Népszava, 1959. március (87. évfolyam, 51–75. sz.)
1959-03-26 / 72. szám
A VILÁG MINDEN TÁJÁRA exportálják az Esztergomi Szerszámgépgyár kiváló minőségű szerszámgépeit, a különböző típusú harántgyalukat és marógépeket. Ebben az évben 35 százalékkal többet exportálnak, mint a múlt évben. Képünk: Részlet a marógépszereldéből. Előtérben Percsi József MU—1060-es szovjet export marógépet próbál ki (MTI Foto — Fényes Tamás felvétele) Mit olvas, mit vár a jövőtől, milyen célt tűz maga elé a dolgozók legifjabb nemzedéke Néhány levél fekszik előttem, a szerkesztőség postájából. Idősebb emberek írták, kétségtelenül javító szándékkal. Az áll bennük — egy kis általánosítással —, hogy a mi «—* Mit csinál szabad idejében — kérdeztük a Telefongyár fiatal szerszámkészítőjétől, Kiinger Györgytől. — Hát olvasok és tanulok — mondta, mint a világ legtermészetesebb dolgát. — Azt, amit a többiek... A Telefongyárban a KISZ- szervezet »Kérdezz-feletek« ▼ersenyt rendezett, öt fordulóval. Az üzemi újságban rendszeresem közlik a kérdéseket, majd a későbbi számokban a helyes válaszokat. — Nagyon nagy a tanulási kedv — mondja a KISZ-titkár. — A fiatalok, ahogy vége a műszaknak, rohannak a könyvtárba, böngészik a megfelelő irodalmat, múzeumokba járnak kutatni, vagy tudósokkal keresnek kapcsolatot, hogy megszerezzék a helyes válaszokat. A tét sem megvetendő. Az első helyzett nyolcnapos ingyen utazást tehet Csehszlovákiában. Hát ilyenek a fiatalok a Telefongyárban. A MOIVT-ban fiúk, lányok között rendeztek »Kérdezz-felelek«-versenyt délután öttől hétig. Tíz órakor szinte erőszakkal kellett eltessékelni őket, hogy alvásra is maradjon idejük. A Gyapjúmosóban teljes létszámmal tanulják a fiatalok »A házasság ABC-jé«-t. A Szivárvány Áruház ifjúi »Ismerd meg Buda-pestet« sétákat rendszeresítettek. Alig akad, aki elmulasz- taná ezeket a kedves kirándu- 3 lásokat. ♦ Földi és égi vágyak 3 A budapesti KISZ-bizottság J az egyik gyárban 60 fiatalhoz J intézett kérdéseket. A válaszo-J kat írásban kellett megadniuk, J aláírás nélkül. Az első kérdés J ez volt: »Mit vár a szocializ- mustól?« A válasz egyöntetű: valamennyien a szebb, jobb, a boldogabb életet. »Milyen főbb] célokat akar elérni az életben?«* — hangzott a következő kér- dés. Válasz: a fiatalok 80 szá-t zaléka jó szakmunkás szeretne lenni, kitüntetett esztergályos, 3 művezető stb. Akadt olyan is, persze, akinek egyetlen vágya 3 a Hold-utazás, vagy a lottó- 3 főnyeremény volt. A többi kérdésekre adott vá-laszok meglepetésül szolgálhat- nak azok számára, akik kézle- egyintéssel intézik el fiataljain‚ Icát. »Hová szeretne utazni?« › kérdésre például több mint harmincan azt válaszolták,] hogy a Szovjetunióba, húszan a népi demokrácia országaiba, kilencen Európa nyugati orszá-ágaiba és csak egyetlenegy] akadt, aki az Egyesült Álla- 5 mokba kívánkozott. _ ] Az Egyesült Izzóban a lá-ányok nagyon szeretnek olvas- ni. Az előbbihez hasonló kör- ifjúságunk könnyelmű és léha, hogy a dzsesszen, táncon és általában az olcsó szórakozáson kívül semmi más nem érdekli őket. Vajon tényleg ilyenek a mi fiataljaink? kérdés alapján kiderült, hogy legkedvesebb íróik közé Jókai, Arany, Móricz és Dosztojevszkij tartozik. A lányok között is akadt azonban szélsőséges »eset«. Az egyik kislány például a »Kések éjszakája« című könyvet tartja legértékesebb olvasmányának. De ugyanez a kislány sokat ül az Operában, kedvenc zeneszerzője Puccini és Verdi. Valamennyi film közül a »Szállnak a darvak« tetszett meiki legjobban. Ezek a szélsőséges esetek arra bizonyítékok, hogy a fantázia, az életkor, sőt a pillanatnyi lelkiállapot-szülte gondolatok sokszor csalódást okozhatnak a kíváncsi kérdezőknek. A válaszok, egymástól elhatárolva, lehetnek sajátosak, különösek és ezért nem is adnak tiszta képet. De ha a valamennyi kérdésre írt válaszokat összefüggésében értékeljük, kellemes meglepetéssel szolgálnak: a fiatalok túlnyomó többsége a gyárakban, ipari üzemekben és másutt komolyan gondolkodik, komolyan érdeklődik a művészet és a tudomány, a nemes és a szép dolgok iránt. Képezni, művelni akarja magát, érdeklődésének tárgyát meg akarja tanulni.Kétségtelen azonban, hogy van a mai fiatalságnak egy rétege, amely elhúzódik a többségtől, minden különösebb érdeklődés nélkül, közömböset éldegél. De ezek közül is sokan álbohémságból, tettetett hámyavetiségből vonakodnak a szebb, kulturáltabb és igazabb életformától. Ezeket barátsággal és türelemmel meg kel még nyerni — saját maguknak. • Együttérezni velük Az egyik ilyen „félrehúzódó” fiatalember mondta: — Beválasztottak a műhely futballcsapatába. Örömmel benne voltam a »buliban«, nemcsak a győztes csapatnak dukáló sör miatt. Kedvemet azonban lelohasztották, mert már az első félidő közepén lecseréltek, mivel állítólag miattam esett a gól. Közömbös ez a fiú? Lehet. De munkatársai még inkább azok, hiszen ahelyett, hogy akár még egy gól árán is, de magukhoz, a kollektívához láncolták volna, néhány pohár sör miatt eltaszították. A fiataloknak — ha ezt nem is kérik és nem is mutatják — szükségük van az idősebbek állandó segítségére és támogatására. De az is szükséges, hogy az idősebbek felismerjék a fiatalok új és szép erényeit, megismerjék hangulatukat, lelküket, együtt tudjanak érezni velük. Érdemes ezt megtenni, mert ebből a »rejtelmes« bányából, az ifjúságból, csodálatos drágaköveket lehet felszínre hozni. Halasi Árpád Ötfordulós ,,Kérdezz-felelek” Sólyom László: ► Tiálint bácsi ott lakott a mi [J] utcánkban. Ott volt a lakása és a műhelye együtt a [második sarkon túl egy pinceihelyiségben. Suszter volt, pontosabban foltozósuszter. Negyven körüli, korán öregedett, kis sárga ember. Feje búbján ritkás, ősz hajcsomó, [arcán mély barázdák. Ha járt, [bal lábát húzta, egy kicsit. De [ritkán járt, inkább csak ült [naphosszat a kis sámliján. Étitől is volt sárga, vértelen az [arca. ] A környéken csak úgy emlegették, hogy »a vörös Bálint«, [amit én gyerekfejjel nem nagyon értettem. Mint ahogy azt »sem értettem, miért kerülik légyesek, s anyám is miért haragszik apámra, aki — ha csakteheti — ott ült a pincében. Én ellenkezőleg, nagyon ked► vés embernek tartottam és amidig tisztelettel bámultam, ► ahogy a faszegeket veszi ki a szájából és szép sorjába beveri a cipő talpába. Meg a spirituszlángnak olyan szép kékesszíne és a cementnek finomszaga volt... De a legjobb voltcsak ülni ott a pincében az ablak alatt és nézni, ahogy mennek el a lábak. Órákig tudtam bámulni a különböző lábakat, amelyek onnan alulról legfeljebb térdik látszottak. Bámultam és találgattam, kiféle miféle térdtől felfelé, akihez tartozik. Édesapám pedig közben beszélgetett Bálint bácsival a »műhelyben«, amely a hajdani fáspince deszkával-üveggel kerített irodahelyiségében volt. Furcsa beszélgetés volt ez. Rendszerint nem is szóltak. Csak egy-egy szót, ha kiböktek és hozzá bólogattak. Vagy apám elővette az újságot, olvasta magának, aztán olykor rámutatott egy sorára. — Az! — mondta ilyenkor Bálint bácsi és szaporábban verte dühös nagy csapásokkal a faszegeket. A pincéhez, jobban mondva a pince bejáratához, még hozzá tartozott Bálint néni, aki úgy ült ott naphosszat a felső lépcsőn, mint valami kapudísz. És horgolt reggeltől estig. Csak azt nem értem máig se, mikor főzött ebédet és mikor takarította a lakást, amely a dohos falak, a fentről lerúgott por, piszok ellenére, mindig tisztán ragyogott. Bálint néni csak olyankor tűnt el huzamosabb időre a bejárat elől, amikor a férje elutazott vidékre a sógorához. Ilyenkor sokat járt-kelt, soványabb volt, az arca fáradtabb, de léptei mindig sietősek és a tekintete annyira másfelé nézett, hogy amikor ráköszöntem, ijedten összerezzent. * Tígy kora őszi délután is — van ennek már jó harminc éve — ott voltunk náluk apámmal, ő ült a műhelyben és a szokásos módon beszélgettek, én kuksoltam az ablak alatt és lestem a lábakat, az asszony pedig fogyasztotta a gombolyagot a langyos napsütésben. Egyszerre arra lettem figyelmes, hogy mifelénk szokatlan fényes, finom cipők, s jól vasalt nadrágszárak lépegetnek az ablaknál. Ugyanebben a percben Bálint néninek legurult a gombolyag pamutja. Ahogy ezt észrevettem, fordultam és siettem a pamutért, hogy fölviszem, amint illik. A műhely bejáratánál hevert a gombolyag. Amikor felemeltem, látom, hogy apám fél lábán nincs cipő. Éppen azt kalapálja Bálint bácsi. Mire indultam a pamuttal felfelé a lépcsőn, már jöttek lefelé az urak. Ketten. Az egyik barackot nyomott a fejemre, a másik azonban türelmetlenül félrelökött. Ösztönösen Bálint nénihez szaladtam és megálltam a szoknyája mellett. Az urak már lent voltak a műhelyben. — Maga mit keres itt? — kérdezte a türelmetlenebbik apámtól. — Szétjött a cipőm talpa, azt szegeztettem meg — válaszolta apám, miközben befűzte magasszárú cipőjét. — No, egy-kettő és menjen haza. — A kisfiú a magáé? — kérdezte, akitől a barackot kaptam. — De soká fűzi azt a cipőt! — sürgette apámat az előbbi. * Akár az utcán baktattunk hazafelé, amikor feltűnt nekem, hogy apám húzza a lábát, ő is észrevette, hogy figyelem. — Benne hagyott egy szeget Bálint bácsi — mondta magyarázva és igyekezett gyorsabban lépni. Ahogy hazaértünk, levette a cipőt és fél lábon az ágyhoz ugrált. Akkor azt mondta, hogy menjek ki játszani. A konyhából hallottam, hogy anyám veszekedik vele. — Már megint mit dugdosol az ágyba? Persze, Bálintnál jártál. Jaj istenem, addig rám nyugszol, amíg te is oda nem kerülsz. Nincs elég bajunk ... Apám hallgatott, mint mindig ilyenkor. * Jezse este volt, én már aludam, apámék is készültek lefeküdni, amikor kopogtatott nálunk Bálint néni. Anyám nyitott ajtót. — Mi történt? —■ kérdezte ijedten. — Elutazott az uram. Sürgősen el kellett utaznia. — Segíthetek valamivel? kérdezte anyám. — Nem, nem, köszönöm —■ mondta az asszony és apámhoz fordult —hanem... azt... — Most? — kérdezte apám. — Várjon reggelig. — Nem lehet — rázta tagadóan fejét az asszony. — Várják. Apám széttárta a kezeit, s arcán is az volt, hogy tudja, úgyis hiába vitatkozik az aszszonnyal. Bejött a szobába, felemelte az ágy matracát és odaadta Bálint néninek a »szöget«, amit benne hagyott a cipőjében Bálint bácsi. „Azonnali belépésre felveszünk.. . »Azonnali belépésre felve- szünk...« — így kezdődik napjainkban sok üzem újság- 5 hirdetése. És valamennyi kü♦ lönféle szakmunkásokat, tnű♦ szakiakat, segédmunkásokat keres. Csakhogy ilyen »azom♦ nali belépők« manapság nehezen akadnak. Azonnali kilépők már inkább. Amikor ugranik a Gh Dej Hajógyár hirdetése nyo mán kimentünk a Váci úti ♦nagyüzembe, Eitelhuber Károly, a személyzeti osztály vezetője éppen néhány nyugdíjba menő munkás papírjait írta alá. Munkatársa, Czeller Ferencné pedig elolvasásra készünkbe nyomott egy tintával 2 írt levelet, amely így szól: Akiket el kell engedni... 1 »Tisztelt igazgató elvtárs! Hazulról kaptam levelet, hogy jöjjek, mert megalakult a tszcs. És a tanácselnök elvtársa is hazahív, mert a szüleim be♦ álltak a tszcs-be, így hát ottakarok dolgozni. Bocsássonmeg, igazgató elvtárs, hogy előjöttem és megkérem, hogy a munkakönyvemet hozzájáru♦ lássa! küldjék el a címemre. 2 Tisztelettel: Gombócz Jenő, 2 Boronka község, 1959. III. 18.« 2 — Hát mit csináljunk?! A tsz-be el kell engednünk falu- 2 ról felkerült dolgozóinkat, mert 2 most rájuk ott nagy szükség 2 van — mondja Czellerné és 2 újabb, hasonló leveleket, illetve állami gazdaságok és gépi állomások névszerinti kifcéré♦ seit mutatja. — Szóval, emiatt hirdetnek?— kérdezzük. ♦ — Hát nemcsak emiatt — válaszol az osztályvezető. — A ♦ múlt év végén ugyanis a Ganz ♦ Daru- és Kazángyártói átvet♦ tűri az öttonnás ponton és a ♦ száztonnás úszódaruk vasszer-2 kerteinek a gyártását. Ez évek- 2 re való új munkát jelent és 2 ezért sürgősen kellene az új 2 munkás is... 2 Mennyi? ! Keresgélnikezd az iratai között, azután pontos számot mond: 2 asztalos, 2 alumíniumhegesztő, 3 armatúralakatos, 6 villanyhegesztő, 10 esztergályos, 10 géplakatos, 15 vasszerkezeti lakatos, 15 segédmunkás. Ez azonnalra. A második negyedévre az előzetes terv szerint, újabb 100 termelő munkás kell, de lehet, hogy ennél is több. Bejelentették már az igényüket, hogy szükségük lenne idén végzett 11 gépészmérnökre, 3 közgazdászra és 11 technikusra. Ugyanakkor a gyár az idén beiskoláz 103 új ipari tanulót is. Tehát így áll a gyár új dolgos kezek iránti igénye — rövid távra. Ám valamit nem értünk — térünk vissza egy kérdésre. Ha a darugyártól átvették bizonyos termékeik készítését — miért nem adják át az eddig ezt gyártó munkásaikat is? — Mi is ezt akartuk — jegyzi meg az osztályvezető —, de nem adták. Hogy miért? Ők más típusú gyártmányokra tértek át és nekik is kell a régi gárda. Sőt... Két gyár vitatkozik Bizonyságul áttelefonál a szomszéd darugyár illetékeséhez, Hajek Emilmnéhez és ugratva megkérdi: — Mennyi új munkásra lenne szükségtele? Át tudnánk adni... A drót végén érzik a tréfát — de azért Hajekné komolyan közli: — Persze 50—55 embert azonnal átvennénk... A hajógyár munkásfelvételének ügyintézőinél ezek után azt firtatjuk: vajon igényeik mögött nem rejtőzik-e nagyarányú munkaerővándorlás? Nem! — válaszolnak és tényekkel bizonyítják, hogy e tekintetben milyen kedvező a változás. Az ellenforradalom előtti években havi átlagban 120—160 dolgozó hagyta el a gyárat. Most azonban legfeljebb 30—40, ami e nagy gyárnál még fluktuációként is reális. — A vándorlás csökkenését sok tényező segítette elő — mondja az osztályvezető. — Mindenekelőtt a jó párt- és kormánypolitika, az ismert béremelések, a nyereségrészesedés bevezetése. Azután a gazdasági, műszaki és szakszervezeti vezetők most még többet törődnek a dolgozók problémáival. És nem utolsósorban: új dolgozók felvételénél alaposan megnézzük, hogy előzőleg hány helyen voltak. »Vándormadarakat« ugyanis — bármilyen szükségünk van munkásra — nem veszünk fel. Akit viszont alkalmazunk — annak elősegítjük, hogy nálunk hamar gyökeret eresszen. A vasárnap megjelent hirdetésre egyébként harmincan jelentkeztek — csütörtökig. Ebből tizenkettőt felvettek, a többiek egy része szakmai okok miatt a gyárnak nem felelt meg, másik részének viszont az a hajógyári sajátosság nem tetszett, hogy itt sok munkán télen-nyáron a szabadban dolgoznak. — Dehát az a szerencséjük — fűzi ehhez Habas János, hajdani hajókovács, a személyzeti osztály helyettes vezetője, aki 1930 óta dolgozik a gyárban —, hogy most válogatni lehet a munkában. Visszaemlékszem, hogy éppen húszévvel ezelőtt, 1929-ben még százával álltak a kapunknál a munkát keresők. De hiába, mert nálunk abban az évben különböző munkáscsoportokat felváltva két-három hétre elbocsátottak. Nem volt ugyanis folyamatosan munka és ily módon gátolták meg a béremelési követeléseket is ... Bizonyságul előkeresteti a régi személyi törzslapját, majd a bejegyzésekre mutat: — Látja, elvtárs, engem 1939. november 22-én kiraktak — huszadmagammal — és két hétre rá visszavettek... 50 000 embert keresnek ■ ! A tény az tény. Viszont azis igaz, hogy most nemcsak az ► akkorinál jóval nagyobb hajó► gyár küzd munkaerőhiánnyal. . A fővárosi tanácstól nyert ► értesülések szerint, a munka► előirányító irodáknál március 20-ig 798 szakmunkást és 1150 ► segédmunkást kerestek az üze► nek. De hozzáfűzték: a valóságos keresletnek ez csak egy része, mert sok vállalat — ► helytelenül — csak hirdetéssel, kapura kiírással és más módon próbálja megszerezni új ► dolgozóit. ► Pedig kívánatos volna, hogyaz irodák pontosan tájékozód► janak a keresletről, hogy ész► szerűen megszervezhessék a munkaerőelosztást. Ez már ► csak azért is fontos, mert az ► ország 1959-es népgazdasági tervének teljesítéséhez az ed► digi számítások szerint, mint► egy 50 000 új munkaerőre lesz ► szükség. 3 Szenes Imre Határozat a távlati építkezési terv munkaerő utánpótlásáról Az Építésügyi Minisztérium kollégiuma szerdai ülésén a munkásvédelem és a szakmunkásképzés kérdéseit vitatta meg. A kollégium határozati javaslatot fogadott el, amely részletesen előírja az állami építő- és építőanyagipar szakmunkásainak az eddiginél alaposabb szakmai képzését és gondoskodik a 15 éves távlati terv munkaerő utánpótlásáról. Az építő- és az építőanyagiparban 1958-ban a balesetek száma az előző évhez képest növekvő irányzatot mutatott. A helyzet gyökeres megváltoztatása érdekében a kollégium a múlt év decemberében megtartott országos építő- és építőanyagipari munkásvédelmi konferencia határozatainak szigorú megtartására utasítja a felügyelete alá tartozó iparigazgatóságokat és vállalatookat. Különös nyomatékkal hívja fel a kollégium a válla- latok figyelmét a konferenciá- nak a munkásvédelmi propa-3 gandáról, a munkásvédelmit oktatásról és a munkásegész- ségügyi helyzet javításáról szó-3 ló határozatára. • Megkezdték a Szegedi Szabadtéri Színpad építését Szegeden, a Dóm téren, meg- kezdték a nyáron ismét meg- rendezésre kerülő ünnepi játtékok színpadának és nézőté-rének építését. A hatszáz négyzetméteres, hatalmas szín-] pad és két oldalán a 15—20 méter magas világítótoronyt már csaknem teljesen elkészült.]