Népszava, 1960. október (88. évfolyam, 233–258. szám)

1960-10-23 / 252. szám

Fiatal orvosok vasárnapja (Riport a 3. oldalon) * Ma: A TEB-ek gyakorlatából (A 2. oldalon) Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 88. ÉVFOLYAM, 212. SZÁM ÁRA 80 FILLÉR 1960. OKTÓBER 23. VASÁRNAP Társadalmunk egységének alapja az élet most fejlődő új rendszerében va­ n mondotta Kállai Gyula a Hazafias Népfront országos elnökségének mezőhéki látogatásán A Hazafias Népfront orszá­gos elnöksége Kállai Gyulá­nak, a Hazafias Népfront el­nökének vezetésével megláto­gatta a Mezőhéki­­ Állami Gazdaságot és a mezőhéki »Táncsics­« Termelőszövetke­zetet. Mezőhéken nagy szeretettel fogadták a küldöttséget: Dobi Istvánt, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnökét, dr. Münnich Ferencet, a forradal­mi munkás-paraszt kormány elnökét, dr. Ortutay Gyulát, a Hazafias Népfront főtitkárát, Szabó Pál Kossuth-díjas írót és Z. Nagy Ferencet, a nép­front alelnökeit, Harmati Sán­dort, Nánási Lászlót, Szatmári Nagy Imrét, Vass Istvánnét, a népfront országos titkárait. Nagy Dánielt, az Elnöki Ta­nács elnökhelyettesét, dr. Hamvas Endre Csanádi püspö­köt, Beresztóczy Miklós pápai prelátust, Rchátz Imre pécsi pedagógust, Barcs Sándort, az MTI vezérigazgatóját, Bognár József egyetemi tanárt, Dano­­vits Lajos győri hegesztőt, Göncz Ilonát, a Szombathelyi Textilgyár szövőnőjét, Szabó Árpádné csurgói pedagógust és Vigh Imrét, a székkutasi »Viharsarok« Termelőszövet­kezet elnökét — a Hazafias Népfront országos elnökésé­­nek tagjait. A népfront elnökségét elkí­sérte útjára Csáki István, az MSZMP Szolnok megyei bi­zottságának első titkára. Oláh György, a Szolnok megyei ta­nács vb-elnöke és Horváth Imre, a Hazafias Népfront Szolnok megyei elnöke. A vendégek először az álla­mi gazdaságba látogattak, ahol Oláh János, a gazdaság igaz­gatója ismertette az élüzem címmel ötszörösen kitüntetett nagyüzem eredményeit és ter­veit. Ezután néhány üzemegy­séget tekintettek meg: Révész Margit, a baromfitenyésztő te­lep helyettes vezetője, Mészá­ros István főgépész, Késmárki László állattenyésztési agro­­nómus adott tájékoztatót az üzemegységek életéről. Ezután az állami gazdaság művelődési házában ebéden látták vendégül a népfront országos elnökségének tagjait, akiket Csánki István köszöntött és beszámolt Szolnok megye, az ország egyik legnagyobb termelőszövetkezeti megyéjé­nek helyzetéről, ismertette a megye mezőgazdasága fejlesz­tésének eredményeit. Kállai Gyula válaszában megköszönte a baráti fogad­tatást. — A Hazafias Népfront el­nöksége elhatározta — mon­dotta a többi között —, hogy társadalmunk politikai és gazdasági életének néhány fontos kérdését a helyszínen tanulmányozza. Ennek ered­ményeként látogattunk Mező­­hékre. Elnökségünkben együtt vannak társadalmunk vala­mennyi rétegének képviselői, szemre — nem sértő szándék­kal szólva — »vegyes« össze­tételű testületnek látszunk. Közöttünk van az Elnöki Ta­nács és a kormány elnöke, a római katolikus egyház egyik vezetője, tudományos életünk kiválóságai, termelőszövetke­zeti elnökök, pedagógusok, ki­váló munkások. A közöttünk levő különbözőség azonban csak azt példázza, hogy a tár­sadalom különböző rétegeiből, különböző helyekről, utakról jöttünk, de a fő kérdésekben — amelyek hazánk szocialista építését, békéjét, függetlensé­gét, népünk jólétét érintik — egyetértünk. Nem mindany­­nyian vallunk egy világnéze­tet, de híven szolgáljuk azt a népi, nemzeti egységet, amely a párt vezetésével a Hazafias Népfrontban testesül meg. Kállai Gyula beszéde továb­bi részében kiemelte: társa­dalmunknak ez a politikai egy­sége a hazánkban végbement történelmi változások eredmé­nyeként jött létre. Amíg pél­dául a föld a nagybirtokosok tulajdonában volt, szó sem le­hetett társadalmi egységről. A mi társadalmunk egységé­nek alapja itt keresendő, az élet most fejlődő új rendszeré­ben. — Örülök, hogy a Hazafias Népfront országos elnöksége eljött ide, közöttük olyanok is, akik nem mezőgazdasági szakemberek, nem mezőgazda­sággal foglalkoznak — foly­tatta Kállai Gyula. — Ez azt mutatja, hogy közösek az örö­meink és a gondjaink. Nagyon örvendetes, hogy népünk kö­zös gondjává vált mindaz, ami ma hazánkban történik. Az elnökség tagjai délután a Munka Vörös Zászló Érdem­renddel és a Minisztertanács vándorzászlajával kitüntetett »Táncsics« Termelőszövetke­zetbe mentek, ahol Tresser Pál, a termelőszövetkezet el­nöke ismertette a gazdaság eredményeit A termelőszövetkezet tagjait dr. Münnich Ferenc üdvözölte. — Ha körülnézünk ebben a szép termelőszövetkezetben — mondotta többek között —, meggyőződhetünk, mennyire megváltozott rendszerünkben a parasztember sorsa. A ter­melőszövetkezet sok tagja tá­gas, fürdőszobás házban lakik és a nagy számban sorakozó serlegek és oklevelek is azt bizonyítják, hogy szövetkeze­tük a szívükhöz nőtt. Kell-e ennél jobb bizonyítéka annak,­ hogy jó úton haladunk? Érde­mes dolgozni a szocializmu­sért, amelynek építését senki sem zavarhatja meg. Dr. Münnich Ferenc és Kál­lai Gyula ezután felkereste újonnan épült otthonukban Szalai Lajos, Panyik Sándor, és Vésze Sándor termelőszö-­ vetkezeti tagokat és családju-­­kat. A »Táncsics« Termelőszövet-­ kezet korszerű tehenészetét Fehér Károly agronómus, a sertéstenyészetet Murányi Sán­dor agronómus mutatta meg a vendégeknek. Az egésznapos látogatás vé­gén dr. Ortutay Gyula mon­dott köszönetet a szíves ven­déglátásért, a sok gazdag, hasz­nos élményért. (MTI) -í HÁROMSZÁZ KÜLFÖLDI HALLGATÓ tanul egyetemeinken.­­ A baráti és szocialista országok közötti kulturális egyezmények­­ lehetővé teszik a diákcserét. Az afrikai és ázsiai országokból­ is egyre több fiatal érkezik főiskoláinkra. Képünk: Han Te-vaj pekingi születésű szigorló orvos, Apollo T. Jada és Benjamin. Onyango afrikai, fiatalok az Orvostudományi Egyetem diák-­ szállójában magyar évfolyamtársaikkal tanulnak . (MTI Fotó : Mikó László felvétele)­i Évekkel ezelőtt bukkantak az első nyomokra. Csepelen, a Soroksári Duna-ág mellett, homokbányászás közben külö­nös tárgyakba ütköztek az ásók; a tárgyakról hamarosan meg­állapították a szak­embe­­rek, hogy több ezer évesek, a bronzkorból valók. Ezt követ­ték a hárosi kísérleti lakótele­pen dolgozók jelentései, akik ugyancsak edényekre, külön­böző használati tárgyakra lel­tek s urnákra is. Ez utóbbiak adták meg a teljes bizonyossá­got: temetőről van szó, amely­be a kora-bronzkorban — négyezer évvel ezelőtt — te­metkeztek. Nemsokára felbuk­kant a temető mellett a kora­beli település is. Ez év nyarán kezdődött a leletmentés. Régészeink kivo­nultak Csepelre s a Duna-par­­ton, ötszáz méter hosszúság­ r­­égy­ezet­én — Gyepelen­ ban, »szimatoltak«, kutattak, hogy megmentsék a leleteket az enyészettől. A bronzkori település mel­lett előbb egy élelemtároló gödör, majd több más jel azt bizonyította, hogy kelták is laktak ehelyütt , s Csepel több ezer éves múltjának lele­tei, az ittlakó népek életéről tanúskodó emlékek egyre sza­porodtak. A régészkedéshez azonban nemcsak lelkesedés és szakér­telem, hanem pénz is kell. S ekkor derült ki, milyen becs­ben tartják a csepeliek lakó­­helyük földrejtette kincseit. Az ásatások költségeinek fe­dezését a csepeli tanács vál­­lalta, magát a munkát pedig ugyancsak az ottlakók látják el. A módszeres munka a na­pokban kezdődött. Dr. Tóthné Schreiber Rózsa régész, a Bu­dapesti Történeti Múzeum munkatársa vezeti, a csepe­liek pedig — felváltva, mű­szak előtt, műszak után —­­ásóval a kezükben, s napról napra nagyobb érdeklődéssel igyekeznek azon, hogy a szi­get múltjára minél előbb, mi­nél részletesebben fény derül­jön. A Vasmű a közeljövőben ki­állítást rendez a bronzkori és kelta leletekből. (vgy) Öt nap több, mint hat (Riport az 5. oldalon) * Új szokások új formái (Riport az 5. oldalon) Az ENSZ vezetői továbbra is szabotálják a Biztonsági Tanács Kongóra vonatkozó határozatait A szovjet ENSZ-kü­ldöttség nyilatkozata Az ENSZ-közgyűlés XV. ülésszakának napirendjére a szovjet kormány javaslata alapján felvették a kongói helyzet kérdését. Ily módon szükséges, hogy az ENSZ min­den tagjának világos képe le­gyen arról, mi a jelenlegi helyzet ebben a kérdésben — hangsúlyozza a szovjet ENSZ- küldöttség nyilatkozata a kon­gói helyzetről. Folyó év október 17-én az ENSZ főtitkára a közgyűlés teljes ülésén foglalkozott a kongói események alakulásá­val, egyebek között az ENSZ kongói tevékenységével. Saj­nos, azonban ez a beszéd nem ad világos képet a Kongói Köztársaságban uralkodó való­ságos helyzetről. Egyetlen szó­val sem szólt arról, hogy az­­ENSZ-csapatok-­ parancsnok­sága és személy szerint az ENSZ főtitkára jóváteszi-e azokat a komoly hibákat, amelyeket Kongóban elkövet­tek. Nem szólt arról, hogyan teljesítik most a Biztonsági Tanács folyó év július 14-i és 22-i, valamint augusztus 9-i határozatait. A Biztonsági Tanács fent említett határoza­tai szabatosan meghatározták, hogy mind a katonai, mind az egyébfajta segítséget a Kon­gói Köztársaság törvényes kor­mánya jogosult megkapni az ENSZ-től, s hogy az ENSZ- nek az adott országgal kap­csolatos minden intézkedését a törvényes kongói kormány­nyal szoros együttműködésben­­ kell és csak e kormány hozzá-­­járulásával lehet végrehajtani.­ A főtitkár azonban továbbra is figyelmen kívül hagyja a Biztonsági Tanácsnak ezeket­­ az utasításait. Még mindig nem fejezték be • a belga csapatok és a belga • katonai személyzet kivonását • kongói területről. Növekvő • arányokban tapasztalható ■ Kongóban a belga gyarmat-­ tartók visszatérése, valamint a­­ nyugati hatalmak ENSZ-­ zászló alatt tevékenykedő kép-­ viselőinek odaérkezése.­­ A főtitkár és az »ENSZ-csa-­ patok« parancsnoksága a Biz-­ tonsági Tanács határozatai el-­­lenére nem tette meg a kellő­ intézkedéseket, hogy bizto­­­sítsa a fiatal afrikai köztársa­ság politikai függetlenségét és területi integritását. A létét fe­nyegető reális veszély tovább­ra is fennáll. A Kongói Köztársaságban egyre romlik a helyzet. A tör­vényes kormányt megfosztot­ták funkciói gyakorlásának minden lehetőségétől, e kor­mány feje, Lumumba úr pedig gyakorlatilag házi őrizetben van. Még arra sincs lehetősé­ge, hogy elutazzék az ENSZ- közgyűlés ülésszakára és ott ismertesse a kongói helyzetet, bár nyilvánvaló, hogy az »ENSZ-csapatok« parancsnok­sága számára a legcsekélyebb nehézséget sem okozná bizton­ságos New Yo­rk-i útjának biztosítása. Az »ENSZ-csapatok« pa­rancsnoksága és a főtitkár, no­ha kijelentette, hogy nem avatkozik be Kongó belügyei­­be, igyekeznek megakadályoz­ni a kongói parlament össze­hívását, nyilván attól tartva, hogy amint a múltban több ízben is megtette, ezúttal szin­tén megerősíti az ország tör­vényes kormányának felhatal­mazását, ami viszont teljesen nyilvánvalóvá tenné Mobutu és a hozzá hasonló személyek tevékenységének kalandor jel­legét. Az »ENSZ-csapatok« pa­rancsnoksága a napokban megállapodást kötött Katanga tartományi hatóságaival, e tar­tomány úgynevezett »védelmi övezeteinek« elosztásáról. Ez a megállapodás lényegében újabb lépés a Kongói Köztár­saság törvényes kormányával szemben álló Csombe-klikk el­ismerése felé. Az »ENSZ-csa­patok« parancsnoksága tehát a gyarmatosítók érdekében igyekszik formailag is rögzíte­ni a köztársaság területi fe­­daraboltságát. Az »ENSZ-csapatok« kongói parancsnokságát mindinkább a NATO-országok alá rende­lik. A rendelkezés­re álló ada­tok szerint az ENSZ kongói törzskarának 86 tisztje közül 43 a NATO-hoz és más agresz­­szí­v katonai tömbökhöz tarto­zó ország tisztje. Kongóban tartózkodik a NATO, a SEATO és a CENTO tagállamainak több mint ötszáz »katonai és technikai szakértője«. Folytatódik a Biztonsági Ta­nács kongói határozatai egye­nes szabotálásának politikája. Az a kérdés, hogy végül is biztosítják-e a kongói nép szá­mára a békés munka és a függetlenség feltételeit, óriási jelentőségű egész Afrika, az egész világ szempontjából! És ha az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének legfőbb szerve, a közgyűlés képtelennek bizo­nyul arra, hogy a béke és a biztonság érdekében, a kongói nép érdekében rendezze a kon­gói helyzetet, akkor az egész világ előtt megmutatja tehe­tetlenségét. A béke érdekei azt követelik, hogy megszűnjék az Afrikában kialakult feszültsé­­gi góc. Enyhe marad az idő, de ismét felhősödés és kisebb esők várhatók Pénteken szinte egész nap szünet nélkül zuhogott az eső, szombaton viszont ragyogó napsütésre ébredtünk, s még a délutáni órákban is élvez­hettük a kellemes, langyos időt. A Meteorológiai Intézet központi előrejelző osztályán érdeklődtünk, vajon mi az oka a szeszélyes időjárásnak, s mire számíthatunk vasárnap­ra. Elmondották, hogy a hirte­­­­len változásokat a magasabb­­ légköri rétegekben (több kilo- 3 méter magasságban) zajló­­ élénk délnyugati áramlás­­ okozza. A gyors egymásután- 3 ban haladó ciklonok szél-, erejét természetesen a földön; nem érezzük számottevően,­ hatásuk csupán a hirtelen idő-; járásváltozásokban nyilvánul­ meg.­­ A pénteki eső délnyugatról a jövő melegfront eredménye­s volt. A frontátvonulás után­ szubtrópikus meleg levegő ér­ é­kezett és szombaton délelőtt, 3 amikor felszakadozott a felhő- 3­zet, a napsugár hatására or- 3­szágszerte 16—18 Celsius fokig­­ emelkedett a hőmérséklet. Ez­t egyébként — amint a Meteoro- 3 lógiai Intézetben megjegyez- 3 ték — nem különlegesség, vol- 3 tak már októberben ilyen me­leg napok. 1943-ban például ugyanezen a napon, október­­ 22-én a hőmérséklet elérte a­­ 24 Celsius fo­kot.­­ Vasárnapra ismét változás­­ várható. Gyorsan közeledik­­ Spanyolország felől egy meleg- 3 front, s ennek következménye: 3 ismét felhősödés, s az ország 3 nyugati és északi részeiben 3 kisebb esők. A hőmérséklet 3 nemigen változik, (k.) 3 . I Átadták az 51 millió forintos költséggel épült 103 kilométeres Szeged—Baja közötti korszerűsített utat (Kiküldött munkatársunk te­lefonjelentése.) Szombaton át­adták a Szeged—Baja közötti 103 kilométeres, hat méter szé­les új utat, így elkészült az ország első »útgyűrűjének« leghosszabb része, egy 403 ki­lométeres egybefüggő útvo­nal, amelyen Bajától Szegeden, Hódmezővásárhelyen, Békés­csabán, Debrecenen keresztül a főváros megkerülésével jut­hatnak el a gépjárművek Mis­­kolcig. A Közlekedés- és Pos­taügyi Minisztérium tervei szerint ezt a gyűrűt tovább bő­vítik. A két megyét, Csongrádot és Bácsot összekötő utat a párt és a kormány nevében Apró Antal, az MSZMP Politikai­­Bizottságának tagja, a Minisz­­­tertanács elnökének első he­lyettese és Kossa István köz­lekedés- és postaügyi minisz­­­­ter adta át. Az ünnepségek 1 . első állomásán, Mórahalom községben az útépítők jelen­tették: az 51 millió forintos munkát határidőre elvégezték, ♦ a 4,2 méter széles makadám­­♦ pályát 180 centiméterrel bőví­­♦ tették, s az utat teljesen átépí­tették. Munkájuk során több mint 50 000 köbméter földet mozgattak meg, 192 000 tonna építési anyagot használtak fel. A párt és a kormány kép­viselőit mindenütt virággal, szeretettel fogadták az útmenti községekben. Mélykúton, Ta­taházán, Felsőszentmihályban és Csávoly községben is ün­nepséget rendeztek. Baján több száz főnyi tömeg fogadta a küldöttséget. Petikó János, a járási tanács elnöke üdvözölte a vendégeket El­mondotta, hogy a járás terü­letén nem közlekedik vasút, így számukra szinte nélkülöz­hetetlen volt az új út Apró Antal, a Miniszterta­nács elnökének első helyette­se tolmácsolta a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának s a forradalmi munkás-paraszt kormánynak üdvözletét, beszédet mondott, majd átadta rendeltetésének az új utat. A legjobban dolgozó útépí­tőknek 13 kormány- és 28 mi­niszteri kitüntetést adtak át. (moldován)

Next