Népszava, 1961. március (89. évfolyam, 51–77. szám)

1961-03-01 / 51. szám

2 "KÖNYVJELZŐ Anyanyelvi műveltségünk »Nyelvész urak jobban tud­ják — költő jobban érzi mondotta egykoron Arany Já­nos, anyanyelvünk problémái­ról vitatkozván. Az ilyetén Vita ma sem ért véget, hiszen, nyelvünk örökké váltakozik, fejlődik, s így természetszerű­leg követeli a vele való szün­telen foglalkozást. Valami mégis történt. Ma már nem­csak a hivatásos nyelvészek és a toll hivatott forgatói, az írók és költők tartják úgy­szólván egyedül fontosnak anyanyelvi műveltségünk ál­landó gondozását. A vita ki­­szélesedett: a magyar nyelv kérdése szinte egész népünk közügyévé vált. A társadal­munkban bekövetkezett­ alap­vető változás s az ebből kö­vetkező kulturális forrada­lom eredményeként ma már milliós tömegekhez jutnak el a kultúra kincsei, s dolgozó népünk millióiban él az igény, hogy anyanyelvünket, gondo­lataink és érzéseink e legfon­tosabb kifejező­­eszközét mi­nél inkább elsajátítsák, őriz­zék és gondozzák. Ezért szá­míthat joggal széleskörű ér­deklődésre ez a most megje­lent kötet, amely a Pécsett megtartott nyelvművelő kon­ferencia gazdag, anyagát jut­tatja el az olvasóhoz. A ne­­gyedfélszáz oldalas könyv lé­nyegében a konferencia jegy­zőkönyve — mégis izgalmas olvasmány. Lőrincze Lajos, Csűrös Zoltán, Dukáti Ferenc, Bencédy József, Benkő Loránd és Mesterházi Lajos tartalmas előadásain kívül mintegy nyolcvan nyelvész és író, tu­dós és pedagógus hozzászólá­sa teszi rendkívül érdekessé a nyelvművelésünk mai hely­zetét és időszerű feladatait tárgyaló, szép kiállítású és gondosan szerkesztett köte­tet (Akadémiai.) W. F. Alan Winnington: A hideghegyek rabszolgái Aki szereti az izgalmas útle­írást, lelkes örömmel lapoz­gatja majd Alan Winnington új könyvét. Akit érdekelnek azoknak a valaha régen leját­szódott történelmi fordulók­nak részletei, mint például a társadalmi formák változásá­nak rendkívüli eseménye , nagy érdeklődéssel olvassa majd az angol újságíró köny­vét. Mert ami az európai tár­sadalmakban hosszú száza­dokkal ezelőtt játszódott le: a lépés a rabszolgatársadalomból egy fejlettebb társadalmi for­ma felé, a dél-kínai Jünnan tartomány világtól elzárt he­gyei közt, most, napjainkban zajlik. A rabszolgatársadalom­ból egyenesen a jelenbe lép­nek a norszu, a va és a zsing­­pao nemzetség tagjai; egy­szeregyszer még csak nem is a rabszolgaság, hanem az ős­közösségi társadalom viszonyai közül lépnek a szocializmus felé. Történelem és szocioló­gia, néprajz és hallatlanul iz­galmas riport, földrajzi leírás és politikai elemzés váltogatja egymást Winnington könyvé­nek lapjain, az utóbbi évek hasonló jellegű könyvtermése legjobb művében. Őszintén ajánlhatjuk minden olvasó­nak. (Kossuth.) G. M. Párizs A kiadó új sorozata, a »Re­gélő városok« mi mással in­dulhatott volna, mint a Párizs című kötettel. Aligha van még város, amely az elmúlt évtize­dekben, sőt századokban, de különösen a nagy francia for­radalom óta a világ minden tájáról — hazánkból is — any­­áik­ra vonzotta volna a szelle­mi élet és a haladás híveinek legjobbjait, mint éppen Pá­rizs, a Fény Városa. »Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!« — írta Batsányi 1789-ben. 1871- ben Frankel Leó már szemé­lyesen is ott harcol a kommün barikádjain, hogy utána a magyar szellemi élet száz és száz nagy egyénisége találjon még hitet, megújulást a »szép ámulások szent városában«, ahogyan Ady nevezte. Vaskos kötetet lehetne mindezzel megtölteni, a kiadó azonban — helyesen — megfordította a dolgot. A szép kiállítású kö­tetben szellemesen, sokolda­lúan azt mutatja be, mit je­lent Párizs a franciáknak. A francia irodalom legjobbjai — alfabetikusan Apollinaire-től Zoláig, korban Deschamps­­tól, Villontól és Rabelais-től a ma élő írókig — vallanak a könyvben kétezeréves és még­is örökifjú Párizsukról; fényei­ A vidéki lányok, a tűsarkú cipő­k és a szocialista brigád Brigádvezetők és brigád­tagok, műszaki és szakszerve­zeti tisztségviselők a meg­hívottak. A beszélgetés a Szalagárugyár szakszervezeti bizottságának a helyiségében történik és egyetlen napirend­je a Szaktanács IX. teljes ülé­sének a szervezett dolgozók­hoz intézett felhívása, hogy a termelési brigádok csatlakoz­zanak minél nagyobb számban a »­szocialista brigád« cím el­nyeréséért folyó versenyhez. — A mi­ munkabrigádjaink — kezdte az első hozzászóló — még csak rövid ideje alakul­tak. Tagjai főként vidéki lá­nyok, fiatal, még tapasztalat­lan szövők, akik csak rövid ideje dolgoznak az iparban. Tőlük nem kívánhatjuk, hogy olyan vállalásokat tegyenek, mint a jól begyakorlott és a törzsgárdához tartozó szövők. Márpedig, mint műszaki veze­tő — mondotta — a szocialista brigádoktól éppen azt várom, hogy többet adjanak a közös­ségnek, mint a többi munka­brigádok. Ez a vélemény vetette meg a a további viták ágyát. Egy piroskendős fiatal lány még az előtte szólóhoz csatlakozott, s őt támogatták Szabó Juli szakszervezeti bizalmi és Csingli Erzsébet brigádveze­­tő is. „Ez az én gépem.. . Amikor még csak a mun­kabrigádok alakultak is, sok szövő azon a véleményen volt: ►►Elég nekem a saját gépemet hajtani, nemhogy másoknak segítsek« — merthogy ez az »összedolgozás« volt a feltétele a brigádnak. Jó, hogy már változott felfogásuk, de egye­sek most is úgy gondolkoznak: »ez az én gépem — ez meg a te géped«. Az ilyen szövő nem való brigádba, mert csak egye­dül akar »kiugrani«, nemhogy szocialista brigádot alakítsunk belőlük. És most egy ellenvélemény: — Azért mégis tettek egyet­­mást ezek a fiatal munkabri­gádok. Hogy egyebet ne mond­jak — elősegítették: az év eleji lemaradás ellenére december 21-ig teljesítettük az éves tervet — jegyezte meg Szalai György, a pártalapszervezet titkára. — Én úgy értelmezem ezt a felhívást — folytatta —, nem is arról van szó, hogy most már minden brigádból szocia­lista brigádot kell csinálni. Csak azok nyerjék el tovább­ra is ezt a megtisztelő címet !— ajcik kiérdemelték. Én a magam részéről azzal sem ér­tenék egyet, hogy az egyéni vetélkedési kedvet elnyomjuk. A legteljesebb mértékben egyetértek azzal, hogy a kol­lektív vállalásoknak az egyé­nek vállalásaira kell épül­niük, amiért ő tetszeni akar..." — Jól beszél a Gyuri bácsi — helyesel Stier Nándor­né. — Nekünk például van egy bri­gádtagunk, aki tűsarkú cipőt hord a műhelyben, és állan­dóan a tükörben nézegeti ma­gát. Többet van távol, mint a gépnél... — Ez nem tartozik ide —■ szakítják félbe szinte egyszerre Szepesi Gizi és Horváth Anna. — Éppenhogy ide! — erős­­ködik belemelegedve Stiemé —, mert amiért ő tetszeni akar, azért ne lehessek és ki­váló dolgozó? Ha így folytatja tovább, szavamra — repül a brigádból. Most már két pártra is sza­kad a beszélgető csoport. — Nincs igazad — jelenti ki Bársony Anna. — Akiről szó van, ügyeskezű szövő és megfogadta, hogy nem csava­rog el többet. Nektek kell megnevelni. B. Erzsi tavaly még nemegyszer igazolatla­nul hiányzott, most pedig jó brigádvezető. Ha Kainné és Keresztesné is így gondolko­zott volna, akkor nem lenne most az a 15 brigád, amelyek közül az elsőket ők nevelték. De otthagyták a jól menő gé­peiket és vállalták a munka­módszerátadást, s vele még azt is, hogy esetleg átmenetileg csökken a keresetük. — Várjunk csak egy pilla­natra, lányok — vet véget Budainé szb-titkár a vitának. — Úgy gondolom, el kell ha­tárolnunk a szövőt, aki felüle­tességből hátráltatja a brigá­dot attól, aki még a gyakor­latlansága következtében nem tudja elérni a kívánt nívót. Nálunk ilyenek vannak töb­ben. És ez még nem jelenti, hogy a brigádból senki ne tud­jon — ahogy az előbb mondtá­­tok — egyénileg »kiugrani«. De nem jelenti azt sem, hogy ha ideje megengedi — ne se­gítsen a szövő a másiknak. Túl az első lépcsőn — Éppen ehhez kapcsolódik az én mondanivalóm is — ve­szi át a szót Lisztátz György főművezető. — Közülünk sem értett mindenki kezdetben egyet azzal, amit Kaiiné és Keresztesné a párt- és a szakszervezet javaslatára kez­deményezett. Féltünk attól, ha egyesek a brigádokból otthagy­ják majd a gépeket azért, hogy a »gyengébbeknek« segítsenek, többe kerül a leves, mint a hús. És mi felelünk a gépek műszaki állapotáért. Nem rös­­telltük később egy műszaki értekezleten elismerni, hogy tévedtünk, mert a két kitűnő szövő a mesterségbeli fogások mellett a megfelelő munka­társi viszony kialakítására, a kollektív összefogásra is meg­tanította a fiatal szövő­brigá­dokat. Ezért helyes az, hogy a verseny egyik fő részét képez-­ ze továbbra is a tapasztalat-­ csere és a munkamódszer- ♦ átadás.­­ — Engedjék meg, hogy el-­ mondjam él is a véleménye-« met — avatkozik be Haár Ist­­­ván, a vállalat főmérnöke. —­ Most az első negyedévben 13­ millió méter szalagot kell elő-­ állítanunk. A megnövekedett­ feladatok a Szalagárugyár * munkásainak fegyelmezett, cél-­ tudatos és odaadó munkájával* teljesíthetők, amelyben min-­­ denki felelősséget érez a reá-1 háruló feladataik teljesítéséért.* Ennek a szellemnek a tovább-* mélyítéséhez — gondolom —♦ nagy húzóerőt jelentene, ha­­ szaporodna a szocialista brigá- }, dók száma. Véleményem sze-} tint a mi fiatal munkabri- }' gádjaink képesek eleget tenni­­­ezeknek a feladatoknak. ♦ ■ — Itt van például a »Május}, I« brigád naplója — támaszt- *, ja alá az elhangzottakat Hu-} szár Pál művezető. — Van itt« ebben egy olyan bejegyzés is,* hogy a brigádvezető, elnézést*' kért az egyik brigádtagtól,}’ amiért »rákiabált« egy alka-}' lommal. Véleményem szerint*' tt már a szocialista ember}’ jellemvonásai is jelentkez- j lek... Az »első lépcső«-n, }s »hogy mi a munkabrigádok}' tevékenységét nevezzük —} \úljutottunk. Jöhetnek a me- * ■észebb Célkitűzések... X£ Raják Aranka A vasas-tapasztalatcsere eredménye: 760 millió forint megtakarítás A munkamódszerátadásnak különösen nagy a jelentősége a vasiparban, ahol egyetlen új gyártási eljárás 40—50 üzem munkáját is megkönnyítheti. Ezért a vasasszakszervezet az iparág egészét átfogó, 150 tagú társadalmi brigádhálózatot szervezett, a megalakulás óta 340 témakörben tartottak ta­pasztalatcsere ankétot, s eze­ken kereken 25 000 dolgozó is­mertette új módszereit, vagy tett fel kérdéseket a munkáját érintő problémákról. Az elmúlt két és fél évben maró újítást vezettek be a vas­ipari üzemekben, amelyek évente kereken 760 millió fo­rint megtakarítását teszik le­hetővé. A szakszervezet számí­tása szerint azonban az ered­mény még nagyobb lehetne, ha illetékes szerveink nagyobb gonddal, alaposabban foglal­koznának a dolgozók újításai­val. A szakszervezet legutóbbi elnökségi ülésén több javaslat született, amely a tapasztalat­­csere további szélesítését, az ankétok, bemutatók gyakoribb és alaposabb megszervezését 1311 tapasztalatcseréből száz­ szolgálja. (MTI) ről és sikátorairól, forradalmi küzdelmeiről és szelíd hétköz­napjairól, bohémvilágáról és Szajna-partjáról egyaránt igaz és művészi képet nyújtva. A gazdagon illusztrált újszerű kötet Bajomi Lázár Endre ki­tűnő szerkesztői munkáját di­cséri. (Európa.) NÉPSZAVA Tallózás szerkesztőségünk postájában Kétszer ad, aki gyorsan segít — Köszönet az önkéntes tűzoltónak Taxi és a köd — Miért három hónap múlva? Néhány héttel ezelőtt meg­írtuk rovatunkban, hogy a fe­hérgyarmati Vegyesipari Vál­lalat kőművesei, villanyszere­lői és más szakmunkásai kény­telenek biztonsági öv nélkül dolgozni, mert ez a munka­­védelmi eszköz sehol nem kapható. Most újra levelet ho­zott a posta Papp Lajostól, a vállalat igazgatójától: »A­­ Népszavában megjelenő pana­­­­szos levelem közlését követő napon expressz ajánlott leve­let kaptam a Mélyfúró Beren­dezések Gyárától, Simonsits István főmérnök és Pokorny Károly anyag-áruforgalmi osz­tályvezető aláírásával, amely­ben felajánlották, hogy tíz da­rab biztonsági övet azonnal leszállítanak részünkre. A Mélyfúró Berendezések Gyára — Budapest X., Fertő utca 8 — minden dicséretet megér­demel az említett azonnali se­gítségért, még ha elfekvő kész­letből történt is a felajánlá­suk.­ Meg szeretnénk jegyezni, hogy előző írásunkban azt ír­tuk: szabványosítás miatt nem kapható a szóban forgó mun­kavédelmi eszköz. A Szab­ványügyi Hivatal azonban tájékoztatott bennünket, hogy bár a szabványosítás valóban folyamatban van, de a gyár­tást az elmúlt évben anyag­hiány akadályozta. Remény van arra, hogy a közeljövőben újra kapható lesz a sok szak­munkás számára nélkülözhe­tetlen biztonsági öv, amelyet a Szerszám- és Kisgépértéke­sítő Vállalat — X., Kőbányai út 49 — hoz majd forgalomba. * Kemenes G. tanár, buda­pesti olvasónk a IV., Komjáth utca 103. számú ház lakói ne­vében írta meg az alábbi ese­tet: »Február 9-én este, fél 9 órakor kigyulladt a IV., Rezi Károly utca 60. szám alatt levő asztalosipari szövetkezet fű­részpor- és forgácsraktára. Négy ház volt veszélyben, de legnagyobb veszélyben a mi házunk fáskamrái voltak, amelyek háttal nekifekszenek a fenti tűzfészeknek. Talán nagy veszélybe kerültünk vol­na, ha a tétlenül sopánkodó tömegből ki nem válik Pap István 18 év körüli fiatalem­ber, az Erzsébet utcai általá­nos iskola özvegy hivatalse­gédjének fia. A fiatalember gondolkodás nélkül felugrott a két méter magas elválasztó tűzfalra és bámulatos ügyes­séggel, önfeláldozással, ember­­feletti munkával megfékezte a tüzet. Ezután rövidesen meg­érkeztek az első tűzoltók, és utána a többiek.« »Egyik dolgozó nőtársam be­szélte el a következő kis ese­tet, ami vele történt az elmúlt ködös napok egyikén — írja Varga Géza Ernő levelezőnk. — Február 19-én férjemmel és két gyermekemmel — me­sélte Deák Béláné — a Béke Szálló előtt kerestünk taxit, hogy négyünket kispesti ott­honunkba hazavigyen. Igen ám, de a sűrű köd miatt a taxi gépkocsivezetői közül egyik például azt mondta: még ha ezer forintot fizet­nek, akkor sem vagyok haj­landó ilyen ködben senkit el­vinni Kispestre. De hiába kér­tük kollégáit is. Amikor a férfisofőrök invitálásába már belefáradtunk, odamentem az egyik sofőrnőhöz és kértem, szállítson bennünket haza, Kis­pestre. Készségesen, minden vita nélkül, udvariasan állt rendelkezésünkre. Jólesett na­gyon, sőt egy kis büszkeség­gel is gondolok erre a névte­len, kedves sofőrnőre. Nagyon köszönöm kedvességét, szolgá­latkészségét és megértő em­te­­riességét.«* Egyik olvasónk — Halmos Antal VIII., Népszínház utca 13 — még tavaly november­ben új gáztűzhelyet vásárolt, mert a régi elromlott. Akkor írásban kérte a Rákóczi tér 3. szám alatti házkezelőséget, hogy szállítsák el a régi s az ő tulajdonukat képező, »kiöre­gedett« gáztűzhelyet. A beje­lentést követően olvasónk még számtalanszor kérte szemé­lyesen és telefonon az elszál­lítást, de ez, sajnos, nem tör­tént meg. Pedig társbérletben lakik, és az amúgy is túlzsú­folt konyhában emiatt alig lehetett megmozdulni. Feb­ruár közepén végre a követ­kező levelet kapta a házkeze­­lőség igazgatóságától: »A Nép­szava szerkesztőségéhez kül­dött panaszát kivizsgáltattuk és megállapítottuk, hogy ké­relme jogos. Utasításunkra a VIII/8-as Házkezelőség a hasz­nálaton kívüli rossz gáztűz­helyet elszállította. Kérjük a fentiek szíves tudomásulvéte­lét.« A tudomásulvétel megtör­tént, csak azt nem érti olva­sónk sem, s mi sem, hogy egy ilyen egyszerű és jogos kérés elintézéséhez miért van szük­ség az igazgatóság utasítására, a Népszava közbenjárására. R. E. V. F. Balázs Sándor: Trézsi néni kosztosai Nemcsak a felvetett téma anyagát kell kitűnően ismer­nie annak, aki az ifjúság ré­szére ír, hanem a kérdő, kí­váncsi gyermeki tekintetek mélyére is kell látnia. Balázs Sándor ebben az írásában a századforduló diákságának életét mutatja meg a ma diák­jainak. Legfőbb feladata hát az kellett legyen, hogy megér­tesse a mi társadalmunkba már beleszületett ifjú olvasó­val: azelőtt osztályokban, az arany erejével, a gazdagság és születés hatalmának világá­ban éltek az emberek. És ez a kisregény kitűnően megvá­lasztott hőseivel s szereplői­vel, izgalmas drámai küzdel­mek között, formás fejezetek lüktetésében, pompásan át­gondolt komponáltságával vi­lágos képet ad a tegnapi ka­pitalista-feudális társadalom­ról. S úgy, amint az a gyerme­ki élet síkján is megmutatko­zott. Azonban e nagyszerű ér­téke ellenére is el kell ma­rasztalnunk a néhol már-már kirívó stílusbeli pongyolasá­got. Ebben, persze, a lektorá­tus is felelős! Jó néhány mon­dat akad a könyvben, amelyet, enyhén szólva, nem illett k.­ Az ellenőrzési munkával foglalkozott a Könnyűipari Minisztérium kollégiuma A Könnyűipari Minisztérium kollégiuma keddi ülésén a múlt évi ellenőrzési tevékeny­séggel és az idei revizori mun­ka feladataival foglalkozott. A kollégium megállapította, hogy a vállalatok ellenőrzésé­ben javulás tapasztalható. A minisztérium revizorai nem tudtak ugyan valamennyi vál­lalatnál általános vizsgálatot tartani, de ahol nem volt ilyen revízió, ott az évi mér­leget alaposabban megvizsgál­ták. A vizsgálatok számos hiá­nyosságot állapítottak meg és­­ sok esetben tártak fel helyze­­tlen, szabálytalan eljárást. Rá­mutattak a belső ellenőrzés hiányosságaira. A kollégium megállapította, hogy a vállalatok 89 százalé­kánál folyik rendszeres belső ellenőrzési munka, de fejlődés ellenére sem kielégítő a szín­vonala. Ebben az évben a mi­nisztérium fokozza az ellen­őrzést, és gondoskodik a revi­zorok szakmai továbbképzésé­ről is. (MTI) cosságukkal diákjaink szeme elé vinni és engedni. (Móra.) V. Gy. Demény Ottó: A legszebb kor Már első kötete alkalmával szinte egyöntetűen kiemelte a kritika, hogy a fiatal költő egyik legrokonszenvesebb vo­nása az a természetesség, aho­gyan versbe formálódik nála a köznapok varázsa. Most, második kötetében lapozgat­va, elsősorban a tematikai vál­tozatosság lep meg. A faluról érkező fiatalember, úgy lát­szik, végleg megérkezett a városba. Egyik versében, ame­lyik a Budapesti ének címet viseli, a városi ember büszke­ségével és szelíd rajongásával tekint szét »a remény városá­ban ... hol naponta újul a hit«. Demény Ottó újabb verseire is a költői megelevenítés fris- raz­sesége és a kifejezés póztalan-­­sága a jellemző, így együtt, azonban színekben sokkal gaz-­ dagabb, mint előző kötetének­ tükrében. S ez nemcsak a köl­­ tői témák szélesebb jelentke-: zésében, hanem a költői for-­ mák változatosságában is meg-­ mutatkozik. Formai kísérletei-: ben nincsenek meghökkentő­ változatok, annál inkább ér­ződik az a finoman ügyelő gon- : dosság, amellyel költői műhe-­ lyét egyre inkább berendezi.­ Úgy érezzük, újabb verseivel­ mindjobban beváltja azt, amit­ első kötetében ígért, s megizá­­mosodott tehetsége képessé te­,­szi még nagyobb költői fel­adatok vállalására. (Magvető.)­. Sz. E. Magyar küldöttség az ENSZ bécsi nemzetközi értekezletén Az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének rendezésében már­cius 2-án nemzetközi értekez­let kezdődik Bécsben, amely a diplomáciai kapcsolatokra és különösen a diplomaták mentességeire vonatkozó nem­zetközi szerződés kidolgozásá­val foglalkozik. A Magyar Népköztársaságot az értekez­leten dr. Vitor Endre főkon­zul vezetésével háromtagú küldöttség képviseli. (MTI) Az Újságírószövetség vezetői a Népszava szerkesztőségében Szakosíts Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a MUOSZ elnöke, Siklósi Nor­bert, a MUOSZ főtitkára és Gellért Gábor, a MUOSZ szer­vező titkára kedd délelőtt lá­togatást tett a­ Népszava szer­kesztőségében. A szerkesztőség­­munkatársaival baráti beszél­getés keretében vitatták meg a Újságíró Szövetség tevé­kenységét és a magyar újság­írás időszerű kérdéseit. 1960 legjobb táncjátékai A tavaly bemutatott legjobb cselekményes táncokat láthat­ta egy műsorban szombaton az Állami Népi Együttes szín­háztermének közönsége. A be­mutatón, amelyet a Népmű­velési Intézet táncosztálya és a szakszervezetek Egressy Klubja rendezett, az Építők Vadrózsák Együttese Falvay Károly: Almaszedők című, a pécsi Mecsek Táncegyüttes Si­mon Antal: A főhercegasszony látogatása és Vérnász című táncjátékaival szerepelt. 1961. március 1

Next