Népszava, 1959. július (87. évfolyam, 152–178. sz.)

1959-07-02 / 153. szám

Egy éven át bajnokjelölt — és végül negyedik Benckés alatt a Vasas Hermann Béla alelnök első szava, amikor a Vasas problé­máit kezdjük boncolgatni vele — a közönséghez szól. — Megértem a szurkolók le­­hangoltságát a bajnoki remé­nyek szétfoszlása nyomán. Az új bajnokság előtt gyökeres változásokat eszközlünk, ame­lyek révén joggal várható, hogy a csapat a jövőben hír­nevéhez méltóan szerepel. Meg kell azonban mondanom, hogy tulajdonképpen túlzás és téve­dés volt bajnokságot várni az idén sérülésektől, betegségek­től sújtott gárdánktól. Holott a hibákat látni kellett volna. — Mik voltak ezek a hi­bák? Akik más helyett húzták a szekeret — korántsem az volt a baj, mintha a harcba küldött fia­talok: Malesz, Kékesi, Ihász csődöt mondtak volna. Inkább az történt, hogy az idősebbek — akiknek a fiatalokat »húz­niuk« kellett volna magukkal, ezt a feladatot nem tudták el­látni. Sőt! A fiataloknak kel­lett húzniuk — és ezt a túl­munkát nem bírták. Saját ér­dekükben kénytelenek voltunk pihentetni őket. — És ekkor, ahelyett, hogy a bajnoki reményekkel fel­hagytunk volna, erőltetni kezdtük a győzelmeket. Letér­tünk a további csapatépítés útjáról, eltekintettünk más, szintén tehetséges fiatalok sze­repeltetésétől. Holott a II. csapatban például Nagy Ká­roly jobbhátvédünk, Budai balszélsőnk már jó ideje fi­gyelemre méltó játékot nyúj­tott. A nagy erőlködés, a kap­kodás következtében állott elő az a példátlan helyzet, hogy mindössze három mérkőzésün­kön szerepeltünk ugyanabban az összeállításban. Lenkei — Csordás... — Kikre célzott,­kik he­lyett kellett a fiataloknak a szekeret húzniuk? — Nem akarok személyes­kedni. Csak megjegyzem, hogy például Lenkei olyan önfejű, hogy nem kép­es alkalmazkod­ni az edzői utasításokhoz. Még megpróbálkozunk a tehetséges játékossal, mert sajnálnánk, ha játékától végleg el kellene te­kintenünk. Csordást futball­­szenvedélye tette értékessé, sajnos azonban játékszenve­délye most más, káros irány­ban mutatkozik meg. Ezért oly rossz az idegállapota. Beszél­tünk vele , ígéretet tett, hogy megjavul. Ha szakít jelenlegi életmódjával, még sokáig hasz­nos tagunk lehet. Annál is in­kább, mert Raduly, aki az idén nagyszerűen feljavult, s a csa­társor mozgatója volt, előbb­­utóbb mégis csak át kell hogy adja­ helyét fiatalabb játékos­nak — szerintünk esetleg ép­pen Csordásnak! — Szerencsére, illetve ed­zőnk gondos előrelátása követ­keztében, rendelkezünk számos tehetséges fiatallal, akik közül Ihász a védelemben is hasznos játékos. Viszont tény, hogy a nagy reményekkel fogadott Váriból a szív, az akaraterő nagymértékben hiányzik. Fel­vetődik a kérdés, hogy — minden tehetsége mellett is — mehet-e ez így tovább? — Tehát más, új erőkre nincs is szükségük? A jövő — A jövőre gondolva, igenis, van! Be is kapcsolódik hoz­zánk sok ügyes fiatal. A győri testvéregyesület átengedi ne­künk Szent­mihályit, igen ügyes kapusát. Átlép hozzánk Far­kas, a László-kórház ifjúsági válogatottjának belső csatára, Mészöly, a III. kerületi közép­hátvéd, Horváth, a Darugyár tehetséges balszélsője. — ön szerint tehát a sok sérülés, betegség és egyesek kifáradását nyomon követő erőltetett játék és kapkodás volt a fő hiba az elmúlt év­ben? — Nem csak... az is baj volt, hogy nem volt önálló szakosztályvezetőnk, aki eré­lyesen kézben tartotta volna az ügyeket. A két évvel ezelőtt megválasztott szakosztályi ve­zetőség nem végzett kielégítő munkát. Egy-két játékossal bi­zony többet kellett volna fog­lalkoznia. Hiányzott a tervsze­rűség, a szélesebb látókör, a távlat a vezetésből. Ezeket a hibákat feltétlenül ki kell ja­vítanunk. Úgy érezzük, ha a hibák ki­javítása megtörténik és a ta­vaszi bizonytalanságnak nem lesz folytatása — akkor a Va­sas ismét teljesítheti hivatá­sát és — akármelyik helyen végez is a bajnokságban — a magyar sport egyik mintaegye­­sülete és mintacsapata lehet. R. L. GYŐR-SOPRON MEGYÉBEN Vannak tájai az országnak, amelyek kevésbé szépek, mint amilyennek az útikönyv kínál­ja őket. Viszont akadnak vidé­kek, amelyeknek szépségét sem betű, sem rajz nem képes visszaadni. Azért bárhol jár az ember, összehasonlításul érde­mes előhúzni a néma útitár­sat, és felütni lapjait. Megbukott a Baedecker Egy rozsdás szeg Győr-Sop­­ron megye határa előtt 200 méterrel kiszusszantotta a le­vegőt a gépkocsi bal hátsó ke­rekéből. Akkor jutott eszembe, ideje lenne kinyitni a Baedec­­kert, mit mond erről az észak­­nyugati országsarokba bujta­tott megyéről. »Az útszéli fekete betűk Ács és Gönyü között közvetlen a Duna partján jelzik: Győr-Sopron megye.« Így írja a 191. oldal s az ember rádöbben: ez az úti­kalauz nem pontos. Pedig egy ilyen könyvecske, mondjon bár kevesebbet, de legyen pon­tos, hihessen neki az ország­járó vándor. — Hogyan legyen pontos, ha egyszer régen nyomták? — hallom a kérdőjelet kívánó feleletet bizonyos Dömös Ádámtól, kinek Győrszent­­ivánra igyekvő szekerét húsz lépéssel előbb érte baleset és most abba farag éppen három­négy szükségküllőt. — Útikönyvnek nem lehet ez öreg, hiszen három éve ké­szült. Egy ilyen könyvnek leg­alább tíz esztendő az élettar­tama. — Már­pedig, ha csupán egy esztendővel ezelőtt készí­tették volna, akkor is öreg lenne... már ami ezt a jelző­táblát illeti. — Helyére illeszt egy küllőt és azt mondja: — De egyetlen szóval lehetne rajta fiatalítani, írja a Győr- Sopron és a megye közé azt, hogy termelőszövetkezeti... Mert azok vagyunk, tsz-megye. Így bukott meg a Baedecke­­rem, még mielőtt átléptem vol­na a megyehatárt. Erről gon­dolom, nehéz kenyér lehet ma a Baedecker-írás. Anyakönyv a gyárban Vitrinben fekszik egy szüle­tési anyakönyv. A vitrin a Győri Pamutszövő- és Műbőr­gyár igazgatói irodájában áll. Anyakönyv a gyárban? Ki vitte oda és miért? — Májusban hoztuk be, az­óta itt adunk nevet bensősé­ges, családi ünnepség közepet­te a »gyári« újszülötteknek. Családi ünnepség. A gyári nagycsaládról, a munkatársak­ról, barátokról van szó. Ün­neplőt öltenek ilyenkor és fe­­hér asztal mellé ülnek. Az új­szülött egészségére koccan a pohár. Szülei neveljenek be­lőle becsületes, derék embert. Ez mindig az őszinte, szívbéli kívánság. — A gyár mögöttetek áll, számíthattok rá, mindenben segítünk nektek. Göncz Jutka neve nyitotta a sort, május 8-án. Azóta egyre többen iratkoznak fel az első gyári anyakönyv fényes-fehér lapjaira. Így lett »keresztapa« a Győri Pamutszövő, amelynek a ter­melés, az anyagtakarékosság, a munkafegyelem és a köny­velés mellett most már gondja van arra is, hogy észben tart­sa egyre szaporodó »gyerekei« születésnapját. Sebima Bandi öröksége Néhány hónappal ezelőtt még gyakran kopogott végig ezen a csendes kis győri ut­cán az idegenek lépte, azért jöttek, hogy lássák néhány percig a vas és tűz szerelme­sét, csodálják mint nyílik a vasvirág egy galambősz mes­ter fáradhatatlan keze alatt. Most csend van ebben az utcában. Elnémult a hipp­­kopp, kialudt a tűz. Elment Schima Bandi, az aranykoszo­rús kovácsművész. Örökségét Győrre hagyta. A város féltve vigyázza ezt a drága hagyatékot, amelynek minden darabja kincset ér. Mit tehet a későn jövő? Megáll az Aranyhajó előtt, megcsodálja a Rigófészket, meg a Székesegyház főkapuját, amelynek vasból hajlított vi­rágai, levelei nehezen enged­nek tovább. Nem nyílik Győrött több vasvirág? Elment volna az utolsó kalapácsos kertész? Már összefogott egy lelkes kis társaság, esténként üllőre rakja a bíborvasakat, hallani is itt-ott, amint utcára szök­ken a bátortalan kalapács­szóló ... Talán lesz még Győrnek Schima Bandija. Öregek hansági kirándulása Átutazni sem lehet ma Győr- Sopron megyén úgy, hogy ne halljon az ember a hansági harcról, a fiatalok e nagyszerű megmozdulásáról. De hallhat az idegen az idősebb nemze­dék tamáskodó fejcsóválásáról is. — A mai fiatalok akarják a lápot legyőzni? Ezt az első hansági ütközet előtt mondogatták még, s mi­után azt sikerrel megvívta az ifjú sereg, a »szöveg« így mó­dosult: — Hisz a szélén ásogattak, de mennének csak beljebb, oda, ahol már az igazi láp honol. Hétfőn hírét vitte a rádió és megírták az újságok: meg­kezdődött a második roham, három oldalról támadnak az ásók. A Szigetközből estére át­­rándul Kimiére egy küldött­ség, élén a 65 esztendős Dercsi Antal bácsival, Ráróról. A tá­borbeliek azt hitték, hivatalos minőségben érkeztek, de az öregek gyorsan leintették őket. — Csak éppen erre jártunk, dolgozzatok nyugodtan. Aztán lassacskán, mint akik­nek nem is olyan sürgős a do­log, kimentek a frissen hányt csatorna szélére s egy vaskos nádkévéről tekintették be a terepet. — Ezek, úgy látszik, nem ijednek meg az árnyékuktól — mondták a tanakodás végén, s elkérték néhány percre azt a­­rajzolást, ami szerint itt a földet megmozgatják ezek a gyerekek...« Főiskolai szintű óvónőképzés indul Sopronban Hát Sopronban mi újság? Az iskolákat és egyetemeket különös szeretettel övező vá­rosban őszre megint kinyitja kapuit egy új oktatási intéz­mény: a felsőfokú óvónőképző intézet. Nagy az öröm emiatt a Lővérek alján. Hisz Sopron mindig büszke volt arra, hogy taníthat. Szarvas és Kecske­mét mellett itt lesz az ország harmadik főiskolai szintű óvó­nőképzője. A hallgatóknak kü­lön gyakorlóóvodát állítanak fel. Számos új tantárgyat ve­zetnek be, a többi között nép­művelést, nyelvet és zenét is tanulnak majd az óvónők. Kiss Gy. János MUNKÁBA INDULNAK a hansági Asztalos Sándor ifjúsági építőtábor fiataljai (MTI Fotó : Friedmann E. felvétele) Csehszlovák sportolók tiltakozása Manolisz Glezosz katonai bíróság elé állítása ellen Emil Zátopek, a világhírű cseh­szlovák atléta is csatlakozott ah­hoz a világméretű mozgalomhoz, amely tiltakozik a görög nép hős fiának, Manolisz Glezosznak a katonai bíróság elé állítása ellen. Jiri Skobla, ismert súlylökő-baj­­nok is levélben tiltakozott. Leve­lében a többi között a következő­ket írja: »Mi, a csehszlovák spor­tolókkal együtt ott állunk Mano­lisz Glezosznak a békéért, a jobb életért vívott harcában. Ellene va­gyunk mindazoknak, akik hábo­rút akarnak és akik nem szívesen látják a szocializmust építő or­szágok diadalmas útját. Adják vissza Manolisz Glezosznak a sza­badságát!« Kohász sportnapok Ózdon Ózdon a sport művelése az idén ötvenéves múltra tekint vissza. A jubileum méltó megünneplésének egyik állomása lesz a július 4— 5-én és 11—12-én Ózdon sorra ke­rülő kohász sportnapok, amelyet a Kohászati Dolgozók Szakszerve­zete rendez. Ezekre­­a napokra minden kohász sportegyesület el­küldi legjobb minőségű és tömeg­sport versenyzőjét. A négy napon mintegy 1200 sportoló vetélkedésé­nek lesz Ózd a szemtanúja. Az Európai-bajnok csapat játszik szombaton a jugoszláv vízilabdázók ellen A hét vége kiemelkedő sporteseménye lesz a jugo­szláv vízilabda válogatott bu­dapesti vendégszereplése. Az érdekesnek ígérkező Magyar­­ország—Jugoszlávia találko­zóval kapcsolatban Lemhényi Dezső, a válogatott edzője el­mondotta, hogy szombaton az elmúlt évi budapesti Európa­­bajnokságon győztes csapat játszik. Az összeállítás tehát a következő lesz: Boros — He­vesi, Molnár — Markovits — Kanizsa, Dömötör, Kárpáti. A vasárnapi mérkőzésen főleg fiatalokat kíván szerepeltetni az edző. Rövid sporthírek Vasárnap délelőtt 10 órai kez­dettel a Margitsziget melletti bu­dai Duna-ágban rendezik az or­szágos motorcsónak-bajnokság ne­gyedik pontszerző futamát. Az EVTK, az egyesület megala­kulásának 50 éves évfordulója al­kalmából vasárnap délután jubi­leumi sportünnepséget rendez. Az ünnepség keretében kerül sor a korszerűsített Ady Endre utcai sporttelep átadására. Szombaton és vasárnap Grünau­­ban lengyel, csehszlovák, magyar és NDK-beli sportolók részvételé­vel nagyszabású nemzetközi ka­jak- és kenuviadalt bonyolítanak le. A kétnapos versenyre 13 főből álló magyar küldöttség utazik. A grúz Savlakadze 213 cm-es eredményt ért el magasugrásban a Tbilisziben rendezett atlétikai versenyen. Ez a legjobb idei euró­pai eredmény. LÓSPORT Megfigyeléseink a mai galopp­versenyekre: 1. Preference, Har­pagon, Gilda. 2. Csalfa nő, Gar­dedám, Alku. 3. Alléé, Gertrudis, Sarkcsilag. 4. Balmoral, Cila, Ro­baj. 5. Bajazzó, Marci, Aliás. 6. rózsaszár, Bármikor, Bolondos II. 7. Szalmaláng. Alkalmas, Rátar­tás. Gáspárné Moldrich Eta (Békéscsaba) az egyéni bajnokság győz­tese. A pisztolylövést 96 körös női háromtusa csúccsal nyerte (Csapó László felvétele) Augusztus 20-án nemzetközi villanyfényes labdarúgó-mérkőzés a Népstadionban Megfeszített erővel dolgoz­­t­a­k a Népstadion esti világító berendezésén. A csepeliek vállalták, hogy augusztus 20- ra teljesen elkészülnek a sta­dion gyepszőnyegére nappali fényt bocsátó reflektor-komp­lexumok. A nyitóműsor való­színűleg az MTK—Milan ta­lálkozó lesz. A Népstadion tőszomszéd­ságában változatlan lendület­tel folynak a süllyesztett kis­stadion építkezési munkála­tai, s az új Műjégpályát még az idén átadhatják rendelteté­sének. Hasonlóképpen elké­szülnek még az idén a 15 000 néző befogadására alkalmas lelátók is. Sopot után —■ Stockholm előtt Az alig kétéves múltra visz­­szatekintő magyar versenyíjá­­szok első nemzetközi erőpró­bájukon, a lengyelországi So­­potban jól helytálltak. A svéd, jugoszláv és lengyel csa­pattal szembeni csapatgyőzel­mük komoly eredmény, mert mindhárom országban jóval előbb áll a fejlődésben ez a sportág, mint nálunk. A leg­jobb magyar íjászok — éppen a sopoti eredmények alapján — részt vesznek az augusztus 5—10 között Stockholmban sorra kerülő íjászvilágbajnok­ságon. A magyar színeket elő­reláthatólag egy teljes férfi­csapat és egy női versenyző képviseli. Az 1990. évi római nyári olim­piai játékok öttusa küzdelmeire eddig IS ország nevezett. Július 21-én indulnak Budapestre a VIT-staféták A már hagyományos VIT staféta az idén július 21-én in­dul négy útvonalon Budapest felé. A négy staféta július 23-án lesz a fővárosban, 24-én pedig a felszalagozott váltó­botokat a magyar VIT kül­döttséget szállító hajón viszik Bécsbe. A főútvonalakba az egész ország területén csillag­staféták futnak be, s így va­lamennyi­ falu elküldheti üze­netét a világ ifjúságának ta­lálkozójára. Csütörtök du. 4 órakor GALOPPVERSENY

Next