Népszava, 1960. május (88. évfolyam, 103–128. szám)

1960-05-01 / 103. szám

r- ___________| Éljen május 1. i­s­­ A MI ÜNNEPÜNK mikor 1889-ben a nemzetközi munkásosztály, felmérve erőinek egyre szélesebb körű kibontako­zását, a II. Internacionálé párizsi alakuló kongresszusán elhatározta, hogy május elsején »minden nemzet proletársá­­ga a munkásvédelem mellett minden hely­ségben nagyszabású tüntetést rendez­, más volt még a világ képe. Királyok, csá­szárok és cárok rendőrei rohamozták meg a felvonuló munkásokat, 10—14 órás mun­kaidőben dolgozott a proletár a kizsákmá­­nyolóknak, éppen csak megindult a hatal­mas mozgalom, amely félévszázaddal ko­rábban, Marx és Engels szavával hívta fel a munkásokat, hogy »Világ proletárjai egyesüljetek!« A hetven május elseje alatt megváltozott a világ arculata. Világrészeken át­ meg át­zengett a májusi harci felhívás, a nemzet­közi munkásszolidaritás szava és a mai május elsején hatalmas országokban, világ­résznyi földdarabokon a proletariátus al­kotta társadalmi rend, a szocializmus ural­kodik. Amiért az első májusokon s még oly sokáig rendőrsortűzzel, kardlapozással szembeszállva tüntetett a munkásosztály, ma Valóság. 1917 Nagy Októberében az emberi történelem egészen új fejezete kez­dődött — a munkásosztály győzelmeinek kora, a szocializmus győzelmeinek korsza­ka. Megszületett a Szovjetunió és ettől az időtől fogva a harcos május elsejéknek több, nagyszerűbb tartalma lett. A küzdő munkások, a májusi tüntetők előtt ott állt a példakép: a munkások és parasztok egyre erősödő, izmosodó hatalmának képe. A magyar munkásosztály­­— amely alighogy lerázta a céhrendszer bi­lincseit — mégis már akkor, het­ven esztendővel ezelőtt is ország­szerte tettekkel visszhangozta a nemzet­közi proletariátus harci felhívását. Sok-sok ezer munkás vonult fel Budapesten is, szembeszállva a kirendelt rendőrséggel és katonasággal a Városliget előtti térre. Nem lehet mély megindultság nélkül ol­vasni a felvonulásról szóló egykori tudósí­tásokat, a harcos nagygyűlés szónokának, Engelmann Pálnak szavait: »... egy össze­tartozó egészet, egy egységes munkáspártot kell képezni...« — mondotta, hangoztatva, hogy csak együtt, a világ munkásainak kö­zös harcával lehet győzni a kizsákmányolás felett. A mindennapi gazdasági harc csa­patáról, a szakszervezetről is szólt: »Nem mulatás kedvéért jöttünk itt ma össze. Mi a mai napot, mint új korszak kezdetét ün­nepeljük. Amit kivívni lehet, azt ki kell vívnunk szilárd szakegyesületi szervezke­dés által.« Ez volt az első magyar május elseje fő mondanivalója. A mai májuson elmond­hatjuk, hogy a magyar munkásosztály leg­jobbjai, a harcos tömegek mindig hűsége­sek voltak a május nagy jelszavaihoz. Het­ven éven át, győzelmek, nagy csaták, át­meneti kudarcok és súlyos vérveszteségek, majd újra és ezúttal már egymást követő győzelmek igazolták, hogy a munkásosztály és az egész dolgozó nép felemelkedésének szervezője, vezetője a munkásosztály erős pártja. Erős párt, amely mögött, mint a vezető erő mögött sorakoznak fel az osz­tály többi szervezetei, mindenekelőtt a szakszervezetek. Amit az első magyar­­országi május elseje a nemzetközi össze­fogás szükségességéről mondott, vérükké vélt a magyar munkásoknak. H­osszan lehetne ma beszélni a régi, felszabadulás előtti magyar má­jus elsejékről, a lelkes és harcos tömegekről, a május elsejét sétá­vá szelídíteni akaró opportunistákról, a két világháború közötti úgynevezett «­néma tüntetésekről«, a reszkető reakciós ural­kodó osztályok gonosztetteiről és a mun­kásosztálynak a győzelembe vetett törhe­tetlen hitéről, proletár internacionalista szelleméről. Mindezt bizonyára elmondják az ifjú felvonulóknak az idős munkások majd a májusi menetben. Számunkra most a legfontosabb a mai május üzenetét kihallani az egész világon zengő májusi dalból. A mi ünnepünk most már tizenhatodszor szabad május. Tizen­hatodszor indul el felvonulásunk a dolgo­zók Magyarországán. Amióta a szovjet nép hősi erőfeszítései, a szovjet hadsereg vér­áldozata elhozta a szabadságot a magyar népnek, a május elseje más, szebb, nagyobb ünnep lett. A szocialista világrendszer or­szágai között hazánk is ott van az emberi haladásért és békéért küzdők legyőzhetet­len csapatában. Megváltozott a társadalmi rend, szocializmust építünk , és változott, szüntelenül változik, fejlődik az ország is. Új arca van már Magyarországnak: nép­gazdasági terveink már a holnap képét is felrajzolják. A dolgozó ember derűs jele­néért és szebb holnapjáért vívott harc számadása lett a májusi ünnep és büszkén mondhatjuk el, a magyar dolgozó nép mél­tónak bizonyult a nemzetközi munkásosz­tály bizalmára, szeretetére és támogatására. Amikor 1956-ban, az ellenforradalom sötét erői vissza akarták forgatni a történelem kerekét, a proletár internacionalizmus el­len léptek fel először. A magyar munkás­­osztály megfelelő választ adott: az osztály ügyéhez, a nemzetközi proletárszolidaritás­hoz való hűség szavait és tetteit. És felelt a nemzetközi munkásosztály is: segítség­­gel, mellénkállással mutatva meg, hogy a mi harcunk a proletár internacionalizmus győzelmének harca. Korunk a proletár in­ternacionalizmus győzelmének kora — te­hát az emberiség békés, jobb jövendőjének záloga is. A Szakszervezeti Világszövetség tit­kársága május elseje alkalmából üzenetet intézett a világ dolgozói­hoz és szakszervezeteihez. Ez az üzenet is a nemzetközi munkásosztály nagy és mély felelősségérzetéről beszél, amelyet az egész emberiség sorsa, jövendő­je felett érez. Ebben az üzenetben először — akárcsak hetven évvel ezelőtt az első harcos májusi ünnep jelszavaiban — min­den dolgozó ember jobb munkakörülmé­nyeiért hív harcba. Az egykori »három nyolcas«, a nyolc óra munka, nyolc óra szórakozás, nyolc óra pihenés hétévtizedes jelszavának mai változata ez. De a csak a munkásosztály közvetlen követeléseiért ví­vott harc mellé odasorakozott az új, a mai májusokon számos, az egész emberiség jö­vőjét szolgáló akció, harci feladat is. Az SZVSZ ebben az idei üzenetben a hideg­háború megszüntetéséért, a tartós békéért vívott harcot is odasorolja május elseje feladatainak ünnepi jelszavai közé. A mun­kásosztály, amely a mi korunkban már egyedüli őrzője a népjogok, az igazi sza­badság, a kizsákmányolástól mentes szabad élet, a valódi demokrácia a burzsoázia ál­tal már sárba tiport lobogójának, őrzője és leghivatottabb őrzője a békének is. A Szakszervezeti Világszövetség májusi fel­hívásának szavai megtalálják az utat a még oly különböző körülmények között élő, egymástól messzi földön élő dolgozók szí­véhez és értelméhez is. A munkásosztály harcos ünnepe a mi korunkban már a bé­kéért vívott harc ünnepe is. A hideg­háború apostolai, az atombomba megszál­lottjai nem véletlenül azonosak a haladás leghangosabb, és legkíméletlenebb ellensé­geivel! A nemzetközi munkásosztály, ami­kor az atomhalál perspektívája ellen szó­lítja harcba az emberiséget, a legnemesebb és legtisztább humanizmus jegyében mutat rá egy más, jobb, emberibb lehetőségre: a két társadalmi rendszer, a szocializmus és a kapitalizmus közötti békés versenyre. A békéért küzdő erők élén haladó Szovjetunió, a világ első szocia­lista nagyhatalma, az az ország, ahol elsőnek valósultak meg a dol­gozó milliók májusi követelései, most, a következő hetekben, a csúcstalálkozón új­ra szót emel majd a leszerelésért, az atom­fegyver törvényen kívül helyezéséért, a hidegháború megszüntetéséért. A nemzet­közi munkásosztály nagy májusi sereg­szemléje csak aláhúzza majd ezeknek a követeléseknek egyetemes emberi voltát. Mert Moszkva és Budapest, New York és London, Afrika és Ausztrália májusi fel­vonulásai sokban különbözhetnek egymás­tól: különböző nyelveken különböző jel­szavak szólnak, itt tábornokok haladnak munkásokkal egy sorban, ott rendőrség ügyel a »polgárok nyugalmára«, amott az épülő szocializmus eredményeit ünnepük n em itt még elviselhetetlen munkakörülmé­nyek ellen tüntetnek. De a béke védelmé­ben, a háborús gyújtogatás ellen fellépő munkásmilliók nagy májusi tüntetése azo­nos hangon szól a Föld minden nyelvén. Í­gy lett, ezért lett a mi korunkban a proletariátus nemzetközi szolidaritá­sának májusi ünnepe egyben a világ békét akaró embereinek nagy ünnep­napja is, száz- és százmilliók harcos béke­tüntetése. Valaha, hetven évvel ezelőtt a munkásember emberhez méltó életéért hangzottak fel az első harcos májusi jel­szavak, a mai májusünnep az egész embe­riségért emel szót, a békéért, az építésért, a jövőért, öt világrészben dong a föld a felvonuló százmilliók menetoszlopai alatt, öt világrész, az egész földkerekség vissz­hangozza a májusi lobogók alatt tüntető tömegek rendíthetetlen akaratát, békét a világnak! Írta: Somogyi Miklós. Világ proletárjai egyesüljetek! a világ munkásainak harci seresszemlére!NÉPSZAVA • A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI NAPJA •­­ 88. ÉVFOLYAM, 103. SZÁM ÁRA 1 FORINT 1960. MÁJUS 1. VASÁRNAP­­ -------------------------------------------------------------­Éljen a békéért,­­ társadalmi haladásért küzdő népek barátsága! !

Next