Népszava, 1959. július (87. évfolyam, 152–178. sz.)

1959-07-24 / 172. szám

Valóban vezetők, „urai" a helyzetnek a termelés közvetlen parancsnokai ! Azonnali intézkedésekkel, a kooperációs zavarok megszüntetésével­­gyorsítják meg az építőipar kongresszusi versenyének lendületét . Az a baj, hogy mi, mű­vezetők, nem verekszünk eleget a jogainkért — mondotta még a múlt év elején Rusznyák La­jos, az Acélöntő és Csőgyárból. Ma azonban, mint az utóbbi két esztendőben annyi más te­rületen, a­­művezetői fronton. A kristályszűrő részleg a múlt hónapban , a minő­ségi előírások betartásával, száztíz százalékra teljesítet­te programegység előirányza­tát — mondja Paróczy Jó­zsef, a Beloiannisz Híradás­­technikai Gyár egyik műveze­tője. — Sikerült, mert enged­tek dolgozni. Ma már nem avatkoznak bele kicsinyesen a hatáskörömbe. A KGM híradástechnikai igazgatóságához tartozó üze­mekben — az Egyesült Izzó­ban, a Telefongyárban, az Ori­­onban, a Beloianniszban egysé­g Lényeges intézkedés szü­letett a művezetők javaslatai nyomán, az anyagfelhasználás csökkentésére is — mondja Bajnóczki János, a munka­ügyi osztály vezetője. — Átdol­gozzuk az anyagnormákat és milliós értékű színes­fémet, ipari ezüstöt, svéd vasat, ónt, zománchuzalt takaríthatunk meg. Különösen sokat jelent a művezetőknek az az önállóság, amelyet a bérek megállapítá­sánál, felhasználásánál, a ju­talmak elosztásánál élveznek. — Ha vannak is viták a szakszervezeti bizalmiakkal — tájékoztat Lehrmann Rezső, az Orion-gyár művezetője —, mindig közös nevezőre jutunk, is előbbre léptünk. Mint a ter­melés alsó parancsnokai, egy­re inkább k urai-e a helyzetnek. Tevékeny részvevői a rendkí­vül fontos cél elérésének, hogy 1959 végéig a legfőbb muta­tókban teljesítjük az 1960 vé­gére előirányzott szintet. Mes az álláspont: a termeléssel összefüggő kérdésekben — na­gyon kevés kivétellel — önálló­an intézkedhetnek a művezetők. Minden fontosabb döntés, uta­sítás a művezetőkkel együtt születik. A Telefongyárban például a műszakiak javaslatára a máso­dik félévről hónapról hónapra ellenőrzik, mit kell tenni a gazdaságossági mutatók javí­tásáért, a selejt, az anyag, a szerszám, a rezsianyagfogyasz­tás csökkentéséért, a bérek ked­vező alakulásáért, kik érdemelnek béremelést vagy jutalmat a dolgozók kö­zül jó munkájukért, felajánlá­suk teljesítéséért. És a művezetők bérezése, prémiumrendszere alkalmas arra, hogy segítse a verseny­­mozgalmat? A munkásokéval azonos célok elérésére ösztö­nöz? A legtöbb helyen e tekintet­ben sincsenek nagyobb hibák. Ügyelnek arra, hogy csak olya­nok kapjanak ebből a jutalom­ból, akik munkájukkal közvet­lenül befolyásolhatják a ter­melés menetét, az átlagosnál jobb teljesítményt produkál­nak, teljesítik a részükre kü­lön előírt feltételeket. Miklós főművezető, az üzemi szb műszaki bizottságának ve­zetője. Pedig a bizottság inten­zívebben szeretne dolgozni. Lenne néhány javaslatunk a fizetések korrigálására is, mert több olyan, sokéves gyakorlat­tal rendelkező, tapasztalt mű­vezető dolgozik az üzemben, akinek a fizetése messze el­marad a kezdőkétől. Elgondo­lásunknak azonban eddig még nem sikerült érvényt szerezni. A biztató eredmények alapján A KGM híradástechnikai­ igazgatóságához tartozó üze­mekben szerzett tapasztalatok szerint tehát a művezetők mind eredményesebben mun­kálkodnak az iparág, az üze­mek előtt álló feladatok meg-­­ oldásán. Bár az év első felének­ mérlege még nem készült el, a­­ termelési eredmények bízta-­ tóak. Nagy részük van ebben a termelés közvetlen parancs-­­ nokainak, a művezetőknek és főművezetőknek. Annak, hogy­­ tisztázódtak a hatáskörök, a­ művezetők valóban vezetőkké­­ lettek.­­ Bér- és prémiumrendszerük­ is összehasonlíthatatlanul jobb­ a néhány év előttinél, a meg-; levő hibákon azonban szüksé-; ges változtatni. Mind olyan je-­ lenségek ezek, amelyek mél-; tán vonják magukra a szak-; szervezetek, az üzemi szak-; szervezeti bizottságok és mű-; szaki bizottságaik figyelmét és, amelyeket, sajnos, az utóbbi­­ időben kissé elhanyagoltak.­­ Államunk hatalmas összege­!­ket áldoz a műszaki beosztású­ dolgozók, ezen belül a műveze-­ tők premizálására. Ez olyan­ lehetőséget biztosít a gyárigaz-t gatók számára, amellyel, hal helyesen élnek, ha meghallgat-', ják a szakszervezeti szervek, a! műszaki bizottságaik vélemé-! nyét, megtalálják az egyéni! érdek, az üzem kollektívája és! a népgazdasági érdek közötti! összhangot, felmérhetetlen se-! gítséget jelenthet a további­ munkában. Zsidai Pál !­­ A SZOT titkársága néhány­­ nappal ezelőtt az építőiparban­­ folyó kongresszusi munkaver­­­­seny tapasztalataival foglal­­t­kozva megállapította, hogy az­­ állami építőipar eredménye­sen teljesíti ez évi nagy fel-­l adatait, azonban a dolgozók,­­ munka lendülete mögött sok­­ tekintetben elmarad a felső­­ irányítószervek rugalmassága,­­intézkedése s ez fékezi a na­­­gyobb előrehaladást. Az épít­kezések munkásai, a lakások,­­ iskolák, az ipari és tsz építke­zések határidő előtti felépíté­■ jét és átadását vállalták, ame­­­­lyet az esetek többségében tel­■ tesítenek is, azonban sok he­gyen szervezési, anyagelosztá­si zavarok hátráltatják a mun­kát. Több építkezésen ce­ment-, vasszerkezet-, fürdő­­kád stb. hiány hátráltatja új lakások és egyéb épületek hat­­­táridőre történő átadását. Az­ első félévre vállalt 3892 lakás-­ ből például csak 3236-ot tud-­­tak átadni határidőre az épí-­­tők az említett okok miatt.­­ Hogy sürgősen elhárítsák a­ munkások kongresszusi verse-­­ nyét itt-ott akadályozó körül-­ ményeket, az építők szakszer- i vezetőnek kezdeményezésére­­ csütörtökön megbeszélést tart­­tottak a SZOT, az ÉM, a KGM, az Országos Tervhiva­tal, a vasasszakszervezet és az építőipar tervfeladatainak tel­jesítésében érdekelt szervek felelős vezetői. A beható és részletes vita sok mindent tisztázott a koo­peráló szervek együttműködé­sével kapcsolatban és több azonnali intézkedés foganato­sításában állapodtak meg. A legfontosabbak között szerepel a többi között a kooperációs zavarok megszüntetése. Az például, hogy az ÉM és a KGM ne a MEZŐSZÖV köz­­beiktatásával tartson kapcso­latot egymással, hanem mi­niszterhelyettesi, főosztály­vezetői szinten minden eset­ben azonnal jelentsék egymás­nak, ha valahol anyagellátási probléma van és segíteni kell. Azt is elhatározták, hogy rövi­desen felmérik az anyagkész­leteket, az igények sürgőssé­gét és korrigálják az elosztás­ban levő hibákat. E célból az Építők Szakszervezete »hiány­listát« állított össze a munká­sok jelzései, bejelentései alap­ján Ugyanakkor az építők szakszervezetének képviselői felkérték a vasasszakszerve­zet vezetőit: tudassák a mun­kásokkal, hogy a betonacélok méreteinek be nem tartása miatt sok a hulladék és nehéz a feldolgozás is, vagyis kér­jék meg a dolgozókat, hogy még gondosabban vigyázzanak a megállapodott tűrések betar­tására. A vasasszakszervezet vezetői pedig arra kérték az építőket, hogy a kisvárdai üzem rekonstrukcióján, a kecskeméti új vasipari üzem építésén dolgozó munkásaik­nak magyarázzák meg, hogy ha , gyorsabban és pontosan végzik el az építkezést, nagy­ban hozzájárulnak az átmene­ti fürdőkád-, radiátor-, kazán­hiány megszüntetéséhez. Az értekezleten bejelentet­ték: a SZOT titkársága né­hány nap múlva összehívja az építőanyagok szállításában és elosztásában érdekelt állami szervek vezetőit, hogy megál­lapodjanak az e téren jelent­kező hiányosságok gyors meg­szüntetésében. Önállóan intézkednek Egyetértésben a bizalmival Helyes elvek — helytelen gyakorlat a premizálásban A tapasztalatok azonban nem egyértelműen jók. A vil­­lamosenergia-elosztó üzemek műszaki dolgozói például jelen­tős részben az üzemzavarok miatt kiesett kilowattórák csökkentését kapták prémium­­feladatul. — A teljesítés lehetősége azonban gyenge lábon áll, mert ehhez semmi közük nincs a műszaki dolgozóknak — ír­ják az üzemből. A hibák el­hárításához viszont már van közük.­­ Ezt azonban nem pre­mizálják. Az Egyesült Izzóban helyes elv alapján — prémiumot csak azok kapjanak, akik arra leg­inkább rászolgáltak — a mű-­­szaki dolgozók 30—35 százalé­­­kát részesítik 10—13 százalékos­ prémiumban. A premizáltak­ alapfizetését azonban viszony-­­lag alacsonyabban állapították­ meg, mint a nem premizál-;­takét. Bizonyos fokú egyen-; Z­solt alakult ki tehát, amely­ nem ösztönöz a nagyobb gaz-­ dasági eredmények elérésére.­ — Egy kissé mellőznek ben­ ]­nünket — panaszolja Kázmér. GANZ DARU-és KAZÁNGYÁR Bpest, XIII., Meder u. 9. elfekvő készletéből az alábbiakat megvételre ajánlja: keménygumirudak, elekt­ródák, zsirzógombok, gőz-, vízszelepek, csapok, fesz­­mérők, samott- és termolit­­idomok, szénkefék, izzók, biztosítóbetétek, aljzatok és foglalatok, porcsőkerék­, fékszalagok, azbeszt száraz­­tömítések, ékszíjak Érdeklődés: GANZ DARU-és KAZÁNGYÁR Ügyintéző: Hergyó László Telefon: 204—120 95 mellék Munkások és képzőművészek, vitája Jelentős munkás-művész ta­lálkozó színhelye volt a Gheor­­ghiu-Dej Hajógyár kultúrott­­hona. Idős, neves mesterünk­­kel, Vedres Márkkal az élen tizennégy képzőművész talál­kozott az angyalföldi nagy­üzem mintegy kétszáz fizikai munkásával. Megvitatták annak a kiállí­tásnak az anyagát, amelyet a kerületben lakó művészek nemrég az üzem munkásainak nyilvánossága elé bocsátottak. A hajógyáriak elmondották, mi tetszett a képekben és mi nem; a művészek alkotói szán­dékukról, elképzeléseikről szá­moltak be, műveik védelmére keltek. A rendkívül hasznos ta­lálkozó megrendezésével az üzem szakszervezeti bizottsága és a kerületi tanács fontos kulturális feladatot teljesített. (16) ­­l­illil ! Két hónappal ezelőtt történt,­­ a rügyfakasztó májusban, ami­­­kor a kertekben az orgonák­­ nyíltak. A fővárosi ember csak­­ a virágárusoknál látja a tavasz­­i­nak ezt a kedves virágát, amely­­ felgyújtja a képzeletet és kü­­­lönös ábrándozásokba ringat.­­ Egy ilyen tavaszi illatot lehelő ► orgonacsokorral szállt fel va­► l ahol a Nagymező utca környé­► kén a trolibuszra egy tömzsi­­ atyafi. Vasárnap délelőtt volt,­­ bárányfelhők úsztak az égen , és az emberek talán szelídeb­­­­bek voltak, mint máskor. ► Remek illata volt a hatal­­­­mas orgonacsokornak, de még­­ annál is erősebb volt a bor-­­ szag, amit a virág tulajdonosa [ lehelt. És ruháján, gyűrött in­­r­gén látszott, hogy nem sokat­­ aludt az éjszaka. A peronon ► állott meg s ahogy a trolibusz­­ fordult, ide-oda dőlt. A világért £ sem fogta volna meg a fogan­► tyűt, csak legényesen szétter­► vesztette lábait. Pedig már nem­­ volt legénykorban. ► A trolibusz ülőkalauza, hun­► cut szemű, kövérkés fehérnép,­­miközben átvette az embertől a zsebekből nagynehezen ki­kotort pénzt az átszállóért, nem állta meg, hogy kedélyesen oda ne szóljon: — Vigyázzon szaki, mert el­dől orgonástul! Az ember rámeresztette sze­mét, majd mozdult egyet. — Na és aztán, ki bánja? ... — Én biztos nem — inger­­kedett vele a gömbölyű kis kalauznő és nevetett egy egész­ségeset, hogy fogai kilátszot­tak. Emberünk közelebb húzódott hozzá. Így kezdődött a beszél­getés közöttük, amelyet a troli­busz utasai is végighallgattak. Az ember elmondotta, hogy előző este „kicsit” felöntött a garatra. — Mi az, hogy kicsit? — kö­tődött a kalauznő. — Hát aztán? Kinek tarto­­zom én számadással? — hor­kant fel a férfi. — Magányos farkas vagyok, nincs senkim. Dolgozom rendesen, a környé­ken nincs jobb asztalos nálam. Berúgtam. Kinek mi köze hoz­zá? — Aztán kinek viszi ezt a szép virágot? — Kinek? Magamnak! De tudja mit... Ha akarja, magá­nak adom. S oda is nyomta a kalauznő asztalára a bokrétát. — Mit Csinál, ember? — för­­medt rá a kalauznő. — Lesöpri a jegyeimet. Hogy mi történt azután, nem tudom, mert leszálltam a troli­buszról. El is felejtettem az egészet. Tegnap este a 6-os villamo­son ismerős emberpárt pillan­tottam meg. Hirtelen nem tud­tam, hová tegyem őket. Göm­bölyű, de formás asszonyka volt, babos ruhában, a zömök férfi zöld vászonnadrágban, hó­fehér tropikálingben. Mind­kettő kezén fényes karika­gyűrű csillogott. Közömbösen zötyögtek a forró fapadon. A Rudas László utcánál leszáll­tak a villamosról és elindul­tak a trolibusz felé. Az asz­­szony belekarolt a férfiba, összenevettek, a kánikulai este közönye lehámlott róluk. A­ trolibuszra már vidáman ka­paszkodtak fel. S akkor meg­ismertem őket. A kalauznő volt és a macskajajos utas. Házasságuk úgy látszik nem az égben, hanem a trolibuszon köttetett. Balla Ödön Mátyás király Corvinái­a a lipcsei nemzetközi könyvkiállításon Augusztus elsején nyílik meg Lipcsében a szocialista orszá­gok nemzetközi könyvművé­szeti kiállítása, amelyen Ma­gyarország is részt vesz. A kiállítás előkészületeiről csütörtök délelőtt tájékoztatta a sajtó munkatársait Helmut Zwiers, a Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagy­­követségének kultúrattaséja és Köpeczi Béla, a Kiadói Főigaz­gatóság vezetője. Helmut Zwiers a többi között elmon­dotta, hogy a kiállítás iránt világszerte igen nagy az érdek­lődés. Angliából, Ausztriából, Nyugat-Németországból, Indiá­ból és több más országból ér­keznek vendégek a kiállításra. Köpeczi Béla ismertette a lipcsei kiállítás hazai előké­születeit. Beszámolt arról, hogy az önálló magyar könyvkiállí­táson 230, az utóbbi években napvilágot látott magyar könyv vesz részt. Igen érdekesnek ígérkezik a könyvtörténeti rész magyar anyaga is. Bemutatják Lip­csében a Széchenyi Könyvtár legféltettebb kincseit: két ere­deti, Mátyás korabeli Corvi­nát, Szilveszter János Új­­testamentumát, Károli Gáspár bibliafordításait, Vörösmarty műveinek 1833-ban, Petőfi Sándor műveinek pedig 1847- ben megjelent első gyűjtemé­nyes kiadását. A lipcsei könyvkiállításon nagylétszámú magyar delegá­ció és mintegy száz nyomdai, könyvkiadói szakember és könyvillusztrátor-művész is részt vesz. (g. t.) ­ A magyarországi svábság­­ határozottan tiltakozik­­a fasiszta-revansista provokációk ellen ♦ Dr. Wild Frigyes, a Magyar­­­­országi Német Dolgozók De- Jmokratikus Szövetségének fő-­­­titkára a dunai sváb napok­­­­kal kapcsolatban nyilatkozott­­ az MTI munkatársának: — A szudétanémet és a szi­léziai német napok után elő­relátható volt, hogy a dunai svábok napjának megrende­zésére is sor kerül, hogy ezt is beiktatják a népi demokra­tikus országok ellen intézett provokációk sorozatába. Az előkészületek idején e talál­kozók kulturális jellegét igye­keztek hangsúlyozni. Termé­szetesen senkinek sem lehet kifogása az ellen, hogy ha Németországban törődnek a határon kívül élő németek kulturális igényeivel, jóllehet a népi demokráciákban mind az iskolapolitika, mind pedig az általános művelődéspoliti­ka teljes mértékben biztosítja a német nemzetiség kulturális fejlődését. A magyar népköz­­társaságban az alkotmány 49. paragrafusa biztosítja a nem­zetiségek kulturális jogait és az anyanyelv akadálytalan használatát. A Duna völgyi svá­bok találkozójának azonban nem kulturális, hanem olyan politikai célja volt, amelyet a nagynémet eszméket haj­szoló fasiszták már régen han­goztatnak. Most beigazolódott, hogy bizonyos németországi fasiszta körök a potsdami egyezmény értelmében kitele­pített és később disszidált svá­bokat a revansista politika eszközeként akarják felhasz­nálni. Ezek a törekvések szö­ges ellentétben állnak általá­ban a német nép és a ma­gyarországi svábok létérde­keivel. A magyarországi svá­bok tanultak a történelemből és határozottan elutasítják az annyi szenvedést rájuk zúdí­tott német imperialista hábo­rús politikát.­­ Ebből a szenvedésből bő­ven kijutott a magyarországi svábságnak is, amely azonban a szocializmust építő Magyar Népköztársaságban megtalálta a helyét, gazdaságilag megerő­södött, kultúráját szabadon fejleszti és az ország politikai életében is számarányának megfelelő­­ szerepet játszik. Éppen ezért a magyarországi svábság határozottan tiltakozik minden olyan kísérlet ellen, amely őket a fasiszta-revansis­­ta törekvések szolgálatára,­'* a Magyar Népköztársaság elleni provokációk eszközeként akar­ja felhasználni. (MTI) Meghalt Balázs Béla, a történelemtudomány kandidátusa Meghalt Balázs Béla, a tör­ténelemtudomány kandidátu­sa, a Magyar Tudományos Akadémia Történelemtudomá­nyi Intézetének munkatársa, az MSZMP Központi Bizottsá­ga mellett működő történeti­elméleti munkaközösség tagja. Balázs Béla a harmincas évek­ben Romániában végzett párt­munkát, majd Budapesten kapcsolatba került az illegális kommunista párttal. 1944 őszén a fasiszta rendőrség le­tartóztatta, Dachauba, majd Buchenwaldba deportálta. A koncentrációs táborban szintén illegális munkát végzett, részt vett a tábor felszabadításában. 1945 után a Magyar—Román Társaság főtitkáraként tevé­kenykedett. 1948 óta a Törté­nettudományi Intézetben dol­gozott. Balázs Bélát a Magyar Partizán Szövetség és a Ma­gyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete közös halottjának tekinti. Te­metése július 25-én, szombaton fél egy órakor lesz a Farkas­réti temető halottasházá­­ból. (MTI) KÜLÖNLEGES AJÁNLATUNK: ,, Gy­űrhetetlenített, import, tiszta selyem burett 48 P '•’Import, hernyóselyem, nyersszínű 70 F, I­V. Petőfi Sándor utca 18, VII. Lenin körút 32

Next