Népszava, 1960. január (88. évfolyam, 1–26. szám)
1960-01-01 / 1. szám
Boldog új esztendőt kívánunk minden kedves olvasónknak! Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 88. ÉVFOLYAM, 1. SZÁMÁRA 80 FILLÉR 1960. JANUÁR 1. PÉNTEK A műszaki fejlesztés legfontosabb feladatairól, az anyagellátásról, a munkaerőhelyzetről, az idei nyereségrészesedésről nyilatkozik a Népszavának Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke Az új esztendő fontos állomás tervgazdálkodásunk fejlődésében. Idén fejeződik be a 3 éves terv, idén készítjük elő a második ötéves tervünket. Nagyobb feladatok, új problémák előtt állunk. Ezek közül ragadtunk ki néhányat, hogy ezekről megkérdezzük Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnökének véleményét. — Mi a jelentősége nálunk a technikai kultúra gyorsütemű emelkedésének — ez volt az első kérdésünk. Ismeretes az az alapvető lenini tétel, amelynek értelmében az a fejlettebb társadalmi rendszer, amelyik a munka magasabb termelékenységét hozza létre. A két rendszer között folyó gazdasági verseny kimenetele is azon múlik, melyik rendszer tudja a munka magasabb termelékenységét elérni. A társadalmi munka termelékenységének emelkedése szorosan összefügg a technikai kultúra emelkedésével. A termelés technikai színvonala általában abban mutatkozik meg, hogyan tudja valamely ország a rendelkezésre álló munkaerőt magasabb termelékenységgel foglalkoztatni, a nyersanyagot és az energiát egyre kedvezőbb hatásfokkal hasznosítani, mennyire képes ennek érdekében a fejlett technológiai eljárásokat alkalmazni, továbbá ipari termékei között mennyi a modern technika színvonalán készült gyártmány. A mi körülményeink között, a termelés magas technikai kultúrája azért is különösen fontos, mert ha arra nem fordítunk elegendő gondot, akkor a nemzeti jövedelem, az életszínvonal növelésének útját állják az ország nyersanyag- és energiahelyzetének korlátat. Nyersanyagszükségletünk biztosítására viszonylag sokat kell exportálni. De a világpiaci versenyben csak úgy tudunk helytállni, ha gyártmányaink korszerűek és előállítási költségük sem haladja meg a világszínvonalat. Ezért van különös jelentősége annak, hogy az ipar egész területén, különösen pedig azokon a területeken, amelyeket kedvező adottságainknál fogva az átlagnál nagyobb ütemben fejlesztünk, emeljük a műszaki színvonalat. Melyek ma nálunk a műszaki fejlesztés legfontosabb feladatai? Az előbbiekből következik, hogy a termelés technikai színvonalának emelése nem öncél, hanem az alá van rendelve a népgazdasági terv közgazdasági koncepcióinak, a népgazdasági terv jellegét megszabó politikai célkitűzéseknek. A műszaki színvonal emelésének három alapvető fontosságú területe van. Az első az, hogy racionálisabbá kell tenni az energiahordozókkal való gazdálkodást, tehát kedvezőbb hatásfokot kell elérni hasznosításukban. A második, hogy az egész iparban korszerűsíteni kell a termelési folyamatot az új, eddig széles körben még nem alkalmazott technológiai eljárásokat kell bevezetni. A harmadik feladat az, hogy növeljük a vegyipar és ezen belül különösen a műanyagipar súlyát az ipari termelésben és a vegyipar termékeinek felhasználását az ipar többi ágazataiban, elsősorban a könnyűiparban és a gépiparban. A második ötéves terv során az ipari-technológiai folyamatok korszerűsítésének alapvető módszere, hogy nem elszigetelten csökkentjük a munkaráfordítást, hanem a termelési folyamatot a maga összefüggésében szemlélve, az össztársadalmi munkaráfordítást csökkentjük, nem törődve azzal sem, ha az össztársadalmi munkaráfordítás csökkentése közben egy-egy iparágban, vagy a megmunkálás egyegy fázisában látszólag csökken a termelékenység és nő az önköltség. Nem egy-egy üzemben, vállalatnál, vagy iparágban kell elszigetelten a termelékenység növelésével foglalkozni, hanem az adott célt kell a legkisebb társadalmi munkaráfordítással elérni. — Előreláthatóan hogyan alakul a termelés anyagellá-, tása 1960-ban? — volt a következő kérdés. Az 1960-as terv az anyagellátás oldaláról is megalapozott. Megvannak annak feltételei, hogy — akárcsak az elmúlt években — továbbra is kiegyensúlyozott legyen az ipar anyagellátása. A változás talán annyi, hogy ehhez az elmúlt évekhez képest fegyelmezettebb, szervezettebb és tervszerűbb anyagfelhasználásra, a takarékossági intézkedések fokozására van szükség. Különösen áll ez a megállapítás a gépiparra és az építőiparra. Gondosan kell ügyelnünk, hogy minden vállalat és üzem takarékosan bánjon az anyaggal, fegyelmezetten tartsa magát az anyagtervben megállapított keretekhez. Ügyelni kell arra is, hogy a felszabadulási verseny a terv minőségi mutatóinak túlteljesítésére irányuljon, a mennyiségi túlteljesítés csak kivételesen, akkor következzék be, ha az anyagmegtakarításból lehetséges. Ezt azért tartom szükségesnek külön megemlíteni, mert az alapvetően pozitív és az 1959. évi terv túlteljesítéséhez nagyban hozzájáruló kongresszusi verseny egyes helyeken ilyen többletanyagfelhasználással járt. Ezt a felszabadulási versenyben a gazdasági irányító szervek jobb munkájával és határozottabb fellépésével kell elkerülni. Egyes anyagféleségekben az ellátás kedvezőbb lesz, mint az elmúlt években volt, különösen a fogyasztási cikkeket előállító iparágakban. Faanyagokban, papíranyagokban, textil- és bőranyagban az ellátás további javulására számíthatunk. — Hogyan állunk az energiával? A népgazdaság 1960. évi tüzelőanyag- és energiaellátása biztosítottnak tekinthető. Miután energiahordozókban viszonylag szegények vagyunk. (Folytatás a 2. oldalon) Dobi István rádióbeszéde Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke december 31-én éjfélkor rádióbeszédet mondott. — Ha visszatekintünk 1959- re, elmondhatjuk, hogy minden okunk megvan az elégedettségre. Hazánk a szocialista építkezés nagyszerű eredményeivel gyarapodott és népünk élete tovább szépült — mondotta a többi között. — Tisztelet és hála illesse ezért a bányák, a gyárak, a mezőgazdaság, a tudományos kutatás, a kulturális élet, a kereskedelem, a közlekedés munkásait, mindazokat, akik az év folyamán fáradhatatlanul dolgoztak. Békében, biztonságban éltünk és dolgoztunk, s megvan a reményünk, hogy békességben élhetünk az idei esztendőben is. — A szovjet tudomány csodálatos műszerekkel a szocializmus dicsőségét írta az égre, a szovjet politika biztosítani tudta az emberiségnek a békét és 1960-ra új távlatait nyitotta meg az általános haladásnak, a népek békés egymás mellett élésének. Szép terveink vannak az új esztendőre. Népünk tehetsége, szorgalma és becsületes igyekezete, hazánk földjének gazdag adottságai mellett, terveink valóraváltásának biztosítékát megtalálhatjuk abban is, hogy a szocialista tábor nagy családjában, a szocializmust és kommunizmust építő népek nagy testvériségében élünk és dolgozhatunk. Mérföldes léptekkel halad előre a világ a fejlődés útján és megvan az erőnk, megvannak az eszközeink, megvan a nemzeti egységünk, belső egyetértésünk, hogy a népek békés történelmi versenyében ne maradjunk le, hanem ezután is az elsők, legjobbak közé törekedjünk. Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden kedves hallgatómnak, egész népünknek boldogságot, sikereket, nyugodt, munkás, eredményekben gazdag új esztendőt. (MTI) A Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtök délelőtt ülést tartott. Megviatta az Országos Árhivatal jelentését az ipari termelői árrendezés közgazdasági értékeléséről. A kormány a jelentést tudomásul vette és elismerését fejezte ki az Országos Árhivatal dolgozóinak a termelői árrendezés során végzett jó munkájukért. A Minisztertanács meghallgatta és tudomásul vette az Országos Tervhivatal, a Nehézipari Minisztérium és a Külkereskedelmi Minisztérium együttes jelentését a szovjet hitelből épülő Tiszavidéki Vegyikombinát nitrogén-műtrágya gyárával kapcsolatosan 1958 decemberében hozott intézkedések végrehajtásáról. Elfogadta a Művelődésügyi Minisztériumnak a művelődési otthonok létesítésével és működésével kapcsolatos kérdések rendezéséről szóló előterjesztését, majd folyó ügyeket tárgyalt. (MTI) Újjévi köszöntő KÉZBEN A POHÁR, lobban a gyufafej, • mély szippantás — ez az óév utolsó és az újév első cigarettája. A gyufásdobozon az első [naptárlap rajza s a felirat: »Január 1 — Népi számlálás.« Nem újesztendő hajnalán kopogtat persze a számlálóbiztos, ez csak afféle eszelményi időpont, az esztendő fordulóján volt : helyzetet akarja számoszlopok légiójába fogl lalni a statisztika. Tényeket, adatokat gyűjt: a való élet összesíthető, hasonlítható és ellenőrizhető számait. Megtudjuk majd, hányanélünk a hazában, az eddiginél pontosabb képet kapunk lakáshelyzetről, foglalkoztatottságról, iskoláról és színházról — óriási ésrészletes fénykép készül a magyar élet egyadott pillanatáról. NEM AKARJA SENKI KISEBBÍTENI a munka érdemét s jelentőségét—ez a népszámlálás esztendőkön át segít majd bölcsebben tervezni és dolgozni, jobban felmérni erőket és lehetőségeket, számolni mindazzal, ami a hazában egyáltalán számokba foglalható. De gy, Szilveszter éjjelén, cigarettafüstben, polár bor jó ízével a szájban, mégiscsak eszébe jut az embernek az is, amit a legkörültekintőbb statisztika sem tud közvetlenül kiféjezni. Az élet változása ez, az ember változása a magyar glóbuson. Az az idős munkás ott, a debreceni vagongyárban éppúgy csak egy szám a majd’ tízmillióból, mint volt tíz vagy negyven éve, kisunokája meg csak a növekedés számai közt adat. Ami a statisztikai számmal, az egyes emberrel történt, aligha lehet rubrikákba foglalni! Nem, nemcsak arról van szó, hogy a harcos, jövőért küzdő munkásosztályból uralkodó osztály lett, hogy a komor évek helyére az anyagi biztonság, világos, emberi jövendő lépett! Nem pusztán arról, hogy kenyérgondok űzöttjéből ország sorsát igazító vezetővé lett a vagongyári munkás, cselédből közös gazdaság gazdája a paraszt, állástalan diplomásból alkotó a mérnök. Ez még mind számok kérdése is: elmondja majd a népszámlálás sok-sok adatoszlopa. Ám anyagi jólét, előrehaladás még nem minden .S ha csak számokról beszélnénk, hiányozna az, amit eszmények valóra válásának, szépségnek, boldogságnak mondunk. AMI KILÉP a fehér összeíró ívek, gondosan írott betűk hűvös világából, az maga a mai életünk rendjének természetes, magától értetődő volta. Nemcsak anyagi gazdagodás az, hogy a pesti utca foghíján holnap építőállvány lesz; a távoli faluban már az idén mosolyogva köszön a televízió képernyőjén a bemondónő; ahol ma kis, zsebkendőnyi földekben álmodik a holnapi kenyér, az ősszel már traktor zúg; tudjuk előre, mennyi vas és harisnya, tégla és cipő, gép és alma jut jövőre az országnak, a nagyapáknak és unokáknak, tízmilliónyi honfitársnak. És tudjuk azt is, hogy a köz előrehaladásával boldogabb, fényesebb az otthoni öröm, az egyes ember mindennapja is változik. Az élet rendje ez, a szocializmusé, amely úgy lett életünk része, mint az ezek országútjain rohanó vér útja, a lélegzet üteme: nélküle nincs tovább. EZT NEM TUDJA megmutatni szorgos népszámláló munka — eztérezni,tudni kelli jjjsa mi korunk nem hisz máj? ajégi százesztendős jövendőmondanak: mi tudjuk, hogy a javak gazdagabb áradása, szépülő élet és mindennek sziklaalapja, a béke — a mi dolgunk, a mi munkánk, helytállásunk szülötte. Ennek a gondolatnak jegyében köszöntjük a magyar szervezett munkások hatalmas táborát újév, hajnalán — kívánunk mindannyiuknak ered-* ményes, gyümölcsöző, boldog, vágyaikat valóra váltó esztendőt. Jó egészséget, jó munkát! MIT HOZOL, ÚJ ESZTENDŐ? Csúcskonferencia, megvalósuló hazai tervek, űrbéli száguldó rakéták, nagyszerű találmányok, legyőzött betegségek és legyőzött háborúakarók — jó remény és tiszta bizalom fogad, 1990. Remény és bizalom, mert akár a szív dobbaanása, oly természetes, hogy a szocialista rendben nem puszta szó a jókívánság: együtt dolgozunk érted, boldog új esztendő. Az Országos Béketanács felhívása Az Országos Béketanács 1960. január 1-én felhívással fordult a világ népeihez, hogy őrizzék meg továbbra is a békét. A béke megőrzésének, a szocializmus győzelmének eredményekben gazdag esztendői vannak mögöttünk, a békés fejlődés gyönyörű korszaka előtt állunk. Lépjünk előre bátor reménységgel az új esztendőben azzal, hogy becsületes munkánkkal hazánkat tovább visszük a felvirágzás útján, hiszen nemzeti és társadalmi törekvéseink megegyeznek az emberi haladás irányával, és így hozzájárulnak az egyetemes béke fenntartásához — hangzik az Országos Béketanács felhívása. Kitüntetés A Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Greguss Pál Kossuth-díjas egyetemi tanárnak, a biológiai tudományok doktorának kiváló munkája elismeréséül, hetvenedik születésnapja alkalmából a Munka Érdemrend kitüntetést adományozta. A kitüntetést csütörtök délben Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke adta át. (MTI) (Lelkes István felvétele) Menyzetftfrzi S/u£ue&zte’t Budap&tten Itt meg kell állni egy pillanatra. Ez törvény, és mindenkire kötelező. Hogy mióta csinálják, azt nem tudom, de minden Szilveszter délutánján egyszerre csak papírtrombitával telik meg az utca. A Körút és Rákóczi út találkozásánál különösen sok van belőle. Még alig villantották fel az est szürke köpenyét a körúti neonok, már kezdődik ahangverseny. — De szépen fújja — szólal meg mellettem egy tekintélyes férfiú. — Verdi... a bevonulási induló — bizonygatja egy másik. Ezen aztán elvitatkoznak egy darabig. Néhány lépéssel odébb, a Hungáriában áll a bál... Soha vidámabb 6 esztendei búcsúztatót. Az öreg falak, az aranycirádás oszlopok mintha megifjodtak volna. Muzsika szól, halkan. Huszonnyolc pincér suhan az asztalok között. Szilveszteri ízek nagyszerű vonulása ez. Illatos levében méltóságteljesen úszik a balatoni süllő és halk sóhaj kíséri a frissensültek hadát is. S már csurran a bor, hogy helyet csináljon a vacsorának. A sztár — látszik, hogy nem magyar gyomor döntötte el — a somlói habos, a csokoládéval nyakonöntött, mazsolával, tejszínhabbal, dióval »tarkított« rumos piskóta. Az asztaloknál nyolcszáz vendég. Külföldiek. Búcsúztatni az óesztendőt és köszönteni az újat érkeztek hozzánk. Igazi Bábel. Cseh, francia, lengyel, szovjet, angol és bolgár vendégek dicsérik a maguk nyelvén a magyaros ízeket. S mit mondhat még az est krónikása? — A bál színes, eleven forgatagából csak villanásokat. Éjfél. Egy percre valamennyi csillár fénye kihuny, vége az évnek. — Sznovim godom! — Glückliches Neujahr! — Happy New Year! A Hungáriában összekoccan nyolcszáz pohár, köszönteni egymást. — Boldog új esztendőt! Szól a muzsika, 9 hajnalig csárdászt polkát, tangót, rumbát járni indul a láb. (md)