Népszava, 1959. május (87. évfolyam, 101–126. sz.)

1959-05-01 / 101. szám

87. ÉVFOLYAM, 101. SZÁM ÁRA 1 FORINT 1959. MÁJUS 1. PÉNTEK A Szaktanács elnökségének üdvözlete a szervezett munkásokhoz MAGYAR DOLGOZÓK! SZERVEZETT MUNKÁSOK! NŐK! FÉRFIAK! FIATALOK! Május­­ alkalmából szívből köszöntjük a szervezett mun­kásokat, minden magyar dol­gozót. Hét évtizede immár, hogy május elseje a világ munká­sainak ünnepe. Azóta évről évre mind nagyobb számban sorakoznak fel mögéjük azok a dolgozók, akik felismerték, hogy saját felemelkedésük biz­tosítéka is az a harc, amelyet a munkásosztály vezet min­denféle elnyomás, kizsákmá­nyolás ellen. Ma csaknem egymilliárd ember — közöttük mi magya­rok is — ,már a néphatalom birtokában ünnepeljük e na­pot. A felvonuló magyar mun­kásoknak, parasztoknak és ér­telmiségieknek már nem kell félniük a szuronytól, a puska­tustól, mint az elmúlt évtize­dekben annyiszor. A hatalom birtokában, kéz a kézben együtt haladunk a május 1-i menetben és büszke örömmel tölt el bennünket, hogy tagjai vagyunk a szocialista tábor nagy, erős családjának. Május 1 a mi számunkra is a harc napja. Együtt küzdünk a föld­kerekségen mindazokkal, akik a népeknek békét, szabadságot, a kezük nyomán formált jobb életet akarnak. Figyelemmel kísérjük és tel­jes szívvel támogatjuk a népek küzdelmét szabadságjogaikért, megvetjük és elítéljük az em­bertelen, vad gyarmati rend­szert. Együttérzünk a francia munkásokkal, akik számára ez évben tilos május­­ megünnep­lése. Együttérzünk a rendőr­törvények ellen tiltakozó japán dolgozókkal. Szolidaritást vál­lalunk Nyasza­föld népével, a bebörtönzött szudáni szakszer­vezeti vezetőkkel; a spanyol politikai foglyokkal és a ré­szükre amnesztiát követelő mozgalommal; a görög haza­fiakkal, akiket a kormány ter­rorintézkedései sújtanak, a munkanélküliek millióival a világ minden táján, akik a tőkés válság terheit viselik. Támogatjuk az algériai háború befejezése érdekében indított nemzetközi szolidaritási moz­galmat, mindazokat, akik vé­get akarnak vetni a vérontás­nak, erkölcsileg és anyagi­lag segítik a sokat szenvedett, mérhetetlen nélkülözésnek ki­tett algériai népet. Mi, felszabadult magyar dol­gozók, teljes szívvel támogat­juk a Szovjetunió kezdeménye­zését az atomenergia békés cé­lokra való felhasználására, az atomfegyver-kísérletek betiltá­sára. Minden eszközzel erősít­jük a Szakszervezeti Világszö­vetség és a Béke-Világtanács akcióit a nukleáris fegyverkí­sérletek végleges és feltétel nélküli megszüntetéséért. A világ békeszerető emberei­nek figyelme ezekben a na­pokban a német békeszerző­déssel és a berlini helyzettel összefüggő külügyminiszteri tárgyalások felé fordul. Azt akarjuk, hogy itt is a népek akarata győzedelmeskedjék. Ezért küldjük el képviselőin­ket az európai szakszerveze­teknek és dolgozóknak május első felében az Odera—Neisse határon összeülő Németország­gal kötendő békeszerződést, le­szerelést követelő konferenciá­jára. MAGYAR DOLGOZÓK! SZERVEZETT MUNKÁSOK! A szocializmus építésében elért minden sikerünk nem­csak azt jelenti, hogy egy lép­csőfokkal magasabbra jutot­tunk, és emelkedik a jólétünk, hanem ezzel a világ népeinek békéjéért, szabadságáért foly­tatott harcát is erősítjük! Ma­gyar Dolgozók! Gyorsítsuk meg a szocializmus építését! A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága cél­kitűzéseinek megvalósításával, a kongresszusi verseny sikerei­vel már az idén érjük el az 1960-ra tervezett életszínvona­lat! Jólétünk emelése mellett serkentsen jobb munkára, újabb és újabb sikerekre a szocializmus építésében az tudat, hogy a még kapitalista és gyarmati elnyomás alatt élő munkástestvéreink, a Szovjet­unióban és bennünk, a szocia­lista tábor többi tagjaiban lát­ják saját jövőjüket. Ünnepel­jük úgy a nemzetközi munkás­ünnepet, hogy növeljük és erő­sítsük a béke erejét, ápoljuk a nemzetközi munkásszolidari­tást, a világ dolgozóinak össze­fogását, óvjuk, erősítsük ha­zánkban a munkások hatal­mát. Éljen május elseje, a világ dolgozóinak harcos ünnepe! SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS TANÁCSA ELNÖKSÉGE MÁJUSI FÉNY Az idén hetvenedszer gyullad ki május ünnepének csodálatos fénye. Hét évtizede múlott, hogy 1890. május elsején először ünnepelte saját ünnepét a munkásosztály, annak a határozatnak a nyomán, amelyet 1889-ben, a Második Internacionálé első alakuló kongresszusán hoztak meg — szerte a világ országaiban fennen követelve; min­denkinek munkát, mindenkinek szabadsá­got, minden embernek egyenlőséget. Különös ünnep ez, a történelmet alkotó nagyszerű harc, a történelmet hordozó nagyszerű osztály ünnepe. Nem istenek pa­rancsolták s nem áldoz isteneknek, nem titkos tömjénfüst varázsa teremti hangu­latát, s nem hangzanak el alázatos könyör­gések és kesergő imák, béklyózva az aka­ratot. Nyílt és napfényes ez az ünnep, mint maga a május, a tavasz. A munkásosztály önnön nagyságát tiszteli e napon, saját ereje felett tart seregszemlét, bizonyságot tesz nemzetközi összefogásáról, testvérisé­géről és elszántságáról, hogy mindenütt felépíti a munka új világát. Ennek az ün­nepnek nem volt elődje az emberiség múltjában.­­ „... amikor e sorokat írom, az európai és amerikai proletariátus seregszemlét tart első ízben mozgósított csapatain, eg­ysé­­g­e­s hadseregként mozgósítva, egy zászló alatt és­ egy legközelebbi cél érdeké­ben ...” — így írt az első májusi ün­nepen, 1890. május 1-én a Kommunista Kiáltvány új kiadásának előszavában En­gels. Mivé nőtt, mekkora nagyságra és ha­talomra tett szert azóta az a proletariátus, amely rendre minden esztendőben össze­gyülekezett a májusi zászló alatt? A világ egyhatod részén már megvalósította a dol­gozók világát, a szocializmust, és megint más országokban százmilliókat vezet biztos és győzhetetlen úton a szocializmus felé. A kapitalista országokban kemény és világos úton előretörő pártok, harcos szakszerveze­tek tömörítik és mozdítják előre töme­geit. Hegyeket mozdít meg, népeket emel magasba, országok ábrázatát változtatja meg e proletariátus egységes szíve dobba­nása. Milliók, százmilliók fogadták megértés­­sel azt a felhívást, amelyet a Szakszerve­zeti Világszövetség tett közzé április 4-én, május elsejének egységes megünneplésére szólítva fel a világ dolgozóit és szakszer­vezeteit. „Legyen 1959. május elseje jelent­­tős állomás azon az úton, amely a világ dolgozóinak és szakszervezeteinek akció­egysége felé vezet” — hangzott e felhívás. „Nem mulatós kedvéért jöttünk ma itt össze. Mi a mai napot, mint új korszak kezdetét ünnepeljük” — mondotta Engel­­mann Pál, az 1890-es első magyar május elsejének ünnepi szónoka. Akkor hatvan­ezren vonultak fel Budapesten — rettegt­ burzsoák és­ kardokkal hivalkodó rendőrig pillantásainak kereszttüzében. Ma száz­­ezrek, milliók vonulnak fel Budapesten és vidéken, akik a hatalom birtokában és új rendjükre büszkén küldik testvéri üzene­tüket a határokon túlra, a munkásosztály nagy nemzetközi májusi folyama felé*­* (MTI Fotó: Vajda Ernő f­élvék

Next