Népszava, 1961. március (89. évfolyam, 51–77. szám)

1961-03-07 / 56. szám

Az ENSZ kongói parancsnoksága feladta Banamát és Matadít A UPS leopoldville-i jelen­tése szerint az ENSZ-csapatok a Mobutu-féle egységekkel történt összetűzés után vég­képp kiürítették a banamai haditengerészeti támaszpontot. Banamában, ezen a volt belga katonai támaszponton nagy­­mennyiségű hadifelszerelést halmoztak fel. A támaszpon­tot ez ideig az ENSZ ellen­őrizte. A banamai fegyver­raktáraknak a Mobutu-féle bandák által történt megszer­zése, amelyet nyilvánvalóan az ENSZ segédletével valósí­tottak meg, megkönnyíti a Ka­­szavubu—Mobutu-féle klikk­nek, hogy kirobbantsa Kon­góban a polgárháborút. A leopoldville-i ENSZ-kö­­rökből származó értesülés sze­rint az ENSZ-parancsnokság kétségtelenül Kaszavubu—Mo­butu körének »­tanácsára« le­mondott róla, hogy felszaba­dítsa Banama kikötővárost a Mobutu-zsoldosok megszállá­sa alól. Az AFP jelentése szerint Matadi kongói kikötőváros­ban az ENSZ egységeihez tar­tozó szudáni és kanadai ka­tonák, valamint más részről a Mobutu-féle bandák közti összetűzések vasárnap este egész napon át tartó erős ak­navető- és puskatűz után véget értek. Az ENSZ leopoldville-i főhadiszállásának jelenleg nincs semmiféle összekötteté­se a Matadiban tartózkodó egységeivel. Ugyancsak az AFP jelenti, hogy a leopold­ville-i amerikai nagykövet közvetlen beavatkozása nyo­mán a leopoldville-i ENSZ- parancsnokság és a »kongói hatóságok­ között megegyezés született, amelynek alapján az ENSZ-parancsnokság bele­egyezett abba, hogy nem küld újabb erősítéseket Matadiba. Legfrissebb hírek szerint Matadi ENSZ-hely­őrsége le­tette a fegyvert, és kiürítette a várost. Szudáni jelentések szerint Szudán leopoldville-i ideigle­nes ügyvivője tiltakozott az ENSZ képviselőinél amiatt, hogy a mobutuisták megtá­madták a Matadiban állomá­sozó szudáni egységet. Köve­telte, hogy haladéktalanul hozzanak intézkedéseket a szudáni katonák megvédel­­mezésére. Hasonló követelés­sel fordult az ENSZ-hez a Kongóban állomásozó szudáni egység vezetője is. Az ENSZ leopoldville-i szó­vivője Matadi helyzetével foglalkozva egyébként kije­lentette, a szombaton kitört tűzharc során a megtámadott ENSZ-egység parancsnoka két ízben is tűzszüneti megállapo­dást kötött a zsoldosok tiszt­jeivel, de azok mindkét eset­ben megszegték ígéretüket. Vasárnap és hétfőn a mada­­gaszkári Tananarive-ben ke­­rekasztal-értekezletre gyűltek össze Kongó különböző tarto­mányainak és hatóságainak képviselői. A szakadár kor­mányok képviseletében Ka­­szavubu, Ibeo, Csombe és Ka­­londzsi jelent meg, de elküld­te képviselőjét, Kamitatut, a meggyilkolt Lumumba minisz­terelnök hívét a törvényes kongói kormány is. Mint az AP közli, hétfőn hivatalosan meg is nyitották az értekezletet, de a jelenlevő küldöttek nem kezdtek hozzá az érdemben munkához, mert távirat érkezett Dayaltól, az ENSZ kongói képviselőjétől. Dayal táviratában közölte, hogy Gizenga, a törvényes kongói kormány vezetője is úton van Madagaszkár felé. Gizenga nemrég a kaminai ENSZ-támaszpontra érkezett, és valószínűleg ma folytatja útját Tananarive-be. Dayal kérésére a küldöttek hivatalos tanácskozásaikat csak Gizenga megérkezése után kezdik meg. Még nem ismeretes, hogy a miniszterel­nök milyen feltételekkel és cé­lokkal hajlandó részt venni a tanácskozásokon. Az ENSZ főtitkára sürgős megbeszélésre hívta össze kon­gói tanácsadó bizottságát. A két és félórás ülés után beje­lentette, kidolgozták a Kon­góban teendő haladéktalan in­tézkedések tervét, de a terv részleteiről nem volt hajlan­dó nyilatkozni. Megérkezett New Yorkba Nkrumah ghanai elnök, aki hazáját képviseli az ENSZ- közgyűlés kedden folytatódó ülésein. Megérkezése után új­ságírók előtt kijelentette: »a Kongóban kialakult helyzet súlyosan veszélyezteti a népek jövőjét és a nemzetközi békét. Nem kétséges, hogy ezt a problémát kizárólag és csakis afrikaiak oldhatják meg.« »Mivel ennek a helyzetnek következményei mindenki másnál bennünket, afrikaiakat érintenek a legerősebben, rá kell bírnunk a nagyhatalma­kat, tartsák távol a hideghá­borút Afrikától« — hangoztat­ta a ghánai elnök. Három hét a 2600 éves városban­­­ — In five minutes we are landing in Istanbul — mond­ta be a hangszóróba a SAS lé­giforgalmi társaság 80 szemé­lyes DC—6 gépének pilótája, majd franciául, németül és svédül is elismételte, hogy 5 perc múlva földet érünk Istan­­bulban és megadta a szokásos utasításokat. Akkor már jó ideje teljes sötétségben repül­tünk a hegy borította Balkán­félsziget fölött. Mikor a bizto­sító szíjakat bekapcsolva, ki­néztem a kis kerek ablakon, majdnem felkiáltottam a meg­lepetéstől: Hiszen ez a kivilá­gított Dunapart! De aztán nem messze tőle megpillantva a Ba­latont is, rájöttem, hogy a Márvány-tenger és a Bosporus vízében csillannak meg a kö­zeledő város esti fényei. Bizánc és Konstantinápoly utóda, Is­tanbul, vajon a keleti mesék milyen váratlan fordulataival fogadsz?! Az egész valóban egy kicsit meseszerűen kezdődött, mert még egy hete — október elején — mit sem sejtve men­tem be délután a szerkesztő­ségbe, s rögtön beérkezésem után rámcsördült a telefon. — Egész nap várom magát, jöjjön már le hozzám, mert én utazom el maga helyett — hal­lottam a kiküldetési ügyeket intéző kolléganőm hangját. — Már hová utaznék? — ámultam el. — Törökországba — vála­szolta ő, s így tudtam meg, hogy én tudósítom a magyar sajtót a bukott Menderes-kor­­m­ány vezetőinek bírósági tár­gyalásáról. Aztán már lázasan peregtek az események: meg­kaptam az útlevelet, a vízu­mot, közben igyekeztem minél többet megtudni erről az alig ismert országról. Megtanultam, hogy »sziz türkese bilirmiszi­­nisz« azt jelenti, tud-e ön tö­rökül, meg hogy egy Tóth nevű magyar hadmérnök... de er­ről később. Közben a gép már a repülő­tér betonján futott s kiszáll­tunk a langyos nyári éjszaká­ba. Itt mindjárt elmondom, hogy egész októberben és no­vember elején — két napot ki­véve, amikor úgy ömlött az eső, mintha dézsából öntötték volna — verőfényes időjárás volt és ingujjban járkáltam, sőt strandoltam is ... Rövid, udvarias vámvizsgálat követ­kezett és máris ostornyeles neonlámpákkal szegélyezett kétpályás, modern autóúton száguldtunk be a városba. A kivilágított Bizánci-fal csipkés oromzata, híd az Aranyszarvon él, meredeken kapaszkodó vagy lejtő utcácskák és széles sugár­utak — ezek voltak a bennem megmaradó emlékek, mire a belvárosba értünk. Egy osztrák kereskedő jött az első bökkenő: nem is olyan könnyű szobát kapni. Az idegenforgalom és a tár­gyalás iránti érdeklődés eléggé megtöltötte a város szállodáit. Végre a harmadik helyen, a Pera Szállóban sikerült helyet kapni és ez a harmadik eme­leti 95-ös számú szoba lett a főhadiszállásom háromhetes törökországi tartózkodásom alatt. Ennyi idő alatt termé­szetesen csak felületesen lehet megismerni egy nagyvárost és annak lakóit, s ennek megfe­lelően csak ezekről a többé­­kevésbé felszínes benyomások­ról kísérlek most meg képet adni, nem is mindig időrendi sorrendben. Magáról a Pera Szállóról annyit, hogy a szá­zad végén királyok keresték fel — erről árulkodik első eme­leti tükrös lépcsőfordulója és díszes hallja —, de aztán egy merénylet miatt »rossz hírbe« keveredett és ma úgynevezett családi jellegű szálloda beren­dezésében és légkörében egy­aránt. Mindjárt első este az ét­teremben kedves »kalandom« volt. Mint ilyen helyes szokás, találgattam, miféle nemzetisé­gű emberek ülnek körülöttem és örültem, ha bebizonyosodott, hogy tényleg olaszok vagy an­golok. Velem szemben egy őszülő hajú úr vacsorázott, akit osztrák üzletembernek véltem. Milyen nagy volt a meglepe­tésem, amikor asztaltársához magyarul szólt, örültem, hogy honfitársakkal találkozom, be­mutatkoztam és a következők derültek ki róla: a Csepel gyár főszerelője, aki az ide expor­tált kocsik átadását intézi, de járt már az EAK-ban magyar traktorszállítmányt kísérve, Dél-Amerikában pedig mező­­gazdasági gépeket adott át. El­beszélése alapján érdekes tör­ténetet lehetne írni róla, a vi­lágot beutazó magyar szak­munkásról. Természet és művészet összefogott... Mikor másnap reggel kilép­tem az Aranyszarvra nyíló erkélyre és a kelő nap sugarai beragyogták a vizet, az elém táruló városrészt és a mecse­tek figyelmeztető ujjként égnek nyújtott minaretjeit, akkor kezdtem megérteni, hogy miért írta Lamartine erről a város­ról: »Isten és ember, természet és művészet összefogtak, hogy megteremtsék a legszebb tájké­pet, amit emberi szem elkép­zelhet.« Mondom, kezdtem megérteni, mert teljesen akkor értettem meg ezt a mondást, amikor komphajón átmentem a város Bosporuson túl fek­vő ázsiai részébe, Üsküdarba és felkapaszkodtam az egyik kedvelt kirándulóhelyre, a né­hány száz méter magas Dzsam­­adzsa dombra — ahol egyéb­ként divatos uzsonnázó hely is van — és elém tárult a hét dombra épült város változatos építészeti képe, melynek körül­belül ötszáz mecset vagy ahogy itt nevezik, dzsámi, ad felejt­hetetlen ornamentikát, s kék­­sen csillogott délen a Márvány­­tenger, északon a Fekete-ten­ger s az őket összekötő Bospo­rus vize. A látvány segített megérteni, hogyan játszhatja Istanbul a megalapítása óta el­telt több mint 2600 év óta Ázsia és Európa találkozásánál szinte megszakítás nélkül a vi­lágváros szerepét... A­z első nap már kora reggel­­ lehajtott a kíváncsiság az utcára és találomra indultánk el a szálloda előtt elmenő vil­lamos vonalát követve. Mind­járt meg is értettem, hogy miért jár egyesével az itteni vízözön előtti kis piros villa­mos, a meredeken emelkedő vagy lejtő szűk utcákban ket­tesével nem közlekedhetne. Tíz percnyi séta után kibuk­kantam a város egyik legfor­galmasabb pontján, a Galata­­hídnál, amely ott vezet át az Aranyszarv felett, ahol a Bos­­porusból kiindul. Az ember be­lekábul az autók több soros forgatagába, melyek közt gya­korta felbukkannak apró lo­vacskák húzta kocsik, sőt sú­lyos terheket hétrét görnyed­ve cipelő emberek is. Fontos közúti híd, hajóállo­más, üzleti negyed — mind­megannyi oka annak, hogy csúcsidőkben igen nagy legyen a forgalom. Azt mondják, egész házsorokat bontottak le néhány éve erre­felé, hogy te­ret adjanak a már-már meg­rekedéssel fenyegető villamos-, autóbusz- és gépkocsi áradat­nak. A­hogy a későbbiekben megál­­­­lapítottam, ebben a hatal­mas kiterjedésű városban — egyes pontjai között talán 30 kilométeres távolság is van — nem valami nagy gyönyörűség közlekedni. Az előbb említett apró villamosokból is mindössze vagy 8 járat van, az autóbusz­hálózat elég kiterjedt ugyan, de a főképpen nyugatnémet vagy elvétve Skoda gyártmá­nyú buszok 10—15 percenként járnak. Taxikból viszont ren­geteg van, eléggé elterjedt és nagyon hasznos a megszabott útvonalú dolmus-taxi, melybe vagy melyből az utasok bárhol ki-beszállhatnak, s a viteldíj­nak csak a töredékét kell fi­zetni. Gyakran látni a távo­labbi végcélt hangosan bekia­báló sofőrt, aki így verbuvál­ja teli kocsiját. Gara György 1961. március 1 Hruscsov Novoszibirszkbe érkezett Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke vasárnap Novoszi­birszkbe érkezett, hogy részt vegyen a szibériai mező­­gazdasági dolgozók legjobb­jainak értekezletén. Voronov, az SZKP Központi Bizottsága OSZSZSZK irodájának elnök­­helyettese és Poljanszkij, az OSZSZSZK Minisztertanácsá­nak elnöke ugyancsak megér­kezett az értekezletre. Ma kezdi meg munkáját Novoszibirszkben a szibériai övezet élenjáró mezőgazda­­sági dolgozóinak tanácskozá­sa.­­ Japánban megszavazták a II. világháború utáni legma­gasabb összegű hadiköltségve­tést, az Ikeda-párt által elő­terjesztett 150 milliárd jenes javaslatot. A hazafias erők hat ellenséges századot vertek szét Xieng Khouang alatt 500 halott és sebesült, több mint 100 fogoly, elégett tankok, páncélautók és teherautók 3 lelőtt és 2 megrongált repülő­gép, hozzávetőleges adatok szerint ezzel járt a laoszi lá­zadóknak az a kísérlete, hogy elfoglalják a »Rizsesköcsög«­­síkságot és Xieng Khouang tartományt A Xieng Khouang környéki harcokban Kong Le és a Patet Lao csapatai hat ellenséges századot vertek szét. Ennek során a lázadók vesztesége több mint száz halott és se­besült volt. Ugyanakkor Kong Le és a Patet Lao szövetséges csapa­tai hadműveleteket kezdtek Vientiane és Luang Prabang térségében. E hadműveletek során a lázadók vesztesége több mint 180 halott és sebe­sült volt. A szövetséges csa­patok foglyul ejtettek száz el­lenséges katonát, leromboltak két erődítményt Vientiane közvetlen közelében. ­ Havannában megnyílt a latin-amerikai országok mező­­gazdasági munkásainak első regionális értekezlete. A Szak­­szervezeti Világszövetség képv­viselői vendégként jelentek meg az értekezleten. Az érte­kezlet küldöttei örömmel fo­gadták Bulgária, Magyaror­szág, Indonézia, a Szovjetunió és sok más ország mező- és erdőgazdasági dolgozóinak üd­vözlő üzenetét.­­ Százezer ember gyűlt ösz­­sze szombaton a perui főváros­ban, hogy kifejezze támogatá­sát a kubai forradalom iránt. Befejeződött a helyi tanácsok megválasztása a Szovjetunióban Vasárnap megválasztották a helyi tanácsok tagjait az OSZSZSZK-ban, Ukrajnában, Litvániában, Moldvában, Ka­zahsztánban, Kirgiziában, Üz­­bekisztánban, Türkméniában és Tádzsikisztánban. A moszkvaiak körülbelül 12 000 küldöttet választottak a helyi tanácsok szerveibe. ­ Chilében vasárnap parla­menti választások voltak. Kü­lönös élességet adott a válasz­tási hadjáratnak a Chilei Kommunista Párt részvétele. A párt a választásokon 32 kép­viselőházi és négy szenátusi jelölttel indult.­­ Tallinban megkezdődött azoknak az észt háborús bűnö­söknek a pere, akik annak ide­jén részt vettek mintegy 125 ezer békés polgár és hadi­fogoly lemészárlásában. Ralf Gerrets és Jan Vilk vádlott a hétfői tárgyaláson beismerte bűnösségét. NÉPSZAVA Gromiko—Stevenson találkozó Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter, az ENSZ 15. közgyűlésén résztvevő szovjet küldöttség vezetője hétfőn fo­gadta Adlai Stevensont, az Egyesült Államok állandó ENSZ-megbízottját és megbe­szélést folytatott vele. Hruscsov és Brezsnyev táviratban üdvözölte Nkrumah ghanai elnököt Hruscsov, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke és Brezsnyev, a Legfelső Tanács elnökségének elnöke, Ghana függetlensége kikiáltásának 4. évfordulója alkalmából táv­iratban üdvözölte Nkrumah ghanai elnököt. A Szovjetunió — mutat rá az üdvözlő távirat — nagyra értékeli mindazt, amit a Ghá­nai Köztársaság és Nkrumah elnök az afrikai népek nagy felszabadító harca érdekében tesz. Az imperialista interven­­ciós veszélyekkel szemben kü­lönösen nagy jelentőségű a független afrikai országok egy­ségének és összefogásának megszilárdítása a szégyenletes gyarmati rendszer valamennyi formájának felszámolásáért fo­lyó harcban. »Szilárd meggyő­ződésünk, hogy az afrikai né­pek hősies harca szabadságu­kért végül is teljes diadalt arat« — hangsúlyozzák a szov­jet vezetők. Felértékelték a nyugatnémet márkát Boriszov, a TASZSZ bonni tudósítója beszámol arról, hogy vasárnap egy sajtóérte­kezleten hivatalosan bejelen­tették: a dollárhoz viszonyít­va felemelik a nyugatnémet márka árfolyamát. Míg eddig a nyugatnémet márka és a dol­lár árfolyamának aránya 4,20:1 volt, addig most ez az arány 4:1 lesz. Bonni politikai körökben a nyugatnémet kormány elhatá­rozását összefüggésbe hozzák azzal, hogy Nyugat-Németor­­szágba érkezett Harriman, az Egyesült Államok utazó nagy­követe és tárgyalásokat folytat Adenauer kancellárral, s a bonni kormány több tagjával. Bonnban kiemelik, hogy ezzel a lépésével az Adenauer-kor­mány az amerikai kormány­nak az amerikai fizetési mér­legben keletkezett nehézségek miatt támasztott követeléseit teljesítette. A márka átértéke­lése nyomán várható, hogy va­luta­kiáramlás indul meg Nyu­­gat-Németországból és ezzel a dollár helyzete könnyebbé vá­lik. A bonni politikusokra hideg zuhanyként hatott Harriman megérkezésekor tett nyilatko­zata, amelyben az ötszázalé­kos felértékelést mindössze »szerény lépésnek« nevezte, s hozzátette, hogy az amerikai kormány véleménye szerint »még további lépésekre van szükség«. Harriman e szűkszavú nyi­latkozata még jobban fokozta azt a nyugtalanságot, ami a nyugatnémet közvéleményben a felértékelés nyomán támadt. A nyugatnémet márka felérté­kelése ugyanis a többi között azzal a következménnyel jár, hogy külföldön megdrágulnak a nyugatnémet exportcikkek, s ez előreláthatólag fékezni fogja majd az eddigi nagysza­bású nyugatnémet exportot, amely a gazdasági szakértők véleménye szerint legfonto­sabb bázisa az egész nyugat­német gazdasági életnek. Bonni körökben nem tartják lehetetlennek, hogy Bonn ez­zel az engedményével viszon­zásul katonai kérdésekben igyekszik engedményeket ki­eszközölni az amerikai kor­mánytól. A holland kormánynak a hétfői hajnali órákba húzódó minisztertanácsát követően Zijlastra pénzügyminiszter be­jelentette, hogy Hollandia — Nyugat-Németország példája nyomán — a »Holland gazda­sági tanács« javaslata alapján elhatározta, hogy a holland fo­rint értékét a nyugatnémet márka értékemelé­séhez ha­sonló arányban, szintén emeli Befejeződtek Romániában a nemzetgyűlési és néptanácsi választások A Román Népköztársaság­ban vasárnap országszerte le­zajlottak a nagy nemzetgyű­lési és néptanácsi választások. Este 9 óráig a szavazójoggal rendelkező állampolgárok 99,15 százaléka leszavazott. Több vá­rosban és faluban a névjegy­zéken szereplő állampolgárok már a déli órákig eleget tettek hazafias kötelezettségüknek. A vasárnap megtartott nagy nemzetgyűlési és néptanácsi választások eredményeinek összegezése folyamatban van. A központi választási bizott­ság előreláthatólag szerdán te­szi közzé a végleges ered­ményt. Hétfőn a választásokra való tekintettel az összes romániai napilapok megjelentek és rész­­­letesen beszámolnak a válasz­tás menetéről. Kiemelik, hogy a választások a tömegek meg­növekedett öntudatáról, a szo­cializmus ügye iránti odaadás­ról tanúskodtak. 5 —* Bemutató: március 9. Széles változatban is 10 éven alul nem ajánlott

Next