Népszava, 1960. október (88. évfolyam, 233–258. szám)

1960-10-01 / 233. szám

Harmincmillió forint a belkereskedelmi dolgozók munkakörülményeinek javítására (Tudósítás a 8. oldalon) * Ma: Iránytű és Szerkesztői üzenetek (A 4. oldalon) Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 88. ÉVFOLYAM, 233. SZÁM­ÁRA 60 FILLÉR 1960. OKTÓBER 1. SZOMBAT Öt kormányfő javaslata újabb Hruscsov—Eisenhower találkozóra Pénteken délelőtt — ma­gyar idő szerint 15.56 órakor — összeült az ENSZ-közgyű­­lés plenáris ülése, hogy foly­tassa a nemzetközi helyzet ál­talános vitáját. A délelőtti ülésen a válasz jogán elsőnek Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a lengyel ENSZ-kül­­döttség vezetője kért szót. Macmillan angol miniszter­­elnök csütörtöki közgyűlési beszédére válaszolva, Gomul­ka bevezetőül rámutatott, hogy Macmillan egyetlen tényt sem cáfolt meg, amelyet ő (Go­mulka) Nyugat-Németország­­gal kapcsolatban, mindenek­előtt pedig a nyugatnémet re­vans-követelésekről a közgyű­lés elé tárt. A lengyel küldött­ség vezetője Macmillan maga­tartását a néhai Chamberlain politikájához hasonlította. A lengyel küldöttség veze­tője a továbbiakban hangsú­lyozta, hogy mind a lengyel kormány, mind pedig Lengyel­­ország szövetségesei ismétel­ten megállapították, a jelen­legi lengyel határok véglege­sek, és azokról nem lehet vi­tatkozni. Egyértelmű a hábo­rús propagandával az, ha va­laki területi követeléseket hangoztat Lengyelországgal szemben. A következő felszólaló Ah­med Sukeiri, Szaúd-Arábia képviselője, javasolta, hogy semleges országok vezetőinek részvételével tartsanak szov­jet—amerikai csúcstalálkozót. Azzal indokolta javaslatát, hogy a múlt tapasztalatai sze­rint­­nincs sok értelme újabb négyhatalmi találkozót tarta­ni«. A szaúd-arábiai küldött tá­mogatta az algériai és az omami nép harcát. Nyugat-Irian kérdéséről szólva Sukeiri rámutatott, hogy Nyugat-Irian Indonéziá­hoz tartozik, és nincs olyan hatalom, amely elszakíthatná ezt a területeit az anyaország­tól. New York nem bizonyult (Folytatás az 5. oldalon) Hruscsov a szovjet-amerikai viszonyról nyilatkozott egy rögtönzött sajtóértekezleten Az angol szóvivő szerint Hruscsov hamarosan ismét találkozik Macmillannel Csütörtök este Macmillan angol miniszterelnök látoga­tást tett Hruscsov szovjet mi­niszterelnöknél, a Szovjet­unió ENSZ-missziójának szék­helyéig. A megbeszélés több mint két óra hosszat tartott. Az angol külügyminiszter el­kísérte a megbeszélésre a mi­niszterelnököt. A megbeszélés után körül­belül félórával az angol kül­döttség szóvivője sajtóérte­kezletet tartott, amelyen el­mondotta, hogy a két kor­mányfő kicserélte véleményét több kérdésről, így a leszere­lésről, a berlini kérdésről és az ENSZ helyzetéről. A ta­nácskozás célja csak vele­mielőtt Macmillan megér­kezett volna a szovjet ENSZ- misszió Park Avenue 680. szám alatti házába, Hruscsov miniszterelnök a székház ka­pujában beszélgetést folyta­tott az ott várakozó mintegy 25 újságíróval. A beszélgetés során kijelentette, hogy nem akar beavatkozni az Egyesült Államok belügyeibe, de az a véleménye, hogy a jelenlegi elnök már nem hozhat komoly döntéseket. Hozzátette, hogy az új elnök nyilván sokkal jobb helyzetben lesz. Erősen remélem, hogy az új elnök hi­vatalba lépése után országaink viszonya határozottan javulni fog — mondotta Hruscsov, majd hangoztatta: biztos ben­ne, hogy az új elnök jobban meg fogja érteni azokat a problémákat, amelyeket az V—2 repülőgép ügye vetett fel­ménycsere volt és elhatároz­ták, hogy ezt a véleménycse­rét folytatni fogják. Russell, Macmillan szóvi­vője közölte, hogy bár az esz­mecsere nem vezetett az ál­láspontok közeledésére, a két miniszterelnök megegyezett abban, hogy a megvitatott kér­déseket fontolóra veszik, és egy későbbi időpontban újra megtárgyalj­ák. Az angol szóvivő szerint Hruscsov valószínűleg a jövő héten viszontlátogatást tesz Macmillannél. Szovjet részről hivatalos közleményt a megbeszélések­ről nem adtak ki, s jobban meg fogja érteni a párizsi csúcsértekezlet elma­radásának okait, az abból származó következményeket Ezután azt mondotta, hogy Eisenhower és Macmillan ki­jelentéseiben, amelyeket a le­szerelésről tettek, nem lát túlságosan sok biztatót. Mind a kettő az ellenőrzést helyezi előtérbe. Mi azonban nem akarjuk ezt, amit mi akarunk, az a leszerelés. Mit érünk az ellenőrzéssel, hogyha még mindig vannak rakéták, és az egyik a másik országába küld­heti ezeke­t a rakétákat? Ezután megkérdezték Hrus­­csovot, hogyha borúlátó, ak­kor miért folytatja mégis tár­gyalásait a különböző állam­férfiakkal? Nem él benne vég­ső soron a remény? Erre Hruscsov azt válaszolta: re­ménykedni akarok. Egy régi orosz közmondás szerint égi csepp víz is követ mozdíthat Macmillan csütörtök dél­előtti beszédéről azt mondta hogy ezt a beszédet nem ta­lálta vagyon konstruktívnak Macmillan beszéde és maga­tartása általában emlékeztet engem Chamberlainre. Ezután arról beszélt Hruscsov, hogy az idősebb generációhoz tar­tozik és nagyon jól emlékszik­ rá, hogyan tárgyalt a régi Népszövetség a leszerelésről miközben Hitler fegyverke­zett, és előkészítette a máso­dik világháborút. Hruscsov visszatért a be­szélgetés során a párizsi csúcsértekezletre, és az U-2 kémrepülőgép ügyére. Azt mondotta, hogy ez megalázó volt a Szovjetunióra nézve Mikor megkérdezték, hogy előkészült-e az Eisenhowerral való találkozásra, azt vála­szolta, »ha azt mondanám, hogy igen, akkor ez úgy hang­zana, mintha könyörögnék ilyen találkozóért. De hiszen New Yorkban vagyunk és nem Moszkvában — tette hozzá. A szovjet kormányfő ezután kijelentette, hogy amikor az Egyesült Államok az U—2 re­pülőgépet a Szovjetunió fölé küldte, a repülőgépet lelőt­ték. Ugyanez történt az RB—47. repülőgéppel, és ha egy harmadik gépet küldené­­nek, azt is ugyanígy lelőnék. Hruscsovot ekkor emlékez­tették arra, hogy a Szovjet­uniónak is vannak hírszerzői A kémkedés is más dolog — mondta Hruscsov —, s a re­pülőgépeknek más országok légiterébe való küldése is más dolog, önök küldenek egy repülőgépet mihozzánk, mi válaszolunk, s ez háborút okozhat. Mi nem akarunk há­borút. A szovjet kormányfő azt mondta, hogy amikor visz­­szatért az Egyesült Államok­ban tett tavalyi látogatásá­ról, semmiféle barátságtalan kijelentést nem tett Eisenho­wer elnökről vagy az amerikai népről. Azt mondta, reméli, hogy a két ország viszonya ja­vulni fog. S önök hogyan rea­gáltak erre? A Szovjetunió fölé küldték az US 2-t. Mi pe­dig becsületes tárgyalásokat akartunk folytatni az Egye­sült Államok elnökével. A szovjet kormányfő végül azt mondotta, reméli, hogy az amerikai nép jobban meg fog­ja érteni a szovjet álláspontot a nemzetközi kérdésekben. Remélem, hogy az új elnök hivatalba lépése után országaink viszonya határozottan javulni fog Hruscsov és Macmillan találkozása (Rádiókép — MTI Külföldi Képszolgálat) Ünnepség az SZVSZ fennállásának 15. évfordulója alkalmából (Tudósítás a 2. oldalon) * Óbudai „elégedetlenek" (Riport a 3. oldalon) A leszerelés és a gyarmati rendszer felszámolása a megoldásra váró két legsürgősebb kérdés Az ENSZ-közgyűlés csütörtöki vitája Az ENSZ-közgyűlés csütör­tök délelőtti ülésén elsőnek Norodom Szihanuk herceg, a a kambodzsai királyság mi­niszterelnöke szólalt fel. Szihanuk kijelentette, hogy országa igen nagy jelentőséget tulajdonít az ENSZ-közgyűlés XV. ülésszakának. Ezt a nagy jelentőséget már igazolták az eddig elhangzott felszólalások, valamint az, hogy az ülésszak ilyen magas szinten folyik. Te­kintet­ nélkül arra — hangsú­lyozta Szihanuk —, hogy a nemzetközi helyzetben mutat­kozó bizonyos enyhülés után kiújult a hidegháború, az ál­lamvezetők ilyen nagy szám­ban való megjelenése az ülés­szakon — ami páratlan az ENSZ történetében — vélemé­nyünk szerint bizakodás for­rása. Norodom Szihanuk kambodzsai államfő: A világ minden népének leghőbb vágya a leszerelés A továbbiakban Kambodzsa miniszterelnöke rámutatott arra, hogy országa teljesen önálló politikát követ és nem csatlakozik egyetlen tömbhöz sem. Kambodzsa békeszerető népét, a világ más népeihez hasonlóan, mindenekelőtt a le­szerelés kérdése foglalkoztat­ja. A különböző nagy vezető államférfiak az ülésszakon va­ló megjelenésüket azzal indo­kolták, hogy kiemelték, meny­nyire létfontosságú a leszere­lés problémája, mennyire szükséges e kérdés kielégítő és végleges megoldása. A kambodzsai küldöttség véleménye szerint — folytatta a miniszterelnök — az Egye­sült Álamok és a Szovjetunió egyaránt »azt a meggyőződé­­sét hangoztatta, hogy a lesze­relés létfontosságú« bár e két állam között a »részletkérdé­sekben vannak nézeteltéré­sek«. Szükséges tehát — mint ahogy ezt az Egyesült Arab Köztársaság elnöke is helye­sen hangsúlyozta —, hogy e közös óhaj valóra váljék. Eh­hez, Kambodzsa véleménye szerint, az szükséges, hogy az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének közgyűlése értesse meg az atomhatalmakkal: a világ minden népének leghőbb vá­gya a leszerelés. Polgár Dénes jelenti: A közgyűlésen Norodom Szi­h­anuk­ beszéde után elhangzott Macmillan angol miniszterel­nök felszólalása. Az angol mi­niszterelnök beszédéből érző­dött ugyan a közvetítési szán­dék és a miniszterelnök han­goztatta, hogy a nehézségek átmenetiek s megoldhatók, de valójában semmiféle konkrét javaslatot nem tett a fennálló nehézségek megoldására, a vi­tás nemzetközi kérdések ren­dezésére. Az angol miniszterelnök be­széde bevezető részében hang­súlyozta a 15. közgyűlés tör­ténelmi jelentőségét, majd rá­mutatott: azért jött, hogy köz­vetítsen az ellentétes vélemé­nyek között. Ezután sorra vett néhány nemzetközi kérdést. A párizsi értekezlet megszakadásával kapcsolatban azt mondotta, hogy ezt mindkét fél csak idő­legesnek tekinti. Mind a Szov­jetunió, mind a nyugati ha­talmak kifejezték azt a kí­vánságukat, hogy előbb-utóbb folytathassák a tárgyalásokat. A beszédnek ennél a pontjá­nál Hruscsov szovjet minisz­terelnök közbeszólt. Azt mondta: »Ne küldjenek U—2 gépeket. Szüntessék meg az agressziót, mert agresszió okozta a párizsi csúcsértekez­let meghiúsulását.« Macmillan ezután beszélt a gyarmati kérdésről. Hruscsov kijelentéseinek ellensúlyozá­sára kijelentette, hogy Anglia és Franciaország számos volt gyarmatának függetlenséget adott, és szerinte »ez a gyar­matok felszabadításának egyet­len helyes módja«. Óva intett az »ideológiai háborútól«, mi­vel véleménye szerint ez tönk­retenné az ázsiai és afrikai népeket. A továbbiakban Macmillan a német kérdésre tért át. Vi-Felhívjuk a közgyűlés fi­gyelmét arra — mondotta Norodom Szihanuk —, meny­nyire értelmetlen és lehetetlen helyzetet teremt a Kínai Nép­­köztársaság mellőzése, meny­nyire lehetetlen azt hinni, hogy a háború és béke kérdé­séhez hasonló világproblémá­kat meg lehet oldani a majd 700 millió lakosú hatalmas or­szág törvényes képviselői nél­kül. Bizonyos körök következe­tesen harcolnak az ellen, hogy Kínát felvegyék az ENSZ-be s e politikájukat a »tibeti kér­déssel« és a kínai—indiai ha­tárvitával támasztják alá. Ugyanakkor Indiának, amely a legilletékesebb fél a határvi­dék kérdésében és a legszak­avatottabb megfigyelő a tibeti eseményeket illetően, meggyő­ződése, hogy Kínát fel kell venni az ENSZ-be. Kambodzsa képviselője ki­fejezte meggyőződését: az Egyesült Nemzetek Szervezete előbb vagy utóbb nemcsak hogy kénytelen lesz elismerni Kínát e szervezet tagjául, ha­nem éppenséggel kéri majd őt, hogy foglalja el helyét a vi­lágszervezetben. Norodom Szihanuk a továb­biakban kijelentette, nem akar Macmillan beszéde fába szállt Novotny csehszlo­vák köztársasági elnökkel és Gomulkával, akik a német mi­­litarizmus feléledésére mutat­tak rá. Tagadta, hogy a német militarizmus veszélye fennáll­na. Ezzel kapcsolatban éles támadást intézett a Német De­mokratikus Köztársaság ellen. A nyugat-berlini kérdés­sel kapcsolatban Macmillan ugyancsak nem tett semmiféle konkrét javaslatot és azt mond­ta, hogy ezt a kérdést kölcsö­nös türelemmel és tárgyalá­sokkal kell megoldani. Részletesen beszélt gazdasá­gi kérdésekről is és kijelentet­te, hogy a nagyhatalmak kö­zötti tárgyalásokat nemcsak politikai, hanem gazdasági színvonalon is meg kellene kezdeni. Az angol miniszterelnök ez­után áttért a legfontosabb kérdésre, az általános nemzet­kommentárt fűzni a kongói szomorú eseményekhez. Kam­bodzsa kormánya az oszthatat­lan Kongót ismeri el, amely­nek fővárosa Leopoldville. A belső szakadár törekvések sem­miesetre sem indokolják azo­kat a kívülről jövő kísérlete­ket, amelyek az ország szét­­szaggatására irányulnak. A kambodzsai küldöttség ve­zetője felhívta a francia kor­mányt, minél hamarabb egyez­zen meg az algériai ideiglenes kormánnyal az algériai hábo­rú megszüntetéséről. Mi, kam­bodzsaiak — mondotta Sziha­nuk —, akik ismerjük az in­dokínai háborút, ismerjük az algériai harcosok hősiességét és határozottságát, éppen ezért illúziónak tartjuk ezt az ál­láspontot, hogy az algériaiakat erőszakkal fegyverletételre le­het kényszeríteni. Beszéde végén a kambod­zsai miniszterelnök kijelentet­te, hogy Izaoszban egyre nyíl­tabbá válik az a külföldi ösz­tönzés, sőt támogatás, amelyet a Laosz törvényes kormánya ellen lázadó elemek élveznek. Szihanuk síkra szállt Laosz semlegessége, az ország nem­zetközileg biztosított egysége és területi épsége mellett. közi feszültség okaira, mondotta, hogy a feszültség egyetlen oka a kölcsönös fé­lelem. A NATO keletkezését szerinte az a félelem okozta, hogy 1947 után a kommunista országok kiterjesztik hatal­mukat egész Európára, mégpe­dig nem meggyőzéssel, ha­nem erőszakkal. A nyugat­európai államok — mint a brit miniszterelnök mondotta — ezért fogtak össze és fordul­tak segítségért az Egyesült Ál­lamokhoz és Kanadához. Más­részt — mondotta Macmillan — a szovjet nép azt hiszi, bár­milyen hihetetlen is ez szá­munkra, hogy a Nyugat meg­támadhatja őt. Ez emberi­leg megérthető, hiszen emlé­kezetében él, hogy hány táma­dás érte az országot századok folyamán Poltavától egészen Sztálingrádig. Amíg ez a fé­lelem fennáll, addig a feszült­ség nem tűnhet el a világból. ­ Hruscsov közbeszól­t „Fogadjátok el a leszerelést és mi elfogadjuk az ellenőrzés bármilyen formáját“ A leszerelés kérdésével ösz­­szefüggésben Macmillan első­sorban az ellenőrzésről be­szélt. Azt mondotta, ha a Szov­jetunió is beleegyezne az el­lenőrzésbe, úgy, ahogyan bele­egyezik az Egyesült Államok, Kanada és Nagy-Britannia, akkor e kérdést könnyen meg lehetne oldani. De hogyan képzelhető el gyakorlati meg­oldás? Tudjuk azt, hogy bizo­nyos kormányok — és a Szov­jetunió is ezek közé a kormá­nyok közé tartozik — azt gon­dolják, az ellenőrzés csupán a kémkedés leplezésére szolgál­na. Valóban, egyikünk sem en­gedné meg szívesen, hogy kül­földiek járják be országunkat, és ellenőrizzék honvédelmi be­rendezéseinket. Amikor Macmillan beszédé­nek ehhez a pontjához ért, Hruscsov felugrott helyéről és kétszer hangosan a következő­ket kiáltotta: »Fogadjátok el a leszerelést, és mi elfogadjuk az ellenőrzés bármilyen for­máját« Macmillan ezután azt a ja­vaslatot tette, hogy alakítsa­nak katonai, tudományos és adminisztratív szakértőkből technikai bizottságot, és e bi­zottság készítsen jelentést megszabott időn belül a meg­szabott idő ne legyen túl hos­­­szú. A bizottság dolgozza ki az ellenőrzés technikai feltéte­leit Macmillan beszédének el­hangzása után a küldöttségek­­folytatása az­ 5. oldalon)

Next