Népszava, 1961. március (89. évfolyam, 51–77. szám)
1961-03-07 / 56. szám
Az ENSZ kongói parancsnoksága feladta Banamát és Matadít A UPS leopoldville-i jelentése szerint az ENSZ-csapatok a Mobutu-féle egységekkel történt összetűzés után végképp kiürítették a banamai haditengerészeti támaszpontot. Banamában, ezen a volt belga katonai támaszponton nagymennyiségű hadifelszerelést halmoztak fel. A támaszpontot ez ideig az ENSZ ellenőrizte. A banamai fegyverraktáraknak a Mobutu-féle bandák által történt megszerzése, amelyet nyilvánvalóan az ENSZ segédletével valósítottak meg, megkönnyíti a Kaszavubu—Mobutu-féle klikknek, hogy kirobbantsa Kongóban a polgárháborút. A leopoldville-i ENSZ-körökből származó értesülés szerint az ENSZ-parancsnokság kétségtelenül Kaszavubu—Mobutu körének »tanácsára« lemondott róla, hogy felszabadítsa Banama kikötővárost a Mobutu-zsoldosok megszállása alól. Az AFP jelentése szerint Matadi kongói kikötővárosban az ENSZ egységeihez tartozó szudáni és kanadai katonák, valamint más részről a Mobutu-féle bandák közti összetűzések vasárnap este egész napon át tartó erős aknavető- és puskatűz után véget értek. Az ENSZ leopoldville-i főhadiszállásának jelenleg nincs semmiféle összeköttetése a Matadiban tartózkodó egységeivel. Ugyancsak az AFP jelenti, hogy a leopoldville-i amerikai nagykövet közvetlen beavatkozása nyomán a leopoldville-i ENSZ- parancsnokság és a »kongói hatóságok között megegyezés született, amelynek alapján az ENSZ-parancsnokság beleegyezett abba, hogy nem küld újabb erősítéseket Matadiba. Legfrissebb hírek szerint Matadi ENSZ-helyőrsége letette a fegyvert, és kiürítette a várost. Szudáni jelentések szerint Szudán leopoldville-i ideiglenes ügyvivője tiltakozott az ENSZ képviselőinél amiatt, hogy a mobutuisták megtámadták a Matadiban állomásozó szudáni egységet. Követelte, hogy haladéktalanul hozzanak intézkedéseket a szudáni katonák megvédelmezésére. Hasonló követeléssel fordult az ENSZ-hez a Kongóban állomásozó szudáni egység vezetője is. Az ENSZ leopoldville-i szóvivője Matadi helyzetével foglalkozva egyébként kijelentette, a szombaton kitört tűzharc során a megtámadott ENSZ-egység parancsnoka két ízben is tűzszüneti megállapodást kötött a zsoldosok tisztjeivel, de azok mindkét esetben megszegték ígéretüket. Vasárnap és hétfőn a madagaszkári Tananarive-ben kerekasztal-értekezletre gyűltek össze Kongó különböző tartományainak és hatóságainak képviselői. A szakadár kormányok képviseletében Kaszavubu, Ibeo, Csombe és Kalondzsi jelent meg, de elküldte képviselőjét, Kamitatut, a meggyilkolt Lumumba miniszterelnök hívét a törvényes kongói kormány is. Mint az AP közli, hétfőn hivatalosan meg is nyitották az értekezletet, de a jelenlevő küldöttek nem kezdtek hozzá az érdemben munkához, mert távirat érkezett Dayaltól, az ENSZ kongói képviselőjétől. Dayal táviratában közölte, hogy Gizenga, a törvényes kongói kormány vezetője is úton van Madagaszkár felé. Gizenga nemrég a kaminai ENSZ-támaszpontra érkezett, és valószínűleg ma folytatja útját Tananarive-be. Dayal kérésére a küldöttek hivatalos tanácskozásaikat csak Gizenga megérkezése után kezdik meg. Még nem ismeretes, hogy a miniszterelnök milyen feltételekkel és célokkal hajlandó részt venni a tanácskozásokon. Az ENSZ főtitkára sürgős megbeszélésre hívta össze kongói tanácsadó bizottságát. A két és félórás ülés után bejelentette, kidolgozták a Kongóban teendő haladéktalan intézkedések tervét, de a terv részleteiről nem volt hajlandó nyilatkozni. Megérkezett New Yorkba Nkrumah ghanai elnök, aki hazáját képviseli az ENSZ- közgyűlés kedden folytatódó ülésein. Megérkezése után újságírók előtt kijelentette: »a Kongóban kialakult helyzet súlyosan veszélyezteti a népek jövőjét és a nemzetközi békét. Nem kétséges, hogy ezt a problémát kizárólag és csakis afrikaiak oldhatják meg.« »Mivel ennek a helyzetnek következményei mindenki másnál bennünket, afrikaiakat érintenek a legerősebben, rá kell bírnunk a nagyhatalmakat, tartsák távol a hidegháborút Afrikától« — hangoztatta a ghánai elnök. Három hét a 2600 éves városban — In five minutes we are landing in Istanbul — mondta be a hangszóróba a SAS légiforgalmi társaság 80 személyes DC—6 gépének pilótája, majd franciául, németül és svédül is elismételte, hogy 5 perc múlva földet érünk Istanbulban és megadta a szokásos utasításokat. Akkor már jó ideje teljes sötétségben repültünk a hegy borította Balkánfélsziget fölött. Mikor a biztosító szíjakat bekapcsolva, kinéztem a kis kerek ablakon, majdnem felkiáltottam a meglepetéstől: Hiszen ez a kivilágított Dunapart! De aztán nem messze tőle megpillantva a Balatont is, rájöttem, hogy a Márvány-tenger és a Bosporus vízében csillannak meg a közeledő város esti fényei. Bizánc és Konstantinápoly utóda, Istanbul, vajon a keleti mesék milyen váratlan fordulataival fogadsz?! Az egész valóban egy kicsit meseszerűen kezdődött, mert még egy hete — október elején — mit sem sejtve mentem be délután a szerkesztőségbe, s rögtön beérkezésem után rámcsördült a telefon. — Egész nap várom magát, jöjjön már le hozzám, mert én utazom el maga helyett — hallottam a kiküldetési ügyeket intéző kolléganőm hangját. — Már hová utaznék? — ámultam el. — Törökországba — válaszolta ő, s így tudtam meg, hogy én tudósítom a magyar sajtót a bukott Menderes-kormány vezetőinek bírósági tárgyalásáról. Aztán már lázasan peregtek az események: megkaptam az útlevelet, a vízumot, közben igyekeztem minél többet megtudni erről az alig ismert országról. Megtanultam, hogy »sziz türkese bilirmiszinisz« azt jelenti, tud-e ön törökül, meg hogy egy Tóth nevű magyar hadmérnök... de erről később. Közben a gép már a repülőtér betonján futott s kiszálltunk a langyos nyári éjszakába. Itt mindjárt elmondom, hogy egész októberben és november elején — két napot kivéve, amikor úgy ömlött az eső, mintha dézsából öntötték volna — verőfényes időjárás volt és ingujjban járkáltam, sőt strandoltam is ... Rövid, udvarias vámvizsgálat következett és máris ostornyeles neonlámpákkal szegélyezett kétpályás, modern autóúton száguldtunk be a városba. A kivilágított Bizánci-fal csipkés oromzata, híd az Aranyszarvon él, meredeken kapaszkodó vagy lejtő utcácskák és széles sugárutak — ezek voltak a bennem megmaradó emlékek, mire a belvárosba értünk. Egy osztrák kereskedő jött az első bökkenő: nem is olyan könnyű szobát kapni. Az idegenforgalom és a tárgyalás iránti érdeklődés eléggé megtöltötte a város szállodáit. Végre a harmadik helyen, a Pera Szállóban sikerült helyet kapni és ez a harmadik emeleti 95-ös számú szoba lett a főhadiszállásom háromhetes törökországi tartózkodásom alatt. Ennyi idő alatt természetesen csak felületesen lehet megismerni egy nagyvárost és annak lakóit, s ennek megfelelően csak ezekről a többékevésbé felszínes benyomásokról kísérlek most meg képet adni, nem is mindig időrendi sorrendben. Magáról a Pera Szállóról annyit, hogy a század végén királyok keresték fel — erről árulkodik első emeleti tükrös lépcsőfordulója és díszes hallja —, de aztán egy merénylet miatt »rossz hírbe« keveredett és ma úgynevezett családi jellegű szálloda berendezésében és légkörében egyaránt. Mindjárt első este az étteremben kedves »kalandom« volt. Mint ilyen helyes szokás, találgattam, miféle nemzetiségű emberek ülnek körülöttem és örültem, ha bebizonyosodott, hogy tényleg olaszok vagy angolok. Velem szemben egy őszülő hajú úr vacsorázott, akit osztrák üzletembernek véltem. Milyen nagy volt a meglepetésem, amikor asztaltársához magyarul szólt, örültem, hogy honfitársakkal találkozom, bemutatkoztam és a következők derültek ki róla: a Csepel gyár főszerelője, aki az ide exportált kocsik átadását intézi, de járt már az EAK-ban magyar traktorszállítmányt kísérve, Dél-Amerikában pedig mezőgazdasági gépeket adott át. Elbeszélése alapján érdekes történetet lehetne írni róla, a világot beutazó magyar szakmunkásról. Természet és művészet összefogott... Mikor másnap reggel kiléptem az Aranyszarvra nyíló erkélyre és a kelő nap sugarai beragyogták a vizet, az elém táruló városrészt és a mecsetek figyelmeztető ujjként égnek nyújtott minaretjeit, akkor kezdtem megérteni, hogy miért írta Lamartine erről a városról: »Isten és ember, természet és művészet összefogtak, hogy megteremtsék a legszebb tájképet, amit emberi szem elképzelhet.« Mondom, kezdtem megérteni, mert teljesen akkor értettem meg ezt a mondást, amikor komphajón átmentem a város Bosporuson túl fekvő ázsiai részébe, Üsküdarba és felkapaszkodtam az egyik kedvelt kirándulóhelyre, a néhány száz méter magas Dzsamadzsa dombra — ahol egyébként divatos uzsonnázó hely is van — és elém tárult a hét dombra épült város változatos építészeti képe, melynek körülbelül ötszáz mecset vagy ahogy itt nevezik, dzsámi, ad felejthetetlen ornamentikát, s kéksen csillogott délen a Márványtenger, északon a Fekete-tenger s az őket összekötő Bosporus vize. A látvány segített megérteni, hogyan játszhatja Istanbul a megalapítása óta eltelt több mint 2600 év óta Ázsia és Európa találkozásánál szinte megszakítás nélkül a világváros szerepét... Az első nap már kora reggel lehajtott a kíváncsiság az utcára és találomra indultánk el a szálloda előtt elmenő villamos vonalát követve. Mindjárt meg is értettem, hogy miért jár egyesével az itteni vízözön előtti kis piros villamos, a meredeken emelkedő vagy lejtő szűk utcákban kettesével nem közlekedhetne. Tíz percnyi séta után kibukkantam a város egyik legforgalmasabb pontján, a Galatahídnál, amely ott vezet át az Aranyszarv felett, ahol a Bosporusból kiindul. Az ember belekábul az autók több soros forgatagába, melyek közt gyakorta felbukkannak apró lovacskák húzta kocsik, sőt súlyos terheket hétrét görnyedve cipelő emberek is. Fontos közúti híd, hajóállomás, üzleti negyed — mindmegannyi oka annak, hogy csúcsidőkben igen nagy legyen a forgalom. Azt mondják, egész házsorokat bontottak le néhány éve errefelé, hogy teret adjanak a már-már megrekedéssel fenyegető villamos-, autóbusz- és gépkocsi áradatnak. Ahogy a későbbiekben megállapítottam, ebben a hatalmas kiterjedésű városban — egyes pontjai között talán 30 kilométeres távolság is van — nem valami nagy gyönyörűség közlekedni. Az előbb említett apró villamosokból is mindössze vagy 8 járat van, az autóbuszhálózat elég kiterjedt ugyan, de a főképpen nyugatnémet vagy elvétve Skoda gyártmányú buszok 10—15 percenként járnak. Taxikból viszont rengeteg van, eléggé elterjedt és nagyon hasznos a megszabott útvonalú dolmus-taxi, melybe vagy melyből az utasok bárhol ki-beszállhatnak, s a viteldíjnak csak a töredékét kell fizetni. Gyakran látni a távolabbi végcélt hangosan bekiabáló sofőrt, aki így verbuválja teli kocsiját. Gara György 1961. március 1 Hruscsov Novoszibirszkbe érkezett Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke vasárnap Novoszibirszkbe érkezett, hogy részt vegyen a szibériai mezőgazdasági dolgozók legjobbjainak értekezletén. Voronov, az SZKP Központi Bizottsága OSZSZSZK irodájának elnökhelyettese és Poljanszkij, az OSZSZSZK Minisztertanácsának elnöke ugyancsak megérkezett az értekezletre. Ma kezdi meg munkáját Novoszibirszkben a szibériai övezet élenjáró mezőgazdasági dolgozóinak tanácskozása. Japánban megszavazták a II. világháború utáni legmagasabb összegű hadiköltségvetést, az Ikeda-párt által előterjesztett 150 milliárd jenes javaslatot. A hazafias erők hat ellenséges századot vertek szét Xieng Khouang alatt 500 halott és sebesült, több mint 100 fogoly, elégett tankok, páncélautók és teherautók 3 lelőtt és 2 megrongált repülőgép, hozzávetőleges adatok szerint ezzel járt a laoszi lázadóknak az a kísérlete, hogy elfoglalják a »Rizsesköcsög«síkságot és Xieng Khouang tartományt A Xieng Khouang környéki harcokban Kong Le és a Patet Lao csapatai hat ellenséges századot vertek szét. Ennek során a lázadók vesztesége több mint száz halott és sebesült volt. Ugyanakkor Kong Le és a Patet Lao szövetséges csapatai hadműveleteket kezdtek Vientiane és Luang Prabang térségében. E hadműveletek során a lázadók vesztesége több mint 180 halott és sebesült volt. A szövetséges csapatok foglyul ejtettek száz ellenséges katonát, leromboltak két erődítményt Vientiane közvetlen közelében. Havannában megnyílt a latin-amerikai országok mezőgazdasági munkásainak első regionális értekezlete. A Szakszervezeti Világszövetség képvviselői vendégként jelentek meg az értekezleten. Az értekezlet küldöttei örömmel fogadták Bulgária, Magyarország, Indonézia, a Szovjetunió és sok más ország mező- és erdőgazdasági dolgozóinak üdvözlő üzenetét. Százezer ember gyűlt öszsze szombaton a perui fővárosban, hogy kifejezze támogatását a kubai forradalom iránt. Befejeződött a helyi tanácsok megválasztása a Szovjetunióban Vasárnap megválasztották a helyi tanácsok tagjait az OSZSZSZK-ban, Ukrajnában, Litvániában, Moldvában, Kazahsztánban, Kirgiziában, Üzbekisztánban, Türkméniában és Tádzsikisztánban. A moszkvaiak körülbelül 12 000 küldöttet választottak a helyi tanácsok szerveibe. Chilében vasárnap parlamenti választások voltak. Különös élességet adott a választási hadjáratnak a Chilei Kommunista Párt részvétele. A párt a választásokon 32 képviselőházi és négy szenátusi jelölttel indult. Tallinban megkezdődött azoknak az észt háborús bűnösöknek a pere, akik annak idején részt vettek mintegy 125 ezer békés polgár és hadifogoly lemészárlásában. Ralf Gerrets és Jan Vilk vádlott a hétfői tárgyaláson beismerte bűnösségét. NÉPSZAVA Gromiko—Stevenson találkozó Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter, az ENSZ 15. közgyűlésén résztvevő szovjet küldöttség vezetője hétfőn fogadta Adlai Stevensont, az Egyesült Államok állandó ENSZ-megbízottját és megbeszélést folytatott vele. Hruscsov és Brezsnyev táviratban üdvözölte Nkrumah ghanai elnököt Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Brezsnyev, a Legfelső Tanács elnökségének elnöke, Ghana függetlensége kikiáltásának 4. évfordulója alkalmából táviratban üdvözölte Nkrumah ghanai elnököt. A Szovjetunió — mutat rá az üdvözlő távirat — nagyra értékeli mindazt, amit a Ghánai Köztársaság és Nkrumah elnök az afrikai népek nagy felszabadító harca érdekében tesz. Az imperialista intervenciós veszélyekkel szemben különösen nagy jelentőségű a független afrikai országok egységének és összefogásának megszilárdítása a szégyenletes gyarmati rendszer valamennyi formájának felszámolásáért folyó harcban. »Szilárd meggyőződésünk, hogy az afrikai népek hősies harca szabadságukért végül is teljes diadalt arat« — hangsúlyozzák a szovjet vezetők. Felértékelték a nyugatnémet márkát Boriszov, a TASZSZ bonni tudósítója beszámol arról, hogy vasárnap egy sajtóértekezleten hivatalosan bejelentették: a dollárhoz viszonyítva felemelik a nyugatnémet márka árfolyamát. Míg eddig a nyugatnémet márka és a dollár árfolyamának aránya 4,20:1 volt, addig most ez az arány 4:1 lesz. Bonni politikai körökben a nyugatnémet kormány elhatározását összefüggésbe hozzák azzal, hogy Nyugat-Németországba érkezett Harriman, az Egyesült Államok utazó nagykövete és tárgyalásokat folytat Adenauer kancellárral, s a bonni kormány több tagjával. Bonnban kiemelik, hogy ezzel a lépésével az Adenauer-kormány az amerikai kormánynak az amerikai fizetési mérlegben keletkezett nehézségek miatt támasztott követeléseit teljesítette. A márka átértékelése nyomán várható, hogy valutakiáramlás indul meg Nyugat-Németországból és ezzel a dollár helyzete könnyebbé válik. A bonni politikusokra hideg zuhanyként hatott Harriman megérkezésekor tett nyilatkozata, amelyben az ötszázalékos felértékelést mindössze »szerény lépésnek« nevezte, s hozzátette, hogy az amerikai kormány véleménye szerint »még további lépésekre van szükség«. Harriman e szűkszavú nyilatkozata még jobban fokozta azt a nyugtalanságot, ami a nyugatnémet közvéleményben a felértékelés nyomán támadt. A nyugatnémet márka felértékelése ugyanis a többi között azzal a következménnyel jár, hogy külföldön megdrágulnak a nyugatnémet exportcikkek, s ez előreláthatólag fékezni fogja majd az eddigi nagyszabású nyugatnémet exportot, amely a gazdasági szakértők véleménye szerint legfontosabb bázisa az egész nyugatnémet gazdasági életnek. Bonni körökben nem tartják lehetetlennek, hogy Bonn ezzel az engedményével viszonzásul katonai kérdésekben igyekszik engedményeket kieszközölni az amerikai kormánytól. A holland kormánynak a hétfői hajnali órákba húzódó minisztertanácsát követően Zijlastra pénzügyminiszter bejelentette, hogy Hollandia — Nyugat-Németország példája nyomán — a »Holland gazdasági tanács« javaslata alapján elhatározta, hogy a holland forint értékét a nyugatnémet márka értékemeléséhez hasonló arányban, szintén emeli Befejeződtek Romániában a nemzetgyűlési és néptanácsi választások A Román Népköztársaságban vasárnap országszerte lezajlottak a nagy nemzetgyűlési és néptanácsi választások. Este 9 óráig a szavazójoggal rendelkező állampolgárok 99,15 százaléka leszavazott. Több városban és faluban a névjegyzéken szereplő állampolgárok már a déli órákig eleget tettek hazafias kötelezettségüknek. A vasárnap megtartott nagy nemzetgyűlési és néptanácsi választások eredményeinek összegezése folyamatban van. A központi választási bizottság előreláthatólag szerdán teszi közzé a végleges eredményt. Hétfőn a választásokra való tekintettel az összes romániai napilapok megjelentek és részletesen beszámolnak a választás menetéről. Kiemelik, hogy a választások a tömegek megnövekedett öntudatáról, a szocializmus ügye iránti odaadásról tanúskodtak. 5 —* Bemutató: március 9. Széles változatban is 10 éven alul nem ajánlott