Népszava, 1961. december (89. évfolyam, 284–308. szám)
1961-12-01 / 284. szám
A kisiparos, a tanuló és a törvény ! A közelmúltban, a Belváros szíveiben elegáns kiállítás hívta magára a figyelmet. A szakma »ifjú mesterei« állították ki legszebb munkáikat a Váci utcában. Ezek az ipari tanulók és sok ezer társuk nemcsak az állami nagyiparban, hanem szép számban — több mint 43 ezren — kisiparosoknál tanulják, mléghozzá kiváló minőségben a szakma fortélyait. A kisiparosok legtöbb esetben igen lelkiismeretesen tanítják a fiatalokat, épp ezért volt meglepő, amikor a 36. számú iparitanuló-intézetben Szírt Miklós tanár arról panaszkodott, hogy több tanulójánál tapasztalta: nem kapják meg a törvényekben előírt járandóságukat, a munkaruhát, a szabadságot vagy az ebédpénzt, esetleg olyan munkát is végeztetnek velük, amely messze esik a szakmától Kinek hasznos a túlóráztatás ? Az egyik növendék ügyében a VII. kerületi tanács ipari osztályához fordultunk — mondotta —, mert a mester, egy Kertész utcai bádogos, a tanulónak nem adta ki a szabadságát, pedig a törvény 24 napot ír elő. Sajnos, eredményt nem értünk el. A fiú ugyan először aláírta az osztályfőnöki órán elmondottakat, de később a mester kiment a szüleihez, s hogy ott mit mondott, mit nem, az kideríthetetlen, de legközelebb a fiú — talán félelmében — megmásította előbbi vallomását, így a mester elháríthatta magáról a felelősséget. Egy másik fiúnál sikerült segítenie a XIV. kerületi tanács ipari főisztályával közösen, őt korábban túlóráztatta a mester, ezt mosst már megszüntettük. A Kertész utcai bádogos- mestert mi is felkerestük. Még zavarosabbá vált az ügy, mert most azt állítja, hogy a fiú az év során sokszor lógott , és csavargott, s ,ő ezit beszáll mitja a szabadságba. J Akár így volt, akár nem, J mindenképpen érdemes fog-1 lalkozni az üggyel, illetve túl- J tekinteni a Kertész utcai * bádogosányj helyen és a XIV. kerületi eseten, hiszen ha- í zárakban több tízezer ipari tanuló köt évről évre szerző-j dést kisiparosokkal, és a gya-J korlat azt bizonyítja, hogy nem csupán ebben a két eset-ben történt törvénysértés. Egy ipari tanuló leány például elmondotta: mesterei azon a címen túlóráztatja, hogy ez az ő hasznára válik, mert jobban megtanulja a szakmát, így mindig fáradtan, s kimerülten megy haza, az iskolában sem tud jól figyelni, mert a tanuló napokon is kötelezi, hogy bejárjon a munkahelyre, bár a törvény ennek ellenkezőjét írja elő. A szabónő ajándékot hoz... Ősi községben a helybeli kovácsmester hajnali 4-től este 9-ig foglalkoztatta tanulóját a »szakma speciális jellegére« hivatkozva. A tanács, amint tudomására jutott az eset, azonnal megvonta a kovácsmestertől a tanulótartási engedélyt. Egy budapesti szabónő hosszú ideig bejelentés nélkül tartotta a tanulóját, és amikor a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezete felelősségre vonta, hatalmas csomaggal érkezett a megbeszélés színhelyére. Nem akart ő megvesztegetni senkit, csupán félrevezetni a szakszervezeti funkcionáriusokat azzal, hogy ő jó ember, mert az itt látható holmikat a tanulólánynak akarja ajándékozni... Hiába volt azonban fáradozása, mert a tanács a kivizsgálás után tőle is megvonta a tanulótartási engedélyt. Több fiúval és lánnyal, tanárral és mesterrel beszélgetve azt tapasztaltuk, hogy a magánkisiparosoknál tanulók erkölcsi és politikai nevelésében kevés eredményt mutathatunk fel. Igaz, kevés olyan kirívó esetet hallhattunk, amikor egy-egy mester megakadályozza például tanulójának a KISZ-munkáját, sőt, Heves megyében több mester maga ellenőrzi, hogy a nála tanuló fiatal részt vesz-e a KISZ mozgalmi munkában. De tapasztaltuk azt is, hogy a fiatalok egyik-másik kisiparos egyéni magatartása miatt nem a legjobb környezetben vannak. Rossz hatással van az ipari tanulókra az olyan kisiparos, aki például részeges, durva. Tanácsi ellenőrzést a szerződéskötésnél A nagyüzemben, ha valakinek a magatartásában kifogás található, megvan a lehetőség a hibák kijavítására, mert ismerik egymást a munkások, tudják, kinek a kezére lehet fiatalt bízni. A kisüzemben nincs társadalmi összefogás, nincs mozgalmi ellenőrzés sem. Ezért fontos, hogy a helyi szervek vizsgálják meg, kinek adnak ipari tanulótartási engedélyt. Jelenleg ugyanis a szerződtetés nem a tanácsnál történik. Egyetértünk a HVDSZ javaslatával, amely szerint a jövőben a szerződtetést éppúgy, mint a szakmunkásvizsgát, a tanácsnak kellene szentesítenie, így már az indulásnál meggyőződhetne arról, jó helyre kerül-e a szakmát tanuló fiatal? A szakmaközi bizottságok, különösen vidéken, igen sokat tehetnének az ipari tanulóképzés érdekében. Szemmel tarthatnák a fiatal szakmunkás jelöltek sorsát, szakmai, erkölcsi, politikai fejlődését, és időben figyelmeztethetnék az állami szerveket is, ha némely mester megfeledkezik kötelességeiről és törvényeinkről. Lendvai Vera MAGYAR VÁZÁK LONDONNAK, STOCKHOLMNAK ÉS MS BELGRÁDNAK. a Hódmezővásárhelyi Majolika Gyár mo-; ’ dem gyöngymázas kerámiáiból több tízezer darabot rendel;tek Anglia, Svédország és Jugoszlávia számára. Képünk: Tatár Imre a vázákat égetés után kirakja a kemencéből (MTI Fotó : Bereth Ferenc felvétele). Bíró Antalné huszonhat éves volt, amikor megkapta, a Vöröskereszt értesítését, hogy férje meghalt a keleti fronton. A többi özvegyasszony ruházatán is viselte fájdalmát, Biróné csak odabent. Hétéves volt akkor az István, öt a Jancsika. A kicsi nem is emlékezett az apjára. A nagyobbik sem nőtt túlságosan hozzá. Birónét sem szedte le lábáról a hír. Tulajdonképpen olyan régen volt már férfisegítség, férfigyöngédség nélkül, és a tragédia gondolata is annyiszor feljajdult benne, hogy a közlés csak lezárta a bizonytalankodást. Sokáig hidegebbnek érezte még az ágyat, olyankor csöndesen sírdogált is, de soha nem siránkozott. Így Birónét senki nem tartotta szánandó, szegény özvegynek. Sorsa nem ült ki arcára, noha inkább komoly, mint mosolygós volt. Ugyanúgy végezte a munkát, mint addig, amíg az ura élt, s a fronton volt. Tizenkét holdat látott el úgy, hogy napszámost nem fogadott soha. Magas, erős asszony volt, s ilyen a lelke is. A faluban lassan megszokták, hogy férfiszámba vegyék. Eleinte még megtörtént, amint ez özvegyekkel szokott, hogy törleszkedtek hozzá az asszonyra éhes férfiak. De Biróné nem incselkedett velük. Nem tett ügyes kis ellenvetéseket azért, hogy biztatgassa őket. Így hát leszoktak a közeledésről, az apró segédkezéseket is abbahagyták, engedték, hogy maga rakodjon a kocsira. Asszonyt pletyka rtém kerekedett körülötte sohasem,, mivel aszszonyokkal nem tartott kapcsolatot. Nem ért rá még apró szomszédolásra sem, nem hallgatta meg a falu bizsergető kis csemegéit, így hát nem szerzett magának ellenségeket. Szemes Piroska: Biróné szekerének zörgését ezer közül is megismerték. A két szép ló zajos vágtatását, a kocsi hangját nem lehetett senki fogatával összetéveszteni. Biróné a vágta hevében néha felállt a szekéren, s a rohanástól ilyenkor lobogott a ruhája, hátulkötött kendőjének csücske. — Mint egy látomás... — szóltak az asszonyok. És ebben volt valami hűvös ítélet, de tisztelet is. A, megközelíthetetlen, elzárt világban élő asszonyt, halvány irigységgel kísérték a női tekintetek. — Nem is asszony az! — mondták. Pedig az volt. Szerelemre termett asszony. Hányszor sajdült fel benne mindez. Persze örökké csak az elvesztett boldogság emlékezésében, úgy, hogy Antal volt az erős, aki mellett lehetett gyöngének is lenni. Ki törődnék a két gyerekkel, ha utat enged a szerelemnek? Hol maradva ideje akkor a munkára? Attól tartott, hogy az az idegen, akit megszeretne, elhódítaná majd a gyerekektől. Amikor a nagyobbik egyetemre ment, szekéren vitte ki a vasúthoz, s visszafelé sírt a távozó vonat láttán. A második fiút is ő vitte ki az állomásra. Akkor már nem sírt a vonat után, de belül még jobban fájdogált, hasogatott a búcsúzás. Amikor megalakult a termelőszövetkezet, húzódozott belépni. Okos, tervező asszony volt azonban, s számvetést csinált. Egy magányos éjszaka után mérlegre tette mindazt, ami oda, való volt, s nem várta meg, amíg eljönnek hozzá, hanem maga ment aláírni a belépést. " Két éve már. A nyáron gondolt rá először, hogy öregszik. Pedig mindössze csak negyvenéves. A kombájn mellett aratni is kellett. Kaszát kért. — Ugyan, Biróné — mondta a brigádvezető —, csak nem képzeli, hogy megengedjük az asszonynak a kaszálást ? — Nem én aratok ... Én csak a markot szedem ... — Akkor minek a kasza? — Jönnek a fiaim ... Már ott elszorult a szíve, s alig állta meg sírás nélkül, hogy ezt kimondta. Ebből vette észre, hogy öregszik. A gyerekek most már neki segítenek. Az ő kis könyvébe fogják beírni azt, amit dolgoznak . . . Amióta a termelőszövetkezetben van, nem kel olyan korán. Megtanulta a munkaegység kiszámítását, esténként ő magyarázta el a szomszédasszonyoknak. Azelőtt nem hiányoztak a barátnők, most meg alig várta az estét, hogy átjöjjenek hozzá. Ha nem kopogtatott senki, maga ment valahova. Már elcsöndesedtek a munkás nappalok, amikor megkapta a fiúk levelét, amelyben megírták, menynyi szünetük lesz télen, örült a viszontlátásnak, de valahányszor arra gondolt, hogy beszélni kell majd velük, úgy elpirult, mint lánykorában, amikor zavarba hoztak. Belül, magában már régen elintene a dolgot, okos érveket sorakoztatott fel a későn kipattint érzés mellett, de valahányszor arra gondolt, hogy előbb-utóbb beszélni kell erről a fiaival is, félt. A fiúk megjöttek. A két fiatalember hamar észrevette, hogy — míg máskor csöndes volt a ház — most szinte ■megállás nélkül jöttek-mentek, olyan ismerősök is, akiknek csak köszönni szoktak. Élvezték, hogy megéledt a ház, és gyönyörködve állapították meg, milyen csinos, fiatalos az anyjuk. Biróné ünnepi asztalt terített estére. Négy tányért tett fel. — Édesanyám, elszámolta magát — nevetett Jancsi és megforgatta anyját. — Tudtommal hárman vagyunk! Biróné elpirult. — Nem számoltam el magam ... Négyen leszünk. Akartam már róla írni nektek, de... Húzta a mondatot, de nem is fejezhette be, mert a két fiú felugrott, jobbról is, balról is belecsimpaszkodott anyjába. Amikor kopogtattak, szétrebbentek és nyakkendőjüket, zakójukat igazgatták. A férfi, alá bejött, kissé lehajtotta fejét az ajtókeret alatt, noha befért volna anélkül is. özvegy Biróné piros volt, mint a tüzes kardvirág, de egyenesen, fenségesen állt, s csak annyit mondott: — A fiaim A férfiak barátságosan kezet fogtak, asztalhoz ültek. Az asszony zajtalanul tette le a gőzölgő levesestálat, s menni kezdett. Először a vendégnek, utoljára magának. Úgy érezte, hogy ilyen fiai senki másnak nincsenek, csak neki__ 1961. december 1 NÉPSZAVA Írta: Varga György, a Szaktanács titkára MÁSODIK ÖTÉVES TERVÜNK — melyet az országgyűlés törvénybe iktatott — alapvető célkitűzése: a szocializmus alapjai lerakásának befejezése, a fejlett szocialista társadalom felépítésére való áttérés. Befejezzük a falvak villamosítását, javul a lakáshelyzet, több bútor, háztartási gép stb. áll majd a dolgozók rendelkezésére. Ebben van második ötéves tervünk nagy politikai, társadalmi és gazdasági jelentősége. Ez lelkesíti munkásosztályunkat, dolgozó népünket a szocialista munka újabb hőstetteire. Mint az MSZMP Központi Bizottsága határozatában kimondja: »Szocialista építőmunkánk általános, közvetlen feladata most az ötéves terv végrehajtása.« Abból kiindulva, hogy ötéves tervünk célkitűzései az éves tervekben realizálódnak, erőinket az év hátralevő feladatainak, a jövő év megalapozott előkészítésének megvalósítására kell összpontosítanunk. Az iparban a tervek meghatározott vonatkozásokban történő túlteljesítésére kell figyelmet fordítanunk, ügyelve arra, hogy ezzel az export növelését és az importanyagok megtakarítását érjük el. Határozottan kell fellépnünk a még jelentkező mennyiségi szemlélet és a népgazdaság érdekeinek megsértése ellen. A mezőgazdaságban a még hátralevő betakarítási és a jövő év megalapozását biztosító munkálatok maradéktalan elvégzését kell elősegítenünk. Mire van most szükség, mire kell a népgazdaság minden ágában gondot fordítanunk? Mindenekelőtt az állami, gazdasági és mozgalmi szervek összehangolt, elvi alapon nyugvó együttműködésére, egyöntetű cselekvésére, a dolgozók széles tömegeivel való eleven kapcsolataink állandó erősítésére. A lehetőségek, tartalékok feltárása, kiaknázása és nagy ügyünk szolgálatába való állítása magasabb színvonalú vezetést, segyelmezettebb munkát és felelősségtudatot igényel. A VEZETÉS gondosan szervezze meg a dolgozóknak a vezetésbe, ellenőrzésbe való bevonását. Az üzemi demokrácia fejlesztése, a rendszeres tanácskozás a dolgozókkal, az egyik legjobb eszköz a bürokrácia, a lélektelenség elleni harcban. Megóv az egészségtelen szellemtől, a bírálat elfojtásától. Szárnyakat ad a dolgozók teremtő alkotásvágyának. Az elmúlt években kialakultak üzemeinkben az ehhez szükséges formák, módszerek. Komolyan kell venni a dolgozók tanácskozásait, javaslatait. Előre kell lépnünk a termelési tanácskozások színvonalának emelése, rendszeres megtartása terén. A termelési tanácskozás, ha jól készítjük elő, alkalmas arra, hogy felszínre hozza a dolgozók javaslatait, bíráló megjegyzéseit, mindmegannyi forrását, tartalékát feladataink megoldásának. Az elmúlt években sokat tettünk ezen a téren. Termelési tanácskozásaink többsége ma már betölti szerepét s a dolgozók vezetésbe, ellenőrzésbe való bevonásának eszközévé vált. Jelenlegi feladatainkból kiindulva, további erőfeszítésekre, a dolgozók részvételének magasabb színvonalú megszervezésére van szükség. Ezért szakszervezeti bizottságaink — aktivistáik bevonásával — együtt a gazdasági vezetéssel tartsák kötelességüknek a tanácskozások jó előkészítését. S ez nem merülhet ki a tanácskozás időpontjának közlésében. Hívják fel a dolgozók figyelmét a tanácskozás tárgyát képező és megoldásra váró fontosabb kérdésekre. Nem kevésbé fontos, hogy az illetékes gazdasági vezető is lelkiismeretesen készüljön fel előadására. Tűrhetetlen az e téren sok helyütt tapasztalható felelőtlenség. A dolgozók számára érthetetlen, száraz, semmitmondó számok halmazának eldarálása alkalmatlan alkotó gondolatok, ötletek keltésére. Az ilyen gazdasági vezető gondolja magát a hallgatók közé. Mit szólna ő, ha saját előadását kellene végighallgatnia? Ahol lélektelenül, bürokratikusan kezelik a dolgozók tanácskozásait, ott gyakori a bírálat elfojtása és megtorlása. Ahol ilyen légkör van, ott elmarad a dolgozók kezdeményezése, állandósulnak a hibák, tetemes károkat okozva gazdasági és politikai téren egyaránt. Változtatni kell ezen a káros gyakorlaton. Ez természetesen időt, fáradságot, türelmet igénylő munka. A befektetés azonban bőven megtérül. S ez csupán egyik formája, eszköze az üzemi demokrácia adta lehetőségek kiaknázásának. Mire van ehhez szükség? Többek között arra is, hogy a vezetők rendszeresen adjanak számot a végzett munkáról. Az erről szóló beszámoló legyen közvetlen, érthető, teremtsen alapot a munka értékeléséhez. Azt jelenti ez, hogy biztosítjuk a dolgozók ellenőrzését s ezáltal magukénak vallják az eredményeket éppúgy, mint a megoldásra váró feladatokat. Lényeges és fontos kérdése ez a dolgozók aktivitása kibontakozásának. KÜLÖNLEGES GONDOT KELL FORDÍTANI a megoldásra váró feladatok megtárgyalására. Ebben a vonatkozásbansem számokra van elsősorban szükség. Világos legyen a feladat meghatározása, őszintén tárják fel a problémákat, a megoldást akadályozó különböző kérdéseket. Adjanak javaslatokat a különböző kérdések lehetséges megoldására. Ha így járunk el, alapot teremtünk alkotó gondolatok felébredésére. S számunkra ez a legfőbb, legfontosabb dolog. Ezáltal módot nyújtunk a feladatok sokoldalú megismerésére, felszínre tudjuk hozni azokat a javaslatokat, amelyek alkalmasak a tartalékok, lehetőségek feltárására. Üzemeink, vállalataink jövő évi feladatai kapcsán számos kérdés kívánkozik a termelési tanácskozások napirendjére. Akkor járunk el helyesen, ha a különböző kérdések nem ömlesztve, hanem súlyuknak, fontosságuknak megfelelő sorrendben kerülnek megbeszélésre. Ennek meghatározása a vezetés feladata. A termelési tanácskozás jelentősége, komolysága miatt sem helyes más módszerek alkalmazása. Erre utal a kormány és a Szaktanács elnökségének a szocialista munkaversenyről és a termelési tanácskozások rendszeréről szóló, néhány napja hozott határozata is. EGY KÉRDÉST, AZ ANYAGGAZDÁLKODÁS KÉRDÉSÉT emeljük ki, amely a közeljövőben tartandó termelési tanácskozások napirendjére kívánkozik — hiszen egy cikk keretében nem lehet célunk minden, a jövő évi terv előkészítésének és megvalósításának biztosítását érintő kérdés megtárgyalása. Jövő évi tervünk megvalósításában különös jelentősége van az anyagokkal való takarékosság és készletgazdálkodás megjavításának. Napjainkban ez az a kérdés, amelyet a dolgozók tanácskozásain feltétlenül meg kell beszélni, mert az anyaggazdálkodásnak döntő hatása van terveinkre, a termelés növelésének színvonalára s ezzel öszszefüggésben számos fontos probléma megoldására. Előrehaladásunk, jövő évi feladataink megvalósítása jórészt ezzel függ össze. S mégis sok helyütt a kellő körültekintés hiányát, felelőtlen anyaggazdálkodást tapasztalunk. Az anyagokkal való takarékos gazdálkodásnak számos módszere van. Ha például az alapanyagok minősége javul, lehetővé válik a termékekre jutó anyaghányad csökkentése. Jobb szervezéssel, korszerű gyártástechnológiák alkalmazásával, a technológiai fegyelem megszilárdításával az alapanyag-gyártó iparágaknak kell ezt megoldaniuk. Biztosítani kell az előírt választéknak megfelelő termelést.. Le kell mondani a szűk vállalati érdekek hajszolásáról. A feldolgozó ipar nemegyszer azért kényszerül anyagpazarlásra, mert nem a szükséges méretű és minőségű anyagot biztosítják számára. Akadnak azonban teendők a feldolgozó ipar dolgozói és vezetői számára is. Korszerű anyagnormákkidolgozása és gyártástechnológiák alkalmazása sokat segíthet. Még inkább előtérbe kerül az a helyes elv, hogy a kevésbé anyagigényes gyártmányok termelését szorgalmazzuk. Előtérbe kerül az anyaggal való takarékosság minden formája. A helyenként egészségtelenül felduzzasztott anyagkészletek csökkentése sem tűr halasztást. A takarékos anyagfelhasználás nemcsak gazdasági kérdés, társadalmi ügy is, amely szorosan kapcsolódik a dolgozók foglalkoztatásához, a munkatermelékenység egyidejű emeléséhez. Ebben van többek között az említett kérdés jelentősége és szerepe. Az ésszerű anyaggazdálkodás- olyan kérdés, amelynek megoldásában a dolgozók mindegyikének nagy a felelőssége. Ebből kiindulni, ezt figyelembe venni, a dolgozók felelősségére, ötletességére építeni — ez a siker legfőbb biztosítéka. VAN-E LEHETŐSÉGÜNK, HOGY ELŐRELÉPJÜNK? Kétségkívül van. Tartalékaink jó része nincs még kiaknázva. A szocialista versenyben részt vevő dolgozók százezrei, a több ezer szocialista brigád számára elsőrendű feladatként ennek megoldását kell állítani. S ha ez a tömegmozgósítás, a széleskörű politikai felvilágosító munka párosul a vezetés célszerű, intézkedéseivel — a siker sem marad el. 3