Népszava, 1961. március (89. évfolyam, 51–77. szám)
1961-03-01 / 51. szám
2 "KÖNYVJELZŐ Anyanyelvi műveltségünk »Nyelvész urak jobban tudják — költő jobban érzi mondotta egykoron Arany János, anyanyelvünk problémáiról vitatkozván. Az ilyetén Vita ma sem ért véget, hiszen, nyelvünk örökké váltakozik, fejlődik, s így természetszerűleg követeli a vele való szüntelen foglalkozást. Valami mégis történt. Ma már nemcsak a hivatásos nyelvészek és a toll hivatott forgatói, az írók és költők tartják úgyszólván egyedül fontosnak anyanyelvi műveltségünk állandó gondozását. A vita kiszélesedett: a magyar nyelv kérdése szinte egész népünk közügyévé vált. A társadalmunkban bekövetkezett alapvető változás s az ebből következő kulturális forradalom eredményeként ma már milliós tömegekhez jutnak el a kultúra kincsei, s dolgozó népünk millióiban él az igény, hogy anyanyelvünket, gondolataink és érzéseink e legfontosabb kifejezőeszközét minél inkább elsajátítsák, őrizzék és gondozzák. Ezért számíthat joggal széleskörű érdeklődésre ez a most megjelent kötet, amely a Pécsett megtartott nyelvművelő konferencia gazdag, anyagát juttatja el az olvasóhoz. A negyedfélszáz oldalas könyv lényegében a konferencia jegyzőkönyve — mégis izgalmas olvasmány. Lőrincze Lajos, Csűrös Zoltán, Dukáti Ferenc, Bencédy József, Benkő Loránd és Mesterházi Lajos tartalmas előadásain kívül mintegy nyolcvan nyelvész és író, tudós és pedagógus hozzászólása teszi rendkívül érdekessé a nyelvművelésünk mai helyzetét és időszerű feladatait tárgyaló, szép kiállítású és gondosan szerkesztett kötetet (Akadémiai.) W. F. Alan Winnington: A hideghegyek rabszolgái Aki szereti az izgalmas útleírást, lelkes örömmel lapozgatja majd Alan Winnington új könyvét. Akit érdekelnek azoknak a valaha régen lejátszódott történelmi fordulóknak részletei, mint például a társadalmi formák változásának rendkívüli eseménye , nagy érdeklődéssel olvassa majd az angol újságíró könyvét. Mert ami az európai társadalmakban hosszú századokkal ezelőtt játszódott le: a lépés a rabszolgatársadalomból egy fejlettebb társadalmi forma felé, a dél-kínai Jünnan tartomány világtól elzárt hegyei közt, most, napjainkban zajlik. A rabszolgatársadalomból egyenesen a jelenbe lépnek a norszu, a va és a zsingpao nemzetség tagjai; egyszeregyszer még csak nem is a rabszolgaság, hanem az ősközösségi társadalom viszonyai közül lépnek a szocializmus felé. Történelem és szociológia, néprajz és hallatlanul izgalmas riport, földrajzi leírás és politikai elemzés váltogatja egymást Winnington könyvének lapjain, az utóbbi évek hasonló jellegű könyvtermése legjobb művében. Őszintén ajánlhatjuk minden olvasónak. (Kossuth.) G. M. Párizs A kiadó új sorozata, a »Regélő városok« mi mással indulhatott volna, mint a Párizs című kötettel. Aligha van még város, amely az elmúlt évtizedekben, sőt századokban, de különösen a nagy francia forradalom óta a világ minden tájáról — hazánkból is — anyáikra vonzotta volna a szellemi élet és a haladás híveinek legjobbjait, mint éppen Párizs, a Fény Városa. »Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!« — írta Batsányi 1789-ben. 1871- ben Frankel Leó már személyesen is ott harcol a kommün barikádjain, hogy utána a magyar szellemi élet száz és száz nagy egyénisége találjon még hitet, megújulást a »szép ámulások szent városában«, ahogyan Ady nevezte. Vaskos kötetet lehetne mindezzel megtölteni, a kiadó azonban — helyesen — megfordította a dolgot. A szép kiállítású kötetben szellemesen, sokoldalúan azt mutatja be, mit jelent Párizs a franciáknak. A francia irodalom legjobbjai — alfabetikusan Apollinaire-től Zoláig, korban Deschampstól, Villontól és Rabelais-től a ma élő írókig — vallanak a könyvben kétezeréves és mégis örökifjú Párizsukról; fényei A vidéki lányok, a tűsarkú cipők és a szocialista brigád Brigádvezetők és brigádtagok, műszaki és szakszervezeti tisztségviselők a meghívottak. A beszélgetés a Szalagárugyár szakszervezeti bizottságának a helyiségében történik és egyetlen napirendje a Szaktanács IX. teljes ülésének a szervezett dolgozókhoz intézett felhívása, hogy a termelési brigádok csatlakozzanak minél nagyobb számban a »szocialista brigád« cím elnyeréséért folyó versenyhez. — A mi munkabrigádjaink — kezdte az első hozzászóló — még csak rövid ideje alakultak. Tagjai főként vidéki lányok, fiatal, még tapasztalatlan szövők, akik csak rövid ideje dolgoznak az iparban. Tőlük nem kívánhatjuk, hogy olyan vállalásokat tegyenek, mint a jól begyakorlott és a törzsgárdához tartozó szövők. Márpedig, mint műszaki vezető — mondotta — a szocialista brigádoktól éppen azt várom, hogy többet adjanak a közösségnek, mint a többi munkabrigádok. Ez a vélemény vetette meg a a további viták ágyát. Egy piroskendős fiatal lány még az előtte szólóhoz csatlakozott, s őt támogatták Szabó Juli szakszervezeti bizalmi és Csingli Erzsébet brigádvezető is. „Ez az én gépem.. . Amikor még csak a munkabrigádok alakultak is, sok szövő azon a véleményen volt: ►►Elég nekem a saját gépemet hajtani, nemhogy másoknak segítsek« — merthogy ez az »összedolgozás« volt a feltétele a brigádnak. Jó, hogy már változott felfogásuk, de egyesek most is úgy gondolkoznak: »ez az én gépem — ez meg a te géped«. Az ilyen szövő nem való brigádba, mert csak egyedül akar »kiugrani«, nemhogy szocialista brigádot alakítsunk belőlük. És most egy ellenvélemény: — Azért mégis tettek egyetmást ezek a fiatal munkabrigádok. Hogy egyebet ne mondjak — elősegítették: az év eleji lemaradás ellenére december 21-ig teljesítettük az éves tervet — jegyezte meg Szalai György, a pártalapszervezet titkára. — Én úgy értelmezem ezt a felhívást — folytatta —, nem is arról van szó, hogy most már minden brigádból szocialista brigádot kell csinálni. Csak azok nyerjék el továbbra is ezt a megtisztelő címet !— ajcik kiérdemelték. Én a magam részéről azzal sem értenék egyet, hogy az egyéni vetélkedési kedvet elnyomjuk. A legteljesebb mértékben egyetértek azzal, hogy a kollektív vállalásoknak az egyének vállalásaira kell épülniük, amiért ő tetszeni akar..." — Jól beszél a Gyuri bácsi — helyesel Stier Nándorné. — Nekünk például van egy brigádtagunk, aki tűsarkú cipőt hord a műhelyben, és állandóan a tükörben nézegeti magát. Többet van távol, mint a gépnél... — Ez nem tartozik ide —■ szakítják félbe szinte egyszerre Szepesi Gizi és Horváth Anna. — Éppenhogy ide! — erősködik belemelegedve Stiemé —, mert amiért ő tetszeni akar, azért ne lehessek és kiváló dolgozó? Ha így folytatja tovább, szavamra — repül a brigádból. Most már két pártra is szakad a beszélgető csoport. — Nincs igazad — jelenti ki Bársony Anna. — Akiről szó van, ügyeskezű szövő és megfogadta, hogy nem csavarog el többet. Nektek kell megnevelni. B. Erzsi tavaly még nemegyszer igazolatlanul hiányzott, most pedig jó brigádvezető. Ha Kainné és Keresztesné is így gondolkozott volna, akkor nem lenne most az a 15 brigád, amelyek közül az elsőket ők nevelték. De otthagyták a jól menő gépeiket és vállalták a munkamódszerátadást, s vele még azt is, hogy esetleg átmenetileg csökken a keresetük. — Várjunk csak egy pillanatra, lányok — vet véget Budainé szb-titkár a vitának. — Úgy gondolom, el kell határolnunk a szövőt, aki felületességből hátráltatja a brigádot attól, aki még a gyakorlatlansága következtében nem tudja elérni a kívánt nívót. Nálunk ilyenek vannak többen. És ez még nem jelenti, hogy a brigádból senki ne tudjon — ahogy az előbb mondtátok — egyénileg »kiugrani«. De nem jelenti azt sem, hogy ha ideje megengedi — ne segítsen a szövő a másiknak. Túl az első lépcsőn — Éppen ehhez kapcsolódik az én mondanivalóm is — veszi át a szót Lisztátz György főművezető. — Közülünk sem értett mindenki kezdetben egyet azzal, amit Kaiiné és Keresztesné a párt- és a szakszervezet javaslatára kezdeményezett. Féltünk attól, ha egyesek a brigádokból otthagyják majd a gépeket azért, hogy a »gyengébbeknek« segítsenek, többe kerül a leves, mint a hús. És mi felelünk a gépek műszaki állapotáért. Nem röstelltük később egy műszaki értekezleten elismerni, hogy tévedtünk, mert a két kitűnő szövő a mesterségbeli fogások mellett a megfelelő munkatársi viszony kialakítására, a kollektív összefogásra is megtanította a fiatal szövőbrigádokat. Ezért helyes az, hogy a verseny egyik fő részét képez- ze továbbra is a tapasztalat- csere és a munkamódszer- ♦ átadás. — Engedjék meg, hogy el- mondjam él is a véleménye-« met — avatkozik be Haár István, a vállalat főmérnöke. — Most az első negyedévben 13 millió méter szalagot kell elő- állítanunk. A megnövekedett feladatok a Szalagárugyár * munkásainak fegyelmezett, cél- tudatos és odaadó munkájával* teljesíthetők, amelyben min- denki felelősséget érez a reá-1 háruló feladataik teljesítéséért.* Ennek a szellemnek a tovább-* mélyítéséhez — gondolom —♦ nagy húzóerőt jelentene, ha szaporodna a szocialista brigá- }, dók száma. Véleményem sze-} tint a mi fiatal munkabri- }' gádjaink képesek eleget tenniezeknek a feladatoknak. ♦ ■ — Itt van például a »Május}, I« brigád naplója — támaszt- *, ja alá az elhangzottakat Hu-} szár Pál művezető. — Van itt« ebben egy olyan bejegyzés is,* hogy a brigádvezető, elnézést*' kért az egyik brigádtagtól,}’ amiért »rákiabált« egy alka-}' lommal. Véleményem szerint*' tt már a szocialista ember}’ jellemvonásai is jelentkez- j lek... Az »első lépcső«-n, }s »hogy mi a munkabrigádok}' tevékenységét nevezzük —} \úljutottunk. Jöhetnek a me- * ■észebb Célkitűzések... X£ Raják Aranka A vasas-tapasztalatcsere eredménye: 760 millió forint megtakarítás A munkamódszerátadásnak különösen nagy a jelentősége a vasiparban, ahol egyetlen új gyártási eljárás 40—50 üzem munkáját is megkönnyítheti. Ezért a vasasszakszervezet az iparág egészét átfogó, 150 tagú társadalmi brigádhálózatot szervezett, a megalakulás óta 340 témakörben tartottak tapasztalatcsere ankétot, s ezeken kereken 25 000 dolgozó ismertette új módszereit, vagy tett fel kérdéseket a munkáját érintő problémákról. Az elmúlt két és fél évben maró újítást vezettek be a vasipari üzemekben, amelyek évente kereken 760 millió forint megtakarítását teszik lehetővé. A szakszervezet számítása szerint azonban az eredmény még nagyobb lehetne, ha illetékes szerveink nagyobb gonddal, alaposabban foglalkoznának a dolgozók újításaival. A szakszervezet legutóbbi elnökségi ülésén több javaslat született, amely a tapasztalatcsere további szélesítését, az ankétok, bemutatók gyakoribb és alaposabb megszervezését 1311 tapasztalatcseréből száz szolgálja. (MTI) ről és sikátorairól, forradalmi küzdelmeiről és szelíd hétköznapjairól, bohémvilágáról és Szajna-partjáról egyaránt igaz és művészi képet nyújtva. A gazdagon illusztrált újszerű kötet Bajomi Lázár Endre kitűnő szerkesztői munkáját dicséri. (Európa.) NÉPSZAVA Tallózás szerkesztőségünk postájában Kétszer ad, aki gyorsan segít — Köszönet az önkéntes tűzoltónak Taxi és a köd — Miért három hónap múlva? Néhány héttel ezelőtt megírtuk rovatunkban, hogy a fehérgyarmati Vegyesipari Vállalat kőművesei, villanyszerelői és más szakmunkásai kénytelenek biztonsági öv nélkül dolgozni, mert ez a munkavédelmi eszköz sehol nem kapható. Most újra levelet hozott a posta Papp Lajostól, a vállalat igazgatójától: »A Népszavában megjelenő panaszos levelem közlését követő napon expressz ajánlott levelet kaptam a Mélyfúró Berendezések Gyárától, Simonsits István főmérnök és Pokorny Károly anyag-áruforgalmi osztályvezető aláírásával, amelyben felajánlották, hogy tíz darab biztonsági övet azonnal leszállítanak részünkre. A Mélyfúró Berendezések Gyára — Budapest X., Fertő utca 8 — minden dicséretet megérdemel az említett azonnali segítségért, még ha elfekvő készletből történt is a felajánlásuk. Meg szeretnénk jegyezni, hogy előző írásunkban azt írtuk: szabványosítás miatt nem kapható a szóban forgó munkavédelmi eszköz. A Szabványügyi Hivatal azonban tájékoztatott bennünket, hogy bár a szabványosítás valóban folyamatban van, de a gyártást az elmúlt évben anyaghiány akadályozta. Remény van arra, hogy a közeljövőben újra kapható lesz a sok szakmunkás számára nélkülözhetetlen biztonsági öv, amelyet a Szerszám- és Kisgépértékesítő Vállalat — X., Kőbányai út 49 — hoz majd forgalomba. * Kemenes G. tanár, budapesti olvasónk a IV., Komjáth utca 103. számú ház lakói nevében írta meg az alábbi esetet: »Február 9-én este, fél 9 órakor kigyulladt a IV., Rezi Károly utca 60. szám alatt levő asztalosipari szövetkezet fűrészpor- és forgácsraktára. Négy ház volt veszélyben, de legnagyobb veszélyben a mi házunk fáskamrái voltak, amelyek háttal nekifekszenek a fenti tűzfészeknek. Talán nagy veszélybe kerültünk volna, ha a tétlenül sopánkodó tömegből ki nem válik Pap István 18 év körüli fiatalember, az Erzsébet utcai általános iskola özvegy hivatalsegédjének fia. A fiatalember gondolkodás nélkül felugrott a két méter magas elválasztó tűzfalra és bámulatos ügyességgel, önfeláldozással, emberfeletti munkával megfékezte a tüzet. Ezután rövidesen megérkeztek az első tűzoltók, és utána a többiek.« »Egyik dolgozó nőtársam beszélte el a következő kis esetet, ami vele történt az elmúlt ködös napok egyikén — írja Varga Géza Ernő levelezőnk. — Február 19-én férjemmel és két gyermekemmel — mesélte Deák Béláné — a Béke Szálló előtt kerestünk taxit, hogy négyünket kispesti otthonunkba hazavigyen. Igen ám, de a sűrű köd miatt a taxi gépkocsivezetői közül egyik például azt mondta: még ha ezer forintot fizetnek, akkor sem vagyok hajlandó ilyen ködben senkit elvinni Kispestre. De hiába kértük kollégáit is. Amikor a férfisofőrök invitálásába már belefáradtunk, odamentem az egyik sofőrnőhöz és kértem, szállítson bennünket haza, Kispestre. Készségesen, minden vita nélkül, udvariasan állt rendelkezésünkre. Jólesett nagyon, sőt egy kis büszkeséggel is gondolok erre a névtelen, kedves sofőrnőre. Nagyon köszönöm kedvességét, szolgálatkészségét és megértő emteriességét.«* Egyik olvasónk — Halmos Antal VIII., Népszínház utca 13 — még tavaly novemberben új gáztűzhelyet vásárolt, mert a régi elromlott. Akkor írásban kérte a Rákóczi tér 3. szám alatti házkezelőséget, hogy szállítsák el a régi s az ő tulajdonukat képező, »kiöregedett« gáztűzhelyet. A bejelentést követően olvasónk még számtalanszor kérte személyesen és telefonon az elszállítást, de ez, sajnos, nem történt meg. Pedig társbérletben lakik, és az amúgy is túlzsúfolt konyhában emiatt alig lehetett megmozdulni. Február közepén végre a következő levelet kapta a házkezelőség igazgatóságától: »A Népszava szerkesztőségéhez küldött panaszát kivizsgáltattuk és megállapítottuk, hogy kérelme jogos. Utasításunkra a VIII/8-as Házkezelőség a használaton kívüli rossz gáztűzhelyet elszállította. Kérjük a fentiek szíves tudomásulvételét.« A tudomásulvétel megtörtént, csak azt nem érti olvasónk sem, s mi sem, hogy egy ilyen egyszerű és jogos kérés elintézéséhez miért van szükség az igazgatóság utasítására, a Népszava közbenjárására. R. E. V. F. Balázs Sándor: Trézsi néni kosztosai Nemcsak a felvetett téma anyagát kell kitűnően ismernie annak, aki az ifjúság részére ír, hanem a kérdő, kíváncsi gyermeki tekintetek mélyére is kell látnia. Balázs Sándor ebben az írásában a századforduló diákságának életét mutatja meg a ma diákjainak. Legfőbb feladata hát az kellett legyen, hogy megértesse a mi társadalmunkba már beleszületett ifjú olvasóval: azelőtt osztályokban, az arany erejével, a gazdagság és születés hatalmának világában éltek az emberek. És ez a kisregény kitűnően megválasztott hőseivel s szereplőivel, izgalmas drámai küzdelmek között, formás fejezetek lüktetésében, pompásan átgondolt komponáltságával világos képet ad a tegnapi kapitalista-feudális társadalomról. S úgy, amint az a gyermeki élet síkján is megmutatkozott. Azonban e nagyszerű értéke ellenére is el kell marasztalnunk a néhol már-már kirívó stílusbeli pongyolaságot. Ebben, persze, a lektorátus is felelős! Jó néhány mondat akad a könyvben, amelyet, enyhén szólva, nem illett k. Az ellenőrzési munkával foglalkozott a Könnyűipari Minisztérium kollégiuma A Könnyűipari Minisztérium kollégiuma keddi ülésén a múlt évi ellenőrzési tevékenységgel és az idei revizori munka feladataival foglalkozott. A kollégium megállapította, hogy a vállalatok ellenőrzésében javulás tapasztalható. A minisztérium revizorai nem tudtak ugyan valamennyi vállalatnál általános vizsgálatot tartani, de ahol nem volt ilyen revízió, ott az évi mérleget alaposabban megvizsgálták. A vizsgálatok számos hiányosságot állapítottak meg és sok esetben tártak fel helyzetlen, szabálytalan eljárást. Rámutattak a belső ellenőrzés hiányosságaira. A kollégium megállapította, hogy a vállalatok 89 százalékánál folyik rendszeres belső ellenőrzési munka, de fejlődés ellenére sem kielégítő a színvonala. Ebben az évben a minisztérium fokozza az ellenőrzést, és gondoskodik a revizorok szakmai továbbképzéséről is. (MTI) cosságukkal diákjaink szeme elé vinni és engedni. (Móra.) V. Gy. Demény Ottó: A legszebb kor Már első kötete alkalmával szinte egyöntetűen kiemelte a kritika, hogy a fiatal költő egyik legrokonszenvesebb vonása az a természetesség, ahogyan versbe formálódik nála a köznapok varázsa. Most, második kötetében lapozgatva, elsősorban a tematikai változatosság lep meg. A faluról érkező fiatalember, úgy látszik, végleg megérkezett a városba. Egyik versében, amelyik a Budapesti ének címet viseli, a városi ember büszkeségével és szelíd rajongásával tekint szét »a remény városában ... hol naponta újul a hit«. Demény Ottó újabb verseire is a költői megelevenítés fris- razsesége és a kifejezés póztalan-sága a jellemző, így együtt, azonban színekben sokkal gaz- dagabb, mint előző kötetének tükrében. S ez nemcsak a köl tői témák szélesebb jelentke-: zésében, hanem a költői for- mák változatosságában is meg- mutatkozik. Formai kísérletei-: ben nincsenek meghökkentő változatok, annál inkább érződik az a finoman ügyelő gon- : dosság, amellyel költői műhe- lyét egyre inkább berendezi. Úgy érezzük, újabb verseivel mindjobban beváltja azt, amit első kötetében ígért, s megizámosodott tehetsége képessé te,szi még nagyobb költői feladatok vállalására. (Magvető.). Sz. E. Magyar küldöttség az ENSZ bécsi nemzetközi értekezletén Az Egyesült Nemzetek Szervezetének rendezésében március 2-án nemzetközi értekezlet kezdődik Bécsben, amely a diplomáciai kapcsolatokra és különösen a diplomaták mentességeire vonatkozó nemzetközi szerződés kidolgozásával foglalkozik. A Magyar Népköztársaságot az értekezleten dr. Vitor Endre főkonzul vezetésével háromtagú küldöttség képviseli. (MTI) Az Újságírószövetség vezetői a Népszava szerkesztőségében Szakosíts Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a MUOSZ elnöke, Siklósi Norbert, a MUOSZ főtitkára és Gellért Gábor, a MUOSZ szervező titkára kedd délelőtt látogatást tett a Népszava szerkesztőségében. A szerkesztőségmunkatársaival baráti beszélgetés keretében vitatták meg a Újságíró Szövetség tevékenységét és a magyar újságírás időszerű kérdéseit. 1960 legjobb táncjátékai A tavaly bemutatott legjobb cselekményes táncokat láthatta egy műsorban szombaton az Állami Népi Együttes színháztermének közönsége. A bemutatón, amelyet a Népművelési Intézet táncosztálya és a szakszervezetek Egressy Klubja rendezett, az Építők Vadrózsák Együttese Falvay Károly: Almaszedők című, a pécsi Mecsek Táncegyüttes Simon Antal: A főhercegasszony látogatása és Vérnász című táncjátékaival szerepelt. 1961. március 1