Népszava, 1959. július (87. évfolyam, 152–178. sz.)

1959-07-24 / 172. szám

Csongrád megyei utazás az „iparra éhes“ Szentesen, a sokoldalú vásárhelyi mérleggyárban és a túlterhelt boltvezetőnél Azt állítani, hogy bejártuk a héten Csongrád megyét — túlzás lenne. De azért sokfelé voltunk, sok mindent láttunk. Láttuk Szegedet, ezt a vendégváró villamossággal, malter- és festékillattal teli várost az ünnepi játékok utolsó előkészületeinek lázában. S zuhogó esőben a Dóm tér árkádjai alól megnéztük és meghallgattuk az operisták egyik »Hunyadi László«-próbáját. Azután jártunk Hódmezővásárhelyen, az ország első mérleggyárában és Szentesen, a nagy múltú kubikosvárosban. Makón megnéztük az új 1500 személyes gyógystrand építőinek »felvonulását« és láttuk, miként készülnek új, modern tárolók (sőt, hőkezelő hagymaklinika!) építésével a páratlanul gazdag hagymatermés fogadására és továbbítására. Voltunk az őszibarack hazájában, Szatymazon és Csongrádon is. Láttunk sok érdekeset, szépet, jót. Ám találkoztunk — ahogy mondani szokás — problémákkal is. S ezúttal ezekről, Csongrád megyei bajokról, panaszokról számolunk be. Tízezer utazó munkás Szentessel kezdjük, hiszen ennek az igaztalanul elhanyagolt városnak a problémája a legfájdalmasabb! Gyermekeink ma már történelemórán tanulnak róla, milyen mostohán bánt valaha ez a vidék az embereivel. Szentes és környéke ezer és ezer nincstelent vetett ki az országútra, ezer és ezer kubikos világvándor járta állandóan az országot egy darab kenyérért. S mert sokat kínlódtak, mindent megtapasztaltak, hamar megtanulták, mit kell tenniük. A magyar földmunkásmozgalom egyik legerősebb bázisa volt Szentes. 1918-ban háromezer szakszervezeti tagot számláltak és azután ... 1945-ben itt kapott 33 százaléknyi szavazatot a Magyar Kommunista Párt. 1948-ban itt alakította meg 400 kubikos az ország egyik első termelőszövetkezetét a »Felszabadulást«-t, amelyet azóta sem tudott semmiféle vihar szétzilálni, de még megingatni sem. S mi lett a többi régi kubikosból? Egy részük elhelyezkedett a szentesi iparban , a tejipari vállalatnál, a SERNEVÁL, majd a BARNEVÁL telepein, gépállomásokon. Igenám, de a néhai vándorok ezreit kellene foglalkoztatni, s ez az ipar alig néhány százuknak tud munkát adni. Kértek, folyamodtak a szentesiek nagyobb ipari üzemekért és kaptak is az elmúlt tízegynéhány esztendő alatt sok szép ígéretet. Azóta sem lett semmi a dologból. 1955-ben készült hozzávetőleges statiszti-,ka szerint a városból Buda-] pestre és az ország más vidé] keire járt dolgozni 334 vas-] munkás, 430 építőmunkás és] kubikos, 199 mezőgazdasági] munkás, 196 gyári munkás,] 190 alkalmi munkás, 292 értel] miségi, 92 kereskedelmi alkal-] mazott és 347 egyéb foglalko-] zású. ] Ma 10 000—12 000-re teszik« azok számát, akik Szentesről« és a környező községekből:« Szegvárról, Mindszentről, Fáábiánsebestyénről egész héten« távol vannak. Emellett évente« több mint 500 fiatal kerül ki» az általános és a középiskolából, s közülük egyetlenegy« nek sem tudnak otthon munkát adni... Ám most — most végre, úgy látszik, mintha elmozdulna a holtpontról a szentesiek »pö-íre«. Amint mondják, az utóbbi] egy-két esztendőben mindent] megmozgattak és felülről is] támogatják őket. A Csongrádi megyei országgyűlési képviselők csoportjának elnöke, Apró] Antal is igen sok segítséget nyújtott és ma már egészen komoly tárgyalások folynak az ipartelepítésről. Helyszíni szemlét tartottak a Tervhivatal és a KGM illetékes vezetői és a híradástechnikai főigazgatóság képviselői. E hét elején Csergő János miniszter látogatott le Szentesre. A KGM-ben kérdésünkre azt mondották, hogy most még semmi pontosat nem tudnak, de hamarosan eldől, mit tehet a kohó- és gépipar Szentesért. Szó van egyébként arról is, hogy itt épül fel az ország második sörgyára. Az Élelmiszeripari Minisztérium tájékoztatása szerint minden attól függ, megfelelőek-e erre a szentesi körülmények. Reméljük, a KGM is, az élelmiszeripar is talál rá módot, hogy végre orvosolják a munkásmozgalom e régi fellegvárának fájdalmát, sérelmét! Munkamegosztás — ez a megoldás A Hódmezővásárhelyi Mérőgyárba azzal állítottunk be, hogy ugyan meddig vár még a magyar kiskereskedelem arra, ami az egész világon általános már, mikor lesz nálunk is körszámlapos, modern, gyorsmérleg a boltokban? De kaptunk is hideget-meleget a főmérnöktől! Azt mondta, ilyet csak az kérdezhet, aki egyáltalán nincs tisztában a gyár helyzetével. Azután mint a beszélgetés során kiderült, bár sok szép sikerről, 1959 első felére 156 százalékos tervteljesítésről és jó valutát hozó nagy külföldi megrendelésekről adhatnak számot, azért bizony elég nehéz a dolguk. 1951 óta működik a gyár, de az állandó szakmunkásgárda csak nemrégen alakult ki, a műszaki törzs pedig most van alakulóban. S mivel ez az egyetlen mérleggyár az országban, a hidrosztatikus fajsúlymérlegtől a »bedobós« személymérlegen keresztül az 500 tonnás vasúti hídmérlegig mindent ők csinálnak, összesen 250 mérlegtípust gyártanak, ami eléggé szétforgácsolja erőiket. Kevés idő jut a régi sorozatok korszerűsítésére — ez a válasz a látogatás elején feltett kérdésre. Mi a megoldás? A főmérnök szerint munka-, illetve profilmegosztás egy másik vagy több népi demokratikus országgal. Hódmezővásárhely számára például a Német Demokratikus Köztársaság előnyös partner lenne, mert gyártmányaik körülbelül 80 százalékban »fedik« egymást. Ez a KGST-n belül végrehajtható profilmegosztás felvetődött már komoly formában is, de egyelőre folynak a tárgyalások, még nem döntöttek a KGST és a két ország illetéki kései. A szakszervezet közbelép ! A harmadik problémát, amivel Csongrád megyében találkoztunk, a kereskedelmit alkalmazottak mondták el nekünk. Mindjárt elöljáróban megjegyezzük, hogy nem spe- ciálisan Csongrád megyei je-lenségről van szó. A helyzet, ugyanis az, hogy a nagykeres,kedelmi vállalatok nem eléggé] tervszerű, rapszodikus időpon] tokban befutó áruszállításai] miatt a boltosok nem napi] nyolc órát dolgoznak, hanem] ennél többet. A belkereskedelmi miniszter 124/1958-as számú utasításai ugyan kimondja: az árufuva- rozást úgy kell intézni, hogy a helyben üzemi idő alatt tör-« ténjék, helyközi fuvarozásnál« pedig a boltvezető reggel« nyolctól este nyolcig köteles« átvenni az árut... Amennyi« ben este nyolc órán túl szállí tanak, a túlórát a szállító kö- teles fizetni. Ez a reggel 8-tól este 8-ig tartó várakozás már önmagá-J ban is túlmunkát jelent. Haj hetenként egyszer-kétszer for-t dúlna elő, az még hagyjány lenne. De egy-egy falusi ve-« gyesboltba 4—5—6 nagykeres- kedelmi vállalat szállít —« mindegyik más-más napon.« Így a boltos hétfőtől szombatig naponta várhatja az áruszállít-’ mányokat. Pedig meg lehetne oldani úgy is a dolgot, hogy a vállalatok összeegyeztessék és a hét egy-két előre megha-tározott napjára összpontosít- ssák szállításaikat. Ha pedig késnek — mint például So-mogyban, ahol a tabi földmű- vesszövetkezeti boltba nem is olyan régen éjfélkor ért oda aj FÜSZÉRT szállítmánya — aki kor fizessék ki a boltos túlóra-J ját. De nem fizetnek, csak a többszöri felszólításra! Ezt pe- dig még külön is méltánytalannak, megalázónak tartják a kereskedelmi alkalmazottak. J Budapesten a KPVDSZ-nél 3 érdeklődtünk, tudnak-e ezek-3 ről a panaszokról. Közölték, hogy tudnak róla és a szak-1 szervezet természetesen nem ért egyet a dolgozók pihenés- í re, szórakozásra szánt szabad 3 idejének ezzel a rendszerest megrövidítésével. A szakszer- J vezet június 29-én levélben fordult ez ügyben a Belkeres- kedelmi Minisztériumhoz. Fel-J kérte a minisztériumot, hogy sürgősen tegyen lépéseket e helytelen gyakorlat megszün-t tetésére. Válasz eddig még nem érkezett, de reméljük, hogy a Belkereskedelmi — és a többi— szintén érintett — Minisztérium hamarosan intézkedik. « Köves Judit » Csató István : Közel Mimi hold — A szokásos Balaton-betegség. Kis hűlés, könnyű láz. Beveszi ezt az orvosságot, holnap reggelig ágyban marad. Délben már ismét lubickolhat a hullámokban ... Az orvos kiszedte a füléből a szívhallgató műszer dugóit, összecsomagolta a készüléket és a táskájába tette. Arcán begyakorlott, kötelezően bizakodó mosolyvölgyei és hegyláncai húzódtak, mint ősrégen kialakult geológiai képződmények. — Ez biztos? — kérdezte a lány. — Biztos — válaszolt szórakozottan a doktor. Csak a szava koppant itt, üresen és tartalmatlanul, a szó lelke a hetedik határban kalandozott, a doktor tekintetével együtt. — Adjon zálogot — csengett most a leányhang. — ígérje meg, hogy holnap délben együtt lubickol velem. Az orvos arcáról hirtelen eltűntek a foglalkozási mosoly rutinhegyei és völgyei, rábámult a lányra, mint aki révületből tér magához. Most nem a »betegnet látta. Arasznyi hallgatás következett, amely mintha a végtelenből érkezett s a végtelen felé tartott volna, mint a vasúti sínek. — Ott leszek! Feltétlenül ott leszek! — kapaszkodott meg a leány pillantásában az orvos, mint a kötélben a szédülő. Nagy, kerek, szomorúan barnálló és ugyanakkor vidáman mosolygó szemekből csapott ki ez a pillantás, fénye meleg, dús kévekötegekbe fonódott a levegőben. — Ugye, maga vette ki tizenöt évvel ezelőtt, kislánykoromban a vakbelemet? — kérdezte másnap a leány, amikor egymás mellett úsztak, már jóval túl a tilalmas övezet határán, amelyet tábla zárt el: »Vigyázat! 150 cm mély víz.« A Balaton ezüstszürke fodrait élesen kirajzolódó mezsgye zárta el a távolban, amelyen túl harsogóan zöld színű vízfelület terült el. Mögöttük a déli napsütés éles káprázatában lebegett a part, mint valószínűtlen délibáb. Hűvös sugárzás takarta be a magas domboldal erdeinek nedves zöldjét, az ősi templom kövei viszont forróságot leheltek a dombtetőn, piros tornyai úgy tűntek, mint tűzokádó sárkányok kinyújtott, égő nyelvei és az egészet átlátszó, vakító, végtelen fényözönként vette körül a meggyulladt levegő. — Én ugyan nem! — válaszolta az orvos a leány kérdésére. Közben nagy tempót vett, fekete, hullámos haját belefúrta az ezüstszürke, hűs hullámokba. Amikor újra kidugta arcát a habokból, vízgyöngyökből font függöny kúszott lefelé magas homlokán, nevető fekete szemein és enyhén ívelő orrán. — Gyerekek nem operálnak — folytatta játékosan. — Tizenöt esztendővel ezelőtt éppen csak a matúra után voltam. Ilyenkor a felvételi vizsgám miatt drukkoltam, emlékszem, nyüszítettem, mint egy kis kutya. Egyébként most sem vagyok orvos ... Az üdülőben a szabadságomat töltöm, csakúgy, mint maga. De ha maga éppen engem tisztelt meg a bizalmával... — Magát! Igen! Mert tizenöt esztendővel ezelőtt mégis csak maga vette ki a vakbelemet! A fiatal férfi meghökkenten figyelt fel a lányra. A csodálkozás félbeszakította kezének mozdulatát. Megállt a vízben, csak lábával tempózott, hogy fenntartsa magát a mélyben. — Maga volt, folytatta a lány ellentmondást nem tűrő határozottsággal. •— Pontosan emlékszem magára. Ugyanilyen fekete szeme és ugyanilyen hullámos haja volt, még az orrának a hajlata is szakasztott ugyanilyen volt és fogai ugyanilyen fehéren villogtak, amikor nevetett. Anyám kitakarította szegényes kis konyhánkat, mielőtt maga jött, lesúrolta mind az öt bútordarabot benne: a doktort nem lehet akárhogy fogadni. Maga pedig odajött a szalmazsákhoz, amelyen feküdtem. »Milyen szép varkocsaid vannak, te kislány!« — mondta nekem, s közben a hajammal játszott. Azután megkopogtatta a mellemet, a hátamat, meghallgatta a szívverésemet. Mit tudom én, mit csinált még, mert egész idő alatt csak magát néztem, olyan áhítattal és szerelmesen, ahogyan csak egy nyolcesztendős kislánytól kitelik. Tudja maga, hogy a nyolcesztendős kislányok is tudnak szerelmesek lenni? Mintha tó ringatott volna akkor, vagy tenger, azon a rozzant szalmazsákon, s a maga képe ott lebegett körülöttem, minduntalan elmosódott, majd újra összeállott, mint a víztükörben, még akkor is, amikor már régen elment ... — Csukd be szád, tán a kisborjút akarod lenyelni egészben? — mondta azután az anyám, nagysokára, hogy maga már nem volt ott. — Az apád munkás, most meg éppen a fronton van. Egy ilyen doktor olyan messzire esik tőlünk, mint a földi békától a hold. Nem tud a béka akkorát ugrani... — A kép, a maga képe még mindig körülöttem lebegett, akkor is, amikor kis gördülő kocsin betoltak a műtőbe s nehéz álomba hajtottak. Teljesen bizonyos vagyok benne, hogy maga operált meg... — Igen — felelte halkan a férfi. — Most már én is emlékszem ... Este, amikor az üdülő lakói egy-egy pohár bort emeltek magasba, hogy megünnepeljék Práter Mária technikus és Bélás Endre orvos eljegyzését, Kliczekné kihasználta a hirtelen támadt vidám lármát, ráncos kezeiből az ölébe rakta a kézimunkát és odasúgta szomszédnőjének: — Hiába, ügyes kislány ez a Marika! Tömörkény Zsófi viszont messzi csengő hangon szavalta, lábujjhegyre emelkedve, hogy annál magasabbra nyújthassa borospoharát. — Éljen a szerelem! Bélas Endre később közelhajolt a jegyeséhez s a fülébe súgta: — Nézz csak ki az ablakon, milyen közel van a hold, szinte kézzel is el lehet érni... Az oktatási színvonalat emeli a szeptemberben kezdődő háromszakos pedagógusképzés Négy év tanulmányi idő — Tizenegy szabadon választható szaktárgy Kollégium a népművelési ismeretekből Jelentős állomáshoz érkezett oktatáspolitikánk: a mű■ velődésügyi miniszter előterjesztése alapján a kormány elhatározta, hogy a pedagógiai főiskolák nappali tagozatán ■az 1959—60-as tanévben — , tehát szeptember 1-től — bevezetik a háromszakos képzést, ezzel egyidejűleg a tanulmányi időt négy évre emelik. A háromszakos képzésnek már vannak tradíciói hazánkban. Az egykori polgári tanárképző intézményben is hasonló oktatás folyt. Ismeretes, hogy napjainkban a vidék pe■ dagógushiánnyal küzd, bár a pedagógusok száma rendkí■ val nagymértékben megnövekedett. Vannak olyan iskolák, ahol egy nevelőnek kell több csoporttal foglalkoznia, ugyan■ akkor — bár megfelelő képesítése nincs — több szaktárgyat is kell tanítania. Az oktatási színvonal emelésének és részben a pedagógushiány enyhítésének érdekében kellett bevezetni a háromszakos képzést. De a művelődéspolitikai irányelvekkel másként is szorosan öszszehangolódik az oktatás új formája. A négy év múlva végző fiatal pedagógusok ugyanis jelentősen hozzájárul- hatnak a város és falu kultu- r rális szintkülönbségének ki- * egyenlítéséhez. A különböző szaktárgyakban járatos nevelősők irányíthatják majd a vi-déki öntevékeny színjátszó« csoportokat, énekkarokat szer-I vezhetnek, könyvtárakat ve« zethetnek. ] A szakemberek a tantervek« kidolgozásánál szem előtt tar-« tották ezt a fontos követelményt, ezért a pedagógiai főiskolák hallgatói kötelező kollégiumokon vesznek részt, ahol hatvan tanítási órában, népművelési ismereteket sajátítanak el. — Milyen szaktárgyak lesznek és hogyan történik az új oktatási rendszerben a pedagógusképzés? — kérdeztük dr. Kovács Ferenctől, a Művelődésügyi Minisztérium tudományegyetemi osztályának vezetőjétől. — A tárgyak két — kötött és szabadon választható — csoportra oszlanak. Így például, aki magyar szakos szeretne lenni, annak szaktárgya mellé fel kell vennie még egy nyelvet: oroszt, németet, szlovákot, szerbet vagy pedig a történelmet. A földrajzot a biológiával együtt tanítják. Matematika—fizika, matematika—kémia szaktárgyak is lesznek. Ezt a csoportosítást a szükségleteknek megfelelően állították össze. A kötelező szakok mellé harmadikként, tizenegy szakágból szabadon választható a legmegfelelőbb. Az ének, rajz, testnevelés, orosz, német, szerb, szlovák, román nyelv, kémia, mezőgazdasági ismeretek és gyakorlatok, műszaki ismeretek és gyakorlatok.• A főiskolák szakemberei dicséretre méltó munkát végeztek, amikor előkészítették az új tantervet. Ugyanis a kötött és választható tárgyaknak összesen 56 féle variációja lehetséges; mindegyiknél külön tantervet kellett összeállítani. Ezt a munkát fél év alatt végezték el. Nagy súlyt helyeznek a mezőgazdasági és műszaki tárgyak oktatására. A hallgatók elméleti és gyakorlati órákon vesznek részt, tanműhelyekben, illetve tangazdaságokban sajátítják el a gyakorlati képzés alapismereteit. A minisztérium gondoskodik a tanműhelyek felszereléséről, bővítéséről. A szeptember elején induló, háromszakos pedagógusképzés főiskoláink bőséges tapasztalatára és jó hagyományaira támaszkodik. Oktatási helyzetünk már sürgette az új rendszer bevezetését, amelytől a szakemberek, de a társadalom is, biztató eredményeket várnak — mondotta befejezésül dr. Kovács Ferenc. Jankovszky János S Új eljárás a lakástextília-gyártásban A Budapesti Lenfonógyár- ban Zolna Antal főmérnök és Koltai István üzemvezető tervei alapján megindulthazánk »első lenfonálhulladékot feldolgozó üzemrésze. » A lenfonodák mintegy 6—7 százalékos hulladékkal dolgoznak. A két tervező egy teljesen új technikai módszer bevezetésével oldotta meg a hulladékfonál feldolgozásának problémáját. Az új eljárással a fonálhulladékból lakástextiliák céljára kiválóan alkalmas alapanyagot állítanak elő, mintegy évi kétmillió forint értékben. (k. t.) FIATAL MŰANYAGIPARUNK egyre több közszükségleti cikket gyárt különféle szintetikus anyagokból. A Kábel- és Műanyaggyárban fröccsöntőgépen tízezrével készülnek az ízléses kivitelű műanyagtálak, tányérok és egyéb közszükségleti cikkek