Népszava, 1961. április (89. évfolyam, 78–102. szám)

1961-04-13 / 87. szám

Az egész emberiség bámulattal tekint a szovjet tudósok sikereire, akik dicsfénnyel övezik az egész szocialista rendszert A szovjet tudomány világra szóló diadalának nemzetközi visszhangja New York. A Szovjetunió nyer­ t Az amerikai tudósaik és kongresszusi tagok szerdán adott nyilatkozataikban alig tudták leplezni, hogy a Szov­jetunió nyerte meg az ember űrhajózásának megvalósítá­sáért folytatott versenyt­ — ezzel a megállapítással vezette be az UPI amerikai hírügy­nökség washingtoni tudósítá­sát a Vosztok szovjet űrhajó visszhangjáról. A nyilatkozó amerikai tudó­sok és kongresszusi tagok ál­talában azzal vigasztalták magukat, hogy az Egyesült Államok hamarosan követi a Szovjetuniót az űrhajózásban. Hugh Ji. Dryden, az Országos Űrkutatási Hivatal helyettes­ íte meg a versenyt vezetője például kijelentette: »Ez az esemény még csak a kzdet. Nekünk folytatnunk kell és folytatjuk is progra­munk végrehajtását.« Ugyan­akkor Sparkman szenátor csak annyit jegyzett meg, hogy a hír »nem volt nagy meglepetés«. Brooks, a képviselőház űr­kutatási bizottságának elnöke is azt fejtegette, hogy az ese­mény azért nem jelent meg­lepetést, mert a Szovjetunió­nak módjában volt végrehaj­tani az ember űrbe juttatását. Elismerte azonban, hogy az űrutas kiröpítése »mindamel­lett csodálatos eredmény«. Percekkel azután, hogy a moszkvai rádió világgá röpí­tette a világtörténelmi jelen­tőségű hírt: az ember elindult első űrbéli útjára, Párizsban is rendkívüli híradásokban ad­ták tudtul a rádióállomások a szovjet tudomány világra szóló diadalát. Az Europe 1. Rádió jelentette: »Ember van a vi­lágűrben, egy szovjet ember!­« A párizsi rádió így kom­mentálta a Szovjetunió min­den eddiginél nagyobb tudo­mányos eredményét:­­Miután 1957-ben elsőnek bocsátott fel műbolygót, miután 1959-ben elsőnek ért célba a Holdra irányított rakétája, miután 1960-ban elsőnek sikerült vis­­­szatérítenie a Földre élőlé­nyekkel a fedélzetén szput­­nyikját, a Szovjetunió adta a világnak most az űr Kolum­bus Kristófját is. Az első űr­hajós felbocsátásával a Szov­­jetunió megnyitotta az űrha­­józás új, döntő fejezetét Peking: Új távlaté a világűr­be Az ember első kozmikus re­pülésének híre villámgyorsan elterjedt Kínában. Az Új Kína hírügynökség azonnal közölte a TASZSZ jelentését. A Kí­nai Népköztársaság központi rádióadója megszakította adá­sát, és soron kívül ismertette a szovjet tudomány új, törté­nelmi győzelmének hírét. Adják át legforróbb üd­vözletünket a szovjet embe­reknek. Büszkék vagyunk >k nyíltak g hódításában szovjet testvéreink sikereire — mondják a pekingiek. Már régen hozzászoktunk, hogy a szovjet tudomány szüntelenül csodálatba ejti a világot korszakalkotó ered­ményeivel. Most új távlatok nyíltak a világűr meghódítá­sában, az embernek a termé­szetről szerzett ismeretei bőví­tésében — mondotta az egyik pekingi középiskola tanítója, amikor meghallotta a nagy­szerű hírt. Párizs: Szovjet a világűr Kolu Az embert szállító szovjet űrhajó felbocsátásának híre fellelkesítette egész Franciaor­szágot. A történelmi esemény háttérbe szorított minden nemzetközi és belpolitikai ese­ményt. Egyes lapok külön­kiadásban számolnak be a szovjet tudomány és technika világtörténelmi jelentőségű diadaláról. ember mbus Kristófja A TASZSZ párizsi tudósító­jának telefonja kora reggel óta szakadatlanul cseng. A pá­rizsiak óriási érdeklődést ta­­­násítanak minden iránt, ami kapcsolatban van az esemén­­nyel. Sokan kérik, tolmácsol­ják forró üdvözletüket a szov­jet embereknek és közöljék velük, hogy el vannak ragad­tatva nagyszerű győzelmüktől. 4 Barabás Tibor Kossuth-díjas: „Mióta ember néz az égre...“ Nem volt még nemzedék, mely kínzóbb megpró­báltatások és nagyobb remények közt élt volna, mint a miénk. Részünk volt két világháború borzalmaiban, megjártuk a fasizmus poklát, kor- és küzdőtársai le­hettünk a társadalom legnagyobb forradalmának, a tu­domány, a technika ezer csodájának s most, annyi harc, munka és reménység után egy új kor küszöbét léptük át, örömtől és várakozástól repeső szívvel. A Vosztok űrhajót és hajósát, Gagarin őrnagyot követte képzeletünk a száguldó pályán, s izgalommal kutatja értelmünk az óra világtörténelmi jelentőségét. Hányszor írtuk már le valamiről, hogy világtör­ténelmi, de most egész lelkünkkel érezzük, ennyire jog­gal még soha! A szovjet nép és szovjet tudomány te­remtő ereje az égboltra irányítja tekintetünket, Beetho­ven szavával arra szólítja az emberiséget, hogy nézzen előre, egyenest a jövő lángoló napjába. Milyen nagy, milyen hatalmas az ember, mi mindennek leszünk még elragadtatott tanúi. Jurij Alekszejevics Gagarin neve egy új kor, s egy új fiatalság jelképe lesz, amely végkép kitörli szótárunk­ból a határtalant és a lehetetlent. A Vosztok űrhajóról elhangzott első emberi szó az élet és a béke mindent túlszárnyaló üzenete. A szocializmus erkölcsi és tudo­mányos győzelme elűzi az emberiség feje felöl a há­ború rémeit, erővel és reménnyel tölti el a munka és a szellem embereit. Ha most Moszkvában lennék, megállnák Lenin üvegkoporsója előtt és sírjára tenném ennek a kora tavasznak legszebb virágait s egy újság rendkívüli ki­adását is, amelyen nagy betűk hirdetik a történelmi tettet: »Szovjet ember a világűrben!» Igen, ezt tenném, mert az első világűrutas nemcsak a szovjet technika és nép erejét hirdeti, hanem a szocialista világnézet hatalmát is, amely felvértezi a szellemet, lelkesíti a munkát s ledönt a trónjáról mindent, ami korlátozni próbálja a szárnyaló értelmet. Soha nagyobbnak nem láttuk még az embert, soha több reménnyel nem néztünk előre. 1961. április 12-e nemcsak a szocializmus, hanem az egész emberiség ünnepe, új távlatok csodálatos napja. Ady Endrét kell ma idéznünk: »Vörös csillag, ragyogj és trónolj, Mióta ember néz az égre, Vörös csillag volt a reménye.» . NÉPSZAVA Berlin: Az emberiség első kozmoszbeli nagykövete szovjet állampolgár A Német Demokratikus Köz­társaság népi kamarájának szerda délelőtti ülésén Johan­nes Dieckmann, a népi kama­ra elnöke, az NDK parlament­je és lakossága nevében, a ka­mara tagjainak, valamint az ülésen jelenlevő vendégeknek percekig tartó tapsa mellett fejezte ki jókívánságait a Szovjetunió kormányának és népének a szovjet tudomány világra szóló sikeréhez. Bogen újságíró ezt mondta: »Az emberiség első kozmosz­beli nagykövete szovjet állam­polgár. Ez a csodálatos tény mindennél ékesebben bizo­nyítja, melyik rendszer tudja a szó szoros értelmében maga­sabbra emelni a tudományos teljesítőképesség határát.» Varsó: Mindenkit Gagarin őr­nagy, a világ első űrutasának sorsa érdekel, akit — mint egy lengyel újságíró találóan meg­jegyezte — »fellőttek a törté­nelembe». Kotarbinski professzor, a Lengyel Tudományos Akadé­mia elnöke kijelentette: »Nagyszerű korban élünk. Az emberi tudás szétfeszítette asz élet földi korlátait és meg­hódította a világűrt. Az egész emberiség bámulattal tekint a szovjet tudósok sikereire, akik dicsfénnyel övezik az egész szocialista rendszert. 1961. áp­rilis 12-ét aranybetűkkel írják be a tudomány történelmébe.» Gagarin őrnagyot „fellőttek a történelembe" London: Az ember többé nincs életének bölcsőjéhez kötve Kenneth Gotland, az angol bolygóközi társaság alelnöke, a szovjet tudósok sikeréről ki­jelentette: »A világ teljesen új korszakba lép, amelyben tudáskincsünk a világegye­temről minden mértéket meg­haladóan gazdagodhat. Az ember többé nincs életének bölcsőjéhez kötve. Most a fi­zikai érintkezés más világok­kal megnyitja az utat tapasz­talataink hatalmas gazdago­dása előtt.» »A Szovjetunió és az Egye­sült Államok nagy versengése az ember űrutazásának meg­valósításáért, szerdán véget ért, amikor híre jött, hogy a Szovjetuniónak sikerült fel­bocsátania az első űrutast­ —• állapítja meg a Reuter hír­­ügynökség kommentárja a Vosztok szovjet űrhajóról szó­ló TASZSZ-jelentés nyilvá­­nosságra hozatalát követően. Bernard Lovell, a kiváló angol tudós, a Jodrell Bank csillagvizsgáló és űrkutató in­tézet igazgatója kijelentette: »A szovjet űrutas felbocsátá­sa az emberiség történelmé­nek legnagyobb tudományos eredménye.» Űrhajózási szakember, csillagász, ideggyógyász, biológus nyilatkozata a Népszavának a világraszóló eseményről A Föld leghatalmasabb rakétája — Ahhoz, hogy ez a világ­raszóló kísérlet sikerüljön, olyan nagy megbízhatóságú hordozórakétára volt szükség — mondotta Nagy Ernő gé­pészmérnök, a MTESZ Aszt­ronautikai Bizottságának tit­kára —, amely előbb földi, majd tényleges űrkísérletek során is bevált és amelyre élőlényeket is lehet bízni. Ettől a rakétától megkívánják a maximális teherbírást, to­vábbá azt, hogy szükség ese­tén többször is ugyanolyan magasságú, lehetőleg kör ala­kú pályát hozzon létre. Ennek a feladatnak a megoldása a szovjet rakétaszakembereknek maradéktalanul sikerült. A csaknem szabályos kör alakú pályát többé-kevésbé vala­mennyi szputnyik-kísérletnél megvalósították, az utolsó há­rom kísérletnél azonban sike­rült néhány kilométer eltéré­sen belül ugyanolyan pálya­elemeket létrehozni. Erre azért van szükség, mert a visszatérési pálya rendkívül érzékeny és csak egy stabil, jól megállapodott és jól be­mért pálya esetén tér oda vissza az űrhajós fülkéje, ahol valóban várják. Csak ilyen esetben lehet pontosan meghatározni a visszatérés kezdőpontjának, tehát a fé­kezőrakéta begyújtásának he­lyét. A hordozórakéta nagyságá­ra következtethetünk abból a tényből, hogy 4,5—5 tonna között volt valamennyi szput­­nyik-űrhajó súlya. Ennek és a tavalyi csendes-óceáni ra­kétakísérleteknek adatai alap­ján állíthatjuk, hogy Földünk eddig leghatalmasabb rakétá­ja vitte pályájára a Vosztok űrhajót. A rakétatechnikusok szerepe azonban ezeknél a kí­sérleteknél nem merült ki csupán a hordozórakéta meg­alkotásában. A visszatérés első szakaszának műszaki megoldása ugyancsak a ra­kétatechnikusokra vár, miután a rakéta fékezéséről kellett gondoskodni: ehhez minél könnyebb, de annál hatáso­sabb rakéta-hajtóművet kel­lett készíteni. A szputnyik­­firhajó kísérletsorozat eddigi menete és így a legfrissebb siker is azt igazolja, hogy ez a fékezőrakéta mintaszerűen teljesítette feladatát, több, mint 80 percre volt szüksége. Az űrutasnak ember által még soha át nem élt él­ményekben lehetett része. Nemcsak a súlytalanság je­lenthetett számára szokatlan élményt. Az eléje táruló lát­vány, a Földgömb képe több száz kilométer magasságból, eddig csak fényképről volt is­mert. Gagarin az első ember, aki közvetlenül szemlélhette bolygónkat ilyen távolságból. Szokatlan az űrutas számára Dr. Almár Iván csillagász kandidátus, a MTESZ asztro­nautikai szakosztályának tit­kára az MTI munkatársának adott nyilatkozatában rámuta­tott: “ Ez az első eset, hogy egy ember nem a földön, hanem egy másik égitesten tartózko­dott. Igaz, hogy ez az égitest csak 4,5 tonna súlyú és élet­tartama mindössze néhány óra volt, mégis óriási jelentőségű, hiszen Gagarin őrnagy a re­pülés közben a föld nehézségi erőtől béklyóba vert emberből egy önálló égitest lakójává változott. A 170—300 kilomé­ar is, hogy akármerre tekint, minden irányból a végtelen csillagvilág veszi körül.­­ Az utazás során először tapasztalhatta ember közvetle­nül a súlytalanság ismeretlen hatásait — hangsúlyozta Sin­­ka József, az Asztronautikai Bizottság titkára. — Ez lehe­tőséget nyújt ahhoz, hogy gya­korlatban ellenőrizzük: milyen ellenállást képes tanúsítani az ember szervezete ezzel a külö­nös jelenséggel szemben. teres távolság már messze túl van azon a zónán, amely lég­gömbbel vagy repülőgéppel elérhető. — Közelebb került az em­ber ahhoz, hogy már a föld körül keringő állandó jellegű űrállomás megvalósításával is részletesebben foglalkozzék. Az űrállomáson felszerelhető 20 centiméteres távcső már egyenértékű lenne az eddigi legnagyobb — 5 méteres — földi távcsővel, így a csilla­gász a korábbinál sokkal jobb feltételek között készíthetné elő a további űrrepüléseket, az égitestek meghódítását. Között hatnak, melyik a leg­kedvezőbb testhelyzet a gyor­­sulások elviselésére, hogyan oldható meg a táplálkozás — elegendő folyadékfelvétel — a súlytalanság állapotában is; okoz-e genetikai károsodást, vagy egyéb zavart az élő szer­vezetben a kozmikus sugárzás, s ha igen, miképpen kell ezek ellen védekezni. — Az űrutazás feltételei kö­zé tartozik az alacsony nyo­más, oxigénhiány kompenzálá­sa, a levegő megfelelő hőmér­sékletének, páratartalmának biztsítása is. Az űrhőmérsék­let például sokkal ingadozóbb, mint néhány év előtt gondol­tuk. Tizenkét kilométeren pél­hogyan készíthették elő az első űrrepülő alkalmazkodá­sát a hatalmas sebességhez, a súlytalanság állapotának el­viseléséhez és az utazás köz­ben fellépő egyéb tényezők­höz? — erről kért tájékozta­tást a Népszava munkatársa dr. Horváth László Gábortól, a biológiai tudományok kandi­dátusától. — Az előző rakéták utolsó fokozatának, illetve műszer­vagy utasfülkéjének vissza­­hozása az eleve meghatározott helyre, megadta a visszatérés felőli biztonság érzését az űr­hajósnak. A nagy sebességhez és a súlytalanság állapotához feltehetően több irányban mozgatható centrifugákon for­gatva szoktatták hozzá. A sebesség általában kellemes, mámoros érzést kelt az em­berben, különösen hatalmas élmény lehetett akkora sebes­ség elviselése, amellyel az űrhajó utasa kerülte meg a földet Az a tudat, hogy a világon elsőként teszi meg ezt az utat, s a szovjet tudomány és technika kellő védelme t dául —55, negyven kilométe­ren —14, negyvennyolc kilo­méteren már +50, hatvan ki­lométeren —3, nyolcvan kilo­méteren —70, százötven kilo­méteren +50, kétszázhúsz ki­lométeren pedig +180 Celsius fok. Erre is tekintettel kellett lenni az űrhajó hőszabályozá­sának megoldásánál. Az első űrutasnak alkalmaz­kodási gyakorlatokat is kellett végeznie. Nyilvánvalóan szám­­ba vették a pszichikai hatáso­kat is, hiszen az űrhajósnak hozzá kell szoknia az említett körülményekhez és a kény­szerű egyedüllét, a társtalan­­ság elviseléséhez­ biztosít számára, nyilván fo­kozottan hatott pszichés ener­giájának megnövekedésére. — A sugárzás veszélyei el­len kialakított burkolat teljes védelmet nyújtott az űrutas számára, a különleges — fel­tehetően zselatinszerű — táp­lálék mentesítette a természe­tes szükségletek okozta prob­lémáktól. A rendkívül nagy hőingadozásokkal szemben gondoskodni kellett arról, hogy szabályozható legyen az űrhajó belső hőmérséklete, hi­szen váltakozva, melegítésre, hűtésre volt szükség. Ezen­kívül biztosítani kellett, hogy mindig megfelelő legyen a le­vegő összetétele, megteremtve a megfelelő oxigénellátás, s a levegő és az oxigén jó ke­veredése előfeltételeit, vala­mint a keletkező széndioxid eltávolítását. A páratlan ered­mény azt bizonyítja, hogy az összes berendezés, készülék, szabályozóeszköz jól műkö­dött, s az emberi szervezet és idegrendszer megbirkózik az űrrepülés körülményeivel. Ember által még soha át nem élt élmény... — Nagy érdeklődéssel val­­tottságának vezetőségi tagja, juk Gagarin őrnagy beszél — Alig száz évvel ezelőtt mólóját földkörüli útjáról — Verne Gyula hőse 80 nap jelenti ki Nagy István György, alatt utazta körül a Földet; az MTESZ Asztronautikai Bi- Gagarin őrnagynak ehhez alig Mínusz 70 és plusz 180 fokos hőmérséklet Az űrutazás orvosi problé- kellett, hogyan befolyásolják a másról beszélgetett a Népszava vérkeringést, a szívműködést, munkatársa dr. Szák János az idegrendszeri működéseket ideggyógyász főorvossal. a gyorsulások és a súlytalan­— Az űrutazás előtt, millió jég állapota, amelyek az űr­más probléma között, tisztázni hajó indítása és visszaérkezése Ember egy másik égitesten A hatalmas élmény megnöveli az űrhajós lelki energiáit 1961. április 13

Next