Népszava, 1961. december (89. évfolyam, 284–308. szám)

1961-12-28 / 305. szám

Három kastélyt­­ járok végig egy borús, téli vasárnap Potsdam­ban, egy tör­ténelmi dráma három díszle­tét, amelyekben még alig hűlt ki a játék heve. A látogatók — mindenesetre — nemezpa­pucsokban csoszognak, kissé illetődötten, s borzongó kí­váncsisággal állnak egy huza­tától megfosztott karosszéle előtt, amelyben Frigyes csá­szár meghalt. A három kas­tély három nemes mívű do­boz, amelyben a német törté­nelmet őrzik, hármas drama­turgia tagoltságban, mint egy drámában, amelynek szabá­lyos szerkezete és építménye van, amiben semmi csodálatos nincsen. A legjobb színpadi szerző alkotta: az idő... Sanssouci­­ az első kastély,­­ ahová belépünk a vezetővel. A vezetés pontosan harminc percig tart, szabato­san kidolgozott szöveggel, amely mindent felölel, amit Sanssouci kastélyáról tudni kell és illik. Az ilyesmi álta­lában unalmas szokott lenni, de itt nyomban megcsapja az embert az a bizonyos drámai légkör — az »első felvonás« éledő feszültsége, amely az­után végigkísér az egész va­sárnapi vándorláson. A vezető szerint a XVII. század Euró­pájának feudális arisztokratái az akkori Németországban is megalkották a maguk repre­zentatív fogadókastélyát, a büszkeség és gazdagság e cso­dálatos hajlékait. A kastély valóban csodála­tos. Az előtér korinthusi oszlo­painak lábánál még egyszerű márványpadló, de a márványte­rem már tetőtől talpig a káp­­rázat és a kápráztatás jegyé­ben született. A drámai konf­liktus magva már a levegő­ben úszik. E pazar termeket, berakott márványpadlókat, át­tört mennyezeteket, elragadó ornamenseket annak a csá­szári dinasztiának a tisztele­tére és parancsára építették, amely franciás pompában élt s e napfényes, derűs termek­ben a német militarizmust ápolgatta, mint egy veszedel­mes növényt. Egy öreg spiné­ten ott az üvegszekrény, ben­ne Frigyes fuvolája, melyen a császár német klasszikusokat muzsikált szűk családi kör­ben, s — a legenda szerint — zárt ajtók mögött német pa­rasztdalokat is, míg a porosz tábornoki kar térképek fölé hajolt, s távolabb, a gyakorló­téren új ütegeket próbált ki. Valaki, — lopva — leüti a spinet egyik billentyűjét, tisz­ta, ijedt kis hang szökken a levegőbe, egy árva , — amely gyorsan elszáll a múzeumi díszletben. Egy császár fuvo­­lázott itt, s a szomszédos dol­gozószobában katonák várta­k rapportra. Amikor kilépünk a szabadba, az eső lehull, mint a függöny az első felvonásra. Cecilienhoff faburkolatos ter­meiben, amelyek­ben van valami a vidéki an­gol kastélyok hangulatából, már a nyers közelmúlt lép a színre. Hosszan állunk a kör alakú, nehéz tölgyasztalnál, az utolsó német trónörökös kastélyában, amelyben 1945- ben, nyár elején aláírták a potsdami szerződést, megpe­csételve a nácik sorsát. Vajon ki gondolta akkor, amikor e kör alakú asztalnál, a három szövetséges nemzet lobogói alatt megszületett az egyez­mény, hogy néhány év múl­va néhány kilométerrel távo­labb már értéktelen irattári darabnak tekintik a szerző­dést, amely már nem tudott életet adni a második világ­háború ötvenmillió halottjá­nak, de arra volt hivatva, hogy megóvja a világot a po­rosz militarizmus újabb gyúj­togatásaitól. Előttünk a történelmi asz­tal, a hátunk mögött a trón­örökös könyvtára, amelyben semmi más nincs, mint kato­nai szakkönyv. Olyan ember­nek épült ez a boltíves, sze­líd kastély, aki nem olvasott mást, mint hadászati műve­ket, s aki olvasás közben ki­tekintve a sejtelmes szépsé­gű parkba, felvonulási terve­ket látott a lírai ösvények he­lyén, s a tavon ringó halász­­csónakot páncélos cirkálónak nézte. Nem, a trónörökös már nem fuvolázott, mint Frigyes császár Sanssouci álompalotá­jában, a trónörökös Clause­­witzet olvasta Heinrich Heine helyett, s nem jutott eszébe, hogy egyszer ebben a maha­góni kazettában ítéletet mon­danak a háború fölött. Moszk­vai turistákkal járjuk a kas­télyt, köztük néhány kemény veteránarc, talán itt harcoltak 1945 tavaszán, s együtt né­zünk fel a sajtókarzatra, aho­vá a vezetőnő önt. — Ott, a sarkon ült a szer­ződés aláírásakor egy fiatal amerikai újságíró, John F. Kennedynek hívták, most az Egyesült Államok elnöke. Vajon álmodik néha Ken­nedy elnök arról a percről? A harmadik­­ potsdami kastély — a harmadik felvonás színhelye — egy régi márvány palota, melyben mos­tanában nyitották meg a Nemzeti Hadsereg Múzeumot. A német imperializmus és mi­litarizmus felfelé ívelő és le­­hanyatló korát őrző Sanssouci és Cecilienhof után egy má­sik vonás a német történe­lemből. A német nép nemzeti és társadalmi szabadsághar­cainak múzeuma, melyről a militarista Németországban sokáig hallgattak. A demok­ratikus köztársaság az első, amely bemutatja, hogy a né­met paraszt, munkás és ka­tona nemcsak a »Drang nach Osten« őrültségéért fogott fegyvert, de saját szabadsá­gáért is. Furcsa leírni, de ez a fegyvergyűjtemény a huma­nista Németországot jelképe­zi, a haladásért vívott német harcokat... Egy rongyos zászlót olyan tisztelet övez, mint nálunk otthon egy golyó­tépett Kossuth-lobogót. Alatta Gustrow népfelkelésének egyik alakulata harcolt, de itt van Lützow szabadcsapatának egyenruhája s egy törökös ívű szablya, melyet Thomas Mün­zer, a német Dózsa forga­tott ... Kinn, a múzeum körül négy és fél évszázad nehézfegyve­rei áznak, az első öntöttvas­­mozsaraktól kezdve a V—2 lövedék fejéig, amely már nem tudta megmenteni Hitlert... A három potsdami kastély három színterén lezajló törté­nelmi színjáték ezekben az egyszerű termekben harmo­nikus befejezést nyer. Van egy német állam — ez a potsdami vasárnap végső kicsengése —, amely tiszteli a paraszthábo­rút és a munkásfelkelőket, a haladást és a békét, a költő­ket és az építőket. Baróti Géza következik: IV. Két emberi a kohónál. Útijegyzetek az NDK-ból (III.) Potsdami kastélyok 2 Miért ment vissza Varga János a cinkotai Autóalkatrészgyárba Varga János visszajött. Nem veszett össze senkivel — nem azért hagyta itt akkoriban a gyárat Magasabb keresettel csábították (amit meg is ka­pott) — mégis visszajött ide, a cinkotai Autóalkatrészgyár forgácsolóüzemébe, mint ahogy visszajött a gyárba Palotás Já­nok emberrel beszélgettünk. Akadtak szép számmal, akik különböző gondokat, bajokat tettek szóvá. De két dolog különösen kicsengett az em­berek hangjából. Az egyik a gyár és a gyár termékei iránt érzett büszkeség, a másik az a bizalomteljes légkör, amely a munkások és a vezetők kö­zött uralkodik. B­urán Vilmosné a meóban arról beszélt, milyen jólesett neki, amikor a vállalat segít­séget nyújtott az emeletráépí­tési terveinél. Kreisz Sándor, a szerszám­műhely bizalmija a szakszer­vezeti bizottságot dicsérte az emberségéért. — Simon Ádámnak még a tavasszal eltörött a kulcs­­csontja — meséli a bizalmi. — Néhány napja ugyan bejött dolgozni, de panaszkodott, hogy fáj a válla és nem tud emelni. Mivel az orvos kiírta, hát kénytelen volt bejönni. Ekkor mentünk Békési elv­társhoz ... Megvizsgáltatta, és kiderült, hogy még nem forrt össze a csont a vállá­ban. Éppen tegnap látogattam nos, Hunyás János és még mások. — Nem azért, mintha itt többet keresnék — feleli kér­désünkre Varga János. — Ne­héz azt elmondani ... A kol­lektíva ... az emberséges ve­zetők ... Amit ígérnek, azt megtartják... Szóval, jó kis vállalat ez, meg a Péterfy Sándor utcai kórházban. — Tudja, jólesik az ember­nek érezni, hogy törődnek ve­le. Mert Békési elvtárs azt is mondhatta volna: ha az or­vos kiírta, hát egészséges. Úgy gondolom, ez látszólag kis eset, de ilyen kis esetek te­remtik meg a bizalmat — mondta mintegy válaszul a feltett kérdésre Kreisz Sán­dor. — látja azokat a ládákat — mutatnak a műhelyabla­kon ki az udvarra —, AURAS szervizberendezések. Ezeket a tervezéstől az utolsó csavarig mi készítettük. Méltán büszkék a gyár dol­gozói az AURAS-ra. Az alkat­részgyár dolgozóinak agya és keze formálta a már sorozat­ban gyártott és külföldön is keresett szerviz-kocsimosó­­berendezéseket, emelőket és mind a többit, amelyen az AURAS márka díszeleg. Érdemes még néh­ány dol­got mozaikszerűen elmondani, amelyek megmutatják, miből fakad a bizalom , s ez a bi­zalom mit eredményez. Lajos, s a többiek újító- és feltalálókedvét csak fokozná, hogy elképzeléseik először az intézkedési tervben, azután pedig a műhelyekben is pol­gárjogot nyertek. A rugószemhajlítás gépesí­tése, a többorsós fúrófej be­vezetése, a gépi sorj­ázás meg­valósítása, az anyagmozgatás fizikai munkájának csökken­tése szállítókerekek alkalma­zásával, a fogaskerekek for­mába kovácsolása, a precíziós öntés, a rugószerelőpad el­készítése és felállítása — csak a lényegesebb pontok az in­tézkedési tervben. Ezenkívül sor kerül még a szervizberen­dezésekkel kapcsolatos újítá­sok és találmányok meghono­sítására is. Két éve nincs fellebbezés Békési Mihály, a szakszer­vezeti bizottság titkára, a versenyszervező munka mel­lett arról is beszámol, hogy a vállalatnál mennyire szem előtt tartják a törvényesség betartását.­­ Az emberek hangulata, a gyárhoz való hűsége és ezen keresztül a termelés is függ attól, hogy a vezetők minden ügyben igazságosam döntse­nek, s ezek a döntések talál­kozzanak a dolgozók egyetér­tésével. A gazdasági vezetők és a társadalmi szervek jó együttműködése is hozzájárult ahhoz, hogy a vállalat határo­zatai ellen több mint két éve sem a területi egyeztető bi­zottsághoz, sem a bírósághoz egyetlen dolgozónk sem for­dult. Elhisszük Varga Jánosnak, s a többieknek is, hogy a jó üzemi kollektíva miatt jöttek vissza. Mert hiszen az termé­szetes, hogy j­alában megy a munka és szívesebben is dol­goznak ott az emberek, ahol jól érzik magukat. No de a cimkatai Autóalkatrészgyár­ban sem volt mindig ilyen jó légkör. S ahhoz, hogy ezt megteremtsék, nem is kellett más, csak egy kis emberség. Lépies György Az eltört kulcscsont és az AURAS Újítások az intézkedési tervben Itt van például az újító- ben pedig 618 000 forintot mozgalom. fizettek ki. Ugyancsak nem Az új szervizberendezések lebecsülendő az a 46 000 megtervezése és kivitelezése mind a gyár dolgozóinak kez­deményező szelleméből fa­­­kadt. Nagymértékben erősítet­te a bizalmat az is, hogy az­­zllításokat nemcsak igényel­ték, bevezették, hanem meg­felelően honorálták is. A gyár újítóinak 1960-ban 70 000 fo­rintot, 1961-ben 106 000 forin­tot, a feltalálóknak ez­ év­forint sem, amelyet közremű­ködői díjként fizettek ki a dolgozóknak. — Az utolsó két év alatt 256 újítást fogadtunk el s ezeknek 99 százalékát beve­zettük — büszkélkedik jog­gal a gyár újítási megbízott­ja. Pintér László,­­ Hubicsák András, Méry Dezső, Kovács A Dunai Vasműben elkészült a fővárosi gázindító állomás A Dunai Vasműben több mint százötven millió forintos beruházással felépült az a gáz­indító állomás, amely a fővá­ros részére távvezetéken szál­lítandó gázt utótisztítja és to­vábbítja Budapestre. • Az első óriás kompresszor felszerelésével az év vége előtt végeztek. Ez az óriás­komp­resszor óránként tízezer köb­méter gázt nyom az utótisztító berendezéseibe és a távveze­tékbe. A gázindító állomás legfontosabb gépének, a gáz­­kompresszornak negyvennyolc­órás próbajávaltását szerdán kezdték meg. A kompresszor, amely a próba alatt nem gáz­zal, hanem levegővel működik, az első órákban kifogástalanul működött. A »■hideg-próbák« után rövid géprevízió követ­kezik. A beruházó szakembe­rek közlése szerint januárban megkezdődhetik a gázos üze­mi próba és az első gázszállí­tás a fővárosi háztartások ré­szére. Költözik a Nemzeti Színház A Nemzeti Színház társula­ta — a hosszú Izabella téri »kényszervendégjáték« után ismét visszaköltözködik a Bla­­ha Lujza térre. Az építőipari vállalatok »átadták« már az épületet a színház képviselői­nek és a teherautók napok óta szállítják a bútorokat, a dísz­leteket, a kellékeket az Iza­bella térről a Blaha Lujza térre. Az átalakított, helyreállított régi épületben az első előadást december 29-én tartják Tolsz­toj­ »Élő holttest« című drá­májából. Felavatták Indiában a magyar együttműködéssel épült árammérő gyárat Ganz-típusú árammérők kerülnek az Indiai lakásokba Az indiai Chandigarhban fel­avatták a Ganz Árammérő Gyár és az indiai Saghal­ cég együttműködésével felépült árammérő gyárat. Az ünnepsé­gen megjelent Manubhai Shah, a központi kormány iparügyi minisztere, Singh Ji Kairan, Punjab állam főminisztere, Mohan Lal Ji, punjabi iparügyi miniszter és ott volt dr. Réczei László, hazánk indiai nagykö­vete. A gyáravató ünnepségről most érkezett haza a Ganz Árammérő Gyár export-főosz­tályának vezetője, László Ti­bor, aki az MTI munkatársá­nak a következőket mondotta: — Indiában ez az első ma­gyar együttműködéssel épült és már működő gyár. Az együttműködés abban rejlett hogy technológiai dokumentá­ciókat adtunk át az indiai cég­nek Ganz-típusú árammérők előállításához. A gyártás meg­szervezéséhez, az ottani mun­kások tanításához szakértőket küldtünk. Egyelőre még a ma­gyar alkatrészeket szerelik ösz­­sze, majd az így készülő áram­mérőket beszabályozzák és hi­telesítik, de fokozatosan meg­kezdik az alkatrészgyártást is Az együttműködési szerződé­sünk öt évre szól és mindaddig mi szállítjuk az alkatrészeket, amíg ott be nem rendezkednek saját ellátásukra. Eredetileg évenként 50 000 árammérő gyártására kötöttünk szerző­dést, az eddigi tapasztalatok szerint azonban az üzem a várt teljesítmény kétszeresének az elérésére is képes. Ezek az egy­fázisú árammérők az indiai la­­kások áramfogyasztásának mé­résére szolgálnak.­­ Az iparosodó India szá­mára jelentős üzemmé fejlődik majd az új árammérő gyár — ezt hangsúlyozta a gyáravató ünnepségen elhangzott beszé­dében Manubhai Shah, az in­diai központi kormány ipar­ügyi minisztere, aki méltatta a magyar—indiai kereskedelmi kapcsolatok eredményes fejlő­dését és kijelentette: reméli, más, hasonló gyárak építésénél is felhasználhatják majd a ma­gyar üzemek együttműködési készségét. (MTI) NÉPSZAVA II Szűcs Tivadar bácsi sok ka­rácsonyt megért már. Aho­gyan maga mondja, »jót és rosszat is«. A 74 között volt örömet okozó és boldogabb jövőt ígérő. És átélt sok viharos, keserű és kemény kará­csonyt, szegényes ridegségben. A legtöbbet magányosan, feleség és család nélkül töl­tötte, de sohasem érezte magát egyedül: munkatársainak szeretete, gondjaik és vá­gyaik közössége mindig meleget és embersé­get kölcsönzött Szűcs bácsi karácsonyainak. Az idén is így történt. Hanem ez a mos­tani karácsony valahogyan mégis más volt minden eddiginél. Nemrég letette a szerszá­mot, nyugdíjba ment. Amíg bírta magát, el­viselt gondot, bajt és nehézséget egyaránt, erős, fáradhatatlan ember volt mindig. Az őt körülvevő emberi közösség együttérzése eddig is sok biztatást, erőpótlást jelentett, de most, amikor már nem számíthat önma­gára, egészen mást jelent a felebaráti szere­tet és a nagy közösség segítsége. —­­Tudják — újságolta boldogan az idős ember —, az is nagy örömömre szolgált, hogy éppen az ünnepek előtti napokban kaptam meg az első nyugdíjat. De az igazi az volt, amikor a Buda­pesti Sertésvágóhíd és Húsfeldolgozó Válla­lat vezetői, régi munkatársaim felkerestek magányomban és 300 forintot­­ hoztak ma­gukkal, mondván, legyen egy kis költőpén­zem karácsonyra. Az is nagyon jólesett, amikor közölték, hogy továbbra is a »nyil­vántartásukban« maradok, vagyis gondomat viselik, amíg csak élek. És hogy néha én is ellátogassak a vállalathoz, úgy intézkedtek, hogy a szakszervezeti tagdíjamat a vállalati alapszervnél fizethetem ... Sokszor éreztem már társadalmunk erejét és régi munkatár­saim szeretetét, de számomra most vált tel­jessé mindaz, amiért én is dolgoztam és fáradoztam, amíg bírtam magamat. A kis szobában, amelyben magányosan él Szűcs Tivadar bácsi, a kályha tüzén túl is melegít az emberi együttérzés, amelytől az idei karácsonyon lélekben megfiatalodott egy 74 esztendős ember valahol a VIli. kerület­ben. (fekete) TSZ HALÁLESETI SEGÉLYRŐL A rokkantsági nyugdíjhoz szükséges nyugdíjévek meg­szerzése után meghalt mező­­gazdasági termelőszövetkezeti tag, úgyszintén az öregségi és rokkantsági nyugdíjas felesé­ge részére az özvegyi nyugdíj egyévi összegét haláleseti se­gélyként ki kell fizetni, ha férje halálával özvegyi nyug­díjra igénye nem nyílik meg. Ha az özvegyi nyugdíjra való igénye a férje halálának idő­pontját követő egy éven belül megnyílik, a haláleseti segély­nek arányos részét az özvegyi nyugdíjba be kell számítani. A haláleseti segély iránti igény a mezőgazdasági termelőszö­vetkezeti tag halálától számí­tott egy év elteltével elévül. (1957. évi 65. számú törvény­erejű rendelet 15. §.) A MUNKAKÖZVETÍTÉSRŐL Vállalatok, egyéb állami gazdálkodó szervek, állami költségvetési szervek, szövet­kezetek (termelő- és földmű­vesszövetkezetek, szövetkezeti vállalatok, ezek szervezetei) és a magánmunkáltatók bu­dapesti munkahelyre vidéki dolgozót — ideértve azt is, akinek Budapesten csak ideig­lenes lakása van — csak kö­telező munkaközvetítés útján alkalmazhatnak. Vidéki dol­gozó közvetítésére csak akkor kerülhet sor, ha az adott munkakört a munkáltató bu­dapesti állandó lakással ren­delkező dolgozóval betölteni ne­m tudja és ilyen dolgozót részére a munkaközvetítő szerv sem tud biztosítani. Az előbbiekben foglalt rendelke­zések nem vonatkoznak a ve­zetői és a jogszabály rendel­kezése folytán — pályázat út­ján betöltendő munkakörök­re, továbbá az államhatalmi és államigazgatási, bírói és ügyészi szervek ügyintéző munkaköreire, valamint a fegyveres és rendészeti testü­letek polgári alkalmazottaira. (A 11/1961. (XII. 23.) Mü. M. számú rendelettel módosí­tott 1/1951. (I. 5.) MTH számú utasítás 4. §. (3) és (4) bekez­dései.) FELMONDÁS a vállalat részeiül Ha a munkaviszonyt a vál­lalat igazgatója szünteti meg felmondással, köteles a fel­mondás közlésével egyidejű­leg a dolgozó részére a már megdolgozott időre, valamint a felmondási időre járó mun­kabért kifizetni, munkaköny­vét kiadni és a dolgozót a munka teljesítése alól felmen­teni. (Munka Törvénykönyve végrehajtási rendelet 42. §.) Periszkóp a szombathelyi úttörőház tornyán Két hónapja költözött a dombtetőn álló Bagolyvárba a szombathelyi úttörőház. Most újabb érdekességgel gazdago­dik a pajtások otthona: tor­nyára periszkópot szerelnek. E tükör segítségével a város utcáit, tereit »megkereshetik«, s papírra vetíthetik a pajtá­sok. Az 50 000 forint értékű berendezést a közeljövőben szerelik fel. (MTI) FELMONDÁS A DOLGOZÓ RÉSZÉRŐL­­ Ha a munkaviszonyt a dol­gozó szünteti meg felmondás­sal, az őt megillető munkabért a felmondási idő utolsó napján ki kell részére fizetni s a mun­kakönyvét ki kell adni. Ilyen esetben a dolgozót kérelmére — elhelyezkedése érdekében — a vállalat igazgatója a fel­mondási idő alatt a munka alól részben vagy egészben felmentheti. Erre az időre az átlagkeresetet kell elszámol­ni. (Munka Törvénykönyve végrehajtási rendelet 43. §.) A SZÜLÉSZ szolgáltatásokról A dolgozó nőt terhessége, il­letőleg szülése esetében díjta­lan orvosi, szülésznői kezelés­ben és szülési szabadsága ide­jére terhességi­, gyermekágyi segélyben kell részesíteni. Ha a dolgozó nő a szülést meg­előző két éven belül legalább 270 napon át biztosított volt, a terhességi-gyermekágyi se­gély a munkabér teljes össze­ge, ha pedig legalább 180 na­pon át volt biztosított, a ter­hességi-gyermekágyi segély a munkabér 50 százaléka. A kór­házi vagy szülőotthoni ápolás ideje alatt a dolgozó nő részére erhességi-gyermekágyi segé­lyének 80 százaléka jár. A díj­talan orvosi, szülésznői kezes és a dolgozó férfi feleségének szülése esetében is jár. A fele­ség jogosultságával azonosan kell elbírálni a dolgozó férfi élettársának díjtalan orvosi, szülésznői kezelésre jogosult­ságát is. (1955. évi 39. számú érvényerejű rendelet 15. § ) 1961. december 28

Next