéves terv adatait nyilvánosságra hozták. Igaz, nincs még szó a kommunizmus közvetlen megvalósí­tásáról. Hruscsovnak, az SZKP Központi Bizottsága első titká­rának beszámolója világossá tette, hogy a Szovjetunió jelenleg a szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenet útján jár. Mégis, a kongresszus időpontjától kezdve, man tekinthető többé a messzeségben tündöklő ábrándképnek, a távoli jövő ködébe vesző szép álomnak a kommunizmus. Az a társadalom, amelynek eljöveteléről évezredeken ke­resztül ösztönösen szőttek legendákat az elnyomottak és szegé­nyek, amelynek szükségszerű eljövetelét először hirdette meg tudatosan, tudományos pontossággal Marx és Engels, most végre már nemzedéknyi közelségben áll előttünk. E TÁRSADALOM — mint Hruscsov beszámolójából kitűnik — nem egyik napról a másikra fog a világra pattanni, ahogy valamikor Pallas Athene ugrott elő Zeus fejéből, teljes fegyverzetben, — de még csak nem is úgy, ahogyan a Kalevala »komoly öreg Vejnemöjmen«-je született meg, akit pedig a finn nép szép legendája szerint közel negyven esztendőn keresztül hordott a méhében előbb az anyja, azután a tenger, annyi ideig, ameddig a világ első szocialista társadalma érlelte mostanáig a kommunizmust. E kommunizmus fokozatosan épül fel, keletkezik a szovjet nép bátor gondolatainak, hősi erőfeszítéseinek, áldozatainak, lelkes keze munkájának a nyomán. Egyes alkatrészei már ma is fennállanak, kézzel foghatóan jelen vannak a körünkben — más tartozékai a jövőben támadnak majd fel A HÉTÉVES TERV jelentősége éppen abban áll, hogy a kom­munizmus építésének új szakaszát kezdi meg, amelyben szélesebben bontakozik ki a jövő alkotása.­­E terv mindenek­­­­előtt a kommunizmus anyagi-technikai bázisát teremti meg — erre húzzák majd fel a kommunista társadalmi berendezkedés, jólét, kultúra és erkölcs emeleteit. S már most, e terv meg­valósításával egyidejűleg, közvetlen eredményként is, oly drága előleget kapunk a jövő új rendjéből, amely példa nélkül áll a történelemben. Nem, nem arról akarunk most beszélni, hogy milyen hatal­mas számok jellemzik a népgazdaság fejlődését, az ipar és a mezőgazdaság termelésének emelkedését — még csak arról sem, hogy e hét esztendő során oly hatalmas összeget szán beruhá­zásokra a szovjet állam és társadalom — 3 billió rubelt! —, aminőt a szovjethatalom fennállásának egész eddig eltelt ideje alatt fordított erre a célra. E számok önmagukban szürkék és keveset adnak tudtul a szívünknek és a képzeletünknek. De lehetetlen büszke bámulat nélkül tudomásul vennünk azokat az adatokat, amelyek a szov­jet nép jólétének kibővülését, kultúrájának gazdagodását, éle­tének megszépülését látják előre e hét esztendő során. VOLT-E MÉR ORSZÁG a világtörténelemben, amelyben a dolgozók jövedelme­k­é, nem a kiválasztott keveseké, sze­rencséseké és törtetőké, mások korán-hátán érvényesülő tőké­seké, harácsolóké, hanem a széles tömegeké, a munkásoké, az alkalmazottaké, a kolhozparasztoké — 40 százalékkal növeke­dett volna hét esztendő alatt?! Ahol lemondhattak volna ■ a lakosság adóztatásáról, amint a Szovjetunióban történik a leg­­♦ közelebbi években? Ahol hét év alatt 15 millió lakást építettek­­ volna fel, óriási lépésben haladva a lakáskérdés modern igé­­­­nyek szerint való, teljes kielégítése felé.­­ Nem, nem volt még ilyen ország. Gondoljuk csak meg , hogy például a lakáskérdés úgyszólván az egész világon súlyos­­ gond. Ez alól nem kivétel még a legfejlettebb és leggazdagabb­­ tőkésország, az Egyesült Államok sem. Itt a Demokrata Párt ♦ nemzeti bizottsága által kiadott »Tények könyve« szerint 15­0 millió ember lakik nyomortanyákon, 13 millió ház — az össze­s házak egynegyede — nem felel meg a követelményeknek, 7­­ millió városi ház pedig alkalmatlan a lakásra.­­ A Szovjetunióban pedig a párt és a kormány azt tűzte k­i célul, hogy 10—12 esztendő alatt felszámolja a lakáshiányt — is ez a 10—12 esztendő 1957-ben kezdődött. A­­ TUDOMÁNY SZÁRNYAKAT KAP majd e hét esztendő során. A szakemberek olyan hadserege sorakozik majd fel, s aminőt nem láthatott még a világ, s amelynek felkészül­tsége,­­alkotó ereje és kommunista lelkesedése gyorsan repíti majd­­ előre a tudományt és a technikát.­­ Gondoljuk csak meg! 1959 és 1965 között 2 300 000 szak­­­­ember hagyja el a szovjet főiskolák kapuit, ezzel 1965-ben négy­­ és fél milliónyira emelkedik a felsőfokú képzettségű szakembe­­­rek száma! Nem egy hadsereg: egész ország kitelnék itt tudó­­­­sokból és mérnökökből. ♦ S a tudomány, amelyet művelnek, mindenekelőtt magának s az embernek az életét teszi majd könnyebbé és szebbé. Gépe­k veszik majd magukra a munka nehezét — a Szovjetunióból — már a kommunizmus hajnala is száműzi a nehéz fizikai munkát. X A legenda szerint Ádámot, az első embert azzal az átok-­kkal űzték ki az Éden kertjéből, hogy arca verejtékével keresse X meg a kenyerét: most először szabadulhat fel az öröknek vélt játék alól. X Könnyebb, szebb — kevesebb is lesz a munka, megrövidül­­ a munkaidő. A Szovjetunióban már 1960-ban áttérnek a hét- X órás munkanapra, a nagyobb megterhelést igénylő szakmákban X pedig a 6 órás munkanapra. 1964-től kezdve 30—35 órás lesz a ♦ munkahét és 5 vagy 6 órás a munkanap — illetve ötnapos lesz * a munkahét, napi 6—7 órás munkaidővel. ♦ A Szovjetunióban lesz ekkor a legrövidebb a munkanap­­és a munk­ahét az egész világon! Ennek megfelelően tágul ki ♦ a szabadidő terjedelme: a pihenésnek, a szórakozásnak, a ♦ művelődésnek, az örömnek, az élet szépségeinek a befogadására. A VILÁG KÖZVÉLEMÉNYE elismeréssel, tisztelettel és csodálattal vesz tudomást a hétéves terv távlatairól — az általános hatás alól még a legreakciósabb polgári lapok sem tudják kivonni magukat. A haladó emberiség a béke új remé­nyeit fűzi a Szovjetuniónak, e béke e már most is legyőzhetet­len hatalmának további erősödéséhez. A szocialista tábor országainak népei boldog örömmel tekintenek végig a széles és egyenes országúton, amelyet a kommunizmus napja beragyog , s amelyen holnap ők maguk is menetelnek, hiszen mint Hruscsov elvtárs beszámolójában rámutatott: helytálló az a feltételezés, hogy »a szocializmus országai a szocialista rendszer lehetőségeinek sikeres felhaszná­lásával többé-kevésbé egy időben mennek át a kommunista társadalom felsőbb szakaszába«. A MAGYAR NÉP is új erőt merít a kongresszus útmutatá­­­­saiból. Kádár János elvtárs, amikor pártunk és népünk üdvözletét tolmácsolt­a a kongr­esszusnak, milliók szándékait és reményeit fejezte ki e szavakkal: »...népünk erőit összefogva, az internacionalizmus eszméi mellett szilárdan kitartva, ''ehoz­­zuk viszonylagos elmaradásunkat, felépítjük szocialista fon­zánkat »■«

Next