Népszava, 1961. június (89. évfolyam, 128–153. szám)

1961-06-01 / 128. szám

99Milyen jók az emberek, hogy ide küldtek el Mozgalmas napok Galyatetőn A német kollégát — annak rendje-módja szerint — kör­­bekalauzolták a Galya-szálló­­ban. Őszinte elismeréssel nyugtázta az üdülő kényelmét, a tisztaságot, a szobák beren­dezését, elakadt szava a fen­séges kilátástól, a táj, a ter­mészet nyújtotta pompától, de igazán akkor nyílt kerekre szeme a csodálkozástól, ami­ami pedig a csoportokat il­let, mind szélesebb rétegeit fogják át a dolgozó emberek­nek. Az üdülőjegyek újfajta elosztási módját dicséri pél­dául az a tény, hogy jelenleg 70 százalékban vidékiek üdül­nek Galyatetőn. Az ország különböző tájain dolgoznak — ki-ki képességei szerint — s itt kitűnően megférnek egy­más mellett, kis közösségeket alkotva a megérdemelt nyuga­lomban, szórakozásban. Ilyen kis csoportokba ve­rődve, jókedvűen, hangos nevetéssel, beszélgetéssel ér­keznek vissza a délelőtti ki­rándulásról is. A sokat ígérő májust meghazudtoló időjárás sem képes kedvüket szegni. — Kiránduláshoz, sétához ez is megfelel, az épületben pedig fűtenek — mondják. — Az idő ellen csupán annyi a kor meghallotta, hogy 130 fő­nyi személyzet szolgálja 258 beutalt kényelmét. 1:2! Valóban, sokatmondó arány ez! Magában hordja az igazán gondtalan, minden igényt kielégítő pihenés lehe­tőségét. És ez a lehetőség ap­ró örömökben testet öltve, kéthetenként válik valósággá, egy-egy üdülőcsoport életében. kifogásunk, hogy gyorsan mú­lik — teszik hozzá nevetve. Fabó Erzsinek, az örmény­kúti állami gazdaság baromfi­gondozójának különösen jó a kedve. — Öt lapot kaptam ma hazulról — lobogtatja ne­vetve kezében a képeslapokat. — Győzi-e majd válasszal? — Muszáj — feleli —, meg azután van is miről beszámol­ni.­­Ilyen szép helyen nem voltam még életemben. Ez­ ugyan egymagában nem sokat mond, mert Fabó Er­zsike igencsak fiatal még. De véleményét idősebb szobatársa, a kisújszállási városi tanács hivatalsegédje is megerősíti. — Nem győzzük dicsérni az ellátást. Naponta ötféle étel között válogathatunk — lel­kendezik Kiss Károlyné. — Rengeteget fényképezünk, hadd lássák az otthoniak, hol mindenütt jártunk, annyi munkában eltelt eszten­dő után először tölthetnek együtt két hetet a pihenés­ben. A 130 főnyi személyzet munkája, fáradozása — amint az elhangzottak bizonyítják — bőséggel megtérül az elisme­rő véleményekben, az üdülő­vendégek hálájában. Szántó Sándorné portás egyike az üdülő legrégibb dol­gozóinak. Répas Géza, a sza­kács, »közvetve« — f­őzt­je után — egyike a legnépsze­rűbbeknek, Bajor Ernő igaz­gatóhelyettes a »népjólét« éber őre, Dóró Gyula igazgató még »új ember« Galyatetőn, de jó hírét az üdülők körében már megalapozta Hajdúszoboszlón és 126 társuk, mind arra igye­keznek, hogy felejthetetlenné tegyék a Gályán töltött két hetet. Megérdemlik hát, hogy egy­szer az ő nevük is nyilvános­ságra kerüljön, s a német új­ságíró kolléga szintén be­jegyezte magyarországi em­lékkönyvébe. Lukács Mária Ötféle választék az ebédnél „Legközelebb már magamtól jövök“ — A fényképezésről jut eszembe — és képeslapot tesz elém — ez a kisújszállási ta­nácsháza. Nincs még egy ilyen szép tanácsháza Szolnoktól Debrecenig — büszkélkedik és zavarában pirosra gyúlva fűzi hozzá. — És milyen jók az embereik, hogy engem ide­­küldtek. — Engem is úgy küldtek. Biztatni kellett, hogy jöjjek üdülni, mert még sose’ vol­tam —• szól közbe egy fiatal, szőke, szép szál legény. Ba­logh András, az EMAG mun­kása. — Ki volt az, aki biztatta? — Sváb Ferenc, a szakszer­vezeti bizalmim. Azt mondta, menjek csak üdülni, meg­­érdemlem, mert rendesen dol­gozom. És addig-addig magya­rázott, amíg ráálltam. — Megbánta-e? — Legközelebb már nem kell kétszer mondani, jövök Az idősebbek Az idősebbek a kevésbé mozgalmas sportokat űzik. Kár­tyáznak, biliárdoznak. Varga József, a 11-es Építőipari Vár­magamtól is — legyint moso­lyogva a fiatalember. Már indulnánk ebédelni, de erről még eszébe jut valami Fabó Erzsikének. — Azt is meg lehet ám írni — fordul vissza és kicsit szé­gyenlősen nevet — hogy az első héten másfél kilót híz­tam. — Én meg kettőt — toldja meg Balogh András búcsú­zóul, átadva a szót Biró Lászlónak, a 19 éves nyíregy­házi állategészségügyi tech-­ nikusnak, aki arról híres az üdülőben, hogy második he­lyezettje a házi ping-pong baj­nokságnak. — De a pálmát a Kovács házaspár vitte el — hárítja el szerényen a dicséretet Biró Laci. — Ha nem is a pálmát, de a két tortát feltétlenül — vi­lágosít fel Molnár György, a kultúrfelelős. — Kovács Imre, a férfi­, felesége pedig a pej ping-pong bajnokunk, öröme és gondja saját kőművese a KISTEXT- ben dolgozó feleségével együtt a »snapszli hívei«. Nagyon jól érzik magukat, hiszen A megrendülés, amelyet­­a Madách Kamara Színház új bemutatójának, az »Elve­szett paradicsom«-nak láttán és hallatán átélünk — két for­rásból táplálkozik. Egy kivé­teles adottságú író drámaal­kotó képessége, nagy mélysé­gekből felfakasztott emberáb­rázolása, nagy tehetsége az élet bonyolult egészének tömör művészi kifejezésére — ez az egyik forrás, az első. A máso­dik: egy rendkívüli képessé­gekkel, a nagyot, maradandót alkotás oly sok feltételével, de tragikusan rossz idegrendszer­rel született ember — s rá-­­adásul személyes barát — ke­serves vívódásának átélése, immár utólag. Az utolsó nagy ellentmondás, s az utolsó ne­mes és gyönyörű tett a szer­ző, a néhány hete döbbenetes hirtelenül elhunyt Sarkadi Imre életében, holott valószí­nű, hogy többé-kevésbé tuda­tosan saját Requiemjét írta, s »halálát évők« szavaival híres nyelv­emlékünket, a halotti beszédet idézte — egész mű­vével az életet dicséri, a te­vékeny, fénylő, tartalmas­ em­beri életet, rábeszél az öröm­re, amely tiszta és gyönyörű. B­izonyosan nem véletlen, hogy a darab címe egybe­esik Miltonéval, a három év­század előtti világtalan zseni fő művével, hiszen egybeesik néhány filozófikus gondolata is. A »vállalni önmagunkat« vezérmotívum mindkettőben. Ennek a színműnek mégis pontosabb, hűségesebb meg­határozása volna valami olyan, hogy: hinni kell! Erről szól a darab — erről szól hozzánk az életünk is nap nap után. Hin­ni cselekedeteink ragyogó ér­telmében és maradandóságá­­ban, ezer, vagy százszor ezer keserűség mellett is hinni az emberben, akinél tökéletlen­ségében is nincsen tökélete­sebb, hinni a munkában, a bizalomben, a szerelemben, ön­magunkban, hinni az életben. E hit nélkül az emberi élet megszűnik az lenni, ami. Vagy egyszerűen megszűnik — s ez értelmetlen és borzalmas. Az »Elveszett paradicsom« középpontj­ában egy nagy te­hetségű, tartalmas és érdekes ember áll, egy »félresikerült zseni«, akiből ennek a hitnek egyik legfőbb eleme hiányzik, nem hisz önmagában. Nincsen ennél tragikusabb tévhit, óha­tatlanul roppant méreteket ölt, mindenre kiterjed, keserűvé és boldogtalanná tesz. Drámai tö­mörítésben életének olyan órá­jában találkozunk ezzel az emberrel , s melyikünk éle­tének nincsenek ilyen sok gyö­kérből táplálkozó végletes órái! —, amely az egészet, évtizedek lényegét sűríti ma­gába. És itt és ekkor találko­zik ez az ember két másik­kal, akinek hite van, gyönyö­rű, megingathatatlan hite, cél­ja és távlata. Az egyik tizen­kilenc éves szép lány — szeb­bet keveset rajzolt meg új irodalmunk — a másik het­venöt éves, a tulajdon édes­apja, akinek töretlen életere­jével, a társadalom értelmes haladásába vetett nagy hité­vel igazán ugyancsak most ta­lálkozik. Megmentik vajon a rászakadó nagy érzések, nagy felismerés megmenti vajon a gyönyörű szerelem ezt a mi hitetlen emberünket? Nem tudjuk — csak aggódva re­méljük a darab végén. Remél­jük, hogy mégsem veszíti el a »paradicsomot«, az életet, amelynek az ereje oly végte­len, oly fenségesen óriás. A darab egyik jelenetében a lelkében keservesen szenve­dő hős (bár a dráma igazi »hőse« a szó eredeti értelmé­ben, a bátran élés, a nehéz­ségek merész vállalása dolgá­ban a lány és az apa­ felsér­tett kezének vérével öntözi meg apja egyik jövőnek ne­velt növényét. Persze, hogy jelkép, hiszen minden igaz szenvedésnek, minden igaz vívódásnak egyetlen dolog ad­hat nemességet és értelmet: ha fájdalmával, tapasztalatá­val, könnyével és vérével ön­tözi, »trágyázza« a szüntelen viruló emberi életet, az előadás olyan szép, mint ** a mű. Pártos Géza legjobb rendezése életében: finom, fojtott, egyszerű tónust hono­sított meg minden vonatkozás­ban — helyes stílusát a kis szereplőgárda minden művé­szénél sikerült érvényre jut­tatnia. Ezt a stílust őrzi Kö­­peczi Bócz István díszlete is és Mialkovszky Erzsébet csen­desen jellemző ruhái. Szemere Vera, Ilosvay Kata­lin, Dajbukát Ilona, Ujlaky László, Árva János és Bodor Tibor elsőrendűen csillantják fel alakjaik énjéből éppen azt­­ az árnyalatot, amely a tömör dráma lényegének kiegészíté­se. Horváth Jenő egyszerűen bölcs, »halhatatlan« életszere­­tetével cseppet sem hivalkodó öregembere mélységesen szép és igaz emberábrázolás. A dráma rendkívül összetett jel­lemű központi alakját Gábor Miklós formálja meg kimagas­ló színészi eszközökkel. A je­les színművész éppen ilyen al­katokat kelt életre a leghűb­ben — ez már a Lorenzacció­­ban is kiviláglott. Hadd szóljunk külön ezút­tal Váradi Hédiről, akinek já­tékát ebben a megrázóan szép színműben nemcsak saját leg­­magasabbrendű művészi meg­nyilvánulásaként értékeljük, hanem a nő, a legszebben ér­telmezett szerelemtől emberré, asszonnyá érő lány egyik leg­szebb megformálásaként, amellyel találkoztunk színpa­dainkon. Olyasféle, mint a cso­kor virág, amellyel a színpad­ra lép, s amely azután egy suta öntözőkannában herva­­datlan végig ott is marad: szép, természetes, száz színű, s ha sokáig nézi az ember, könnyen könny szökik a sze­mébe. Rajk András Elveszett paradicsom Sarkadi Imre utolsó színműve a Madách Kamara Színházban 2 _ÉS A . SZÜRKE L. Mándy Iván ifjúsági regénye magyar filmen Széles változatban is Bemutató: június 15. Kiterjesztik a többműszakos munkarendet a kohó- és gépiparban Szerdán került nyilvános­ságra a kohó- és gépipari mi­niszter utasítása, amely a többműszakos munkarend ki­­terjesztéséről intézkedik. Az iparvezetés szükségesnek tart­ja, hogy a termelékeny gé­pek ne egy, hanem két-három műszakban dolgozzanak, a ré­gi berendezéseket pedig adják át kisebb üzemeknek, az egé­szen elavultakat selejtezzék ki. Az új munkarendet fokoza­tosan, 1962. december 31-ig vezetik be, amiről termelési tanácskozásokon tájékoztatják a dolgozókat. A számítások szerint a második műszak ki­használása, az új munkarend bevezetése után eléri az első műszak 60—90 százalékát, je­lentékeny mértékben fogják hasznos munkára a korszerű berendezéseket, automatákat, gépsorokat, a harmadik mű­szakban is. (MTI) A helyes mezőgazdasági küldöttség Mezőhéken Az Ak­adémia központi folyó-­­ ► iratának, a Magyar Tudomány­► nak májusi számában Hevesi I ► Gyula akadémikus a tudományos * 1 haladás erkölcsi mozgatói címmel , helyettes vezetésével szerdánti“é”,ir­ tbe”1 mér**ti* f ” 1 űrkutatás sikereit. A lap közli­ Szabó Imre akadémikus beszámo­­­­lóját az UNESCO múlt évi XI. általános konferenciájáról és Sán­­­dor Pál egyetemi tanárnak az* Akadémia és a béketanács emlék-­­ ünnepségén elhangzott előadását a ~♦Francis Baconról. A folyóirat tel­j­­es szövegében közli az Akadémia * idei közgyűlésén elmondott elnök-­­­ségi beszámolót és összefoglalja­­ a közgyűlés munkáját. A hazánkban tartózkodó len­gyel mezőgazdasági küldöttség Stefan Ignaz miniszterelnök Mezőhékre látogatott. A kül­döttség felkereste a déki állami gazdaság alcsiszigeti üzemegy­ségét. Ebéd után a szomszédos mezőhéki Táncsics Tsz-be lá­togattak, majd a kora esti órákban Debrecenbe utaztak. (MTI) f Elutazott S. K. Palil, a [India földművelésügyi minisztere ► S. K. Patil, az Indiai Köz­társaság földművelésügyi mi­nisztere — aki Losonczi Pál földművelésügyi miniszter meghívására néhány napos lá­­­togatást tett hazánkban —­­ szerdán reggel elutazott. S. K. Patil elutazása előtt az MTI-nek adott nyilatkoza­tában a többi között kijelen­tette: Az országaink közötti _♦ kapcsolat már az elmúlt évek­ben is kedvezően alakult, most szeretnénk még szoro­sabbra fűzni a magyar és az indiai mezőgazdaság kapcso- £ latát. Első lépésként javasol- £ tam a mezőgazdaságban mun-­­kálkodó tudósok, kutatók, gya-* korlati szakemberek és az* egyetemek együttműködésé- * nek, illetve tapasztalatcseré-* jének kibővítését. " Megjelent a Magyar Tudomány májusi száma Ünnepel az emberiség . Szovjet riport film Gagarin űrrepüléséről * Június 1-től a híradó és BUDAI HÍRADÓ filmszínházak műsorán NÉPSZAVA Gerald Götting Kállai Gyulánál Kállai Gyula, a Miniszter­­i tanács első elnökhelyettese­­ fogadta a hazánkban tartóz-3­­­kodó Gerald Göttinget, a Né-3­é­met Demokratikus Köztársaság­­ Államtanácsának elnökhelyet-3 tesét, a Keresztény Demokra- 3 ta Unió főtitkárát, valamint a j­ó kíséretében levő Kari Ord- 3­­­nungot, a CDU titkárát. KEZDŐ SZAKEMBEREK ELHELYEZÉSE A felsőiskolák (egyetemek, főiskolák, akadémiák, taní­tó- és óvónőképzők, felső­fokú technikumok) nappali ta­gozatán végzett kezdő szak­emberek részére biztosítani kell, hogy a tanulmányaik so­rán szerzett szaktudásuk ki­egészítéseként képzettségük­nek megfelelő munkavállalá­suk első két — megfelelő elő­zetes gyakorlat esetén egy — évének ideje alatt az arra leginkább alkalmas munkate­rületen széleskörű szakbavágó gyakorlatra tehessenek szert.­­ Azok a vállalatok, amelyeket­­ a miniszterek kezdő szakem­berek alkalmazására kijelöl­tek, a felettük felügyeletet gyakorló minisztériumok út­ján kötelesek a felsőiskolá­kon a munkahelyekre vonat­kozó pályázati felhívásokat közzétenni. A benyújtott pá­lyázatok elbírálása során fi­gyelembe kell venni a felsőisko­­lai tanulmányi és társadalmi szervek véleményét is. (21/ 1961. (V. 25.) Korm. számú rendelet 1. §. és 3. §.) ALBÉRLETI BÚTORHASZNÁLAT DÍJA­ ­ Bútor, ágynemű és a lakó­­t helyiségben levő egyéb beren­­­­dezési tárgyak használatáért * csak annyi személy után sza­­­­bad legfeljebb havi száz-száz­­forintot felszámítani, ahány * személy lakik az albérletbe­n adott helyiségben, feltéve,­­ hogy a bérlő (tulajdonos) a­­ helyiségben lakó minden sze­­­mély számára biztosítja a fek­* vőhely, a szekrény és az ágy­­­­nemű kizárólagos használatá-­­ nak lehetőségét. Ha a bérlő­­(tulajdonos) az albérlő részére­­ágyneműhasználatot nem biz­­­tosít, bútorhasználat címén­­személyenként legfeljebb havi­­hetvenöt forintot szabad fel­­­­számítani. Az albérlőtől a bér­­­­lővel (tulajdonossal) közösen | használt mellékhelyiségek ta­­­­karításáért külön díjat köve­­­telni vagy kikötni nem sza­­­bad. (3/1960. (VIII. 28.) ÉM— J PM. számú együttes rendelet 124. §.) pHíl­ri betegségből eredő rokkantság esetén a munkabér hatvanöt százaléka, egyéb okból eredő rokkantság esetén a munka­bér ötvenöt százaléka; IIL csoportbeli rokkant törzs­nyugdíja: üzemi balesetből vagy foglalkozási betegségből eredő rokkantság esetén a munkabér hatvan százaléka, egyéb okból eredő rokkantság esetén a munkabér ötven szá­zaléka. A rokkantság rész­nyugdíjra jogosult törzsnyug­díja az előbbiekben meghatá­rozott megfelelő törzsnyugdíj­nak a munkabér annyiszor két százalékával csökkentett összege, ahány év a rokkant­sági teljes nyugdíjhoz szüksé­ges szolgálati időből hiány­zik. (1958. évi 40. számú tör­vényerejű rendelet 29. §.) TSZ PÁRTOLÓ TAG HOZZÁJÁRULÁSA A pártoló tag által a ter­melőszövetkezet tulajdonába adott termelőeszközök és egyéb vagyontárgyak megálla­pított értékéből az alapsza­bályban meghatározott hánya­dot kell a fel nem osztható szövetkezeti alaphoz csatolni. A levonás után fennmaradó összeget az alapszabályban megállapított módon és idő­ben kell a pártoló tag részére kifizetni. A pártoló tagot —­ a levonáson túlmenően — a fel nem osztható szövetkezeti alaphoz, sem pedig más alap­hoz vagy a termelőszövetke­zet beruházási és üzemviteli kiadásaihoz való pénzbeli vagy természetbeni hozzájárulásra kötelezni nem lehet. (13/1960. (V. 3.) FM. számú rendelet 6. §. (2) bekezdés.) [ A ROKKANTNYUGDÍJ [ ÖSSZEGE | A rokkantsági teljes nyug­­díjra jogosult I. csoportbeli [rokkant törzsnyugdíja: üzemi,­­ balesetből vagy foglalkozási­­ betegségből eredő rokkantság­­ esetén a munkabér ’ hetven­­ százaléka, egyéb okból eredő [rokkantság esetén a munkabér 160 százaléka; II. csoportbeli [rokkant törzsnyugdíja: üzemi [ balesetből vagy foglalkozási Marokkói szakszervezeti vezető a Szaktanácsban Dahbi Abdallah, a Marokkói Munkásszövetség (UMT) kül­dötte, a marokkói postásszak­szervezet főtitkára egyhónapos magyarországi tanulmányútja végeztével látogatást tett a Szaktanácsban, ahol Szilágyi Sándorral, a Szaktanács nem­zetközi kapcsolatok osztályá­nak vezetőjével folytatott hosz­­szabb megbeszélést. A marok­kói vendég köszönetét tolmá­csolta a szívélyes fogadta­tásért, amelyben a magyar szakszervezetek és dolgozók ré­szesítették, és azokért az érté­kes tapasztalatokért, amelye­ket alkalma volt országunk­ban szerezni. Kijelentette: a marokkói szakszervezetek a magyar szakszervezetekkel és dolgozókkal a jövőben szeret­nék sokoldalúan tovább széle­síteni testvéri kapcsolataikat. A HÉT ÚJ FILMJEI! A BÚCSÚ Döbbenetes erejű nyugatnémet filmdráma. Rendezte: Wolf­gang Staudte. 14 éven alul nem ajánlott Corvin Vörös Csillag (de.) A REPÜLŐ 9-KOR INDUL Egy asszony találkozik a sze­relemmel. Szovjet film 10 éven alul nem ajánlott Szikra (du.) Felszabadulás Puskin (de.) NEM NŐSÜLÖK Színes, zenés román film­­vígjáték Korhatár nélkül Május 1. (du.) Művész (egész nap) Park Kertmozi 1961. június 1

Next