Népszava, 1960. október (88. évfolyam, 233–258. szám)
1960-10-01 / 233. szám
Harmincmillió forint a belkereskedelmi dolgozók munkakörülményeinek javítására (Tudósítás a 8. oldalon) * Ma: Iránytű és Szerkesztői üzenetek (A 4. oldalon) Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 88. ÉVFOLYAM, 233. SZÁMÁRA 60 FILLÉR 1960. OKTÓBER 1. SZOMBAT Öt kormányfő javaslata újabb Hruscsov—Eisenhower találkozóra Pénteken délelőtt — magyar idő szerint 15.56 órakor — összeült az ENSZ-közgyűlés plenáris ülése, hogy folytassa a nemzetközi helyzet általános vitáját. A délelőtti ülésen a válasz jogán elsőnek Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a lengyel ENSZ-küldöttség vezetője kért szót. Macmillan angol miniszterelnök csütörtöki közgyűlési beszédére válaszolva, Gomulka bevezetőül rámutatott, hogy Macmillan egyetlen tényt sem cáfolt meg, amelyet ő (Gomulka) Nyugat-Németországgal kapcsolatban, mindenekelőtt pedig a nyugatnémet revans-követelésekről a közgyűlés elé tárt. A lengyel küldöttség vezetője Macmillan magatartását a néhai Chamberlain politikájához hasonlította. A lengyel küldöttség vezetője a továbbiakban hangsúlyozta, hogy mind a lengyel kormány, mind pedig Lengyelország szövetségesei ismételten megállapították, a jelenlegi lengyel határok véglegesek, és azokról nem lehet vitatkozni. Egyértelmű a háborús propagandával az, ha valaki területi követeléseket hangoztat Lengyelországgal szemben. A következő felszólaló Ahmed Sukeiri, Szaúd-Arábia képviselője, javasolta, hogy semleges országok vezetőinek részvételével tartsanak szovjet—amerikai csúcstalálkozót. Azzal indokolta javaslatát, hogy a múlt tapasztalatai szerintnincs sok értelme újabb négyhatalmi találkozót tartani«. A szaúd-arábiai küldött támogatta az algériai és az omami nép harcát. Nyugat-Irian kérdéséről szólva Sukeiri rámutatott, hogy Nyugat-Irian Indonéziához tartozik, és nincs olyan hatalom, amely elszakíthatná ezt a területeit az anyaországtól. New York nem bizonyult (Folytatás az 5. oldalon) Hruscsov a szovjet-amerikai viszonyról nyilatkozott egy rögtönzött sajtóértekezleten Az angol szóvivő szerint Hruscsov hamarosan ismét találkozik Macmillannel Csütörtök este Macmillan angol miniszterelnök látogatást tett Hruscsov szovjet miniszterelnöknél, a Szovjetunió ENSZ-missziójának székhelyéig. A megbeszélés több mint két óra hosszat tartott. Az angol külügyminiszter elkísérte a megbeszélésre a miniszterelnököt. A megbeszélés után körülbelül félórával az angol küldöttség szóvivője sajtóértekezletet tartott, amelyen elmondotta, hogy a két kormányfő kicserélte véleményét több kérdésről, így a leszerelésről, a berlini kérdésről és az ENSZ helyzetéről. A tanácskozás célja csak velemielőtt Macmillan megérkezett volna a szovjet ENSZ- misszió Park Avenue 680. szám alatti házába, Hruscsov miniszterelnök a székház kapujában beszélgetést folytatott az ott várakozó mintegy 25 újságíróval. A beszélgetés során kijelentette, hogy nem akar beavatkozni az Egyesült Államok belügyeibe, de az a véleménye, hogy a jelenlegi elnök már nem hozhat komoly döntéseket. Hozzátette, hogy az új elnök nyilván sokkal jobb helyzetben lesz. Erősen remélem, hogy az új elnök hivatalba lépése után országaink viszonya határozottan javulni fog — mondotta Hruscsov, majd hangoztatta: biztos benne, hogy az új elnök jobban meg fogja érteni azokat a problémákat, amelyeket az V—2 repülőgép ügye vetett felménycsere volt és elhatározták, hogy ezt a véleménycserét folytatni fogják. Russell, Macmillan szóvivője közölte, hogy bár az eszmecsere nem vezetett az álláspontok közeledésére, a két miniszterelnök megegyezett abban, hogy a megvitatott kérdéseket fontolóra veszik, és egy későbbi időpontban újra megtárgyalják. Az angol szóvivő szerint Hruscsov valószínűleg a jövő héten viszontlátogatást tesz Macmillannél. Szovjet részről hivatalos közleményt a megbeszélésekről nem adtak ki, s jobban meg fogja érteni a párizsi csúcsértekezlet elmaradásának okait, az abból származó következményeket Ezután azt mondotta, hogy Eisenhower és Macmillan kijelentéseiben, amelyeket a leszerelésről tettek, nem lát túlságosan sok biztatót. Mind a kettő az ellenőrzést helyezi előtérbe. Mi azonban nem akarjuk ezt, amit mi akarunk, az a leszerelés. Mit érünk az ellenőrzéssel, hogyha még mindig vannak rakéták, és az egyik a másik országába küldheti ezeket a rakétákat? Ezután megkérdezték Hruscsovot, hogyha borúlátó, akkor miért folytatja mégis tárgyalásait a különböző államférfiakkal? Nem él benne végső soron a remény? Erre Hruscsov azt válaszolta: reménykedni akarok. Egy régi orosz közmondás szerint égi csepp víz is követ mozdíthat Macmillan csütörtök délelőtti beszédéről azt mondta hogy ezt a beszédet nem találta vagyon konstruktívnak Macmillan beszéde és magatartása általában emlékeztet engem Chamberlainre. Ezután arról beszélt Hruscsov, hogy az idősebb generációhoz tartozik és nagyon jól emlékszik rá, hogyan tárgyalt a régi Népszövetség a leszerelésről miközben Hitler fegyverkezett, és előkészítette a második világháborút. Hruscsov visszatért a beszélgetés során a párizsi csúcsértekezletre, és az U-2 kémrepülőgép ügyére. Azt mondotta, hogy ez megalázó volt a Szovjetunióra nézve Mikor megkérdezték, hogy előkészült-e az Eisenhowerral való találkozásra, azt válaszolta, »ha azt mondanám, hogy igen, akkor ez úgy hangzana, mintha könyörögnék ilyen találkozóért. De hiszen New Yorkban vagyunk és nem Moszkvában — tette hozzá. A szovjet kormányfő ezután kijelentette, hogy amikor az Egyesült Államok az U—2 repülőgépet a Szovjetunió fölé küldte, a repülőgépet lelőtték. Ugyanez történt az RB—47. repülőgéppel, és ha egy harmadik gépet küldenének, azt is ugyanígy lelőnék. Hruscsovot ekkor emlékeztették arra, hogy a Szovjetuniónak is vannak hírszerzői A kémkedés is más dolog — mondta Hruscsov —, s a repülőgépeknek más országok légiterébe való küldése is más dolog, önök küldenek egy repülőgépet mihozzánk, mi válaszolunk, s ez háborút okozhat. Mi nem akarunk háborút. A szovjet kormányfő azt mondta, hogy amikor viszszatért az Egyesült Államokban tett tavalyi látogatásáról, semmiféle barátságtalan kijelentést nem tett Eisenhower elnökről vagy az amerikai népről. Azt mondta, reméli, hogy a két ország viszonya javulni fog. S önök hogyan reagáltak erre? A Szovjetunió fölé küldték az US 2-t. Mi pedig becsületes tárgyalásokat akartunk folytatni az Egyesült Államok elnökével. A szovjet kormányfő végül azt mondotta, reméli, hogy az amerikai nép jobban meg fogja érteni a szovjet álláspontot a nemzetközi kérdésekben. Remélem, hogy az új elnök hivatalba lépése után országaink viszonya határozottan javulni fog Hruscsov és Macmillan találkozása (Rádiókép — MTI Külföldi Képszolgálat) Ünnepség az SZVSZ fennállásának 15. évfordulója alkalmából (Tudósítás a 2. oldalon) * Óbudai „elégedetlenek" (Riport a 3. oldalon) A leszerelés és a gyarmati rendszer felszámolása a megoldásra váró két legsürgősebb kérdés Az ENSZ-közgyűlés csütörtöki vitája Az ENSZ-közgyűlés csütörtök délelőtti ülésén elsőnek Norodom Szihanuk herceg, a a kambodzsai királyság miniszterelnöke szólalt fel. Szihanuk kijelentette, hogy országa igen nagy jelentőséget tulajdonít az ENSZ-közgyűlés XV. ülésszakának. Ezt a nagy jelentőséget már igazolták az eddig elhangzott felszólalások, valamint az, hogy az ülésszak ilyen magas szinten folyik. Tekintet nélkül arra — hangsúlyozta Szihanuk —, hogy a nemzetközi helyzetben mutatkozó bizonyos enyhülés után kiújult a hidegháború, az államvezetők ilyen nagy számban való megjelenése az ülésszakon — ami páratlan az ENSZ történetében — véleményünk szerint bizakodás forrása. Norodom Szihanuk kambodzsai államfő: A világ minden népének leghőbb vágya a leszerelés A továbbiakban Kambodzsa miniszterelnöke rámutatott arra, hogy országa teljesen önálló politikát követ és nem csatlakozik egyetlen tömbhöz sem. Kambodzsa békeszerető népét, a világ más népeihez hasonlóan, mindenekelőtt a leszerelés kérdése foglalkoztatja. A különböző nagy vezető államférfiak az ülésszakon való megjelenésüket azzal indokolták, hogy kiemelték, menynyire létfontosságú a leszerelés problémája, mennyire szükséges e kérdés kielégítő és végleges megoldása. A kambodzsai küldöttség véleménye szerint — folytatta a miniszterelnök — az Egyesült Álamok és a Szovjetunió egyaránt »azt a meggyőződését hangoztatta, hogy a leszerelés létfontosságú« bár e két állam között a »részletkérdésekben vannak nézeteltérések«. Szükséges tehát — mint ahogy ezt az Egyesült Arab Köztársaság elnöke is helyesen hangsúlyozta —, hogy e közös óhaj valóra váljék. Ehhez, Kambodzsa véleménye szerint, az szükséges, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése értesse meg az atomhatalmakkal: a világ minden népének leghőbb vágya a leszerelés. Polgár Dénes jelenti: A közgyűlésen Norodom Szihanuk beszéde után elhangzott Macmillan angol miniszterelnök felszólalása. Az angol miniszterelnök beszédéből érződött ugyan a közvetítési szándék és a miniszterelnök hangoztatta, hogy a nehézségek átmenetiek s megoldhatók, de valójában semmiféle konkrét javaslatot nem tett a fennálló nehézségek megoldására, a vitás nemzetközi kérdések rendezésére. Az angol miniszterelnök beszéde bevezető részében hangsúlyozta a 15. közgyűlés történelmi jelentőségét, majd rámutatott: azért jött, hogy közvetítsen az ellentétes vélemények között. Ezután sorra vett néhány nemzetközi kérdést. A párizsi értekezlet megszakadásával kapcsolatban azt mondotta, hogy ezt mindkét fél csak időlegesnek tekinti. Mind a Szovjetunió, mind a nyugati hatalmak kifejezték azt a kívánságukat, hogy előbb-utóbb folytathassák a tárgyalásokat. A beszédnek ennél a pontjánál Hruscsov szovjet miniszterelnök közbeszólt. Azt mondta: »Ne küldjenek U—2 gépeket. Szüntessék meg az agressziót, mert agresszió okozta a párizsi csúcsértekezlet meghiúsulását.« Macmillan ezután beszélt a gyarmati kérdésről. Hruscsov kijelentéseinek ellensúlyozására kijelentette, hogy Anglia és Franciaország számos volt gyarmatának függetlenséget adott, és szerinte »ez a gyarmatok felszabadításának egyetlen helyes módja«. Óva intett az »ideológiai háborútól«, mivel véleménye szerint ez tönkretenné az ázsiai és afrikai népeket. A továbbiakban Macmillan a német kérdésre tért át. Vi-Felhívjuk a közgyűlés figyelmét arra — mondotta Norodom Szihanuk —, menynyire értelmetlen és lehetetlen helyzetet teremt a Kínai Népköztársaság mellőzése, menynyire lehetetlen azt hinni, hogy a háború és béke kérdéséhez hasonló világproblémákat meg lehet oldani a majd 700 millió lakosú hatalmas ország törvényes képviselői nélkül. Bizonyos körök következetesen harcolnak az ellen, hogy Kínát felvegyék az ENSZ-be s e politikájukat a »tibeti kérdéssel« és a kínai—indiai határvitával támasztják alá. Ugyanakkor Indiának, amely a legilletékesebb fél a határvidék kérdésében és a legszakavatottabb megfigyelő a tibeti eseményeket illetően, meggyőződése, hogy Kínát fel kell venni az ENSZ-be. Kambodzsa képviselője kifejezte meggyőződését: az Egyesült Nemzetek Szervezete előbb vagy utóbb nemcsak hogy kénytelen lesz elismerni Kínát e szervezet tagjául, hanem éppenséggel kéri majd őt, hogy foglalja el helyét a világszervezetben. Norodom Szihanuk a továbbiakban kijelentette, nem akar Macmillan beszéde fába szállt Novotny csehszlovák köztársasági elnökkel és Gomulkával, akik a német militarizmus feléledésére mutattak rá. Tagadta, hogy a német militarizmus veszélye fennállna. Ezzel kapcsolatban éles támadást intézett a Német Demokratikus Köztársaság ellen. A nyugat-berlini kérdéssel kapcsolatban Macmillan ugyancsak nem tett semmiféle konkrét javaslatot és azt mondta, hogy ezt a kérdést kölcsönös türelemmel és tárgyalásokkal kell megoldani. Részletesen beszélt gazdasági kérdésekről is és kijelentette, hogy a nagyhatalmak közötti tárgyalásokat nemcsak politikai, hanem gazdasági színvonalon is meg kellene kezdeni. Az angol miniszterelnök ezután áttért a legfontosabb kérdésre, az általános nemzetkommentárt fűzni a kongói szomorú eseményekhez. Kambodzsa kormánya az oszthatatlan Kongót ismeri el, amelynek fővárosa Leopoldville. A belső szakadár törekvések semmiesetre sem indokolják azokat a kívülről jövő kísérleteket, amelyek az ország szétszaggatására irányulnak. A kambodzsai küldöttség vezetője felhívta a francia kormányt, minél hamarabb egyezzen meg az algériai ideiglenes kormánnyal az algériai háború megszüntetéséről. Mi, kambodzsaiak — mondotta Szihanuk —, akik ismerjük az indokínai háborút, ismerjük az algériai harcosok hősiességét és határozottságát, éppen ezért illúziónak tartjuk ezt az álláspontot, hogy az algériaiakat erőszakkal fegyverletételre lehet kényszeríteni. Beszéde végén a kambodzsai miniszterelnök kijelentette, hogy Izaoszban egyre nyíltabbá válik az a külföldi ösztönzés, sőt támogatás, amelyet a Laosz törvényes kormánya ellen lázadó elemek élveznek. Szihanuk síkra szállt Laosz semlegessége, az ország nemzetközileg biztosított egysége és területi épsége mellett. közi feszültség okaira, mondotta, hogy a feszültség egyetlen oka a kölcsönös félelem. A NATO keletkezését szerinte az a félelem okozta, hogy 1947 után a kommunista országok kiterjesztik hatalmukat egész Európára, mégpedig nem meggyőzéssel, hanem erőszakkal. A nyugateurópai államok — mint a brit miniszterelnök mondotta — ezért fogtak össze és fordultak segítségért az Egyesült Államokhoz és Kanadához. Másrészt — mondotta Macmillan — a szovjet nép azt hiszi, bármilyen hihetetlen is ez számunkra, hogy a Nyugat megtámadhatja őt. Ez emberileg megérthető, hiszen emlékezetében él, hogy hány támadás érte az országot századok folyamán Poltavától egészen Sztálingrádig. Amíg ez a félelem fennáll, addig a feszültség nem tűnhet el a világból. Hruscsov közbeszólt „Fogadjátok el a leszerelést és mi elfogadjuk az ellenőrzés bármilyen formáját“ A leszerelés kérdésével öszszefüggésben Macmillan elsősorban az ellenőrzésről beszélt. Azt mondotta, ha a Szovjetunió is beleegyezne az ellenőrzésbe, úgy, ahogyan beleegyezik az Egyesült Államok, Kanada és Nagy-Britannia, akkor e kérdést könnyen meg lehetne oldani. De hogyan képzelhető el gyakorlati megoldás? Tudjuk azt, hogy bizonyos kormányok — és a Szovjetunió is ezek közé a kormányok közé tartozik — azt gondolják, az ellenőrzés csupán a kémkedés leplezésére szolgálna. Valóban, egyikünk sem engedné meg szívesen, hogy külföldiek járják be országunkat, és ellenőrizzék honvédelmi berendezéseinket. Amikor Macmillan beszédének ehhez a pontjához ért, Hruscsov felugrott helyéről és kétszer hangosan a következőket kiáltotta: »Fogadjátok el a leszerelést, és mi elfogadjuk az ellenőrzés bármilyen formáját« Macmillan ezután azt a javaslatot tette, hogy alakítsanak katonai, tudományos és adminisztratív szakértőkből technikai bizottságot, és e bizottság készítsen jelentést megszabott időn belül a megszabott idő ne legyen túl hosszú. A bizottság dolgozza ki az ellenőrzés technikai feltételeit Macmillan beszédének elhangzása után a küldöttségekfolytatása az 5. oldalon)