Népszava, 1959. szeptember (87. évfolyam, 204–229. sz.)

1959-09-13 / 215. szám

................................................ Laboratóriumok, kutatóintézetek, műszervásárlók, figyelem! Univerzális technikai és hőkompenzátor raktárról kapható FELHASZNÁLÁSI TERÜLETE: Egyenfeszültségek és áramok mérésére szolgál. Beépített különleges normál­eleme és segédkör-telepe lehetővé teszi kompenzációs mérés végrehajtását bárhol az üzemen belül. Nagy előnye, hogy 0,1 mV nagyságrendű feszültségek, így hőtechnikai mérések végrehajtására is használható . MŰSZAKI ADATAI: Mérés­határok: 0,1—1100 mV 1 ftA—10 A Segédárama: 0,01—0,1 mA Beépített ellenállások pontossága: 10 Ohm és nagyobb + 0,05% 10 Ohm alatt + 0,1 % Ellenállások terhelhetősége: 1 W Mérete: 370X270X190 mm Kapható: Műszer- és Irodagépértékesítő Vállalat Műszer­­mintatermében Budapest VI., Népköztársaság útja 2. sz. 2 Baráti küldetésben Japánban írta: Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára A SOHYO, Japán legna­gyobb szakszervezeti szövetsé­ge, már több alkalommal kül­dött Magyarországra delegá­ciót. Ebben az évben a magyar szakszervezetek képviseletében mi is ellátogattunk Japánba. Küldetésünknek kettős célja volt: egyrészt részt venni a hi­­rosimai atombombaellenes vi­lágkongresszuson, másrészt megbeszéléseket folytatni a SOHYO vezetőivel. Japánban több mint két hetet töltöttünk, ebből csaknem egy hetet a hi­­rosimai világértekezleten, ami­ről a magyar sajtó annak ide­jén részletesen beszámolt. Küldetésünk második célja — a japán hivatalos szakszer­vezeti vezetőkkel és a japán dolgozókkal folytatott tanács­kozás — a magyar—japán szakszervezeti kapcsolatok fej­lődésének fontos állomása volt. Külön ki szeretném emelni azt a szívélyes fogadtatást, amelyben bennünket részesí­tettek. A SOHYO vezetői hi­vatalukban fogadtak bennün­ket, élükön Akira Iwai főtit­kárral és hosszas szívélyes esz­mecserét folytattunk. Módot kapartunk arra is, hogy a japán dolgozók előtt széles keretek­ben ismertessük a magyar munkásosztály helyzetét, a magyarországi helyzetet. Két nagygyűlésen szólal­tunk fel. Hirosimában egyik munkáskerületben, mintegy háromszáz ember előtt, a má­sik nagygyűlésen szintén Hiro­simában több mint ötezer dol­gozó előtt számoltunk be a ma­gyar munkásosztály, a magyar dolgozók helyzetéről, feladatai­ról. A beszámolókat széleskörű vita követte. A nagygyűlések szinte valamennyi résztvevője szót kért, bár felszólalásra idő hiányában természetesen nem mindenki számára jutott alkalom. A japán dolgozók ré­széről nagyfokú érdeklődés nyilvánult meg a magyaror­szági helyzet alakulása iránt. Amikor tájékoztattuk őket szakszervezeti mozgalmunk és a munkásmozgalom helyzeté­ről, minden esetben meleg együttérzésükről biztosították a magyar munkásosztályt. Ja­pán barátaink és elvtársaink ugyanakkor a japán dolgozók és a japán szakszervezetek harcáról, feladatairól adtak is­mertetést. A munkásgyűléseken kívül alkalmunk volt nyilatkozatot tenni a tokiói rádióban is, és több üzemben tettünk látoga­tást. Hirosimában felkerestük az autógyárat és Osakában az elektroberendezések gyárát, ahol nemcsak a gyárral is­merkedtünk meg, hanem hosz­­szasan elbeszélgettünk a mun­kásokkal és a helyi szakszer­vezeti vezetőkkel. Látogatást tettünk továbbá Kiotóban és Narában, Japán 1200 év előtti fővárosában is. A japán munkásokkal és szak­­szervezeti vezetőkkel lefolyt találkozásaink és megbeszélé­seink egyik legfőbb eredmé­nyének lehet elkönyvelni, hogy a japán dolgozók ezúttal első alkalommal kaptak hivatalos tájékoztatást a magyar részről arról, hogyan zajlottak le ha­zánkban az 1956-os ellenforra­dalmi események, milyen kö­vetkeztetéseket vontunk le az ellenforradalomból, és hogyan alakul a helyzet ma Magyar­­országon. A japán munkások mélységes szolidaritásukat nyilvánították ki a magyar dolgozók harca iránt és külö­nösen a lelkünkre kötötték, mondjuk el odahaza magyar munkástársaiknak a japán dolgozók üzenetét: óvják és erősítsék a magyar dolgozók a munkáshatalmat, mint a sze­mük fényét. A SOHYO vezetőivel folyta­tott megbeszélések eredménye­képpen tovább szélesednek a magyar—japán szakszervezeti kapcsolatok. A SOHYO még ebben az évben hivatalos de­legációt küld Magyarországra, a magyar szakszervezetek kül­döttségét pedig meghívták a SOHYO jövő évi kongresszu­sára. A SOHYO és a magyar szak­­szervezetek kapcsolatának a fejlődése különösen azért je­lentős, mert ma a SOHYO je­lenti a legnagyobb szervezett politikai erőt a japán munkás­­mozgalomban. A 16 millió bér­ből és fizetésből élő munkás közül 6 millió szervezett, s eb­ből 3,5 millió a SOHYO-hoz tartozik. Mintegy 1,5 millió a jobboldali szakszervezeti szö­vetség tagja, a többi pedig független szakszervezetekbe tö­mörült. A SOHYO egyébként az iparági elven épül fel, akár­csak a mi szakszervezeteink. Bár nem nagy múltra tekint­het vissza, mert csak a máso­dik világháború utáni években alakult, mégis komoly sikere­ket ért el a japán dolgozók so­rainak tömörítésében, a mun­kásosztály szervezésében. Miben van a SOHYO ereje? Elsősorban abban, hogy be­hatóan és tevékenyen foglal­kozik azokkal a mindennapos kérdésekkel, amelyek a japán dolgozók létérdekeit érintik. Bár a politikai kérdések nem mindegyikét állítja munkájá­nak középpontjába, mégis si­keresen tudja szervezni a leg­fontosabb harci kérdések meg­oldására a japán munkásság széles tömegeit. A japán szakszervezetek előtt álló legfontosabb harci feladat ma — amint a SOHYO vezetői elmondották —, az amerikai—japán úgynevezett biztonsági szerződés kibővíté­sének megakadályozása. Wash­ington és Tokió ugyanis olyan szerződést tervez, amelynek értelmében a japán hadsereget atomfegyverekkel szerelnék fel. Ez ellen a terv ellen a japán dolgozók állhatatos és intenzív harcot folytatnak, a SOHYO pedig jelentős szere­pet vállalt e tömegharc meg­szervezésében. Az atomfelfegyverzés elleni tömegharcban a szakszerveze­teik a legszélesebb néprétegek­re támaszkodnak: munkások­ra, alkalmazottakra, parasz­tokra, értelmiségiekre egy­aránt. Ez a nagy tömegellen­állás, persze érthető, mert, ha valahol, akkor Japánban saját tapasztalatai alapján tanulta meg a nép, mit jelent az atom­háború. Hirosimában elmon­dották nekünk, hogy az ame­rikai atomtámadásnak a város 600 000 lakosából 240 000 esett áldozatául. A Japánban eltöl­tött rövid idő alatt is láttuk, milyen erős a népi ellenállás az atomfelfegyverzés ellen. Szemtanúi voltunk a hirosi­­mai világkongresszus alkalmá­ból megrendezett atomfegy­verellenes menetelésnek, amelyben egész Japánban mintegy 10 millió ember vett részt. A japán szakszervezetek előtt álló másik jelentős harci kérdés, a bérek emeléséért és a nagyobb foglalkoztatottsá­gért vívott küzdelem. Ez a küzdelem nagy tömegeket érint, mivel jelentős munkás­rétegeket fenyeget a részleges, vagy az állandó munkanélkü­liség veszélye, s ugyancsak nagy tömegeket érintenek a különböző bérmozgalmak. A helyzet megértéséhez tudni kell, hogy a kereslek Japánban elég eltérőek nem­csak iparáganként, hanem egyes üzemenként is. Ahol a dolgozók szervezettek, ott ma­gasabb, ahol szervezetlenek, ott alacsonyabb a kereset. Még nagyobb az, eltérés a fiatal­korúaknál és a nőknél. Az if­júmunkások 18 éves korig, szakképzettségükre és a vég­zett munkára való tekintet nélkül legfeljebb 8000 jent (kb. 800 forint) kaphatnak, a nők keresete pedig — ugyancsak a végzett munkára és szakkép­zettségre való tekintet nélkül — az azonos munkakörökben is 30—40 százalékkal kevesebb mint a férfiaké. A szervezett­ség fokával függ össze az is, hogy a dolgozóik milyen szo­ciális és egyéb juttatásokat tudnak kivívni. Ahol a szerve­zettség erős és a vezetés jó kézben van, a dolgozók ki tud­ják harcolni a munkaruha-, védőruhajuttatást, persze csak megfelelő térítés ellenében. A harmadik nagy jelentő­ségű feladat, amely a japán szakszervezetek előtt áll, az erők egyesítése, a szervezeti egység megteremtése. Az el­mondottakból is kitűnik, hogy a japán munkásosztály jelen­leg meglehetősen szétforgá­csolja erőit. Igen nagy a szer­vezetlen dolgozók száma még a szervezett dolgozók is különböző szövetségekben és szakszervezetekben, oszlanak meg. Éppen ezért a SOHYO egyik fő célkitűzése a harc az erők összefogásáért, az egység megvalósításáért. " Japánban tett látogatásunk jelentőségét összefoglalva megállapíthatjuk, hogy baráti küldetésünk eredménnyel járt A kölcsönös megbeszélések és tájékoztatók mindkét fél szá­mára igen hasznosak voltak, s jó kiindulópontját jelentik a magyar—japán szakszervezeti kapcsolatok további, gyümöl­csöző fejlődésnek. Minden­nek nemcsak a magyar és a japán munkásmozgalom, ha­nem a nemzetközi munkás­­mozgalom is feltétlenül hasz­nát látja. Japánban igazi barátokkal, igazi internacionalistákkal ta­lálkoztunk, akik tudatában vannak hivatásuk fontosságá­nak és így is végzik munká­jukat. A magyar szakszerveze­tek üdvözlik a magyar—japán szakszervezeti kapcsolatok to­vábbi szélesedését, mint a proletár nemzetköziség újabb tanúbizonyságát. a fővárosi XIII. KÉZMŰIPARI VÁLLALAT FELVESZ azonnali belépéssel bedolgozó és bentdolgozó masamódokat, valamint műanyag fröccsentőket. Jelentkezés: masamódok részére Budapest XIII., Angyalföldi út 24/B fröccsentők részére Budapest XIII., Hegedűs Gyula u. 4. munkaügyi osztály Az óriásrakéta jelentősége (Folytatás az 1. oldalról) jó mozdítani a nemzetközi fe­szültség további enyhülését és a béke megszilárdulását. A TASZSZ összehasonlítá­sul közli, hogy az 1959. január 2-án felbocsátott első szovjet kozmikus rakéta utolsó szaka­sza ugyancsak üzemanyag nél­kül 1472 kilogramm volt. A második szovjet űrrakéta na­gyobb kutatási programot hajt végre, amennyiben vizsgálni fogja a Föld körül elhelyezke­dő sugárzási övezeteket, vala­mint a kozmikus sugárzásban levő nehéz atommagokat. Az első szovjet űrrakétát amely a naprendszer mester­séges bolygója lett, már több mint fél milliárd kilométert tett meg. Detre László professzor: Bámulatos új eredményekre számítunk Detre László professzor, a Magyar Tudományos Akadé­mia Csillagvizsgáló Intézeté­nek igazgatója kérdésünkre válaszolva, a következő nyi­latkozatot adta a Népszavá­nak: — Nekünk, csillagászoknak különösen nagy esemény a legújabb szovjet rakéta felbo­csátása és örömmel gratulá­lunk a sikerhez szovjet kol­légáinknak. A csillagászok számára rendkívül nagy pers­pektívát nyitnak a rakéták és a mesterséges holdak, de kü­lönösen az ilyen nagy távol­ságra küldött kozmikus raké­ták.­­ Mindeddig csak abból, a távoli bolygókról érkező fény­ből következtethettünk, ame­lyet a Föld kiterjedt légköre meghagy, illetve el nem vál­toztat. Akármilyen nagy táv­csövet építettünk és akármi­lyen magas hegyre helyeztük, a légkör alján maradtunk, s csak az ide eljutó fényt észlel­hettük. Most azonban legyőz­tük a légkört, kívülről, az iga­zi űrből figyelhetjük a vilá­got. És csakugyan, úgy is áll a dolog, ahogyan sejtettük: nagyon sok olyan jelenségről szereztünk máris tudomást, amelyről eddig fogalmunk sem volt.­­ A legújabb s minden ed­digit felülmúló szovjet rakéta bizonyosan bámulatos új ered­ményeket hoz majd, hiszen­ nagyobb felszerelése még na­gyobb lehetőségeket biztosít, mint az előző szovjet űrraké­táé. Nagy István György: A rakéta felderíti, milyen sugárveszélyt kell leküzdenie az űrutazónak — Mi a jelentősége azok­nak a feladatoknak, amelyek megoldását a második szovjet űrrakéta céljául tűzték ki? — kértünk tájékoztatást Nagy István Györgytől, a Magyar Űrhajózási Bizottság tagjától.­­ A földet atomi részecs­kékből álló erős sugárövezet veszi körül. Ez az úgynevezett Van Allen-övezet olyan erős sugárzási szintű, hogy komoly problémát jelent a később megvalósítandó tervek szem­pontjából, amikor már ember utazik a földről az űrbe. E sugárzási övezet létezésére már régebben gyanakodtak, s az eddigi mesterséges holdak be is bizonyították annak lé­tezését. Az eddigi kísérletek, jelentős részben az első szov­jet űrrakéta segítségével, si­került részletismereteket nyer­ni arról, hogyan helyezkedik el ez a sugárövezet. Ennek vizsgálatát szolgálták a leg­utóbbi amerikai Explorer-kí­­sérletek is. Az új szovjet űr­rakétától, amelynek hasznos terhe körülbelül 10 százalék­kal nagyobb, mint elődjéé volt, egész súlya pedig 400 tonnával több, újabb értékes adatokat várunk a Van Al­­len-övezetről. Ezek birtoká­ban ismét jelentős lépést te­het majd előre a tudomány és a technika az ember űr­utazásának megvalósítása felé. Sinka József: 600 millió kilométer távolságról is vehetők a rakéta rádiójelzései A TASZSZ-jelentés közli, hogy az új űrrakéta utolsó lépcsőjén üzemanyag nélkül 1511 kilogramm súlyú, tehát 39 kilóval több, mint a janu­árban felbocsátott rakéta. Mi­lyen problémákat kellett meg­oldani e súlytöbblettel kap­csolatban? — kérdeztük meg Sinka Józsefet, a Magyar Űr­hajózási Bizottság titkárát. — Ez a súlykülönbség, úgy látjuk, nem jelent lényeges problémát a fejlett szovjet rakétatechnika számára. Az új rakéta feltehetően hasonló a januárihoz, valószínűleg négylépcsős rakétáról van szó. Mi a szerepe a műszertar­tályt megtöltő gáznak és az automatikus hőszabályozó rendszernek? — A gáztartalom biztosítja azt az adott hőmérsékletet, amely a műszerek működésé­hez szükséges, az automatikus hőszabályozó rendszer pedig a felületen kisugárzott hőt szabályozza. Meddig vehetők az űrrakéta rádióadóinak jelzései? — A g­yári szovjet űrra­kétához h­a­sonlóan az új ra­kéta adóinak jelzései is az áramforrás kimerüléséig ve­hetők, ami azt jelenti, hogy körülbelül 600 millió kilomé­ter távolságról ■ is érkeznek még jelzések, s ez körülbelül a legnagyobb távolság, ameny­­nyire az űrrakéta eltávolodik a földtől. NÉPSZAVA „Lenin“ atomjégtörő kifutott a Névára Moszkva, szeptember 12. (TASZSZ) A TASZSZ gyorshíre szerint a »Lenin« atommeghajtású , szovjet jégtörő szombat reggel kifutott a leningrádi admira­­­­litási hajógyárból, hogy a Néva folyón elfoglalja ugyanazt a­­ helyet, ahonnan 1917 októberében az Auróra cirkáló leadta­­ történelmi jelentőségű ágyúlövéseit a Téli Palotára. A jégtörő két napot tölt ezen a helyen, majd próbaútra indul. A moszkvai lapok behatóan­démikus ugyancsak az Izvesz­; foglalkoznak a »Lenin« atom­i meghajtású jégtörő első útjá­­­val. Cikkeket és nyilatkozato­­­kat közölnek azoknak a tudó­iknak a tollából, akik részt Ivettek a hajó építésében. B. Klopotov, az admirali­­­tási hajógyár igazgatója az­­ Izvesztyija szombati számában­­ rámutat, hogy a »Lenin« jég- I törőt nemcsak atomerő-meg- I hajtása és nagyfokú hajó- Izási önállósága teszi érdekes­­­sé, hanem azok az új szerke­zeti megoldások is, amelyeket­­a hajótest kidolgozására ta­­l­­áltak. A hajó vízkiszorítása 16 000­­ tonna, hosszúsága 134 méter, szélessége 27,6 méter, legna­gyobb merülése 9,2 méter, s meghajtóműveinek ereje 44­­ ezer lóerő, haladási sebessége : 18 csomó. Klopotov igazgató emlékeztet rá, hogy a jégtörő­­ védőpáncélja a középső sza­kaszon 36 milliméter, az orr­­részen 52 milliméter és a ha­jó hátsó szakaszain 44 milli­méter vastag. Ezt a páncél­zatot különleges, magas­szilárdságú acélfajtából ké­­­­szítették. A jégtörő hajóteste I egyébként teljes egészében­­ hegesztett. A hajótest felépí­tésénél a Szovjetunióban elő-­­ször alkalmazták a rozsda­­mentes acél automatikus és I félautomatikus hegesztését, autogén-vágásának és a csö- í­vek összekapcsolásának új I módszereit. Anatolij Alekszandrov aka­tyija hasábjain rámutat, hogy a Szovjetunió azért épített atommeghajtású jégtörőt, mert éppen ennél a hajótípusnál érvényesülnek legjobban az atomenergia óriási előnyei. Az atommeghajtású jégtörő több mint egy éven át hajózhat anélkül, hogy kikötőt kellene érintenie, üzemanyagcserére pedig valószínűleg két éve.­ A szovjet sajtó a jégtörő berendezéséről Anatolij Alekszandrov aka­démikus az Izvesztyijában is­merteti a »Lenin« atommeg­hajtású jégtörő reaktorait. A hajóban három reaktor van elhelyezve, ezek közül kettő van üzemben, egy pedig tarta­lékban. A reaktorok terjedel­me viszonylag nem nagy, üze­meltetésük biztonságos. Bár­milyen szerencsétlenség ese­tén, a rádióaktív anyagok el­terjedése annyira korlátozott és lassú, hogy a hajó környe­zetében ezek az anyagok soha­sem érhetnek el veszélyes kon­centrációt. Nyikolaj Kukochkin főmér­nök a Komszomolszkaja Prav­dában rámutat, hogy a szelle­mes megszerkesztés révén a reaktorok teljesítőképessége egyszerű fogantyúval szabá­lyozható. A reaktorokban két­szer desztillált vizet használ­nak, mivel a legkisebb szeny­­nyeződés is akadályozhatja a berendezés munkáját. Ez a 200 atmoszférára összenyomott víz az atomkazánban 325 Celsius fokra hevül. A kétszer desztil­lált víz egy gőzgenerátorban másik víznek adja át hőjét, s az innen származó gőz hajtja a turbinákat. Ami a jégtörő műszereit il­leti, ezek közül ki kell emelni a lokátort. E műszerbe behe­lyezik a környező tengerrész térképét, s ha a hajó éjszaka, vagy nagy ködben halad, a lo­kátor képernyőjén sorra meg­jelennek azok az adatok, ame­lyek a hajó helyzetére és kör­nyezetére vonatkoznak. A »Lenin« atommeghajtású jégtörő belső áramvezetékeinek hossza összesen több mint 700 kilométer. A hajó személyze­tének egyharmada főiskolai képesítésű szakember. G. Sle­­nov, a kapitány első helyettese a műszaki tudományok kandi­dátusa és a legutóbbi időkig a hajóépítési főiskolán docens­ként dolgozott, kint kerül majd sor. A jégtö­rő folyamatosan haladhat akár 2—2,5 méteres jégréteg-vas­tagság mellett is. Az akadémikus a három hajó­reaktort jellemezve, azt írja, hogy azok semmiféle különösebb gondot nem okoz­nak és a hajón már mindenki hozzászokott munkájukhoz. A hajó 900 szolgálati és la­kófülkéjében a legnagyobb kényelmet teremtették meg a személyzet számára. Az atom­berendezésekkel foglalkozó személyzet be- és kijárata különleges fülkéken keresztül történik, ahol ruházatuk és testük megfelelő ellenőrzés­ alá kerül. 1959. szeptember 13

Next