Népszava, 1959. február (87. évfolyam, 27–50. sz.)
1959-02-01 / 27. szám
A Chinoin az idők folyamán láváid gyártmányaival, gyógyszereivel tett szert világhírre. A munkások — akik az apró, régimódi, kissé elavult gépekkel felszerelt üzemrészekben «■» Óriásiak a lehetőségek a gyógyszeriparban — magyarázza Tóth Károly, a Chemia I.üzem munkása. — Helyesen látja kormányunk, hogy érdemes ezt fejleszteni. —■ Igen, mert nem anyag-, hanem munkaigényes — folytatja a fiatal Nagy Ferenc. — Ezért hoz sok forintot, valutát. Sevened, Fonurit, Demalgon alapanyagát gyártják itt. — Steril alapanyagot állítunk elő itt — jegyzi meg dolgoznak — mondják ezt büszkén a látogatónak. Évekre visszamenőleg tudják, hogyan fejlődött a termelés, mivel bővült a gyártmányok »repertoárja«. Mautner György csoportvezető, amikor látja, hogy nézegetem az üzem bizony nem valami korszerű berendezését. — Tréfálkozva szoktuk emlegetni, hogy szinte artistamutatvánnyal ér fel, amit ebben a régimódi üzemben produkálunk — néz körül azután nevetve. — De ebbe már nem érdemes pénzt fektetni — teszi hozzá Páncél Lajosné —, úgyis rekonstruálják az egész Chinoinit. A csökkentett munkaidőt azonban csak a minisztériumt engedélyezheti — enről vila-t gosít fel az szb-elnök. — Ott pedig alaposan, meg kell fon-- tolni az ilyen intézkedést. Nem'.. lehet engedélyezni egyelőre;; akkor sem, ha nincs »forint-'.’, kihatása«, mert ebben az eset-'.’, ben a munkaintenzitás neve-',', lése árán valósítható meg. •• Mi a vélemény a gyár korszerűsítéséről ? # Vita a nyereségrészesedés elosztásáról — És akkor parkunk is lesz jegyzi meg Nagy Ferenc. — Erre azután a többiek elmondják, hogy Feri hét évvel ezelőtt, érettségi után jött ide, s most a Kertészeti Főiskolán tanul, a tanultakat pedig majd a parkosítsánál akarjagyümölcsöztetni. A beszélgetés az otthoni élet és az üzemi problémák között csapong. — Sokkal nyugodtabban élünk, mint négy-öt évvel ezelőtt — erősítgeti Tóth Károly. — A bérek magasabbak, ■ főként stabilak. Fillérekre kiszámíthatjuk, mennyi lesz a kereset, és építhetünk rá. Órabért kapunk, a tervteljesítés mégis sokkal jobb, mint azelőtt. Várják a nyereségrészesedést, Nagy Feri a bankbetétjét akarja szaporítani vele. Ők 8000 forintot takarítottak meg eddig, lakásra gyűjtenék a fiatalasszonnyal. Mások ruhát, bútort vásárolnak belőle. A nyereségrészesedésbről folyó vita kellős közepébe csöppen az újságíró az Albrománteremben is. • A munkásbecsület és a fegyelem — Mert én szerintem sokkal jobban kellene számítson az összegnél az üzemben eltöltött évek száma — magyarázza szenvedélyesen. Prókai Béla csoportvezető. — Nem egészen, így van — veti ellene Várszegi Mihály —, mert a nyereség mindenki munkájának eredménye. Ebben pedig azok is benne vannak, akik csak agy-két éve dolgoznak itt. — Ez igaz, de valamiképpen, csak ösztönözni kell az embe léket arra, hogy ittmaradja-! mák, nem? Fogalma sincs — fordul felém Prókai Béla —, mennyi kárt okoz a gyárnak a « sok vándormadár. « Azután kezdik elölről. Mind- $ kettőjük véleményében van igazság. Az üzemi tanács már foglal-kozott egy ízben a nyereség- részesedéssel, s ott is az a né-| zet alakult ki, hogy a három, illetve öt éve a gyárban dol gozók magasabb összeget kap-| mak és így tovább, de mielőtt esedékes lesz az összeg kifi-| zetése, ismét napirendre tűzik, és akkor döntenek is. — Tavaly, ilyen idő tájt még nem erről vitatkoztunk — mo«solyodik el a vita hevében! Várszegi Mihály. — Sokan « nem is bíztak benne, hogy« egyáltalán, lesz nyereségkifi-zetés. Az idén? Már mindenki »betervezte«. — Van azonban nekünk más gondunk is — mondják« később. — Rossz a levegő, a Mórral szennyezett, és olykor; bizony nehéz itt a munka. Az:’ elszívó-berendezés nem hasz- más — bizonygatja a csoport!’ vezető. — Olyan az, mint a csúnya lány, hiába kendőzi magát, csak csúnya marad. Csökkentett munkaidőt kérnék. Szerintük béralap, létszám nélkül megvalósítható, mégsem megy a dolog. — Pedig pillanatnyilag ez lenne csak a megoldás — hangzik egyöntetű véleményük. — Építeni, lebontani nem érdemes most már semmit, a rekonstrukció megoldja majd ezt is, de addig... Hogyan dolgoznak, terveznek világhírű gyógyszereink gyártói 1959. február 1 . «♦«»·»» › mnā » rr»w‚n » » m CSOHÁNY GABRIELLA: ; A aki mindezt elmeséli, ötven•, éves már, fáradt és beteg, de gurgulázva kacag, ha visszaemlékezik az elmúlt időkre. ’.Fejét oldalra hajtva néz vissza ’,a múltba, s még a könnye is felered, úgy mulat azon, amit Mát. Hangjának csengése megfiatalítja, s még azt is elhiteti ‘velem, hogy közben elmúlt ’,negyvenegy esztendő. • Kilencéves csitrinek látom ‘őt, ugrál a nagy angyalföldi házban, nyolc testvérével együtt, s meg nem szűnő harcot vív a tripoliszi apró sámánokkal. Nem Mária néni többé, hanem csak Maria félelmetes bajnoka a golyózásnak. Koppan a fakanál, kiabál a mama: Hallod-e, add elő rög’.Jön a golyókat! — Már az egész ház haragszik. Kiabálnak ’,a mamák, mert csemetéik min’dent elcsennek, csakhogy golyót szerezzenek, s naphosszat elcsavarognak, hogy áldozhassanak a nemtelen szenvedélynek. Mari, mint a kiskutya ássa el hallatlan ügyességgel megszerzett kincseit, ám fortélyos módon legalább tízfelé. Mikor már túlságosan is sűrű és fenyegető a fakanál koppanása, felássa az egyik lyukat, s egy olajbafőzött vértanú arckifejezésével adja át elkobzásra ítélt vagyonának részecskéit. A mama diadalmaskodik, de napok múltán újból ideges lesz, mert a hírek szerint a játék csak nem maradt abba. S a titok tudója illedelmesen, lesütött pillákkal indul el, ha küldik, teszem azt, zsírért a boltba. (A mamának fogalma sincs arról, hogy mennyi mindent köszönhet a golyóknak. Nem sejti azt sem, hogy nélkülük kislánya testi épségét is komoly veszély fenyegetné. Elindul hát a zsírért. Zsebében — biztos, ami biztos — a másik rejtekhely golyói. Kilép a kapun, nyár van, az iszonyú hőség szinte mellbevágja. Úörülnéz, jobban mondva leskel. Az ördög tudja honnét, s hogyan, egyszerre benépesül a csendes utca. Villogó szemű kisfiúk csapata nyomul egyre közelebb hozzá. Copfos fejében sok minden megfordul. A zsírt, gyorsan kell hozni, mert a rántáshoz kell. Viszont ezek itt megverik a sok elnyert golyó miatt, ha nem játszik velük. Ha nem ők, akkor a tripolisziek, akikkel golyók nélkül is állandóan hadilábon állnak, s akiket éppen azért elkerülendő, át kellene másznia a Csavargyár kerítésén. Felveti hát büszke kis fejét, meglebbenti árnyékos pilláit, s közömbösen odaszól a maszatos seregnek: — Játszunk? — S játszanak. Még a tartalékba helyezett gombokat is elnyeri tőlük. A hangulat felettébb fenyegetőre fordul, felemelkedik hát, s ugyanazon az unott hangon mint előbb, közli feltételeit. — Visszanyerhetitek a golyókat, ha elkísértek a hentesig. Áll? — Áll az alku. Megindulnak hát, s láttukra a tripolisziak elő sem mernek bújni. Ha ugyan ott vannak. A hentes zsírpapírba méri a negyedkiló zsírt, s tekintettel a nagy hőségre, négy szélin összefogva adja át. A nap süt, a zsír olvad, szalad az idő. A visszavágó nagy játszmához éppen a legalkalmasabb helyet, Hurka Fáni vendéglőjének előterét választják. Hurka Fáni — az angyalföldi családapák ital általi megrontója, s az aprónép meg nem szűnő bosszúállásának tárgya — rettentő gazdag és kövér. (Szerencsére most nincs otthon. Leguggolnak a kerítés tövében, s Marinak a kiskert lángpiros virágairól hirtelen eszébe jut valami fontos dolog. Ennek okáért hagyja, hogy mindent visszanyerjenek tőle. Mikor már nagyon nagyra vannak, a helyzet magaslatára emelkedik, s újból megszerzi az összes golyót, annak ellenére, hogy bal kezében óvatosan szorongatja a zsírpapír négy sarkát, benne a hajdan zsírhoz hasonlatos, olajosan lötyögő valamit. A férfinép ismét lázadozik, becsapottnak, kifosztottnak érzi magát. A hangulat fenyegető. S Mari kimondja a nagy szót: — Nektek adom az összes golyókat. Ingyenbe. Ma van a mama születésnapja. Ha kita■ k láttok valami jó ajándékot, igazán nektek adom az összeset... A helyzet komoly, ezt mindenki tisztán látja. — Nem kellenek a golyók — morogják az apró harcosok, ám ezt csak a becsület miatt mondják, s ezt is tudják mindannyian. Azután nem sokat tétováznak. Az utca kihalt, Hurka Fém ajtaja, ablaka zárva. Néhány perc az egész lángpiros muskátlik kiemelkednek a földből, s megindulnak a fakóruhás kislány nyomában. Nem lehet semmivel álcázni a zsákmányt, de ez nem baj. Aki látja őket, semmire sem gondol, aki pedig gondolhatna valamit, nincs a közelben. A baj egészen másutt van. Mire hazaérnek, üres a zsírpapír. Mari sóhajt egy nagyot, s megadással fogadja a büntetést. Viszont estére az ablakban pompázik a muskátli-sereg s a mama orrát fújva leplezi meghatottságát. Közben dirmeg-dörmög valamit, mertsehogyan sem érti: miért üvöltözik olyan boldogan odalent, a fal tövében, az a tíz apró férfiember?... A feltúr nszfi mögött Miért kell órákig várni a rendelésre? A kétarcú beteg másik arca Délelőtt tizenegy óra van és a Kapás utcai rendelőintézetben közepes a forgalom. Még koránt sincs »táblás ház«, mint reggel nyolc óra körül és délután öt óra után, a fehér fapadokon várakozó betegek és panaszosok azonban gépiesen nézegetik a villanyórát, gépies ellenszenvvel méregetik egymást és gépiesen kapják fel a fejüket, valahányszor halkan nyílik a fehér ajtó . A fehér ajtó, amely mögött a rendelők csönd, ütemes élete zajlik, ahova mindenki elsőnek szeretne bejutni — kivéve a fogászatot —, s amely mögött az ember megváltozik. Türelmetlen várakozóból türelmes panaszos lesz, aki hajlamos arra, hogy órákig sorolja fel vélt, vagy létező panaszait, faggassa az orvost, mit sem törődve azzal, hogy odakinn, a fehér ajtó másik oldalán a várakozók népes gyülekezete percől percre növekvő ellenszenvvel mered a fehér ajtóra. — Mikor jön már ki az az ember? Különös idegzavar Elegáns, bundás asszony kerül sorra a belgyógyászaton közel egyórás várakozás után, amelyet azzal töltött, hogy megsemmisítő bírálatot mondott a biztosítási rendszerről, az orvosok tehetetlenségéről, s néhány merész célzást engedett el arról, hogy »bezzeg, akinek összeköttetése van«, annak nem kell várni. A belgyógyász orvos udvariasan megkérdezi: — Mi a panasz, asszonyom? — Valami van a torkomban, amitől nem tudok nyelni. De az nem olyan egyszerű ... És elmondja panaszának valamennyi tünetét, másfél évre visszamenőleg, s enyhén megsértődik, amikor a belgyógyász átküldi a gégészetre. A kerek és formás kis előadás a hölgy nyelési zavarairól 22 percig tartott. A tükrös gégevizsgálat nyolc percig, az öszszesen fél óra, s az eredmény eddig semmi. A gégeorvos röntgenvizsgálatot javasol. A hölgy átmegy a röntgenre, ahol bizmutkását itatnak vele, s közben végigröntgenezik a nyeldeklőjét. A negatív röntgenlelettel visszatér a gégészetre. Idő: 42 perc. A gégeorvosnak hirtelen ötlete támad, s megkérdi: — Mikor jelentkezik ez a nyelési nehézség? — Főleg, amikor ideges vagyok. — És mikor ideges? — Főleg a hónap végén, amikor nincs pénzem ... Szemészet, déli tizenkét óra. Nyugdíjas nénike jön sorra, kerek öt percig tart, amíg előszedi gyűrött és foszló papírjait az öreg bőrtoukszából. A papírok hiányosak, a betegfelíró hosszan és példás türelemmel magyarázza: — A nyugdíjkartont is be kell mutatni, nénike, mert az SZTK-igazolvány csak azzal együtt érvényes. A nénike végre megérti és pironkodva bevallja, hogy jelenleg nincs érvényes nyugdíjpapírja, mert felfüggesztették a nyugdíját, mivel munkát talált egy harisnyakötő szövetkezetben. Kisül továbbá, hogy biztosítása is így érvényes, a néniké azonban nyugdíjasként jelentkezett 10 percnyi időpazarlással. De miért? Ami biztos, az biztos — Gondoltam — pusmogja restellkedve —, hogy az öreg nyugdíjashoz jobb a szívük..Bekerül a vizsgálatra, az orvos üvegeket rakosgat a szemére, de nem felel meg egyik sem. Az orvos, ügyes cselvetéssel, felteszi a nénike eredeti pápaszemét, s a pápaszem csodálatos módon — jó. A nénike öszszezsugorodik a székben, mint egy metring szürke pamut. — Ha lenne jó a doktor úr a szemfenéket megvizsgálni. A szemfenékvizsgálat nem mutat semmit. Az orvos, hogy az elpocsékolt időnek valami haszna legyen, kifaggatja a nénit, mit akart a szemfenékvizsgálattal? — Olvastam, kérem, hogy a szemfenékből meg lehet állapítani az agydaganatot. És a múlt héten nekem úgy fájt a fejem... Kíváncsi kis Kató Az onkológián fiatal mama kerül sorra a kislányával, akit Katónak hívnak, s aki már a várószobában örökre betevési magát a várakozók emlékezetébe. Kíváncsi kis Katónak mindent tudni kell, s a higgadt mamának ez ellen semmi kifogása. Kíváncsi kis Kató megvizsgálja mindenkinek a réti* küljét, szatyrát, aktatáskáját s ha valaki félre nem érthető módon tiltakozik, visítva fut a mamához: — Mama, a bácsi nem engedi... — Kérd meg szépen a bácsit ... Aztán eltűnnek a fehér ajtó mögött. A vizsgálat nyolc percig tart, kiváncsi kis Kató és a mamája megjelenik a nyitott ajtóban. A kislány azonban kitépi magát a mama kezéből és berohan a rendelőbe, megáll egy bonyolult gépezet előtt: — Mama, mi ez? — Majd a doktor bácsi megmagyarázza ... És a doktor bácsi magyaráz, háromszor egymás után három bonyolultnál bonyolultabb gépet, verejtékezve és egyre fojtottabb hangon, amíg kíváncsi kis Kató és a mamája ellibeg a jószagú folyosón. A röntgenosztályom még mindig ott ül a Ganz-gyári munkás, karján hevenyészett kötéssel, aki már akkor ott ült, amikor az ideges nyelőcsövű hölgyet röntgenezték. Fél kettőt mutat a villanyóra. Jönnek az új betegek, leülnek, megnézik az órát, s öt perc múlva felhangzik az első szemrehányó, panaszos sóhajtás. — Borzasztó, hogy mennyit kell várni... Baróti Géza • Mindent beszéljenek, meg az emberekkel Az érv bizonnyal perdöntő, de többet kellene erről az emberekkel beszélni. Megértenék, mert a bizalom megvan, bennük. Hiszen néhány évvel ezelőtt mindenki gúnyosan mosolygott és legyintett a Chmomban a »rekonstrukció« hallatán (körülbelül nyolc éve tervezik már). Ma bíznak benne, »építenek rá«, mint a nyereségrészesedésre. Még akkor is, ha például a Chémia 10. üzemben bosszankodva beszélnek róla, hogy a gyárra, illetve őszre ígért — és a szükségesnél is szükségesebb — öltöző, fürdő még mindig nem készült el, hogy a Chemia 5. padlástér-beépítése 70 ember hasonló problémáját oldaná meg, de a tanács »tűzrendészet!« okból nem engedélyezi, és így tovább. Kinőtték a — nem is kicsi — gyártelepet, kicsik az üzemek, jobb öltözők is elkelnének, olykor kevés a munkaruha, sok a gáz, de stabilak a bérek, túlteljesítik a tervet. Az emberek a kormány gazdaságpolitikáját dicsérik, szakmai kérdéseken vitatkoznak, tanulnak, várják a nyereségrészesedést, amely 24 napos lesz, a rekonstrukciót, amely, ha lassan is, de már folyik. És tudják, hogy nem hiába várják, erőnkhöz mérten minden lépésről lépésre javul, előrehalad. Lukács Mária A Magyar Tudományos Akadémia távirata a Szovjetunió Tudományos Akadémiájához Rusznyák István, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke az Akadémia elnöksége nevében üdvözlő táviratot küldött A. N. Nyeszmejanov akadémikusnak, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája elnökének az SZKP XXI. kongreszszusa alkalmából. E történelmi jelentőségű kongresszus —■ mondja a többi között a távirat — a kommunizmus építésének reális távlatait nyitja meg az emberiség előtt. A hétéves terv számai mögött ragyogó holnap bontakozik ki, amely a társadalmi termelést és az életszínvonalat a legmagasabb fokra emeli és a tudomány számára eddig még soha nem látott lehetőség tárul fel. Büszkék vagyunk arra, hogy ahhoz a táborhoz tartozunk, amelynek tudósai olyan nagy jelentőségű felfedezésekkel ajándékozták meg az emberiséget, mint a föld első mesterséges holdjai és a naprendszer első mesterséges bolygója. * A sztálinvárosi pártbizottság és a Dunai Vasmű pártbizottsága táviratban köszöntötte a Moszkvában ülésező pártkongresszust. A sztálinvárosi vasutasok, az oroszlányi szénbányászok, a zalaszentgróti Új barázda tsz és az állami gazdaság dolgozói is üdvözlő táviratot küldtek Moszkvába. Március 21-én avatják a magyar munkásmozgalom nagy halottjainak emlékművét Az illetékes szervek döntése értelmében március 21-én, a Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulóján avatják fel a magyar munkásmozgalom nagy halottjainak emlékművét a leendő nemzeti Pantheonban, a Kerepesi temető- ben. Körner József építőművész, és Olcsai Kiss Zoltán szobrász- művész alkotásához a Mező Imre útról 14 méter széles díszkapu és parkkal övezett úti vezet. NÉPSZAVA