Népszava, 1960. december (88. évfolyam, 285–310. szám)
1960-12-20 / 301. szám
3:1 a gyártmányfejlesztés javára. Az új dieselmotorok szünet nélkül búgnak a Ganz-MÁVAG motorgyárában. A 16 hengeres, új típusú motor most futja 2000 órás tartampróbáját. A »kíméletlen« motorszerelők éjjel-nappal hajszolják, a nap 24 órájából legfeljebb ha 30 perc pihenőt engedélyeznek neki. Nincs megállás, már 1700 órát futott. — Mi a tapasztalat az új konstrukcióval? — kérdezem. — Jó ez — válaszol a szerelő. — Nem vagyok babonás, de lekopogom, eddig egy percre sem kellett leállítani géphiba miatt. Így voltunk a tizenkét hengeres új motorral is, mégis összevissza haladzsáztak róla. Leszedték róla egyszer-kétszer még a szenteltvizet is ... A dieselmotorok korszerűsítése a Ganz-MÁVAG műszaki fejlesztésének egyik fő kérdése. Nézzük meg az új A gyártásfejleszté Egyszóval az történt itt, hogy a gyártásfejlesztés nem tartott lépést a gyártmányfejlesztéssel. Vajon ebből levonták-e a megfelelő tanulságot a Ganz-MÁVAG-gyárnak? Közeledik az év vége, s érdemes egy pillantást vetni műszaki fejlesztési tervükre. 1960-ban mit tettek? Arról meggyőződhetünk a motorgyárban, hogy a 12 hengeres motorok gyártástechnológiai problémáit megoldották, valóban csere-szabatos alkatrészekkel készülnek az új motorok. De ez csak egy a legfontosabbak közül. Felkészültek a 16 hengeres motor gyártására is. S feltétlenül meg kell említeni, hogy a vízgépszerkesztők is jelesre vizsgáztak az idén — nagyrészt határidőre elkészültek feladataikkal. Új, korszerű vízturbina-gyártást kezdtek meg. A fejlesztési terv azonban még mindig arról tanúskodik, hogy döntő súlyt az idén is a gyártmányfejlesztés kapott. S nézzük a fejlesztési feladatok teljesítését. Bár a tervtől mind gyártmány-, mind gyártásfejlesztésben lemaradtak, mégis ha mérlegre tesszük a dolgot, a gyártásfejlesztés jóval elmaradottabb. Nem érezni eléggé, hogy a Ganz-MÁVAG-gyáriak felismerték a gyártásfejlesztés fontosságát! Ezt érdemes szóvá tenni, mert nemcsak a Ganz-MÁVAG-ba látogattunk el, s nemcsak itt érdeklődmotor »kórlapját«, ami a 2000 órás tartampróba alatt készült és kérdezzük meg a szakembert, a gyár vezérigazgatóját, Mausz Pétert, mi a véleménye erről. A próba zárójelentése semmiféle konstrukciós hibáról nem tanúskodik. — És ez az igazság — mondja Mausz Péter. — A 2000 órás tartampróba tapasztalatai alapján megállapítható, hogy a motor konstrukciós szempontból egyenértékű a bevált külföldi motorokkal. Amikor a motort gyártani kezdtük, még nem volt elég megbízható a gyártástechnológiánk. Ez okozta a hibák többségét. Ezen a bajon azonban már segítettünk, s olyan gyártástechnológiát dolgoztunk ki, amely lehetővé teszi a korszerű, csereszabatos alkatrészgyártást. Ennek a gyümölcsei kezdenek élni ebben az esztendőben. És nem tart lépést ünk a műszaki fejlesztési tervek teljesítéséről. Általában azt tapasztaljuk hogy a gyártásfejlesztés gép- Ahol komol ye nézzünk meg egy égés iparágat. A híradástechnika ipar kiemelt iparág. Háromnegyed évre 150 gyártmányfejlesztési témát vett tervébe s gyártásfejlesztésénél 53 feladatot tűzött ki célul. Ebbő októberig 107 gyártmány- és 37 gyártásfejlesztési feladatot oldottak meg. Vagyis: 3:1 az arány a gyártmányfejlesztés javára. Nem lehetünk tehát elégedettek. Ne csak beszéljünk a gyártásfejlesztésről, hanemt igenis adjunk helyet gyártástechnológiai célkitűzéseknél az új tervekben, s ezeknek megvalósításán a leghatározottabban dolgozzunk. Ahol komolyan vették a gyártásfejlesztést, ott azt bizonyítják a tények: lehe gyorsan, jó eredményeket elérni. A Csepel Autógyárból például rövid idő alatt több új technológia került bevezetésre, mint finom kovácsoló, bizonyos alkatrészek előállításából, újfajta öntvények precíziós öntése, s lehetne még sorolni. A gyár kiemelkedő teljesítménye következtében mintegy 10 millió forintos megtakarításhoz jutott az iparág. Elmondhatjuk ugyanez Cl Ja 1 én in«imn ? 1 mm ...' Ti___ ipari üzemeinkben 1960-ban, még nem kapta meg az őt meg-J illető helyet. A fejlesztési ter-J vekben, s a végzett munká-J ban még mindig döntően a gyártmányfejlesztés dominál. Félreértés ne essék, nem va-lamiféle mesterséges vagy] számszerű arány kialakítását szeretnénk. De abból a felté-] telezésből indulunk ki, hogy] a korszerű gyártmány, amire mind nagyobb számban igényt tartunk, megkívánja a na- gyobb termelékenységű, gaz- daságos gyártást. Amennyire dicséretes az, hogy például a Kéziszerszám-, gyárban a harmadik negyed-,évre 19 gyártmányfejlesztést, feladat teljesítését tervezték,’. 23 témát fejeztek be, annyira, meglepő, hogy csak 5 gyártástechnológiai probléma megoldására készültek ebben az időszakban. Igaz, a gyártástechnológiai feladataikat is túlteljesítették, de ezek a számok csak azt mutatják, a gyártástechnológia fejlesztése még háttérben van. Ezt láthatjuk a Fémlemezipari Műveknél is. Fan vették... hatóság jó néhány üzeméről. Ahol a fejlesztés jó úton van, ott azt látjuk, hogy pontosan nyilvántartják, milyen műszaki intézkedések milyen gazdasági hasznot hajtanak. A megtakarított forintok növekedése bizonyos mértékig ösztönzően hat. Ahol azonban ezt nem látják, illetve nincs értékelve a fejlesztés eredménye, ott a műszakiaik maguk sincsenek kellően tisztában azzal, helyes volt-e ezt vagy azt a műszaki intézkedést megtenni. S ez a második olyan tapasztalat, amire ugyancsak érdemes felfigyelni. Ha nem értékeljük időben műszaki fejlesztésünk gazdasági eredményeit, akkor a legfontosabb: a gazdasági »mozgató rugó« nem működik és nem tudjuk, helyesen cselekedtünk, vagy sem. A gépipar 1960-ban kétségtelenül tett egy nagy lépést előre a műszaki fejlesztés tervezésében és a feladatok teljesítésében. De az említett hibák felszámolása nagyon is kívánatos lenne már a jövő esztendőben. Különösen azért, mert a kohó- és gépiparnak a termelés növekedését 66—70 százalékban nagyobb termelékenységgel kell fedezni. Pusztai Ferenc Mikor adható rendkívüli szabadság? Giesz Károly velencei olvasónk aziránt érdeklődik, hogy rendkívüli szabadság adható-e akkor, ha a rendes szabadságot még nem vette ki. A dolgozónak indokolt esetben rendkívüli fizetett szabadság adható a következő évi szabadság terhére. A Munka Törvénykönyve 56. § (2) bekezdése értelmében azonban ez a rendkívüli szabadság csak annak adható, aki a rendes szabadságát már igénybe vette. A csoportvezetői pótlékról Angyalföldi Antal budapesti olvasónk azt kérdi, hogy jár-e csoportvezetői pótlék, ha fiakai munkája mellett a csoportvezetői teendők ellátásával is megbízták. Ha a dolgozót a csoportvezetői teendők ellátásával megbízták és nem függetlenítették, csoportvezetői pótlékot kell részére fizetni. A csoportvezetői pótlék mértékét, a vállalat igazgatója állapítja meg, de nem lehet több, mint alapkeresetének 15 százaléka. Táppénzes állomány a szolgálati idő számításánál Sztróka Rudolf érdi olvasónk arra kér választ, hogy nyugdíjazásnál a táppénzes állományban töltött időt figyelembe veszik-e a szolgálati idő számításánál. A nyugdíjtörvény értelmében az 1952. január 1. előtti szolgálati idő számításánál a táppénzes állományban töltött időből naptári évenként legfeljebb 90 napot, öszszesen legfeljebb 700 napot lehet figyelembe venni. Az említett dátum utáni időszakból valamennyi táppénzes állományban töltött időt csak akkor lehet figyelembe venni, ha azalatt a munkaviszony fennállt. Ha munkaviszonyának megszűnése után lett táppénzes, akkor nem. Többgyermekes anyák szabadnapja Liopold Tamás mohácsi ollvasónk azt kérdi, hogy jár-e a külön szabadság a két- vagy többgyermekes anyának. ] A Munka Törvénykönyve 98/b. ] §-a kimondja: annak a dolgozó, nőnek aki legalább két tizennégy ] évesnél fiatalabb gyermekét gon-dozza — kérelmére —, a háztart ] tás ellátása érdekében havonkénti egy fizetés nélküli szabadnapot, kell engedélyezni. E fizetés nél ] küli szabadnap független attól, hogy fizetéses szabadságát igénybe vette-e vagy sem a dolgozó nő. . Nem jár szabadság a töredék] hónapra Jesse István dunakeszi olva] sónk arra kért választ, hogy miért nem jár szabadság mun-] kába lépésének hónapjára. ] Az évi alapszabadság (12 nap) 4 mértéke függ a ledolgozott hónapok számától. Szabadságnapok | csak a teljes ledolgozott hónapok] után járnak. Ha hónap közben] változtatott munkahelyet, akkor új vállalatánál töredék hónapot] dolgozott, amely után nem jár. szabadságnap. Hasonlóképpen régi] munkahelyén sem jár, mert ott] is töredék hónapot dolgozott. ] Jogszabályok Török István ózdi olvasónkkal közöljük, hogy a fel- sőoktatási intézetek levelezői hallgatóinak tanulmányi sza- hadságáról és útiköltség-meg- térítéséről a 19/1960. (XV. 13.)] Korm. számú rendelet intéz- kedik. Sárpataki Gábor io- tai olvasónknak válaszoljuk, hogy a 7/1960. (X. 14.), illetve a 8/1960. (X. 14.) Mü. M. szá-mú rendeletek mondják ki, hogy a tsz-ben dolgozó nyug- díjasok az 1960. és 1961. évek- ben évente 250 munkaegysé- get teljesíthetnek, nyugdíjuk- nak érintetlenül hagyása mellett. . Befejeződött a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének XXV. kongresszusa Vasárnap befejezte munkáját a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének XXV. kongresszusa. A kétnapos tanácskozás vitájában 27-en szólaltak fel. Vasárnap felszólalt Horn Dezső, a SZOT titkára is. Bevezetőjében a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a szervezett dolgozók nevében üdvözölte a kongresszust, majd a népgazdaság egyes kérdéseiről és a legközelebbi feladatokról tájékoztatta a résztvevőket. Hangsúlyozta, hogy a szakszervezeti munkában még több erőt és figyelmet kell fordítani a nevelés, a helyes erkölcsi felfogás, a magatartás és a munkához való viszony megszilárdítására. — Úgy kell változtatni a munkamódszereken, hogy a termelés segítségével egyidejűleg az emberrel többet foglalkozzunk. A többi között meg kell vizsgálni, hogyan lehetne fejleszteni a művezetők szakképzettségét. Vizsgálat tárgyává kell tenni, hogy milyen a főmérnök és a beosztottak, a művezetők és a beosztottak közötti kapcsolat és megértetni velük, mit jelent a vállalati érdek, a közérdek elsősége — mondotta. Horn Dezső ezután felhívta a figyelmet néhány, a gazdasági élet fejlődését gátló tényezőre; felhívta a figyelmet a termelékenység ütemének gyorsítására, a normák rendezésének, a prémiumok helyes felhasználásának fontosságára. A továbbiakban utalt még az egyetemekről és a technikumokból kikerülő fiatalokkal kapcsolatos szemléletre, a munkaerővándorlás káros kihatására és az e téren levő feladatokra. A vitában felszólalt Kossa István közlekedés- és postaügyi miniszter is. Elöljáróban köszönetét fejezte ki saját és minisztériuma nevében az eredményes és jó munkáért. Részletesen foglalkozott a közlekedés műszaki-anyagi szükségleteivel, a városi közlekedés problémáival, a tennivalókkal. A továbbiakban arról szólt, hogy milyen segítséget, együttműködést vár a szakszervezettől. A kongresszus vitájában felszólaltak még: Németh Ferenc, Kun László, Bede Károly, Hatwanger István, Szikora Ferenc, Innocenti István, Bujáki József, Crerpai László, Egressi István, Balogh Gyula. A vitában elhangzottakra Földvári Aladár főtitkár válaszolt, majd a kongresszus, megválasztotta az új központi vezetőséget és a számvizsgáló bizottságot. A központi vezetőség első ülésén a szakszervezet elnökévé Csaplár Pétert, alelnökévé Iván Miklóst és Maróti Károlyt, főtitkárrá Földvári Aladárt, titkárává Nagy Bélát választotta. A számvizsgáló bizottság elnökévé Sziklási Dezsőt választották meg. A szakszervezetek minden erővel elősegítik a munkások és a művészek hasznos együttműködését Konferencia a Szakszervezetek Országos Tanácsának rendezésében A Szakszervezetek Országos Tanácsa az MSZMP tudományos és kulturális osztályával, valamint a művészeti szövetségekkel közösen hétfőn konferenciát rendezett a munkás művész kapcsolatok továbbfejlesztéséről. A SZOT székházában rendezett tanácskozáson Brutyó János, a SZOT főtitkára és Orbán László, az MSZMP Központi Bizottsága tudományos és kulturális osztályának vezetője, valamint Kelen Béla, a Budapesti Pártbizottság titkára is részt vett. Bugár Jánosné, a SZOT titkára bevezető előadásában rámutatott: a szocialista kultúra fejlődésével törvényszerűen jelentkezik az az igény, hogy az alkotó művészek a dolgozókkal, akikhez műveikkel szólnak, minél közelebbi kapcsolatre már korábban a munkás ,művész és paraszt--művész találkozók, amelyek napjainkban a művészetek valamennyi ágára kiterjedően, egyre szélesebben bontakoznak ki. Az üzemek együttműködése a színházakkal a legváltozatosabb. Színművészeink nagy része fokozódó érdeklődéssel keresi az alkalmat a rendszeres találkozókra, baráti összejövetelekre az üzemek munkásaival. A József Attila Színház például Angyalföld 21 üzemével tart fenn közvetlen kapcsolatot: ankétokon vitatnak meg egyes darabokat, a színészek közreműködnek az üzemek rendezvényein, s a munkásság képviselőit meghívják a társulat üléseire. Bugár Jánosné ezután rámutatott, milyen nagy jelentőségű az utóbbi idők néhány hasznos kezdeményezése: a budapesti színházak peremkerületi előadásai, a nagyüzemi teltházakció, amelyben csaknem minden színház részt vesz, továbbá, hogy az üzemi művészeti csoportokat a színjátszás ki- váló mesterei patronálják. Külön szólott a munkás—művészi kapcsolatok alakulásáról az írók, filmművészek, zenészek és képzőművészek körében. Mindezek azonban csupán kezdeti eredmények. A SZOT és a szakszervezetek — a pártos állami szervekkel, valamint a művészeti szövetségekkel együttműködve — az ügy jelentőségének megfelelően, minden erővel elősegítik a munkások és a művészek mindkét fél számára hasznos együttműködését. A felszólalók — a vitaindító előadással egyetértésben — helyeselték azt a törekvést, hogy a munkás—művész kapcsolatokat tegyék szervezettebbé, s főleg állandóvá, hogy az üzemi látogatás a művésznek ne csak felszínes ismereteket adjon a munkáséletről, hanem sokrétű, gazdag élményanyagot nyújtson alkotómunkájához. A művészek legjobb tudásukkal fáradozzanak azon, hogy a tömegekkel megismertessék az igazi művészetet, s váljanak a népművelés ügyének állhatatos munkásaivá ”■ mondották. A munkások zenei ízlésének fejlesztését szolgálja a fiatal muzsikusnemzedék tagjainak kezdeményezése: üzemekben, ipari tanulóotthonokban hangversenyeket tartanak, zenes kérdésekről beszélgetnek a dolgozókkal. Mint Kocsis Albert fiatal hegedűművész elmondotta, ma már több mint 70-en vesznek részt ebben a munkában, s az elmúlt másfél évben több mint 40 000-ren hallgatták meg műsoraikat. A tervük az, hogy a jövőben bányavidékekre, termelőszövetkezetekbe is ellátogatnak. A vitában felszólalt Orbán László, az MSZMP Központi Bizottsága tudományos és kulturális osztályának vezetője is. Rámutatott arra az örvendetes jelenségre, hogy a munkásosztállyal kapcsolatot kereső művészek száma napról napra növekszik. Mindez azt mutatja, hogy nemcsak művészetük fontosságát érzik, hanem a társadalom, a munkásosztály, az egész nép iránti felelősséget is. — Igaz, ezek az újszerű kapcsolatok a munkások és a művészek között még eléggé alkalomszerűek, s nem nyújtanak minden esetben lehetőséget a dolgozók problémáinak, gondolatvilágának mélyreható tanulmányozására. Az így szerzett élményanyag nem ragadja meg mindig kellően a művészt. Éppen ezért helyes az a törekvés, hogy ezeket a kapcsolatokat állandósítsuk, s tovább szélesítsük a mozgalomban részt vevő művészek körét. Erre a munkásosztály és az alkotó művészek részéről egyaránt megvan a készség, s az érdekelt szervek tekintsék fontos feladatuknak az üzemek és a színházak, a munkások és a művészek kapcsolatának továbbfejlesztését. A konferencia Bugár Jánosné zárszavával ért véget. Országos munkavédelmi konferencia a MEDOSZ-ban A Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezetének székházában hétfőn országos munkavédelmi konferenciát tartottak az állami gazdaságok, gépállomások biztonsági megbízottainak, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa munkavédelmi felügyelőinek, valamint a MEDOSZ megyebizottságok vezetőinek részvételével. Dobi Ferecnek, a MEDOSZ titkárának beszámolója alapján megvitatták a munkavédelem tapasztalatait és a soron következő legfontosabb feladatokat. A vitában felszólalt Kovács István, a szakszervezet főtitkára. A többi között felhívta a figyelmet arra, hogy a munkavédelemmel, a balesetek megelőzésével való foglalkozást társadalmi üggyé kell tenni a mezőgazdaságban is és közös összefogással meg kell szüntetni e munka reszortjellegét. Ülést tartott a KGST könnyítés élelmiszeripari állandó bizottsága A KGST könnyű és élelmiszeri állandó bizottsága IV. ülését 1960. december 8-tól 12-ig tartotta Prágában. A bizottság megvizsgálta a hús-, növényolaj-, a cukor- és a konzervipar 1965-ig történő fejlesztésének, a textilnyersanyag feldolgozásának, a szövetválaszték cseréjének kérdéseit és ezekre vonatkozóan megfelelő határozatokat hozott. A bizottság megtárgyalta a KGST tagországokban a könynyű- és élelmiszeripar 1980-ig előirányzott távlati fejlesztési terveinek összehangolására irányuló munkák megszervezésével összefüggő kérdéseket, figyelembe véve a termelés olyan növelését, amely a technika és a technológia további fejlesztése alapján biztosítja az élelmiszerek, a szövetféleségek, a kötszövött készítmények és a cipőipari termékek bőségét. A bizottság elfogadta az 1961. évi munkatervét és megvizsgált néhány egyéb kérdést is. A bizottság ülése a kölcsönös megértés és összhang jegyében folyt le. (MTI) HÁZIASSZONYOK FIGYELEM! Háztartási villanymotorok (porszívó-motor, mosógépmotor, padlókefélőgépmotor, hűtőgép-motor stb.) JAVÍTÁSÁT rövid határidőre vállaljuk Villamosgép- és Kismotorjavító KSZ VI., Hunyadi tér 7. Telefon: 228—508 NÉPSZAVA Elhunyt Petrőczi János Az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége és az Építésügyi Minisztérium közli, hogy a múlt héten elhunyt Petróczi János elvtársnak, a munkásmozgalom régi harcosának, az ÉM kő- és kavicsipari igazgatósága vezetőjének földi maradványait szerdán a pesterzsébeti építők Ady Endre utcai kultúrotthonában ravatalozzák fel. Az elhunyt elvtársai és barátai a végső tiszteletadást 12 órától délután fél 2 óráig adhatják meg az elhunytnak. Temetése délután fél három órakor lesz a pesterzsébeti új temetőben. Női béleletlen sertésbőr kesztyű 54,20— 90,20 Ft-ig Női bélelt sertésbőr kesztyű 95,80— 124,— Ft-ig Férfi béleletlen sertésbőr kesztyű 62,80— 107,40 Ft-ig Férfi bélelt sertésbőr kesztyű 108,30—156,40 Ft-ig 1960. december 20