Népszava, 1960. augusztus (88. évfolyam, 182–206. szám)
1960-08-20 / 198. szám
Mit tolassak szóvá, ha kongresszusi küldött lennék. ? Munkások, műszaki vezetők, szakszervezeti tisztségviselők nyilatkozata az üzemüket, az embereket foglalkoztató kérdésekről közeledik a szakszervezeti kongresszusok ideje. Különböző üzemekben tapasztaltuk, hogy nagy a készülődés. Persze nem mindenki juthat el a kongresszusra, hogy ott elmondja véleményét és az is előfordulhat, hogy nem mindeme a válaszok. Babati Ferenc, aCsepeli Papírgyár karbantartója: — Örömmel jelenteném be a kongresszusnak, hogy nemrég nyertük el a szocialista brigád címet. A munkaversenyről és a brigádmozgalomról beszélnék, amely — az eredmények is bizonyítják — nálunk jó úton halad. Akik eddig idegenkedtek a versenytől, most azok is bekapcsolódnak, mert az emberek egyre inkább látják és érzik: van értelme annak, ha jobban dolgoznak, hiszen napról napra jobban, szebben élünk. Hogy az szb helyesen szervezi a versenyt, azt bizonyítja a szocialista brigádmozgalom fejlődése is, amely, véleményem szerint, egy fejlettebb formája a munkaversenynek, mert már nemcsak a mennyiségi és minőségi munkára ösztönöz, a szocialista embertípus nevelőSümegi József Chinoin-gyári főművezető, az szb termelési felelőse. — Helyesnek tartanám, ha a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének kongresszusán foglalkoznának a művezetők jogaival és kötelességeivel, illetve azok módosításával. A művezetők jogait és kötelességeit hét-nyolc évvel ezelőtt állapították meg. Ma már senki nem beszél róla. Nem ismerik és nem alkalmazzák, feltehetőleg azért, mert nem felel meg a jelenlegi követelményeknek. Ismerve a második ötéves tervben a vegyipar nagyarányú fejlődését, szükséges ezzel törődni. A következő távlati, 15 éves tervben, tudomásom szerint, az állami Szőke Béla, a Hazai Pamutszövőgyár gyáregységvezetője: — Szívesen tolmácsolnám a kongresszusnak, hogy a textilipar dolgozói milyen örömmel vették tudomásul a szombat éjjeli munka megszüntetését és számos helyen a munkaidő csökkentését. Beszélnék arról, hogy a munkások helyeslik a szakszervezet harcát a túlóráztatások ellen, és mint műszaki, magam is egyetértek ezzel. Véleményem szerint azonban a túlzott túlóráztatásokat csak akkor lehet egyik küldött kap szót. Négy iparághoz tartozó üzemek munkásainak, szakszervezeti és műszaki vezetőinek tettük fel a kérdést: — Mit mondana, ha kongresszusi küldött lenne? se is előtérbe kerül. Szükséges azonban, hogy a brigádok megalakulásuk után, sőt a szocialista cím elnyerése után is rendszeresen segítséget kapjanak a vezetőktől. Elősegítené a szocialista brigádok fejlődését az is, ha egyértelmű állásfoglalás lenne a szocialista brigád fogalmáról, és tisztázódna a munkaverseny és a szocialista brigádmozgalom kapcsolata. — Beszélnék még a kongresszuson a karbantartási szakemberek problémáiról is, akik — úgy érezzük — háttérbe szorultak a nehéziparban dolgozó karbantartókkal szemben. Azokkal a szavakkal szeretném kifejezni magam, amelyeket szaktársaim használnak: a tízkilós kalapács, a csapágyak bedolgozása, a hántolás vagy a műszerek alkalmazása a nehéziparban is éppolyan munka, mint a könnyűiparban. ipar háromszorosára növekedik, ezen belül a vegyipar hétnyolcszorosára. Meg kell hogy változzon a művezetők feladatköre is, hiszen a nagymérvű fejlődéssel lépést kell tartaniuk. A törzsgárda kialakítása, jó szakmunkások és csoportvezetők nevelése, a munkásokkal foglalkozás az eddiginél nagyobb feladatként jelentkezik majd. Az a véleményem, hogy ennek a megnövekedett feladatkörnek a jobb ellátása érdekében nagyobb erkölcsi és anyagi megbecsülésben is kell részesíteni a művezetőket. Szerintem ez nem vállalati jelenség, hanem iparági, s ezért szükséges, hogy magasabb szinten történjék intézkedés, megszüntetni, ha emeljük az üzemek műszaki vezetésének és a gyártás ütemezésének színvonalát. Ezzel kapcsolatban viszont megemlítem, hogy az üzemek műszaki dolgozói, de különösképp a középkáderek szükségesnek és rendkívül hasznosnak tartanák a szélesebb körű külföldi tapasztalatcserét. Felhívnám a kongresszus figyelmét arra, hogy meg kellene gyorsítani a szükséges szociális beruházások megvalósítását. Üzemünkben például kicsik az öltözők, kevés a szekrény és a zuhanyozó. Nem felel meg az egészségügyi követelményeknek a konyha. Némelyik üzemrész egészségügyi berendezései — ködtelenítők, porelszívók, szellőztetők — korszerűtlenek és elégtelenek. — Feltétlenül beszélnék a munkaruháról. Jelenleg a dolgozók a megállapított kihordási idő alapján kapják a munkaruhát. A védőöltözetet pedig kihordási idő előírása nélkül mindenkor a tönkremenés, illetve hibásodás esetében cserélik. A dolgozók nagy része, sajnos, nem óvja és nem gondozza kellően munkaruháját, védőruháját, amelyek emiatt idő előtt elhasználódnak. Úgy érzem, helyes volna, ha a munkaruha és védőöltözet árát a megállapított kihordási idő alapján a munkabérbe építenék be, s a dolgozók maguk gondoskodnának munkaruha-szükségletükről. Ennek eredménye lenne, hogy jobban óvnák munkaruhájukat, az átlagos használati idő növekedne, vagyis jól járnának a dolgozók, de jobb lenne a népgazdaságnak is. A munkásszállásokról Andai Sándorné, a Fővárosi Vízművek munkásellátási felelőse: — A munkásszállások helyzetéről szeretnék szólni. A Vízművek dolgozói hat állandó és egy ideiglenes szálláson laknak, ami nemcsak a szakszervezet munkáját nehezíti meg, mert nehéz összefogni egy ilyen széteső területet, hanem a népgazdaság számára is tetemes kiadást jelent. Ezek a szálláshelyek nem a Víziilű tulajdonában vannak, rengeteg pénzt kell karbantartásukra és fenntartásukra költenünk. Csak egy példát szeretnék említeni: az Imrefürdő átalakítása és berendezése mintegy 150 000 forintunkba került, de így is lehetséges, hogy elveszik tőlünk. Miután a Csatornázási Műveknél, a Parképítő Vállalatnál, a Köztisztasági Vállalatnál is hasonlóan szétszórt munkásszállások vannak, az lenne a javaslatom: a központi vezetőség hasson oda, hogy ezek a vállalatok egy központi munkásszállást kapjanak. A mostaniak fenntartására fordított százezrekből kitelne az új munkásszállás építésének költsége. * Négy iparágból mondták el dolgozók véleményüket, így, ahogy van, továbbítjuk az illetékes kongresszusnak. Baják Aranka A versenyről és a karbantartók megbecsüléséről A művezetők jogairól és kötelességeiről A túlórákról, a szociális létesítményekről és a munkaruhákról a fővárosi tanács történő- Három történet szék munkaközösségénél megíratja Budapest történetét hat kötetben. A kis hírecskét olvasva, szinte már látom a vaskos köteteket a könyvüzletek polcain, megtöltve múlttal, jelennel, történelemmel. Friss falak a napsütésben Az új házról, amely ott áll Rákosligeten, megbújva a dús lombú szederfák tövében, legfeljebb csak ennyit jegyezhetnének fel az új kor történészei: »Épült 1957 és 60 között. Építette: Pavlik János.« Két ablaka az utcára néz. Hátul, hol paradicsomok piroslanak, s száradó ruhát lenget a szél, széles lépcső vezet a tágas tornácra. Pavlik János, aki különben a BELSPED szállítómunkása, pontosan így álmodta meg a házát. Az asszonynak — aki Tiszaföldvárról került a nagyvárosba — volt valami öröksége. Sovány kis pénz, de ez jelentette az alaptőkét a rákosligeti telekhez. Aztán jöttek a rakosgatós esztendők. Néhány halom tégla, pár vasgerenda, s indulhatott az építkezés. Éppen az alapot ásták ki, amikor Pavlik János megbetegedett. Fél év után fél vesével, sápadtan és megfogyva került ki a kórházból. És alighogy piros téglák épültek a falakba, Pavlik János ismét bekerült a kórházba. Most már a tüdejét támadta maró fogakkal a betegség. Lesz-e ház, igazi otthon a nagy szederfák tövében?! Egy vasárnap reggel néhány szállítómunkás táborozott le a szederfák alattegykét szomszéd a Reitter Ferenc utcából. A gyerekeket kirakták a nagy fák alá, homokból építeni házakat. Ők pedig nekiláttak az igazinak. Mire Pavlik János pokrócba csavarozva lábadozott az eperfa tövében, már elfogyott a néhány halom tégla, s a falak örvendezve nyújtózkodtak a napsütéses ég felé. .. „Szia, haver!“ Két nap után kirakták a Ganz-gyárból ésmáshol sem volt maradása. Már azt hitték, sohasem lesz ember ebből a Kovács-lányból. Bekerült az egyik újpesti szövőüzembe. Az első nap ott is kellemetlenséggel kezdődött. A művezető valami megjegyzést tett, s ő nekiment tíz körömmel. Aztán kicsit megszeppenve bevonult cigarettázni az öltözőbe. Fél óra múlva hívatta az igazgató: — Maga most azt várja, hogy kitegyük az üzemből. Hát nem. Ilyen könnyen nem szabadul. Itt fog maradni, s ha tetszik, ha nem, megtanul dolgozni! . Másnap nem ment be az üzembe. Harmadnap mégis meggondolta magát. — Csak nem volt beteg? — érdeklődött udvariasan a művezető. — Nem — förmedt rá dühösen, de azért egész nap el nem mozdult a gép mellől, így ment ez pár napig. Jóformán senkihez sem szólt egy árva szót sem. Aztán a véletlen úgy hozta, hogy az üzemi lapba hiányzott egy riport. A mai fiatalokról. A lap szerkesztője, aki nem volt még túlságosan jártas gyári ügyekben — egész nap kétségbeesetten szaladgált. Így jutott el a Kovácslányhoz. — Mondd csak, nem írnál valamit a mai fiatalokról? — Még mit nem! Eredj a ... — rivált reá a lány, de másnap kicsit zavarodottan csúsztatta az írást az asztalra. Nem valami kiforrott alkotás — a címe is ez volt: »Szia, haver!« —, de volt benne valami, amire fel kellett figyelni. Bekerült az újságba. Amikor a lap megjelent, mindenki körülötte gyülekezett. Dicsérték, vele örültek és ő csak állt szorongva a kör közepén. Lehet, hogy ez indította el, lehet, hogy más, a változást Mert azóta a Kovács-lány nem gorombáskodik, nem megy tíz körömmel a művezetőnek. Megtalálta a helyét az üzemben. A legnehezebb a világon A civódás már nem új keletű dolog köztük. Valahol talán ott kezdődött, hogy Ferencznét — ezt az erős kövér, szorgalmas asszonyt — kiküldték Szovjetunióba jutalomüdülésre. S valahol ott folytatódott, hogy ugyancsak Ferencznét jelölték segédművezetői tanfolyamra. Baloghné valami megjegyzést tett, hogy: »Ja, akinek isten a barátja ...« Természetesen visszajutott Ferenczné fülébe. Kínos magyarázkodás. Ez azonban nem jelenten semmit. A húr egyre tovább feszült. Már odáig is elmentem, hogy szánt szándékkal kellemetlenségeket okozzak egymásnak. Aztán úgy adódott, hogy Fe-renczné egy alkalommal rosz- szül terítette Baloginé elé az anyagot (ugyanis egyik ruha- gyárunkban dolgoznak) és így: selejtes lett a szabás. Pattanásig feszült a hangu:lat. Már mindent elmondtak: egymásnak. Kíméletlenül, kegyetlenül, ahogy csak két asszony tud veszekedni. A többiek, akik ott tehetetlen- kedtek körülöttük, már arról beszéltek: ezek után kettőjük; közül valaki elmegy az üzem- ből. ; És akkor váratlan fordulat történt. ; Balogné csendesen odament, s megérintette Ferenczné vál-3 lát: 3 — Ugye, ha két ember gyű-! lölködik egymással, ezért mind a kettő hibás? ! Ferenczné nem szólt semmit sem, csak hirtelen jött szere- tettel végigsimitotta a másikat.! Mert civódni könnyű egy- mással. De utána odamenni, egymáshoz — talán a legnehe- zebb a világon. * * ji Jól tudom — hiába is kutat- nám —, az effajta változások- ról nem beszélnek majd a Bu-dapest történetéről szóló kró-* nikák. Pedig ez is hozzátarto-* zik a városhoz, az utcák, s a t terek változásához. J Gantner Ilona 2 ÉPÍTÉSRŐL, NEVELÉSRŐL, MEGÉRTÉSRŐL 1960. augusztus 20 (MTI Fotó : Mikó László felvétele) ESTE AZ URÁNIA BEMUTATÓ CSILLAGVIZSGÁLÓBAN. A népszerű intézményt igen sokan látogatják, az üzemek és vállalatok csoportos kirándulásokat is szerveznek a csillagvizsgálóba. Esténként előadásokat és bemutatókat tartanak az Uránia munkatársai a közönségnek. Képünk: az Amatőr Optikusok Baráti Körének tagjai 12,5 cm-es tükrös távcsövet készítenek saját használatukra NÉPSZAVA Szeptember 1-től ismét munkában a magyar atomreaktor A technika, a mezőgazdaság és a gyógyászat számára állítanak elő izotópokat a Központi Fizikai Kutató Intézetben Még pihen az atomreaktor fenn a Csillebércen; nyári álmukat alusszák a hatalmas gépek, szivattyúk és bonyolult elektronikus berendezések. De, ha valamire illik az »aktív pihenés« meghatározás, úgy a magyar atomfizikai kutatás e bázisa és a vele szorosan együttműködő izotóplaboratórium kiérdemli ezt a jelzőt. Mert a pihenés csak látszólagos: a hatalmas üveg-, csempe-, betoncsarnokban lázas munka folyik. Fizikusok, technikusok, szerelők dolgoznak a reaktor két emelet magas testén, mérnek, vizsgálnak, javítanak. Szeptember 1-én ugyanis ismét működni kezd a reaktor, hogy sok más feladata mellett izotópokkal lássa el az ipart, mezőgazdaságot, gyógyászatot. Mégpedig az eddigieket felülmúló mértékben... tal kutatók dolgozzák fel itt a besugárzott anyagot. Megtisztítják a szennyező izotópoktól és műszerekkel mérik az aktivitás nagyságát. Az Y 90, a jövő gyógyászati anyaga Amíg a célanyagból izotóp lesz A Központi Fizikai Kutató Intézetbeli látogatásunk Kiss István kandidátusnál kezdődik. — Amikor rádióaktív izotópokról beszélünk, egész sor alkalmazási terület juthat eszünkbe — mondja a magkémia I. osztály izotóplaboratóriumának vezetője. — A többi között öntvényvizsgálat a technikában, a műtrágyázás hatékonyságának elősegítése a mezőgazdaságban, diagnosztikai és terápiás felhasználás az orvostudományban. A Központi Fizikai Kutató Intézetben elsősorban rövid felezési idejű izotópokat állítunk elő, amivel fedezni tudjuk a hazai szükségleteket. A hosszú felezési idejű izotópokat továbbra is a Szovjetunió bocsátja rendelkezésünkre. Mielőtt végigkísérnénk az izotóp útját a reaktortól a laboratóriumi preparálásig, Gróz Péter, az izotóptermelés közvetlen irányítója, elmagyarázza, hogy az aktív zónában levő neutronsugárzás hatására keletkeznek az úgynevezett célanyagból az izotópok. Majd fehér köpenyt és gumikalucsnit kapunk, úgy lépünk a műhelybe, ahol Kókai Alajos kis kvarcüveg-fiolát mutat. — Ebben van a célanyag — mondja, azután alumíniumtubusba helyezi a fiolát, a tubust pedig másik fémhüvelybe. Belépünk a reaktor csarnokába. A műhelyvezető hatméteres rúdhoz erősíti a fémtokot, megindítja a darut, amely lassan a reaktor nyitott tetejéhez emeli a célanyagot. Ez természetesen csak próba, hiszen az atomreaktoron szerelők dolgoznak, az »indulás« előtti utolsó simításokat végzik. Bepillantunk a függőleges csatornába, megtekintjük az ejtőcsöveket, amelyeken keresztül a besugárzott célanyag a meleg kamrába, onnan pedig az izotóplaboratóriumba kerül. A laboratórium ablakai a 80 méter magas szellőző kéményre nyílnak. Nagy Ágnes, Vásáros László és Tóth Béla fiaAz első félévben 11 féle izotópot készített a laboratórium, amelyek közül az egyik jóval legnevezetesebb az Y 90-es izotóp. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség katalógusában csak két ország — Anglia, és Hollandia — szerepel, amely a gyógyászati célokat szolgáló Y 90-est hozza forgalomba, most azonban Magyarország is rákerülhet a listára. Molnár Ferenc tudományos munkatárs tavasz óta »gyártja« az Yttrium 90-est, amit az agyalapi daganatok, rákos megbetegedések elleni küzdelemben használ az orvostudomány. . Fehér port, nttriumoxidot láthatunk kis üvegcsében. — Ebből készítjük az egy milliméter átmérőjű, négy milliméter hosszú rudacskákat, amelyek a reaktorból kikerülve, bétasugárzást bocsátanak ki — mondja Molnár Ferenc. — az Y 90-es, amelyet az orvosok a »jövő anyagának« neveznek. Sugárzása csak 1—1,5 centiméter mélyre hatol az emberi test szövetébe, tehát a daganaton kívül mást nem roncsol. A KGST-államok közül mi gyártjuk ezt a fontos izotópot. — A reaktor indulása után az eddigieken kívül újabb három izotóp, Bróm 82, Bárium 140, Lantban 140 kerül előállításra — tájékoztat Gróz Péter. — Tehát év végéig 14 féle izotóp jut a KFKI-ból az izotópelosztó intézethez, onnan pedig a fogyasztókhoz. A „világ legtisztább“ aranya Néhány szobával odább szerencsénk volt látni a »világ legtisztább aranyát«. Sápadtan csillog a sárgás-fehér, szenynyeződésmentes fém a kvarcsiolában, amelyből az Au 198- as izotópot készíti Molnár József aspiráns. Az Au 198-ast testüregi tumorok gyógyítására használják: 50 csatornás elektronikus analizátorral ellenőrzik tisztaságát. De nemcsak a gyógyászatot segítik a fizikusok és a vegyészek. Az Irridium 192-es izotópja technikai célokra, az Ag 110-es pedig kohászati felhasználásra kerül. Jövőre újabb 16 izotópot állítanak elő az atomreaktor segítségével, köztük a Foszfor 32-est a mezőgazdaság a terméshozam növelésére és a Fe 59-est a tudomány kutatási célokra alkalmazza. Az egyre fokozódó hazai igények kielégítése nagy feladatokat ró az izotóplaboratórium munkatársaira és a szeptember 1-én újból üzembe lépő itomreaktorra. A lelkes, többnyire fiatalokból álló kutatójárda bizonyára továbbra is kivívja a hazai és a külföldi rakkörök elismerését. Jankovszky János