Népszava, 1960. november (88. évfolyam, 259-284. szám)

1960-11-01 / 259. szám

Befejezte tanácskozását az élelmezési, az orvos-egészségügyi szakszervezetnek és a művészszakszervezetek szövetségének kongresszusa Az Élelmezési Ipari Dolgo­zók Szakszervezete IV. kong­resszusának vasárnapi tanács­kozásán a vitában felszólalt Varga Györg Varga György beszédében arra utalt, hogy a hároméves terv időszakában miként ala­kult a termelés, a termelé­kenység és a dolgozó emberek élete, majd néhány olyan je­lenségről szólt, amely kedve­zőtlenül hat gazdálkodásunkra és társadalmi életünkre egy­aránt. Elmondotta, hogy a szo­cializmus építésében elért nagyszerű­­ sikerek túlzottan megnyugtattak egyeseket és itt-ott olyan szemlélet alakult ki, hogy »nem kell nagyon törni magunkat, mert minden megy magától.« Sokaknak pedig nagyobb gondot okozott a nemzeti jövedelem, illetve az előállított javak elosztása, mint azok megtermelése. Csak annyit oszthatunk el, amennyit előállítunk — hang­súlyozta a SZOT titkára — és egyáltalán nincs okunk úgy tenni, mintha túltermelés vol­na ilyen értelemben. A terme­lés korszerűsítésével és a ter­melékenység nagyarányú nö­vekedésével érhetjük el azt, hogy megalapozzuk előretett lépéseinket és mindazokat az intézkedéseket, amelyek a dol­gozó emberek jólétét szolgál­ják. Ezt kell megértetni a munkásokkal és nagyon sok vezetővel is. Kovács Imre élelmezésügyi miniszter köszönetet mondott a szakszervezetnek azért a nagy jelentőségű és sokoldalú tevékenységéért, amellyel hoz­zájárultak az élelmezési ipar Horn Dezső Horn Dezső elöljáróban a SZOT elnökségének és a szer­vezett dolgozóknak üdvözletét tolmácsolta, majd népgazdasá­gunk helyzetéről szólva, azo­kat az összefüggéseket ismer­tette, amelyek az egészségügy fejlődését is befolyásolják. A SZOT­E titkára kitért a vitában felmerült néhány problémára, többek között az orvosi rend­tartással kapcsolatos visszás­ságokra és a hivatástudattal összefüggő kérdésekre. A mun­kások megbecsülik az egész­ségügyi dolgozók és az orvo­sok, különösen a falusi orvo­sok munkáját — hangoztatta. — Számításba veszik a tényt, hogy éjjel és nappal egyaránt készenlétben vannak, és azon­nal segítséget adnak, ha arra szükség van. Arról sem szabad azonban megfeledkezni, hogy ez hozzátartozik a hivatástu­dathoz, az emberséghez, a kö­telességhez. Horn Dezső befejezésül az orvos-elosztás problémáiról szólva elmondotta, hogy ke­vés az orvos, s nem sikerül őket minden esetben a leg­megfelelőbben elosztani. Külö­nösen vidéken kellene több se­gítség, de a fiatalabb orvosok nevelésében levő fogyatékos­ságok miatt a fejlődés a szük­ségesnél lassúbb. A választás A vasárnapi vitában felszó­laltak még: dr. Pintér László, Baranyai Tibor Baranyai Tibor beszédének első részében emlékeztetett arra, hogy a magyar művé­szek és művészeti dolgozók szakszervezeti mozgalma 15 éves. A 15 éves fejlődésnek fontos állomása ez a kong­resszus, amely foglalkozni kí­ván kulturális és művészeti életünkben elért eredmények­kel és a jelenlegi helyzettel, egyúttal értékelve azt is, hogy a művészszakszervezeti mozgalom milyen munkát végzett a III. kongresszus ha­tározatainak végrehajtásában. — Mai művészeti életünkre jellemző — mondotta a to­vábbiakban Baranyai Tibor —, hogy egyre jobban szapo­rodnak a népünk életét ábrá­zoló és harcait segítő realista tendenciájú műalkotások, és fokozódó ütemben szorulnak háttérbe a népünktől idegen törekvések a művészetben is. De világosan látnunk kell azt is, hogy még igen kemény és bonyolult ideológiai küzdelem folyik az idejét múlt reakciós és burzsoá nézetek és marad­Varga György, a SZOT titká­ra és Kovács Imre élelmezés­­ügyi miniszter is, a beszámolója fejlesztéséhez és a termelési sikerek eléréséhez. Kérte a szervezett munkásokat, nyújt­sanak segítséget az egyes üze­mekben eluralkodott kényel­messég és káros elégedettség leküzdéséhez és tárják fel azokat a lehetőségeket, ame­lyek újabb sikereknek lehet­nek a forrásai. Az új vezetőség A kongresszus vasárnapi vi­tájában részt vett még Bernát János, Osztraluczky István, Várfalvi József, Zentai Nán­dor, Nobicz Ferenc, Kanyó János, Schneider Ferenc, Sim­­kó Györgyné és Bertalan Ist­ván. A felszólalásokra Csutor­­ka Lajos, a szakszervezet meg­bízott főtitkára válaszolt. A kongresszus befejező ak­tusaként megválasztották a szakszervezet központi vezető­ségét, elnökségét és a külön­böző tisztségviselőket. A szak­­szervezet elnökévé Nehrer Ár­pádot, alelnökké Wiener Fe­rencet és Freitscher Frigyest, főtitkárrá Csutorka Lajost, tit­károkká Técsi Gyulát és Szá­raz Istvánt, a számvizsgáló­ bi­zottság elnökévé pedig Szap­panos Árpádot választották.­­ Vasárnap befejezte munká­­az Orvos-Egészségügyi Dolgo­zók Szakszervezetének III. kongresszusa is. A vitában fel­szólalt a többi között Horn Dezső, a SZOT titkára, felszólalása Sári Ferencné, dr. Kuti László, dr. Merényi Sándor, Kárpáti József, dr. Rostás Oszkár. A kétnapos tanácskozást dr. Pál Ferenc főtitkár foglalta össze. A kongresszus ezután meg­választotta a szakszervezet új központi vezetőségét és a számvizsgáló bizottságot. A szakszervezet elnökévé dr. Szabó Zoltánt, főtitkárává dr. Pál Ferencet, titkárává Sár­fi Rózsit, a számvizsgáló bizott­ság elnökévé pedig Mihalcsik Lajost választották. Vasárnap reggel megkezdte tanácskozását — több mint 220 küldött részvételével — a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének IV. kongresszu­sa a Vasas Szakszervezet szék­házában. Az elnökségben he­lyet foglalt Brutyó János, a SZOT főtitkára, Aczél György, a művelődésügyi miniszter első helyettese, Major Tamás Kossuth-díjas kiváló művész, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagjai, Bugár Jánosné, a SZOT titkára, Kisházi Ödön munkaügyi miniszter és a tár­sadalmi és kulturális élet sok más kiválósága. Gertler Vik­tor, a Filmművészek Szak­­szervezetének elnöke nyitotta meg a kongresszust, majd Baranyai Tibor főtitkár is­mertette a központi vezetőség beszámolóját. “ beszámolója­ rányaik ellen, amelyek lep­lezve vagy leplezetlenül ke­­letkeznek nap mint nap a mű­vészeti életben. Az előrehaladást gátolja az a tény is, hogy a művészek döntő többsége még nem sajá­tította el és így nem tudja al­­kotóan alkalmazni a marxiz­mus—leninizmus élenjáró el­méletét. Ennek az ellentmon­dásnak a megszüntetése ma az egyik legfontosabb feltétele annak, hogy a művészek csak­ugyan szocialista művészekké váljanak. Az elkövetkező két évben a művészszakszervezeti mozgalomnak minden eszkö­zével a művészi alkotómun­kát, új, eszmeileg és művészi­leg színvonalas alkotások és művek születését, a szocia­lista-realista művészet még jobb kibontakozását kell se­gítenie. A művészeti szakszer­vezetek, különösen a művé­szeti szakosztályok egyik leg­fontosabb feladata az alkotói viták továbbfejlesztése, a marxizmus—leninizmus ter­jesztését elősegítő eleven lég­kör kialakítása. A művészi alkotóműhelyekben rendezett vitákban nyíltan szembe kell szállni­ a jelentkező burzsoá nézetekkel. A művészek élen­járó része eleven érdeklődést mutat a marxizmus—leniniz­­mus iránt.­­ A művészszakszerveze­­teknek megtisztelő feladata, hogy széleskörű társadalmi mozgalommá fejlesszék a művészeknek a munkásokkal, parasztokkal való új típusú kapcsolatait. A cél az, hogy a művészek mélyen, belülről is­merjék meg a munkások és parasztok életét, ugyanakkor segítsék elő a művészetet értő új közönség táborának bőví­tését. Munkafegyelem­, művész-etika — Határozottan kell felven­ni a harcot a művészeti intéz­mények munkafegyelmi, mű­vész-etikai helyzetének meg­javítása érdekében. Tapaszta­lataink szerint az elmúlt évek­ben csökkent a művészietlen "haknik" száma, de még ren­geteg a tennivaló. Gondol­junk csak a művészeti éle­tünkben meglevő klikkekre, intrikákra, a pletykákra, a művészek fejlődését gátló pénzhaj­hászás maradványai­Bugár Jánosné, a Szakszer­vezetek Országos Tanácsa tit­kára tolmácsolta az egész szakszervezeti mozgalom szí­vélyes és baráti üdvözletét. Részletesen beszélt a munkás­művész kapcsolatok alakulásá­ról s kifejtette, hogy a mun­kások és művészek között jó együttműködésnek kell kiala­kulnia. Ez elősegíti új alkotá­sok születését, a munkásság és parasztság hiteles ábrázolá­sát a színpad, a film és más művészeti ágak eszközeivel. — A művészek, valamint a munkások és parasztok kö­zötti kapcsolatok már meg­volta­k a felszabadulás előtt is — mondotta —, de míg azelőtt a művészet néhány művész személyes ügye volt, s az is személyes ügy volt, hogy mi­­ veséi György A vitában felszólalt Aczél György, a művelődésügyi mi­niszter első helyettese is, aki beszédében elsősorban a mű­vészek felelősségérzetével fog­lalkozott. Hangsúlyozta: né­pünk nagy áldozatokat hoz kulturális életünk támogatá-­­sáért,é­s a széles tömegek meg-­­ becsüléssel és nagy szeretettel­ tekintenek a művészekre. Be-­­szélt arról is, hogy a művé­szek egy részénél még nem ment eléggé át a köztudatba, hogy ez az ország­­olyan asz­tal, amelyről nemcsak elvenni­ lehet, hanem adni is kell«.­ Szólott a könnyű műfaj prob-­ lémájáról, a művészek élet-­ ismeretének növeléséről, a fia-­­ tal zeneművészek példamuta-­ tásáról, a művészeti kollektí­í vák felelősségéről. ■ Élénk vita A vitában felszólalt Honthy ■ Hanna, aki sürgette a színpadi ■ szakmunkás-képzést, felhívta­ a figyelmet a színházak mű-­ szaki dolgozói ki nem elégítő­­ helyzetére. Pécsi Antal, a­ Pannónia Filmstúdió művé-­ szeti vezetője a filmművészet­ szakmai megsegítéséről, a he-l lyes oktatási rendszer kidol-l gozásáról beszélt. Hajdú Mih­­­hály, a Bartók Béla Zenemű-­ vészeti szakiskola tanára a­ zenepedagógusok legközelebbi­ feladatait és terveit ismertette, s Gyenes Tamás szobrászművész, a közönség és a művészek', kapcsolatairól szólott, s be­szá-a molt vidéki útjainak tapasz-', talatairól. Ráthonyi Róbert a­ zenés könnyű műfaj új formái-­­ról, a Petőfi Színház és az­ Operettszínház kapcsolatairól­­ beszélt. Dr. Kiss Kálmán, a­ Magyar Rádió és Televízió el-­ nökhelyettese e fontos intéz-­ mény nevelő szerepével foglal-­ kozott és ismertette azokat az­ eredményeket, amelyeket a­ rádió ért el új magyar hang-­ játékok és zeneművek bemu-t­­atásával. Ungvári László, a­ Nemzeti Színház művésze­ti fiatal színészek továbbképzé-é­séről és az idősebb színész-­k­ra. Arra is szükség van, hogy élesen elhatároljuk művészeti életünket az úgynevezett »mű­vészeti alvilágtól« is, amely az elmúlt évek során különösen a szórakoztató és könnyű mű­fajban talált menedéket. Ha­tározati javaslatunk nyomaté­kosan felhívja minden művész és szakszervezeti szerv figyel­mét a fiatal művészek jobb segítésére, együttműködve a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség szervezeteivel.­­ A művészeti alkotómun­ka fejlesztése elképzelhetetlen a műszaki, fizikai dolgozók munkájának továbbfejlesztése nélkül, ők a művészek névte­len társai, segítői, akik nem keveset adnak hozzá az alko­tás egészéhez. A beszámoló foglalkozott a művészek és művészeti dolgo­zók munka- és életkörülmé­nyeinek megjavításával kap­csolatos néhány problémával, így az indokolatlan túlórázta­tással, a művészeti intézmé­nyek, vállalatok egy részének nem kielégítő munkavédelmi és egészségügyi helyzetével, a vidéki tagság szakszervezeti életének fellendítésével. A beszámoló és a számvizs­gáló bizottság jelentése után megkezdődtek a hozzászólá­sok.­lyen kapcsolata alakult ki a dolgozó tömegekkel, ma ez már a szocialista kultúra fej­lesztésének kérdése. A mun­kás-művész találkozók jellegét azonban egyes esetekben nem a kapcsolatok tartalma jellem­zi, hanem sok bennük a for­mális elem. Fel kell használ­nunk az eddigi jó tapasztala­tokat és eredményeket a kap­csolatok legváltozatosabb for­máinak tökéletesítéséhez. Bugár Jánosné­ bejelentette, hogy a SZOT a jövőben össz­pontosítani kívánja a munkás­művész kapcsolatok szervezé­sét, hogy összefogja mindazo­kat a szervezeteket, testüle­teket, amelyeknek a munkás­művész kapcsolatok fejleszté­sében szerepet kell vállalniuk. generáció példamutatásáról szólott. Barna Tamás, a Hun­nia Filmstúdió küldötte a ma­gyar filmgyártás technikai problémáiról beszélt és a mun­kavédelmi rendelkezések be­tartására hívta fel a figyelmet Vaszy Viktor, a Szegedi Nem­zeti Színház igazgatója a vi­déki színészek, elsősorban a vidéki operatársulatok helyze­tét taglalta. Kocsis Albert he­gedűművész a fiatal zenemű­vészek művészetre nevelő te­vékenységéről szólt. A vitában felszólalt még D. Kovács Jó­zsef, a Győri Kisfaludy Szín­ház művésze és Laboda József, a Hunnia Filmstúdió asztalos­szakmunkása is. A kongresszuson felolvasták a Szovjet Kulturális Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének táviratát, amelyben sok sikert kívánnak a tanácskozásnak és a magyar művészek szakszer­vezeti mozgalmának a szocia­lista kultúráért, a nép javáért végzett munkájához. A kongresszus második nap­ja további felszólalásokkal folytatódott. Erdős András (Televízió), Lakatos Éva (Álla­mi Hangverseny- és Műsor­igazgatóság), Dániel Béla (Or­szágos Cirkusz Vállalat), Tar Ferenc (Debreceni Csokonai Színház), Benkő Gyula szín­művész (a színművészeti szak­osztály titkára), Rácz Gusztáv (Országos Szórakoztató Zene Központ), Setényi Vilmos tánc­pedagógus, Farkas Gyula nép­zenész, Kerekes János kar­mester (Állami Operaház), szólaltak fel művészeti terüle­tük különböző problémáiról. Balogh Jenő, a Képzőművé­szeti Főiskola igazgatója a művészeti oktatás és az okta­tási reform idevonatkozó kér­déseiről szólt. Neményi Lili operaénekesnő valamennyi művésznek a békeharcban vi­selt felelősségére irányította a figyelmet. Végül Aczél György elvtárs kért szót másodízben és válaszolt az állami irányí­tással kapcsolatban felmerült több kérdésre. A vezetőségek megválasztása Ezután került sor a szövet­ség és az egyes szakszerveze­tek központi vezetőségének új­já­választására. Az újonnan megválasztott központi vezetőség megtartot­ta első ülését. A Művészeti Szakszervezetek Szövetségé­nek főtitkárává Baranyai Ti­bort, titkárává Vass Imrét vá­lasztották. Pór Bertalan a kép­zőművészek, Gertler Viktor a filmesek, Várkonyi István a rádiósok, Ungvári László a színészek, Kerekes János a zenészeik, Dániel Béla az­ artis­ták és Selényi Vilnos a tánc­művészek szakszervezetének elnöke lett. A Művész­eti Szak­­szervezetek IV. kongresszusa Baranyai Tibor zárszavával ért véget. Bugár Jánosné felszólalása ­ JJGDOsB±g Ki köteles a járdát tisztítani !­ ­ Neudlein Ernő budapesti ol­­­vasónk arra kér választ, hogy , a ház előtti járda tisztítása ki­­­­nek a feladata.­­ A lakásrendelet értelmében a »járda tisztításáról, télen a hó el­£ takarításáról és a csúszósság el­­­leni felszórásról a ház tulajdonosa­­ tartozik trondosk­odn­i. Ott, ahol­­ nincs házfelügyelő, mód van ar­­£ra, hogy ezt a mun­kát valamelyik­­ bérlő elvállalhassa. Ez esetben en-­­ nek a lakbért 20 százalékkal csök­­­­kenten! kell. ! Mikor jár £ hadigondozotti járadék ! £ Kotroczó József lökösházi £ olvasónk aziránt érdeklődik,­­ hogy mint száz százalékos ha­­­­dirokkant, megkaphatja-e a­­ hadigondozotti járadékot, ha­­ munkaviszonyban áll.­­ A hadigondozotti járadékot a­­ jogosultnak csak akkor lehet fo­­­lyósítani, hogyha a bármilyen jő­­£ vedelemforrásból származó jöve­­­­delme és keresete nem haladja ,meg a havi ötszáz forintot. (Száz­­­­száza­lékos világtalan rokkant hadi-­­ gondozott esetében az ezer forin­­­­tot.) [ Felmondás az albérlőnek ] Hegedűs Gyulai gyulai ol­vasónk azt kérdi, hogyha ő­­ édesanyjához költözik, fel­­£ mondhatnak-e az albérlőnek. [ A lakásrendelet értelmében, ha­­ a főbérlő családi körü­lményei­­ megváltoznak, felmondhat albér­f­rfijének. A családi körülmény mes­­£ változásának számít az is, ha a fő­­­bérlő gyermekét magához veszi. A lakbérpótlékról­ ­ Kónya Imréné budapesti ol­­£­vasónk arra kér választ, hogy­­ ha a két egymásba nyíló szo­bás lakásban felnőtt lányával­­ lakik együtt, kell-e lakbérpót­­£ léket fizetnie. Vllaálul& Kétszobás lakás — ha mindegyik szoba a tizenkét négyzetmétert meghaladja - négy személy elhe­lyezésére szolgál. A kérdezett eset­ben kettővel kevesebben lakják, a lakást, így egy szoba többletük van. Egy szoba többlet után havi 120 forint lakbérpótlékot kell fi­zetni. Másodállás a nyugdíj számításánál Máté János mohácsi olva­sónk azt kérdi, hogy a máso-­­dik állás utáni jövedelmet fi-­ gyelembe lehet-e­ venni a­ nyugdíjátlag kiszámításánál.­­ A második állásból (mellékfog-­­ lakkozásból) eredő jövedelmet csak­­ akkor lehet figyelembe venni, ha­­ az ott eltöltött munkaideje a fő-­ foglalkozásra előírt munkaidőve­l kiegészíti a főfoglalkozásban eltöl­­ tött munkaidőt. Ez azt jelenti,­­ hogyha főfoglalkozására nyolc óra­­ munkaidő van előírva, de ott csak­ hat órát dolgozik, akkor a máso­­­­dik állásában eltöltött munkaidő-­­ból két órát figyelembe lehet venn­­ni. Ez idő elismeréséhez szükséges­­ még az is, hogy a második álláso­­­ban is legalább ötéves folyamatos­­ munkaviszonnyal rendelkezzék a­ nyugdíjazást megelőzően. Folyamatos munkaviszony­­ és a katonai szolgálat . Far­da László veszprémi ol­­­vasónk aziránt érdeklődik,­ hogy a katonai szolgálat meg-­ szakítja-e a munkaviszony fo­l­­yamatosságát. A Munka Törvénykönyve ren-­­­delkezése értelmében a katonai­­ szolgálat nem szakítja meg a mun­­­­kaviszony folyamatosságát, ha­­ ugyanoda megy dolgozni, ahonnan­­ bevonult.­­ Tsz-tagok gyógyfürdője : Kiss Béla ceglédi olvasónk­­ azt kérdi, hogy tsz-tagnak jár-e­­ gyógyfürdő az SZTK-tól. A mezőgazda­sági termelőszövet-­­kezeti tag (családtagja) az SZTK-­­ tól ellátás nélküli gyógyfürdőre­­ nem jogosult. ♦ ► NÉPSZAVA ­ Magyar-szovjet tervezőbrigád dolgozta ki­­a százhalombattai kőolajfinomító elrendezési tervét Megalakult a Dunai Kőolajipari Vállalat id. Sz. Fjodorov, a Szovjet­unió Minisztertanácsa mellett működő állami vegyészeti bi­zottság elnöke, aki szeptem­berben Magyarországon töl­tötte szabadságát, Czottner Sándor nehézipari miniszter kérésére pihenőjét arra is felhasználta, hogy a magyar vegyipar kérdéseivel foglalkoz­zék. A magyar szakemberek­kel folytatott konzultációja után közölte, hogy a szovjet szakemberek szívesen segíte­nek a Százhalombattára terve­zett dunai kőolajfinomító ge­neráltervének kidolgozásában. Nem sokkal ezután a ma­gyar tervezők egy csoportja Moszkvába utazott. Dr. Vajta László, a Kőolajipari Tröszt vezérigazgatóhelyettese elmon­dotta, hogy a szovjet szakem­berek nagy lelkesedéssel kap­csolódtak be a hatalmas olaj­feldolgozó üzem tervezésébe. A szovjet tapasztalatok fel­­használásával elkészült új terv jelentős területmegtakarítással jár, s az új elrendezési terv a­­beruházás költségét több száz­millió forinttal csökkenti. A nehézipari miniszter ren­deletére egyébként Dunai Kő­olajipari Vállalat néven a na­pokban megalakult a nagy lé­tesítmény beruházó vállalata, amely a gyárat üzemeltetni fogja. Az új vállalat most hozzálát az építkezések 1962- re tervezett megkezdésének elő­készítéséhez. ­ Kitüntetés 2 A Népköztársaság Elnöki ♦ Tanácsa eredményes munkás­♦ sága elismeréséül Németh 2 Gyula Kossuth-díjas akadé­♦ mikus, tanszékvezető egyetemi ♦ tanárnak, a Magyar Tudomá- Xnyos Akadémia Nyelvtudomá- 2nyi Intézete igazgatójának 70. ♦ születésnapja alkalmából a ♦ Munka Érdemrend kitüntetést­­ adományozta. A kitüntetést­­ Kiss Károly, az Elnökt Ta­♦­nács­ elnökhelyettese hétfőn­­ nyújtotta át. I . ­ Bolgár-magyar barátsági hét­­ a bulgáriai Sztarazagorában­ ­ Sztarazagorában magyar—­­bolgár barátsági hetet rendez­­­tek a szófiai magyar nagykö­­­­vetség és magyar intézet tá­­­­mogatására. Az eseménysoro­­­­zatot ünnepi nagygyűléssel­­ nyitották meg, amelynek rész­­t­vevői üzenetet intéztek a Ma­­­­gyar Szocialista Munkáspárt­­ Központi Bizottságához. HÁZIASSZONYOK FIGYELEM! ! Háztartási villanymotorok­­ (porszívó-motor, mosógép­­£ motor, padlókefélőgép­­£ motor, hűtőgép-motor stb.) JAVÍTÁSÁT ! rövid határidőre vállaljuk Villamosgép­­ és Kismotorjavító KSZ VI., Hunyadi tér 7. Telefon: 228—508 1960. november 1 .

Next