Népszava, 1961. május (89. évfolyam, 102–127. szám)
1961-05-23 / 120. szám
Csak nő, vagy csak munkatárs? — A baj ott kezdődik, hogy a nőt látják bennünk és nem az egyenrangú munkatársat... !— Sokkal nagyobb hiba, hogy néha nem veszik észre: nők vagyunk, akiknek bizony rosszul esik a durva hang, az úgynevezett »férfitempó«... Ez a két mondat a Fémbútor és Drótszövetgyár szakszervezeti bizottságának helyiségében hangzott el. Egy darabig figyeltem őket, a vita hevében Elkésett V. Mihályné csinos, fiatal asszonyka. Csak úgy találomra szólítottam meg az udvaron. Előbb egy picit kérette magát, de azután elkezdte mondani: — összesen huszonkét esztendős vagyok. Fűtőnek jöttem a vállalathoz, eddig csak kívülről láttam gyárat. Egyik reggel kialudtak a műhelykályhák, az emberek fáztak, a felettesem meg elküldött az éjszakai fűtőkért. Hogy keressem meg őket. De azok már elmentek. Meg is mondtam neki, mire haragjában sértő kifejezésekkel támadt rám, még azt sem vette figyelembe, hogy nő vagyok ... — Megkeressük azt a felettest? — Nem szeretném ... Nem szeretné, mert — tanult az esetből — előre sejtette, hogy a felettes így védekezik majd: — Ezek az asszonyok olyan, de olyan »egyenjogúak« ké j remni... Hogy egy kicsit erősebb hangot használtam? Akkor miért nem tiltakozott F.F. Mihályné, amikor az irodám-’1. ban azokat a sikamlós vicce-,két meséltük? Ő nevetett a legjobban... < A tréfa nem volt nőies ] F. Elvira koronglakónő J »ügyét« a többiek mondták elj a csiszolóműhelyben. Most] már minden elsimult, de ami] kor történt, nagy port vert] fel. Az egyik csiszolómunkás« leállította gépét. Leült egy« köszörűkére és falatozni kez] dett. F. Elvira csípősen oda-] vetette neki: ! «— Mi az, talán elgyengült?! A munkás nem válaszolt, csak belülről érezte, hogy el-] önti az indulat. Azért még] hallgatott. De akkor Elvira ki-1 ment egy pohár vízért és] visszafelé jövet lelocsolta ki] csit a munkást. Az már nem] türtőztette magát: j — Hű, a... — és a nyomda-] festéket nem tűrő szavak csak« úgy ömlöttek a szájából. A középkorú nő riadtan állt,] azután segítségért szaladt, női mivoltára hivatkozott, igazságért apellált. A műhely mind a kettejüket elítélte s azóta] rend van, hasonló eset nem] ismétlődött. A többiek véleménye K. Józsefné önmaga jelentkezett, hogy neki komoly panasza van. ] — A csoportvezetőm —] kezdte és a felháborodástól kipirosodó, gyorsbeszédű asszonykát és a másikat, a higgadtan felelgető idősebbet. Azután arra gondoltam, hogy mi lenne, ha mások véleményét is megismerném a két ellentétesnek látszó kijelentésről? No, nem valami értekezlet formájában — ők csak vitatkozzanak nyugodtan tovább ... És kezemben a blokkal meg a ceruzával, szép csendesen betettem magam mögött az ajtót, tiltakozás majd elfújt a hangja — szereti az itókát, és ha egy kicsit felönt a garatra, akkor nem nézi, kivel beszél. Nemrégiben is, amikor a május elsejei kivonulásra készültünk, hát csak fogta magát és min d „férfitempó“ Becsukom a Makkfüzetet. Eleget hallottam. Indulok vissza a szakszervezeti bizottságra. Szeretném megmondani a két asszonynak, ha még nem ért volna véget a vitájuk, hogy mind a kettőjüknek igazuk van. Itt van például F. Mihályné, aki úgy törekedett az egyenjogúságra, hogy egy bizonyos határig maga is felvette azt a bizonyos »férfitempót«. F. Elvira tréfálkozása sem volt éppen nőies és K. Józsefné sem követelhet magának egykönnyen nagyobb tiszteletet az üzemben, mint a szórakozóhelyen. Az egyenka idő alatt ment el a dolgozók számára kiutalt ünnepi sörért. Helyes-e ez így, vagy sem, nem tudom. De annyi tény, hogy amikor megérkezett, már volt benne valami »nyomás«, mert olyan hangot ütött meg, de olyant... Nem helyes, hogy munkaidő alatt ment el a sörért és a hang is elítélendő. De K. Józsefné munkatársai azért valószínűleg helyesen tapintottak rá a lényegre, amikor egyöntetűen vallották: — Azért az asszony is hibás. Most panaszkodik, de a történtek óta is, meg azelőtt is, gyakran megy közös társaságban szórakozni a csoportvezetővel, s olyankor nem tiltakozik semmiféle hangvétel ellen... és a felelősség jogúságra törekvés sohasem állhat abból, hogy egy nő — akár a tréfában, akár a szórakozásban, vagy a mindennapi munka során — megpróbálja elfeledtetni női mivoltát. Az ilyesmi a leggyakrabban balul üt ki. A nő csak úgy lehet egyenrangú munkatárs, ha megköveteli a legapróbb vonatkozásban is a nőnek kijáró tiszteletet... Ebben, gondolom, meg is egyezhetnénk — semmiesetre sem kisebbítve vele a férfiak felelősségét. Fodor Gábor 1961. május 21 „Háztűznézőben“ Szép és jó a Láng-gyár a jós overala I „ömlesztve“ kapják az ételt,s Negyed tizenkettő, mindenki elfoglalta a helyét a tálaló üvegkalickájában. A melegpultba süllyesztett fazékba, a levesbe merül a hasas kanál, s pillanatok alatt 20—25 párolgó levessel teli műanyagtálka sorakozik csatarendben. Azután, hogy a főzelékmérő is munkába lép, »feláll« a spenóttal körített húsgombócüteg is. Ám a cseresznye késik, miatta nem lehet időben megkezdeni az ebédosztást. A Láng-gyáriak hosszú sora kígyózik a földszinti bejárattól az emeleti tálalóig. A sor elején állók máris tálcával, evőeszközzel felfegyverkezve, ugrásra készen várnak. És kicsit morognak is. Pedig csak 5—6 perc a késés, a cseresznye miatt. A Budapesti Állami Kereskedelmi Felügyelőség munkatársa — akit ezúttal üzemi konyhákba, éttermekbe kísértünk el — ezért nem is teszi szóvá a látszólagos szervezetlenséget (amelyet főként a sor végén levők látnak annak). Mert valójában nagyon is szervezetten megy minden ebben a szép, modern, önkiszolgáló étteremben. De vajon milyen a konyha, amely a Pest-Budai Üzemélelmezési Vállalat kezelésében működik? Nos, itt — vannak még hibák. A fő baj az, — üzemi ke ír önkiszolgáló étterme J1 ki konyhában Akik gőzzel „álc szemmérték szerint adagolnak hogy kicsi, nem 1500—2000 ebédre »szabták*. Roppant nehézkesen, s cseppet sem higiénikusan kerülnek az ételek a földszinti konyhából az emeleti tálalóba. Az ételliftet kézzel (!) húzza egy gyári dolgozó — olajos, feketére piszkolódott overalban. (Az ellenőrök is csak fehér köpenyben léphetnek a konyhába.) Amint a konyhafőnök mondja, a vállalattól erre nem kapnak személyzetet, a gyár segíti ki őket és persze mindig azt küldi, aki éppen ráér. Egyébként már megérkezett az elektromos étel-lift, hamarosan fel is szerelik. Mindenesetre addig is jó lenne, ha átöltöznék az, aki a liftet kezeli. De akad más probléma is. A mosogatóhelyiségben egy csodálatos mosogatógép mellett asszonyok dolgoznak. Azt, hogy pontosan hányan nem lehet megállapítani. Sűrűn gomolygó gőzzel »álcázzák« magukat. Már több ellenőrzés megállapította, hogy ide feltétlenül munkavédelmi berendezéseket kell felszerelni. Állítólag a napokban ventillátorokat kapnak. Ami pedig az ételeket és az adagokat illeti: változatos az étrend és mindenből pontosan annyit adnak, amennyi jár. 5. A Habselyemárugyárban, sajnos, rosszabb tapasztalatokat szereztünk. Itt nincs konyha, a Pest-Budai Üzemélelmezési Vállalat darugyári konyhájáról kapják a normál kosztot és a Gheorghiu-Dej Hajógyárból a diétásat 151 személyre. (Egyébként háromnegyed egykor a diétás koszt még nem érkezett meg.) A tálalás az étteremben folyik, a lehetőségekhez képest higiénikusan. Sajnos, a lehetőségek eléggé korlátozottak. Azonkí »nyilakban sés oka: cseresznye ázzák magukat — Ahol időt előtt elfogy a leves val úgy rémlik, szemmérték szerint adagolnak. — Tessék megmutatni a szállítólevelet, abból talán azt is megtudhatjuk, miből mennyi az adag. — Nincs kérem, sohasem szoktunk szállítólevelet kapni... Amikor elhozzuk az ételt, többnyire megmondják a konyhán, miből mennyit adjunk ... Az ÁKF ellenőre ezek után tüstént ellátogatott a darugyári konyhába. Kiderült, hogy valóban szállítólevél nél«kül, »ömlesztve« adják ki az ételeket, anélkül, hogy hivatalosan közölnék, mennyit mérhet és mennyit kell kimérnie a habselyemgyári gazdasszonynak az ételekből Az ÁKF közbelépésére az Üzemétkeztetési Vállalat máris intézkedett, kötelezte a konyhát, hogy az adagokat feltüntető szállítólevéllel adja ki a jövőben a szomszéd gyár dolgozóinak ebédjét. Hasonló ellenőrzést tartottak a Belvárosi Üzemélelmezési Vállalat több konyhájában, a Goldberner Textilművek, az Óbudai Hajógyár, a Kelenföldi Tejipari Vállalat és a Magyar Pamutipar óbudai telepének üzemi éttermében. Komolyabb hiányosságot sehol sem tapasztaltak. Néhol — a karbantartás hiánya miatt — folyik a főzőüst, másutt »elkoboztak« lepattogzott zománcú edényeket. A Magyar Pamutipar óbudai étkezőjében pedig (az újpesti konyháról kapja az ételt) az történt, hogy idő előtt elfogyott a leves, így több dolgozónak nem jutott. Nyilvánvalóan nem szállítólevél szerint, pontosan lemérve vették át az ételt. Az étrendet és az adagokat egyébként mindenütt rendben találták.Köves Judit Akiknek a~tanácsi segély — „zsebpénz”” Háztulajdonos, notórius munkakerülő a kérvényezők között Több jutna a rászorulóknak, ha kevesebb lenne a jogtalan igénylő — De kedves nénike, miért kér maga segélyt? Ott van a kétszobás lakása, a fia és a nenye szépen gondját viseli, még zsebpénzt is kap tőlük jócskán. Semmi gondja sincs, lássa be, hogy nem jogosult segélyre... — Tudom, lelkem, tudom. Csakhogy a szomszédban kapott egy hasonló korú aszszony, mert hogy nincs jövetelme. Aztán gondoltam, miyen jó lenne, ha én is kapték... A néni elégedetlenül rázogatja kendős fejét, leballag aépcsőn. A XI. kerületi tanács szociálpolitikai csoportjának vezetője, Ott Vilmosné nagyot sóhajt, s az »anyagot« — a környezettanulmányt — a tokjába zárja. — Ez ma már a negyedik iyen esetem... Több mint 100 ezer forint áll évente aanács rendelkezésére, arra a célra, hogy a kerület teljesen jövedelem nélkül élő öregeit, az esetleg rászorulókat időről eőre segélyezzék. A valóban rászorulók tehát rendszeres, étfenntartásukhoz, megélhetésükhöz elegendő segélyhez jutnának. Csak az nehezíti az összeg elosztását, hogy sokan ’■zsebpénznek, könnyű jövedelemszerzési lehetőségnek tekintik a tanácsi szociális jutatást, és jogtalanul is megpróbálják igénybe venni. Szívós, fáradságos munkával lepleznek le egy-egy jogtalan kérelmezőt s akadnak esetek, amelyek anekdotaszerűen járnak szájról szájra a tanácsi dolgozók körében. G.né, Bartók Béla úti lakos esete a környék lakóit is felháborította. — Több ízben járt már nálunk az idős asszony — mesélik —, s folyvást mondogatta: nincs jövedelme, jár neki a segély. Környezettanulmányt végeztünk, s meglepő dolgok derültek ki. Nyugdíja valóban nincs G.-nének — de van két szoba hallos, személyzeti szobás, gyönyörű öröklakása, amelyet teljesen egyedül lakik, s vagyont érő berendezéssel is büszkélkedhet. Legalább 30 évi megélhetést — méghozzá nem is a legszerényebb megélhetést — biztosít számára ez a jókora vagyon, mégis rendkívül megsértődött, amikor segélykérelmét elutasítottuk. Akadnak notórius munkakerülők is, akik a rendszeres munka és jövedelemszerzés helyett tanácsi segélyért folyamodnak. P. J. is egy a sok közül: börtönbüntetésének kitöltése után jelentkezett a tanácsnál és segélyt, segítséget kért. Kapott is két ízben pénzt ruhára, élelemre, majd a tanács dolgozói munkahelyet szereztek neki. Néhány nap múlva otthagyta állását, s ismét pénzért jött. Újabb munkalehetőséget találtak a tanácsi dolgozók. Itt is felmondott. A tanács ezután természetesen megtagadta a segélyt, mert nyilvánvalóvá vált, hogy P. J. munka nélkül akar rendszeres jövedelemhez jutni. A VIII. kerületi tanácsnál Orosz Sándorné szociálpolitikai csoportvezető így nyilatkozik: — A valóban segélyre szoruló elesetteket általában ismerjük a kerületben, gondosan ellenőrizzük anyagi körülményeiket, támogatjuk őket. Sajnos, akadnak még, akik minden erővel megpróbálják félrevezetni a tanácsokat, eltitkolni jövedelmüket, s a tanácsi juttatást jogtalanul is élvezni. Ezért is hárul mostanában fokozott munka az állandó bizottságokra, tanácstagjainkra s a sok aktívánkra, akik fáradságot nem kímélve járják a házakat, ellenőrzik az öregek családi körülményeit, s valósággal »feltérképezik« a kerületet. Helyes lenne, ha a lakók is idejében felfigyelnének azokra, akik indokolatlanul kérvényezgetnek segélyért, és segítenék a tanácsokat abban, hogy minden fillér valóban az arra legjobban rászorulóknak jusson. Várkonyi Margit ....................... i és, nagy sikerű magyar filmvígjáték felújítása Bemutató: május 25. — Találmányi Hivatal? Itt a Népszava szerkesztősége. Volna egy különös kérdésünk: ki foglalkozik önöknél az örökmozgó géppel? Ugyanis egy olvasónk ... — Csak nem találta fel a perpetuum mobilét?! — Nem. Sőt éppen arra kíváncsi, hogy tulajdonképpen miért lehetetlen örökmozgógépet szerkeszteni. — Egy pillanat. Átadom a kagylót a perpetuum mobile »specialistájának«. — Halló, itt Klenk Vilmos mérnök, a gépészeti osztály helyettes vezetője- Szívesen válaszolok olvasójuk kérdésére. Bizonyára érdekelni fogja, hogy az örökmozgó gép megvalósítása — amellyel évszázadokon át tudósok, álmodozók és makacs »feltalálók« serege próbálkozott — ma is sok embert foglalkoztat. Óvatos becslés szerint évente legalább huszonöten jelentkeznek a Találmányi Hivatalban azzal, hogy sikerült felfedezniük a perpetuum mobilét, s ez azonban senkinek sem sikerülhet. — Miért? — Az örökmozgó gép olyan szerkezet lenne, amelyet egyszer megindítanak, és aztán további energiabefektetés nélkül, önmagától működik, munkát végez, energiát produkál. Ez ellenkezik a fizika alapvető törvényeivel. Az energia megmaradásának elve kimondja, hogy egy zárt rendszeren belül — jelen esetben az örökmozgó gépben — nem vész el, de nem is keletkezik energia. — Az örökmozgó gép tehát nem képes energiát termelni? — Nem, sőt a saját működését sem képes huzamosan fenntartani. A mechanikus örökmozgó gépek szerkesztői például rendszerint nem számolnak a súrlódással, amely lelassítja, végül is megállítja a gép működését. A súrlódásnál az energia nem vész el, hanem hővé alakul, de ez viszont nem hasznosítható. A gép természetesen nem forog attól, hogy felmelegedett. — Miféle emberek az örökmozgó gépek szerkesztői? — Jószándékú, sok esetben figyelemre méltó képességekkel rendelkező emberek. A baj az, hogy vagy nem ismerik eléggé a fizikai törvényeket, vagy azt hiszik, hogy függetleníteni tudják magukat tőlük. A XVII. századtól napjainkig, Keplertől Einsteinig a legkiválóbb tudósok sora állította és bizonyította, hogy a perpetuum mobile megvalósíthatatlan. Mégis újra meg újra kísérleteznek vele. S a téves elképzelések, tervezetek néha igen szellemes részletmegoldásokat tartalmaznak, kitűnő műszaki érzékről tanúskodnak. — Önök tehát figyelmesen tanulmányozzák ezeket az eleve kivihetetlen terveket is? — Hiba lenne kurta visszautasítással megsérteni, elkedvetleníteni a javaslattevőt. Rá kell mutatnunk, hol és miért hibás az elképzelése, így az örökmozgó gép sok téves úton járó, de tehetséges «■ feltalálója« megmarad ügyfelünknek — mint újító. Ez volna a feltaláló megmaradásának elve? (v. v.) Az hogy is van ez?... NÉPSZAVA „Allergiám van...“ Egy tettes: a primula — Gyógyszer, számlálatlanul Megelőzés, gyógyítás »■ Rendelés allergiás betegeknek.« Jó néhány rendelőintézetben láthatjuk ma már ezt a táblát. A váróteremben tüsszentő, nyugtalan betegek ülnek, mások homlokukat fogják, van, aki köhög. — Az allergia sokféleképpen jelentkezik — mondja a szakorvos. — Az egyik beteg szénanáthát kap és tüsszent, a másik asztmatikus jelenségekkel küzd, a harmadikra migrén tör, a negyediknek esetleg a szeme dagad be, de van olyan, aki bélhurutot kap. A mostanában oly divatos gyógyszerszedés is oka lehet az allergiás kiütésnek. A sok láz, fertőzés elleni szer ekcémát okozhat, a penicillin csalánkiütést, bajt okozhat a mértéktelenül szedett sokféle, szaliciles készítmény. Alkalmilag súlyos tüneteket idézhetnek elő az altatók, a nyugtatók, a hashajtók is. Vannak ezenkívül foglalkozási allergiák, amelyeket terpentin, formalin és különböző festékek válthatnak ki. Egy asszonyka például mindig születésnapjára kapott allergiát. Kiderült, hogy férje évről évre kedvenc tavaszi virágjával, egy cserép primulával ajándékozta meg és az volt a »tettes«. Mások az akácra érzékenyek ... Egy kereskedelmi utazón mindig hétfőn, a vonaton jelentkezett az allergia. Először azt hitték: a vasárnapi pihenő után, az üzleti utat megelőző izgatott állapot váltja ki a tüneteket. Végül kiderült: otthon vasárnap mindig jóllakott nehéz ételekkel, emiatt hashajtót vett be és ez »ütött ki« rajta. — Örökölhető-e az allergia? — kérdeztük a szakorvost. — Csak a hajlam örökölhető. Vannak családok, amelyeknek tagjai nemzedékeken át túl érzékenyek a csalánkiütésre, szénanáthára, migrénre. Ami a védekezést, a megelőzést illeti, az orvostudomány mindenekelőtt azt ajánlja: kerüljük azokat az ételeket, amelyekre a szervezet különösképpen reagál. Ilyen hatású egyeseknél a tojás, másoknál az erős fűszer, és így tovább. — Sokan úgy vélik, hogy az allergiások »hipochonderek«... — Ez nem így van — mondja a szakorvos. — Ám egyes esetekben beszélhetünk »beidegződésről«. Egy német orvosprofesszor páciense asztmát kapott egy bizonyos virág porától. A professzor megcsináltatta a szóban forgó virág pontos mását egy művirágkészítővel és a páciens, amikor az eredetihez pontosan hasonló virágcsokrot a kezébe vette, megint csak asztmarohamot kapott. — Van-e szerepük a klimatikus és földrajzi viszonyoknak az allergiás megbetegedésben? — Vannak sajátos allergiás megbetegedések, amelyek csak egy bizonyos országban fordulnak elő, így például a betegség egyik fajtája csak az északi országokban, főleg Svédországban gyakori. Amerikában a nálunk ismeretlen vadkender okoz gyakorta bőrkiütést — ugyancsak allergiás alapon. Az üzemekben, gyárakban, ahol egyes vegyianyagok allergiás tüneteket okozhatnak, megfelelő óvórendszabályokkal kell védekezni: különleges munkaruhával, védőkenőccsel, portalanítással, az ártalmas anyagok elszívásával, kellő tisztálkodással. Különösen a festők, mázolók, galvanizálók és a bőriparban dolgozók igyekezzenek betartani az előírásokat. Az orvostudomány halad, fejlődik ezen a téren is. Csak a legutóbbi évben is az orvosi Nobel-díjat két allergia-kutató tudós kapta meg: Burnet és Medawar. Sőt, Magyarországon is 1600 oldalas könyv jelent meg legutóbb az allergiás megbetegedésekről, bizonyságul, hogy ott van már a »tananyag« a most fellövő új orvos-generáció kezében, s sikerrel gyógyíthatják az allergiásokat. Ábel Olga 5