Népszava, 1959. március (87. évfolyam, 51–75. sz.)

1959-03-03 / 52. szám

Új tábla a jászladányi határban! Új Lenin-seötet jelenik meg. Néhány héttel ezelőtt, hogy melyik napon, azt már senki sem tudja megmondani, a jászsági parasztok döntöttek: az új élet útját választják. Errefelé az a­­szokás, hogy tézen a piaci napon, amikor az asszonyok kosárral a karjukon alkudoznak egymással, a férfi­emberek is kimennek a piacra. Érdekes epizódok egész so­rozata játszódott le ezekben a falvakban. Voltak olyanok, akik sokáig tartózkodtak, hal­lani sem akartak a belépés­ről. Aztán hirtelen, mintha a legzordabb télben melengető napsugár változtatta volna meg az időt, megtört a jég, és megindult az áradás. S amint a jég megtört, egész utcasorok egyszerre jelentkez­tek, hogy belépnek a közös­be. Jászkiséren Solti József­né a­ Kossuth Tsz-be jelentkezett. Másnap meghallotta, hogy az Szívesen fogadták őket, nem lehet panaszuk. Jászkiséren valamennyi tsz éjjeli zenével köszöntötte a századik belépő­jét. Mesélik, hogy amikor a Petőfi utcában Halász Ferenc gazda belépett a szövetkezet­be, nem is számított arra, hogy ezért fel is köszöntik. Este bé­késen nyugovóra tért, s első álmából cigányzenére riadt. Hirtelen nem tudta sem ő, sem az asszony mire vélni a dolgot — de hát annak rendje-mód­­ja szerint gyertyát gyújtottak,­ min­t ahol eladó sárgr van a háznál. Kinéztek a kisablakon­: ott ált V. Tóth Gerzson, a Kos­suth elnöke, meg az egész ve­zetőség egy banda cigánnyal, demizsom­borral, és egy üveg pálinkával. Beljebb kerültek a házba, és ott koccintottak az új életre. Csakhogy a szomszédokat iz­gatta a nagy zeneszó. Előjöt­tek, s bekopogtak ők is Halá­­székhoz. S amikor megtudták, hogy imáért­­kapta az éjjeli ze­nét szomszédjuk, kicsit meg­sértődtek, miért éppen ő? Ezért aztán V. Tóth Garaso­mért a Petőfi utca valamennyi lakójának éjjeli zenét adtak (reggeliig húzta a cigány) — járt is nekik, hiszen­ mind akkor lépett be a szövetkezet­be és ugye, nem lehet minden­ki századik. • Mit fizet ? Ezen a vidéken, ahol a nyárom, a nagy hőségben tit­kaid az ember, sodródik a ku­korica levele, s vízért áhítoz­tunk világéletünkben­, most megoldódik ez a gondunk. — mondotta Kiss Emánuel, ez a­ világos fejű, tisztán látó pa­rasztember. — Ha nincs elég víz, csapadék, akkor a szövet­kezeti földekre annyi vizet en­gedünk, amennyit a növény legjobban, kíván. S hogy ez jö­vedelemben mit jelent? Higy­­gye el, minden parasztember kiszámította azt már magának, igaza van, a parasztember számol. Nemcsak a közvetlen sírval, hanem a távolabbiakkal is, a nehézségekkel, de legfő­képpen a lehetőségekkel, ame­lyek talán most, az első évben még nem­ is bontakoznak ki teljességükben, de megvan­nak, s mindinkább lesznek.; Gépek, technika, gazdálkodás, úgy istenigazából, alkotó mód-­ ra. : Megint egy példa: Ladány-3 ban,%. Táncsics földjén sok volt, a szik. Nem hozott az többet, olykor, mint négy mázsát hol­danként. Tavaly előtt azt mond-­­ ja az agrorrzmus, Polar Gel­­­lért: »Emberek, ezt a darabot, leöntjük mésziszappal.« Szítta­ a fogát a tagság. Sok pénz az 3­0 120 000 forint erre az egy­ táblára. . De mikor 1960 nyarán, ugyanonnan 12 mázsát takar­­ntottak be holdanként, már­­ nem szóltak egy szót sem. ■ Csak most, amikor elmesélték­ nekem a történetet. És háti szikes földje nemcsak a tsz-­ neje van... . Aztán másik érdekes dolog. 3 Amint belépnek a tsz-be, rög-­ tön magukénak tartják a kö- t zöst. Jászkiséren az egyik gazda,­­ miközben aláírta a belépést, s megtárgyalják a világ sorát Most saját jövőjükről be­szélgettek, vagy mint ahogy egyikük , bizonyos Cseh Ist­ván nevezetű jászladányi pa­rasztember mondotta: »fortyt az ingatlanforgalom«. Az ad­dig egyéni parcellácskák ha­talmas, többezres táblákká ala­kultak, utca lakói a Táncsicsba léptek, nagy sopánkodva rohant a tsz-elnökhöz, hogy­ segítsen rajta, ő is a többivel akar tar­tani. Aztán­ volt, kinek a hiúságát keringették hájjal, hogy őrá sokan vámnak, tekintélyes pa­rasztembernek tartják, s az ő szavát tekintik mérvadónak. Aztán felkereste azt a szövetkezetét, ahova be akar lépni. S attól kezdve naponta ott ült. Figyelte, hogy az is­merősök tényleg jönnek-e utána. Jöttek. Tömegesen. De tulajdonképpen mi győz­te meg ezeket a nyakas em­bereket, ezeket a sok küzde­lemmel dolgozó társasági pa­rasztokat? Az »utcabecsület«, hogy »együtt megyünk, vagy sehogy* sem«, ez már csak az eredm­é- z­nye , valami belső meggyőző-­ désnek,­ amely egyszeriben­­ megváltoztatta a parasztember­­ gondolkodását. S ilyen indító­­ ok van bőven errefelé. Sem Ladányon, sem Kiséren nincs olyan tsz, amely keve­sebbet termelt volna bármiből, mint az egyéni gazdák. S a falvak vezetőinek volt arra gondjuk, hogy kiszámítsák, té­nyekkel bebizonyítsák, mit je­lent a nagyüzemi gazdálkodás. Jászkiséren például 4500 hold területen termeltek tavaly az egyéniek búzát. Ennek a ter­méshozama — a legjobb gaz­dákéval együtt — sem érte el a termelőszövetkezetek búza­termés-átlagát. Ez egymillió forint jövedelemkiesést jelen­tett a falunak. Márpedig a parasztember el­sősorban számol. Számolja azt is, hogy most az Országos Víz­ügyi Főigazgatóságtól négymil­lió forint beruházást kapnak öntözőrendszer építésére. A határ kétharmad része így ön­­tözhetővé válik, a mésziszap­i nyilatkozatot, azzal dicseke­dett, hogy ő egyedül rá min­dent termelt, milyen állatokat nevelt. S másnap már beállít a leltározók közé,­­ amikor az egyik új tsz-tag a lovát az ér­tékelésinél ugyancsak felett csérte, emberünk bement az­ istállóba, kikötött egy lovat,­ kivezette az atyafi elé. »Ide nézzen, szomszéd. Nem­ akár­­hová hozza maga a lovát. Van itt is olyan, mint a magáé.« • „Hallomra nem adnak» csak a tapasztalásra“ Ügy­­vannak ezzel a tsz­­dologgal: »ha már beléptünk, akkor csináljuk úgy, hogy a világ szeme megakadjon azon, milyen jól élünk«. — S nehogy azt higgye bár­ki, hogy ezt a levegőből veszik — mondja Berkó Ferenc, a ladányi Táncsics egyik alapító tagja. — Kérdezgettek ben­nünket az egyéniek, jobban, mondva most már a volt egyé-; nnek éppen eleget. Kifaggat-; tak, hogy élünk, mint dolgo-­ zunk, mennyit osztunk, még­ talán azt is megfigyelték, hogy­ melyik oldalról fogjuk a vil-3 lát, amikor a teheneket etet-3 jük. Mert a »hallómra« nem] sokat adnak, csak a tapasztat, lássza. Ezért merik azt mion- a­dart, ha belépünk, akkor biz­tosan jól járunk. Majdnem elfelejtettem meg­említeni, hogy Jászladány ha­tárába új táblát szögez­tek, mely szerint termelőszö­vetkezeti község. Lendvai Vera A Kossuth Könyvkiadó II negyedévi tervében sok érde­kes, politikai, tudományos és szépirodalmi mű szerepel Megjelenik Lenin műveinek 37. kötete, amelyben levelezé­se és a magyar olvasók szá­mára eddig ismeretlen doku­mentumok látnak napvilágot. Kiadják Krupszkaja: »Vissza­emlékezések Leninre« című kötetét is. »A revizionizmus — a legfőbb veszély« című gyűj­temény a szocialista és kapi­talista országok kommunista és munkáspártjainak elméleti cikkeit tartalmazza, amelyek a pártok ideológiai harcait tük­rözik. A cikkek egy része a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetsége programjának marxista bírálatával foglalkozik. Solti néni­ az utcával tart Halászék gyertyát gyújtanak ki sem MADARÁSZ EMIL író, a munkásmozgalom régi harcosa elbe­­­­szélő költeményt írt a Tanácsköztársaság emlékére. A könyv­­ március elején jelenik meg. Madarász Emil ma 75 éves. 3 Képünkön: Madarász Emil otthonában 3 (MTI Fotó : Zinner Erzsébet felvétele) 3 1959. március 3 Csurka Pétert AZ ELSŐ... [ A pályamunkások már fe­lfektették az újfajta, teherbí­róbb talpfákat a kavicságya­zatra, melyek nem is fából vol­­­tak, hanem vasbetonból. Nem­­rothadnak, mint a fafélék, nem­­ is kell őket korhadás elleni szerekkel beitatni. ] — Az emberi elme kifejt s mindent mostanában az anyag Zsűrűjéből — jutottak Feri eszé- 3 be a pályamunkási tanfolyam 3 vezetőjének szavai, hórukkolás 3 közben. Alépítmény, pályafenn- 3 tartás, felelősség, miegymás, 3 számítások. Édesapjának —­­ ahogy beszéli —, mikor elment ■pályamunkásnak a vasúthoz, •egyszerűen a kezébe nyomták­­az óriási villáskulcsot, az ■emelővasat, lapátot. Vonatra­­ültették csoportosan, aztán :»rugdossátok talpatokkal a kéttengelyes kis vasúti kocsit ",a tetthelyre«. Nem végeztek­­ tanfolyamokat, mint a mai fiatalok. — Szülőotthon sem volt a fa­luban — jutott eszébe nem vé­letlenül, ahogy morfondírozott — mikor én apám örömére a családban elsőnek ébredtem erre a világra. Bábaasszonyok voltak, petróleumlámpa füstje, vak vigyázás, és korán hervad­tak el a tejfehér jázminok ... Zűrzavaros gondolatok szala­­doztak összevissza a fejében. Az ő Esztikéjét a csontszínű autó hajnalban repítette be a szülőotthonba. Az áldott kis­asszony el se nyöszörintette magát. Feri magára rántotta ruháit, rendőrőrs, telefon, alig egy óra múltán Esztike már a szülőotthon patyolatágyán fe­küdt. Fájdalomban mosolygó szeme csillogása kísérte ki az ajtón, s kísérte az állomásig a korai vonathoz, melyben minden reggel munkatársaihoz csatlakozott. Alapépítmény, kavicsolás, a sínek kilengési engedékenysé­ge, ha átrobog rajta a gyors. A munkás felelőssége. Élet, ha­lál. Ő most az »életről« gon­dolkodott. Nem éppen az élet­­téválás bonyolult folyamatá­ról, inkább arról a valóságról, amely ezen a szikrázó délelőt­­tön, midőn ő itt bórukkozik, vízszintmérőzik, talán már be­tölti hangjával azt a fehér tiszta kis szobát, s az első pó­lya melegében, megszámozot­­tan dicséri a napfényt. — Más — gondolta — ilyen­kor még otthon is marad. Vár. Mire? A hírekre. Mi van, ked­ves nővérkém?... Miért nem maradt ő is ott­hon? Kiváltképpen most, mi­kor innen estére haza se me­het. Itt elkészülnek, s innen nyolcvan kilométerre szállnak le a vonatról. Egy hétig együtt marad a brigád, munkásszálló­ban laknak. Egyhetes lesz a fia, midőn megláthatja, mert fia születik bizonyisten. De ha lány lesz, az se olyan végzete­sen nagy baj, főképpen, ha olyan gyönyörig jószág válik belőle, mint az anyja. Vonat füttyöngött, egyenlete­sen lassított, fehér füstje ma­gasra szállott, szétfoszlott apró darabkákra. A darabkák össze­verődtek, és mint újszülött bá­­ránykák, legelésztek az ég ezüstjén. A vonat jött lassan. Talán nem is mozgott, csak Feri látta úgy, mintha jönne, mozogna. Mint a csiga, csúszott át az építményen. — Gulyás elvtárs! — szólt lázban a mellette álló munka­társának. — Maga tudja, mi van nálam otthon ... Én haza­­ugrom ezzel a vonattal. Lehet, hogy a kétórással már vissza is jövök, de az is lehet, hogy csak az új munkahelyen talál­kozunk ... Vegye magához a szerszámjaimat. Fellépett. A kocsiban megállt a pero­non, bámult ki az ablakon, és mintha idegen tájakon duru­zsolt volna vele a személy. Észreveszik, hogy meglógott? Okkal, ok nélkül, majd elbí­rálják. Rosszul tette, jól tette? Aki tettét majd elbírálja, erő­sen vegye figyelembe, hogy az első kedves érkezésének izgal­mas percei, az öröm, a féltés emelték lábát fel a vagon lép­csőjére. önvád, öröm, nembá­­nomság rohamozták, midőn • megjött a kalauz. —• Az elvtárs lépett fel ott előbb? — Én... Igen... Én... — Van jegye? — Csoportjegyünk van. Pá­lyamunkás vagyok. — De azt most nem lyukaszt­hatom ki, mert bizonyára nincs is magánál. De hiszem, vagy nem hiszem, hogy az elv­társ benne van a pályamunkás csoportban. S ha benne is vol­na... Feri kivette munkásigazol­­ványát. A kalauz megnézte, visszaadta. — Ezt se lyukaszthatom ki. Nekem jegy kell. De a jegyet tőlem is megkaphatja, egy kis büntetéssel. Már is vette ki zsebéből a blokkot. — Meddig akar utazni? — Áldásfalváig. — Áldásfalváig? ..­­. Ilyen falu nincs is ezen a vonalon. — Nekem van! — mosoly­gott Feri. — Dérpuszta — de ezentúl én Áldásfalvánnak hí­vom. Elmondta, miért. Beszélt akadozva az áldásról, amire vár, az elsőről, akit már látni szeretne. A kalauznak görcsbe húzódtak ujjai a papír fölött, megállt kezében a ceruza. Né­zett ki az ablakon, mintha a dombok hajlatain ugráló fé­nyekben gyönyörködne. — Azért mégiscsak jegy heti, kedves szaktársam... Jövök mindjárt... Megálló következett, végig­sietett a hosszú kocsin, eltűnt. Feri a pénzét számolgatta. Ki­telik-e büntetéssel a jegy ára? Majd meglátja. Ha nem, akkor kiszáll Regőremecen,­ addig biztosan futja, onnan átgyalo­gol »Áldásfalvára«. A kalauz nem jött. Már »Ál­­dásfalván« állott a vonat, Feri kiszállt, markában a kiszámí­tott pénzt szorongatta. Ha nem jött, biztosan nem is akart. Lé­pegetett a kijárat felé, vissza­nézett. A szigorú kalauz a sze­relvény végén állott, mintha Feri elől menekült volna. Mo­solygott, integetett. Még utána is kiáltott, amint a vonat fala közelebb moccant: — Erőt, egészséget az anyá­nak és a fiának. (Küchler Vilmos rajzol Az angol követ az országgyűlés elnökénél Rónai Sándor, az országgyű­lés elnöke március 2-án bemu­tatkozó látogatáson fogadta N. J. A. Cheetham rendkívüli kö­vetet és meghatalmazott mi­nisztert, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Ki­rálysága új­ magyarországi kö­vetét. ♦ Becsület-automata Van kis üveg sör, szendvics — csak elárusító nincs. A ven­dég szomjas, vagy meg­éhezne — az árak erre az eset­re gondosan fel vannak tün­tetve. Odateszi a megfelelő el­lenértéket a dobozba, a többi 20 filléres, egy- meg kétforin­tos közé. Ha papírpénze van, felváltja és a fehérköpenyes büfés helyett maga ad vissza önmagának. Hol van ez a csodálatos bü­fé? — kérdezi az újságolvasó, mert önkiszolgáló boltokról, önmagukat kiszolgáló újság­vásárlókról még csak hallott. De ez a büfé is valóság. A Szállítóberendezések Gyárá­nak kultúrtermében, az ifjú­sági klubnapokon láthatja ,mindenki. Még nem vált szokás­sá az effajta önállósítás, de talán érdemes lenne vele má­sutt is kísérletezni.­­ Higgyék el, nem jár nagy »rizikóval«. A Szállítóberendezések Gyá­rában legalábbis csupán az első alkalommal hiányzott a több száz forintos bevételből — nyolc forint. Azt a részve­vők összeadták. A második al­kalommal már egy fillér sem hiányzott. Ez is az automatizálás egy fajtája — itt a becsületérzés hajtja a láthatatlan gépecske motorját. S mint látható: eb­ben a nyersanyagban sem va­gyunk szegények — minden ellenkező híresztelés ellenére. (baják) Költözik a Halászlány Egyszerű hírben közli laptár­sunk, Stróbl Alajos márvány Halászlány­át összekarcolták, összefirkálták, kezét és egyik karját letörték — »az­­ értékes szobor további pusztulásának megakadályozására elhatározta lebontását... múzeumba ke­rül«. És mi kerül a helyébe? Talán a Danubius-kút egyik nőalakjának eredetije.­­ De miért? Hogy azután azt­­ is befirkálják és összetörjék?­­Mert a Halászlány esete nem­­ más, mint annak beismerése: túlságosan elnézők vagyunk éretlen csirkefogók, emberte­len és a szépség iránt szikrányi érzékkel sem rendelkező alja­emberek kátrányos ecsetjével és feszítővasával szemben. A Halászlány visszavonul a Már­cius 15 térről — tehet a művé­­szet vonul vele vissza. Véleményünk szerint ezt az eseményt nem elég regisztrál­ni. Nem szép szobrainkat kell elköltöztetni a terekről -i­­de a szoborrongálók kedvét kell na­gyon nyomatékosan elvenni. Magyarán: nem a Halász­lányt kell rács mögé helyezni. A rongálókat. (baktai) Nem tudja a jobb kéz , mit csinál a bal . Gyakran hallani azt a fele­­­­lősséget elhárító kijelentést,­­ hogy hibát csak az követhet el,­­ aki dolgozik. Ez végeredmény­­­­ben igaz. De a hibának, a ha­­­­nyag munkának nemegyszer , súlyos következményei és­­ szenvedő alanyai is vannak.­­ Az orvosi műhiba például em­­­­beréletet veszélyeztethet, ha a­­ pék gondatlanul dolgozik, ehe­­­­tetlen kenyér kerül az aszta­­­­lunkra. S ha a tanácsnál té­vednek ... Nos, éppen egy ilyen esetet akarunk elmon­dani: Simon Ferencék fiatal háza­sok. Egybekelésük óta albérlet­ben laknak. Ez év januárjában végre rájuk mosolygott a sze­rencse. Kiutalást kaptak a XIII. kerületi tanács lakásosz­tályától egy szerény, de mégis önálló lakásra. Nagyon örültek. A költözködés előtt azonban gyorsan megnézték az új la­kást. Megdöbbenve tapasztal­ták, hogy hiába költöznek ki onnan az előbbi bérlők — a Seres család —, a lakás még­sem üres. A körzeti házkezelő­­ség egyik alkalmazottja lakik benne. Mentek hát a Lehel úti házkezelési igazgatóságra pa­naszra. Ott tudták meg, hogy hiába örültek, mert a lakás, amelyet a tanács kiutalt szá­mukra, már 1952 óta a házke­zelési igazgatóság szolgálati la­kása. S az előző bérlő csak­úgy, mint a mostani, házfel­ügyelőként lakik benne. Futot­tak a lakásosztályra. Ott írat­tak velük egy kilakoltatási kér­vényt. És mert biztatták őket, reménykedtek. Egy hónapja ennek­­ azóta nem történt semmi. Simonék a lakásosztály ha­nyagságának áldozatai, a ki­utalás előtt ugyanis helyszíni szemlét kellett volna tartania az előadónak. A lakásosztály hibája az is, hogy erről, a Dé­vai utca 11. szám alatti lakás­ról nincs náluk nyilvántartási karton. Mit sem változtat a helyze­ten, hogy a lakásosztályon el­ismerik a tévedést. Simonék­­nak ettől nem lesz jobb a hely­zetük. Íme, ilyen következ­ménnyel is járhat egy »egysze­rű« tévedés, amelyet­­ két­ségkívül munka közben követ­tek el. Tegyük hozzá: kétségtelenig hanyag munka közben. (radnóti) .19

Next