Népszava, 1961. augusztus (89. évfolyam, 180–206. szám)

1961-08-08 / 186. szám

A huszonöt órás kozmikus expedíció tudományos jelentőségét elemzi a csillagász, a biológus, az űrhajózási szakember és az orvos Panoráma a légkör tömegének 99 százaléka felett Dr. Kulin György csillagász, az Uránia Csillagvizsgáló igazgatója, elmondotta, hogy Tyitov őrnagy első jutalma bátor vállalkozásáért az, hogy olyan élmények részese lehetett, amilyenek az embernek a Földön soha nem jutnak ki. Alatta volt légkörünk tömegének több mint 99 százaléka, s tisztán, szóródás nélkül érkeztek a fénysugarak a világmindenségből. Így a nappali égbolton is — amely ott bársonyos kékesfeketének tűnik — az űrutas szeme előtt fénylik a Mercur, a Venus, a Jupiter, a Saturnus, a Mars bolygók, a Göncöl-szekér csillagai és általában egész sor első, és másodrendű csillag. A Vosztok 2. pályájának magasságában a csillagok éles, gyémántszerű, tündöklően tiszta fénypontok, mozdulatlan, egyenletes fénynyel ragyognak. A Föld felé tekintve, az űrhajó utasa úgy látja maga alatt a levegő kékes tengerét, mint mi felettünk az égboltot. Ebben a kék levegőóceánban tisztán kirajzolódtak Tyitov őrnagy előtt a tengerek, a folyók, a bevetett területek és az erdők határai, s ahol színben erősen elütnek környezetüktől, az utak is. Általában földközelből mindent megkülönböztethetett, ami legalább ötven, földtávolból pedig ami legalább hetven méter átmérőjű. Fontos biológiai következtetések Dr. Faludi Béla biológus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanára, nyilatkozatában rámutatott: nem tekinthetjük véletlennek, hogy a Vosztok 2. felbocsátása időben összeesik a kommunizmus megvalósítása programtervezetével, amely különleges hangsúllyal hívja fel a figyelmet a biológiai tudományok gyors ütemű fejlesztésének szükségességére. Az ember űrutazása során felmerülő problémák fokozzák a sugárvédelmi kutatások jelentőségét és új lehetőséget nyújtanak az öröklődés és a szöveti differenciálódás zavarának tanulmányozására. Irányzó távcső és kézi kormányberendezés Nagy Ernő gépészmérnök, az MTESZ központi asztronautikai osztályának titkára hangsúlyozta: Tyitov őrnagy viszszatérése valóban a Föld 14. és 18. megkerülése között volt várható, ha nagyjából egynapos repülésre bocsátották fel. A Föld ugyanis repülés közben a szputnyik űrhajó alatt elfordult és éppen a 14— 18. körökben volt meg a lehetőség arra, hogy a Szovjetunió területén érjen Földet, ott, ahol az egész földi mentőszerkezet várta. Gagarin visszatérésére is akkor került sor, amikor a Vosztok 1. Afrika felől közelítette meg a Szovjetunió területét. A viszszatérési parancsot ilyen esetben a fékezést lebonyolító automata berendezés valahol Afrika felett kapja és ekkor »gyújt be« a fékező rakéta, majd működésbe lép az aerodinamikai fékezőfelületeket szabályozó szerkezet. — A rakéta feladata az — mondotta Nagy Ernő —, hogy a Vosztok 2. sebességének kis méretű, 100—300 méteres másodpercenkénti sebességgel való csökkenése révén az űrhajós fülkét az eredetileg stabil szputnyik-pályáról kiléptesse, mire az megkezdi leszálló pályáját. Ha ezek után semmi más fékezést nem alkalmaznának, az űrhajó a Föld felé tartó útján felgyorsulna s a túlzott melegedés károkat okozna. Ezért a visszatérés közben ernyőszerű fékező felületeket nyitnak ki, amelyek nyitásának mértékét a levegő sűrűsége és a pillanatnyi sebesség szerint ugyancsak egy automata szabályozza. Ez a szabályozó szerkezet magában a Vosztok 2.-ben van; esetleges meghibásodása esetén a kézi kormányberendezéssel Tyitov is átvehette volna a visszatérés irányítását. Ebben az esetben az űrhajóban elhelyezett műszerek jelzéseihez kellett volna igazodnia, s azonkívül egy pontosan meghatározott térbeli irányt kellett volna tartania. Az űrhajóba ugyanis célzó, távcsőszerű irányzó szerkezetet építettek: ha az űrhajós pilóta a távcső szálkeresztjén a meghatározott fényes égitestet látja, akkor az űrhajó abban a térbeli helyzetben — hosszdőlésben — halad, amely a biztonságos ütemű visszatéréshez szükséges. A pilótának tehát csak arra kell figyelnie, hogy a szálkereszten állandóan ez a bizonyos égitest rajzolódjék ki. Tapasztalatok a tartós súlytalanság állapotában Dr. Lukács Sándor főorvos, az MTESZ központi asztronautikai szakosztályának tagja, elmondotta, hogy a Vosztok 2. repülésének hosszabb időtartama a többi között az idegrendszeri megterhelés tekintetében jelent különbséget Gagarin útjával szemben. Ez a tartós pszichés feszültség és a figyelem pedig azért különösen fontos, mert Tyitov őrnagy nem passzív utasa az űrhajónak. Mindenekelőtt meg kellett tanulnia a mozgásokat a súlytalanság állapotában, hiszen a földi életben bizonyos izomcsoportjaink — anélkül, hogy erről egyáltalán tudomásunk lenne —, önműködően számolnak a nehézségi erővel és minden mozdulatnál automatikusan leküzdik ennek hatását. Ahol a nehézségi erő nem érvényesül, ott ez az erőtöbblet feleslegessé válik. Tyitov őrnagynak tehát nyilvánvalóan bizonyos tájékozódó mozdulatokkal kellett űrutazásának első perceit eltöltenie. Valószínű, hogy eleinte túladagolta az izomerőt és a tervezett kis mozgásokból, talán őt magát is meglepő, első mozdulatok lettek. Az új helyzetben feltétlenül bele kellett tanulnia, mert ha — amint ez a jelentésekből kiolvasható — részt vett az űrhajó vezetésében, ehhez egész precíz, jól adagolt, apró mozgásokra volt szüksége. — A hozzánk érkezett adatok szerint — mutatott rá dr. Lukács Sándor — az amerikaiaknak még nincs sok reményük, hogy a tartós súlytalanság állapotában tanulmányozhassák az emberi szervezetet. Ők még csak különböző szükségmegoldásokkal, úgynevezett szimulátorokkal kísérleteznek, amelyekkel az űrhajózásnál fellépő állapot bizonyos hatásait próbálják földi körülmények között megközelíteni. Egyik ilyen módszerük például, amikor a kísérleti személyeket egy-két héten át — naponta rövid megszakításokkal — mintegy 10 órán keresztül langyos sósvíz fürdőkben tartják és így igyekeznek vizsgálni részben az izmok csökkent igénybevételének, részben ernyedtségének hatását a szervezet különböző életfunkcióira. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy ez az állapot egyáltalában nem azonos a súlytalansággal, csupán megközelíti annak egyes élettani hatásait. Az űrhajós egynapi „étlapja“ Nagy István György gépészmérnök, az MTESZ központ asztronautikai szakosztályának tagja az űrhajós életfenntartásával kapcsolatban kifejtette, hogy naponta legalább 910 gramm oxigénre, 2200 gramm vízre és 525 gramm élelmiszerre van szüksége. A 24 óra alatt a kabinban keletkező 496 liter széndioxid elnyeletéséhez körülbelül 1330 gramm titiumhidroxid, az egyéb gázok elnyeletéséhez pedig mintegy 450 gramm úgynevezett aktív szén kell. Tyitov őrnagyot űrrepülése közben nem fenyegette sugárveszély, mert a Vosztok 2. pályája jóval a kozmikus sugárzási öv, a Van Allen-övezet alatt maradt. Igaz ugyan, hogy a sugárhatások halmozódnak — akkumulálódnak — és hosszabb idő alatt a veszélyes értéket is elérhetik. De a jól megválasztott pálya biztosíték arra, hogy Gagarin után Tyitov őrnagy sem került olyan fokú sugárhatás alá, amely már veszélyessé válhatott volna számára. (Jankovszky) — Hallotta már? — Igen. Ismét ember a világűrben! A rádió vasárnap kilenc óra után közölte a világszenzációt. Tízkor már erről beszélt az ország. Talán ez volt az első alkalom, amikor szívesen fogadták a zsebrádiótulajdonosokat a strandokon, a hegyekben. Egy-egy sztár nevét hónapokig tanuljuk. A szovjet űrpilótáról már délben így beszélt Pest, Szeged, Debrecen, az ország: »Hol járhat most Tyitov?« A pestiek a kánikula elől reggel a strandokra menekültek, de délre már benépesült a város. Az üzem, a gyár, az utca, Budapest, az ország vasárnap és hétfőn a Vosztok 2-ről tárgyalt. . A RIKKANCS. Az első kiadást percek alatt szétkapkodták. Látja, most nem kellett kiabálnom, hogy »világszenzáció«. Ha tízezer újságot kaptam volna, azt is eladom. A PÁLYAUDVARON. Hangoshíradó tájékoztatta a szolgálatot teljesítő vasutasokat: merre jár, mit csinál a szovjet űrhajós. A fiatalok rögtönzött gyűlést tartottak és táviratban köszöntötték a hőst. AZ ÜZEMBEN. (Csepel Vasmű). Pilisi Sándor szavai a röpgyűlésen: Abban az országban, ahol a tudomány és a technika segítségével az emberek ilyen tettekre képesek, nem lehet semmiféle akadálya a kommunizmus sikeres felépítésének, az emberi jólét olyan fokra emelésének, amely példaképül szolgálhat a világnak, a tárnákban. (Pécsbánya). Feszült izgalommal kísérték Tyitov őrnagy földkörüli útját a pécsbányatelepiek. Sokan magukkal vitték munkahelyükre táskarádiójukat, a bányák mélyére pedig rádiótelefonon juttatták el a legfrissebb híreket. Amikor megtudták, hogy az űrutas sikeresen visszaérkezett, felcsattant a taps a tárnákban. • A FÖLDEKEN. Motoros futárok vitték a földeken holSzerencsés a mi nemzedékünk. Mi lehettünk tanúi a világtörténelem legragyogóbb tudományos kísérleteinek: Gagarin és Tyitov lenyűgöző űrutazásainak. Miként történt a Vosztokűrhajók indítása? Már hetekkel a tervbe vett indítási időpont előtt teljesen készen kellett állnia a szerelőállványon a többfokozatú rakétának. Minden egyes műszert, elektronikus berendezést többszörösen ellenőriztek, majd próbaindítást hajtottak végre. Kipróbálták az egyes fokozatok működését beindító elektromos rendszert. Csak mikor már minden berendezés tökéletesen működött, töltötték be az üzemanyagot. Az indításkor fellépő gyorsulást az űrhajó utasa félig ülő, félig fekvő helyzetben képes a legkönnyebben elviselni. A gyorsulás mindaddig tart, amíg az űrutast szállító kabin rá nem áll a föld körüli pályájára. Ebben a pillanatban beáll a súlytalanság állapota. Az űrhajó belső egyensúlyágozó parasztokhoz a híreket. Bártfai Sándor, a karcagi Lenin termelőszövetkezet Kossuth-díjas elnöke így nyilatkozott: — Mi egyszerű parasztemberek úgy véljük, hogy a kommunizmus építésének nagy programja és Tyitov őrnagy nagyszerű hőstette elválaszhatatlan egymástól. A KÖLTŐ. (Fodor József). — Az embereknek a világűrbe való diadalmenete tovább tart. Tyitov őrnagy elképesztően nagyszerű és szerencsés útja csak bámulattal tölthet el bennünket a bátor pilótával és a csodagép alkotóival szemben. A TÁNCMŰVÉSZNŐ (Galina Ulanova): — Bíztunk és reméltünk, hogy eredményesen végzi el a feladatot, s egészségesen tér vissza közénk. AZ ÍRÓ (Kovár Lőrinc): — A kommunizmus által hatalmassá, legyőzhetetlenné vált emberiség a kozmosz meghódításának kapujában áll. Törvényszerű, hogy ezt a sikert éppen a dolgozók hazája, a Szovjetunió tudománya vívta ki. A TITKÁRNŐ (Hegedűs Endréné): — Azt mondják, jó háziasszony vagyok, de vasárnap nem csináltam semmit. Ott ültem a rádiónál, televíziónál, vártam az újabb és újabb híreket. Tyitov felesége joggal lehet büszke ... AZ ÚJSÁGÍRÓ KOLLÉGA (Gertrud Keller, a Karl Marx Stadt-i Volksstimme egyik szerkesztője): — Ismét egy bizonyság ann, hogy a szovjet tudományos technika felülmúlja a kapitalistákét. Az eredmény a Szovjetunió és az egész szocialista tábor fölényét mutatja egy olyan időpontban, amikor például — a berlini kérdésben — a kapitalisták fokozzák a háborús propagandát, a nemzetközi feszültséget. A Vosztok 2. a béke ügyét mozdítja elő. A TAXISOFŐR (Gyüre Mihály): — Három gyermekem jövőjére gondolok. Az álmok valóra válnak. Ma már nincs fantasztikus. Boldog vagyok, mert látom, milyen jövő vár gyermekeimre. A MATEMATIKUS (Tekse Kálmán, a KSH főelőadója): — Mi matematikusok szeretünk a számokkal »játszani«. Egy gyalogos, ha megállás nélkül ment volna óránként négy kilométeres sebességgel, 175 005 órára lett volna szüksége, hogy ugyanezt a távolságot megtegye. A repülőgép, 700 kilométeres sebességgel, 1000 óráig tartózkodnék a levegőben, a gépkocsi pedigtöbb mint 11 667 órát »rohanna«. Az űrhajós a Budapest—Moszkva közötti utat 454-szer, a budapest—washingtonit 97,2-szer a budapest —pekingit pedig pontosanszázszor tehette volna meg ennyi idő alatt. A HÍRADÁSTECHNIKAI szakember (Horváth Lajos, a Posta Vezérigazgatóság rádiószakosztályának helyettes vezetője): — Az űrhajó-kísérletek új lehetőséget nyújtanak az ionoszféra, a rádióhullámok visszaverődésének megfigyelésére. Az interkontinentális közvetítések megteremtéséhez is több új adatot tudunk nyerni. Száz kilométer magasan elhelyezett reléállomás segítségével például legalább 1000 kilométeres körzetben lehet a tv-műsorokat szétszórni. A szovjet híradástechnikai ipar fejlettségét mutatja, hogy az űrhajóst , televíziós megfigyelés alatt tudták tartani. Bizonyos, hogy a hangfelvételt a Vosztok 2.-ben miniatürizált, speciális magnetofon készítette. AZ ORVOS (Horváth László Gábor, a biológiai tudományok kandidátusa): — Ez az út kutatásainkban mérföldkövet jelent, sok kérdésre adhat választ. Az űrhajózás előkészítésében, technikai, mechanikai, elektrotechnikai, rakétatechnikai és más tudományok mellett a biológiai, meteorológiai, fiziológiai, továbbá a pszichológiai tudományok is rendkívül nagy szerepet kaptak. A tudósoknak számolniuk kellett azzal, hogy a hirtelen gyorsulások, majd a bekövetkező súlytalanság állapota befolyásolja a vérkeringést, a szívműködést, az idegrendszer állapotát. Eddigi tudományos kutatásaink igazolták, hogy a sebesség" növekedése kritikus helyzetekben félelmi, szorongásos állapotot idéz elő, amely bénítólag hat az emberre, korlátozza a helyes ítéletalkotásban, a szükséges cselekvések végrehajtásában. Legtöbb esetben halálfélelem is fellép. Bár az űrhajózás csak távolról hasonlít a szárazföldi közlekedéshez, a pszichés folyamatok ugyanazok. Az eddigi jelzésekből kiderült, hogy az űrhajós feladatát pontosan végrehajtotta, a kitűzött program szerint cselekedett. Ez nemcsak arról tanúskodik, hogy az orvosok, kutatók útját jól kiszámították, előkészítették, figyelembe vettek minden eshetőséget, de arról is, hogyaz űrhajós határtalan önuralmú, nagy akaraterejű, bátor ember. A szívműködésről és a légzésről közölt adatokból következtetni lehet az idegállapotra is. Az űrhajósban teljes volt a biztonságérzet, egy pillanatig sem kételkedett abban, hogy visszaérkezik a kitűzött helyre, a megadott időpontban. A rendkívüli körülmények között az ilyen teljesítményre csak az az ember képes, aki határtalan lelkesedéssel, a célba vetett hittel hajtja végre feladatát. Az utazás a szovjet orvostudomány ragyogó diadalát is jelenti. A világ ismét »űrhajó-lázban« ég. Mindenütt a hős szovjet őrnagyról, a páratlan tudományos teljesítményről beszélnek. Az emberek minél többet akarnak tudni e páratlan útról. Erről számolnak be a hírek is: száz és száz üzem kérte: tudósok, tanárok, orvosok tartsanak előadást az utazástudományos jelentőségéről. (moldován) Az ország Tyitovról beszél A PIHENÉS ÓRÁIBAN. Ez a kép az űrrepülés előtti időben készült — Tyitovék családi fényképalbumából csak most kerül a világ szeme elé... German Tyitov feleségének, Tamarának olvas fel egy jó könyvből (MTI Telefoto — Külföldi Képszolgálat) A Hold nyolc nap alatt tesz meg annyi utat, mint Tyitov huszonöt órás száguldása... nak valamilyen okból történő megváltozása következtében az utaskabin forogni, pörögni kezdhet. Az ilyen jelenség természetesen kellemetlen kihatással jár az űrutasra, ezenfelül pedig a Földre történő visszatérésnél is nehézségeket okozhat. A visszatérítésnél ugyanis a rakéta pillanatnyi mozgásirányának megfelelően — vagyis előre — kell kilőni a fékező rakétákat, hogy a kilövés következtében fellépő reakcióerő az űrhajó mozgását lelassíthassa. Ha azonban az említett pörgés fennállana, az esetben megtörténhetne, hogy a fékező rakéták nem előre, hanem oldalirányban haladva hagynák el az űrhajót. Ennek következtében az űrhajó mozgássebessége nem a kívánatos mértékben csökkenne, sőt, előfordulhatna az is, hogy sebessége felfokozódnék. Ennek kiküszöbölésére az űrhajót úgy kell stabilizálni pályáján, hogy hossztengelye mindig párhuzamos maradjon önmagával, s ha például az űrhajó orra a föld körüli pályára történő ráállás pillanatában, mondjuk éppen a Sarkcsillagra irányul, ezt az irányt mindaddig tartsa is meg, amíg kezdetét nem veszi a leszállás. A stabilizálást automatikus berendezés végzi, az űrhajós feladata ezzel kacsolatban csak annyi, hogy a megfelelő műszereket időnként ellenőrzi. A Vosztok 1. űrhajó és Tyitov űrhajója között lényeges különbség nem volt. Jelentős tény azonban az, hogy míg Gagarin űrhajójának irányítását a földi állomások végezték, addig a Vosztok 2. űrhajót — közel egy órán keresztül — maga az űrutas, Tyitov őrnagy kormányozta. Természetesen, ezt nem úgy kell érteni, mint például egy repülőgép kormányzását, mert abban a magasságban, ahol a Vosztok 2. keringett, a légkör túlságosan ritka ahhoz, hogy a repülőgépek vezérsíkjaihoz hasonló szárnyfelületekkel a kormányzást gyakorlatilag meg lehetne valósítani. Inkább arra gondolhatunk, hogy 1 a£ űrhajós pilótának módjában állhatott az olyasféle rakétaberendezések közvetlen kezelése, amelyek az űrhajó stabilizálásában is közreműködnek. Az űrhajó mozgásirányát tekintve jobb felé kilőtt rakéták az űrhajót bal felé téríthetik el pályájáról , és megfordítva. Ebben az értelemben valósítható meg az űrhajó kormányzása. A Vosztok 2., amint ismeretes, valamivel több mint 17 fordulatot tett a Föld körül. A 25 óráig tartó űrutazás során Tyitov őrnagy 700 000 kilométert tett meg. Ez majdnem kétszerese a Föld— Hold távolságnak. A Föld körül keringő Hold ugyanekkora utat több mint 8 nap alatt fut be pályáján. Hédervári Péter NÉPSZAVA 1961. augusztus 8