Népszava, 1962. január (90. évfolyam, 1–25. szám)
1962-01-01 / 1. szám
I 1962. január 3 A dollárhajsza — és a törődés az emberekkel Kanadában üzlet — nálunk gondoskodás a családról ! Odakint például a betegbiztosítás is csak üzlet. Egyszer fájt a foga, de ridegen elutasították, mert kiderült: a biztosítása csak üzemi balesetre vonatkozik. Elment egy magánorvoshoz, aki a foghúzásért 15 dollárt kért. .. (A heti keresete 40 dollár volt, ebből csak lakbérre elment 30 százalék, adóra 15 százalék . . .) Amikor próbálom tovább feszegetni ezt a nemtörődömséget, hogyan is van ez, s mi a megnyilvánulása — Major Dezső így válaszol: — Ami hiányzik, azt csak nélkülözni lehet. A »nincs«-et én főleg csak erről az oldaláról ismerem... Ami ott hiányzik, az itt bárhol megtalálható, érezhető, tapasztalható: a sokoldalú gondoskodás, a törődés egymás kis és nagy gondjával. A Budapesti Bútorgyárban dolgozik például Mester Miklós asztalos. A múlt év végén súlyos gyomorbeteg lett, s hol kórházban, hol otthon kezelőték. Ez idő alatt gyakran felkeresték az üzemi beteglátogatók — és nem csupán szaktársai jóleső érdeklődésével ... A táppénzen kívül időnként szakszervezeti segélyben is részesült. Aztán felemelték a segélyét, mert közben megszületett első gyermeke. Amikor a kisbaba már öthónapos lett , a hoszszú betegeskedéstül nehéz anyagi helyzetbe kerültek, ráadásul a férjet most már operálni kellett. Mester Miklós a gyárhoz fordult, hogy feleségét segédmunkásként alkalmazzák és a kicsinyét helyezzék bölcsődéj »be.— Szeretnénk segíteni — válaszolt a gyári illetékes —, de, sajnos, az asszonykát nem vehetjük fel, mert segédmunkásra most nincs szükségünk. — Valamit csak tennünk kell — szólt közbe Németh Mihály szb-titkár és a munkaügyissel együtt törték fejüket, hogyan lehetne Mesternét mégis munkához juttatni. Az emberség és a törvényes előírások nálunk általában egy sínpáron mozognak, s végül sikrült is megoldást találni: Mesterné munkát kapott... Hátra volt még a kisbaba elhelyezése, ami nehezebbnek látszott, mint a mama alkalmazása. A gyárnak ugyanis nincs saját bölcsődéje. Megindult hát a jobbra-balra telefonálás ... Végül a Vöröskereszt közreműködésével a Közlekedésügyi Minisztérium a gyárhoz közeli bölcsődéjében a csecsemőnek is jutott hely. Amikor az apa már gyógyultan, mindenen túl volt — a szakszervezeti taggyűlésen meghatódva mondott köszönetét, a gyárnak a róla és családjáról való gondoskodásért ... — Odakint rideg, kíméletlen az élet. Senkit sem érdekel a másik sorsa, s még kevésbé a közügyek. Ott szinte ismeretlen az olyan törődés az emberekkel, amilyen nálunk annyira természetessé vált... Talán nem nehéz kitalálni, hogy egy hazatért disszidens dél körül. Közben az érdekelt géptermiek is tudomást szereztek az ügyről és többen is jelezték, hogy szívesebben dolgoznának váltott műszakban. Mások viszont ragaszkodtak az állandó műszakhoz Végül mindenki megelégedésére átszervezték a gépteremben a beosztást. Elvégre jólesik a hétközi estéken is a szórakozás. És egy fiatal lány jogos igénye fontosabb, mint egy puszta megszokás ... A brigád szerződése a gimnáziummal Ungár Pál Láng-gyári villanyszerelő a »Magyar—Szovjet Barátság« elnevezésű szocialista brigád vezetője, azt is természetesnek tartja, hogy a maga módján szintén törődnie kell minden közügy előbbrevitelével. Így történt, hogy amikor részt vett a Madách-gimnáziumi szülői értekezleten s ezt nem a megszokott helyen tar-mondja e szavakat. Major Dezső Láng-gyári esztergályos még 1958 áprilisában jött vissza Kanadából egy és negyedévi tapasztalatok után. Az ok: nem bírta a dollárhajszával párosult létbizonytalanságot, a dolgozók sorsa iránti nemtörődömséget tották, hanem a fizikaterem-* ben — feltűnt neki, az elekt-Jromos berendezés elhanya-J goltsága. Az értekezlet után J meg is kérdezte a fizika-ta- J nárt, hogyan tud így kísérte-j teket levezetni? — Ez még semmi — pa-naszkodott a tanár és meg- J mutatta a brigádvezetőnek aj fizikai szertár elromlott ké- J szülékeit, amelyeket még aj Ktsz sem akar javításra vál-J lalni. J Ungár elvtárs másnap meg- beszélte elgondolását a bri- gádjával: vállalják el társa- J dalmi munkában a fizika-te- krém berendezéseinek, készülé- ékeinek teljes javítását és fo folyamatos karbantartását. S így született meg a brigád, és a gimnázium szocialista szerződése, amelynek kereté-ben az iskola szaktanárokkal segíti majd a Láng-gyári is-meretterjesztő munkát. Csak néhány jellemző esetről szóltam. De ez is érzékelteti, hogy a mi közösségeink törődése a dolgozókkal és az emberek törődése a közösség ilyen-olyan ügyeivel — rendszerünk lényegéből fakad. Mert nálunk mind többen ismerik fel alapelvünknek azt az igazságát, emberségét: a társadalom mindenkiért — mindenki a társadalomért . . . Szenes Imre Amikor egy lány miatt átszervezik a géptermet Az Athenaeum magasnyomó géptermében sajátos helyzet volt: a három műszakban évek óta állandó délelőttösök, délutánosok és éjszakások dolgoztak. Ezt megszokták, sokuknak így némileg előnyös is volt. Ám nemrégiben a fiatal Sándor Rózsi előállt a kéréssel: — Szeretnék váltóműszakba kerülni, mert már öt éve állandó délutánosként dolgozom. Szeretnék hétközben is néha moziba, színházba menni, vagy táncolni... Szőke György szb-titkár támogatását ígérte, de maga sem gondolta, hogy milyen ellenállásba ütközik majd. A főművezető ugyanis azzal érvelt: — Egy lány miatt csak nem szervezzük át az egész géptermet?! ... — De ha egyszer igaza van! — válaszolt az szb-titkár. — Joga van váltóműszakhoz, esti szórakozáshoz! Napokig folyt a vita a kér óta huszonöt esztendejehunyt el tragikus hirtelenségigel, messze hazájától, a magyar munkásmozgalom egyiklegtudatosabb költője, Komjáti Aladár. Hamvai ma is idegennévvel jelölve pihennek a párizsi Pére-Lachaise temetőiben, ahova annak idején csakaládján kívül csak néhány barátja kísérte ki. Viszonylag rövid, de mozgalmas — harcokkal, küszkedésekkel teli — élet végére ített pontot amikor a halál. Tizenhét évi emigráció állott a Romját mögött, amelynek minden egyes napja a magyar X és a nemzetközi munkásmozgalom hűséges szolgálatában ítélt el. Tollával »írt, izgatott, beszélt« — fáradhatatlanul, új meg új buzdulásokra sebkentve környezetét, emigrációs »társait. Bizony, hosszú és ki- merítő utat tett meg a költő fa lelenyei gyermeki eszmélési éveitől Párizsig, ahol a forradalom biztos tekintetű propa- X sátoraként, a proletariátustiszta szavú költőjeként állta a sarat. Első verse — A Dózsa-vér — a Népszavában, 1913-ban láttott napvilágot. Igaz, csak a pillanatokra, a vers miatt a Xlapot, a hatóságok azon nyomában elkobozták. A kudarc mem szegte kedvét a politikai versírástól. Sőt: fokozódó érdeklődése egyre jobban a munkások mellé állította. Ennek következtében költészetének első, igazán telkekbe konduló hangjai az oroszországi forradalom híre nyomán hangzottak fel. Azonnal felismerte, hogy az első világháború véres poklából csak a győztes proletárforradalom vezetheti ki az országot. Ettől a felismerésétől soha, pillanatokra sem tágított. Az egyre forradalmasodó időkben, fokozódó tettvágyától vezérelve, »Internacionálé« címmel lapot szerkesztett, majd tevékenyen részt vett a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakításában. A Tanácsköztársaság ideje alatt lapja a párt hivatalos irodalmi orgánuma lett, közéleti, költői aktivitása a rohanó napok sodrában egyre nőtt. A Tanácsköztársaság bukásának tragédiája nem törte meg lelkében a hitet: mindvégig, élete utolsó pillanatáig bízott abban, hogy hazájában ismét megvalósul a munkásokparasztok állama. És ez nemcsak a makacs hit szívósságából, hanem az ezt éltető, egyre tisztább elméleti felkészültségből is fakadt. Az ellenforradalom fojtogató gyűrűjéből kénytelen volt külföldre menekülni. Az ebben az időben Európa-szerte szervezkedő munkásmozgalom változásainak megfelellően vándorolt egyik országból a másikba. Így Olaszország, majd Ausztria után jó darab időre a weimari Németországban ütötte fel tanyáját. Itt családjával együtt viszonylag rendezettebb életviszonyok közé került. A Kommunista Internacionálé hét nyelvű lapjánál, az »Inprekorr«-nál talált kedvének megfelelő munkát, ahol — szavai szerint — »a nemzetközi munkásmozgalom ütőerét tapintotta«. Költészete ekkoriban még erőteljesebb mondanivalójával emelkedett magasabbra. A levert hamburgi felkelés emlékére írta a Hamburg októbere című balladáját, a húszas éveik végén pedig a proletár Magyarországról szóló versciklusát, amelyhez kevés hasonló akad újkori politikai költészetünkben. A Németországban győzedelmeskedő fasizmus ismét vándorbotot nyomott Komját Aladár kezébe. Előbb Svájcban, majd Franciaországban keresett menedéket, mondanivalójának papírt és nyomdagépet. Időközben többször megfordult a Szovjetunióban is és őszinte elragadtatással szólt a szocializmust építő ország megváltozott társadalmi viszonyairól. Az egyre erősbödő európai fasizmus viszonyai között tőle telhetően kivette a részét a francia bal- oldali mozgalomban, amely a népfront megteremtésére iránynyult. Eközben érte utol a könyörtelen halál, s ütötte ki harcos tollát a kezéből. Maga sem gondolta annak idején, hogy a spanyol szabadságharcosoknak írt, híressé vált verse, a »Madrid határán...« költészetének záródarabja lesz. S ez a költészet egyenetlenségeivel egyetemben is, a maga nemében kristálytiszta költői palota. Igaz, szinte mindvégig nem tudott megszabadulni bizonyos külsőséges vonásaiktól, eredetieskedő pózoktól, azonban eszmei mondanivalójának szenvedélye izzóvá forrósítja kevésbé kimunkált költői sorait is. Hiszen a hagyományos formák ellen éppen az új érdekében hadakozott, arra törekedve, hogy a proletariátus igazának gyémántját méltó keretbe illessze. Mint annyi bizton hivő forradalmár, Komját Aladár sem érhette meg társadalmi álmainak valóra válását. Egész életével, áldozatos tevékenységével, nemes költészetével azonban neki is része volt abban, amit egyik utolsó versében üzent a jövőnek: »Győztünk! A rúdra fölrepül a jel! Rá a sokaság egy hangja felel. Egy, egy a dal, mit döngve énekel.« Szombathelyi Ervin KOMJÁT ALADÁR ylan kesatyfi és népviselet ► HOSSZAS BESZÉLGETÉS UTÁN mintegyváratlan fordulatot vett a társalgás a pálfai Egyetértés Termelőszövetkezetben. Csajági ♦ István brigádvezető arról magyarázott, hogy [ a nagyszerű munkát végző emberek gondol♦ kotlása sem halad még mindig együtt csele♦ kedvteikkel. Aztán néhány nappal később egy másik szövetkezetben, a dömsödi Aranykalászban beszélgettünk arról, milyen remekül sikerült a brigádvezetők választása. De — vág közbe valaki — azért a csuda tudja, az önzés még most is él az emberekben. ♦ »Nézzék csak ezt a brigádvezetőt — nevezz meg valakit. — Tűzbe menne saját embe- reiért, de csak a sajátjaiért. Már amikor a ♦ szövetkezet másik részlegének kellene pél♦ dául egy nála dolgozó fogat, nem szívesen ♦ adja, ha lehet, el is odázza.« ♦ A falvakban a nagy változások korszakát ♦ élik az emberek. Ennek a változásnak van gyünk tanúi, s cselekvő, segítő részesei. Ám ♦ kétségtelen: falusi ember fejlődése nem mín♦ dig halad együtt a munkájával. Az évszá♦ zadokig kisparcellán élő parasztcsaládoknál ♦ kialakult az önzés rendje és kegyetlen tör♦ vénye. Kialakult, hogy a családban csak a ♦ férfi az ember, az asszony őt »szolgálja«, -r- így is mondják a szép, egészséges parasztasszonynak: »Jó gazdát szolgálsz«. A parasztember egész eddigi élete a befelé fordulásra épült, a magántulajdon önző gondolkodásán alapult, a »titoktartás« élettörvény volt. És most a nagy változással ezernyi újat kell megszoknia, ezernyi újról kell véleményt mondania, s ami eddig titok volt, most éppen fontos termelési tapasztalat lehet a közösség számára. Az pedig különösen fontos, hogy a tszgazda véleményt nyilvánítson, hiszen a cselekedetein túl abban nyilvánul meg legjobban, mennyire érti, hogy a szocialista nagyüzem előreviszi az egész falu és az ország fejlődését, mennyire érzi már saját gondjának az ország gondját, baját. AZ ÁRUTERMELÉS NÖVELÉSE most az egyik legfontosabb feladat a termelőszövetkezetekben. Gyöngyöshalásziban járva arról beszélgettünk a szövetkezet gépkocsivezetőjével, mit termeltek ebben az évben ők, a nemrég még egyénileg gazdálkodó emberek. Apróságokon példázta, hogy a régi hagyományos termésátlagokat miként szárnyalták túl, nem is tudva arról, hogy például az országban 1941-ben a gabonatermés átlaga 7,9 mázsa volt, az idén pedig már elértük a 10 mázsát holdanként. Akkor arról mesélt ez a gépkocsivezető, hogy a parasztembereket, a közös siker közös büszkesége még közelebb hozza az új élethez, segít fordítani a gondolkodás kerekén. Az új lét, amely a parasztemberrel új körülményeket ismertet meg, megváltoztatja gondolkodását — ahogy mondani szoktuk —, a tudatát. Az az idős parasztember, aki azzal büszkélkedett, hogy a szövetkezetben tanult meg biciklizni, ezt az egyszerű dolgot is öszszefüggésbe hozta új életével. Hát hogyne hozná összefüggésbe akkor a szövetkezettel a dömsödi Aranykalász Tsz elnöke, hogy most állattenyésztési szakiskolára jár, vagy a brigádvezető, aki most teszi le a szakmunkás-vizsgát, vagy a jászsági parasztfiú, aki »a dieselmotorok tudora« lesz és már annyi könyvet összevásárolt, hogy »kénytelen« a szobába egy kis könyvespolcot faragtatni. A NAGY VÁLTOZÁS ÉVEIBEN. MA, amikor a parasztember az új kultúrával, új technikával ismerkedik, az új élet ízeit kóstolgatja, megszokja, hogy nyolc hold helyett ezerötszázzal szorozzon, nem szabad türelmetlennek lennünk, ha még a szociális ír gondolkodás nem is halad mindig a vágyott ütemben. Volt, aki furcsa, elfogadhatatlan a városi gőgből azt mondta: »a parasztok a termelőszövetkezetben azt tanulták meg, hogyan kell jól öltözni«. Igen, megtanulták azt is, és jól tették. Láttam a nyáron a kiskőrösi főutcán, hogy még a régi hagyományos népviseletben, de már nylon kesztyűt és tűsarkú cipőt húzva, sétáltak a fiatalasszonyok a Fő utcán. Ezt is a terpelőszövetkezet, a népi hatalom hozta meg számukra. Az tette lehetővé, hogy a parasztember távlatokban gondolkozzék, járjon kultúrházba, nézzen televíziót és vasárnap délután, amikor nem megy kapálni, húzzon nylon kesztyűt. A nylon kesztyűvel a haladás, az új élet igénylése is együttjár. A parasztasszony vagy férfi, aki ma divatosan költözik, rádiót és televíziót hallgat, az egyre inkább tudja, hogy amit ma elért, csak úgy tudja megtartani és méginkább továbbfejleszteni, ha szakadatlanul erősíti a szövetkezetét, javítja saját munkáját, megismerkedik az új technikával, a korszerű termelési eljárásokkal. A TERMELŐSZÖVETKEZETEK MEGSZILÁRDÍTÁSÁVAL, a paraszti gondolkodás fejlődésével ezekben az években alakul, formálódik az egységes paraszti osztály. Ezt a fejlődést segíteni a munkásosztály számára megtisztelő történelmi hivatás. Minden szó, minden példa, amely a munkásosztály életéből merítve előre viszi ezt a nemes ügyet, nagy szolgálatot tesz az egész hazának, erősíti a dolgozó nép hatalmát. Lendvai Vera NÉPSZAVA (MTI Fotó : Bojár Sándor felvétele) BEFAGYOTT A BALATON, fakutyáznak, korcsolyáznak a siófoki parton a Bányász- üdülőbe beutalt dolgozók. Sötétedés után a jól fűtött társalgóban a különböző társasjátékok kerülnek elő. Képünk: Fakutyának az üdülök. Igazságszolgáltatási előadások a népi ülnökök részére Ebben az oktatási évben a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat a József Attila Szabadegyetemen , első alkalommal indította meg a népi ülnökök akadémiájának előadássorozatát. Ezt a szabadegyetemi fakultást, az Igazságügyminisztérium egyetértésével rendezték meg. Az előadássorozat célja, hogy a népi ülnökök megfelelő továbbképzést kapjanak, és megismerkedjenek a legfontosabb jogpolitikai kérdésekkel. A nagy érdeklődésre és az előadássorozat hasznosságára tekintettel a TIT helyi csoportjai a megyei bíróságokkal együttműködve, vidéken is megszervezték ezeket az akadémiákat. Az előadássorozatok száma országosan eléri a negyvenet, ezeken több mint 3000 népi ülnök vesz részt. Az előadássorozatok 16 témát tartalmaznak a legfontosabb büntető és polgári jogismeretekből. A felesleges készletek felszámolása NÉPGAZDASÁGI ÉRDEK Inkurrencia hirdetéseink által segítjük az anyagbeszerzők munkáját Kísérje figyelemmel hirdetéseinket. WWWWVWVSAAA^^'