Népszava, 1959. október (87. évfolyam, 230–256. sz.)
1959-10-07 / 235. szám
A Lunyik elszáguldott a Hold mellett és megkezdi® a titokzatos túloldal felderítését A Hold megkerülése után ismét visszafordul a Föld felé a kozmikus laboratórium A további menetrend: Hold-Izputnyik, televízióval felszerelt automatikus Hold-állomás és a Hold felszínéről visszatérő rakéta Bekövetkezett a nagy találkozás! A harmadik szovjet űrrakéta által felbocsátott űrállomás kedd délután magyar idő szerint 15 óra 16 perckor megkezdte a Hold megkerülését. A legújabb jelentések szerint az űrállomás délután 15 óra 16 perckor volt legközelebb a Holdhoz, ekkor mindössze 7000 kilométer távolság választotta el Földünk útitársától. Az űrállomás folytatta útját elliptikus alakú pályáján és megkezdte a Hold megkerülését. A Hold egyenlítőjét elhagyva, áthaladt az emberi szem számára láthatatlan területek fölött. Este 18 órára az űrállomás távolsága a Holdtól 15 000 kilométerre nőtt. Az űrállomás ekkor mintegy 371 700 kilométerre volt a Földünktől s az Atlanti-óceán fölött száguldott. A harmadik szovjet űrrakéta kedden magyar idő szerint 18 órakor az Atlanti-óceán térségében a déli szélesség 17. foka és 30. perce, valamint a nyugati hosszúság 22. foka és 48. perce által meghatározott pont felett a Földtől 371700 kilométerre volt. Ezt megelőzően magyar idő szerint 15.16 órakor a rakéta 7000 kilométerre közelítette meg a Hold felületét, s folytatta útját a Hold körül. Október 6-án, magyar idő szerint 18 órakor a rakéta 15 000 kilométerre volt a Hold felületétől. Ebben az időpontban a rakéta a Hold egyenlítőjének síkjához közel, a csillagászati 137. hoszszúsági fokon, valamint mínusz 12. szélességi fokon mozgott. A rakéta pontosan követte a megadott pályát. A második és harmadik adásban sugárzott mérési adatok előzetes feldolgozása során kitűnt, hogy az önműködő bolygóközi állomás fedélzetén a hőmérséklet 25—30 fok között ingadozik, a nyomás pedig körülbelül 1000 mm higanyoszlop nyomásának felel meg, ami egyezik az eredetileg megadott mennyiséggel. A tudományos mérőműszerek, a napelemek és a vegyi áramforrások kifogástalanul működnek. A tudományos mérési adatokat az űrrakéta legközelebb szerdán magyar idő szerint 15 órától 16 óráig sugározza. Mi lesz az űrállomás további sorsa? — erre a kérdésre válaszol az űrhajózás egyik legismertebb szovjet szakembere, A. Sternfeld, akit kutatásaiért nemzetközi diplomával is kitüntettek. Sterrnfeld megállapítja: az űrállomás elhaladva a Hold eddig ismeretlen térsége mellett, megkerüli Földünk útitársát és meghatározott ponton visszafordul a Föld felé. A rakéta a Föld felé haladtában ismét megközelíti a másodpercenként 11 kilométeres sebességet. A rakéta induló sebessége Sternfeld közlése szerint 11,1 kilométer volt, vagyis alig valamivel volt kisebb az úgynevezett második kozmikus sebességnél, azaz a másodpercenkénti 11,2 kilométernél. Mivel a Hold szintén kering a Föld körül, az űrállomás és a Hold találkozása nem minden egyes fordulatnál következik be, újabb találkozás lehetősége azonban fennáll. Az elméleti számítások azt bizonyítják, hogy amennyiben az űrállomás olyan elliptikus gályán kering, amelynek hossztengelye 417 000 kilométer, öt teljes fordulat megtétele, azaz 54 nap 15 óra és 26 perc eltelté-ével ismét találkozhat a Holddal. Sternfeld megállapítja: az elméleti számításoknál nem vették tekintetbe a különböző égitestek vonzását, így nem valószínű, hogy az első automatikus űrállomás fellövése mindjárt azzal az eredményével járjon, hogy az űrállomás rendszeresen találkozzék a Holddal. A továbbiakban azonban megvan a lehetősége annak, hogy olyan űrállomásokat bocsássanak a világűrbe, amelyek szabályos időközönként találkoznak a Holddal s így rendszeres, folyamatos, ismétlődő vizsgálatokat folytathatnak , majd a tudósok a földi megfigyelő állomásokról a Hold eddig ismeretlen térségeiről is. AZ ELSŐ HITELES DIAGRAMM A BOLYGÓKÖZI ÁLLOMÁS ÚTJÁRÓL. Az 1. a Föld, a Hold és a Lunyik helyzete a kilövés pillanatában. 2. A Lunyik holdközelben. 3. A Föld, a Hold és a Lunyik helyzete, amikor a bolygóközi állomás földközelbe visszatér . (Moszkva — MTI rádiókép — TASZSZ.) A LUNYIKOK FELTÁRJÁK A VILÁGŰR TITKAIT. Ezt a művészi fotomontázst a «»Neue Berliner Illustrierte« tette közzé Automatikus bolygóközi állomások indíthattak a Mars és a Venus felé Az automatikus bolygóközi állomás, amely kedden megkerülte a Holdat, első ízben tesz lehetővé rendszeres kutatásokat a Föld és a Hold közötti kozmikus térben. Az első automatikus bolygóközi tudományos laboratórium ebben különbözik elvileg a mesterséges holdaktól és a holdrakétától. Tekintélyes szovjet tudósok, többek között Leonyid Szedov akadémikus véleménye szerint az állomás igen hosszú élettartamú is lehet. Napelemei elégséges energiát termelnek, hogy mindvégig biztosítsák műszereinek és rádióberendezéseinek működését. A számítások szerint az állomás erősen megnyúlt pályán halad majd, amelynek a Föld felszínétől mért legkisebb távolsága 2000 kilométer, legnagyobb távolsága pedig 400 000 kilométer lesz. Szakértők rámutatnak arra, hogy a következőkben hasonló automatikus bolygóközi állomások indíthatók útnak a Mars és a Venus felé. Szovjet tudósok kidolgozták a pályaszámítások pontosságát bízA francia sajtó továbbra is a rendkívüli elismerés hangján ír a szovjet tudomány új diadaláról. Még a szélsőjobboldali Aurore is az űr meghódításának szenzációs új szakaszaként köszönti a szovjet sikert és megállapítja, hogy az új szovjet rakétának gyerekjáték volt túljutni az űrhajózás eddigi szakaszain. Utasító módszert, megoldották a tudományos és rádiótechnikai berendezések kozmikus távolságokban való irányításának problémáját. Ismeretes, hogy az első két szovjet űrrakéta sebessége alig különbözöttMars eléréséhez szükséges sebességtől. A Paris-Presse megállapítja: »Nehéz lenne tagadni, hogy a Szovjetunió nyilvánvaló fölényben van az Egyesült Államokkal szemben. Az Echos vezércikkben megállapítja, hogy a szovjet tudomány új sikere technikailag még figyelemre méltóbb, mint (Folytatás a 2. oldalon) A szocialista rendszer bocsátja a tudomány rendelkezésére a legfejlettebb eszközüket Egy kis égi mechanika Az égi mechanika, az égitestek mozgástörvényeivel és mozgási sajátságaival foglalkozó tudományág — a csillagászat egyik legrégibb és legjobban kidolgozott fejezete. Alapjait a Kepler-féle törvények kimondása és a gravitáció newtoni felismerése szolgáltatta. „...Minden bolygó pályája ellipszis...” A három Kepler-törvény, amely a bolygókra, az üstökösökre, a meteorrajokra és a bolygók holdjaira vonatkozóan egyaránt érvényes, a legegyszerűbben a következőképpen fogalmazható meg: I. Minden bolygó pályája ellipszis, amelynek egyik gyújtópontjában van a Nap (a bolygók holdjai esetében a pálya gyújtópontjában az illető bolygó helyezkedik el). II. Az égitestek pályájuk azon szakaszán mozognak gyorsabban, amely a gyújtópontban levő testhez közelebb van, a távolabbi pályaszakaszon mozgásuk lelassul. III. Az égitestek keringési sebessége annál kisebb, mennél nagyobb pályájuk sugara. A mozgások okairól Kepler nem beszélt, a magyarázatot csak Newton, a nagy angol tudós tudta megadni az általános tömegvonzás törvényének felismerésével. A newtoni elv azt mondja ki, hogy minden test vonzást gyakorol minden más testre és ez a vonzás nő, ha a testek tömege nagyobb, csökken, ha a testek közötti távolság megnövekszik. E törvény mellett még három további alapvető természeti törvényszerűség felfedezését köszönhetjük Newton lángelméjének. Ezek a következők: I. Minden test megmarad galmi állapotában, vagy egyenes vonalú, egyenletes mozgásában ameddig valamilyen erő nem hat rá. II. Egy adott tömegen egy foto** nyos erőhatás mindig ugyanakkorra sebességváltozást eredményez. A sebességváltozás (gyorsulás) a testre ható erő növelésével nő, a test tömegének növelésével fogy. III. Minden hatásnak egy véte ellentétes irányú, de ugyanakkora hatás, felel meg. ... Miként jutnak érvényre ezek a törvények a kozmikus rakéták esetében? az első törvény jelentősége ott mutatkozik meg, hogy a világegyetem minden pontján hat a távoli égitestek vonzóereje, tehát egyenes vonalú és egyenletes mozgás nem jöhet létre. A rakétákezért csak valamilyen —32 egyenestől eltérő — görbe pályán (ellipszis, parabola vagy hiperbola Pályán) mozoghatnak. A második Newton-féle törvény ott érvényesül, hogy az űrrakéta az állandó tolóerő hatására egyre jobban felgyorsul. Végül a harmadik törvény szerepe abban nyilvánul meg, hogy a rakéta mozgásirányával ellentétben kibocsátott gázok magát a rakétát előre mozgatják, (mint ahogy a puska hátrafelé »üt«, amikor a lövedéket kilőjük). A „háromtest probléma” A szovjet kutatóknak az űrrakéta legmegfelelőbb pályája kijelölésénél az úgynevezett »háromtest problémát« kellett megoldaniuk. Nem volt elegendő ugyanis csak a Föld és a Hold vonzó hatását figyelembe venni, hanem ezenkívül gondot kellett fordítani a Nap hatására is. Újabb nehézséget jelent az, hogy a szereplő három test: a Föld, a Hold és a Nap állandóan változtatja helyét a rakatéhoz viszonyítva és így az általuk létesített hatás iránya és nagysága is megváltozik. Már a két test probléma is bonyolult matematikai eljárással oldható csak meg. Elgondolható, hogy három test esetében a nehézségek még inkább felfokozódnak. A csillagászok korában csak egyes, speciális hármascsillag-rendszerekre dolgozták ki a háromtest problémát - a szovjet csillagászoknak azonban most a Nap-Föld-Holdrakéta rendszerre kelett megoldaniuk a feladatot. A kozmikus rakéta tömege a Napéhoz, a Földéhez vagy a Holdéhoz képest elhanyagolhatóan kicsiny, ezért nem kellett négytest problémával foglalkozni, ami „nyílt kihívás”lemre a matematikusokhoz. Figyelembe kellett azonban venni a naprendszer többi nagy bolygójának zavaró hatását,, amelyek igyekeznek a rakétát az előírt pályáról kimozdítani. Láthatjuk, hogy az űrrakéta pállyájának kiszámítása igen nehéz feladat volt, amelyet kétségtelenel elektronikus számológépek segítségével oldottak meg. HUP.