Népszava, 1959. március (87. évfolyam, 51–75. sz.)
1959-03-03 / 52. szám
Új tábla a jászladányi határban! Új Lenin-seötet jelenik meg. Néhány héttel ezelőtt, hogy melyik napon, azt már senki sem tudja megmondani, a jászsági parasztok döntöttek: az új élet útját választják. Errefelé az aszokás, hogy tézen a piaci napon, amikor az asszonyok kosárral a karjukon alkudoznak egymással, a férfiemberek is kimennek a piacra. Érdekes epizódok egész sorozata játszódott le ezekben a falvakban. Voltak olyanok, akik sokáig tartózkodtak, hallani sem akartak a belépésről. Aztán hirtelen, mintha a legzordabb télben melengető napsugár változtatta volna meg az időt, megtört a jég, és megindult az áradás. S amint a jég megtört, egész utcasorok egyszerre jelentkeztek, hogy belépnek a közösbe. Jászkiséren Solti Józsefné a Kossuth Tsz-be jelentkezett. Másnap meghallotta, hogy az Szívesen fogadták őket, nem lehet panaszuk. Jászkiséren valamennyi tsz éjjeli zenével köszöntötte a századik belépőjét. Mesélik, hogy amikor a Petőfi utcában Halász Ferenc gazda belépett a szövetkezetbe, nem is számított arra, hogy ezért fel is köszöntik. Este békésen nyugovóra tért, s első álmából cigányzenére riadt. Hirtelen nem tudta sem ő, sem az asszony mire vélni a dolgot — de hát annak rendje-módja szerint gyertyát gyújtottak, mint ahol eladó sárgr van a háznál. Kinéztek a kisablakon: ott ált V. Tóth Gerzson, a Kossuth elnöke, meg az egész vezetőség egy banda cigánnyal, demizsomborral, és egy üveg pálinkával. Beljebb kerültek a házba, és ott koccintottak az új életre. Csakhogy a szomszédokat izgatta a nagy zeneszó. Előjöttek, s bekopogtak ők is Halászékhoz. S amikor megtudták, hogy imáértkapta az éjjeli zenét szomszédjuk, kicsit megsértődtek, miért éppen ő? Ezért aztán V. Tóth Garasomért a Petőfi utca valamennyi lakójának éjjeli zenét adtak (reggeliig húzta a cigány) — járt is nekik, hiszen mind akkor lépett be a szövetkezetbe és ugye, nem lehet mindenki századik. • Mit fizet ? Ezen a vidéken, ahol a nyárom, a nagy hőségben titkaid az ember, sodródik a kukorica levele, s vízért áhítoztunk világéletünkben, most megoldódik ez a gondunk. — mondotta Kiss Emánuel, ez a világos fejű, tisztán látó parasztember. — Ha nincs elég víz, csapadék, akkor a szövetkezeti földekre annyi vizet engedünk, amennyit a növény legjobban, kíván. S hogy ez jövedelemben mit jelent? Higygye el, minden parasztember kiszámította azt már magának, igaza van, a parasztember számol. Nemcsak a közvetlen sírval, hanem a távolabbiakkal is, a nehézségekkel, de legfőképpen a lehetőségekkel, amelyek talán most, az első évben még nem is bontakoznak ki teljességükben, de megvannak, s mindinkább lesznek.; Gépek, technika, gazdálkodás, úgy istenigazából, alkotó mód- ra. : Megint egy példa: Ladány-3 ban,%. Táncsics földjén sok volt, a szik. Nem hozott az többet, olykor, mint négy mázsát holdanként. Tavaly előtt azt mond- ja az agrorrzmus, Polar Gellért: »Emberek, ezt a darabot, leöntjük mésziszappal.« Szítta a fogát a tagság. Sok pénz az 30 120 000 forint erre az egy táblára. . De mikor 1960 nyarán, ugyanonnan 12 mázsát takarntottak be holdanként, már nem szóltak egy szót sem. ■ Csak most, amikor elmesélték nekem a történetet. És háti szikes földje nemcsak a tsz- neje van... . Aztán másik érdekes dolog. 3 Amint belépnek a tsz-be, rög- tön magukénak tartják a kö- t zöst. Jászkiséren az egyik gazda, miközben aláírta a belépést, s megtárgyalják a világ sorát Most saját jövőjükről beszélgettek, vagy mint ahogy egyikük , bizonyos Cseh István nevezetű jászladányi parasztember mondotta: »fortyt az ingatlanforgalom«. Az addig egyéni parcellácskák hatalmas, többezres táblákká alakultak, utca lakói a Táncsicsba léptek, nagy sopánkodva rohant a tsz-elnökhöz, hogy segítsen rajta, ő is a többivel akar tartani. Aztán volt, kinek a hiúságát keringették hájjal, hogy őrá sokan vámnak, tekintélyes parasztembernek tartják, s az ő szavát tekintik mérvadónak. Aztán felkereste azt a szövetkezetét, ahova be akar lépni. S attól kezdve naponta ott ült. Figyelte, hogy az ismerősök tényleg jönnek-e utána. Jöttek. Tömegesen. De tulajdonképpen mi győzte meg ezeket a nyakas embereket, ezeket a sok küzdelemmel dolgozó társasági parasztokat? Az »utcabecsület«, hogy »együtt megyünk, vagy sehogy* sem«, ez már csak az eredmé- znye , valami belső meggyőző- désnek, amely egyszeriben megváltoztatta a parasztember gondolkodását. S ilyen indító ok van bőven errefelé. Sem Ladányon, sem Kiséren nincs olyan tsz, amely kevesebbet termelt volna bármiből, mint az egyéni gazdák. S a falvak vezetőinek volt arra gondjuk, hogy kiszámítsák, tényekkel bebizonyítsák, mit jelent a nagyüzemi gazdálkodás. Jászkiséren például 4500 hold területen termeltek tavaly az egyéniek búzát. Ennek a terméshozama — a legjobb gazdákéval együtt — sem érte el a termelőszövetkezetek búzatermés-átlagát. Ez egymillió forint jövedelemkiesést jelentett a falunak. Márpedig a parasztember elsősorban számol. Számolja azt is, hogy most az Országos Vízügyi Főigazgatóságtól négymillió forint beruházást kapnak öntözőrendszer építésére. A határ kétharmad része így öntözhetővé válik, a mésziszapi nyilatkozatot, azzal dicsekedett, hogy ő egyedül rá mindent termelt, milyen állatokat nevelt. S másnap már beállít a leltározók közé, amikor az egyik új tsz-tag a lovát az értékelésinél ugyancsak felett csérte, emberünk bement az istállóba, kikötött egy lovat, kivezette az atyafi elé. »Ide nézzen, szomszéd. Nem akárhová hozza maga a lovát. Van itt is olyan, mint a magáé.« • „Hallomra nem adnak» csak a tapasztalásra“ Ügyvannak ezzel a tszdologgal: »ha már beléptünk, akkor csináljuk úgy, hogy a világ szeme megakadjon azon, milyen jól élünk«. — S nehogy azt higgye bárki, hogy ezt a levegőből veszik — mondja Berkó Ferenc, a ladányi Táncsics egyik alapító tagja. — Kérdezgettek bennünket az egyéniek, jobban, mondva most már a volt egyé-; nnek éppen eleget. Kifaggat-; tak, hogy élünk, mint dolgo- zunk, mennyit osztunk, még talán azt is megfigyelték, hogy melyik oldalról fogjuk a vil-3 lát, amikor a teheneket etet-3 jük. Mert a »hallómra« nem] sokat adnak, csak a tapasztat, lássza. Ezért merik azt mion- adart, ha belépünk, akkor biztosan jól járunk. Majdnem elfelejtettem megemlíteni, hogy Jászladány határába új táblát szögeztek, mely szerint termelőszövetkezeti község. Lendvai Vera A Kossuth Könyvkiadó II negyedévi tervében sok érdekes, politikai, tudományos és szépirodalmi mű szerepel Megjelenik Lenin műveinek 37. kötete, amelyben levelezése és a magyar olvasók számára eddig ismeretlen dokumentumok látnak napvilágot. Kiadják Krupszkaja: »Visszaemlékezések Leninre« című kötetét is. »A revizionizmus — a legfőbb veszély« című gyűjtemény a szocialista és kapitalista országok kommunista és munkáspártjainak elméleti cikkeit tartalmazza, amelyek a pártok ideológiai harcait tükrözik. A cikkek egy része a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége programjának marxista bírálatával foglalkozik. Solti néni az utcával tart Halászék gyertyát gyújtanak ki sem MADARÁSZ EMIL író, a munkásmozgalom régi harcosa elbeszélő költeményt írt a Tanácsköztársaság emlékére. A könyv március elején jelenik meg. Madarász Emil ma 75 éves. 3 Képünkön: Madarász Emil otthonában 3 (MTI Fotó : Zinner Erzsébet felvétele) 3 1959. március 3 Csurka Pétert AZ ELSŐ... [ A pályamunkások már felfektették az újfajta, teherbíróbb talpfákat a kavicságyazatra, melyek nem is fából voltak, hanem vasbetonból. Nemrothadnak, mint a fafélék, nem is kell őket korhadás elleni szerekkel beitatni. ] — Az emberi elme kifejt s mindent mostanában az anyag Zsűrűjéből — jutottak Feri eszé- 3 be a pályamunkási tanfolyam 3 vezetőjének szavai, hórukkolás 3 közben. Alépítmény, pályafenn- 3 tartás, felelősség, miegymás, 3 számítások. Édesapjának — ahogy beszéli —, mikor elment ■pályamunkásnak a vasúthoz, •egyszerűen a kezébe nyomtákaz óriási villáskulcsot, az ■emelővasat, lapátot. Vonatraültették csoportosan, aztán :»rugdossátok talpatokkal a kéttengelyes kis vasúti kocsit ",a tetthelyre«. Nem végeztek tanfolyamokat, mint a mai fiatalok. — Szülőotthon sem volt a faluban — jutott eszébe nem véletlenül, ahogy morfondírozott — mikor én apám örömére a családban elsőnek ébredtem erre a világra. Bábaasszonyok voltak, petróleumlámpa füstje, vak vigyázás, és korán hervadtak el a tejfehér jázminok ... Zűrzavaros gondolatok szaladoztak összevissza a fejében. Az ő Esztikéjét a csontszínű autó hajnalban repítette be a szülőotthonba. Az áldott kisasszony el se nyöszörintette magát. Feri magára rántotta ruháit, rendőrőrs, telefon, alig egy óra múltán Esztike már a szülőotthon patyolatágyán feküdt. Fájdalomban mosolygó szeme csillogása kísérte ki az ajtón, s kísérte az állomásig a korai vonathoz, melyben minden reggel munkatársaihoz csatlakozott. Alapépítmény, kavicsolás, a sínek kilengési engedékenysége, ha átrobog rajta a gyors. A munkás felelőssége. Élet, halál. Ő most az »életről« gondolkodott. Nem éppen az élettéválás bonyolult folyamatáról, inkább arról a valóságról, amely ezen a szikrázó délelőttön, midőn ő itt bórukkozik, vízszintmérőzik, talán már betölti hangjával azt a fehér tiszta kis szobát, s az első pólya melegében, megszámozottan dicséri a napfényt. — Más — gondolta — ilyenkor még otthon is marad. Vár. Mire? A hírekre. Mi van, kedves nővérkém?... Miért nem maradt ő is otthon? Kiváltképpen most, mikor innen estére haza se mehet. Itt elkészülnek, s innen nyolcvan kilométerre szállnak le a vonatról. Egy hétig együtt marad a brigád, munkásszállóban laknak. Egyhetes lesz a fia, midőn megláthatja, mert fia születik bizonyisten. De ha lány lesz, az se olyan végzetesen nagy baj, főképpen, ha olyan gyönyörig jószág válik belőle, mint az anyja. Vonat füttyöngött, egyenletesen lassított, fehér füstje magasra szállott, szétfoszlott apró darabkákra. A darabkák összeverődtek, és mint újszülött báránykák, legelésztek az ég ezüstjén. A vonat jött lassan. Talán nem is mozgott, csak Feri látta úgy, mintha jönne, mozogna. Mint a csiga, csúszott át az építményen. — Gulyás elvtárs! — szólt lázban a mellette álló munkatársának. — Maga tudja, mi van nálam otthon ... Én hazaugrom ezzel a vonattal. Lehet, hogy a kétórással már vissza is jövök, de az is lehet, hogy csak az új munkahelyen találkozunk ... Vegye magához a szerszámjaimat. Fellépett. A kocsiban megállt a peronon, bámult ki az ablakon, és mintha idegen tájakon duruzsolt volna vele a személy. Észreveszik, hogy meglógott? Okkal, ok nélkül, majd elbírálják. Rosszul tette, jól tette? Aki tettét majd elbírálja, erősen vegye figyelembe, hogy az első kedves érkezésének izgalmas percei, az öröm, a féltés emelték lábát fel a vagon lépcsőjére. önvád, öröm, nembánomság rohamozták, midőn • megjött a kalauz. —• Az elvtárs lépett fel ott előbb? — Én... Igen... Én... — Van jegye? — Csoportjegyünk van. Pályamunkás vagyok. — De azt most nem lyukaszthatom ki, mert bizonyára nincs is magánál. De hiszem, vagy nem hiszem, hogy az elvtárs benne van a pályamunkás csoportban. S ha benne is volna... Feri kivette munkásigazolványát. A kalauz megnézte, visszaadta. — Ezt se lyukaszthatom ki. Nekem jegy kell. De a jegyet tőlem is megkaphatja, egy kis büntetéssel. Már is vette ki zsebéből a blokkot. — Meddig akar utazni? — Áldásfalváig. — Áldásfalváig? ... Ilyen falu nincs is ezen a vonalon. — Nekem van! — mosolygott Feri. — Dérpuszta — de ezentúl én Áldásfalvánnak hívom. Elmondta, miért. Beszélt akadozva az áldásról, amire vár, az elsőről, akit már látni szeretne. A kalauznak görcsbe húzódtak ujjai a papír fölött, megállt kezében a ceruza. Nézett ki az ablakon, mintha a dombok hajlatain ugráló fényekben gyönyörködne. — Azért mégiscsak jegy heti, kedves szaktársam... Jövök mindjárt... Megálló következett, végigsietett a hosszú kocsin, eltűnt. Feri a pénzét számolgatta. Kitelik-e büntetéssel a jegy ára? Majd meglátja. Ha nem, akkor kiszáll Regőremecen, addig biztosan futja, onnan átgyalogol »Áldásfalvára«. A kalauz nem jött. Már »Áldásfalván« állott a vonat, Feri kiszállt, markában a kiszámított pénzt szorongatta. Ha nem jött, biztosan nem is akart. Lépegetett a kijárat felé, visszanézett. A szigorú kalauz a szerelvény végén állott, mintha Feri elől menekült volna. Mosolygott, integetett. Még utána is kiáltott, amint a vonat fala közelebb moccant: — Erőt, egészséget az anyának és a fiának. (Küchler Vilmos rajzol Az angol követ az országgyűlés elnökénél Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke március 2-án bemutatkozó látogatáson fogadta N. J. A. Cheetham rendkívüli követet és meghatalmazott minisztert, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága új magyarországi követét. ♦ Becsület-automata Van kis üveg sör, szendvics — csak elárusító nincs. A vendég szomjas, vagy megéhezne — az árak erre az esetre gondosan fel vannak tüntetve. Odateszi a megfelelő ellenértéket a dobozba, a többi 20 filléres, egy- meg kétforintos közé. Ha papírpénze van, felváltja és a fehérköpenyes büfés helyett maga ad vissza önmagának. Hol van ez a csodálatos büfé? — kérdezi az újságolvasó, mert önkiszolgáló boltokról, önmagukat kiszolgáló újságvásárlókról még csak hallott. De ez a büfé is valóság. A Szállítóberendezések Gyárának kultúrtermében, az ifjúsági klubnapokon láthatja ,mindenki. Még nem vált szokássá az effajta önállósítás, de talán érdemes lenne vele másutt is kísérletezni. Higgyék el, nem jár nagy »rizikóval«. A Szállítóberendezések Gyárában legalábbis csupán az első alkalommal hiányzott a több száz forintos bevételből — nyolc forint. Azt a részvevők összeadták. A második alkalommal már egy fillér sem hiányzott. Ez is az automatizálás egy fajtája — itt a becsületérzés hajtja a láthatatlan gépecske motorját. S mint látható: ebben a nyersanyagban sem vagyunk szegények — minden ellenkező híresztelés ellenére. (baják) Költözik a Halászlány Egyszerű hírben közli laptársunk, Stróbl Alajos márvány Halászlányát összekarcolták, összefirkálták, kezét és egyik karját letörték — »az értékes szobor további pusztulásának megakadályozására elhatározta lebontását... múzeumba kerül«. És mi kerül a helyébe? Talán a Danubius-kút egyik nőalakjának eredetije. De miért? Hogy azután azt is befirkálják és összetörjék?Mert a Halászlány esete nem más, mint annak beismerése: túlságosan elnézők vagyunk éretlen csirkefogók, embertelen és a szépség iránt szikrányi érzékkel sem rendelkező aljaemberek kátrányos ecsetjével és feszítővasával szemben. A Halászlány visszavonul a Március 15 térről — tehet a művészet vonul vele vissza. Véleményünk szerint ezt az eseményt nem elég regisztrálni. Nem szép szobrainkat kell elköltöztetni a terekről -ide a szoborrongálók kedvét kell nagyon nyomatékosan elvenni. Magyarán: nem a Halászlányt kell rács mögé helyezni. A rongálókat. (baktai) Nem tudja a jobb kéz , mit csinál a bal . Gyakran hallani azt a felelősséget elhárító kijelentést, hogy hibát csak az követhet el, aki dolgozik. Ez végeredményben igaz. De a hibának, a hanyag munkának nemegyszer , súlyos következményei és szenvedő alanyai is vannak. Az orvosi műhiba például emberéletet veszélyeztethet, ha a pék gondatlanul dolgozik, ehetetlen kenyér kerül az asztalunkra. S ha a tanácsnál tévednek ... Nos, éppen egy ilyen esetet akarunk elmondani: Simon Ferencék fiatal házasok. Egybekelésük óta albérletben laknak. Ez év januárjában végre rájuk mosolygott a szerencse. Kiutalást kaptak a XIII. kerületi tanács lakásosztályától egy szerény, de mégis önálló lakásra. Nagyon örültek. A költözködés előtt azonban gyorsan megnézték az új lakást. Megdöbbenve tapasztalták, hogy hiába költöznek ki onnan az előbbi bérlők — a Seres család —, a lakás mégsem üres. A körzeti házkezelőség egyik alkalmazottja lakik benne. Mentek hát a Lehel úti házkezelési igazgatóságra panaszra. Ott tudták meg, hogy hiába örültek, mert a lakás, amelyet a tanács kiutalt számukra, már 1952 óta a házkezelési igazgatóság szolgálati lakása. S az előző bérlő csakúgy, mint a mostani, házfelügyelőként lakik benne. Futottak a lakásosztályra. Ott írattak velük egy kilakoltatási kérvényt. És mert biztatták őket, reménykedtek. Egy hónapja ennek azóta nem történt semmi. Simonék a lakásosztály hanyagságának áldozatai, a kiutalás előtt ugyanis helyszíni szemlét kellett volna tartania az előadónak. A lakásosztály hibája az is, hogy erről, a Dévai utca 11. szám alatti lakásról nincs náluk nyilvántartási karton. Mit sem változtat a helyzeten, hogy a lakásosztályon elismerik a tévedést. Simonéknak ettől nem lesz jobb a helyzetük. Íme, ilyen következménnyel is járhat egy »egyszerű« tévedés, amelyet kétségkívül munka közben követtek el. Tegyük hozzá: kétségtelenig hanyag munka közben. (radnóti) .19